Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

Levélszekrények a külterületeken Kézbesítők kellenek Cegléd külterületén új rend­szert vezet be hamarosan a posta, a levelek, újságok kéz­besítésére. A kisebb-nagyobb távolságra épült családi ottho­nokat sokszor csak igen nehe­zen tudta megközelíteni a kéz­besítő. Ez volt egyrészt az oka annak, hogy a külterületi pos­tások gyakran cserélődtek, más munkakört kerestek ma­guknak. A külterületeken, az át men­tén, ámenre az ott lakók na­ponta többször is járnak, öt- fiókos levélszekrényeket állí­tanak fel. A tulajdonosok kul­csot kapnak ezekhez a szekré­nyekhez, s maguk vehetik Id belőlük az érkezett postai kül­deményeket. A postásnak könnyebb lesz a dolga, nem kell sok utat megtennie, me­zon-réten át, háztól-hárig. ★ A ceglédi posta a külterületi teendők ellátására még tíz, ti­zenkét kézbesítőt alkalmazna. Jelentkezni a főpostán lehet, a Kossuth Ferenc utcában, hét­köznapokon, a hivatali időben. Véradónap Cegléden Térítésmentes véradónap lesz ma Cegléden, reggel 8 órá­tól, délután öt óráig, a Kossuth Művelődési Központban, a vá­rosi Vöröskereszt és társadalmi aktívái szervezésében. A ha­gyományos esemény jelentősé­gét növeli, hogy a város térí­tésmentes véradó mozgalma most ünnepli tizedik évfordu­lóját. Nyugdíjasok estje Vadászvacsorával, családi estet rendeznek, október -30-án, a FÉK nyugdíjasai. A megje­lenteket a klub zenekara szó­rakoztatja. PEST MEGYEI HIDLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 252. SZÄM 1971. OKTOBER 27., SZERDA LEVELEK AZ OTP-TŐL Mire gyűjtenek az ifjúsági betétesek? Külön kölcsön, lakásépítőknek 1970-ben újfajta lehetőséget adott az ifjú takarékoskodók­nak az OTP. Megindították az ifjúsági takarékbetét-akciót, melynek lényege, hogy tagjai, ötévi rendszeres takarékosko­dás után, a betétként elhelye­zett összegen felül ötszázalé­kos kamatot és egyszázalékos prémiumot vehetnek át. Ha például valaki havi száz forint befizetésére kötött szerződést az OTP-vel, és azt rendszere­sen be is fizeti, akkor, öt év elteltével, 7 ezer forintot kap. A részvevők, anyagi lehető­ségeikhez mérten, időközben felemelhetik havi betétössze­güket. Az ifjúsági takarékbetét­akció már a kezdet kezde­tén jó hírnek örvendett Cegléden. Az első szerződéseket múlt év szeptemberében kötötték, s az­óta igen kevesen léptek vissza, viszont új jelentkezők bőven akadtak. A ceglédi OTP nem­rég levelet küldött ifjúsági be­téteseinek. A levélben arról tájékoztata őket, hogy különös figyelemmel segíti azokat, akik lakásproblémájuk rendezésére gyűjtik a forintokat. A város­ban sek száz OTP-lakás épül a negyedik ötéves terv idején. Az új lakótelepeken, az OTP társasházak elosz­tásakor, előnyben részesül­nek az ifjúsági betétek tulajdonosai. A kiküldött levelek nyomán tájékozódni kívánt a takarék- pénztár: hányán szeretnék négy év múlva lakásvételre fordítani a gyűjtött összeget? Szinte minden második le­vélre válasz érkezett eddig, és a feleleteket továbbra is hozza a posta. Valamennyi befizető igen örült a váratlan figyel­mességnek, hiszen — mint ki­derült — a legtöbben lakásra takarékoskodnak. Sokan vol­tak, akik egyúttal azt is beje­lentették, hogy az eddig fize­tett összeget szeretnék fel­emelni. így, négy év elteltével, már nagyobb összeggel rendel­kezhetnek. A lakásvásárlók­nak, ha ifjúsági betétesek, a rendes építési kölcsönén túl, külön kölcsönt is ad az OTP. Nem kizárólag maguk a fia­talok gyűjtenek. Sokszor a család, a rokonság szán­ja ajándékul, meglepetés­ként a részűkre a betétet. Van, akinek az ország másik csücskéből küldi rokona havon­ta az összeget a ceglédi OTP- fiókhoz. Másnak a testvére akar örömet szerezni, motor­kerékpárra takarékoskodik. Sok szülő, nagyszülő kapcsoló­dott már a kezdet kezdetén a mozgalomba, hogy mire a gye­rek keresőképes lesz, már sta­fétabotként vehesse át a nevé­re szóló betétösszeget. E. K. Piaci képek Sapka, kék or­kán dzseki, bor­dósba váltó, piros nyakkendő dísze­leg a patyolat in­gen. Fiúk, lányok sietnek a városi tanács épülete fe­lé. — Ej, de szépek vagytok! — cso­dálkozik rájuk egy vidéki néniké. Még a kosarát is leteszi a földre a nagy álméLkodás- ban. — Mondja EGYENRUHÁSOK meg már, kik ezek a szép gyerekek? — fordul aztán az egyik járókelőhöz. — Az ifjúgár­disták, néni. — Gárdisták? Nagyon szépek. Még nem láttam ilyeneket. Hova mennek? — A KISZ kül­döttértekezletére, a tanácsházára. — Szóval ők amolyan politikus fiatalok — veszi tudomásul a néni, helyeslő biccentés­sel. — És mit csi­nálnak, úgy, kü­lönben? — Egyik dolgo­zik, másik tanul. — Derék, na­gyon derék. örömmel látnám őket gyakrabban is a városban, eb­ben a szép ruhá­ban! E. K. A pirosló almák és hamvas szőlőfürtök tömegében, pár nap óta, a sülttök az újdon­ság. Válogatják, viszik is a vásárlók. Egy tízéves forma kisfiú is felmarkol egy szép darabot, és nyújtja £ pénzt, amiről kiderül, hogy nem ma­gyar- Az eredetéről annyit, hogy egy szép nagy kocsit ve­zető bácsitól kapta, amiért megmutatta neki, merre kell Nagykőrös felé mennie. De a külföldi valutának nincs nagy tekintélye a tök­piacon. A kisfiú szomorúan somfordál el a megkívánt cse­mege nélkül. ★ A baromfipiacon nagy a riadalom. Megszökött egy vö­röstarka jéree. Mindenki utá­ELVONO KEZELESEN Csak kényszerből NEM MINDENKI ELÉG AKARATERŐS Harmincnégyen várakoznak az SZTK ambulanciáján, a fo­lyosó végén, az utolsó ajtó előtt. Gyorsan fogy a sor. Eb­be a vizsgálószobába ötösével- hatosával hívják a várakozó­kat, akiknek zsebéből, táskájá­ból boros- és sörösüvegek, pá- linkásbutelkák kandikálnak... Gazdáikra az ajtó mögött kellemetlen félóra vár. Az alkohol-elvonókúra kezelőszobájában vagyunk. 41 éves asszony gyűri fel karján a ruha ujját, hogy meg­kapja a szokásos adag injek­ciót. Pár perc múlva „tengeri betegség’’ tünetétől torzul el az arca, és kínlódva hanyatt vágja magát a fehér huzatú díványon, ö a kötelező „elvo­nósok” közé tartozik. Két fia és a lánya szenvedett évek óta hhsonló látványtól. Csak álé­kor a bortól, pálinkától része­gen haza tántorgó anyát szé- gyellték. — Volt oka, hogy igyon? — kérdezem az asszonyt, amikor könnybelábadt szemmel, meg­tört arccal veszi a kabátját. — Volt. Három éve hagyott el az uram. — De hát a gyerekek! — Mégsem ők jelentették fel! A szomszédok tették. Ömiattuk kell ezt végigszen­vednem — és mérgesen lép ki az ajitón. Vajon rájön-e egyszer, hogy „ezt” elsősorban saját érdeké­ben kell tennie? Huszonegy éves fiatalember a következő. Már megjárta a zárt intézetet. Szerinte jó tör­ténetet hozott onnan, amit mo­solyogva mesél: — Meglát a főorvos úr, és azt mondja: már megint itt találkozunk? Mondom: fő­orvos úr, én még sose jártam itt. Ne mondja! A nyáron ke­zeltem! Engem ugyan nem! — mondom. Jó sokat vitatkoz­tunk, mire kinyögtem, hogy az ikertestvérem járhatott ide ha­sonló okból, mint én! Mert nagyon hasonlítunk egymásra! Sajnos, úgy látszik, minden­ben. Közben beszélgetésre is van alkalmuk. Jól megértik egy­mást. A téma: ki mit érez az injekció után, hányszor kell még jönni, és a zárt intézet­ben melyik a legjobb orvos? A közvélemény önkéntes és kényszer-elvonókúrát ismer. Az orvos főleg az utóbbit. Ugyanis a valóságban még az úgynevezett önkéntes is vala­milyen kényszer hatására szánja el magát az elvonókú­rára. Vagy a munkahelyi be­osztása, vagy a családja ma­gatartása kényszeríti arra, hogy szenvedélyétől szabadul­jon. Nagyon erős akarat kell hozzá, hogy szándékát végrehajthassa. Sajnos, nem mindenki elég kitartó. Évente több mint kétezer alkoholistát kezelnek itt, s 25 százalékát visszaesőként látják viszont. A statisztikából az is kide­rül, hogy a nőket nehezebb gyógyítani. Sok köztük a zug­ivó, akit az alkohol erkölcsileg is a mélybe ránt. önkéntesen jelentkező nő alig-alig akad. Ebben az évben mindössze egy volt. Nem könnyű az alkoho­lista házaspár gyógyítása sem. Csak az egyik legyen akarat- gyengébb a másiknál, máris hiábavaló a törődés, a segíteni akarás. ★ Egy mézeskalácsszivet őriz az asszisztensnő. Szívből küld­ték, szívesen és köszönettel. Egy ceglédberceli asszony ajándéka a gyógyulásért. Cs. I. na! Végül is hárman elkapják a rémülten rikácsoló jószá­got. — Meg kell mosni a lábát, akkor nem szalad el! — jegy­zi meg egy öreg néni. Senki sem érti a jótaná­csot. Egy fiatalasszony meg is kérdezi: — Már miért kellene meg­mosni a lábát? — Hogy el ne szaladjon, lel­kem — szól a néne. Erre többen megszólalnák: — De előbb el kell vágni a nyakát, aztán megkopasztani, ugye, nénike? A néni megbotrárikozva néz a hitetlenkedőkre. ★ A talponálló előtt tömeg tolong- Nehéz odaférkőznie annak, akinek száraz a torka. Habzik a sör, csorog a pálin­ka, csúcsforgalom. A tejet áru­sító bódéban ráérősen töröl- geti az ablakpárkányt a ki­szolgáló. Cs. I. Hamar népszerű lett Kazánt, kádat keresnek Tavasszal a ceglédi Szabad­ság téren új bolt nyílt: a sze­relvény szaküzlet. A szokatlan nevű bolt a város és a kör­nyéke lakosságát fürdőszoba, központi fűtés, víz- és gázve­zeték felszereléséhez szükséges szerelvényekkel és alkatré­szekkel látja el. Vezetőjét, Tanhoffer Ferencet megkér­deztük, milyen a, bolt forgal­ma? — A sok új építkezés és la­káskorszerűsítés közepette, már az első hetekben éreztük, hogy üzletünk hiányt pótol. Egymás után jöttek a vevők fürdőszoba, központi fűtés és egyéb szerelési anyagokért és alkatrészekért, melyek nagy részéért addig Pestre kellett menniük. A jól felszerelt üzletben több ezer féle szerelési anyagot árusítanak, a raktárkészlet is megfelelő. Sokan még a Tiszán túlról is átruccannak olyan al­katrészekért, amilyeneket ott nem kapnak meg. Fűtőkazánokat radiátorokat, vízcsöveket,' olasz fürdőkályha csaptelepe­ket keresnek. — Miből adnak el a legtöb­bet? — Az olcsó fürdőkádból. Eddig több mint 400 darabot vettek meg. Sok vásárlónk akad Ceglédbercelről, Törtel­j ről és a többi környékbeli községből is. Havi, forgalmunk meghaladja az egymillió fo­rintot — fejezte be nyilatko­zatát a boltvezető. K. I* KISFILMEK. KIÁLLÍTÁSOK Öt megye küldötteinek polgári védelmi vetélkedője A Ceglédi ősz gazdag ese­ménysorozatában a tudomá­nyos tanácskozásokon, kultu­rális rendezvényeken, szóra­koztató programokon kívül, más érdekességek is helyet kaptak. Akik mostanában mó­riban voltak, a játékfilm előtt a polgári védelem alakulatai­nak munkáját ismertető kisfil- rneket tekinthettek meg Ilyen filmeket október 20-tól novem­ber közepéig vetítenek, * nem­csak a mozikban, hanem a vá­ros iskoláiban és üzemeiben is. A járásban polgári védelmi kiállításokat nézhetett meg a lakosság. Abonyban és Cegléd- bercelen sokan felkeresték azokat. November elsején a ceglédi Kossuth Múzeumban nyílik hasonló kiállítás. November 14-én Cegléden tartják öt megye polgári vé­delmi vetélkedőjét, melyben Heves, Nógrád, Komárom, Szolnok és Pest megye kül­döttei vesznek részt. Gazdát cserélnek a tornászok A Ceglédi Építők tornászai két évtized alatt sok örömet szereztek sportkörüknek és a sportbarátoknak. A torna ro­hamos fejlődésével azonban a régi körülmények között már nem tudnak lépést tartani. Ezért fogott össze az Építők és a Vasutas elnöksége. A sporthatóságokkal folytatott tanácskozás után megszületett a baráti elhatározás: a torna­szakosztály, 1972. január 1-től, működését a nagyobb erővel rendelkező Vasutas SE színei­ben folytatja. Már szerverik a sportiskolát, amely pótlás nevelésének hetetlen eszköze. tornász- az után- nélkülöz­MEGYEI KÉZILABDA A Bem SE nagyarányú veresége A harmadik helyre is esé­lyes Bem SE a középmezőny­ben „tanyázó” Csepel Autó el­len mérkőzött, idegenben. Pár­tatlan, jó volt a játékvezetés. A ceglédiek „simán” kikaptak. Csepel Autó—Bem SE 29:18. Bem SE: Gergye — Sápi, Unicsovics, Kolossá, Kitti, Rácz, Herbert. Csere: Csige, Kupái, Hlimiczki. Gólszerzők: Rácz (6), Kolossá (3), Sápi (2), Unicsovics (2), Herbert (2), Ku­pái (2), Kitti (1). 6:6-iff szoros volt a mérkő­zés, ezután a hazaiak 13:6-ra feltörtek, sőt, a félidő végéig előnyüket tovább növelték. Szünet után 20:13-ig a Bem valamivel jobb volt, azután a Csepel Autó következett, s újra, egymás után, 7 gólt sze­reztek játékosai. A görcsös akarás bénítóan hatott a ceglédiedre, gyengén játszottak. Egy pillanatig sem tudták kétségessé tenni a ha­zaiak megérdemelt, nagy ará­nyú győzelmét. A csapat is­mét rendkívül rosszul véde­kezett, s ráadásul Gergye ka­pus is több gólban ludas volt PORMENTES BURKOLATOT KAP a Vadász utca. A város útjainak pormentcsítési programjában szerepel az Alszegi útról nyíló Vadász utca rendezése. Itt már részben le­rakták a szegélyköveket a Pest megyei Közúti Építő Vállalat dolgozói. Vincze Tibor, föld­gyalujával, az alapkövek elhelyezéséhez készíti elő a talajt. Foto: Apáti-Tóth Sándor t k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents