Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
res» ti ec r/6'rfflP 1971. OKTOBER 17., VASÄRNAP Megnyílt az I. nemzetközi kisplasztikái biennale Szombaton a Műcsarnokban ünnepélyesen megnyílt az I. nemzetközi kisplasztikái biennale. A budapesti művészeti hetek rangos kulturális eseményének megnyitóján részt vett politikai, társadalmi és kulturális életünk számos kiválósága. Jelen voltak a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek tagjai, a biennale nemzetközi zsűrije, valamint a kiállító külföldi művészek közül -többen. Dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, a biem riale elnöke ünnepi megnyitójában a többi között hangsúlyozta: a kiállításra 22 nemzet, köztük sóik, hazánktól távol fekvő ország szobrászai küldték el alkotásaikat. A nemzetközi zsűri már odaítélte a díjakat. Tíz szobrász- művészt részesítettek egyenként 40 ezer forintos jutalomban, köztük két magyart, Somogyi Józsefet és Kiss Nagy Andrást. KÍSÉRLET _ EREDMÉNNYEL Tökön szociográfiát írnak a fiatalok írók. kö'.tők, filmesek a budai járásban A budai járásban másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy az „Olvasó népért” mozgalommal közösen közművelődési kísérletbe kezdenek. A járás községeinek könyvtáraiban, művelődési házaiban, a területi KISZ-szervezetek köré csoportosult ifjúsági klubokat PRESZTÍZS es szenvedély A ceglédi órásdínaszlía Szinte láthatatlan a hallókészülék Gyarmati Imre ceglédi órásmester műhelyébe belépve, otthonias légkör csap meg. Talán a régi ingaórák látványa teszi, vagy a barátságos atmoszféra, amely mester és tanítványai (azaz ma már segédei) között kialakult? Gyarmati Imre fotót mutat. — Ezt a különös órarendeket még édesapám készítette, a fafaragástól kezdve a szerkezetig, minden az ő keze munkája. Sajnos, a háború alatt tönkrement; nagyon nagy munka lenne a restaurálása. Egyik álmom, hogy, ha egyszer sikerül időt szakítanom, megjavítom. Egyedülálló szerkezete van: megfordított ingarendszerű... Mi ugyanis órásdinasztia vagyunk. Édesapám, legidősebb fivérem is órás volt, nagylányom ma már munkatársam, idén júliusban végzett, a kisebbik lányom még ipari tanuló. „Meg ás uramé volt ” — Ez itt egy ma már megszűnt márkájú zsebóra. Mire ezzel elkészülök, öt sémamunkát is megcsinálnék. De kell ez is. Néha nagyobb öröm egy-egy precíziós, problematikus feladat megoldása, mint a könnyebben szerzett pénz. A világ egyik legszebb, mert legprecízebb szerkezete az óraműé. Szeretni kell a szakma szépségeit, nehézségeit is — sokszor nem tudok alkatrészt szerezni egy-egy régi órához, hát megcsinálom magam. Miért vállalok el ilyen munkát? Hát... kicsit presztízsből, kicsit szenvedélyből. Aztán, mint a napokban is. be-benyit hozzám egy-egy öreg... Egy néni például ezt mondta: „Ugyan., Gyarmati űr, csinálja meg nekem ezt az öreg zsebórát, legalább, ha ránézek, járjon. Mert ez még az uramé volt” ... Persze, hogy megcsinálom! — Nagyon munkaigényes az ingaórák javítása. Be-be- hozzák az ilyesmit, divat is, meg sokan régről őrzik. Ezekhez alkatrészt keresni: reménytelen. Ilyenkor is a magam „manufaktúrája” segít ki. Van elég kommersz óra is — pillantson csak be egy fiókba (százával várnak orvoslásra) —, igazság szerint a fiatalok közül sokan csak az ilyen sémamunkát szeretik. Evekig ipariskolai oktató voltam, szakmunkásvizsgákon vettem részt, figyelemmel kísérem a fiatalok útját Örülök, hogy a neveltjeim a szakmában maradtak. Házilag sem lehet Gabai Ferenc tavaly szabadult, most már a segédem. Ö is óráscsalád sarja: édesapja a ceglédi óra-ékszer boltban dolgozik. (Mint a mestere mondja, végtelen tudásszomj van benne. S mint a szimpatikus, mosolygós fiatalember mondja: azért maradt itt, mert kevés helyein fordul elő ilyen változatos munka.) Harsányi Dezsőnét kislánynak néztem — pedig már neki is egyesztendős kislánya van. 1968-ban szabadult, utána nyomban szeptemberben férjhez ment, kismamaként kicsit szünetelt, aztán ismét ide Parasztkrónikák és szerb kereskedőház Műemléki és múzeumi előadások a megyében Az országos műemléki és múzeumi hónap alkalmából megyénk tizenkét helységében — Abonyban, Cegléden, Isa- szegen, Nagykőrösön, Nagy- tarcsán, Pencen, Ráckevén, Szentendrén, Szobon, Tápió- szelén, Vácott és Zebegény- ben — megnyílt 18 kiállítás mellett több előadást és tán- latvezetést tartottak és tartanak. Abonyban „Parasztkrónikák Abonyban” és „Hagyományok nyomában” címmel hallhattak előadásokat az érdeklődők, majd október 21-én az 1945-ös abonyi földreformról rendeznek újabb előadást. Cegléden Dél-Pest megye népi emlékeiről, Anglia múzeumairól és műemlékeiről kaphattak tájékoztatást a látogatók. Október 25-én pedig művészettörténeti ismertetést hallhatnak az érdeklődők az abonyi református templom kazettás mennyezetéről. lsaszegen két előadás hangzott el eddig a következő témakörökben: Isaszeg és környéke a honfoglalás előtt, Isaszeg és a szomszédos községek bíróinak panasza Egerben 1540-ben. Október 17-én két előadás hangzik el: Pest megye műemlékeinek helyzetéről és isaszegi híres vadászokról. Nagykőrösön „Miért távozott el Arany János Nagykőrösről?” és a város műemlékeiről emlékeztek meg. Nagytarcsán a gödöllői járás műemlékeiről, Pencen a kosdi szénbányászat 1905— 1931 közötti történetéről, Tá- piószelén az ősember művészetéről, Vácott a váci vasútvonal történetéről hallhatnak előadást az érdeklődők. Ráckevén a három ismeret- terjesztő előadás témája: „Szerb kereskedőház”, „Műemlékeink és elpusztult műemlékeink.” A műemléki és múzeumi hónap rendezvényei sorában hat helyen a megyében — Abonyban, Cegléden, Nagykőrösön, Pencen, Ráckevén, Zebegény- ben — rendeznek tárlatlátogatásokat, műemléki sétákat, ismeretterjesztő kirándulásokat. jött vissza. A mester lányával együtt három húsz év körüli fiatal dolgozik a boltban — mozdulataikban, tempójukban, derűjükben érződik valami, ami ennek az otthonias légköznek alkotóeleme. Láthatóan szeretik, szívvel végzik munkájukat. — Városbeli kartársaimmal nem riválisok vagyunk, hanem segítjük egymást, ha kell; így vagyunk az óra-ék- szerboltbeliekkel, a ktsz-be- liekkel is... De már-már túlzottan idillikus a kép — pedig van sirámunk is. Téli a boltok külföldi, jórészt szovjet és német karórákkal — a legtöbb javítanivaló is ezekből adódik. De igenkor megáll a tudomány: alkatrész nincs. Amit lehet, megcsinálok de, van, amit „házilagos kivitelezésben” nem lehet pótolni. — Szeretnék még valamit el- mondan'. Rengeteg a turisták által behozott (sokszor valószínűleg csempészett) óra. Ezeket sokszor a csempészés ténye teszi érdekessé egyesek szemében. Pedig többségük nem drága ott, ahol veszik — s azt sem árt tudni, hogy ma már nem föltétlenül a több köves óra a jobb, hiszen napjainkban szintetikus köveket alkalmaznak —, s ha ezt a 21 köves, nap táros órát nézi: csak a számlapja tetszetős. Vagyis: nemcsak a formát kell nézni, vagy azt gondolni, hogy ha már túrista hozta, csak jó lehet. .. A Delta is kösölte 1 — Hallom, hogy a Delta tudományos folyóiratban is közölték az ön által feltalált láthatatlan hallókészüléket. Mi ennek az elve — és hogyan jutott eszébe ilyenen gondolkodni? — Legyünk precízek — nem találmány ez, hiszen az elvet már régebben ismerik, a készüléket készítik is külföldön. Az én munkám: hazai jellegű újítás. Abban a speciális helyzetben voltam, hogy mint óraműhöz és hasonló szerkezetekhez értő. s ezekkel bíbelődni szerető ember — egyszercsak észre vettem, hogy romlik a hallásom. Eleinte hagyományos hallókészüléket hordtam, de mert a csökkent egészségi állapotú ember túlérzékeny, én sem tudtam megbékélni sem a hagyományos készülék feltűnő látványával, a mindenütt látható drótokkal, egyebekkel —, sem azzal, hogy a mikrofon a ruhasúrlódást is felerősíti. Elhatároztam, hogy nem hordok ilyen készüléket — inkább kimódolok egy másikat. Háromhavi szívós kísérletezés, módosítás után végre sikerült annyira tökéletesítenem a szemüvegnyélbe süllyesztett, gombakkumulátoros készüléket, hogy e? már szinte telje--, sen észrevétlen, és szélnek, hőmérséklet-ingadozásnak is ellenáll. — Sajnos, annyira koncentráltam a munkára, hogy elmulasztottam szabadalmat vagy oltalmat kérni rá... Pereli Gabriella rendszeresen látogatják a fiatal írók, költők és szociográfu- sok. Országos gond, hogy az ifjúsági klubok, a fiatalok kis közösségei nem felelnek meg eléggé hivatásuknak. Nem alakulnak ki valódi közösségek, nem nevelik kellően az ifjúságot, nem kezdeményeznek közös programokat. Legtöbbször ezek nem nyújtanak többet táncos-zenés szórakozásnál. A fiatal írók azért kapcsolódtak be a kísérletbe, hogy részvételükkel, a klubok irányításával, előadásokkal segítsék a közösségek megszilárdulását, az érdeklődés és a kulturális igény felkeltését. Ezek a találkozások természetesen nem egyoldalúak. A klubok tagjai is beszámolnak életükről, * községükről, gondjaikról. A fiatal írók először — ismerkedés céljából — a költészet napján és a könyvhéten tartottak a járásban szerzői esteket, amikor írásaik előadása mellett métatták a könyv, az olvasás társadalmi szerepét. Az irodalmi estek Diósdon, Pátyon, Tökön, Tinnyén, Zsám- békon, Ürömön — Budaörs kivételével — jól sikerültek. Azóta Pátyon elhatározták, hogy irodalomtörténeti sorozatot kezdenek, Tökön már a harmadik találkozón a klub egyik tagja tartott érdekes előadást a falu korai történelméről, s bemutatták az általuk gyűjtött népművészeti emlékeket. A fiatal írók a művészet keletkezéséről, társadalmi meghatározottságáról beszéltek és megvitatták az együtt készítendő szociográfia témáját, módszerét. A Balázs Béla Filmstúdió rendezői vállalták, hogy szeptembertől — az írókhoz hasonlóan — ellátogatnak a járás községedbe, levetítik filmjeiket, előadásokat tartanak a film nyelvéről. Remélhető tehát, hogy megszületnek az első filmklubok is. A kísérlet sikere a járás további segítségén, a fiatal írók felkészültségén és munkáján múlik. A kísérlet érdekes, s módszertani példákat adva hasznára válhat az országos klubmozgalomnak is. ZENESZERZŐK: MAROS, PETROVICS, SZOKOLAY Magyar bemuta tókra készül az Operaház Maros Rudolf Vonósszimfónia című alkotásának próbáján. Foto: Ágoston I. A több éves hagyományokhoz híven, most is magyar bemutatóra készül az Állami Operaház. Ezek, a budapesti művészeti hetek keretében megtartott premierek hozták színpadra a Vérnászt és a Hamletet, Szokolay operáit, Petrovics dalművét, a Bűn és bűnhődést, vagy tavaly Ránki művét, Az ember tragédiáját. Az idei bemutatók újsze- rűek: három egyfelvonásos mű kerül — a kettős szereposztás miatt tulajdonképpen két premieren, november 3-án és 5- én — a közönség elé. Két darab, Maros Rudolf Vonósszimfónia című alkotása, és Szokolay Sándor Az áldozat című műve balettzene, illetve Maros esetében, megkoreografált szimfonikus muzsika. Petrovics Emil műve, az Ariszto- phanész víg játéka nyomán írt Lüzisztraté sajátos műfaji „átmenet”: tánccal kísért, táncbetétekkel tarkított vígopera, kicsit a klasszikus görög komédiák korabeli előadásainak stílusát is felidéző megoldásokkal (a művet nemrég hallhattuk a rádióban). Ezek az új bemutatók más szempontból is figyelemre méltóak: újdonságukon tűi mind színpadra állítóik — a koreográfusok, akik egyúttal most rendezői is a daraboknak —, mind a második szereposztások főbb szereplői fiatal művészek. Többen — így a Szokolay-mű koreográfusa, Fodor Antal és Maros Vonósszimfóniájának színpadra fogalmazója, Barkóczy Sándor, művészi pályafutásuk első igazán komoly, önálló feladatát kapták az Óperaház vezetőitől. A Petrovics-mű koreográ- fusa-rendezője, Eck Imre, a Pécsi Balett vezetője pedig első ízben nyúl nemcsak táncolható, hanem énekes műhöz. A három koreográfus rövidesen így foglalta össze a művek legfontosabb vonásait: Barkóczy Sándor: — A Vonósszimfónia (melyet hangversenytermekből már ismerünk) lírai alkotás; nagyon gazdag zenei anyagból szőtt, nagyon szigorú formai felépítésű mű. A feladat az volt, hogy ennek a zenének megkeressem a mozgásbeli kifejezési lehetőségeit, eltáncoljuk a benne foglalt modern életérzéseket, gondolatokat, hangulatokat, szenvedélyeket, mintegy más közegbe tegyük át a zenei élményt. Eck Imre: — A számomra legizgalmasabb feladat annak elérése, hogy a táncosok színészi fokon legyenek képesek játszani is, valamint hogy az énekesek, a kórus úgy mozogjon, mint a gyakorlott táncosok, mert ez az egységes stílusú előadás alapfeltétele. Maga a Lüzisztraté mondanivalójában, gondolataiban nagyonis mai — ezt is érzékeltetni akarom, szatirikus élével, életbő vaskösságával együtt. Fodor Antal: — Kőműves Kelemenné jólismert balladai története — kicsit leegyszerűsítve ez Az áldozat témája. Azaz, arról szól, hogy az emberiség előrehaladása, fejlődése, céljai elérése nem megy áldozatok nélkül, és ezek az áldozatok néha rendkívül tragikusak, de szükségesek. A téma mad szimbólumai, egyén és közösség viszonyának, kölcsönös, egymással szembeni áldozathozatalának kérdései sűrűsödnek a műben — ezt akarom eltáncoltatni koreográfiámban. Takács István Nem maradnak magukra I „Pártunkban együtt él, dolgozik, összeforrva harcol a forradalmárok három nemzedéke: a veterán harcosok, a középkorúak és az ifjabbak nemzedéke.,.” (Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolójából.) Az ügyeletes munkásőr félretolja a portásfülke ablakát: — Kit tetszik keresni? — Az elvtársat. — Engem? — Herceg Károly meglepődik. Nyolcadik éve teljesít őrszolgálatot — munkásőrként — a Dabasi Járási Pártbizottságon, de először fordul elő, hogy vele kívánjanak beszélni. — Nyolc éve nyugdíjban? Hiszen még most sem lenne itt az ideje — értetlenkedem. — Tüdőműtétem volt, így szereltem le — 45 évesen — a járási rendőrkapitányságtól. Talán egy hónapig „élveztem” a tétlenséget, aztán jelentkeztem munkásőmek. Nem való még nekem a semmittevés. Ismerős nyit be a portásfülkébe: Kővári György, a nagyközségi pártbizottság titkára: — Mi újság, Herceg elvtárs? Megkapta a pártbélyegeket? — Már be is raktam borítékba, valamennyit: jöhetnek a bizalmiak érte. Barta bácsi csoportjának majd magam osztom szét a bélyegeket: Hévízen üdül az öreg. A Il-es alapszervezethez — amelynek Herceg Károly a szervező titkára — 13 nyugdíjas tartozik. Legtöbbjük rendszeresen részt vesz a párttaggyűléseken, az egészségesek még a pártszervezet munkájában is. A nagyon korosakat, betegeket felmentették a rendezvények látogatása alól; pártbélyegüket a bizalmi viszi el nekik, s egyben tájékoztatja is őket az alap- szervezet életéről. Állami ünnepségek, ünnepi taggyűlések alkalmából kocsit küldenek a veteránokért, hiszen ilyen alkalmakkor az ő ifjúkori harcaikról is megemlékeznek. Dabas nagyközség pártbizottsága a múlt év tavaszán felülvizsgálta a nyugdíjas párttagok életkörülményeit. Kiderült, hogy az idős kom- * munisták anyagi viszonyai, lakáskörülményei rosszabbak, mint általában a község idős lakosaié. Havi jövedelmük — 33 kommunista nyugdíjast véve alapul — így alakult: 800 forintnál kevesebbet kapnak havonta: nyolcán; 800—1200 forint között: tizenkettőn; 1200—1600 forint között: hatan, 1600 forint felett heten. Egyszobás lakásban él 17, kétszobásban 16 nyugdíjas; az előbbiek közül egyben, az utóbbiak közül kettőben nincs villanyvilágítás. Vízvezetékkel, illetve fürdőszobával összesen 12 nyugdíjas rendelkezik. Rádiója 28, mosógépe 16, tv-készüléke 15, hűtőgépe 7 idős kommunistának van. A. felmérés szerint heten küszködnek anyagi, ketten pedig lakásgondokkal. Az egyikük éppen Herceg Károly. — Műemlék házban lakom, azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. Hiába költött rá négy éve egy kis vagyont a tanács, sosem lesz megfelelő lakás belőle. A padló alatt egerek tanyáznak, a réseken tódul befelé a hideg, a tető beázik, s újrafedni nem lehet, mert a zsindely is műemlék. Öt család issza a levét ennek az áldatlan helyzetnek ... A pártbizottság a felmérés alapján határozatot hozott, hogy a vizsgálatot évente M A t 1
