Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

ftJT «tetei kKívíop 1f!71. SZEPTEMBER 26., VASÄRNAP Első: a főkap’tányság Harmadszor is elnyerték Az MHSZ megyei szerveze­te rendezésében nagy sikerrel zajlott le pénteken a fegyve­res erők megyei parancsnok­ságainak hagyományos lövész­versenye. A vetélkedő színhe­lye a monori lőtér volt, ahol hat megyei csapat, valamint egy szovjet alakulat 12—12 versenyzője mérte össze tudá­sát. A női pisztolylövészetben Bartha Sándorné (megyei munkásőr-parancsnokság), a férfi pisztolylövészecben Bo­dor István (megyei főkapi­tányság), a géppisztoly- lövészetben Bokros László (munkásőrség) szerezte meg a győzelmet. Az összetett ver­senyben az első helyet a me­gyei főkapitányság, a másodi­kat a munkásőrség, a harma­dikat az MHSZ megyei veze­tősége szerezte meg. A díjkiosztó-ünnepséget pénteken este, Budapesten, az Eötvös utcai BM-klubbanVen- dezték meg, ahol az egyéni el­ső helyezettek tárgyjutalma­kat vettek át. A megyei főka­pitányság most nyerte meg egymás után harmadszor az összetett versenyt, s így örö­kös birtokosa lett a megyei pártbizottság által felajánlott vándorserlegnek. Rejtvény a vevőknek Érdekes újítással ösztönzi a Váci Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat a vásárlóit arra, hogy egyszerre vásároljanak inkább nagyobb összegű árut. Október 1-től december 31-ig valamennyi boltjukban a két­száz forintot meghaladó vásár­lás után keresztrejtvényt ad­nak. A rejtvényt helyesen megfejtők -között havonta 200 darab 50 forint értékű nyere­ményt sorsolnak ki. A váci vállalat a pályázat három hó­napja alatt, októberben, no­vemberben és decemberben mindig más-más keresztrejt­vényt ajándékoz a vásárlók­nak. Augustalia Gorsiumban A nagy sikerű 'Ludi Roma­ni — Szókratész védőbeszédé­nek az előadása után — újabb antik római ünnepek meg- ülésére készül hazánk egyik legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a táci Gorsiumban, a székesfehérvá­ri István király Múzeum. Ok­tóberben Augustus császár ünnepét, az Augustaliát tart­ják meg, ennek legnagyobb eseménye az október 2-i mú­zeumi hónap megnyitása lesz. Ennek keretében mutatják majd be a közönségnek az átadás idei eredményeit. Facsavaros szőlőprés Űjabb tárggyal gyarapodott a kisvárdai múzeum néprajzi gyűjteménye. Az intézmény megszerezte Kaszás István berkeszi lakos facsavaros sző­lőprését. A ma már muzeális tárgynak számító prést még a múlt század közepén készí­tették. Pistike hazatért Remélhetőleg zárszó egy évek óta húzódó ügyhöz Egy évvel ezelőtt többször is foglalkoztunk Bodai Pistike furcsa sorsával. Szülei 1963-ban, túl korán házasodtak össze: tizenkilenc és tizenhat esztendősen. Két­éves együttélés után, 1965-ben a házasságot felbontotta, s a szintén kétéves Pistikét édes­anyjának ítélte a bíróság — bár az anya főnév elé már ek­kor sem illett az édes jel­ző... „Nem dolgozott, ennek ellenére a gyermek gondozá­sát, a háztartás vezetését el­hanyagolta, ezért a gyereket felperes (az apa) rokona gon­dola” — állapította meg az ítélet. Az anya pedig a neki ítélt gyereket — ismét férje nagynéniéhez adta gondozás­ra. Dörgedelmes levelek Az apa lakásviszonyai ren­deződtek, s ekkor — J966-bar. — ismét kérte a bíróságtól: ítéljék neki Pistikét, mint­hogy az anya a gyereket szü­letése óta idegennél (azaz ap­ja nagynéniénél) tartja. A bí­róság újból az anyának ítélte Pistikét — só újból a volt férje nagynéniéhez adta gon­dozásba a kicsit. Az apa fize­téséből levonták a gyerektar­tást — az anya címére kézbe­sítették, s ő hol elküldte a gyereket gondozó néninek, hol nem. Volt, hogy csak per út­ján sikerült a gondozónak megkapnia a gyerektartást. Az apa és a kisfiút gondozó nagynénje Maglódon lakik. Az elvált feleség messzibb költö­zött, s újból férjhez ment. Majd egyszercsak fogta Pisti­két és elvitte Celldömölkre, új férje anyjához, ő maga pedig új férjével Olaszországba disszidált. - , A környezetváltozás furcsán hatott a kisfiú anyjára: oda- kinn, néhány évvel megkésve ráébredt, hogy tulajdonképpen ő az édesanyja a hátraha­gyott kisgyereknek. Sőt... Űj férje és ő maga dörge­delmes fenyegetésekkel zsú­folt leveleket küldözgetett Pistike édesapjához. Ilyesmi­ket írtak, „...én most csak kérek, de amit kérek, azt el­várom, és amit elvárok, azt megparancsolom, és amit meg­parancsolok, azt megkövete­lem, és amit megkövetelek, azt végrehajtom. A módot és eszközt magam fogom megvá­lasztani..." Szóról szóra ezt. veteite papírra a túlzott len­dületet vett marathóni futó és neje. Egy bámulatos ötlet Mint kiderült a későbbi le­velekből: a gyereket át akar­ták csempészni a határon, mert az anya szerint: „Pistike könnyen kezd a petük vetésé­hez ... egy szívós, tanult em­bernek kell lenni, ami sosem lehetne olyan körülmények között (mármint belföldön), makszimum egy szakmát ta­nulhatna (ezzel szemben nyu­gaton) zenésznek is elmehet... Kétdolláros órabérért dolgo­zom, ebből a hűje is kiszá­míthatja, hogy nálam a helye, de ha most nem adják, később se kell...’’ A határon túl felébredt, rö­vid terminusra időzített anyai ragaszkodás bámulatos ötletet is su'gallt. Mialatt édesapja hasztalan harcolt azért, hogy Pistikét Petőfi malomköve A költő születésének 150. évfordulójára készülnek Petőfi születésének 151}. év­fordulójára készülnek Vas megyében. Az ünnepség le­bonyolítására emlékbizottság alakult Ostffyasszonyfán, ahol különösen sok a Petőfi-em- lék. A költő 1839-ben, mi­után Selmecet, tanulmányai- hak színhelyét elhagyta, Ostffyasszonyfára került Sal- kovits Péter mérnökhöz, aki­nek háza még ma is áll. Az előtte fekvő kerek malom­kőről azt tartják, hogy Pe­tőfi azon írta szerelmésver­seit a csöngei csáfordi Tóth Rózához. A falu központjában épült fel a Petőfi Művelődési Ház, előtte a költő bronzszobrával. A művelődési ház díszes ke­rítésén 24 mezőben örökítet­ték meg Petőfi dtt-tartózko- dásának, valamint a község­nek történetét. Az emlékbi­zottság javaslatára ősszel a művelődési ház parkjában Petőfi emlékligetet létesíte­nek, s abban a celldömölki járás valamennyi községe egy-egy fát ültet el. hazavihesse az idegen öreg­asszony celldömölki lakásáról — újabb levél adta tudtaúl, hogy Pistike apja nem is ő, hanem a disszidens új férj. Ez annál sajátságosabban hang­zott, minthogy a tizenhat 'éves lányt azért vette el Bodai ti­zenkilenc éves fejjel, mert te­herbe ejtette. Ezt persze senki sem gondolta komolyan — ez volt az, amire előző fenyege­tő levelében az új férj utalt: „az eszközöket majd magam választom meg .. Az édesapa újra és újra kér­te: helyezzék el nála kisfiát, mielőtt volt felesége Celldö­mölkre vitte — és miután a volt feleség újférjestől el­hagyta az országot: hasztalan! Hol azért hagyták a kicsit az asszony nevén (hiszen nála szinte sosem volt), mert — bármennyire hanyag és _ ha­szontalan, mégis az anyának ítélik a kisgyermeket —, hol azért nem lehetet;t a gyermek- elhelyezési eljárást lefolytatni, mert elhagyta ugyan az anya az országot, de ez ügyben még nem folyt le az eljárás. Bürok­ratikus ok volt épp elegendő ah­hoz, hogy a születésétől fogva ide-oda dobált, s végül bősz- szúeszközül szánt kisgyerek egészen mostanáig, hét és fél éves koráig lelketlen felnőttek labdája legyen. Egy évig pihentek az iratok — és őrlődtek a „felek” ide­gei. A celldömölki asszony ahol tehette, akadályozta, hogy fia feleségének volt férje lát­hassa nála levő kisfiát. Ez kü­lönben is szinte megoldhatat­lan volt: a 230 kilométeres tá­volság, egy teljes napi utazás, a drága útiköltség — és egy­szerűen nem is volt hova vin­ni a gyereket. A vasúti resti­ben, vagy egy cukrászdában kellett meghúzódnia az apának a fiával, ha látni akarta. Utá­na mindig ismét vissza kellett vinnie az idegen öregasszony­hoz — mert a papírok így kívánták. Közben ilyen meg­jegyzések hangzottak el: „a szomszédból is disszidáltatták a gyereket, dollárért ez is si­kerülni fog.. Visszakapják a gyereket Üggy él-bajjal, újságcikkek segítségével megkaphatta édes­apja Pistikét tavaly nyáron, de isimét csak kéthetes „rendkí­vüli látogatásra". Nem taná­csolhattam mást: azt mond­tam az apának, ne vigye visz- sza a kisfiút, így sem heveri ki egyhamar a születésétől el­szenvedett hontalanságot. A kisfiút meglátogattam, bol­dog volt, vidám, kistestvéré­vel játszottak, sok játék és ha­talmas kert a házikó körül. Egy baj volt: a nagy kert nincs körülkerítve. A celldö­mölki asszony szövetségesül megszerezte új menye rokon­ságát — s egy nap autóval csendben a fák mögé állt, és egy óvatlan pillanatban el­hurcolták a gyereket — visz- sza Celldömölkre. Az apa, munkahelyéről ha­zatérve — Pistike hűlt helyét találta, pedig ekkor már épít­keztek. Űj asszonya megsze­rette Pistikét, és azt akarták: a testvérek végre kerüljenek össze, apjukhoz. A gyerek is­mét Celldömölkön maradt. Aztán kimondták a disszi- űéns anya bűnösségét, és ha­zatérés megtagadásáért távol­létében megbüntették — de aki a gyakorlatban évekig bűnhődött emiatt, az Pistike volt. Kitűzhették tehát a gyermekelhelyezési tárgyalás időpontját is — és minthogy a 6/1969 (VIII. 30.) MM. sz. rendelet 33. paragrafusának 3. bekezdése szerint az anya kül­földre távoztával a kiskorú feletti szülői felügyeleti joga szünetel, az apáé viszont fel­éled — 1970. augusztus 25-én a gyereket apjának ítélték. Amíg azonban valóban magá­hoz is vehette — ahhoz újabb egy esztendő kellett. i Vígrs oHhori A celldömölki asszony óvást jelentett be valamilyen fan­tasztikus elgondolásból. Kéré­se elutasításáról az apát nem értesítették (a szabály értel­mében csalt a kérelmezőt kell értesíteni), késve tudta meg az iktatóból ezt is. Távirat Ceül- dömölkre, hogy megy a gye­rekért — aztán: senkit sem talált otthon. Neim volt más hátra: karhatalmat kért. 1971. július 20-án hozta el a gyere­ket, karhatalmi segédlettel. Utózöhgék: a gyerek játékait, ruháit ott tartotta az asszony, s mert az eddig megjelent cikkek miatt sajtópert indított — ennek mintegy kétezer fo­rintos költségét is Pistike ap­jától követeli... Pistikét végre sikerült ügy- gyel-bajjal, késve beiratni a másodikba, a maglódi iskolába, ahová apja tavaly elsősként szerette volna. Megépült a házhoz toldott szép szoba is. Az ifjú mama most anyasági segélyen van, s vigyáz a gye­rekekre. A féltestvérek végre együtt játszhatnak a szép, nagy kertben. Nincs az a paragrafus, amely élhiteti velem, hogy valami­képpen nem lehetett, nem kel­lett volna lerövidíteni ezt a szörnyű történetet Pereli Gabriella Huszonkét gyermek névadója a tanácsilázán Huszonkét gyerek szüleinek örömére telt meg tegnap is­mét a Pest megyei Tanács nagyterme: a Pest megyei Bí­róságon, illetve a járási-városi bíhóságckon dolgozók gyerme­keinek i rendeztek névadót. Sajnos a kis Téréi Gabi és Ju­hász Vali nem vehetett részt az ünnepségen, mert megbete­gedett A többiek, Juhász Jó­zsi, Szalui Pisti, Laczkó Gabi, Krékity Márti, Krékity Iván, Bálint Ildi, Palya Sanyi, Váci Foto: Gárdos Ibi, Szekeres Kati, Szent- györgyi Ákos, Sahin-Tóth Ma­ri, Tarnóczay Ildi (ő a legfia­talabb június 29-én született) Pillár Zsolt, König Zoli, Mau­ris Andris, Juhász Kriszti, Kállai Ildi, Nagy Andrea, For­ró Mari és Lánchidi Pista, ott voltak és egészségesek. A ben­sőséges ünnepségen valamennyi gyermek oklevelet, aranylán­cot medállal, valamint egy-egy sárga játékmackót kapott. M. S. Palacktolva/ok Bérelt autón jártak lopni ® Vermutos rendszámtábla ® Forint Jankó, az orgasdavezér ® Lopott áru eladó többek között Ress Ferenc akasztói kőműves és társa, Berg Sándor is részt vett, s minél több orgazda kezén mentek át a palackok, annál magasabbra „srófolták” az árakat. Frei László kiskőrösi lakos például már 1200—1300 forintot kért a vevőktől, s pa­lackjait a helybeli mozi han­gosbemondóján is hirdette... A pénzgyeket Kiss József bonyolította le, ő fizette ki a többiek részesedését, fedezte az autóbérlés költségeit, va­lamint a betörések .után csa­pott mulatozások tetemes — több ezer forintos — szám­láit. Horváth József és Kiss Tibor megkapta az ígért ezre­seket, Dóri pedig — autó he­lyett — egy Jawa motort. Ez­zel nem volt szerencséje, bal­esetet okozott és megsérült. A bétörők ebből a szempontból igazán pechesek voltak: Kiss József, majd Dóri után Hor- vátlj is okozott egy balesetet és o is megsérült. Hét forintos „nyereség“ A legkellemetlenebb bal­eset azonban akkor érte a tár­saságot, amikor mindannyiu- kat letartóztatták. A főkapi­tányságon nem került fel több jel a térképre. A nyomozók több szálon is eljutottak a tettesekhez, s a Dunakeszin kószáló XX-es autó megfigye­lése szintén meggyorsította a leleplezést, lám, mit sem hasz­nált a vermut... A főkapitányság vizsgálati osztályának megállapítása szerint a Kiss-csoport tagjai körülbelül 300 gázpalackot loptak el a telepekről, ISO*— 170 ezer forint értékben. A főbűnösök most már rájöttek arra, hogy a pénzszerzés ilyen módjával forintokat csak át­menetileg, börtönbüntetést vi­szont huzamosabb időre lehet „szerezni”. Egyébként, amikor Kiss Józsefet letartóztatták, a mulatozást kedvelő „főnök­nek” mindössze 7 forint volt a zsebében. A tettesek tehát a maguk számára már levonhatták a következtetéseket, nem ártana azonban, ha az ügyben azok is találnának tanulságot, akik­nek feladata a gázpalackok, e keresett cikkek megfelelő he­lyen való tárolása és őrzése. A telepeken vagy magánházak udvarán elhelyezett palackok­hoz ugyanis meglehetősen egyszerű módon férkőzhettek a betörők, úgyszólván a tet­tenérés veszélye nélkül. Szitnyai Jenő A betörések helyét térképen jelezték, s erre a műveletre egyre gyakrabban került sor a megyei főkapitányságon. Pi­listől Fótig, a megye különbö­ző pontjain történtek a bűn- cselekmények, de mindig azo­nos helyeken: gázpalack­cseretelepeken. A betörések időpontja is azonos volt: az ismeretlen tettesek éjszaka lopkodták tucatszámra a pa­lackokat. Ilyen nagy mennyi­séget csak járművel lehet el­szállítani — feltételezték a rendőrségen, s a nyomozás eb­be az irányba is elkezdődött. Az egyik éjszaka Dunakeszin egy rendőr feljegyezte egy gyanúsnak tűnő Warszawa rendszámát: XX 18-45... A „főnök“ gépkocsit ígér Kiss József 29 éves duna- haraszti gépkocsivezetőnek pénzre volt szüksége. Kiss Jó­zsef elvált feleségétől, gyer­mektartást kellett fizetnie, nem kis összeget. Megismer­kedett egy 21 éves lánnyal, a szórakozás is sokba került Kiss József későibb balesetet okozott, jogosítványát bevon­ták, gépkocsivezetőiként nem dolgozhatott tovább, s ez anyagilag különösen érzéke­nyen érintette. Ezek után ju­tott arra a gondolatra, hogy helyzetében a pénzszerzés leg­biztosabb módja, ha betörő lesz. Amikor haditervét elmesél­te Dóri Jánosnak, a fiatalem­ber eleinte bizonytalankodott, részt vegyen-e az akcióban. Am Kiss meggyőzően beszélt, s mikor kijelentette: közre­működése jutalmául egy autót kap majd tőle, a 23 éves laka­tos nem aggályoskodott töb­bé. A terv megvalósíthatónak tűnt: Kiss korábban gyakran járt gépkocsival a Pest náe- gyei cseretelepeken, ismerte mindegyiket. A gázpalack hi­ánycikk, lopásuk, majd el­adásuk kifizetődő üzletnek látszott. Kiss véleményét később osz­totta Horváth József 23 éves gépkocsivezető is, akinek volt, jogosítványa, s így nevére autót bérelhetett a „főnök”. A betörőtársasághoz csatlakozott mé.^ Kiss Tibor 20 éves vil­lanyszerelő. aki a számos he­lyen végzett alkalmi munka után végre neki tetsző vállal­kozásba kezdhetett, egy ízben pedig Kiss József bátyja is jelentkezett alkalmi betörő­nek. A könnyű pénzszerzés re­ményét keltve, így sikerült Kiss Józsefnek összeállítania csapatát. Nem.is vesztegették tovább az időt Céllövészet - lámpákra Éjszakai akcióikra alaposan felkészültek. Előbb Warsza- wát, ma jd Fia tot béreltek. A hátsó ülést kiszerelték, helyé­re kerültek a gázpalackok. A kocsi belsejéből eltávolították a lámpát, ne világítson, ha nyílik az ajtó. A rendszám- táblára, hogy elmosódjanak a számjegyek, vermutot locsol­tak, majd homokot szórtak. (Hogy miért pont vermutot? Ez ma már az ügy egyetlen rejtélye...) Az autót rendsze­rint a betörés helyszínétől tá­volabb állították le. Aztán va­lamelyikük egy sorozatlövő légpuskát kapott kezébe, és le­lövöldözte a telep kiszemelt pontját megvilágító lámpá­kat ... A sötétbe borult tájon aztán már csak egy fogót meg egy szereüővasat kellett szak­szerűen használni, s az átvá­gott kerítések mögött előbuk­kantak a palackok. A jól szervezett betörések menetrendszerinti pontosság­gal zajlottak le egymás után Szigetszentmártonban, Zsám- bélion, Foton, Veresegyházán, Gödön, Gödöllőn, Szigetmo­nostoron, Dunavarsányban, Dorogon és Pilisen. Itt-ott már törzsvendégek voltak, többször is visszatértek egy-egy hely­re, a szigetmonostcJH telepet például négyszer fosztották ki. Kiss Józsefet és társait a kezdeti sikerek újabb és újabb akciókra buzdították, annál is inkább, mert a „főnök” a pa­lackokat is eredményesen ér­tékesítette. Ebben segítségére volt barátnője, Székely Ildikó 21 éves szigethalmi hivatalse­géd is. Mindenekelőtt Markó János akasztói földműves sze­mélyében találtak kitűnő partnerra, akit falujában ez­zel a jellemzéssel is felérő gúnynéven ismernek: Forint Jankó. Az első számú orgazda 500 forintjával vette át a pa­lackokat — nyolcvan-kilenc- venet — s 800—900 forintért adta tovább. Az ügyletben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents