Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

6 pur MEGYEI 1971. OKTOBER 2«., SZERDA Nem társadalmi manka a közérdekű NEB -vizsgáiét népi ellenőrök körében Ügy vélem, nem érdektelen közreadnom azokat a tapasz­talatokat, amelyeket egy, a ráckevei járás területén vég­zett kérdőíves vizsgálat össze­gezéséből és értékeléséből szűrtünk le. Summázva a vég­eredményt, világossá vált, hogy sok még a tennivalónk a tár­sadalmi népi ellenőrök mun­kájának irányításában, s az e munkával kapcsolatban meg­nyilvánuló közvélemény for­málásában. Csaknem kétszáz társadalmi népi ellenőrnek kül.dtünk szét kérdőíveket, amelyek kétirá­nyú vizsgálódást voltak hiva­tottak szolgálni. Először: arra voltunk kíván­csiak, hogy ellenőreink mi­ként vélekednek irányító te­vékenységünkről, milyen se­gítséget várnak a NEB járási hivatalától. Másodszor: a társadalmi el­lenőröket megbecsülik-e mun­kahelyükön, kapnak-e elisme­rést és milyen formában, s végül, de nem utolsósorban támogatják vagy gátolják-e őket népi ellenőri feladataik teljesítésében? Több segítséget várnak A fenti, második kérdéscso­portra kézenfekvőén pozitív válaszokat várhatna minden­ki, sőt úgy is fogalmazhat­nánk, hogy ez lenne elvárható. Az élet, sajnos, bizonyos 'mér­tékig ennek az ellenkezőjét mutatja, figyelembe véve azt is, hogy nem általánosítha­tunk. El kell ismernünk, vég­eredményben nem ért minket meglepetés, hiszen tulajdon­képpen a kérdőíves vizsgálat elindítója is az volt, hogy a közérdekű munkába Ipevonha- tó ellenőrök száma csőikként. E jelenség figyelmeztetett ar­ra: valahol hiba van. Vagy a mi irányításunkban, vagy el­lenőreink munkahelyén, ahol nem úgy fogják fel ezeket a kérdéseket, ahogyan kellene. Vagy mindkét helyen kell vál­toztatni a munkamódszereken, vagy az ellenőrök tevékenysé­gének értékelésén. Egyszóyal nem úgy becsülik meg ezeket a társadalmi munkásokat, mint ahogy elvárható volna. A visszaérkezett kérdőívek­ből kitűnt, hogy a NEB járási hivatalától is több segítséget és támogatást várnak. Szüksé­gesnek tartják, hogy előre is­merjék a vizsgálatok prog­ramját, a hivatalban tartott el­igazítások színvonalasabbak, részletesebbek legyenek. Nyo­matékosan kiemelték a vála­szokban, hogy a vizsgálataik végső eredményéről, s javasla­taik bevezetéséről megfelelőbb tájékoztatást kérnek. Annak ellenére, hogy aktí­váink 90 százaléka ezt kérte, mégsem tudunk teljes egé­szében eleget tenni kéréseik­nek. A jó tájékoztatási mód­szerek kialakítása sok nehéz­ségbe ütközik hivatalunk­ban, s ezért az látszik reális­nak, hogy évente egyszer vizsgáljuk meg közösen az el­telt időszak munkáját, érté­keljük azt, s erről bő tájé­koztatást adjunk. Kevessn kérlek mentesítést Nagy felelősséget és felada­tot jelent számunkra az, hogy a megkérdezettek 30 százalé­ka tartja csak hatékonynak a NEB realizálási munkáját. Meg kell találnunk tehát a módját, hogy ellenőreink ja­vaslatai, észrevételei még- inkább meghallgatásra talál­janak, ezek alapján megszü­lessenek a szükséges intézke­dések. Nem nyújtottak vigasztaló képet a második kérdéscso­portra visszaérkezett feleletek sem. Ezekből ugyanis kitűnt, hogy aktíváink, népi ellenőr­ként kifejtett társadalmi mun­kája egyéni szemoontból — elenyészően csekély kivételtől eltekintve — nem ütközik aka­dályba. Annál több azonban a gátló tényező a munkahelye­ken. Nem csupán arról van szó, hogy ezeknek' az embe­reknek nem méltányolják és nem becsülik meg eléggé tár­sadalmi tevékenységét, nem részesülnek elismerésben, ha­nem arról is, hogy több eset­ben gátolják munkájukat. Közbevetőleg meg kell jegyez­nem, hogy kevés elismerést kapnak a pártszervezetektől, szakszervezetektől, de más tár­sadalmi szervezetektől is. Itt kell elismernem, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsü­lés formáira a NEB járási hi­vatala sem tett megfelelő és hatékony kezdeményező lépé­seket. Visszatérve az előbbiekre, kiderült a kérdőívekből, hogy ellenőreink munkahelyi felet­tesei számtalanszor negatí­van értékelik társadalmi tevé­kenységüket, s megjegyzéseket tesznek olyankor, amikor mint népi ellenőrök dolgoznak, s munkahelyükön természet­szerűleg nem jelennek meg. Teszik ezt annak ellenére, hogy a NEB járási hivatala mindig időben kikéri ellen­őreit, s ahhoz, az illetékes munkahely hozzá is járul. Sok helyen a munkaidőben végzett ellenőrzést nem tekintik a ve­zetők társadalmi munkának. Sőt — bár ez sem jellemző —, hangot adtak már annak is, hogy ez a fizetés rovására me­het. Társadalmi aktíváink — mint a kérdőívekből kitűnt —, 80 százaléka hat napot tud távol maradni munkahe­lyéről, tizenkét napot 18 szá­zalékuk és tizennyolc napot 2 százalékuk. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy a meg­kérdezetteknek csupán csak 6 százaléka kérte mentesítését, a többiek továbbra is még hosz- szabb ideig vállalják a részvé­téit e társadalmi munkában. Függetlenített apparátussal A beérkezett válaszok tehát megszabják a NEB járási hi­vatalának további munkáját is. Meg kell találnunk azokat a formákat és lehetőségeket, amelyekkel aktíváink önzetlen munkáját jutalmazni és elis­merni tudjuk. Feltétlenül meg kell említeni azt a tényt is, hogy például a kiküldetési átalányok ma már alig fedezik az ellenőrzések során felme­rült költségeket. Az az érzé­sem, hogy a továbbiakban el­sősorban a pártszervezetek se­gítségét keli igénybe vennünk és azokra kell támaszkodnunk. Világossá vált, hogy a függet­lenített apparátus segítségé­vel tudunk csak továbblépni, ezért szélesíteni kell ez irányú kapcsolatainkat. Pillanatnyi­lag azon munkálkodunk, hogy olyan lehetőségeiket teremt­sünk függetlenített népi ellen­őreink számára, amelyek biz­tosítják a még eredményesebb munkát, és ennek a munkának mind erkölcsi, mind anyagi el­ismerését. Azt szeretnénk, ha a jövőben aktívahálózatunk­ban még többen tevékenyked­nének. F. Nagy István a NEB ráckevei járási elnöke Táncverseny Október 2.3—24-gn nemzet­közi társastánc-versenyt ren­deznek Nagykanizsán, a Son­derklasse kategóriában. A rangos találkozóra 18 táncos­pár érkezik közöttük 10 kül­földi: osztrák, szovjet, cseh­szlovák, dán, jugoszláv, olasz, NDK- és NSZK-beli pár. A versenyt 7 tagú nemzetközi zsűri értékeli. Pályaválasztási hetek — Menő fej akarok lenni, mama!... (Zsoldos rajza) Vezetőképző Szígetszentmártonban A ráckevei járás flatalja'nak új büszkesége a közel kétmillió forintért épült új, téliesített vezetőképző tábor Szígetszentmártonban. Vele szemben készül majd el az úttörők faházas tábora. Foto: Urban Gépesített aszfaltbetyárság A fiákeres világban divatossá vált aszfaltbetyár szavunk­nak a nőket molesztáló városi fenegyerek jelentése halvá- nyulóban van, ám terjed az újmódi aszfaltbetyárkodás. Az újmódi aszfaltbetyárok nem gyalogosan járnak, hanem gép­járművön. Majd én megmutatom — A gépjárművezetés fe­szült figyelmet, a váratlan helyzetekben való gyors és helyes döntést, és ahhoz való értelmi és érzelmi alkalmaz­kodóképességet kíváp a közle­kedő embertől. E követelmé­nyek azonban még további biológiai vonásokkal bővül­nek és pszichés tulajdonsá­gokkal színeződnek — mond­ta dr. Horváth László Gábor, a KPM Vasúti és Közúti Al- kalihasságvizsgáló Intézet igazgatója, a Budapesti Mű­szaki Egyetem közlekedés­pszichológia tanára. — A köz­lekedés társadalmi jelenség, az abban résztvevőtől kultu­A z öreg négy órakor kél. /I Mindjárt odatesz, a kislábasban, egy li- ternyi bort, megfor­ralja, bele egy hegyes csípős paprikát, aztán a reggeli mun­ka — disznóetetés, faaprítás — közben megiszogatja. Akkorára felkel az öregasz- szony. Ö is elvégzi a reggeli teendőit, aztán szalonnát süt­nek. Utána — ha marad egy kis meleg bor, azt, ha nem — hideget isznak rá. Délben már nem esznek, estére is csak ke­veset, de Sándor, az öreg, még napjában egyszer-kétszer felteszi a tűzhelyre a kislá- bost, borral. Ott élnek a falüvégen, a szőlődomb alatt, egy házikó­ban. A házon körös-körül sző­lő. Bitang hely volt ez, amikor az öreg megvette az uraságtól. Imitt-amott egy gyümölcsfa, szőlőtőke. Oltott, metszett, ül­tetett hozzá, szaporította. Vén- ségére egy kis paradicsom ke­rekedett körülötte. Sándor, az öreg — alacsony, bajuszos', csattanó piros az ar­ca. Vasárnap templomba megy, egész héten a szőlők között van. Az asszony szelíd- képű, vastag, fekete, bő ruhá­ban, ősz haja kontyos. Tipegnek egész nap, és fél­nek, hogy meg fognak halni. Gyakoriak lennének a ven­dégek, de mindenkinek nem prezentál. A vendéggel együtt iszik, és a beszélgetésben úgy kiabál, hogy túlhallik a har­madik dombon is. Egyszer valaki az egyik hor­dójára keresztet húzott krétá­val. — Mii firkálsz? — kiáltott rá az öreg. — Nem firkálok — felelte neki —, csak megjegyeztem, hogy ebben a hordóban van a Őszídőben legjobb borod. Ebből se ne igyál, se el ne adjál, ezt majd a halotti torodon isszuk meg, azért jegyeztem rá a keresz­tet, hogy megismerjük! Megharagudott rá, azóta az udvarára se engedi azt az em­bert. A bort megitta, másik évben újat szűrt a hordóba, követ­kező évben megint. Aztán ugyancsak. De a keresztet nem felejtette el a vén Sándor. Beszélgetés közben gyakran hetykélkedik. — Oh ... csak szája van en­nek, lelkem — magyarázza az öregasszony. — De hiszen! — feleli rá Sándor. Nappal nem érnek rá be­szélgetni. Az öreg maga vég­zi a szőlőmunkát, csak met­szeni hív mást, mert a dere­ka nem hajlik.■ Legjobban a szőlőt szereti tetejezni. Mikor megvan a munkával, végignéz rajta. — Olyan, hogy a kígyó me­hetne a tetején — mondja. Este aztán, ha beszélgetésre kerül a sor, hajnalig is tudna mit mondani. A poharak egy­másutánja csak abban mutat­kozik nála, hogy egyre hango­sabb lesz. Meg, ha nevet, a szeméből folyik a könny. Leginkább azt szereti hall­gatni. ha valaki öreg emberek jeles cselekedeteit beszéli. — ... hogy ez meg ez, het­venen túl is még mit csinált... — Na! — kiált közbe diadal­masan. Aztán mekkora öröme van, amikor valaki azt mondja, hogy élhet még az öreg tíz évig is! Együtt örülnek a vénasz- szonnyal, ha az öregnek elin­dul az orra vére, mert úgy mondják — ebben a korban az jót tesz! Ha nagyon legénykedik, igy beszél: — Engem a feleségem fiatal korában sem tudott szemmel tartani, hát még most! Mire ő felkel, akkorára én már...! — Csak nem tán? Még kide­rül, hogy míg az öregasszony alszik, addig menyecskék vár­nak a szőlőtőkék közt, aztán Sándor kivisz egy-egy kancsó pirosat... Vannak a menyecs­kék közt, akik borszeretők! — Nem baj, lelkem, leg­alább nekem békémét hágy! — mondja a vénasszony. — Jó, jó, hogy békét hagy­ja, de az a menyecske, ame­lyik nagyon kapatos ... be­húzza az öreget a tőke közé! — Mit bánom én! — tfeleli rá. — Az ö dolga! Csak hadd nyűjje magát! Az öreg hallgatja, akkor pislog nagyobbakat, amikor a vénasszony kimondja: — Ha ő nyűvi magit, leg­alább én tovább élek! Osztoznak, egész nap, és minden reggelt ajándékként fogadnak Este korán lefeküsz- nek, bezárkóznak. Az öreg mindig odatesz lefekvés előtt egy járomszög alakú vasat az ajtó mellé, mert minden kitell- het a rossz lelkektől. Végh Antal rált viselkedést, pontos, az írott és íratlan szabályok meg­követelte helyes alkalmazko­dást, ritmusárzéket, ember­társaink megbecsülését kíván­ja. Az éretlen, egyéni és tár­sadalmi felelősségtudattal nem rendelkező, antiszociális személyek képtelenek a közle­kedési társas együttműködés e magasabb fokára. Ha kriti­kus közlekédési helyzetbe ke­rülnek, azt nem ritkán, má­sok életét veszélyeztetve és a közlekedésrendészeti szabá­lyokat sértve, tehát társada­lomellenesen „oldják” meg. E magatartást — az agresszivi­tást —, sajnos, sűrűn tapasz­talhatjuk. A tesztek bizonyítanak A negyedszázados alkal­masságvizsgáló intézetben évente 80 000 embert vizsgál­nak meg, köztük szép Szám­mal olyanokat, akik balesetet okoztak vagy súlyos közleke­dési vétséget követtek el. Né­hány hónapja fejezték be azo­kat a kutatásokat, amelyek­nek a célja a közlekedés £s az emberi személyiség értelmi viszonyának elemzése volt. összesen 233 gépkocsivezetőt vizsgáltak meg három cso­portban. Az első két csoport tagjai csupán háromévi, a harmadiké több mint tízévi vezetési gyakorlatra tekint­hettek vissza. Az első két cso­port életkora 22—23 év volt, a harmadik csoporté pedig 35—40 év. A fiatalabb korosz­tály egyik csoportja nem követett el balesetet, a másik fiatal csoport és az idősebb csoport pedig súlyos balesetet okozott. Mit mutattak a vizs­gálatok? — E kutatások célja az volt — tájékoztatott dr. Horváth László Gábor igazgató —, hogy feltárják: a gépjárművezetés­ben milyen cselekvésbeli sze­repe van az ösztönösségnek az értelem ellenőrző, irányító szerepéhez képest. Megálla­pítható volt, hogy a balesetet okozott és a vétlen csoportok tagjainak egészségi állapota, a vezetéshez szükséges érzéke­lési és mozgási élettani telje­sítménye között ugyanúgy nem volt lépyeges eltérés, mint a vezetők értelmességét vizsgáló tesztek szolgáltatta eredmények között. —- E vizsgálatok elvégzése­kor ugyanis a vizsgáltaknak kellő idejük volt a gondolko­dást követelő feladatok megol­dására. Azoknál a teszteknél azonban, amelyek mintegy életközelségben vizsgálják a cselekvéshez szükséges figye­lemösszpontosítást és a figye­lem elterelhetőségét — pél­dául, ahol a jelek, jelzések jelentéstartalmát kell gyor­san felismerni, majd annak megfelelően azonnal és helye­sen dönteni —, jelentős elté­rés mutatkozott a balesetmen­tesen közlekedő vezetőik javá­kra! A balesetet okozott gép­kocsivezetőket általában az önértéktudat eltúlzása, a fo­kozott öhérvényesítési vágy, az értelmi és érzelmi alkal- mazkodásképteLenség jelle­mezte, s hiányzott belőlük a közlekedés reális veszélyei­nek tudata. Diagnózis és prognózis önként kínálkozik a kér­dés: ha a balesetet okozók vizsgálatából a személyiség olyán vonásait állapíthatjuk meg, amelyek hátrányosak a közlekedés biztonságára, va­jon lehetséges előre jelezni, hogy a jogosítványra pályázó milyen mértékben alkalmas pszichológiailag a vezetésre? — Természetesen — vála­szolja dr. Horváth László Gá­bor —, hiszen a 22 éve kidol­gozott módszereink nagy diag­nosztikai és prognosztikai ér­tékűek akkor is, ha a balese­tet okozás előtt alkalmazzuk azokat. Egy-egy közlekedési vállalat kérésére személyi­ségvizsgálatokat is végzünk az orvosi és az élettani alkal­masság kiegészítésére. E vizs­gálatok általános alkalmazá­sának nagy akadálya az idő és a szakember hiánya. Egy- egy ember vizsgálati ideje ugyanis 60—70 perccel meg­nő, hiszen már ezen kívül is tizenhatféle élettani és pszi­chés funkciót vizsgálunk. Németh Ferenc Betonfolyosóban. a Vizsla Föld alatti betonfolyosóba zárják a Zalaegerszeget 5 ki­lométer hosszúságban átsze­lő kis folyót, a Vizslát. A hat négyzetkilométeres víz­gyűjtőterülettel' rendelkező fo­lyócska, amely több üzem szennyvizét is szállítja, évtize­den át szennyezte a város le­vegőjét. Az első, másfél kilométer hosszúságú föld alatti beton­folyosó már elkészült, s terv szerint a jövő év végére tel­jes hosszában a föld alá süly- lyesztik a Vizslát. Szakembe­rek szerint ez lesz az ország leghosszabb, föld alá kénysze- rített természetes vízfolyása. i

Next

/
Thumbnails
Contents