Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

2 ”'T 1971. SZEPTEMBER 5., VÄSÄRNAP December 6-án ül össze a LEMP VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) a kongresszusra a szervezeti szabályzatban rögzített idő­pontnál csaknem egy évvel ko­rábban kerül sor — mondotta derek. — A központi bizott­ság ismeri azokat az okokat, amelyek a kongresszus előre­hozását szükségessé tették. Ta­valy decemberben a párt, a munkásosztály, az egész len­gyel társadalom tragikus na­pokat élt át. Elég erőnk és esz­mei szilárdságunk volt ahhoz, hogy országunkat kivezessük a veszélyes helyzetből. Feloldot­tuk a társadalmi válságot, és a munkásosztály, az egész dol­gozó nép támogatásával hoz­záláttunk a dolgok rendbeho­zásához. Végrehajtottuk a szükséges személyi változáso­kat, s számos lényeges társa­dalom- és gazdaságfejlesztési kérdésben helyesbítettük a párt politikáját. Pártunk ta­valy december 20-i és ez év februári központi bizottsági ülése határozatainak helyessé­gét az élet igazolta.” A KB első titkára aláhúzta, hogy az említett KB-ülések ha­tározataira támaszkodva, és az elmúlt hónapok tapasztalatait számba véve ki kell dolgozni, és el kell fogadni az ország hosszú távú társadalom- és gazdaságfejlesztési programját. Ezért van szükség a pártkong­resszus időpontjának előreho­zására. Edward Gierek végül han­goztatta, hogy a KB mostani ülésével megkezdődnek a kongresszus közvetlen előké­születei. Az irányelvek vitájában ti­zenkilencen szólaltak fel. A széles körű vitát E. Gierek zárszava foglalta össze. A központi bizottság ezt kö­vetően határozatot hozott ar­ról. hogy ez év december 6-ára Varsóba összehívják a LEMP VI. kongresszusát, majd elfo­gadta a „Lengyel Népköztár­saság további szocialista fejlő­déséről” szóló pártdokumentu­mot, amit a sajtóban közzétéve országos vitára bocsátanak. A KB plénuma szombaton a délutáni órákban befejezte munkáját. CSAK RÖVIDEN RENDŐRI KÍSÉRET mellett felkereste régi otthonát a be­börtönzött Rahman sejknek, az Avami Liga vezetőjének fé­lesége. Az asszonyt férjének letartóztatása óta ugyancsak házi őrizetben tartották egy másik épületben. Megfigyelők a szombati látogatást úgy érté­kelik, hogy a pakisztáni ható­ságok engedélyezik számára a visszatérést korábbi lakásába. Mint ismeretes, Rahman sejk bírósági tárgyalását elhalasz­tották. ★ ÉLETVESZÉLYBEN levő személyek cserbenhagyása cí­mén keresetet nyújtott be pén­teken a Heleanna nevű görög hajó kapitánya ellen egy milá­nói ügyvéd. interparlamentáris Unió — Párizs Általános vita Az Interparlamentáris Unió párizsi konferenciájának szombat délelőtti ülésén az in­diai küldöttség ismét előter­jesztette azt a javaslatát, hogy tűzzék a konferencia napi­rendjére a kelet-pakisztáni la­kosság és a menekültek érde­kében kifejtendő nemzetközi együttműködés kérdését. Az indiai javaslatot, amely az elő­ző napon nem kapta meg a napirendre' tűzéshez szükséges kétharmados többséget, most a küldöttek nagy többsége tá­mogatta, s azt 627 szavazattal 59 ellenében, 89 tartózkodás mellett a konferencia napi­rendjére tűzték. A konferencia elutasította viszont két chilei javaslat na­pirendre tűzését: az egyik a nukleáris kísérletek teljes el­tiltását követeli, a másik pedig a természeti kincsek, a gazda­sági fejlődés és a nemzeti füg­getlenség összefüggésével fog­lalkozik. Az Interparlamentáris Unió értekezlete ezután — Barcs Sándornak, a magyar küldött­ség vezetőjének elnökletével — tovább folytatta az általá­nos vitát. Yves Forest kanadai delegátus felhívta a figyelmet az egyre inkább elmérgesedő nemzetközi pénzügyi válságra, majd rámutatott arra, hogy a Nyugat-Berlin kérdésében va­ló megállapodás után a nem­zetközi enyhülés folyamata meggyorsulhat, s ez lehetővé teszi az európai biztonsági ér­tekezlet megtartását, amelyen kívánatos az Egyesült Álla­mok és Kanada részvétele is. Yagi Isiro japán képviselő ugyancsak a pénzügyi válság­gal foglalkozott, s hangsúlyoz­ta, hogy mielőbb véget kell vetni a nemzetközi kereske­delmet most fenyegető súlyos bizonytalanságoknak. Dr. Josef Plojhar csehszlo­vák képviselő kormánya és a csehszlovák parlament nevé­ben felszólította mindazokat az államokat, amelyek még nem ratifikálták a nukleáris fegyverek elterjedését betiltó Szerződést, hogy azt mielőbb tegyék meg. Joachim Raffert, a nyugat­német küldöttség helyettes ve­zetője hangsúlyozta: az NSZK helyesli"az európai biztonsági értekezlet és a leszerelési vi­lágkonferencia megtartását. A tőkés világ tükre... TIZEK Párizsban összeültek a tőkés világ iparilag legerősebb tíz államának képviselői, hogy megpróbálják közös nevezőre hozni álláspontjukat a dollárral összefüggő nemzetközi valutaválság­gal kapcsolatban. Képünkön balról jobbra: Japán, Franciaor­szág és az USA küldöttségének tükörképe. A tizek klubjához tartozó országok pénzügyminiszterei­nek képviselői szombaton folytatták tanácskozásukat a francia fővárosban a nemzet­közi pénzügyi válság problé­máiról. (Az úgynevezett tizek klubjához a következő orszá­gok tartoznak: az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, Japán, Kanada, Svédország, Nyugat- Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Bel­gium. Svájc képviselője meg­figyelőként vesz részt a ta­nácskozáson.) Francia pénzügyi körökben általában azt hangoztatják, hogy nem lehet számítani a valutaválsággal kapcsolatos problémák gyors rendezésére, éppen ezért sem a Közös Piac pénzügyminiszterei, szeptem­ber 13-i, sem a tizek klubjá­nak szeptember 11-én kezdődő értekezleteitől nem várnak olyan lényeges eredményeket, amelyek már valamilyen vég­ső megoldás felé mutatnának. Francia kormánykörökben ugyanakkor megnyugvással , állapítják meg, hogy a pári- . zsi tőzsdén ezen a héten sem , került sor nagyobb szabású spekulációs manőverekre, s úgy vélik, hogy a pénzügy­minisztérium által alkalmazott védelmi rendszabályok, első­sorban a tőzsdén bevezetett kettős árfolyamrendszer, ezzel kiállták a tűzpróbát. Kairói per Zárt ajtók mögött folytatták szombaton AU Szabrinak és társainak összeesküvési perét. Az AFP jelentése szerint az ügyész kilenc vádlottra halál- büntetést, három másikra élet­fogytiglani kényszermunka ki­szabását kérte. Az életfogytiglani kényszer- munka kiszabását az ügyész három volt miniszterre: Zajed lakásügyi, Helmi Szaid villa- mosenergia-ügyi és Ali Zein közlekedésügyi miniszterre kérte. U THANT ENSZ-főtitkár pénteken a leghatározottabban közölte, hogy december 31-én megválik tisztségétől. A köz­lést az IPU párizsi tanácsko­zása kapta. Ißr. Tíwmár Mátyás lutin-awsterihai útja Az Argentínába, Chilébe, Peruba és Ecuadorba látogató dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese el­utazása előtt a következőket mondotta repülőtéri nyilatko­zatában: — Utazásunk célja, hogy latin-amerikai országokkal tovább erősítsük kapcsola­tainkat, gazdasági együttmű­ködésünket. — Ütünk első állomása Ar­gentina lesz, a dél-amerikai kontinens gazdaságilag egyik legerősebb országa. Ezzel az állammal kapcsolataink ha­gyományosak, s most az együttműködést tovább akar­juk fejleszteni. Úgy vélem, erre törekednek argentin part­nereink is. — Chilével viszonylag cse­kélyek gazdasági kapcsola­taink. Mivel azonban Allende elnökké választása után rend­kívül erőteljes reformokat haj­tottak végre az ország fejlesz­tésére, nagy várakozással te­kintünk kapcsolataink további erősítése elé. Chilei partne­reink örvendetes módon arra törekednek, hogy* gazdasági, politikai és kulturális terüle­teken egyaránt fokozzák kap­csolataikat a szocialista orszá­gokkal, köztük hazánkkal is. — Utunk harmadik állomá­sa Peru lesz, amellyel keres­kedelmi forgalmunk jelentős. A Peruból származó import azonban jóval meghaladja az exportot. Fontos feladat tehát a Peruba irányuló export fo­kozása. Elképzeléseink talál­koznak azzal a perui törek­véssel, hogy kereskedelmi kapcsolatainkban kiegyenlít­sük az eddig kissé egyoldalú forgalmat. Ecuadorral intenzívek keres­kedélmi kapcsolataink. Jelen­tős mennyiségű kávét, banánt és egyéb cikkeket hozunk be ebből az országból s exportunk is fejlődik. Az együttműködés fokozására azonban még to­vábbi lehetőségek vannak. — Latin-amerikai utazá­sunktól általában együttműkö­désünk további elmélyítését várom. Az előrejelzések alap­ján úgy véljük, hogy partne­reink is nagy várakozással te­kintenek a tárgyalások elé. Az utazással kapcsolatban Somogyi Lajos, az MTI gazda­ságpolitikai hírmagyarázója írja: Dr. Tímár Mátyás miniszter- elnökhelyettes vezette delegá­ció a legmagasabb szintű ma­gyar küldöttség, amely a má­sodik világháború óta dél­amerikai országokba látogat. (Kivéve azt a delegációt, amely Cseterki Lajos vezetésé­vel az Elnöki Tanács képvise­letében Allende chilei elnök beiktatásán vett részt.) Mint ismeretes, Szurdi Ist­ván belkereskedelmi miniszter vezetésével 1967-ben már járt magyar delegáció Dél-Ameri- kában, hogy ezzel is elősegít­se országaink kapcsolatainak elmélyítését, a gazdasági együttműködés fejlesztését. Hasonló feladattal Vályi Péter akkori pénzügyminiszter és Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes delegációk élén ugyancsak több latin­amerikai országban járt. Va­lamennyi látogatás hasznosnak bizonyult, Magyarország és a latin-amerikai országok kap­csolatai fejlődnek. A gazdasá­gi kapcsolatok a II. világhábo­rú előtt alakultak ki, annak idején azonban csupán né­hány nagyobb országgal jött létre számottevő kereskedelmi árucsere. Az utóbbi évtizedek­ben, s különösen a hatvanas évek vége óta az- együttműkö­dés intenzívebbé vált, s a föld­rajzi távolságok ellenére ma már csaknem valamennyi dél- amerikai országgal van ha­zánknak gazdasági kapcsolata. A fejlődő országokkal lebo­nyolított külkereskedelmi for­galmunknak mintegy 25 száza­léka jut Dél-Amerikára. Mind a négy országgal — ahová Tímár Mátyás minisz­terelnök-helyettes ellátogat — kereskedelmi megállapodá­sunk van, amelyben kölcsönö­sen a legnagyobb kedvezmény elvét biztosítjuk egymásnak. A forgalom alakulása, növeke­désének dinamikája azonban eltérő. Argentínával 1967. novemberében jött létre a kereskedelmi megállapodás, ennek realizálásáról 1970 ápri­lisában a Czeitler Sándor kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tes vezette magyar delegáció tárgyalt Buenos Airesben. Külkereskedelmi forgalmunk egyelőre hullámzó, ami első­sorban aluminium tömböket, gördülőanyag-alkatrészeket, gyógyszeralapanyagokat, kikö­tői berendezéseket, szerszám­gépeket szállítunk, s nyers­bőrt, esetenként pedig húst vásárolunk. Az Argentínába irányuló magyar export ma még jóval kisebb, mint az on­nan származó import. Argen­tin gazdasági körökben az utóbbi időben nagyobb érdek­lődés nyilvánult meg a szocia­lista országokkal való keres­kedelmi kapcsolatok fejlesztő-1 Tovább erősödött az NDK nemzetközi helyzete A négy hatalom nyugat­berlini problémáiról kötött egyezménynek nagy jelentősé­ge abban rejlik, hogy előse­gíti a béke biztosítását és aiz európai enyhülést — hangsú­lyozta Erich Honecker, a Neues Deutschland vasárna­pi számának adott interjújá­ban. A NSZEP első titkára aláhúzta annak a jelentőségét, hogy a négyhatalmi egyez­mény már a bevezetőben hangsúlyozza: ez az egyez­mény kontinensünk összes népeinek érdekeit szolgálja, és hozzájárul a feszültségek megszüntetéséhez. „Magától értetődik, hogy ez az NDK számára különösen fontos” — mondotta. Az egyezmény azonban min­den nép számiára hasznos, „mert hozzájárul, hogy a békét biztosabbá lehet tenni mindenki számára. Ez nem utolsósorban az NSZK értel­mesen és reálisan gondolko­dó köreire ét vényeis.” „Négyhatalmi egyezmény­ben a három nyugati hata­lom — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág — először nyilatkozott kötelező érvénnyel az NDK- ról úgy, mint szuverén állam­ról, az NDK határairól és az NSZK-hoz, továbbá Nyu- gat-Berlinhez fűződő kapcso­latairól — hangsúlyozta Ho- necker. — A három nyugati hatalomnak ez az NDK-ról szóló megnyilvánulása tehát nemzetközi jogilag kötelező jellegű. Az NDK nemzetközi helyzete ezáltal kétségtelenül tovább erősödött.” Az NSZEP első titkára a to­vábbiakban arra utalt, hogy a nyugat-berlini egyezmény aláírása kedvező feltételeket teremtett a Szovjetunió és az NSZK, illetve a Lengyelor­szág és az NSZK között meg­kötött szerződés ratifikálásá­ra. Szólt arról, hogy az egyez­mény megkötésében „a vilá­gon kialakult reális erőviszo­nyok is megmutatkoztak, s ez a Szovjetunió és az egész szocialista államközösség (az NDK-t is beleértve), össze­egyeztetett békepolitikájának köszönhető.” „Az összeütközések kikap­csolása és Európa biztonsága szempontjából különleges je­lentősége van annak, hogy a három nyugati hatalom elő­ször írta alá nemzetközi jo­gilag kötelező formában, hogy Nyugat-Berlin nem a Szövet­ségi Köztársaság része, és hogy Nyugat-Berlint nem az NSZK-ból kormányozzák” — mondotta Honecker, majd ki­jelentette: „A mi részünkről tanúsított _ engedmény abból áll, hogy a Bundestag-frakció és bizottságai időről időre, de nem ugyanabban az időpont­ban ülésezhetnek Nyugat- Berlinben, ha olyan problé­mákról van szó, amelyek Nyu- gat-Ber'int érintik, például pénzügyi kérdésekről.” Honecker kifejezte azt a reményét, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és a nyugat-berlini szenátus közt folyó tárgyalások jól alakul­nak majd, s hangsúlyozta, ezeket, a már korábban meg­kezdődött tárgyalásokat, az NDK eddig is az enyhülés és a békés együttélés szellemé­ben folytatta. Végül az NSZEP első tit­kára hangsúlyozta, hogy ez a Nyugat-Berlinről kötött meg­állapodás teljesen a potsda­mi egyezmény szellemét tük­rözi vissza, mivel 26 évvel Potsdam után most újabb négyhatalmi megállapodást írtak alá Az európai bizton­ság érdekében most újabb lépéseknek kell következ- niök. „S ezekre annál inkább szükség van, mert még egy sor komoly akadályt kell le­küzdeni, amelyet az imperia­lista reakció állított és jfc r még állítani az útba,” — fe­jezte be az interjút Erich Ho­necker. se iránt, a kihasználatlan le­hetőség mindenesetre még igen nagy. Chilével 1967-ben kötöttük első állam­közi egyezményünket, amit műszaki-tudományos együtt­működési megállapodás köve­tett. Jó néhány évig azonban továbbra is igen kicsi volt a két ország külkereskedelmi forgalma. Az együttműködés az elmúlt év közepe óta igen jelentős változáson ment át, mind a magyar, mind a chilei kormány erőteljesen törekszik a kétoldalú gazdasági kapcso­latok kiszélesítésére. Ez ev májusában Budapesten járt Clodomiro Almeyda chilei külügyminiszter, s kifejtette kormánya pozitív álláspontját a szocialista országokkal, köz­tük Magyarországgal való gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésé­ről — és körvonalazta elkép­zeléseiket az együttműködés bővítéséről. Júniusban chilei gazdasági delegáció járt Buda­pesten, s tárgyalásai megálla­podáshoz vezettek. Ennek alapján Magyarország külön­féle gépeket és berendezése­ket, Chile cellulózét, faárut, rezet és egyéb fémeket, mező- gazdasági termékeket, ruháza­ti cikkeket szállít. Elhatároz­ták magas szintű gazdasági vegyesbizottság létrehozását is. Magyarország az áruszállítá­sokra kormányhiteit ajánlott fel. Az is tisztázódott, hogy a magyar—chilei gazdasági együttműködésre elsősorban az alumíniumipar, az élelmiszer- ipar, a gyógyszeripar és bá­nyaipar területén kínálkozik lehetőség. Peruval meglehetősen újkeletűek a kapcsolataink. 1968-ig lényegé­ben perui halliszt vásárlására korlátozódott a két ország ke­reskedelme. 1968. augusztusá­ban kereskedelmi megállapo­dás jött létre, s az intenzí­vebb együttműködés 1969-ben kezdődött. A perui pénzügy­miniszter budapesti látogatása alkalmával 1969 novemberé­ben gazdasági együttműködési megállapodás is létrejött, amely megszabta a kapcsola­tok fejlesztésének kereteit. 1970. májusában Vályi Péter perui partnerével Limában műszaki-tudományos együtt­működési megállapodást írt alá (ezt perui részről még nem ratifikálták), majd a két or­szág állandó vegyesbizottsá­got is létrehozott. Az árucsere­forgalom — elsősorban Peru­ból származó import — növek­vő tendenciát mutat. A perui cikkek behozatala az 1965. évi 26,3-ról tavaly 87,6 millió de­vizaforintra emelkedett. Az export ma még igen kismér­tékű, mindenekelőtt a magyar gépipari vállalatok igyekeznek új piacot szerezni Peruban, ennek eredményei azonban csak hosszabb távon várhatók. A magyar kereskedelem első ízben 1969-ben vett részt a limai csendes-óceáni vásáron, s ott kedvezően fogadták a bemutatott termékeket. Az idén novemberben ismét önál­ló pavilonban mutatják be Peruban a magyar árukat. A magyar—ecuadori kereskedelmi együttműködést az 1967 decemberében aláírt kereskedelmi megállapodás alapozta meg. Azóta több ma­gyar delegáció járt az ecuadori fővárosban, s a múlt év máju­sában Quitóban megrendezték az első önálló magyar árube­mutatót, amelyen 12 magyar vállalat állította ki termékeit. Ecuadorba irányuló kivitelünk fokozatosan emelkedik, főleg ipari fogyasztási cikket szállí­tunk ebbe az országba. A Me­dicor Művek 1970-ben másfél millió dollár értékű kórházi berendezések szállítására kö­tött megállapodást. Az export növekedése ellenére az áru­forgalom még távolról sincs egyensúlyban, az import jóval túlhaladja az exportot. A ma­gyar áruk kivitelének fokozá­sára Quitóban ez év tavaszán megkezdte működését a ma­gyar kereskedelmi kirendelt­ség. Jelenleg is gazdasági tár­gyalások folynak olyan té­mákról, amelyekkel csökken­teni lehetne az export és im­port közötti különbséget.

Next

/
Thumbnails
Contents