Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

Elkezdődött a pártoktatási év ÚJ KÖZÉPISKOLÁK — TANANYAG: A X. KONGRESSZUS A héten megkezdődtek a foglalkozások a monori járás­ban működő marxista—leni­nista középiskolákban. Tíz községben, tizenegy középis­kolai csoportban összesen 220 hallgató gyarapítja elméleti, politikai ismereteit, képezi to­vább magát. Az idén először indult középiskola Űriban, Gombán, Vasadon és Sülysá­pon. Az első két alkalommal az előadások meghallgatása után, az osztályfoglalkozások keretében a X. pártkongresszus anyagát beszélték meg a hall­gatók. A Monoron működő Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemen a tanévnyitót már 7-én megtartották, elhangzot­tak az első előadások is. Az I. évfolyam minden eddiginél magasabb, harmincas létszám­mal indult az idén. MA Véradás Monoron és Vasadon Térítésmentes véradónapot tart ma a Vöröskereszt a mo­nori és a monori-erdei vér­adók részére Monoron, a járási hivatal épületében, a vasadi és a csévharaszti véradók részére Vasadon, a tanács épületében. — Iskolások segítsége a tsz-nek. Az elmúlt két nap a monori Kossuth iskola felsős tanulói a Kossuth Tsz földjein dolgoztak, kukoricát törtek, burgonyát szedtek. Kedves vevő Ha valami eltér az általáno­san megszokottól, arra ön­kénytelenül is felfigyel az em­ber. Megmagyarázom, két pili­si példával, mire gondolok. Teszem fel, ha mint vásárló bemegyek mondjuk a Rákóczi utcában levő fűszerboltba, ak­kor ott én egy vevő vagyok. Igenis, egy vevő, aki alig na­gyobb a mesebeli Hüvelyk Matyinél, egy vevő, aki eltör­pül az óriási pultok és az áru­val roskadásig megrakott ha­talmos polcok mellett. Oly­annyira eltörpül, hogy az el­adók által szinte észre sem vehető. Nos, véleményem sze­rint sajnos ez az általánosan megszokott. S mi az, amire fel­figyel az ember? Ha kedves vevő valahol. Ha valóban kedves vevő. Mint például az ugyancsak a Rákóczi utcában levő cipőboltban. Többször megfordultam már mindkét üz­letben, hadd ejtsek néhány szót ez utóbbiról. Valahogy olyan barátságos, olyan meghitt minden itt S nem azért, mintha valami rendkívüli lenne a berendezés! Azt hiszem, az itt dolgozók kedvessége, figyelmessége va­rázsol mindent szebbé. Nem­egyszer tapasztaltam ezt, s nem is kétszer. Felmerült már bennem a kérdés, kizárólag csak nekem szólna ez a megkülönböztetett bánásmód, mondjuk úgy: az ismerősnek? Nem, semmikép­pen sem! Észrevétlen szemta­núja voltam például a napod­ban annak, amikor egy idi** parasztember, később egy fia­tal legény, majd egy ráncos arcú, fejkendős néni lépett be a boltba. Kedves vevők vol­tak mindannyian. Senki sem sürgette őket, míg töprengtek, melyik cipőt vegyék meg, sen­ki sem szólt rájuk idegesen az ötödik pár cipő felpróbálása után, drágábbat mutattak ne­kik, olcsóbbat és csodák cso­dája, nem dőlt össze a bolt. Hát nem elgondolkoztató? Vannak még kereskedők, aki­ket nem fáraszt az udvarias­ság, a kedvesség, a figyelmes­ség Nemcsak az enyém, sokak véleménye ez: jó boltosnak születni kell, lehet ez a mun­ka is hivatás. Marosvölgyi Ist­ván és Gecser Júlia jó bolto­sok. Rakovszky József A P^5 T M E G.Y f I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA' XIII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1971. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Vecsés után a második Befejezés előtt az ecseri vízmű Víz a fővárosból — Engedé/yözön Az ecseri tanácsnál érdek­lődtünk, miről tárgyalt leg­utóbbi ülésén a víztársulat. Keressük meg Tamai Dezsőt, az iskola igazgatóját, taná­csolta Schmelcz Károly vb- titkár, az igazgató a víztár­sulat elnöke, nála jobban senki sem ismeri Ecseren a vízzel kapcsolatos témát. — A kezdet 1969 augusztu­sa. Az érvényben lévő rendel­kezések szerint a lakosság öt­ven százalékának kellett be­lépnie a víztársulatba — mondja az igazgató. — Nos, a lakosság 98 százaléka víztársulati tag Ecseren. Hogy, hol tartunk most? Lefektettük a csöveket, jelenleg a nyomáspróba folyik. Körülbelül 16 ki­lométer hosszúságú lesz a vízvezeték-hálózat. A budapesti XVII. kerületi, rákoskerti ciszternából kap­juk a vizet. A nyomáspróba után kerül sor a szerelvé­nyek — tűzcsapok,, nyomó­csapok — felszerelésére. A tervdokumentáció szerint 150 méternyire lesznek egymás­tól a közkutak, az úgyneve­zett vízköpők, a tűzoltócsa­pok pedig mintegy 200 mé­ternyire. — Mennyibe kerül a jó ivóvíz a tanácsnak, illetve a lakosságnak? — Hat és fél millió forint­ba. A Közép-Dünavölgyi Vízügyi Igazgatóság minden segítséget megadott, anya­gilag is hozzájárult a költ­ségekhez. Az OTP-től hitelt vettünk fel. A lakosok csa­ládonként 3500 forintot fi­zetnek, tízévi részletre. Ez havi 30 forint, nem sok. Ért­hető, ha mindenki pontosan fizeti a részleteket. A közüle- tek, a tanács, a posta, a MÁV, a takarékszövetkezet, Az ember szava Rang nélkül Neve elválaszthatatlan a Vecsési Ezüstkalász Tsz-től. Mint ahogy Dobrovitz József elnök mondja, Kakó István tagságát hivatásnak érzi, a tsz érdekeit képviseli szívvel, lélekkel, mindig, mindenütt. Határozott, kemény ember, ami a szívén, az a száján is. Ha kitüntetésre kellene ja­vasolnom valakit, az ismét Kakó Pista bácsi lenne. Ezzel a rövid jellemzéssel indultam útnak Kakó István Malom utcai portája felé. Szíves szóval, régi ismerősként fogad. — Hiszen ismerem, mikor az alakuló ülés volt, azóta. Az pedig 1960-ban volt — mond­ja, miközben kérgesre dolgo­zott kezét kézfogásra nyújtja. — Sok a dolog... — Csak félórácskát ké­rek ... — Aztán mi hírrel jönnek? — kérdi. — Valóban, hírt kaptunk arról, hogy Pista bácsi a me­zőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést kapta... — Nem szeretek én kérked­ni, kaptam, örülök is neki. Hozd csak ki anyja... A felesége siet be a tiszta szobába, pár pillanat múlva az asztalon az elismerő oklevél és a jelvény, a kicsi is, a nagy is. — Hát kitüntettek, pedig de sokszor megmondom ... Szóval mindenkinek! Mert van még hiba. Nem is annyi­ra a dolog körül, azt lehet jól csinálni és teszi is a dolgát az Ezüstkalászban mindenki... De elfelejtik, hogy figyeljék is a közös életét. És a bizalom, a kölcsönös bizalom a fontos. Meg aztán: baj ne essen, kár­ba ne vesszen semmi, amiért annyira megdolgozunk. Nem szabad megismétlődnie a 69— 70-es évnek. Akkor erkölcsi és gazdasági csőd előtt áll­tunk. Csak azért, mert a tag­ság és a vezetés nem volt egy. Hallottuk ott is felszólalni Kakó Istvánt, nyíltan szólt, megmondta, hol a hiba. — Ügy éreztem, harcolnom kell a szövetkezetért. — Beszéljen magáról, az életéről — kérem. — Nem nagy regény az. Monoron születtem 1919-ben. Az apámnak a Tanácsköztár­saság után menekülnie kellett, soha nem láttam életemben. Egy parasztcsaládnál neve­lődtem Vasadon. Szerettek, de mégis csak én voltam a kis­bére«. A libákat őriztem, az­tán a teheneket, s amikor már megbírtam a munkát, az eke­szarvát kellett' fogni. A ka­szát, a kapát, meg mindent, ami jött. Adott munkát a 40 hold. Annyi volt, 40 hold. Ti­zenhét esztendős voltam, ami­kor Vecsésre kerültem egy 24 holdas gazdához. Cselédkönyv, így nevezték az akkori mun­kakönyvét, cselédkönyves let­tem. íratlan törvények voltak akkor... — Elgondolkozik. — Szabadság, munkaidő, ugyan ki mérte akkor a mi munka­időnket! Igaz — mondja né­mi iróniával —, hajnali négy előtt soha nem keltem. De négykor ha virradt, ha nem, igen. Sárgarépa, paradicsom, ezt termelt a gazdám. Volt ott annyi dolog ... Nem volt fáj- ront, különösképp nyáron nem. Este indultam, lovas kocsival vittem az árut Csepelre a Weiss Manfréd gyárba, para­dicsomot szállítottam. Ott vá­rakoztam sokszor egész éjsza­ka, aztán ha nem kellett, reg­gel be a Dunába! — A Dunába? — Igen, olyan volt az ár­politika ... Meg hát mit lehe­tett tenni, visszahúzatni? A lóerő is számított. A2 emberi erő kevesebbet. Hazajövet ugorhattam neki újra a soron következő munkának. Hát ma melyik szövetkezeti tagnak kell az éjszakát a nappallal egyberak­ni, meg még hozzá a követke­ző napot? — Ma már másként van ... — Másként, de ezt a „más- kéntet” meg kell becsülni. Most van szava az embernek, a tagságnak. — Milyen funkciót tölt be a szövetkezetben ? — Voltam én már vezető­ségi tag is, meg ellenőrző bi­zottsági tag is, de én rang nélkül is szívesen segítem a szövetkezet vezetőségét. Fia­tal az elnök, érti a dolgát, de a tapasztalt idősek tanácsát is szívesen veszi. Ez pedig már szövetkezeti demokrácia. Azért kell a hibákat is — ha észrevesszük — szóvá tenni! Én kertelés nélkül megmon­dom, akárkinek! Fekete Gizella az ÁFÉSZ, a rájuk eső össze­get előre befizették. Ez nagy segítség volt. — Amikor már úgy tűnt, hogy minden anyagi gon­dunk megszűnt, kiderült, hogy az említett kerületi tanácsnak fél­millió forintot kell fizet­nünk, amiért megenge­dik, hogy rákapcsolhas­suk a ciszternájukra a vizet. Ezt az összeget most valahogy az ecseri tanácsnak kell előterem­tenie. A legjobbkor jött a telekpar­cellázás, az eladott telkek árából talán kikerekedik az összeg. — Az elmúlt héten tartott ülést a társulat. Miről esett azon szó? — Az engedélyekről. Már a kezdet kezdetén jó néhány engedélyt kellett beszerez­nünk különböző helyekről, hogy a vízmű építkezése megkezdődő essék. Engedély kellett például a KPM-től, a postától, a MÁV-tól. A pos­tától azért, mert kábeleik vannak a földben, tudniuk kellett a mi földmunkáink­ról, a MÁV-tól azért, mert két helyen át kellett fúrni a vasúti töltés alatt, hogy az újonnan parcellázott terüle­tekre is eljusson a víz. — A tervek szerint még az idén átadjuk műsza­kilag a vízmüvet. Az ecserieket most az foglal­koztatja, miként vezethet­nék be a házakhoz a vizet. Ennek semmi akadálya nem lesz. Tárgyaltunk a Pest megyei Csatornázási Válla­lattal, mintegy 2 ezer forin­tért elvégzik ők a munkát, házanként, csak meghatáro­zott méretű aknát és emész­tőgödröt kell majd építeni a tulajdonosoknak. Azok a tulajdonosok, akiknek a házában már van vízvezeték, azt némi átalakítással rákapcsol­hatják majd a vízműre. Nem vonulnak teljeven nyugdíjba az ásott és fú­róit kutak sem, locsolni ugyanis nem lehet majd a jó ivóvízből. És túl drága is lenne. Fogarasi Olga MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Titokzatos szakács. Mo- nor: A nyolcadik. Űri: Diploma előtt. Vecsés: Hé barátom, itt van Sabata. kiállítás Gyömrő, Ságvári Endre Űttörö- ház: Rákóczi-kiállitás, nyitva 9-től 14 óráig. Monori-erdó Vigyázat, iskolások! Már lapunkban is többször szóvá tettük a monori-erdei Autócsárda előtti parkoló­hely áldatlan állapotát. A gidres-gödrös terület első­sorban az autósoknak bosz- szúság. Az azonban, hogy a parkolóhely kinyúlik egészen a 4-es műút széléig, hogy a parkoló autók eltakarják a kanyarodó útra a kilátást, már veszélyt jelent minden gyalogosnak. És főleg a gye­rekeknek! Az új monori-erdei napkö­zi otthon a tanácskirendelt­ség épületében kapott helyet. Ahhoz, hogy a gyerekek ide eljussanak, át kell menniük az országúton, az Autócsárda mellett és a vasúton is. Ta­lán hangsúlyozni is fölösle­ges, hogy a száguldó autók ilyen körülmények között milyen veszélyt jelentenek. A balesetveszélyt ráadásul fokozza az, hogy semmilyen tábla nem hívja fel az autó­sok figyelmét: vigyázat, isko­lások! Dr. Vecserek Lajos monori tanácselnök legutób­bi, monori-erdei látogatása­kor megígérte, kapcsolatba lép a KPM vezetőivel ez ügyben. Reméljük, a kapcso­lat megszületett és a tárgya­lások sikerrel járnak. Nem költséges dologról van szó, két KRESZ-tábláról és talán zebráról. S ez mégis igen nagy dolog. Életeket menthet. —szatti— S a P oi O ■ R ■ T Jobb játékot — a közönségért ötszáz néző szurkolta végig vasárnap Vecsésen a VIZÉP mérkőzését a MÁVAUT Volán ellen. Az 1:0-ás keserves győ­zelem híre valószínűleg nem hódít vissza újabb szurkolókat, így aztán a korábbi évek 1500—2000-es nézőátlaga bi­zony ma már csak álomnak tűnik. Csupán a második fél­időben tapasztalt töretlen küz­dőszellem és Szűcs Attila re­mek játéka melegítette fel egy kicsit a didergő nézőket. Szűcs Attila bebizonyította, hogy a fedezetsorban van a helye. Mindenesetre furcsa, hogy a vecsési szakvezetésnek két év kellett ahhoz, hogy ezt észre­vegye. Javuló formában ját­szott Fehér, Kuharszki és Kiss Béla is. A következő ellenfél az Áp­rilis 4. Vasas együttese lesz Budapesten. Nem ígérkezik könnyű találkozónak, de a va­sárnapinál jobb játékkal meg­szerezhető az első idegenbeli győzelem. (sz. a.) Kézilabda Gyömrő—Fürst SE 18:15, férfi, területi. Tavasszal Táborfalván dön­POSTAFIOK 51. Sötétek a kora esték A Monor és Vidéke szep­tember 10-1 számában meg­jelent közvilágítást bíráló cikkükkel kapcsolatban az alábbiakat hozzuk szíves tudo­másukra. A közvilágítást or­szágosan elfogadott naptár szerint kapcsoljuk, s így ezek­ben a napokban Monoron is 19.25 órakor gyullad és 3.55 órakor alszik el az utcai vil­lany. Ettől a naptártól csak az illetékes tanácsi szervek által beszerzett engedély alap­ján lehet eltérni. A borús idő­járással járó, alkalmankénti ko-:i sötétedést jelenlegi műszaki eszközeinkkel nem áll módunkban korrigálni. DÉMASZ monori kirendeltsége tetlenre játszott egymással a két csapat, ezúttal Gyömrő hazai pályán győzött. A má­sodik félidő végefelé még 7 góllal vezetett Gyömrő, de a végén a vendégcsapat szépí­tett Jók: Bagóczki S., Szabó J., Kovács S. és Kalocsai F. Gyömrő—PENOMAH II 12:6, női, területi. A gyömrőiek csak 6 ember­rel álltak ki, lelkes, csupasziv játékkal mégis megérdemelten győzték le a váci csapatot Jók: Halla Erzsébet (a me­zőny legjobbja), Cserkuti és Halla Mária. (gér) MAGASBAN Felfelé a mendei téglagyár kéményének védőkorlátján. Péterffy felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents