Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

* 19*1. OKTÓBER 24., VASÄRNAP *es» íltCVKI i^íiriap Újabb 860 megawatt Alapozzák és szerelik a Dunamenti Hőerőmű Vállalat má­sodik beruházási szakaszának gépegységeit. A munka eredmé­nyeként 1975-ig újabb 860 megawattal bővül a kapacitás. Foto: Gábor Nincs szükség gyökeres változtatásra a gazdaság politikákon A Mlmszterímács elnökének válaszbeszéde a gazdasági vezetők pénteki értekezletén elhangzott felszólalásokra A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktíváérte- kezleten Fock Jenőnek, a kor­mány elnökének beszámoló­ját vita követte. Valamennyi felszólaló helyeselte az aktíva­értekezlet összehívását, üd­vözölte a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és problémák reális értékelését. A felszólalók többsége a be­ruházások területén tapasztal­ható feszültségekkel foglalko­zott. A vitában mint elengedhe­tetlen követelményt hangsú­lyozták a felszólalók azt is, hogy a gazdasági vezetők min­den' poszton egységesen érté­keljék a gazdasági életben meglevő hibák okait, s legye­nek méginkább egységesek ezeknek az okoknak a felszá­molásában. Őszinte nyílt véleménycsere Cikkünk nyomán Hogy ne legyen több dühös ember Még egyszer — ígérjük utol­jára —, szeretnénk visszatérni a lapunk október 13-i számá­ban megjelent. Tizenkét dunüs ember emui cikkünkre. Mint olvasóink bizonyára emlékez­nek, a cikkben arról irtunk, hogy tizenkét dabasi OTP-la- kás tulajdonos petróleumlám­pával világít a több mint két­százezer forintért épült, két és félszobás, korszerű lakásában. A múlt századi „világítástech­nika'9 oka: illetékesek szerint az árammérő óra hiánycikk. Néhány nappal később közöl­tük, hogy cikkünk nyomán a Ganz Műszer Művek Gödöllői Gyárának vezetői értesítettek betűinket: a világításhoz és a villanybojlerek működtetéséhez szükséges, összesen 21 darab árammérőt soron kívül kiszol­gáltatják a dabasi építőközös­ség illetékes képviselőinek. Mint megtudtuk, az órák át­vétele azóta megtörtént, az ügy tehát — tulajdonképpen lezá­rult. Arra, hogy most mégis visszatérünk rá, a Ganz Mű­szer Müvek Gödöllői Gyára ve­zetőinek messzemenő figyel­messége ad magyarázatot. Néhány napja ugyanis újabb levéllel * fordultak hozzánk, amelyben arra kértek bennün­ket, adjuk olvasóink tudomá­sára az alábbiakat: a közhiede­lemmel ellentétben, a bojler­kapcsolóóra nem hiánycikk, a belföldi igényeket — akár az idei, akár a következő évre — ki tudják elégíteni. Magánsze­mélyek — készpénzfizetés elle­nében — 1496 forint 50 fillérért — írásos kérésre —, utánvéttel 1520 forintért vásárolhatnak kapcsolóórát. A közületek igényeit a KE­RAVILL Vállalat Budapest IX., Rádai utcai üzletében tudják kielégíteni. Ugyanitt — kész* pénzfizetés ellenében —- ma­gánszemélyek is vásárolhatnak. A kereskedelmi vállalatok ér­deklődésükre pontos tájékozta­tást kaphatnak a Magyar Villa- mosművek területileg illetékes vállalataitól. Az aktíva tanulságait Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke foglalta össze, s megállapí­totta, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a vélemény- csere nyílt volt, jó szellemű hozzászólások hangzottak el, s ezen a tényen nem vál­toztat, hogy egyik-másik kér­désben nem teljesen ért egyet a felszólalókkal, s ha az esz­mecsere során előfordultak félreértések is. s néhányan bá­tortalanul szóltak a tényle­ges problémák megoldásáról. — Jövő évi tennivalóink ki­alakításához, tervezett kor­mányzati intézkedéseinkhez vártunk és kértünk támoga­tást az aktívaüléstől — mon­dotta a kormányelnök —, mégpedig akkor, amikor jövő évi tervünk és költségveté­sünk tulajdonképpen még nem készült el — tehát ideje­korán. Ügy vélem, joggal re­mélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tenni­valók kimunkálásánál, az in­tézkedések meghozatalánál hasznos támogatást kapunk majd a gazdasági élet külön­böző szintjein dolgozóktól. Ehhez ad biztatást az ak­tívaülés is, amelynek részt­vevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tennivalóink vannak, hogy elhatározó lé­ISőkről — női szemmel Harmincháromezer hejáró asszony gondjai Másfél év telt el a nők gaz­dasági és szociális helyzetének javításáról szóló kormányha­tározat óta. Október 29—30-án országos nőkonferencián szá­molnak be az asszonyok arról, milyen intézkedések történ­tek a nők munkahelyi feltéte­leinek, szociális helyzetének, életkörülményeinek megvál­toztatásáért. Sokan úgy vélik, többet tettünk a nőkért a ha­tározat megjelenése óta, mint az elmúlt huszonöt évben. A megyei tapasztalatokról Nagy J. Tiborné, a megyei pártbi­zottság munkatársa, nőrefe­rense tájékoztat. — A határozat megjelenése után a különböző munkahe­lyeken, a párt- és társadalmi szervekben nőfelelősöket, nő­bizottságokat választottak. Feladatunk, hogy állást fog­laljanak, véleményt mondja­nak minden olyan kérdésben, amikor az asszonyokról dön­tenek, illetve jelezzék a prob­lémákat. Kezdetben volt né­mi bizonytalanság a tenniva­lókat, a hatásköröket illetően, de ma már nyilvánvaló, hogy a nők munkahelyi, egészség­ügyi és szociális körülményei­nek javításáért az adott vál­lalat, szövetkezet, intézmény gazdasági vezetői elsősorban a felelősek. A pártszervek be­számoltatják a vezetőket, el­lenőrzik a határozat végrehaj­tását és patronálják a nőbi­zottságokat. • Mi a helyzet a megyé­ben? — Sajátos helyzetünk itt is ínegnyilvánul; a főváros kö­zelsége sok mindent megha­tároz, mindenekelőtt a tenni­valókat. Korábban Budapest környékén nem fejlesztették az üzlethálózatot, azzal indo­kolva ezt, hogyt a lakosság többsége a fővárosban dolgo­zik és ott is vásárol. Ez jelle­mezte az áruellátást, a szol­gáltatást, vagyis azt, ami könnyíthetne a nők második műszakján. Nem mindegy an­nak a 33 ezer, a megyéből be­járó asszonynak, hogy ké­nyelmesen utazik-e, mert ott­hon is bevásárolhat vagy nap mint nap nehéz kilókat cipel haza. © Történt-e változás? — Elsősorban az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek megvalósításában lép­tünk előbbre. A határozat óta a bérfejlesztéseknél a nőket részesítették előnyben. Sok munkahelyen meghatározták, illetve felemelték az órabérek alsó határát. A Nagykőrösi Konzervgyárban 6.50, a Ganz Árammérőben 7.20 forint alat­ti órabér ma már, nincs. | © Es a második műszak? — Mindenekelőtt a gyer­mekintézmények bővítése, a szolgáltatások fejlesztése szük­séges. A IV. ötéves tervben az óvodák kétezerrel, a bölcső­dék ötszáznyolcvannal több gyereket fogadhatnak. A szol­gáltatás fejlesztésére 84 mil­liót fordítanak. A többi kö­zött négy mosoda, öt szolgál­tatóház épül. Mindez, ha nem is oldja meg teljességgel a gondokat, jelentős előbbre lé­pést jelent. © Mit tettek eddig a nők munkahelyi körülményeinek javítására, a nők éjszakai mű­szakjának fokozatos csökken­tésére, illetve megszüntetésé­re? — A textilüzemek többsé­gében a kisgyermekeseket, a gyermeküket egyedül nevelő anyákat, kérésükre, egy mű­szakban foglalkoztatják, illet­ve csak akkor osztják be éj­szakai műszakba, ha önként vállalják. © Növekedett-e a nőknek a vezető munkakörökben betöl­tött szerepe? — Igen. Az arányváltozás jelentős. A pártban például az alapszervezeti titkárok 17,8 százaléka nő, a korábbi 13,7 százalékkal szemben. A me­gyei tanácstagok között az előző 18 százalékkal szemben 27,2 százalékra emelkedett a nők aránya. A szakszerveze­tekben pedig a választott tisztségviselők 55 százaléka ma már no. Ennek ellenére még mindig erőteljesen hat­nak a tradíciók. Sok helyen változatlanul idegenkednek a női vezetőktől. De az is igaz, teogy az asszonyok nagy ré­szének nincs meg az a ké­pesítése, amely alkalmassá tenné őket vezetői poszt be­töltésére. Persze, olyan eset is előfordul, hogy valakinek képzettsége, vezetői adottsága is van mégsem vállal funkciót, mert attól fél, hogy ezáltal lé­nyegesen kevesebb ideje jut a családra, a gyermeknevelés­re. Mégis érezhető a változás. A második műszak gondjai­nak ellenére is mind több asszony kapcsolódik be a közéletbe. Soós Ibolya pések előtt állunk. Mindez nem jelenti, hogy bármiféle gyökeres fordulatot tervez­nénk akár gazdaságpolitikánk­ban, akár gazdaságirányítási rendszerünkben. Azonban kö­vetkezetesebbek akarunk len­ni, mint eddig voltunk, ugyan­azon célok elérése érdekében, amelyeket már korábban is magunk elé tűztünk. Dinamikus fejlődés Említést tett a miniszterel­nök a vita során elhangzott olyan észrevételekről, ame­lyek egész • népgazdasági ága­zatokat érintettek — aláhúzta, a kormány ezekkel a kérdé­sekkel foglalkozik majd a jö­vő évi terv kialakításánál, s a távlati elképzelések kidol­gozásánál is szem előtt tartja, sőt egyik-másik téma még az idén a konmány elé kerül. A miniszterelnök bírálta azokat a -nézeteket, amelyek szerint gazdasági magatartá­sunk — a beruházások csök­kentése, a tőkés import mér­séklése stb. — visszafogó jel­legű. — Gazdaságpolitikán­kat, amelyet a kongresszus is. megerősített — mondotta —, ma is jónak tartjuk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gazdasági tevékenységünket minden tekintetben. Felmerülő fiibáit természetesen észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvátesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja tá­madni. — ötéves tervünk fejleszté­sével kapcsolatban arról van szó — folytatta —, hogy eb­ben az évben a vártnál di­namikusabban fejlődött nép­gazdaságunk. Néhány terüle­ten talán túlságosan is, ilyen terület a beruházás és a kész­letnövekedés, valamint az im­port, ezen belül és elsősor­ban a tőkés import. Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mon­dotta —, különösen tőkés vi­szonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk. A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy ebben az évben a terve­zett 85 milliárddal szemben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul • nagy nö­vekedés. A jövő évben el kell halasztani öt-hat nagyobb be­ruházás megkezdését, bár ezekre már számítottak az ér­dekelt népgazdasági ágazatok. Természetesein az említett be­ruházásokra is sor kerül ma jd, s ha okosan gazdálkodunk, rö- videbb idő alatt megvalósul­nak. Az összevonások segítenék a reformot Fock Jenő ezután a veszte­séges, illetve nyereséges válla­latok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok probléma­körével — mint a vitában többször érintett témával — foglalkozott. A miniszterelnök egyetértett azzal, nem mindig igaz, hogy a veszteséges vál­lalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmond­ható egy-egy gyártmányra is. Itt tiszta helyzetet kell terem­teni, alaposan meg kell vizs­gálni: egy veszteséges vállalat tényleg annyira veszteséges-e, hogy rekonstrukcióval, né­hány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s egy gazdaságtalan gyártmány tény­leg annyira ráfizetéses-e, hogy végképp nem érdemes foglal­kozni vele. A miniszterelnök az össze­vont nagyvállalatok kérdései­vel kapcsolatban elmondotta: — Most is az a véleményem, hogy e lépés nélkül nem sike­rült volna a gazdasági refor­mot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagyvállalat — az esetek túlnyomó részében bu­dapesti központú vállalat — olykor annyi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vál­lalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gyakor­lat ellentétes a kormányzat szándékával, a társadalom ér­cekével. + Minden összevont nagyvállalatnál biztosítani kell a beolvadt vállalatok szabad véleménynyilvánítását. Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy önállóan — tehát nem egy ösz- szevont vállalat részeként — jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását. Csak fenntartással Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek sze­rint a kis üzémekben, a szö­vetkezeti melléküzemágakban a dolgozók többet keresnek, mint a nagy ipari vállalatok­nál, a miniszterelnök úgy vé­lekedett: ez nem minden eset­ben fenntartás nélkül elfogad­ható igazság. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rendszabályról, amely meg­szabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a téesz melléküzemágában, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifo­gásolta, hogy esetenként ösz- szehasonlítanak, nem hasonlít­ható dolgokat, például az ál­lami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó terme­lési értékét. Nem lehet egy­bevetni a gépesített ipari, ház­gyári építkezéseket a hagyo­mányos építéssel, a maltero- zással, a téglarakással, a ja­vítómunkával. Az utóbbi te­vékenységre továbbra is szük­ség van. — Példák egész sora iga­zolja, hogy szükség van a szö­vetkezeti, a tanácsi iparban, téesz-roelláküzemágakban azokra a kis üzemekre is, ame­lyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhet­nek. Az árformák jók Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maxi­mált és a szabad árak kate­góriáját. — Természetesen előfordul­hat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az árak korrekciója szükséges, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három árfor­, mán változtatnunk kell. A munkafegyelmet meg lehet teremteni A munkaerő-kérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek sze­rint nem lehet fegyelmet tar­tani. — Ha megvan az egyet­értés — mondotta — és egy­ségesen cselekedve a hanya­gokat, a lógósokat, a fegyelme- zetlenkedőket felelősségre von­ják, elbocsátják, akkor, végül is rendre lehet őket tanítani, mert nem lesz munkahely, amely befogadja őket. Kitért a miniszterelnök ar­ra az — a vitában is elhangzott — óhajra: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és vállalati érdek mindenkor tel­jes összhangban legyen. Meg­jegyezte: nem tudunk kialakí­tani olyan rendszert — egyéb­ként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a válla­lati és a népgazdasági érdek mindig pontosan egybeessék. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vál­lalati érdek közötti ellent­mondás nagyon is kiélezett, bátran és kellő időben hívjál? fel erre a felsőbb párt-’ és kormányzati szervek figyel­mét. Az irányító szervek pe­dig intézkedjenek. Az egész közösség érdekében f Ebben a témakörben fog­lalkozott a miniszterelnök az­zal az észrevétellel, miszerint — legalább is rövid távon —•, ráfizet az a vállalat, szövetke­zet, amely következetesen ér­vényesíti a társadalmi érdeke­ket. Ebből azonban nem sza­bad olyan következtetésre jut­ni, miszerint nem kell törőd­ni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondoskodniuk kell arról, \ hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érde­kében cselekszenek. Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszter- elnök. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A köz- gazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé Ha­tékony. Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatá­sát illeti, a miniszterelnök an­nak a véleményének adott hangot, hogy o gazdasági hely­zet megítélésében mind a la­kosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. — Intézményeink, vállala­taink, helyzetünket a valósá­gosnál jobbnak ítélve, a költ­ségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tetszésük sze­rint markolhatnak. Sok válla­lat és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosszabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket úgy íté­lem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatás­ra a gazdaságpolitikában. A hiányosságokat viszont minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani, összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kor­mányzati intézkedés sem hoz­hat eredményt. Meggyőződé­sem, hogy a párt és a kor­mány, politikájának megvaló­sításához megkapja a szüksé-* ges támogatást — fejezte be összefoglalóját Fock Jenő. 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents