Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
6 "Vfi'Hop 1971. OKTÓBER 31., VASÁRNAP a vadászban TÖBB A BALESET SörétMinden túlzás nélkül megdöbbentőnek mondható hírek érkeznek az idei vadászavi szezonról megyénkből: vasárnap immár a negyedik baleset történt, a nagykátai vadásztársaság vadőrének sörétje belefúródott egy másik résztvevő szemébe. Mint laikus, semmiképpen sem tudom magam elé idézni azt a pillanatot, midőn a vadászszenvedély olyannyira úrrá lesz az emberben, hogy úgyszólván se látva, se hallva, nem törődik már társával, s elhúzza a ravaszt, szinte jóvátehetetlenül. fi legnagyobb vadászmegye De lássuk a krónikát — mi történt eddig? Az említett eseten kívül három vadász- társaság érintett, háromnak a területén fordult elő baleset. A dabasi Kossuth, a ráckevei Rákóczi, valamint a Chinoin vadásztársaság, ami voltaképp nem nagy arány az egészhez mérten, ugyanis Pest megyében 103 társaság működik, háromezer taggal, magasan legtöbb az ország megyéihez képest. (A következő legnagyobb „vadászmegye”, Szolnok, csalt 45 társasággal rendelkezik, 1500 vadász tömörül bennük.) Mi történt ama három esetben? Mindegyik jellemzője, hogy fogolyvadászatot tartottak éppen. Márpedig tudni kell, hogy a fogoly alacsony röptű madár, másfelől azonban szabály, hogy alacsonyan lőni nem szabad. Továbbá kimondja a vadászati szabályzat, hogy „lőni csak akkor szabad, ha a célba vett vadat minden kétséget kizáró módon felismerte a vadász, -és a lövés irányában senki élete, testi épsége vagy egyéb vagyontárgy nincs veszélyeztetve.” Mégis, egyik alkalommal sem várták meg, hogy a fogoly kikerüljön az embermagasságból, jóllehet, kiváltképp sok veszélyt rejt magában, hogy ilyenkor a terület — szaknyelven — fedett, a kukoricák elfedik a társakat. Vagyis higgadtnak, többszörösen nyugodtnak kell lennie a vadásznak — igenám, de miként egyeztethető ez össze a fürkésző lázzal, amely, mihelyt meglátja a röppenő áldozatot, rögvest fölkapatja az emberrel fegyverét? Halálos is leheleit volna — Nem lehet cél, hogy mindjárt és mindenáron birtokba vegyük a felröppenő vadat — mondja szakszerűen Balázs István, a megyei tanács vadászati felügyelője. — Sajnos, a bajok egyik oka abban van, hogy a vadászok nem mindegyike tartja meg a választott vadászati formát Lemaradoznak a terepen, nem figyelnek arra, hogy a partnerek mennyire állnak előttük és így tovább. A dabasi eset például úgy történt, hogy két csoport befejezte a munkát, a harmadik még vadászott; a szerencsétlenül járt ember visszament a meglőtt állatért — négy sörét érte. Veszélyes ügy, hiszen a fültöve alatt, a főütőér mellett kapta a sörétet a 65 éves férfi. Ráckevén pedig hét sörét érte, úgyszólván beborította az illetőt, mégis, szerencsére csak nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Ám a lövések halálosak is lehettek volna — a tavalyi négy balesetből például egy halálos végű volt! Tehát jóllehet az idénynek még talán a közepén sem járunk — novemberben például mindent lehet lőni —, máris elértük a múlt esztendei számat. S valóban, elsősorban azt kell látni, amit a vadászati felügyelő oly nyomatékosan hangsúlyoz, hogy tudniillik bármelyik baleset halálos lehetett volna. — Milyen felelősségrevonás történt? — kérdem Balázs Istvántól. fi vadászati színvonal — A megyei tanács mező- gazdasági osztálya, mint szakmai felügyeleti szerv, az igazgatási osztállyal, valamint a MAVOSZ Pest megyei Intéző Bizottságával közösen, ideiglenesen felfüggesztette az említett vadásztársaságok önkormányzati és működési jogát. Mégpedig úgy, hogy az ott tevékenykedő más társaságokban sem vadászhatnak. A haszonbérbe vett területre csak a vadőr mehet ki ilyenkor, dúvadirtás céljából; fegyverrel más meg nem jelenhet. A felfüggesztés célja: az ilyenkor rendkívül őszinte, megdöbbent légkörben készüljön mindenre kiterjedő számvetés az egyesület munkájáról. Rendszerint kiderül, hogy az egyesületben más bajok is vannak — a baleset, mintegy jelképesen, erre is figyelmeztet. A zugdohányos Dr. Horváth Domonkos — biztos nem haragszik érte —, közismert és kedvelt figurája a megyének. A dömsödi Petőfi Termelőszövetkezet főmezőgazdásza volt hosszú ideig. Négy éve ment nyugdíjba, de azóta is ott van minden komolyabb megmozduláson. Rőtvörös szakálla, élénk, vidám beszéde az üdülőben is hamar közkedveltté tette. — Az oldalbordámmal jöttem — magyarázza —, mert nélküle már nehezen boldogulnék. Igaz, vannak itt csinos, fiatal asszonyok is, de azok mit sem érnek, mert nem tudják beadni az injekciómat. .. Apropó: nem kóstolja meg ezt a jó villányit? A gondnoknőtől kaptam ajándékba. A felesége is megérkezik, képeslapokat hozott. Hozzálátnak az írásihoz. Az elsőt a termelőszövetkezetnék küldik. A következmény az volt, hogy a vadászati szabályzatot visszakérdezték az emberektől, s bizony néha szomorú tapasztalatokat szereztek a bizottság tagjai. Balesetelhárítási, egyben fegyverismereti beszámolót kértek tehát a vadászoktól, hiszen már ez is tükröt nyújt bizonyos mértékben a vadászati színvonalról. A Chi- noinban nem kellett ezt a visszakérdezést elrendelni, jó egyesületi élet van itt, ám a vadászmester kétségkívül fegyelmezetlen volt. A dabasi egyesületben viszont már például hiányosságokra bukkantak, s bár a vadászati jogot visszakapta, a húsz vadászból csak tíz áldozhat továbbra is szenvedélyének. A szomorú összképben tehát voltaképpen az egyedüli vigasztaló: a szigor nem marad el, jóllehet megítélésünk szerint — legalábbis amennyiben tovább romlik a baleseti helyzet —, még következetesebb lehetne. Keresztényi Nándor „Köszönet a gondoskodásért, jól érezzük magunkat. Mindenkit üdvözlünk, ölelünk, csókolunk, kinek mi jár.” Azt hittem, a férjem! Első emelet 107. szoba. Kovács Miklósnét, aki Örkényből érkezett, egy matematika- könywél találtam. A Béke Szakszövetkezet kiegészítő üzemágában dolgozik, s most technikumba jár. A beszámolókra készül. — Egyedül jött? — Igen, de magam sem tudom, hogy engedett el a férjem. Nem azért, mintha féltékeny lenne, hanem most nincs, aki főzzön. Amikor kopogott, és a nevét mondta, azt hittem, hogy máris megunta a szalmaéletet, s eljött iátogató- oa. — Jól érzi magát? — Elszórakozunk a szobatársnőimmel. Néha csendes pihenőt játszunk, s akkor, aki Megholt Macskássy Gyula Macskássy Gyula Balázs Béla-díjas filmrendező, a Pannónia Filmstúdió vezető munkatársa pénteken súlyos betegség következtében 59 éves korában elhunyt A Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége és a Pannónia Filmstúdió saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Macskássy Gyula reklámgrafikusként kezdte művészi pályáját, de már a harmincas évek elejétől rajz- és reklámfilmek forgatásával foglalkozott. Jórészt munkásságának köszönhető az önálló magyar rajzfilmművészet kialakulása. Az ötvenes évek elejétől nagysikerű filmek egész sorát rendezte, a Kiskakas gyémánt félkrajcárjától a Peti-sorozaton át a Várnai Györggyel közösen alkotott Ceruza és radír és Párbaj című filmekig, amelyek jelentős nemzetközi sikert is arattak. megszólal, egy üveg sört fizet. — Lesz mát inni? •*- Hát... Sok pénzt viszel Jani — Másodszor vagyok üdülni — mondja a földszint 6-os szobában Cziglán János, aki a váekisújfalui tsz traktorosa. — Debrecenben szinte újjászü- lettam. remélem, iitt is használ a gyógyvíz. Nem árt a pihenés sem. mert indulás előtt néhány órával szálltam le a gépről. Az egész őszit elvetettem, mire hazamegyek, már csak egy tábla vár. Ketten jöttünk volna Leszkóczy Palival, de ő csak később érkezik, mert még töri a kukoricát. Szobatársa, Urbán János, Ácsáról étkezett. Először van üdülőben. — Az asszony? — Szedi a cukorrépát. — Mit szólt, hogy üdülni megy? — Nem szólt 6 semmit, hacsak azt nem, hogy: sok pénzt viszel Jani. De hát tudja, hogy van ez. Ha az ember már eljut odáig, hogy üdülőbe menjen, legalább ne kódiis módjára éljen. Nem költünk azért sokat, fürdőbe járunk, meg egy-egy kör sörre. — Otthon mivel foglalkozik? — Gyalogmunkás vagyok a tsz-ben.« Ketten népviseletben A folyosón vacsorára gyülekeznek a beutaltak. Az üdülőben csak ketten vannak népviseletben, Herdavics Mihály- né és Nováki Jánosné, akik mindketten a zsámboki tsz állattenyészetében dolgoznak. — Csak nem akarja megírni. hogy mi itt vagyunk? — Miért? — Hát, mert inkább dolgozni kéne. — De azért jól érzik magukat? — Persze. Pedig csak véletlenül kerültünk ide. Két férfi jött volna tőlünk, de az egyik megbetegedett, így minket küldték el helyettük. A beszélgetést meghallotta égy Vas megyei aszony is, áld éppen a szomszéd szobából lépett ki. — Maguk ts állattenyésztésben dolgoznak? — kérdezte a zsámbokiakat — Igen, a tehenészetben, meg a borjúnevelőben. — Jaj, de jó — azzal karon- fogta őket, s már mentek is az étterem felé. Még elkaptam néhány hangfoszlányt. „Nálunk most építenek új borjúnevelőt, s remélem, oda kerülök”. M. Kovács Attila Az MK 23 kazettás magnetofon megkapta a „KIVÁLÓ ÁRU“ KITÜNTETŐ JELZÉSI Hálózatról és telepről egyaránt üzemel. Kiegészítő adapterrel mikrofon nélküli felvételre is alkalmas. BUDAPESTI RÁDIÓTECHNIKAI GYÁR Budapest III., Polgár u. 8-10. Tel.; 686-080. Telex: 22-5928. MÁRKASZERVÍZ Budapest XIV., Egressy út 73/b. SZÁLLÓDASZOBÁK „TITKAI” Találkozások a gyógyvíz partján A Budapestről Harkányba döcögő személyvonaton harmincán ültek egy kupéban. Valamennyien Pest megyéből indultak ű CSEB jóvoltából tíznapos pihenésre a gyógyvizéről híres Baranya megyei üdülőtelepre. A csaknem nyolcórás utazás felért egy ismerkedési esttel. A csoport tagjai először távolról mustrálgatták egymást, kivel lenne jó egy szobába kerülni, kivel sakkozni, kártyázni, esetleg fürdőbe járni. S aztán a megérkezés után néháiiy nappal már nem volt válogatás, a csoport tagjai összemelegedtek, s korra, nemre való tekintet nélkül vidáman töltötték . idejüket. Somlóra mentek kirándulni, együtt énekeltek az étteremben a magyarnóta- énekessel, együtt lubickoltak a gyógyvízzel teli medencében, s együtt itták a jóízű pécsi sört a bisztróban. Persze, voltak különcök is, akik sör helyett a villányi burgundi mellett kötöttek ki. ÖSSZEFÜGGÉSEK (Zsoldos Sándor rajza) Vallomások „Legfeljebb megölöm..." Október 16-án este 7 óraikor, Túra, Mező utca 2. szám alatti házában holtan találták a 67 éves özv Lukács Istvánnct. A lakás ajtaja zárva volt, az ajtót az egyik látogatóba étkező rokon törte -fel, miután a kopogtatásra nem válaszolt senki. Az asszony a szoba padlóján feküdt. Az orvos- szakértő szerint halálát fulladás okozta, 20—24 ótával korábban. Az áldozaton fojtoga- tás nyomait észlelték. A megyei főkapitányság bűnügyi osztályának munkatársai a helyszíni vizsgálat után a községben megkezdték a nyomozást, kihallgatták az áldozat rokonait, ismerőseit. Az első vallomás Október 24-én, vasárnap a túrái tanácsházán Pásztor József, az özvegyasszony 41 éves veje válaszolt a nyomozók kérdéseire: — A szóbanforgő napon, október 15-én hajnalban indultam dolgozni, itt lakom ugyan a faluban, a feleségemmel meg a gyerekkel, de Pestre járok, a Józsefvárosi pályaudvaron vagyok raktáros. Amikor külföldi szállítmányok érkeznek, a sörös üvegekkel megrakott vagonokat én nyitom fel, kiadom a címzetteknek, ha hiány vagy törés van, jegyzőkönyvbe veszem, leadom a főnöknek, akkor reggel is leadtam a szállító ... Igen, a kérdésre válaszolok, szóval délután azt mondja nekem a Zoli — ez egyik kollégám a sörgyárból —, járnak ki onnan többen is, mint például a Jóska, ejnye, mi is a keresztneve... Igen, válaszolok a kérdésre: tehát túlórázásról volt szó, pénzt ugyan nem adnak érte, de olcsó sorblokkot ' kapunk néha. Én mindennap megiszom a magamét, régebben egy-két százast is elvertem, veszekedett is eleget a féleségem. Bizony, az ember azt csinálja sokszor, amit a haveroktól lát, össze is gyűltek az adósságaim. No, de ez tényleg nem érdekes, ebből az egészből azt akartam kihozni, hogy estig a pályaudvaron voltam. Az egyik rokonnal üzentem a feleségemnek:, ne várjanak időre. A munka különben elmaradt, de így is későn értem haza, amíg a vonatra vártam, elszundikáltam a váró... Értettem, a lényegről beszélek. A lényeg az: amikor anyósom meghalt, én a pályaudvaron voltam, aztán otthon. Hogy ml történhetett szegénnyel, nem tudom... Őrizetben A nyomozók még aznap éjszaka ellenőrizték Pásztor József vallomását. Megállapították: a jelzett időpontokban nem tartózkodott a pályaudvaron. Időközben az orvosszakértői vizsgálat kiderítette: az özvegyasszonyt bal kézzel fójtották meg. A raktáros jobb keze korábban megsérült, megfigyelték, hogy emiatt bal kezét használja gyakrabban. Pásztor Józsefet őrizetbe vették. A második vallomás Pásztor József október 25- én, második kihallgatásakor ezt mondta: „ — Jól sejtették; én öltem meg az anyósomat. Kalapot le a gyors munkájukért... Azon a napon mindenáron pénzt akartam szerezni. Italra és adósságom törlesztésére. Nagyon sok embernél, eladósod- tam, a munkahelyemen és a faluban is. Feleségem szégyell- te tartozásaimat, sokszor ő adta vissza helyettem a kölcsönkért összegeket. A családban becsülete van a forintnak, én viszont a könnyű életet szeretem. Egyik adósom 400 forintot követelt rajtam már 'régóta. Azon a napon senkitől sem kaptam pénzt. Sajnos, már ismernék. Gondoltam, majd ad az anyós. Ha veszekszik, legfeljebb megölöm. Az említett rokonnal valóban üzentem a feleségemnek, ne várjon, mert dolgozom. Ez volt az alibi... Az öregasszonynak, amikor beléptem a szobájába; azt mondtam: csak úgy erre jártam, beugrottam. Aztán kirukkoltam a kéréssel, már indult a pénzért, de közben meggondolta magát. Küld- jem át a feleségemet, mondta, csak az ő kezébe ad forintot Megtaszítottam, hanyatt esett Leoltottam a villanyt. Egy percig szorítottam a torkát Kitapintottam a pulzusát, halott volt. Megijedtem. Rázártam az ajtót a kulcsot bedobtam az ablakon. Hazamentem tv-t nézni... Igen tegnap kissé mellébeszéltem. Gondoltam, megúszom az ügyet. Nem a büntetéstől féltem, inkább a feleségemtől. Meg a falutól, mit szólnak majd, ha híre megy... Hiszen, tudják, milyenek az emberek... Szitnyai Jenő 1 T A,
