Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

1971. SZEPTEMBER 21., KEDD fist Htcru '^Kíríap Napirenden: a lakossági szolpliaiésok javítása a KIOSZ megyei küldöttgyűlésén Tegnap délelőtt tartatta a KIOSZ megyei küldöttgyűlé­sét. Szász György megyei titkár beszámolójában az elmúlt négy esztendő alatt végzett munka eredményeit értékelte, s meg­állapította, hogy a szövetségi politika nemcsak rendeletek­ben, a nyugodt munka biz­tosításában fejeződik ki, ha­nem abban Is, hogy a kisiparosokat is bevon­ják az államigazgatás, az államhatalom gyakorlásá­ba. Megyénkben például 180 kis­iparost választottak tanács­taggá. Az elmúlt időszakban a párt és kormány kisiparos­politikájában megnyilvánuló bizalom ösztönzően hat a kis­iparosok munkakedvére. Te­vékenységük döntő része a ja­vító-szolgáltató ipar. A kor­mány határozata lehetőséget is ad a gyors fejlődésre, a tár­gyi feltételek biztosítása azon­ban a kisiparosság feladata. A kormányhatározat és az el­múlt tíz évben hozott kedvező intézkedések serkentették az iparengedély-váltási kedvet. A sok időszerű kérdésre ki­terjedő beszámoló szerint az előző közgyűlés idején 6100 főnyi volt a megyei magán- kisiparosok száma. Most ez a szám 8500-ra emelkedett. Te­temes növekedés történt a vas­iparban és az építőiparban, viszont olyan alapvető szol­gáltató szakmákban, mint a cipelsz és szabó, jelentős mér­tékben csökkent a számuk. A beszámoló kitért a magánkis­iparosok műhelyeinek és mun­kafeltételeinek korszerűsítési követelményeire, s az elmúlt időszak szervezeti munkájáról megállapította, hogy a helyi csoportok tevékenysége fejlő­dik, s remény van arra, hogy a megyék közti versenyben Pest megye az élre kerül­jön. A titkári beszámolót a me­gyei küldöttek hozzászólásai követték — részben a titkári beszámolóhoz kapcsolódva, sok javaslatot, problémát mondtak el, közöttük talán első helyen az emelt szintű iparitanuló-oktatás kérdése állt. Szóba került az adóáta­lány felső határa megállapítá­sának szükségessége, valamint a kontárok és harácsolók tisz­tességes iparosoktól való el­különítését célzó szankciók meghozatala. Szorgalmazták a kútfúró ipar fejlesztését, a megszámlálhatatlan kontár ténykedésének meggátolására. A hozzászólásokra az egyes kérdések szakemberei adták meg a választ. Rácz Károly, a megyei szak­munkásképző intézetek igaz­gatója megállapította, hogy a megyében 1538 tanulót ma­gánkisiparos nevel. Az emelt szintű oktatással kapcsolatos problémákról leszögezte, hogy azok országos jellegűek. Dr. Kovács Vendelné, a megyei tanács pénzügyi csoportveze­tője az adózási kérdésekre vá­laszolt, Török Zoltán, a me­gyei tanács ipari osztályve­zetője megállapította, hogy a 2400 fővel gyarapodott kisiparoslétszám még min­dig nem elégíti ki a la­kossági igényeket, főleg, ha hozzászámítjuk, hogy jó részük másodállású, vagy nyugdíjas, és tetemes az elöregedés vagy egyéb kö­rülmény miatt visszaadott iparengedélyek száma is. Gol­féin Imre, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezető­je leszögezte, hogy javul a kisiparosoknak a lakosság ré­szére végzett javító, szolgál­tató, árutermelő tevékenysé­ge. Az ország 90 ezer kisipa- tosa becsületesen helytáll, fczolgálja a lakosságot. Csald László, a népfront megyei el­nöke elismerően említette, hogy a HNF-mozgalom te­rületén is eredményes mun­kát végez a megye kisiparos­sága. Konyár Ferenc, a me­gyei pártbizottság munka­társa elmondotta, hogy az MSZMP következetes életszínvonal-politikájával összhangban a szolgálta­tás fejlesztése is az élet- színvonal emelkedését tük­rözi, de, minthogy az utóbbi évek­ben a megye lakossága váro­siasodig és tetemesen nő az agglomerációs gyű”ű terüle­te is, e két tényező különö­sen fontossá teszi a szolgál­tatások további, számszerű és minőségbeli fejlesztését is. Farkas Miklós, a KIOSZ gaz­dasági titkára a bérből-fize- tésből élők, valamint a ma­gánkisiparosok kereseti szint­jének összevetésével utalt a gé- pesítésre-fejlesztésre is ösztön­ző adórendszer szükségességé­re. P. G. • t • 1 Eddig 140 ezer garnitúra alkatrész z, siguimoz készült cl a Zsigulikhoz a Bakony & Művekben. Mint ismeretes, a veszp­rémi gyár négyféle alkatrészt: ablaktörlőt, gyújtásclosztót, kürtöt és kormányzáras gyújtáskapcsolót készít a szovjet gép­kocsikhoz. A Togliattiban működő autógyár kérésére — a gé­pek jobb kihasználásával — 1971 év végére az eddigi 10—15 ezer helyett, havi 25 ezer garnitúrát fognak előállítani. Képün­kön: csomagolják a kész autókürtöket. A 70 éves Csuka Zoltán kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csuka Zoltán költő, műfordítónak, irodalmi mun­kássága elismeréséül, 70. szü­letésnapja alkalmából a Mun­ka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A ki­tüntetést Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Simó Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes. Jubilál a torziós inga Nyolcvan évvel ezelőtt, 1891-ben Eötvös Loránd és munkatársai — Bodola Lajos, Tangl Károly és Köves-Li- gethy Radó — a Sághegyen, a Balaton menti vulkáníkúpok utolsó tagján folytatott tor- zi ós i nga-kísérletet. A mű­szert a szabadban itt próbál­ták ki először. Az évforduló alkalmából október 16-án és 17-én tudo­mányos történeti ülést ren­deznek a ságihegyi turistaszál­lóban. A nyolcvan évvel ez­előtti eseményt, a torziós in­ga kipróbálásét emlékoszlop- piai is megörökítik. Vetőgép apró magvaknak Zöldségfélék, cukorrépa, cékla és egyéb apró magvak vetésére alkalmas gépet muta­tott be hétfőn a békéscsabai Lenin Tsz-ben a termelőknek a Hűtőipari Országos Vállalat és a Nibe-Werken AP svéd cég. A gép egyszerre 2—12 so­ron szemenként, tehát a ké­sőbbi egy elést feleslegessé té­ve, rakja a földbe az apró magvakat. A bemutató azért történt Békéscsabán, mert az ottani hűtőház nagyobb szere­pet kap a mirelitkészítmények gyártásában, s ezzel összefüg­gésben növelni szándékozik a zöldségtermő területet is. ALACSONY A DUNA Víztisztasági riadó Milliós (öltések — milliárdos védelem ♦ Öntözés, fele kapacitással A Duna szintje lassan-las­san a megszokott őszi nívóig száll le, a nagy folyó medre szárazra kerül, s egyre beljebb húzódik a víz. A vízügyisek számára kritikus időszak ez: a kisebb mennyiségű víz ugyan­annyi szennyeződést visz ma­gával, mint korábban, tehát koncentráltabb a sokféle káros anyag. Ezért lép ilyenkor „riadókészüiteégbe” a tassi zsi­lipnél található vízügyi labo­ratórium, és gyakoribbá válik az ellenőrző vizsgálat. Védeni kell a folyót, s gondoskodni kell az onnan származó ivóvíz jó minőségéről is. Mesterséges Duna-ág Ez most az egyik, bár két­ségkívül legfontosabb teendő­je a Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság szakemberei­nek. Ha előfordul valamilyen nagyobb szennyeződés, mint amilyen jó néhány hónappal ezelőtt levonult a Dunán, mondjuk, valahol kátrányos, olajos anyag kerül a folyóba, értesíteni kell az üzemeket is. Éppen az említett esetnél le is kellett állítani például a Duna- menti Hőerőmű vízhűtő beren­dezését, nehogy rárakódjon az olaj, a kátrányos anyag. Száz­halombattán a vízügyiek hoz­záfogtak egy új, mesterséges kis Duna-ág építéséhez. Ezen folyik az erőműig az új áram- fejlesztő részleg hűtővize. A Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság legfontosabb teendői közé tartozik a védel­mi rendszer továbbépítése és tökéletesítése. Az Ipoly mel­lett, Ipolytolgyesnél már csak­nem készen áll az új töltés, amely a minimumra csökkenti az árvízveszélyt ebben a kör­zetben. Nagyobb arányú, 35 milliós értékű erősítési mun­kálatoknak lehetünk tanúi a Tass—Dunaegyháza közötti folyószakaszon. Ezzel a töltés- erősítéssel, építéssel az egész Duna—Tisza kiizét védik, te­hát több milliárdos értéket a jeges vagy zöldár pusztításai­val szemben. Új kutak Gödöllőnél A nagyszabású, a Dunaka­nyar regionális vízmű építési munkálatainak java részét a jövő esztendőre tervezik, de már készül Leányfalu és Tahi között az első összeköttetés. Csővezetéken juthat el Leány­falura a Tahiban létrehozott új vízforrástól a leányfalui te­lepülésig az egészséges, jó mi­nőségű ivóvíz. Ezen a vidéken a program szerint haladnak majd előre, hogy elláthassák a pilisi karsztvidék fogyasztóit is. Sokkal kevésbé megnyugta­tó a Gödöllő vidéki vízhelyzet, ahol a meglevő kutak hozama is csökken. A vízügyiek új ku­tak feltárásával szeretnének javítani a helyzeten, de már előre látható, hogy nagy küz­delmet kell vívni azért, hogy a gyorsan fejlődő, fiatal város ugrásszerűen növekvő fogyasz­tását fedezni tudják. Meghálálta a termés Volt, ahol bőségesen állt rendelkezésre víz, szükség is lett volna öntözésre, mégsem használták ki megfelelően az adottságokat. Ennek elsősor­ban az veit az oka, hogy nem álltak különböző berendezések, alkatrészek rendelkezésre. Az üzemeltetők nem gondoskod­tak megfelelő utánpótlásról, il­letve karbantartásról, holott a vízügyesek rengeteget dolgoz­tak azért, hogy minél nagyobb területen csináljanak mester­séges esőt. Sok termény ment így veszendőbe, kevesebb lett a hozam a száraz időben. Ahol éltek az öntözés lehetőségével, s rendben tartották az öntöző apparátust, mint a Kiskunsági Állami Gazdaságban, jó lett a termés. T. Gy. Humanizmus - álhumanizmus U a nem szólunk rá a henyélő dolgozóra, ' az humanizmus, ha kedvesen beszélünk jel- lemtelen figurákkal, az ál- humanizmus, ha nem bo­csátjuk el az alkalmatlan vezetőt, mert négy gyereke van, az humanizmus, ha kétértelmű szövegbe bur­koljuk a bírálatot, az álhu- manizóaus, ha valaki hibáit kikészítéséig szellőztetjük, az humanizmus, ha megér­tőén elkendőzzük bárki félrelépését, az álhumaniz­mus, ha megmentjük az illetőt a jogos, de azért erős büntetéstől, az huma­nizmus... Vagy fordítva igaz mindez? Egyáltalán, létezik pontosan meghúz­ható határvonal a valósá­gosan értékes emberszere­tet, emberiesség és az eze­ket csak megjátszó, jellem­zőit tartalmatlanul magá­ra aggató emberieskedés között? Nem általában szeretnék beszélni a humanizmusról, hanem konkrétan a szocia­lista humanizmusról. Mi a tartalma a szocialista em­beriességnek? A társada­lom, az osztályok, a réte­gek, a csoportok emberköz­pontú viszonya. Semmisem történhet az ember ellen, minden az emberért törté­nik. Nem alkalmazunk — nem alkalmazhatunk! — embertelen módszert a leg­emberibb célok eléréséért sem. Mi a tartalma az álhu­manizmusnak, a felszínes emberieskedésnek? Egy biztos: semmi köze sincs a szocialista humanizmushoz. Az álhumanista nem az embert szereti, hanem az ember szeretettnek a lát­szatát, nem az emberen akar segíteni, hanem a segítőkész ember szerepé­ben akar pompázni, nem az embert sajnálja, hanem örül, hogy ő nem szorul sajnálatra, nem a társada­lomért humánus emberrel, hanem önmaga nyugal­máért, céljaiért. Az álhu­manizmusnak nincs alap­ja, nincs tömege, nincs for­mája, az álhumanisíának nincs elve. Í r orábban féltettem ^ egy kérdést: létezik-e pontosan meghúzha­tó határvonal a humaniz­mus és az álhumanizmus között? Szerintem a vá­laszadás két lépésben tör­ténhet. Az első lépcső: az ember. A hozzá való vi­szonyulás jó-e, hasznos-e, segítő-e a számára? — ezt kell először eldönteni. És rögtön utána, hogy az em­berhez való viszonyulás jó-e, hasznos-e, segítő-e a társadalom számára? Ha nem szólunk rá a henyélő dolgozóra, ez lehet, hogy kényelmes, kellemes a munkásnak, s az sem ke­rül kényelmetlen helyzet­be, akinek a „rászólás” a kötelessége, csakhogy a dol­gozó így kevesebb bérhez jut, lassabban fejlődik gyá­ra, a népgazdaság károso­dik — az embernek és a társadalomnak is káros ez az emberieskedés, tehát a végeredmény: álhumaniz­mus. Ha nem bocsátjuk el az alkalmatlan vezetőt, mert négy gyereke van, jót teszünk vele, nem fosztjuk meg egzisztenciájától, nem kötelezzük, hogy kezdje elölről az életét — csak­hogy ez az ember tönkre­megy az alkalmatlanság­ban, alkalmatlanságát csak embertelen módon tudja leplezni, s ez nem jó neki, embereket tehet tönk­re, azáltal, hogy vele hu­mánusan bántak, a társa­dalomnak nagy károkat akozhat, tehát ez az em­berieskedés áihumanizmus. Végülis — az ennél bonyo­lultabb — elemzésekben csak a társadalmi érdeknek lehet elsőbbsége! E löljáróban leírtam, hogy a szocialista tár­sadalom lényege a szocialista humanizmus. Mégis az általánosan érvé­nyesülő elvek a gyakorlat­ban eltorzulnak: az álhu­manizmus széles körben lé­tezik. Vajon, mi az oka en­nek, egy humanista tár­sadalomban? A választ a társadalomtudósok sem tudják ma még megadni, úgyhogy én csak néhány összetevőjét villanthatom fel: álhumanistának lenni kényelmesebb, kevesebb konfliktusveszéllyel jár, az álhumanizmus leplezi az ember igazi jellemzőit, az emberieskedés alkalmasabb a kompromisszumok köté­sére, több kibúvót teremt, nagyobb „játékteret”, az ügyes álhumanizmus nép­szerűséget adhat,' előrelő-" pást, karriert, óz álhuma­nista mindenkitől elvár­hatja, hogy vele humánu­sak legyenek (legtöbbször persze, ő is áihumanitást kap cserébe!). Nincs az a szociológus, aki ki tudná mutatni az ál- humanizmus társadalmi szintű kárát. De bárki el­gondolkozik e kérdésen, bi­zonyára belátja, ez a kár oly hatalmas, hogy számok­ban alig mérhető. És most nem egyszerűen az álhu­manizmusból eredő népgaz­dasági veszteségekre gon­dolok, de azokra a károkra is, amelyek az emberek személyiségének torzulásá­ban, a szemléletek elfajulá­sában, a közéleti elferdülé- sakben jelentkeznek. Ez sem kisebb kár, mint a fo­rintokkal mérhető hiány. A humanizmus embe­riesség, sokan azo­nosítják a lágysággal, a határozatlansággal, a dé- delgetéssel, a misszioná- riussággal — nos: a huma­nizmus nem gyengeség. Erő! Fóti Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents