Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

A VB-ÜLES NAPIRENDJÉN Elhanyagolt legelők A gombai községi közös ta­nács Végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a többi kö­zött a háztáji gazdaságokról tárgyaltak. . Mindhárom köz­ségben — Gombán, Bényén és Káván — a termelőszövetke­zetek gondjaira vannak bízva a háztájik, s a közgyűlés ál­tal megválasztott háztáji bi­zottságok irányítják az ezzel kapcsolatos teendőket. A volt legeltetési bizottságok szere­pét is a termelőszövetkezetek vették át. Igaz, a rendelet azt is előírja, hogy a háztáji állatállo­mány részére jó minőségű legelőt kell biztosítani — a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a közös le­gelő gondozása elmarad: nem trágyázzák, még rit­kán sem, s a gyom is sza­badon nő rajta. A rendelet szerint a tsz-ek - nek „termelési tervben” kell meghatározniuk a háztáji ál­latállománnyal kapcsolatos feladatokat, többek között fel­keli mérni, hogy az érintett közíségben mennyi a szarvas- marha, a sertés, a juh — s en­nek megfelelően kell megálla­pítani a szálas és lédús takar­mányszükségletet. A tsz-ek azonban nem előre kidolgozott terv alapján, hanem alkalom­szerűen biztosítják a takar mánymenny iséget. Valahogy úgy, hogy ha Gombán például szükség van a háztáji gazdasá­gokban lucernára — akkor a közös vezetésből parcelláznak fel területet. A vb-ülés elé került jelentés megálla'pítása az: a tsz-ek tö­rődnek a háztáji gazdaságok kai, de törődhetnének még többet is ... A három községben a •nyugdíjasoknak 800 négy­szögöl háztáji földet bizto­sítanak. Sajnos, egyik köz­ségben sem jutott még eszébe a termelőszövetke­zeti vezetőknek, hogy az idős, munkában elfáradt tsz-nyugdíjasokat segítsék háztáji földjük megműve­lésében. Pedig az ő számukra már fá­rasztó a munka, és költséges a termény hazaszállítása, a ki­egészítő jövedelemre azonban szükségük van. Csekély ösz- szegű művelési és fuvarozási árak sokat segítenének rajtuk. (k. zs.) MAGAS KÖVETELMÉNY, MEGALAPOZOTT TUDÁS Tanfolyamokat szervez a TIT A TIT monori járási szer­vezete az 1971—72-es tan­évre különböző nyelvtanfo­lyamokat szervez Monoron és a járás területén. Az érdek­lődésiek megfelelően, angol, francia, német, orosz és olasz nyelvek tanulására nyílik le­hetőség, alap-, közép- és felső­fokon. A heti óraszámot ugyancsak az igényeknek megfelelően osztják majd .be, indulhat tehát tanfolyam heti kettő, három, négy és hat órában. A foglalkozások a hét egy, illetve két napján lesznek. A TIT jól képzett nyelvtanárokat kér fel ,vz órák megtartására, s a magas szín­vonalat a résztvevőktől is — saját érdekükben — megköve­teli. Az első félév végén a ta­nárok csak azoknak a hallga­tóknak javasolják a további nyelvtanulást, akik az első félév anyagát megfelelően el­sajátították. A nyelvtanfolyamokra ok­tóber 30-ig lehet beiratkoz­ni, személyesén vagy levél­ben, Rétvári Gyula tanárnál (Monor, Kossuth általános is­kola). A beiratkozási díj egy szemeszterre (36 óra) száz forint. 1 HÍREK — 280 beépítetlen, üres te­lek van Szőlősnyaralón ma­gántulajdonban. A telekren­delet feltehetően változtat ezen a helyzeten, és jó néhány telek olyan gazdára lel, aki építkezni is akar. — Több mint 86 ezer forint értékű szódavizet gyártott és adott el a gyömrői . szikvíz- üzem az év első felében. Ez az érték 8 ezer forinttal ki­sebb a tavalyi félévinél. A csökkenés okai: több bam­bit isznak a gyömrőiek, s az év elején nem volt elég szén­sav. — Három és fél ezer ki­logramm házinyulat adott át a felvásárló szerveknek az üllői ÁFÉSZ vecsési nyúl- tenyésztő társulása az első félévben. Jelentős mennyi­ség ez, bizonyság rá, hogy 1968-ban, egész évben, az összes súly másfélezer kilo­gramm volt. — Elkezdődött a balett-tan­folyam a gyömrői művelődé­si házban. Az órákat szom­bat délutánonként tartják. Jelentkezni még lehet. HIÁNYZOTT AZ ERKÖLCSI BIZONYÍTVÁNY A Mendei Községi Tanács a második negyedév során há­rom iparjogosítvány iránti kérelmet utasított el, mert az iparosok az ismételt kérés el­lenére sem adták be a tanács­hoz erkölcsi bizonyítványu­kat. Elismeréssel és egyet­értéssel közöljük a hírt. Az intézkedés azt bizonyítja, hogy Mendén tudatában van­nak az erkölcsi bizonyítvány fontosságának. MOHOMIDfft : ;*v*T»ryr*<? A P E S„T • M E G Y.E I-/H í R L A P KÜIÖ N K I A D’Ä:$,A XIII. ÉVFOLYAM, 246. SZÄM 1971. OKTÓBER 20., SZERDA Nem csupán akta egy-egy gyermek sorsa A régi rendelkezések sze­rint a gyámügyi hatósági jog­kört első fokon a községek te­rületén is a járási gyámható­ság gyakorolta. Két éve an­nak, hogy megszületett a ren­delet, amely az ügyek elsőfo­kú intézését a nagyközségi és a községi szervekre bízta. A járási gyámhatóság feladata lett akkor, hogy a községi ta­nácsok gyámügyekkel foglal­kozó dolgozóit „betanítsa” az újonnan rájuk ruházott mun­kába. Ügy irányítsa őket, hogy eredményesen intézzék a fel­adatokat. > Két év nem nagy idő. Elég-e arra, hogy az önál­ló jogkört kapott községi gyámhatósági szervek biz­tosan intézkedhessenek? Hiszen nem kis dolgokról, sorsokról, emberi életekről van szó. Dr. Fodor Istvánnal, a járási hivatal igazgatási osztályának vezetőjével beszélgettünk er­ről. — A községekből beérkező iratok, helyszíni ellenőrzések tapasztalatait évenként leg­alább egyszer értékeljük, ta­pasztalatcseréket szervezünk, mint például legutóbb Üllőn. Ezen a tapasztalatcserén va­lamennyi szakigazgatási szerv vezetője megjelent, s az üllői tanács vb szakigazgatási szer­vének vezetője tájékoztatta a jelenlévőket munkájuk mód­szereiről. Üllőn 118 veszélyez­tetett kisgyerek sorsát kíséri figyelemmel a hatóság. Az ügyintéző személyesen láto­gatja a családokat, s ez ered­ményes módszer, hiszen egy éve nem kellett állami gondo­zásba venni egy gyereket sem, sőt, két kiskorú korábbi gon­dozását is megszüntették. — Az engedélyekkel, ame­lyekben a szülők a gyerekeik látogatását kérik, gyakran gond van. Vagy az apa, vagy az anya nem tartja be a ha­tározatot, nem viszi vissza idő­re a kicsit vagy nem adja oda a másik szülőnek. Ahol ismeretlen a munkásvándorlás MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Sárika, drágám. Nyár­egyháza: A réztorony. Tápiósüly: Folytassa, doktor. Űri: Az utolsó Leó. Vecsés: A medve és a baba. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Üttörő- ház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig, Mende, művelődési ott­hon: fotókiállítás, nyitva 16-tól 20 óráig. Őrsök csatája Polgári védelmi vetélkedő Vecsésen Minden összecsapást vibrá­ló feszültség előz meg. Ünne­pélyes izgalom. Fehér ingek, vörös nyakkendők, sötétkék szoknyák, nadrágok. Bevonul az első három őrs. Kezdetét veszi a vecsési általános isko­lások polgári védelmi vetélke­dője, a közelgő ünnep, novem­ber 7. tiszteletére. A játékvezető Gémes István őrnagy, a Pest megyei Polgári Védelmi Parancsnokság fő­tisztje. Régi ismerősünk, szá­mos járási megmozdulás szer­vezője. Az asztalról kérdést húz az egyik úttörő: — Ismertesse a tömegpusz­tító fegyverek három fajtá­ját! Rövid tanácskozás az őrsön belül, majd hangzik is a fele­let: — Radiológiai, vegyi, bioló­giai fegyverek. Felhangzik a taps, az elis­merő moraj. Biztos öt pontot ér a válasz. A kérdés—fele­let próbára teszi a kis úttörő­versenyzőket. Már másfél órája tart a vetélkedő, de a figyelem nem lankád. Utolsó igyekvő erőfe­szítések. Talán megelőzzük még a másik őrsöt! Nagy a tét! Első helyen végezni az egyéni versenyben, és a csa­patban sem szabad lemarad­ni. Vége. A zsűri tagjai össze­sítik a pontszámokat. Kialakul a végeredmény és a zsűri leg­kellemesebb kötelességének tesz eleget, átnyújtja a jól megérdemelt könyvjutalmakat és a díszes okleveleket. Külö­nösen ki kell emelni az egyéni győzteseket: Tóth Irént, Mül­ler Annát és Monoki Sán­dort. A csapatgyőzelmcket a Petőfi és a Teleki S. őrsök szerezték meg. A vetélkedő után Gémes őr­nagy megtekintette a Dobó Katalin úttörőcsapat házi ki­állítását. ötletesnek, ügyesnek tartotta a diákok munkáját és felajánlotta segítségét a jövő­re. Filmeket, szemléltető esz­közöket ígért, a harci játékok­hoz pedig „szakmai” tanácsot. Cserébe az iskola énekkara és irodalmi csoportja ad színes műsort nemzeti és nemzetközi ünnepeinken a katonai egysé­geknél. A vetélkedő sikere azt bizo­nyítja, hogy Vecsésen, az 1. számú általános iskolában a honvédelmi nevelést — amely­nek része a polgári védelmi ismeretek oktatása is —, a pe­dagógusok szívügyüknek te­kintik. Pesti Imre 1966-ban a sülyi Fő utca egyik lakóházának falára táb­la került: Papíripari Szövet­kezet tápiósülyi részlege. A két kis albérleti helyiségben tíz asszony kezdte el a mun­kát, mostoha körülmények között. A leltárjegyzékben előkelő heíyet foglalt el a mosdásra szolgáló közös la­vór... A bérplafon 1200 fo­rint volt. Üzemmé fejlődtek És a jelen? Erről beszéljen Dorner Pálné, aki megalaku­lása óta részlegvezetője a sü­lyi telepnek. — Üj épületbe költöztünk a község központjában. A há­rom jól megvilágított mun­kateremben olajkályhákkal fűtünk, az egyik helyiség­ben nagy méretű hűtőszekrény van, korszerű öltözővel, hi­deg, meleg vizes fürdővel di­csekedhetünk. — Tulajdonképpen mit gyár­tanak ebben az üzemben? — A legkülönbözőbbféle és méretű tasakokat, zacskókat, tömböket, árucédulákat. Meg­rendelőink között van a gyógyszeripar, a vegyipar, a Nyomtatványellátó Vállalat, a rádió,* a PIÉRT. — Jelenleg hányán dolgoz­nak? — Huszonötén, többségük­ben helybeliek. Néhányan a szomszédos községekből is be­járnak. Teljesítménybért fi­zetünk, az átlagkereset nem­egyszer meghaladja az 1800 forintot is. Minden héten Gémes díjakat. István őrnagy át adja az egyéni győzteseknek a szabad szombatot tartunk. S az csak természetes, hogy ugyanazok a jogok és jutta­tások illetik meg az ittenieket, mint a központunkban, vagy mint más nagyvállalatnál dol­gozókat. Tavaly, az osztalék és a nyereségrészesedés meg­felelt csaknem a kéthavi fi­zetésnek. — Munkásvándorlás? — Nem is tudom, mikor ment el innen valaki... Na­gyon jó kis kollektíva a miénk, jól összeszokott asszonytársa­ság. Olyanok dolgoznak itt, gkik vagy alapítótagok, vagy ez az első munkahelyük. A hűséget meg is jutalmazzuk, 3—5 éves munkaviszony ese­tén 500 forintot, 5—10 éves munkaviszony esetén ezer fo­rintot fizetünk ki minden év­ben. Szocialista b: igádban Decemberben lesz két éve, hogy szocialista brigádot ala­kítottak az asszonyok. Nagy Lászlóné brigádvezető: — Az emlékezetes sülyi ár­víz hősi halottjának, a hon­véd Bogdán . Flóriánnak ne­vét vettük fel. Jelenleg tíz­tagú a brigádunk. — Milyen feladatokat, el­képzeléseket tűztek célul ma­guk elé? — Hát... faluhelyen nem könnyű valami színes prog­ramot összeállítani. No meg, többségében családanyákról van szó, és bizony ők siet­nek haza. Ügy gondolom, a brigád élete mégsem szegé­nyes. Különböző munkafe ajánlásokat teszüna, részt veszünk a térítésmentes vér­adásban, ismeretterjesztő elő­adásokat hallgatunk, par­kosítjuk az épület környékét... — Nem egy „lányunkat” férjhez adtuk már — mondja mosolyogva Schiszler Bálintné csoportvezető-helyettes, bri­gádtag. — Az esküvőkre mindannyian hivatalosak va­gyunk. Voltunk már Úriban. Tóalmáson és most legutóbb itt Sülyben. Az egész család ragaszt ' ötven körül mozog a bedol­gozók száma. Az SZTK- és a nyugdíjjogosultság, s más já­randóságok mellett meghatá­rozott forintösszeg teljesítése esetén fizetett szabadságot is kapnak. Itt is megszűnt a kezdeti 1200 forintos bér­plafon, ma már nem ritka az 1600—1800 forintos kere­set sem. Igaz, ha szorít a határidő, a család éppen rá­érő tagja ; is segít a bedolgo­zónak. Talán mondani is fö­lösleges, osztalékot és nyere­ségrészesedést is kapnak a bedolgozók, s ez év január­jától még egy jelentős ked­vezményt. Pluszpénzt, úgyne­vezett rezsire, minden hó­napban. A hávi kereset tíz százalékát is eléri ez az ösz- szeg. Munka van bőven és lenne munkáskéz is... — Sokan szeretnének dol­gozni, hozzánk jönni — mond­ja a részlegvezető sajnos, a létszám betelt, és egyelőre nincs szó üzembővítésről. A bedolgozóknál is elértük az engedélyezett keretlétszámot. Ha a jövőben mégis vennénk fel új munkásokat,' csakis bedolgozókról lehetne szó. A Szövetkezet budapesti veze­tőivel tárgyalok, hátha lehet­ne valamit tenni... Jandó István (Erről lapunkban is szó esett már nem egyszer.) — A szabályok, a határoza­tok betartásával a kezdeti idő­szakban valóban sok baj volt, ilyenkor a járási gyámügyi fő­előadó avatkozott közbe. Most már kielégítő a helyi hatosa-' gok intézkedése is. Az utóbbi időben mindössze egy község­ben fordult elő, hogy a közsé­gi ügyintéző részrehajlását ki­használva álltak bosszút a gyerek szülei egymáson úgy, hogy figyelembe sem vették a határozatot. — A gyermekvédelem fő kö­vetelménye, a legnagyobb munka: a megelőzés. — Az üllői tapasztalatcse­rével, r\ vecsési és gyömrői gyakorlattal beigazolódott, hogy ha maguk az ügyin­tézők keresik fel a mun­kaadót. a szakszervezeti bizottságokat, a családo­kat — az minden esetben eredményes. Jó néhány községben tapasztaltuk azonban, hogy az eljárá­sok — még jó szándék mellett is — formálisak. Az ügyintézők úgy érzik, ele­gendő egy jegyzőkönyvi fi­gyelmeztetés — és ilyenkor az intézkedésnek semmi eredmé­nye nincs. A jó gyámhatósá­gi tevékenységet kifejtő közsé­gekben a társadalmi aktívákat is bekapcsolják a munkába. Vecsésen és Üllőn példaként szolgál a társadalmi aktívák tevékenysége: a tanácsi dolgo­zóval mennek ki a helyszín­re, s készítik el a környezet- tanulmányt. — Járásunkban sok kiskorú köt házasságot. Ezek a házas­ságok nagyon sok esetben vá­lással végződnek. Mi a felada­ta itt a gyámhatóságoknak? — Ha nem indokolt, nem szabad megengedni a házas­ságkötést. Sajnos, a fiatalok gyakran kész helyzet elé állít­ják a hatóságot: szülői bele­egyezéssel együtt laknak, út­ban van a gyerek... A járási gyámhatóság fel­ügyeleti és irányító tevé­kenysége eredményes. A községek beletanultak fel­adataikba, igyekeznek el­látni az új hatáskörrel já­ró megnövekedett munkát. Az 1971-es évben, a községi hatóságok által hozott 743 ha­tározatból csak 23-at felleb­beztek meg, ez is a fentieket bizonyítja. (k. zs.) SOK APRÓ CSOKORBÓL NAGY CSOKOR VIRÁG Sok és nagy gond neheze­dett akkor még a családok­ra, ha jöttek a gyerekek és nem volt nagymama. Hol volt még akkor a gyermek- gondozási segély! A beteg, özvegy nagypapát, a két apró gyereket gondozni kel­lett, és egyre jobban hiány­zott a fiatal anya keresete. Kenyeret kellene keresni, de hol, hogyan? És akkor szü­letett meg a gondolat: hoz­zunk létre szövetkezetét! Olyant, amelyik otthon ad munkát az asszonyok ke­zébe. Valahogy így alakult meg, 1952-ben, a Vecsés és Környéke Háziipari Szövet­kezet, nagyon ' kevés, de na­gyon lelkes alapító taggal. De itt tulajdonképpen nem is erről van szó, csupán az alapító tagok egyikéről. ★ Az 1952-es év a szövetke­zet életében amolyan „ki. mit tud” időszak volt. Ki neccelt, ki varrt, ki kézi­munkázott, mindegy csak kenyeret kereshessen. Ma- nyika kezében csodálatos kézimunkák születtek. Per­gett az ujja? között a kö­tőtű, alakult a minta, a szí­nes, tarka norvég. Az asz- szony szőke, csupa mosoly, mint a napsugár, olyan volt. Vele vidámság vonult be a műhelybe, ha megjelent. Múltak az évek, a színes norvég túljutott a határokon is. Nőttek a gyerekek. Manyi egyre ritkább vendég lett a műhelyekben. Hiányzott.- A betegágyban ő volt az erősebb* Tudott ott is erős lenni. Tudott mosolyogni. ★ Most is az az arca él, de már csak az emlékezetbe^ A kandeláberek fényében apró urna áll, fehér selyem szemfedő alatt, rajta pará­nyi koszorú. Árvái Imréné, született Zsigmond Mária. Egy munkásasszony. Az urna körül, sok apró csokorból, nagy csokor virág. Fekete Gizella t

Next

/
Thumbnails
Contents