Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-19 / 246. szám
1971. OKTOBER 19., KED© ' ‘"k/CMop Igazgatók szakdolgozata Fejlődik az országos vezetőképző központ Jövőre elkészül a pcesi tv-torony A Mecsek-hegy- ség legszebb pontján, a Misinatetőn épült tv-tornyot 1972. második negyedében adják át. A kiugró négy alsó szinten műsorsugárzó berendezések, a felette lévő három szinten hatalmas, zárt üvegablakokkal kiképzett adótér, kilátó és eszpresz- szó helyezkedik el. Devecseri Gábor, Erdei Ferenc, Mező Imre Új utcanevek Siófokon Ä magyar iparvállalatok és egyéb gazdasági intézmények különböző beosztású vezetőinek szervezett továbbképzésére jött létre — egy 1967-ben született kormányrendelet hatására — a Munkaügyi Minisztérium Országos Vezetőképző Központja. Az elmúlt három és fél év alatt körülbelül 1600 vezető végzett el különféle tanfolyamokat. Az OVK-ban, s az intézet belső tanári karán kívül — amelyben közgazdák, mérnökök, matematikusok, pszichológiai és pedagógiai szakemberek is vannak — körülbelül 400 külső szakértő, előadó vezette ezeket a foglalkozásokat. KÖZPONTI INTÉZMÉNNYÉ Az intézet nevében ott van . ugyan a „központ” szó, ám ve- vezető-továbbképzéssel még nagyon sok kisebb-nagyob b intézmény és szervezet foglalkozik az országban. Az idei év azonban új korszakot nyit az Országos Vezetőképző Központ életében. Azt is mondhatnánk, hogy letelt a tanulóidő, elmúlt az az időszak, amikor az OVK munkatársainak legnagyobb gondja a továbbképzés alapjainak lefektetése, a leglényegesebb szervezeti formák kidolgozása, a módszertani eljárások felkutatása és adaptálása volt. A jövőben az OVK valóban a hazai vezető-továbbképzés központi irányítója, szervezője, koordinálója lesz. 1971. június 22-én tárgyalta a kormány a vezetőképzés általános helyzetét. Meghatározta a továbbképzés fejlesztésének feladatait, áttekintette a fejlesztés feltételeit, s határozott arról, hogy az OVK-t a hazai vezetőképzés központi intézményévé kell kibővíteni, illetve átalakítani. Mielőtt áttekintenénk a vezetőképzés fejlesztési lehetőségeit, nézzük, mit és hogyan tanulnak a vezetők ma? FÉL ÉV MÚLVA BEMUTATJA Jelenleg öt különböző tanfolyamon sajátítják el a korszerű vállalatirányítás stratégiai és taktikai feladatait, a személyzeti és kádermunka általános és speciális tudnivalóit, a vállalati termelésszervezés időszerű problémáit, a munkaerő-gazdálkodás és általában a munkaügyi tevékenység kérdéseit. Kicsit már a jövőbe mutat az oktatók továbbképző tanfolyama, amelynek feladata, hogy más intézmények vezető-továbbképző tanfolyamainak előadóit ismertessék meg e témakör legfontosabb jellemzőivel. Magának az intézetnek a jövőben elsőszámú feladata a felsőszintű vezetők, a legnagyobb vállalatok vezérigazgatóinak, illetve igazgatóinak továbbképzése. Ennek egyik érdekes, s már az idén megvalósuló formája az új rendszerű komplex tanfolyam. Eddig ugyanis egyhónapos tanfolyamokon vettek részt a vállalatok vezetői, s hogy a tanultakat hogyan hasznosították — s egyáltalán hasznosították-e —, azt nemigen lehetett felmérni. Lényegében az oktatás hatékonyságának növelése követelte meg az új típusú tanfolyam megszervezését. Ennek lényege: az egyhónapos képzés, az eddigiekhez hasonlóan, továbbra is megmarad. Az oktatók és a hallgatók kapcsolata azonban nem szakad meg, konzultatív jellegű találkozókra kerül sor, s a hallgatónak fél év eltelte után be kell mutatni és meg kell védenie egy szakdolgozatot. Ez az oktatási forma persze a jelenleginél sokkal szorosabb kapcsolat kiépítését követeli meg az OVK, illetve az egyes oktatók, tanárok és a termelő vállalatok között. Hiszen a tanfolyamokon figyelembe kívánják venni a hallgatók vállalatainak speciális problémáit is. ÉS AZ UTÁNPÓTLÁS? A júniusi kormányhatározat értelmében fel kell készülni az államigazgatási vezetők továbbképzésére is. Elsősorban a különböző minisztériumok és főhatóságok, főosztály- és csoportvezetőiről, illetve helyetteseikről van szó, és azokról az emberekről, akik a vezetői utánpótlás szempontjából jöhetnek számításba. Egyébként a vezetői utánpótlás képzése az OVK egyik központi feladata lesz a jövőben. S hogy ez milyen fontos teendő, arra egyetlen statisztikai adat: tíz éven belül a jelenlegi ipari vezetőknek kb. egyharmada távozik — elsősorban nyugdíjazás miatt — az irányító munkakörökből. A leendő vezetők oktatása, persze merőben más jellegű feladat, mint a tulajdonképpeni vezető-továbbképzés. Ennek módszertana, tananyaga és általános előkészítése sok-sok évi munkát követel, s ezért legjobb esetben is csak két- három év múlva kerülhet sor az utánpótlás oktatásának megkezdésére. Külön kell megemlékezni a személyzeti vezetők továbbképzéséről, amelynek hároméves múltja van már, s az itt használt háromkötetes tananyag — amelyben helyet kap a lélektan, a szociológia is —, az első ilyen jellegű és nem is sikertelen próbálkozás a szocialista államokban. Az OVK a tanfolyamokon kívül még sok egyéb formában is segíti a vezetők munkáját. E formák egyik legfontosabbika a Számítástechnikai Intézet, amelynek három különböző osztálya dolgozik a legkorszerűbb ICL- számítógépeken. A tudományos tájékoztató szolgálat részben a negyedévenként megjelenő Vezetőképzés című folyóiratban, részben egyéb formákon át bocsátja közre a vezetéstudomány friss ismer- retanyagát. Mindezeken túl pedig az Országos Vezetőképző Központ eddig is, s a jövőben is él a néhány napos szakmai konferenciák, tapasztalatcserék, szeminárium jellegű összejövetelek, viták lehetőségeivel, s szó van arról, hogy ezekre a foglalkozásokra meghívják az adott szakkérdés külföldi ismerőit is. V. Cs. Október 15-én országszerte bezártak a SZOT időszakos üdülői és az idényszállodák. Sokféle kellemes üdülési, pihenési lehetőség várja azonban még azokat is, akik az év hátralevő részében veszik ki szabadságukat, vagy a hétvégeket akarják a városon kívül eltölteni. Az őszi-téli SZOT- beutalók számából ítélve az év végéig csaknem 35 ezren pihennek a 80 szak- szervezeti üdülőtelep 240 üdülőházában. Az üdülőtelepek mellett egészen december közepéig fogad vendégeket Budapesten a két SZOT-üdülőhajó. A turistaházakban most kezdődik a „főszezon”. A Turistaellátó Vállalat 52 turistaházában, ahol 2150 hely várja az erdők szerelmeseit, már elvégezték az őszi karbantartási munfcáEgy tucat érmes agancsú Egy tucatnyi érmes agancsú szarvasfoikát lőttek a Tolna megyei Hegyháton elterülő hőgyészi erdőkben a mostani vadászat során. A hőgyészi erdészet trófeáinak eddigi rekordját egv svájci vadászven- dég állította fel: az általa ejtett gímszarvasbika agancsának súlya 12 kiló 30 deka. A Nádler-képlet szerint 217,4 pontos, magasan aranyérmes minősítésű. Békaexport A MAVAD-dal kötött megállapodás alapján a jövő év március 31-ig négyszáz mázsa kecskebékát küld francia és svájci exportra a hajdúszo- boszlói halászati termelőszövetkezet. kát. A legtöbb turistaház egész télen nyitva van, mindössze három, télen kevésbé látogatott házat zárnak be. A téli Balaton látogatói, egész évben nyitva találják a balatonalmádi turistaházat, bővítik a programokat is. Szervezik a sítanfolyamokat, amelyekre máris több száz fiatal jelentkezett. A két téli sícentrum a Börzsönyben, Nagyhideg- hegyen és a Bükkben Bán- kúton lesz. A „haladó sízők” a Magas- Tátra lejtőivel is megpróbálkozhatnak, a SZOT ugyanis 1200 beutalót biztosít tátrai üdülőhelyékre. Az IBUSZ az idei ősszel is több száz autóbuszkirándulást szervez hazánk nagyvárosaiba és látványos vidékeire. A Balaton „fővárosában”, Siófokon, az utóbbi évek során új települések, utcák alakultak ki, főként az üdülőövezetekben és a Siófok—Bala- tonkiliti közötti területen. Ezek eddig névtelenül szereL peiték az „anyakönyvben.” A siófoki városi tanács tagjai az elmúlt hónapokban felmérést folytattak választókerületükben, és javaslatot nyújtottak be az új utcanevekre A siófoki városi tanács csütörtöki ülésén elfogadta a 2'. választókerületből érkezett javaslatokat és 30 utcát „keresztelt” el. Utcát neveztek el Devecseri Gáborról, Erdei Ferencről és Mező Imréről is. Az új névtáblákat rövidesen elhelyezik és az épületeket új számozással látják eL SIKLÓS JÁNOS: Szegény szerelmesek utcája Itt születtem Firenzében 1938. június 3-án. Apám elesett a háborúban, anyám özvegy maradt. Kétszobás lakásunkat feladtuk, és ide költöztünk a Via del Corno 4 alá, a földszintre, ebbe a sötét kis szobába, ahol, látja, nappal is égetjük a villanyt. Nevem Sophia. Van egy kisfiam, nézze, ott alszik az ágy sarkában. Anyám nincs itthon, a régi varrodába jár, ón is ott tanultam. Az ötödik osztály elvégzése után anyámmal jártam, és a kelmehulladékból babaruhákat öltögettsm, kis ingecskéket varrogattam. Kedves kislány voltam, figyelmes, szolgálatkész, és e tulajdonságok segítettek munkához. Évekig kifutóskodtam a varrodában, és közben anyámtól megtanultam a szakmát, és húszéves koromra a legjobb varrónő lettem madame Moret- ti szalonjában. Egy külvárosi tanító udvarolt nekem. Először nagyon szerettem, magas, fekete fiú, kellemes társalgó, hűséges, barna szemű, igazi észalti: ő is szeretett, talán jobban, mint én. Nyúlánk termetű, ovális arcú, barna lány voltam, ruganyos, mint egy vízilabdázó. Itt, az Amón nevelkedtem, úsztam mindennap. Látja, fiatalon megöregedtem. Anyám jóváhagyásával a tanító és én jegyre léptünk. Én akkor már havonta 70 ezer lírát kerestem, ő pedig 60 ezret kapott. Még nem volt kinevezése, szerződéses tanító volt, de bíztunk a jóistenben. Később madame Moretti szalonjából kijártam különböző hölgyekhez mértéket venni. Láttam, hogy a mi életünk csak nyomorúság lenne, ha összeházasodnánk. Elvesztettem a reményemet. Nincs lakásunk, bútorunk, pénzünk, csak szenvednénk. Vőlegényemnek, Lucianónak ajánlottam, hogy először takarékoskodjunk. gyűjtsünk lakásra meg bútorra, és csak azután házasodjunk ösz- sze. Egy évig úgy éltünk, mint az aszkéták. Szomorúan tapasztaltam, hogy még öt évig gyűjtögethetünk, mire elérjük célunkat. Nagyon elkeseredtem, értelmetlennek láttam mindent: a munkámat, anyám üres szavait, tiszta szerelmünket. Nem tudom, ismeri-e azt a lelkiállapotot, amikor sok külső hatásra egyszer csak felborul az élet elfogadott rendje, s az egykedvűség mélységébe süllyed az ember. Akár megérti, akár nem, én ilyen lelki bomlott Sággal mentem el egy megrendelőhöz mértéket venni. Szokásos módon elvégeztem a munkám, és már indulóban voltam, amikor az idős madame fia belépett. Nem figyeltem rá, észre sem vettem, csak amikor az előszobában megszólított: „Jöjjön kisasszony, elviszem.” Hagytam. Beleegyeztem abba is, hogy vasárnap este találkozzunk. Vacsoráztunk fenn a hegyen, aztán kocsiztunk hajnaliig. Egy héttel később javasolta, hogy most mór szép az idő, menjünk el Ausztriába. Anyám tiltakozásával és Luciano könyörgésével szemben érzéketlenül, fölényesen viselkedtem. Még nem jártam külföldön, Rómát is csak egyszer láttam. örültem az utazásnak, de belül valami tompa tagadás motoszkált, amiből később gyanakvásom és szorongásom táplálkozott. Ám- a gazdag borkereskedő fiú először meglepő tapintattal és tisztelettel bánt velem, Bécsben azonban mintha kicserélték volna: leitta magát, hangoskodott, és szórta a pénzt, azután részegen bejött hozzám, fogdosott, és azt mondta, velem hál. Kidobtam a szobámból. de másnap bocsánatot kért. Hazaindultunk, és illedelmes viselkedéséből arra a következtetésre jutottam, hogy csupán gyerekes kisiklás volt. Közeledését, kedvességét viszonoztam, s mire újra Firenzébe értünk, észrevettem, hogy szerelmes. Én is szimpatikusnak találtam, különösen jó modoráért és műveltségéért. Anyám nem hitte el, hogy szűz vagyok. Esküdöztem, de hiába. Azt hangoztatta, hogy romlott nő lett belőlem, eljátszom szép fiatalságomat. Elhatároztam, hogy szakítok gyanakvó anyámmal, elmegyek otthonról. De hova? Kihez költözzem? Megtakarított pénzecskémet nem adhatom lakbérre. A borkereskedő fia megkérte a kezemet Elmondta, hogy az Arno partján, a város dali végén van egy berendezett villája, oda megyünk és élünk egymásnak, abbahagyom a varrást. Másnap megnéztem a villát, és majd beleszédültem a hatszobás, jól felszerelt, tiszta lakásba. Lucianóval megszakítottam minden kapcsolatot, levélben közöltem vele, hogy férjhez megyek. Írtam, hogy soha nem felejtem el, és na- gyon-nagyon boldog életet kívánok neki. Anyámat is tájékoztattam szándékomról. Szeptember elején annak rendje és módja szerint összeházasodtunk. Nem dolgoztam. Férjem bejárt az apjához, de volt rá eset, hogy két hétig a vállalat tájékára sem nézett. Élveztem az igazi életet, és megsirattam a Via del Corno lakóit, Pra- tolini szegény szerelmeseit, a krónika híres szenes pincéjét, az öreg házakat meg a keskeny ablakokat, ahonnét mindig fehérnemű lóg a járókelők feje fölé. Sokszor elbúcsúztam a homályba bújt kapuktól, a lágy hajlatú, durva köves utcától, mely éjjelenként keskeny sávon csalogatta a földszinti ablakokba a magasan járó hold tiszta, erős fényét. Ugye, most valami furcsa, romantikus majomnak tart? Pedig téved, a Via del Corno közelebb állt hozzám, mint az új luxusvilla, amiből semmi sem volt az enyém. Csak még akkor nem mertem bevallani magamnak. Jaj, bőg a gyerek!... Biztosan békákéit. Segítsen már, tegye fel a tűzre ezt a nagy fazék vizet. Látja, béna a kezem. Érzéktelen. Elmetszettem az ütőeret mosogatás közben. Ja, igen. Férjem a tél végén megváltozott, Ritkán járt haza, néha hetekig eltűnt, züllötten, csapzottan állított' be, gorombán beszélt velem, és amikor felelősségre vontam, azt felelte: „Varrólánynak le is út, fel is út.” Panaszra mentem a szüleihez, de azok finoman kinevettek, és tudtomra adták, hogy gyereküket szerencsétlennek tartják e házasság miatt. Most. magához illő körben gyógyítja sebzett lelkét, és ez nem is baj. Először a dac, fiatalos gőg vitt él onnan. Volt pénzem, és kivettem egy bútorozott lakást. Éltem egyedül, nem dolgoztam. Közben a pénzem rohamosan fogyott, s nem akartam az utcára kerülni. Újra üresnek éreztem magam, céltalannak találtam mindent. Elhatároztam, hogy öngyilkos leszek, úgysem hiányzóm már senkinek. Közbeszólt a sors. Találkoztam Lu- cianóval. Mindent elmondtam neki. Megbocsátott. Néhány hét múlva hozzám költözött, és végre úgy éltünk, mint ahogyan elképzeltük két esztendővel korábban. Egy évig tartott életem boldogsága, akkor született meg a kisfiam, örültünk, kimondhatatlanul örültünk, de néhány nap múlva szörnyű szerencsétlenség szakadt ránk. ön nem ismeri a mi törvényeinket. Nálunk nem lehet elválni. Én sem válhattam el a volt férjemtől, és a gyerek nem a valóságos apja nevét kapta, hanem a -törvényes férjemét. Még ez nem okozott volna bajt, de a törvény értelmében, aki elhagyja hitvestársát — és új élettársat keres —, megbüntetik, ha a házastárs ellene feljelentést tesz. A volt férjem ezt megtette. Bosszúból történt, a gyerek miatt. Persze, legjobban az ingerelte, hogy ő sem válhat el tőlem, és most már csak élettársat kereshet magának. Nem kaphat többé törvényes feleséget. Higgye el, ez rosszabb a középkornál. Látom, hogy nem érti. Figyeljen rám. Én külön élek a törvényes férjemtől, tőle el nem válhatok törvényeink szerint. De én olyan emberrel élek most, akit szeretek. Megszületett gyermekem nem az apja nevét, hanem a törvény előtti férjem nevét viseli. Ebbe belebolondul az ember. Jaj, de bőg ez a gyerek ... Mondja, kíváncsi még valamire? — Köszönöm. ★ Ez a beszélgetés 1963-ban zajlott le, a Via del Corno derekán, egy pincezugos „lakás” egyetlen helyiségében. A törvények azóta ott is enyhültek, megengedik a válást. De a szegénység még ma is a régi. Zártak az idényüdülők Főszezon a turisíaházakban FOGADNAK MÉG A HAJÓK 1 k
