Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-08 / 237. szám
1971. OKTÓBER 8., PÉNTEK *:°^/úi4ap 3 A Technika Házában csütörtökön az Építőipari Tudományos Egyesület sajtótájékoztatót tartott, amelyen Dános György, az egyesület tanácsi szakosztályának vezetője bejelentette, hogy október 10-én és 13-án konferenciát rendeznek Budapesten a lakóépületek karbantartásáról és felújításáról. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Fővárosi Tanács közreműködésével mintegy 300 hazad és tíz országból 40 külföldi szakember méri fel a kétnapos tanácskozáson a karbantartás és felújítás legújabb módszereit, eredményeit, s megvitatja a gondokat, megjelöli a feladatokat. Beruházási ártámogatás vágóhidakra és takarmánykeverő üzemekre A jövőben megfelelő feltételek mellett 50 százalékos beruházási ártámogatásban részesülnek a mezőgazdasági nagyüzemek vágóhídjainak és feldolgozó üzemeinek építkezései, valamint a takarmány keverő üzemek beruházásai — erről intézkedik a Magyar Közlöny 78. számában megjelenít pénzügyminiszteri és mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri rendedet A rendelet közli, hogy a gazdaságok milyen feltételek mellett juthatnak hozzá a beruházási ártámogatáshoz. Kik a jó propagandisták? Csak a vezetők? NÉHÁNY SZÓ A RESZORTFELELŐSÜKRŐL Az üllői csúcspártvezetőség titkárának megbeszélésre kellett mennie, „csak” a nagyközségi tanács elnökét, Kovács Györgyöt találom a helyén. Hogy lesz ebből tudósítás a pártoktatásról? • — Talán segíthetek — ajánlkozik —, én vagyok a csúcsvezetőség agitációs-propagan- da felelőse. A csúcsvezetőség négy alap- szervezet munkáját irányítja-: a fogyasztási szövetkezetét, a pedagógusokét, a termelőszövetkezetét és a községi pártszervezetét. A négy közül három alapszervezetben folyik pártoktatás. Hogy melyik a negyedik? Nem találnák ki: a pedagógus-pártszervezet! — A többi alapszervezetben milyen oktatási formát szerveztek? — Az ÁFÉSZ-nál kereskedelempolitikai tanfolyamot, 24 hallgatóval. A tsz-ben harmincán tanulnak a gazdaság- politikai tanfolyam mezőgazA törvény tükre Kritika — önkritika (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) A termelőszövetkezetek ipari tevékenysége — s ezt sűrűn, sok helyen lehetett hallani — lényegében az állami meg a szövetkezeti ipar „kritikája” volt. Ne lovagoljunk a szavakon. Fogadjuk el a kritika kifejezést, de tegyük hozzá: az önkritika sem hiányozhat. Akár a közös gazdaságokról, akár — az ipari, üzemekről van szó! önkritika? Közelítsünk mondandónkhoz, ne a gazdasági adatok, hanem a normális, tudatbeli tényezők oldaláról. A vadhajtások valóban szemet szúróak voltak, de mégiscsak meglepő: képzett, sokoldalúan tájékozott ipari vezetők is sajnáltak annyi fáradságot, hogy megnézzék, hová kerül a kiegészítő üzemágból származó jövedelem a termelőszövetkezetekben. Az elfogult, s indulatos vélemények hallgatásakor úgy tűnt, mintha a pénz a tsz-elnök, meg néhány vezető zsebébe kerülne, illetve csakis a tagság jövedelmét növelné. A kiegészítő üzemág — ne óvatoskodjunk, írjuk le — jó néhány termelőszövetkezetben a fuldoklóknak dobott mentőövvel ért fel: az alaptevékenység fönntartásának és fejlesztésének lehetőségét nyitotta meg, mert ennek híján nem maradt volna más, mint az állami támogatás. Sok a szemüveg A szükségesnél jóval több szemüveg van azok keze ügyében, akik érintettként a kiegészítő üzemekről, s azoknak az iparra, az ipar munkaerőhelyzetére gyakorolt hatásáról ítélkeznek. Hol azt a szemüveget veszik fel, amelyen át azt látják, hogy „miért engedi az állam az ilyesmit”, hol meg azt a pápaszemet, amelyen át a kiegészítő üzemek „jó partnernek” tűnnek, hiszen a gyárnak nagyon hiányzó alkatrészeket készítenek, segítenek az összeszerelésben s így tovább. A sokfajta okulárét azonban a szövetkezeti vezetők is ' az orruk fölé biggyesztik. Hol bőségszarut vélnek fölfedezni a kiegészítő tevékenységben, amelyből oly bőven ömlik az áldás, hogy az alaptevékenységre már nem kell különösebben ügyelni — a megyében a szanált közös gazdaságok esetében nem volt ritka ez —, hol meg csupán olyasfajta ^szociális intézkedést” ami Hősegíti a tagság teljes éven At való foglalkoztatását. Nem véletlen tehát, hogy még szélsőségesebbek a nézőpontok a bérezést, a jövedelmet illetően. E cikk első részében már rámutattunk a létező szélsőségekből általánosító vélemények tarthatatlanságára, de ez csak az érem egyik oldala. A másik: valóban rendet kell teremteni — most már a szövetkezeti törvény, s az ahhoz kapcsolódó intézkedések alapján — a „bér- dzsungelben”, ahogy az üzemekben a kiegészítő üzemek bérezési módját nevezik. Rendet: a szövetkezeti és a nép- gazdasági, a közös és az egyéni érdek lehető legjobb egyeztetésével. Feketéből fehér? Néhány helyen, így például a Telefongyár Bugyi községbeli gyáregységében, a Pestvidéki Gépgyárban már napjainkban is találni több olyan munkást, aki termelőszövetkezeti kiegészítő üzemből jött vissza az állami iparba dolgozni. A váci üzemekben is akad ilyen példa. Nem tudja ugyanis a több pénz ellensúlyozni azt-— saját véleményüket idézve —, hogy a munkakörülmények rendkívül nehezek, a munkás gyakorlatilag mindent maga végez — anyagszállítás, szerszámkészítés, gépbeállítás stb. —, a szociális helyzet mos- tojha, s legtöbbször a vezetés hangneme is élesen elüt a gyárban megszokott-tói. Vár- ható-e, hogy egyrészt a törvény, másrészt az egyéni tapasztalatok alapján, azok hatásaként, a kiegészítő üzemek dolgozói ismét a gyárak kapuján kopogtatnak? Tömegesen aligha. Nem, mert maguk a termelőszövetkezetek is rájönnek, hogy az új emberek új igényeket hoztak magukkal. Ideig-óráig az új igények kielégítését elodázhatják, de el nem kerülhetik. Sőt, a mező- gazdasági munkát végzők is számítanak a jobb körülményekre, s így nemcsak az olyan közismerten sokoldalú szociálpolitikát folytató termelőszövetkezetek, mint a pátyi Petőfi, a dánszentmiklósi Micsurin igazodnak ehhez, hanem például a mendei Lenin Termelőszövetkezet is, amely 250 ezer forintért 200 személyes öltöző-fürdő épületet emeltet. Hasonló törekvések tapasztalhatók a termelőszövetkezeti közös vállalkozásoknál is, s ugyanakkor: a kiegészítő tevékenységből befolyt jövedelem elősegíti a növénytermesztési, állattenyésztési igazatok fejlesztését, amire például a ceglédi járás közös gazdaságaiban másként — a kedvezőtlen adottságok miatt — aligha nyílna mód. S ami szintén az emberek megtartását segíti: a szövetkezetekben sem ismeretlen ma már a vállalat- szerű gazdálkodás követelménye, a magasabb fokú szervezettség, a költségelemzés stb., azaz a hosszabb időre szóló anyagi biztonság megteremtése. Délibábot látnak tehát azok, akik azt remélik: egyszeriben vége a hét szűk esztendőnek, lesz* elég ember, kezelő a hetek, hónapok óta mozdulatlanul álló gépek mellé. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma a megyében a múlt évben mindössze 600 fővel — igen, nem tévedés — növekedett, s a létszámemelkedés le- lassúlása már évek óta tart, azaz folyamat. S e folyamatot nemcsak nem lehet, de nem' is kell kárhoztatni. Gazdasági szükségszerűség — az intenzív szakasz törvényszerű velejárója — az egy foglalkoztatottra jutó termelés növelése. Ennek útját kell keresni, nem — munkaerőt! Lépni, előre Tapasztalható volt olyasfajta várakozás, amely a szövetkezeti törvénytől a kiegészítő tevékenység visszaszorítását remélte. Mintha ennek a törvénynek semmi másra nem terjedne ki a hatása, csak erre. A törvényjavaslat vitája, s maga a törvény is világos választ adott a reménykedőknek. Nem a visszalépés, hanem az előremozdulás a cél, s elsősorban a döntő területeken, az élelmiszergazdasági tevékenységben, már ami a mező- gazdasági termelőszövetkezeteket illeti. A szövetkezeti törvényből azonban értelemszerűen következnek olyan teendők is, amelyeket nem mező- gazdasági üzemeknek kell végrehajtaniuk. Csupán az élelmiszergazdaságnál maradva: ma még kivételnek számítanak az olyan üzemek, mint a Nagykőrösi Konzervgyár, amely a közös gazdaságokat egyenrangú félként kezeli, s már a fajtakiválasztástól, a gépkísérletektől kezdve együttműködik azokkal. Nagy hiba lenne, ha a szövetkezeti törvény az iparban — akár a vezetők, akár a munkások körében — olyan visszhangot verne, hogy „na most azután”... Az állami ipar ne a szövetkezetek ellenében próbálja megoldani gondjait, ahogy a szövetkezeteknek is be kell látniuk: a törvény ésszerű korlátokat szab, s ezeket áthágni nem lehet. A közös érdekekről sűrűn szó esik, s elvben nagy az egyetértés abban, hogy ezeknek az érdekeknek kell érvényesülniük. Most már eljött az ideje annak — s az új törvény nagy segítség ebben —, hogy senki ne azt lesse, milyen tilalomfákat állítanak föl a másiknak, hanem közös erővel rakják le az egy irányba mutató útjelzőket. Mészáros Ottó dasági tagozatán. A községi pártszervezetben két tanfolyam indult: az egyik a magyar munkásmozgalom történetéből, 16 hallgatóval, a másik a világnézeti és etikai kérdésekről, 23 részvevővel. A megfelelő képzettséggel rendelkezők pedig a marxizmus—leninizmus esti középfokú iskoláján tanulnak, valamennyi alapszervezettől ösz- szesen huszonhármán. — Voltak-e nehézségek a propagandisták kiválasztásánál? — Valószínűen lettek volna, ha a legalkalmasabbakat igyekszünk megnyerni erre a feladatra. Talán nem is vállalta volna mindenki. — Talán? Volna? — nem értem. — Nálunk kialakult egy olyan álláspont, hogy aki valamilyen vezető beosztásban dolgozik, az feltétlenül alkalmas propagandistának is. Az egyetlen kivétel — egy tanárember — az esti középiskola vezető propagandistája. — Hogyan alakulhatott ki ilyen álláspont? — Abból a szemléletből: hogy nézne az hi, ha a főnök beosztottjához járna politikai tanfolyamra?! — ön ezt a szemléletet — úgy érzem — elítéli. Mégsem próbált ellene fellépni? Úgyis, mint a csúcsvezetőség ágit.-prop. felelőse? — Mit hozhatnék fel mentségemre? Azt, hogy engem nem szoktak meghívni a propagandisták értekezletére a járáshoz? Vagy azt, hogy az oktatás megszervezésével, a tematika kiválasztásával kapcsolatosan minden Levél, ügyirat a csúcstitkárnak érkezik? Hogy az én feladatom a tanfolyamok ellenőrzésével kezdődik és a jelentések írásával végződik? A szervezés az alapszervezetekben történik. Ennek eredményeiről a csúcstitkárt tájékoztatják. Én akkor szerzek tudomást arról, hogy hány tanfolyam indul, milyen témakörökből, kik lesznek a propagandisták, kik a hallgatók, amikor a szervezés már befejeződött. Azt hiszem, tisztázatlan még nálunk a csúcsvezetőség feladata, joga és hatásköre, a reszortfelelősök szerepe is ... Sőt, talán az utóbbiak kiválasztása nem is a legésszerűbben történt... — Hogy érti ezt? — Magamból kiindulva: korábban én voltam a tömegszervezeti felelős. Talán nem becsülöm túl magam, ha azt mondom, ezt a megbízatást jól el tudtam látni, hiszen tanácselnöki munkám során is állandó kapcsolatban voltam a tömegszervezetek vezetőivel. Legtöbbjük tanácstag is volt, időnként beszámoltattuk őket a végrehajtó bizottsági üléseken, ismertem munkatervüket, feladataikat, közösen szerveztünk különböző társadalmi akciókat és így tovább. A legutóbbi vezetőségválasztás után ezt a feladatkört egy sokat betegeskedő, nyugdíjas kommunistára bízta a csúcsvezetőség. Derék, becsületes ember, de ritkán bír kimozdulni hazulról... Lám, hová kanyarodtunk a pártaktatáStól! Talán nem történt hiba: az illetékesek felfigyelnek Kovács György véleményére, ami bizonyára megalapozott, és amit a párt- szervezetek működésének, a csúcsvezetőség jó munkájának, tekintélyének féltése’ diktált. Nyíri Éva Megkezdődött az onkológuskongresszus Csütörtökön a Semmelweis- teremben megkezdődött a IX. onkológuskongresszus. Kellner Béla akadémikus, a Magyar Onkológusok Társaságának elnöke megnyitójában kiemelte, hogy a tanácskozáson előtérbe állnak a gyakorlati kérdések, a rák korai felismerésének, megelőzésének és gyógyításának problémái. A tanácskozás nagy figyelmet szentel az elméleti és klinikai daganatkutatásnak is. Dr. Faráéi László, az egészségügyi miniszter első helyettese a kongresszushoz intézett üdvözlő szavaiban hangsúlyozta, hogy a rákellenes küzdelemben az egészségügyi hálózat minden részének megvan a maga feladata, a szorosan vett onkológus-szakhálózaton kívül a vezető intézményektől a kórházakon és szakrendelőkön át egészen a körzeti orvosokig. Piacon. az őszí karfiol, jön a gesztenye Cegléden megjelent már a feketeretek is (kilója 4 forint). Még kapható az édes pirospaprika (kilója 8 forint), valamint az erős cseresznyepaprika (kilója 6 forint). Változatosabb lesz a családok étlapja: a hét végén már nagyobb mennyiségben érkezik a piacokra a későn érő karfiol. Az egyéb őszi zöldségfélék fejlődése azonban — az időjárás következtében — nem egyöntetű. Kedvezőtlenek a terméskilátások sárgarépából, pet- reaselyemből és céklából. Ezen import igénybevételével segítenek. Fejes káposztából lesz elegendő, kelkáposztából pedig jó közepes ellátás várható. A lakosság igényeinek kielégítése s főként a téli készletek optimális kialakítása érdekében őszi árucikkekből általában nem engedélyeznek exportot. | A paradicsom és a paprika szezonjának már vége, egyre csökkennek az érkező tételek, A •Pest megyei Állami Építőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES építőipari gyakorlattal és műszaki végzettséggel rendelkező ■ MŰSZAKI ELÖKALKULATOROKAT ■ ÉPULETGÉPÉSZ-TECHNIKUSOKAT ■ KONTÍROZÓ KÖNYVELŐKET ■ GÉPKÖNYVELÖKET * ■ GYORS- ÉS GÉPIRÓNÖKET Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán, Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19—21. s ezzel arányban állnak a napi árak is. A burgonyafelvásárlás megnyugtatóan halad, sőt már jóval előbbre tart, mint tavaly ilyenkor. A télire szánt vöröshagymát már jórészt begyűjtötték a tárolóhelyekre. Az alma szezonja még javában tart, de az eddigi becslések és a jelzések alapján is megállapítható, hogy e közkedvelt gyümölcsből az idén kevesebb lesz; a múlt évinél mintegy 25 százalékkal kisebb a termés. Egyébként általában jól alakul az őszi gyümölcsválaszték. Az előző évihez képest több a csemegeszőlő. Tovább tartott a szilva szezonja az idén (most már inkább csak mutatóba érkeznek kisebb tételek) és szép körtét lehet kapni a piacokon. A napokban várható újdonság: megérkeznek az első kisebb gesztenyeszállítmányok Budapestre. AZ OGV HEURÉKA GUMIGYÁR felvételre keres: képesítéssel és gyakorlattal rendelkező MUNKAÜGYI előadót ÉS NORMÁST, férfiakat betanított és segédmunkára, kalor'ikus műszerészt, CSŐSZERELŐT, SALAKOZÓT. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán: Vác, Derecske dűlő Konferencia a lakóházkarbantartás és felújítás meggyorsításáról
