Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
rt-A# uw 'xJCMtm 1971. OKTOBER 1., PÉNTEK MOSZ&VA Podgornij elindul Hanoiba Szó vjet— amerikai SA L T-egyezmények aláírása Moszkvában, a repülőtéri búcsúztatáson, középen, balról jobbra: L. Brezsnycv, M. Szuszlov és N. Podgornij. Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának ■tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szovjet párt- és kormányküldöttség élén csütörtökön Moszkvából Hanoiba utazott. A küldöttség látogatást tesz Delhiben, az indiai és Ran- goonban, a burmai fővárosban is. A küldöttség tagjai: Kirill Mazurov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, Konsztantyin Katusén, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Vlagyimir Novikov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökihelyettese, ífözponti ‘lífcottságának tagja, a Külföldi Gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke, Szergej Szokolov hadseregtábornok, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a honvédelmi miniszter első helyettese, Nyikolaj Firjubin külügyminiszter-helyettes, Ivan Grisin külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Ilja Scserbakov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Szovjetunió hanoi nagykövete. A Jemeni miniszterelnök Moszkvában Moszkvában megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Ali Nasszer Hosszául, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, hadügyminiszter között, aki kormányküldöttség élén hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. Washingtonban, a szovjet— i amerikai egyezmények aláírásánál megjelent Dobrinyin j washingtoni szovjet nagykövet és Gerald Smith, a SALT- megbeszél éseken részt vevő amerikai delegáció vezetője. Jelen voltak a washingtoni diplomáciai képviseletek vezetői is, közöttük dr. Szabó Károly, a Magyar Népköztársaság nagykövete. A diplomáciai megfigyelőkkel és a nemzetközi sajtó képviselőivel zsúfolásig megtelt teremben Rogers külügyminiszter rövid megnyitó beszédében meleg elismerését fejezte ki a SALT-megbeszéléseken részt vevő szovjet, illetve amerikai delegációnak. Ezután a fotó-, televízió- és filmriporterek kamerádnak pergőtüzében került sor a két egyezmény angol, illetve orosz- nyelvű hivatalos példányainak aláírására. Az aláírási ünnepséget követően Rogers külügyminiszter méltatta elsőként a most létrejött megállapodások jelentőségét. Megállapította, hogy nem sikerült még eljutni a világkatasztrófával fenyegető konfliktusok legmélyebb gyökereihez, de ezek az egyezmények „a nukleáris korszak új parancsoló szükségszerűségét tükrözik Az amerikai külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a két ország küldöttsége, amikor novemberben Bécsben, folytatja munkáját, hogy megegyezést érjen el a rakétaelhárító védelmi rendszerek és a támadórakéta-fegyverrendszerek korlátozására, „jelentős haladást érnek el ebben a nagyobb célkitűzésben is." Válaszbeszédében Gromiko szovjet külügyminiszter megelégedését fejezte ki, hogy a Szovjetunió nevében aláírhatta ezt a két egyezményt, amely — mint hangsúlyozta — „az első kézzelfogható eredménye az 1969. végén megkezdett tárgyalásoknak.” Rámutatott, hogy a most aláírt megállapodások „semmiképpen sem oldják meg a stratégiai fegyverkorlátozás problémájának lényegét, s a tárgyalások részvevőinek továbbra is erre az el nem végzett feladatnak a megoldására kell törekedniök. Ugyanakkor — folytatta — ezek az egyezmények a helyes irányban tett lépések, mivel a nemzetközi feszültség enyhülését szolgálják és csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának kockázatát. Következésképpen a megállapodások teljes összhangban vannak a Szovjetunió külpolitikai irányvonalával, és megítélésünk szerint, minden nentzet és valamennyi nép érdekeit szolgálják.” Gromiko szovjet külügyminiszter befejezésül azt a reményét fejezte ki, hogy a most aláírt egyezményeket további megállapodások fogják követni. Az aláírást követően Gromiko és Rogers külügyminiszter a washingtoni szovjet nagykövetségein munkaebéden folytatta a múlt pénteken megkezdett megbeszélés-sorozatát. Kínai repülőgép határsértése A TASZSZ hírügynökség csütörtökön a Mongol Távirati Irodára, a Moncame-ra hivatkozva jelentette, hogy a Kínai Népköztársaság egy lökhajtá- sos repülőgépe szeptember 13- ra virradó éjjel megsértette a Mongol Népköztársaság államhatárát. A gép ezt követően a mongóliai Hentej Ajtrnak térségében ismeretlen okból lezuhant és felrobbant. A roncsok között kilenc félig elszenesedett holttestet és lőfegyvereket találtak. Az okmányokból és berendezésekből megállapították, hogy katonai repülőgép volt. A mongol hatóságok engedélyezték az Ulán- bátori kínai nagykövetség munkatársainak, hogy megtekintsék a szerencsétlenség színhelyét. A Mongol Népköz- társaság tiltakozását jelentette be és hivatalos magyarázatot kért a kínai féltől. Táviratok a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Valutacsata Washingtonban összeült a Nemzetközi Valuta Alap (angol nevének kezdőbetűiből: IMF) évi közgyűlése. Ez a tőkés világ legnagyobb pénzügyi szervezete. A mostani ülésen nem kevesebb, mint 118 tagállam ezer delegátusa vesz részt. A tényleges hatalom azonban az IMF-en belül a tíz vezető tőkés állam, az úgynevezett „tizek klubjának” kezében van. A Nemzetközi Valuta Alap közgyűlésére is az a jellemző, hogy elsősorban ezeknek az országoknak a képviselői csatáznak egymással. A mostani közgyűlést az eddigiektől az különbözteti meg, hogy korábban a tőkés világ tíz legnagyobb pénzügyi-gazdasági hatalmának képviselői (USA, Kanada, NSZK, Nagy-Britan- nia, Franciaország, Japán, Hollandia, Belgium, Olaszország, Svédország és megfigyelőként Svájc) nagyjából egységes frontot alkottak. Pontosabban: ha a korábbi deviza- válságok során voltak Is nézeteltéréseik, előbb a „tizek klubjában” kompromisszumos megoldást dolgoztak ki, s azután ezzel a kompromisszummal léptek a többi IMF-tagál- lam elé. A nagy különbség a múlttal szemben az, hogy most a „tizek tanácsa” a dollárválság során kettészakadt. Pontosabban az Egyesült Államok szembekerült a többi 9 országgal. A mostani közgyűlés elé tehát nem tudott egységes, kompromisszumos álláspontot terjeszteni. A szakadás alapja a következő: Az amerikai fizetési mérleg 1971 folyamán a- becslések szerint 13 milliárd dolláros deficittel zárul. Ezen belül az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege — az ország történetében első ízben — 3 milliárd dollárral lesz deficites. Nixon és tanácsadói ezen túlmenően a választási év közeledtével még nagyszabású inflációval és a munka- nélküliség rendkívül magas szintjével voltak kénytelenek szembenézni. E gazdasági problémák megoldására vagy legalábbis enyhítésére az elnök dolgozott ki gazdasági programot. A programnak az Egyesült Államok külföldi partnereit érintő legfájdalmasabb intézkedése, a 10 százalékos import-különadó bevezetése volt. Ez megdrágította az Egyesült Államokba irányuló kivitelt. Más szóval: csökkentette az USA legfontosabb külkereskedelmi partnereinek világpiaci versenyképességét. A különadó emellett csak első lépése volt egy nagyobb szabású manővernek. Washington a partnerek értésére adta, hogy ezt az adót csak akkor törlik el, ha a többi ország a dollárhoz viszonyítva felértékeli valutáját, vagy legalábbis hosszú időre „lebegteti”, — azaz a kereslet-kínálat viszonyától teszi függővé annak árfolyamát. (Miután a dollár meggyengült, ez a lebegtetés a gyakorlatban ideiglenes felértékelésnek számit.) Az amerikaiak célja az volt, hogy a többi valuták egyoldalú felértékelésével olcsóbbá tegyék a világpiacon az amerikai exportot és drágábbá az Egyesült Államokba irányuló behozatalt. így akarták köny- nyíteni külkereskedelmi és fizetési mérlegük már említett deficitjét! Ez a megoldás természetesen a dollár leértékelésével lenne egyenlő —, de anélkül, hogy magát a dollárt az aranyhoz viszonyítva le kellene értékelni. A Washingtonban kidolgozott pénzügyi manőver ily módon a többi tőkés ország költségén, a partnerek kivitelének megadóztatásával kívánta megoldani az Egyesült Államok pénzügyi bajait! Ezúttal az amerikaiaknak nem sikerült megosztaniuk partnereiket. Az első jelzés az volt, hogy a Közös Piac országainak brüsszeli tanácskozásán sikerült elhárítani a korábbi nyugatnémet—francia ellentéteket és közös álláspontot dolgoztak ki. Ennek két igen fontos megállapítása volt. Először: valóban meg kell változtatni a devizák egymás közötti értékviszonyát — de úgy, hogy hozzá kell nyúlni a dollárhoz is. A dollárt tehát ténylegesen le kell értékelni az aranyhoz viszonyítva! Másodszor: fokozatosan csökkenteni kell a dollár, mint nemzetközi tartalékvaluta különleges szerepét. Ez a második pont hosszú lejáratra talán még jelentősebb az elsőnél. Eddig ugyanis a dollár kettős szerepe miatt az Egyesült Államok egyszerű pénz- kibocsátással fedezni tudta nagyszabású külföldi hadikiadásait és az amerikai monopóliumok behatolását a többi vezető ország gazdaságába. Brüsszel tehát forduCsou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanács elnökének Peking latot jelzett: az első egységes közöspiaci lázadást a dollár aranyárfolyama és különleges tartalékvaluta szerepe ellen! A harc második felvonását az jelentette, amikor a „tízek tanácsának” londoni értekezletén Kanada, Japán, Nagy- Britannia és Svédország is csatlakozott ehhez az állásponthoz. így a „tízek klubján” belül kialakult egy 9:1 arányú többség az Egyesült Államokkal szemben. A helyzetet kiélezte, hogy a londoni megbeszélésen részt vevő Con- nally amerikai pénzügyminiszter mereven visszautasította a partnerek követeléseit. Fenntartotta azt az álláspontot, hogy a többi országoknak kell felértékelniök és a dollár aranyárfolyamához nem lehet hozzányúlni. Emellett közölte, hogy a 10 százalékos importvám mindaddig érvényben marad, míg ezt a követelést a többiek nem teljesítik. A Nemzetközi Valuta Alap mostani tanácskozásán nem történik más, mint hogy nyílt színen, nagy nézőközönség előtt, folytatódik a „kilencek csatája”, az Egyesült Államokkal szemben. A harc kimenetelét nem lehet megjósolni. Az általános hangulat mindenesetre nem kedvez az Egyesült Államoknak. Jellemző, hogy Schweitzer, az IMF vezérigazgatója is a „kilencek” mellett foglal állást, az árfolyamok általános megváltoztatását és az amerikai importadó felfüggesztését követelve. A pénzügyi szakértők általában úgy vélik, hogy a mostani közgyűlés nem hoz végleges megoldást, hosszabb lejáratra azonban az Egyesült Államoknak előbb-utóbb el kell fogadnia partnerei követelését és rákényszerül a dollár-arany paritás megváltoztatására. — le — A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletem és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a kínai népnek, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 22. évfordulója alkalmából. Meggyőződésem, hogy a két ország kapcsolatainak a proletár nemzetköziség elvei alapján történő fejlesztése elősegítheti a szocializmus, a béke és a haladás ügyét. Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke Budapest, 1971. szeptember 30. ★ Az évforduló alkalmával Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte a Kinai Népköztársaság megbízott külügyminiszterét, Csi Peng-fejt. 1949. október 1-én a Kínai Népköztársaság kikiáltása jelezte, hogy a világ legnépesebb országa felszabadult, kiszakadt az imperializmus befolyási övezetéből. A forradalom győzelme megnyitotta az utat a hatalmas ország társadalmi átalakulásához. A forradalom győzelme utáni első évtizedben olyan jelentős fejlődés történt Kínában, amelyre felfigyelt a világ. Siker siker után született a felszabadult nép munkája és a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió »— segítsége nyomán. Az internacionalista szellemben történő szovjet segítség lehetővé tette, hogy felépüljön több mint száz ipari vállalat a népi Kínában. A Kínai Népköztársaság megszületéséhez vezető harcok, majd a győzelem, a nemzetközi osztályharc egyik legfontosabb sikerét is jelentette az imperializmus és a vele szövetkezett kínai reakció fölött. A kínai néphadsereg mindig maga mögött tudhatta a szocialista népek közösségének, elsősorban a Szovjetuniónak erkölcsi és anyagi támogatását. A világ szocialista erőinek összefogásával szemben a reakciós, imperialista erők képtelenek voltak ellenállni. A kínai forradalom győzelme viszont újabb lendületet adott a világ haladó, anti- imperialista, antikolonialista és szocialista erői harcának. Nem a kínai nép, hanem egyes kínai vezetők voltak azok, akik erről megfeledkeztek. A megromlott kapcsolatok legválságosabb szakaszában is mindig reméltük, hogy a sötét felhők csak ideiglenesen árnyékolhatják be népeink kapcsolatát. A Szovjetunió, a szocialista országok mindent megtettek azért, hogy helyreálljon a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. Bár az eddigi fáradozások még nem hozták meg a kívánt eredményt, mégis elmondhatjuk, hogy az erőfeszítések nem maradtak eredmény nélkül. Egy idő óta valamit normalizálódott Kína és a szocialista országok, köztük hazánk, államközi kapcsolata. Kereskedelmi delegációk keresik fel egymást, és sikeresen megkezdődött az elsorvasztott gazdasági szálak újjáélesztése is. A kapcsolatok javításában elért eredmények örvendetesek, de egyáltalán nem kielé- gítőek. Sok még a tennivaló Kína és a szocialista országok kapcsolatainak teljes normalizálásáig, valamennyi szocialista ország összefogásáig, amely elengedhetetlen az antiimpe- rialista harc eredményesebb folytatásához. Különösen fontos lenne az összefogás az amerikai agresszió megfékezésére Indokínában. Ehhez szükség van valamennyi szocialista ország, valamennyi kommunista és m uhkásmozgalom hoz tartozó és békeszerető nép akcióegységének kialakítására. A kinai nép forradalmának győzelmére emlékeztető internacionalista ünnepen azt a reményünket fejeztük ki, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, minden megpróbáltatás ellenére, helyreáll és a szocializmust építő népek közös ügye győzedelmeskedik. F AZONNALI BELÉPÉSRE ELVESZÜNK raktári segédmunkásokat, villanyszerelőt (nyugdíjast is), épületbádogos, vizszerelő, lakatos, asztalos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, vasbetonszerelő, könnyűgépkezelő, karosszérialakatos, tetőfedő szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), kubikost, gépkocsivezetőt, útkövezőt; továbbá: vizsgázott nehézgépkezelőket: E—302-es kotrógépre, „Bjelorusz” rendszerű rakodógépre, toronydarura, villanyszerelőt építőipari gépek üzemeltetéséhez. Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS KTSZ“ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. t i
