Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-30 / 256. szám

“l7sMiiaP 1971. OKTÓBER 30., SZOMBAT Magyar izek - dobozban A tesztvizsgán vezet a gulyás A magyar ízek hírét nem­csak a világjáró mestersza­kácsok és a külföldön gyakor­ta vendégszereplő magyar ét­termek öregbítik, hanem egyre több országban is­merik és kedvelik meg konzervként is a jellegze­tes magyar ételeket. A Terimpex Külkereskedel­mi Vállalat az ősszel több európai nagyvárosban muta­tott be magyaros ételkonzer- veket. Üj márkák jelentek meg a piacon. „Ungarland” és „Piroska” néven. Jelenleg á Német Szövetségi Köztársa­ság egyik legnagyobb áruházi konszernjének, a Hertie cégnek 67 szupermaketjében tartanak magyar élelmiszer-bemutató­kat. Franciaországban az Inno áruházban vendégszerepeitek a dobozokba csomagolt ma­gyar ízek. A bemutatók nyomán, 1971- ben jelentősen nőtt az export. A Terimpex a világ fél- Gzáz országába szállít magyaros ételkonzerveket. Az idén 6 ezer tonnát expor­táltak, a jövő évben forgal­muk előreláthatólag 20 száza­lékkal emelkedik. A magyaros konzervek legnagyobb fo­gyasztója a Német Szövetségi Köztársaság. Nemrég Frank­furtban tesztvizsgálatnak ve­tették alá a különböző orszá­gokból érkező konzerveket és az ízes-teszt legtöbb szavaza­tát a magyar termékek, első­sorban a magyar gulyás kap­ta. Datolyacukor-gyártó a Lángból Közel-Keleten nagy az érdeklődés Kísérleti datolyacukor-gyár- tó berendezést készít a Lang Gépgyár. A géppel a Zöldség­termesztési Kutató Intézet munkatársai a jövő év elején kezdik meg a kísérleteket, me­lyek során 12 tonnányi dato­lyát dolgoznak fel. A próbák előtt álló berendezés a mgr eddig is exportált datolyaszi- rup-vonai továbbfejlesztett változata. A magyar datolyaszirup- gyártó berendezéssel a Láng Gépgyár Irakban versenytár­i gyalást nyert, s a már harma­dik éve kifogástalanul műkö­dő gépnek köszönhető, hogy a cukorgyártó berendezéseket is a magyar vállalattól vásá­rolják a közel-keleti piacon. J\z óránként 2000 kilogramm datolyát feldolgozó cukorgyár­tó berendezés iránt Irakon» kí­vül megrendelés várható Irán­ból s érdeklődnek a többi da- tolyatermelő országból: Szu­dánból, Líbiából, az EAK-ból és Szaúd-Arábiából is. Midimax és paradicsomkomfaájn Űj típusú mezőgazdasági gé­pek gyártására ' rendezkedett be a Budapesti Mezőgazdasá­gi Gépgyár békési üzeme. Egyik új gyártmányuk a nagy­üzemi gazdaságok jól bevált anyagmozgató eszközének, a '„Minimax” lapátos gabonake­zelőnek módosított változata, a „Midimax”, amelyet zsákoló és oldalazó adapterrel szerel­tek fel. Óránkénti teljesítmé­nye 50—60 tonna. Űj gyárt­mány a variálható csigás ter­mény szállító', a szakosított sertéstelepek nélkülözhetetlen anyagmozgatója is. Kitűnőre vizsgáztak ezek a konstrukci­ók, amelyek 50—60 méteres pályán továbbítják a sertés­tápot. A békési gyár 1972-ben újabb géptípusok kísérleti pél­dányait készíti el, így a para­dicsomkombájn első példá­nyait, s újabb gépekkel gya­rapítják a „műtrágyázó csa­ládot”. Téves kapcsolás A Pest megyei Tanácsot próbáltam telefonon hív­ni. A posta ördöge három­szori is megtréfált, mind­annyiszor a Volán Utazási Iroda telefonja csöngött. Kellemes, bariton hangú férfi szólt a kagylóba, kö­szönt, aztán Udvariasan tá­jékoztatott, hogy ez nem a megyei tanács, hanem egy másik cég. Amikor har­madszor vette fel a kagy­lót, még bocsánatot is kért, a posta helyett, hogy me­gint ő beszél, s nem a hí­vott szám jelentkezik. És csodák csodája: én sem lettem dühös, és nem szidtam a postát és Bellt a telefon feltalálóját, hanem higgadtan, újra tárcsáztam. Lehet, hogy groteszkötlet, de önkéntelenül az jutott eszembe, hogy a Volán Utazási Irodának ennél jobb reklám nem is kelle­ne. Ott, ahol ilyen udvaria­san fogadják a hívatlan vendéget, ott bizonyára az utazni vágyókkal is hason­ló barátsággal, segítőké­szen foglalkoznak. Én min­den esetre köszönöm az ud­varias bariton hangú fér­finek, hogy nem küldött el „utazni”, nem rontotta el a napomat. m. k. a. Segédmunkáshiány Vadak, vadászok Pest megyében (2.) „...említésre méltó a Csepel-sziget" A magyar vadászat hírneve már a kora középkorban Nyu- gat-Európában is messze elju­tott. Hatására honosodott meg nyugaton a solymászat. Ter­mészetes tehát, hogy a külföl­di utazók érdeklődve figyelik a magyar vadállományt. A középkorban Magyarorszá­gon átutazók közül Bertran- don de la Brocguierre, a fran­cia király főkonyhamestere, amikor 1433-ban átutazott Szegeden, naplójában felje­gyezte, hogy Szeged környé­kén sok darvat és túzokot szoktak fogni, s külön madár­piacokat látott, ahol csak darvakat meg túzokot árultak. Megemlíti, hogy a Tiszában pedig akkora halakat fognak, aminőket ő soha nem látott. II. Ulászló feleségének, Can- dalei Annának budai utazását 1502-ben, a francia királynak egyik hírnöke írta le. Az út­leírásban hosszasan foglalko­zik a Buda környéki fejedel­mi mulatóhelyekkel, amelyek közül „különösen említésre méltó a királynő birtoka, a Csepel-sziget.” A sziget igen termékeny, vadaskertjében szarvas, őz, nyúl stb. bőven található. Saját -szemével lát­ta, írja a hírnök, hogy három nyíllövésnyi területen a lódo­bogás 15—16 nyulat riasztott fel. Csak hal és viz van a Tiszában 1535-ben írja egy másik Utazó, a francia Bongers Ja­kab, hogy a Szepességen, Vi- hodán a pulykához hasonló szép nagy madarat, siketfaj- dot vett. Brow Edward, aki 1669—70-ben járt Magyaror­szágon, azt írja, hogy mivel ennek az országnak gazdag fo- lyói vannak, ezért itt a halak is nagy bőségben fordulnak elő. A „Tisza folyó ilyen szem­pontból legelső egész Euró­pában. A környékbeli lako­sok azt szokták mondani, hogy a Tiszában csak hal és víz van. A Bodrog folyó szin­tén annyira gazdag halakban, hogy a lakosság állítása szerint nyáron csekély vízállás mellett a sok haltól megda­gad a folyó. A halbőség miatt a halászatra külön lerakodó­helyek, a Duna partján rak­tárak vannak. A legnagyobb raktárt Komáromon felül, a Csallóközben láttam, ahol a folyók tele vannak halakkal, télen pedig madarak lepik el a vizet, hatyúkat ugyan nem láttam a Dunán, de másféle rengeteg madarat igen.” Ugyancsak Brown jegyezte fel, hogy hazánkban „szarvas, dámhím, valamint mindenféle szárnyas vad, úgymint fogoly, fácán, nagy bőségben fordul elő”. Magyarország területe, de különösen Pest megye a XIX— XX. században is kedvelt va­dászó hely maradt. Gödöl­lőn például Ferenc József­nek külön vadászp területe volt; ez a királyi vendégek vadászterülete a monarchia bukásáig. Gödöllőhöz 18 ezer hektárnyi koronauradalom tartozott. A pilisi jobb mint a gödöllői A török hódoltság másfél évszázados uralma alatt tönkrementek a magyar er­dők és kipusztultak belőle a nagyvadak. A vadgazdálko­dás fejlődése szoros kapcso­latban állott az erdőgazdál­kodással. E téren nagy érdemei vol­tak Skopek Ferenc Pest vá­rosi jegyzőnek, aki 1755-ben el tudta érni a magyar ud­vari kancelláriánál, hogy az Alföldön a vizenyős területe­ket fűzfával ültessék be. 1762- ben Pest-' város közgyűlésén pedig sikerült elérnie az akác­fák kötelező ültetését. Így alakultak ki a vadnak ked­vező, nagy kiterjedésű aká­cos erdők. Pest megyében a legkorsze­rűbb vadgazdálkodást a Gö­döllőn létrehozott korona- uradalmi erdőbirtokon vé­gezték. A királyi erdőiroda olyan gazdasági tervet dolgo­zott ki, hogy a vadászati ér­dekek mellett az erdőállo­mány fejlődését is biztosítsák. Gödöllő mellett kedvelt va­dászterület a Pilis és a Visegrád környéki hegyek, a Cserhát nyúlványa és az Al­földnek a megyébe eső része. Ennek a változatos vadászte­rületnek változatos a vadál­Csempék és Az aszfaltozott úton, a sa­vak maró illatát, gépek doho- gását árasztó épületek mellett, olykor elsiet egy-egy ember, targonca, teherautó porzilc vé­gig. Szokványos hétköznapi délelőtt. Az imént léptem be a Csepel Autógyár kapuján. Az udvar mélyében tanyá­zó vendégeket keresem: a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat embereit, akik hétszáz­millió forint értékű munkát végeznek itt. Karsádi György a vezetőjük. Ö viseli gondját a hétszázmil­lió forintnak. Fiatal férfi, még a harmincadik évét sem töltötte be. — Jó, hogy most jön — fo­gad. — Néhány perccel ké­sőbb egyetlen lelket sem talált volna idebenn. Éppen szemlé­re indulok. Az ajtó még nyitva, az iro­dahelyiség már üres. A tech­nikusok munkájuk után jár­nak. A második szemleút — Az újabb épületeket — mutat körül — mind mi emel • tűk, de a legnagyobb munkahe­lyünk arréb van egy kicsit. Árok szélén állunk. Készü­lő közműalagút. A mélyben más és más vastagságú csö­vek, alvó kígyókként nyúlnak el. Jaj annak, aki közéjük zu­han! Az árkon túl — előttünk a legnagyobb építkezés, a Jármű­gyár szerelőcsarnoka (a ké­pen). Illetve még csak a váza annak, amit elterveztek. Nyíl­egyenes oszlopsorok. A hosz- Szú, vörös vasgerendákat be- tontuskókba ágyazták, eldönt­hetetlenek. A csarnokbelső egyelőre 24 ezer négyzetmé­ternyi homokos terület. — Üvegfalak kerülnek majd ide. De előbb újra átfestjük ezeket — simít végig a geren­dák egyikén az építésvezető. Valamiért csóválja a fejét, nekem azonban csak ennyit mond: — Az idő... Az oszlopsorok mögött ki­sebb félig kész épület, öltö­zők, fürdők lesznek benne. Távolabb újabb csarnok: a forgácsoló. Sarkában hórihor­lománya is. Nagyvadja, a pi­lisi és visegrádi szarvas, a legjobb magyar szarvasfajok közé tartozik, jobb mint a gödöllői. Mégis kevéssé va­dászták, mert roszabbak vol­tak vadászati viszonyai. Nagykőrös környékén a vá­ci uradalomból elszármazott dámvad sem ritkaság. A Du­na menti erdők mindmegany- nyi otthonai a nemes nagy­vadnak, amely ezen a környé­ken olyan hatalmassá fejlődik, hogy még a szarvastehenek között sem ritkaság a 120—130 kilós. A bikák agancsa a ki­lenc, sőt néha a tíz kilogram­mos súly is elérte. A beisza- posodott alj területek, füzesek megközelíthetetlen tanyát biz­tosítanak minden közéjük menekülő vadnak; a holt Du- na-ágak is kiváló vadászterü­letek. Sas és pusztai róka A Duna kiöntései mellett mindenütt buján dúsük a nö­vényzet, elsőrangú területe van a vadnak, szinte paradi­csomi viszonyok között él. A nagyvadak mellett gazdag a madárvilág is. Gödöllő kör­nyékén évről évre több sast is elejtettek. Emellett egész Pest vármegye tele volt a régi vízi gazdaság emlékeivel. Itt fész­kelt a mindjobban fogyó vízi­madár, s a rónák nádasaiban nagyon otthonos pusztai róka. Ezzel a gazdag állatvilággal Pest megye a magyarországi vadászat középpontja lett. Híresek voltak a megyében a falkavadászatok, amelyeken valamikor a királyi udvar is részt vett. Ezek a vadászatok ősszel kezdődtek. Megrendezé­sükre a káposztásmegyeri ha­tárban került sor. A XIX. szá­zadban a vadászat, amely ko­rábban testedző és szórakozás jellegű volt, mindinkább gaz­dasági ágazattá válik. Ennek következtében a vadászatot gas daru emelget jókora be­tonlapokat. Csoportvezetőkkel, műveze­tőkkel beszélget a szemlejáró. Túlórákról, vasárnapi mun­káról vitatkozik. Már másod­szor járja végig ma ezt az utat. Trabant és meditáció Szürkül. — Hazamegyünk. Arcát keserűség felhőzi. A fegyelemmel elégedetlen. — Tárgyalhatok én idejében a szakiparosokkal, ha elrom­lik valamelyik daru, ha hiá­ba rendelek meg valamilyen anyagot, ha az emberek el­szuszogják az időt, és minden felborul! Eltűnik, majd Trabanttal kerül elő. — Azt nézi, milyen vihar­vert? Ki érne rá fényesítget- ni ? — mentegetőzik. — Egy darabig azért elvihetem, ha így megfelel. A lányomért megyek. Óvodás. Már kiértünk a kapun. — A művezetőkkel sincs minden rendben — jegyzi meg, miközben mereven fi­gyeli az utat. — Évekig tart, míg jó művezető válik vala­kiből. — És hány évbe, amíg jó építésvezető lesz? — Lehetetlen úgy csinálni, hogy az ember elégedett le­gyen. Bocsánat, tudom, hogy egyre jobban szabályozták, hi­szen államérdek fűződik a vadállomány zavartalan és egyenletes fejlődéséhez. így a vadászni kívánó földesurak, birtokosok, vadásztársaságok­ba tömörültek. A Pest megyei vadásztársa­ságok egyik legrégibbje és leg­ismertebbje a budai vadász- társaság. Hazánk első országos vadásztársaságának megala­kulásához közvetve mégis a galgai. agáregyesület járult hozzá. Ez az egyesület ugyanis 1880-ban, 9 évi működés után, megtartotta utolsó közgyűlé­sét, s azon önmaga megrefor­málását határozta el. Prog­ramba vették íjas vadászát rendezését, vadászebek kiállí­tását, galamb- és üveggolyó­céllövészetet. Az egyesület mint sporttársaság, végül Hat­vanban alakult újjá. A sporttársaság területe a Galga vidékéről egészen a Mátra aljáig terjedt. Tagjai fiatal dzsentrik. Az egyesület célja; csekély évdíj fizetése mellett lövadászaftra, agará- szatra, lóversenyekre és halá­szatra bérbe venni Pesttől Hatvanig, Pásztóig és Hatvan­tól Miskolcig terjedő területe­ket. „Feladata az okszerű vadóvás" Az egyesület azonban nem sokáig maradt fenn. 1881. má­jus 24-én a pestiek kezdemé­nyezésére Pest székhellyel lét­rehozták az Országos Magyar Vadászati Egyletet. Az egylet alapszabályában megfogalmazta azt a tételt, amely a mai megváltozott tár­sadalmi és módosult termé­szeti körülmények között is érvényes (az egyletnek); „a vadászat testedző és lelket üdítő foglalkozása mellett... feladata az okszerű vadte­nyésztés és vadóvás”. Varga László Foto: Brassnyó Klára közhelyszerű, amit mondok, de az építésvezető dolga csak­ugyan nem rutinmunka. Egy meggondolatlanul előző teherautó stoplámpáján a sze­me, gondolatai azonban az én kérdésem körül csaponganak... Bármennyire is hihetetlen, ő mindig építésvezető akart len­ni. Pedig tudta, nem lesz egy nyugodt perce sem. Ráadásul, ellentétben a tervezőkkel, a kivitelezők ritkán szereznek maguknak hírnevet. Kocsisor közepén vesztege­lünk. — Lehettem volna tervező. Rajzolni mindig szerettem. Most is rajzolok, ha időm en­gedi. Újít. Maszekok De nemcsak a pénz érdekli. Különben mi­ért törődne a vállalati ifjú­munkásokkal? Azok istápolá- sáért egyetlen fillért sem kap. A KISZ végrehajtó bizottságá­ban sem íizetnek. Aki csak a családjának él, nem él igazán a családjának sem. A család nem kívánja, hogy az ember feladja önmagát. Sőt! Alapot teremt a kibontakozáshoz. Alapot. Az építők tudják, mi­lyen fontos az alap.... örül a megtalált szónak. Ismételgeti, variálja. Estek a pincében Nyugodt tempóban hala­dunk. Felismerem Soroksár házait. Mellettünk HÉV-szerel- vóny robog. — Itt születtem, itt jártam iskolába. A szünidőben maszek kőműves mellett dolgoztam. A csempézóstől a tetőszigetelésig mindent megtanultam. Ké­szültem a műszaki egyetemre. A felvételire.. Mosolyog: milyen rövid az életrajza az érettségiig. Bez­zeg az egyetemi évek! Nem fogy ki a szóból, és tényleg szórakoztatóak tréfás és izgal­mas történetei. Most kéne kiszállnom, de nem szakítom félbe: szívesen hallgatom. Arra gondolok, hogy az egyetemi évek alatt biztosan mindig elkészítette minden feladatát; különben keserű emlékek kísértenek. S úgy látszik, azóta sem válto­zott. Állhatatos. Szívósan dol­gozik. Eredményesen. A ki­váló ifjú mérnök címért indí­tott versenyben az ország leg­jobbjaival mérte össze tudását. Legutóbb, szakdolgozatával, a három fődíj közül a másodi­kat nyerte el. 1970-ben a KISZ Központi Bizottság szakbizott­sága: a fiatal mérnökök és közgazdászok tanácsába is beválasztották. Rajzolni, írásban elmélyed­ni, persze, csak otthon lehet. S otthon is psak akkor, amikor a gyerek már lefeküdt. — Ha netán mégis akad egy-egy lyukas estém, azt a pincében töltöm. Ott rendez­tem be a műhelyemet. Néha vendégeket is hív. Sze­reti barátait, ismerőseit. Vala­melyikük egyszer ezzel fordult a feleségéhez: — Miért töri magát örökké ez a Gyuri? — Mert nem viselné el, ha lemaradna. A jókedvű társaság mulatott ezen. Pedig a fiatalasszony alighanem fején találta a szö­get. Józsa Teréz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents