Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
1971. OKTÓBER 33., SZOMBAT rear Htom kMír&ap A fogyasztás emelkedésének tartós fedezete a nemzeti jövedelem növekedése — Régóta nem tartottunk gazdasági kérdésekről aktívaértekezletet — kezdte beszédét a Minisztertanács elnöke. — Időnként szükséges és hasznos, ha ilyen körben is áttekintjük a népgazdaság helyzetét Megvizsgáljuk, hol mutatkoznak akadályok terveink végrehajtásának útjában, mit kéül tennünk azok elhárításáért, illetve a kedvező tendenciák erősítéséért. Az őszinte helyzetfelméréssel, a tennivalók tisztázásával, a gazdasági folyamatok reális érteiFock Jenő tartott vitaindító referátumot az országos gazdasági aktívaértekezleten menésével azt akarjuk elérni, hogy egységes szemléletet alakítsunk ki. Rámutatott Fodk Jenő, hogy a párt X. kongresszusa határozatával megjelölte a mun kálkodás fő irányait. E határozatra alapozódott a kormány programja, amelyet ez évben fogadott él az országgyűlés. A népgazdaság egészségesen fejlődik A gazdasági reform bevezetésének általános tapasztalataival foglalkozva megállapította, hogy az utolsó három esztendőben a népgazdaság alapjaiban egészségesen fejlődött. Rámutatott azonban, hogy a reform teljes kibontakoztatása hosszabb folyamat, amelynek még egyáltalán nem vagyunk a végén. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági erőivel sáfárkodó, felelős emberek ne csak azit nézzék, károsodik-e és milyen mértékben ágazatuk, vállalatuk az irányítás hibái miatt, hanem azt is, mit veszít mulasztásaik következtében az egész népgazdaság. A miniszterelnök aláhúzta, hogy a hatáskörök leadásával, a vállalati önállóság növekedésével nem szűnt meg, inkább fokozódott a vezető szervek felelőssége, mert a munka, a vezetés minden szinten bonyolultabb lett. A reform kibontakozása még tart — Nemritkán találkozunk azzal a felfogással is — mon- ootta —, hogy még mindig sok a központi intézkedés, a megszorítás, a vállalati önállóság kibontakozását túl sok szabályozás gátolja. Ebben van igazság, hiszen a reform kibontakozása még tart Valljuk, hogy az anyagi lehetőségek határain belül a vezetés minden síkján még több önállóságra van szükség. A központi irányító szerveknek azonban biztosítaniuk kell a népgazdasági érdekek, a tervszerűség, az arányok érvényesítését, a társadalmi szükségletek kielégítéséit minden esetben és a kellő időben. Ezt követően Fock elvtárs néhány olyan tévhittel foglalkozott, amelyek szerint elszaporodtak a gazdasági bűntettek. A Legfőbb Ügyészség nemrégiben alapos felmérést készített, amely azt bizonyítja: a gazdaságirányítás reformja óta mind a társadalmi tulajdont károsító, mind a nép- gazdasági bűntettek száma csökkent. Részletesebben is elemezte a kormány elnöke gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politikáról és annak gyakorlati kérdésedről szólott. Sok a befejezetlen beruházás . — A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai adatok szerint az elmúlt évhez képest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett, és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy tíz százalékkal kevesebb a folyamaiban levő építkezés, de a költségvetési összegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási összegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre javuljon, és 1975-re az elfogadható 65—70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. A Minisztertanács elnöke hangsúlyozta, hogy nem egyértelmű a felelősség a beruházási döntésekért, majd az irányító szervezetek és a vállalatok szerepének fontosságára mutatott rá a beruházási tevékenység javításában. Emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag és pénzügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdi k meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgyis nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazdasági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szinten is, enyhén szólva, tisztességtelen spekuláció. Beszéde további részében a kormány elnöke részletesen foglalkozott a beruházási piacon levő feszültség hatásával, következményeivel és ismertette azokat a feladatokat, amelyek az irányító szervezetekre és a vállalatokra várnak a kedvező változás elérése érdekében. Megkülönböztetett hangsúllyal szólt az ellenőrzés megszigorításának szükségességéről, majd a termelés gazdaságosságával foglalkozott. zására. Megtiltotta például, hogy a termelőszövetkezetek telephelyükön kívül ipari tevékenységet, valamint bérmunkát folytassanak, továbbá szabályozta a különböző adónemek progresszióját, kiterjesztette az állami alkalmazottakéval azonos közterheket. 1971. január 1-től az új termelési adó az azonos ipari és kereskedelmi tevékenységgel eiért jövedelmet az állami vállalatokéval azonos mértékű adóval vonja el. Meg kell akadályozni, hogy a termelő- szövetkezetek a helybeli munkaerőtartalékok jobb kihasználása helyett továbbra is az állami szektorból vonjanak el munkaerőt. A szövetkezetekés a nagyipari vállalatok közötti indokolatlan jövedelemaránytalanságokat is meg kell szüntetni. Ezt követően a kormány elnöke hangsúlyozta, hogy továbbra sem korlátozzák a lakosság részére végzett szövetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok termelését és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igények jobb kielégítését szolgálja. — Termelőszövetkezetek — mondotta — ipari bedolgozást csak akkor végezhetnek, amikor a nagyipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapacitásokat kamatoztatni lehet. Jogszabályokban határozzuk meg a szövetkezetek számára tiltott tevékenységeket. Pontosabban körülhatároljuk a vegyes profilú szövetkezetek jellegét, és azokra differenciált termelési adót alkalmazunk. Jogos igény: több termék a mezőgazdaságtól éi a fejlett tőkés országokkal is. Miniszterelnökünk ezek után a világkereskedelmi tendenciákat elemezte és azokon belül értékelte a magyar behozatal és kivitel alakulását. Hangsúlyozta, hogy a külkereskedelmünkben jelentkező problémáknál nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt évi árvíz, amely közismerten súlyos károkat okozott népgazdaságunknak, a 40 millió dolláros húsimport, s a sertéshús- termelés biztosítása érdekében behozott nagy mennyiségű takarmánygabona. Nehezítették a helyzetet azok a beruházási lemaradások is, amelyek például a vegyipari cikkekben jelentős többlet- importot vontak maguk után. A kormány elnöke ezután gazdasági helyzetünk főbb jellemzőit, tendenciáit elemezte. — A gazdasági fejlődés üteme — mondotta — 1971- ben várhatóan meghaladja a tervezettet, tehát gyorsvl az előző két évhez képest. A nemzeti jövedelem várhatóan meghaladja a tervezettet. A növekedési ütem jelenlegi gyorsulása azonban nem csupán öröm, mivel nem enyhíti, hanem bizonyos mértékben fokozza nehézségeinket. Egészségtelenül felgyorsult a felhalmozási folyamat. A költségvetési kiadások túlzottan növekedtek, részben a tokozott felhalmozás, részben a kialakult termelési és fogyasztási támogatások miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árának emelkedését nem hárítottuk át a belföldi fogyasztókra. Ésszerű szigorúságot Fock elvtárs kifejtette, hogy helyes lépésnek bizonyult a közgazdasági feltételek megszigorítása, amely 1971. január 1-től lépett életbe. — A kialakult körülményeknek megfelelő határozott gazdasági intézkedéseket terveznek a jövő évre is mindenütt, ahol csak szükséges — mondotta a többi között, majd rámutatott, hogy világosan és félreérthetetlenül tisztázni kell a népgazdaság egész területén, ki miért felelős. Ezt követően részletesen ismertette az ágazati irányító szervek és a vállalatok ide, vágó teendőit, s hangsúlyozta, hogy a különböző támogatási igényeknek a kormány általában nem engedhet, mert a vásárlóerő és árualap egyensúlyának veszélyeztetése mellett ez azzal is járna, hogy a vállalatok elhanyagolnák belső tartalékaik feltárását. A Minisztertanács elnöke emlékeztetett azokra az intézkedésekre, amelyeket az idén tett a kormány a gazdasági élet problémáinak felszámolása és a fejlődés gyorsítása érdekében, majd röviden ismertette azokat a feladatokat, amelyeket az év hátralévő részében kíván megoldani a kormány. A cél: az életkörülmények javítása A továbbiakban a beszámoló így folytatódott: — Nyilvánvaló, hogy 1972-ben és a további években minden szinten szolid, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni, megkövetelni. A nemzeti jövedelem növekedésének meg kell haladnia a belföldi felhasználást. A belföldi piacon törekedni kell némi túlkínálatra. Csak ebben az esetben várható, hogy a mechanizmus szándékainak megfelelően működjék, a hatékonyság növelésére ösztönözzön és a műszaki, gazdasági fejlődés meggyorsítását segítse elő. Az 1972-es évre célul tűzzük a kedvező tendenciák túlsúlyba juttatását, Megtesszük mindazokat az intézkedéseket, amelyek e tendenciák érvényesüléséhez több év távlatában is szükségesek. Továbbra is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb céljának tekintjük a lakosság életkörülményeinek javítását, jövedelmének növekedését, életszínvonalának folyamatos emelését. Az életszínvonal, a fogyasztás emelkedésének tartós fedezete azonban a jövőben is csak a nemzeti jövedelem növekedése lehet. A fogyasztás növekedési üteme tehát huzamosan nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Ennek érdekében a személyi jövedelmeket szorosabban kapcsoljuk az elért teljesítményekhez. — A termelés és felhasználás egyensúlyának általái — A népgazdaság fejlődésének alapvető követelménye — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merült fel. Egy-egy ágazat egészének a gazdaságosság szempontjából való áttekintése és a teendők megfogalmazása központi feladat. Felmértük, milyen intézkedések szükségesek ágazatonként a jelenlegi helyzet javításához nemcsak a közeljövőben, hanem a IV. ötéves terv egész folytató vállalatok ügyének rendezéséhez — mondotta. — Néhány vállalatnál máris elkezdték vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. A munkaerőhelyzetről A kormány elnöke részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munkaerőhiányt emlegetnek és rá se hederítenek a helyi megoldási lehetőségekre, arról panaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek melléküzemági vállalkozásai és az ipari szövetkezetek tömegével felszívják a munkaerőt. — Ilyen esetek — mondotta — helyenként valóban előfordultak, de az „elcsábítottak” az üzemi munkásságnak csak elenyésző kis százalékát teszik ki. A munkaerőhiány helyenként, egyes üzemrészekben valóban súlyos problémát okoz. Vannak gyáraink, ahol a modern technikával — amelyre milliókat költöttünk — első- sárban munkaerőhiány következtében egy műszakban termelnek és gyakran ott sem teljes kapacitással. A továbbiakban a Minisztertanács elnöke a n épgazdaság intenzív úton történő fejlesztésével, s ennek a munkaerő- helyzettel való összefüggésével foglalkozott. Rámutatott: a vállalati szervező tevékenységben, főleg a termelésszervezés gyors ütemű fejlesztését, a modern munkaszervezési módszerek széles körű elterjesztését kell szorgalmazni. A vállalati igazgatási, irányítási és ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kell a korszerű módszereket, az irodatechnikai és adatfeldolgozó eszközöket. Fock Jenő ezután a munkaerőgondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt, s a többi között kijelentette: a munkaerőgondok enyhítése érdekében nyugdíj- rendszerünket úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozókat — elsősorban a fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen naigyobb százalékban növekszik majd, mint az azt megelőző évekért. Terveink szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a népgazdaságilag különösen fontos területeken annál is tovább dolgozhatnak majd. Szabályozott kiegészítő tevékenység Részletesen kitért Fock elvtárs azokra a véleményekre, amelyek széles körben elterjedtek a termelőszövetkezetek ipari tevékenységével kapcsolatban, illetve ennek hatásáról a munkaerőhelyzetre. Rámutatott: — A kormány 1969- ben és 1970-ben is több intézkedést tett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének állami szabályoFock elvtárs ezután az egységes szövetkezeti törvény alapján részletesen szólott a különböző szövetkezeti formák jelentőségéről, majd a mező- gazdaság megszilárdulásának eredményeit méltatta. A többi között elmondotta: — Az ez évi termést reálisan értékeljük. Kenyérgabonából jók az eredmények, de kukoricából, takarmányból nem kedvező a termés. így a szerencsésen megnőtt állatállománynak _ a következő mezőgazdasági évben történő ellátásához előreláthatólag jövőre is — úgy, ahogy az idén is — importra lesz szükségünk. Utalt arra, hogy a mezőgazdasági termelés különös gondosságot és körültekintést kíván, hiszen sohasem lehet olyan időjárásra számítani, amely miniden termésfajtának egyaránt kedvezne. — Az elmúlt három-négy évben — mondotta — igen sokat tett a kormány a mező- gazdasági termelés biztonságának fokozására. Megtöbbszöröztük a növényvédő szerekkel és műtrágyával való ellátást, az állatállomány nevelése érdekében különböző kedvezményeket adtunk, beruházást biztosítottunk, takarmányt importáltunk. Most már jogos az az igény, hogy ezek az előzetes befektetések minél gyorsabban hozzák meg az eredményeket. Gazdasági kapcsolatok Fock Jenő ezután rátért külgazdasági kapcsolataink helyzetének ismertetésére. — Gazdasági életünk — mondotta — ezernyi szállal kapcsolódik más országokéhoz, elsősorban a baráti szocialista államokéhoz. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikai koncepciójának megfelelően külgazdasági kapcsolatainkat mindenekelőtt a szocialista országok közösségéhez tartozó országokkal fejlesztjük és ezeknek az országoknak részesedése sok év óta általában teljes forgalmunknak mintegy 70 százaléka. Különösen fontos az, hogy legnagyobb kereskedelmi és gazdasági partnerünk a Szovjetunió, amelynek részesedése teljes külkereskedelmünkben mintegy 36 százalékos. — A békés egymás mellett élés elvére épülő külpolitikánknak megfelelően és természetesen gazdasági megfontolásokból is arra törekszünk, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján eredményes együttműködést építsünk ki a fejlődő országokkal nos javítására irányuló intézkedések mellett egyik legfontosabb feladatunk külkereskedelmi forgalmunk bővítése az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. Gazdaságpolitikai báljaink eléréséhez a továbbiakban is a reform eszközeit alkalmazzuk. A tervezett és a jelenleg kidolgozás alatt lévő intézkedéseink alapvetően közgazdasági jellegűek, a rendszernek, a körülményeknek megfelelő alkalmazását jelentik. Az intézkedések végrehajtásában nagyfokú határozottságét igénylünk, és ezt a gazdaság- irányítás minden szintjén megkövetelj ük. Miniszterelnökünk beszéde befejező részében a vállalatok ötéves terveit értékelte, s elmondotta, hogy azokban sok jó gondolat mellett, néhány jellegzetes hiba is előfordul, majd részletesen szólt a párt- és a tömegszervezetek gazdasági jellegű feladatairól, a tudatformálásról, a tömegpolitr- kai és a tájékoztató munkáról. Legvégül ezeket mondotta: — Miután áttekintettük gazdasági helyzetünk fő tendenciáit, a jelenlegi helyzetet és az előttünk álló feladatokat, joggal állapíthatjuk meg: szocialista népgazdaságunk kedvezően fejlődik, elképzeléseinket alapvetően sikerül valóra váltanunk. Ezt elősegíti a gazdaságirányítás reformja, amely az elmúlt három év tapasztalatai alapján jól bevált. Gazdaságosabbá kell tenni a termelést időszakában. A helyzet megváltoztatását elsősorban műszaki fejlesztéssel, a technikai, technológiai színvonal emelésével, a termékösszetétel javításával kell elérni. Fock elvtárs néhány ágazat legfőbb feladatait körvonalazta, majd hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési szerkezet javítása érdekében következetesebben kell alkalmazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszközeit. — A minisztériumoknak sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést
