Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

\ MOHOS Tsz-házak Ecseren XIII ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1971. OKTÓBER 15., PÉNTEK AZ ELSŐ LEPESEK UTÁN * Óvoda Monoron - társadalmi összefogásból FÉRŐHELY: 100 ÉRTÉKE: 3 MILLIÓ HELYE: RÁKÓCZI-TELEP Az idén jelentkezőknek csu­pán a felét tudták felvenni Monoron óvodába, pedig négy óvoda is van a községben. (Az ötödik Monori-erdőn hamaro­san nyílik.) Hiába, kevés a fé­rőhely, s ez évek óta gond. A járás székhelye vízvezeték­építés, csatornázás, nagyszabá­sú lakás- és rendelőintézet- építés előtt áll, óvodaügyben csak a társadalmi összefogás segíthet. Ilyenformán vetődött fel a kérdés a múlt év decem­berében azon a kibővített ta­nács végrehajtó bizottsági ülé­sen, amelyen részt vettek a Monoron lévő és érdekelt gaz­dasági szervek vezetői is. Akkor az Üj Élet Tsz el­nöke felállt és azt mond­ta: mi felépítünk egy óvo­dát, elvégzőnk minden építési munkát teljesen díjtalanul. A MEZŐGÉP Vállalat vezetői: mi vál­laljuk a teljes központi fűtést, anyagot, munkát, mindent mi adunk. Ez jó kezdet volt, ezen a vo­nalon már elindulhattak a köz­ségi pártbizottság és a tanács vezetői. Készséggel fogadták őket mindenütt. Az állami gaz­daság az ajtók, ablakok gyár­tásánál tud segíteni, a mag- gyár szakemberei a különböző szerelés élen él. Csak legyen meg már a konkrét feladat — mondták a vállalatoknál, gaz­daságoknál. A köziség vezetői eldöntöt­ték, hogy az óvoda egy úgy­nevezett fehér folton, a Rá- kóczi-telepen épül fel. Száz­személyes lesz, s elkészülte után megér vagy 3 millió fo­rintot. Beszerezték a tanul­mánytervet, s a Monori Épí­tőipari Szövetkezet szakembe­rei vállalták, társadalmi mun­kában előkészítik azt, úgyne­vezett adaptálásra, s készíte­nek egy anyagkimutatást is. Hogy mi is kell tulajdonkép­pen az óvodához, hány tég­la, hány ajtó, hány vasbeton gerenda... Tégla sok kell, az bizonyos. Az anyagkimutatás most ké­szül, a téglaszerzés azonban már megkezdődött. A Mandat HAT ELHAGYOTT GYERMEK Az apának több tartásátjat kell fizetnie Szelíd arcú asszony a fele­ség, hasonlít a férjére. Azt mondja a mendemonda, hogy sok évi jó házasság után, a házasfelek hasonlítanak egy­másra. Sok évi jó házasság. Így volt ez az ő esetükben is, 25 éven keresztül. Most mégis családjogi perben állnak egy­mással szemben a Monori Já- rásbiróság előtt. Gyermektar­tási pert indított a feleség férje ellen. — Nagyon jól éltünk, a csa­lád volt a mindenünk. Szeret­tük a gyerekeket, jöttek is sorba. Kilenc gyermekünk született, az apjuk sem bánta. Hat élő gyermekem van. Szé­pek, egészségesek. Három gyermekem meghalt, elsirat­tam, elgyászoltam őket, de még ma is fáj... Három már felnőtt, három még kiskorú. Az apa, a férfi hallgat, va­lami lekicsinylő, oda sem fi­gyelő nézéssel, csak akkor kapja fel a fejét, amikor a pénzről kezd beszélni az asz- szony. — Kérem, a három kiskorú közül egy keres, 500 forintot, s ezt már a gyerektartásból le­vonja az apjuk. A férj sima arca megrán­dul. — Tisztelt bíróság, keres a gyerek! Keres! — De bíró úr, kamaszok, sokat esznek, kinövik a ruhát. Sok, egyre csak több a gond, emiatt nem elég a tartásdíj. Tisztelt bíróság, tessék segíte­ni! Huszonöt év után ide ju­tottunk, egy másikért elha­gyott. Nem fáj neki az, hogy nincs elég kenyér a gyerekek­nek? — Van. amennyi kell! Ami jár, azt fizetem! — Ami jár? Hát tudja-e, hogy a saját létének veszé­lyeztetése mellett is köteles a gyermeket a szülő eltartani! Ha van egy szelet kenyerem, szétosztom a gyermekeim kö­zött és én iszom egy pohár vi­zet! Egykedvűen fogadja a bírói kioktatást a férfi. Nagy nyu­galma csak akkor válik izga­lommá, amikor a bíróság fe­lülvizsgálja a szülők jövedel­mét, beleszámítva a gyerek 500 forintos keresetét is. Ki­derül, hogy az apának időköz­ben jelentősen megnővekedstt a jövedelme, jóval meghalad­ja . az elmúlt bírói ítélet ide­jén kimutatott összeget. Az ítélet: ezután nem kevesebb, de az eddigieknél jóval több gyermektartást kell fizetnie a most már „kereső gyermek” mellett élő, még nem keresők számára. F. G. Téglagyár munkáshiánnyal küzd, ha ezen tudna segíteni a monori tanács, soron kívül lenne tégla. A József Attila Gimná­zium igazgatója és a KISZ-szervezet vállalta: 80—120 diák kilenc napig elmenne a téglagyárba dol­gozni. El is mentek a múlt héten. A MA VAUT — társadalmi alapon — gon­doskodott naponta az oda- és visszaszállításuk­ról. Az Oj Élet Tsz is adott mun­kát a többi diáknak, 100 hol­don kukoricatörést és 50 hol­don sárgarépaszedést. A fi­zetségen téglát vesznek... Há­rom napot a monori ipari ta­nulók is dolgoztak Mendén. Közben mintegy 700 monori úttörő is jelentkezett, a na­gyobbak. Kérdezték: mit se­gíthetnének? Az Oj Élet Tsz- nél akadt munka, sárgarépa- szedés, böngészés a géppel tört kukoricatábláknál. Ezen a fi­zetségen is tégla lesz, Dr. Ve- cserek Lajos tanácselnök azt mondja: úgy érezzük, hogy mindebből fedezni lehet az óvoda téglaszükségletét. Hárommilliós értéket társa­dalmi alapon összegyűjteni nem kis dolog. Eddig csupán az első lépéseket tették meg. A község vezetői minden monori üzemmel, gazda­sággal felveszik a kapcso­latot. Felkeresik majd azo­kat a budapesti üzemeket is, ahol sok monori be­járó dolgozik. És — talán előbb kellett volna emlí­teni —, nagyon számítanak a monori lakosok társa­dalmi munkájára. Monor ezen a téren az elmúlt években nem nagyon dicseked­hetett valami fényes ered­ménnyel, most itt a lehetőség, hogy mindent bepótoljon. Szép lehetőség, szép, emberi feladat. A tervek szerint az építke­zés a jövő év elején kezidődik el. Jó lenne, ha az óvoda 1972. vége felé már fogadhatná a gyerekeket. Deregán Gábor Két négyemeletes ház épül Ecseren, a sportpálya mellett a tsz-tagoknak — erről már lapunk is hírt adott. Az alapozás most folyik, a leendő lakástulajdonosok minden hét végén ott vannak az építkezésnél és segítenek, hogy mihamarabb beköltözhessenek. Egyenesen Csehszlovákiából érkezett az a ha talmas daru, amely az alapok mellett arra vár, hogy felrakhassa a paneleket. Az építésvezető szerint még az idén állni fognak a fa­lak, s jövőre — talán már az év elején — beköltözhetnek a tulajdonosok. (k. zs. — p. i.) Szombati vonatgondok a nagy kát aivonalon Olyan menetrendet össze­állítani, amely valamennyi utas igényeinek teljes egészé­ben megfelel — lehetetlen. S ez természetes is. De olyan menetrendet, amely a bejárók nagy többsége igényejpek megfelel, nos, ilyen menetren­det összeállítani — miért ne lehetne? Általában erre tö­rekszik és a lehetőségekhez képest ezt teszi a MÁV. A nagykátai v-onal hétközi me­netrendjére nagyobb panasz nem lehet. Mind reggel, mind délután, szinte egymást érik a vonatok, s közülük nem egy gyorsítónként közlekedik. Va­jon miért nem mondhatjuk ugyanezt el a szombati me­netrendről? Mert nézzük csak: a Keleti pályaudvarról 10.25 órakor indul az utolsó délelőt­ti vonat Gyömrő felé, a kö­vetkező csak 13.15 órakor. Sőt, az ecserleknek, a maglódiak- nak és a maglód-nyaralóiak- nak csak 13.54 órakor, mert az előző vonat ezeken a meg­állóhelyeken nem áll meg. Pontosabban: lenne egy távol­sági vonat, amely megáll Mag­lódon is és Gyomron is, de ez — mivel Békéscsabáig közle­kedik — elképesztően zsúfolt. Röviden fogalmazva, az 1971 —72-es év szombati menet­rendje minden eddiginél rosz- szabb. Igazolásul a fentiek mellé még egy példa. A vonal legnagyobb utas­forgalmú állomása Sülysáp. Mintegy 10 ezren ingáznak in­Szüreti mulatság Vecsésen Tizenkét legény, tizenkét szép lány Keresem, kutatom, honnan Vecsésnek ez a szép népi ha­gyománya, a szüreti mulatság. Az öregek úgy tartják, nem is volna kerek a világ, ha nem lenne. — Szívesen emlékezünk, ki­ki a maga boldog ifjú korára. Hogy szövődött hagyománnyá, ki tudja? Mert ünnep ez Ve­csésen, mióta Vecsés Vecsés. — Így mondta Uitz Jóska bá­csi. Én meg rákontrázok. — Azelőtt is, Jóska bácsi, mikor még nem is Vecsés, ha­nem Veczies volt. A törtszélű pecsét, Veczies emblémája, amely az utókorra maradt, meg is magyarázza. Ott van az ekecsoroszlya, a dús kalász, meg a szőlőtőke, gazdagon le­velekkel, szőlőfürtökkel díszít­ve. Ünnep hát ősidők óta a szü­ret Vecsésen, hagyománya van a szüreti bálnak. És még mintha az idő is örökös szer­ződést kötött volna 3 vecsé- siekkel, szüreti mulatságkor mindig kisüt a nap. Vasárnap még alig múlt el dél, lódobogás verte fel az ut­cák csendjét. 12 legény pattant lóra. Sorba vágtáztak, a Deres, a Sárga, a Csínom, meg a töb­biek, olyan büszkén, mintha mindegyikük egy Imperial vol­na. A 13. legény a 9 éves Lo­sonci Jánoska volt, úgy ülte meg a lovat, mint a nagy le­gények. Megálltak a lányos házak előtt és kikérték a csőszlányt. — Az úgy volt régen, hogy a legény ha rávetette a sze­mét a lányra, hát a szüreti bál volt a próba, eljön-e pár­jául. Ha jött, az már félmát- kaság volt. Akkor még nem volánhoz szokott legények voltak ám, ha kellett, hát még nyeregbe is tudták kapni a lányt. Most nem nyeregben viszik a lányokat. Szép volt a pánt- liikás, díszes tarka menet va­sárnap. Tizenkét szép lány egymás vállát fogva állt a zöldre festett stráfkocsin, a csi­kóslegények körülvették őket, megszólalt a rezesbanda és el­indult a menet körbe, az „öreg falu” utcáin. Kapukban állt a környék apraja, nagyja. Aztán felzendült a bálte­remben a zene és perdült a tánc. A mennyezetet díszítő tarka szalagok között pirosló szőlőfürtök, érett almák, meg ki tudja még mik csábították a bálozó legényeket, ugranak a kiszemelt kincsért. De a csőszlégények sem restek, bí­róság elé viszik, akit tetten ér­nek. A pulpituson Dobrovitz József (az Ézüstkalász elnöke) és Gomolka József bírók ítél­keznek. Nagyfejed József, egy eltulajdonított sóskifliért, Erős Karcsi egy almáért fizeti a ki­rótt büntetést. Frühwirth Nán­dit is előállították, de eltűnt a bűnjel! Aztán előkerült. Egy jókora füstölt kolbász! A rög­tönítélő bíróság 12 forintra büntette. Veszteg Sándort visz- szaeső bűnösként már többször előállították, 100 forintja bán­ta. Közben a táncospárokon a teremben körös-körül helyet foglaló mamák, nagymamák szeme. Van is gyönyörködni valójuk, hisz oly szépek is így együtt Kárpáti Erzsi a Nagy­marosi Tónival, Mózer Rozika a Nagymarosi Nácival, Eizen Teri a Füzesi Jóskával. A Selmeci Erzsi, a Fazekas Erzsi, a Massza Kati, a Veszteg Rozi mind, mind olyan kapósak, hogy jónéhányuknak farsang­kor bekötik a fejét. Mint az már Vecsésen annyi éve szokás, így, szüreti mulat­ság után. Fekete Gizella nen naponta, s csaknem enív­nyien a nem szabad szomba­tos hét szombatján is! Mégis, déltájban egyetlen Budapest­ről induló vonat sincs hosszú órákig. Pedig, nem is olyan régen — volt! Nem is egy. Az 1968—69-es évben például három, 11.30, 12.30 és 12.50- kor. Vajon miért vette el a MÁV e hétvégi vonatokat. Nos, ezek megvannak, csak éppen nem szombaton, ha­nem pénteken közlekednek. A változás — mint megtudtuk — a csökkentett munkaidő miatt történt Csakhogy vala­mire a menetrend összeállítói nem számítottak. Hiába lett szinte általános a 44 órás munkahét, a legtöbb üzemben továbbra is megmaradt a ha­gyományos munkarend, csu­pán a szombat „rövidült” meg. Ezeken a helyeken már fél 12-kor, 12-kor, fél 1-kor befejeződik a munka, s ezzel természetszerűen előbbre ke­rül a szombati utazási csúcs. Csak éppen vonat nincs. „Menetrendi kérelmét, illet­ve javaslatát szeptember 15-ig közölje’’, olvashatjuk a me­netrendkönyv vastag betűs sorait. Megkésve bár, de ta­lán még nem későn, ezúton küldenénk több ezer bejáró jogos kérelmét, javaslatát. A kérés nagyon röviden: indul­jon a Keleti pályaudvarról szombati napokon 12 és 13 óra között egy olyan helyi vonat, amely minden állomáson és megállóhelyen megáll. 1 Jandó István Sötét busBvtíró Körülbelül fél éve Gom­ba új buszvárót kapott, s ezzel teljesült a lakosság régi kívánsága. A várako­zók fedél alá húzódhatnak az eső, a hó elől, és le is ülhetnek. Nappal ez na­gyon jó, sötétedés után azonban már nem. Ugyan­is ötven méteres körzet­ben csupán egy árva vil­lanyoszlop van, a körte azonban körülbelül két hete azon sém világít. Ügy látszik, az illetékesek kö­zül ezt senki nem vette észre. Az más kérdés, hogy ha világít, akkor sem sokáig. Egyes gombai fiatalok „pompás” szórakozása: ki­dobálják a villanykörtét. Nem értjük, hogy ez ellen miért nem lehet tenni va­lamit. A sötét agyúaluit meg kéne tanítani arra, hogy a buszváró akkor jó, ha vi­lágosság is van. T. A. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Az utolsó Leó. Nyáregy­háza: A kétarcú felderítő. Pilis: A lovag végakarata. Vecsés: Ka­paszkodj a fellegekbe I—II. KIÁLLÍT as Gyömrő, Ságvári Endre Üttörő- ház: Rákóczi-kiállltás, nyitva 9- től, 14 óráig, Mende, művelődési otthon: fotókiállítás, nyitva I6-tól 20 óráig. Fogadóóra Kovács István megyei ta­nácstag holnap, október 16- án, fogadóórát tart a Monori Községi Tanácson, délelőtt 9- től 11 óráig. HOLNAP Kilenckor kezdődik a járási sport-küldöttértekezlet Holnap délelőtt 9 órai kez­dettel tartje a JTS Monoron, a járási pártbizottság nagyter­mében a járási sport-küldött­értekezletet. Az értekezlet, az előzetes hírekkel ellentétben, tehát nem délután kezdődik. Kosárlabda Monbri SE—Váci Esze Ta­más SE 68:69 (37:41), NB 111 férfi. Ritkán látott, izgalmas mérkőzést vívott a két csa­pat egymással. A vendégek a mérkőzés elején elhúztak, s bár az előny a későbbiekben a minimálisra csökkent, a győ­zelmet megszerezték. Balassagyarmati SE—Mono­ri SE 96:70 (54:38), NB III. férfi. Monor a szombati mér­kőzéstől fáradtan utazott va­sárnap Balassagyarmatra. A hazai* csapat végig techni­kai és gyorsasági fölényben volt. Monori József Attila Gim­názium—Nagykőrösi Gimná­zium 25:18 (12:13), megyei serdülő női. Monori József Attila Gimnázium—Nagykő­rösi Gimnázium 44:43 (22:20), megyei ifjúsági női. Monori József Attila Gimnázium— Nagykőrösi Gimnázium 47:19 (24:8), megyei serdülő férfi. Monori József Attila Gimná­zium—Nagykőrösi Gimná­zium 69:22 (36:13), megyei ifjúsági férfi. V. I. Atlétika Nagykőrösön rendezték meg a Dél-Pest megyei gimnáziu­mok atlétikai csapatbajnok­ságát súlylökésben és magas­ugrásban. Mindkét versenyt a monori József Attila Gim­názium csapata nyerte. Egyé­nileg Barta 11 méter 40 cen­timéteres dobásával és Kása 165 centiméteres ugrásával lett első. i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents