Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
""i&Círir'V s 1971. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP *3 HA HIÁNYZIK AZ ÖSZTÖNZÉS Egy ktsz két arca Hibás bérezési rendszer, kialakulatlan normák, a munkaverseny hiánya a Monori Vasipari Ktsz-ben — Ünneprontást akar? Éppen most, két héttel a huszadik évfordulónk előtt?!... — Ideje már, hogy valaki felkavarja ezt a kellemes, langymeleg állóvizet, amiben csendben, megalkuvóan éldegélünk .., — Kérem, én nem kívánok nyilatkozni a~ sajtónak ... — Mire volt jó ez a hatalmas fészer? Miért nem építünk tisztességes műhelyeket? Miért hazudunk önmagunknak? — Mostanában apnyi sületlenséget irkáitok össze rólunk, hogy belőlem ugyan egy szót sem fog kihúzni... — Amikor jiCtalom tanulmányi szabadságot kértem, az elnök egyszerűen megtagadta. Hát majd elmegyek olyan vállalathoz, ahol több időm lesz a tanulásra ... — Szeptember 6-án ismertették velünk az idei tervet. És akkor is, hogyan? Nesze, . semmi, fogd meg jól!... FUNKCIÓK TARTALOM NÉLKÜL A szövetkezet húsz évvel ezelőtt, 18 taggal alakult Ma 102 dolgozónak: biztosít kenyeret Tiszta vagyona 6,5 millió forint; bruttó nyeresége tavaly elérte az 1,75 milliót. Termékei egy részét külföldre exportálja, a csővezetékek tolózáraihoz gyártott hajtóművei műszakilag jobbak, mint a franciáké, és ol-- csóbbak, mint a hazai versenytársiaké. A ktsz évek óta a legjobbak közé tartozik a megyében. Kapuja fölött ma is ott függ a „Kiváló szövet- -kezet” jelvény nagyított mása. Ez a Monori Vasipari Ktsz. A nagyközségi párt-végrehajtóbizottság nemrégiben megvizsgálta a munkaverseny és a szocialista brigád- mozgalom fejlődését, eredményeit a község termelőüzemeiben. Ekkor derült ki, hogy két gazdasági egységben nyoma sincs szocialista brigádmozgalomnak, munkaversenynek. A kettő közül az egyik: a Monori Vasipari Ktsz. Az elnöknek a Központi Döntőbizottság ülésére kellett mennie. A főkönyvelő Budapesten van; a műszaki vezető január óta betegállományban. Mérnök? Olyan nincs a szövetkezetben. Van ezzel szemben rrramfcaversenyfelelős (tenger nélküli tengernagy) és párttitkár. Az előbbit Kajli Istvánnak, a.z utóbbit Pátkai Lászlónak hívják. Később megérkezik a főkönyvelő is Pestről. Beszélgetésről szó sem lehet: nem kíván nyilatkozni a sajtónak... A pártszervezet tizennyolc évvel a ktsz létrejötte után, mindössze jő két esztendeje alakult, hat. taggal. Létszáma két év alatt két fővel gyarapodott. Az idén még egyetlen párttagot sem vették fel. KÖDÖS TERVISMERTETŐ Titkára, Pátkai László, négy éve párttag. Szakképzettsége vasesztergályoá, politikai képzettsége — saját megítélése szerint is — alacsony. — Ügy tudom, a pártbizottság pártiskolára akarta küldeni, de ön nem vállalta. — Családi körülményeim nem engedik, hogy bennlakásos iskolára vállalkozzam. — És más pártoktatási formára’ — Az a helyzet, hogy beiratkoztam esti gimnáziumiba. Kettőt egyszerre nem bírnék, így inkább az állami oktatást választottam. Politikailag nem szándékszom képezni magam. — Gondolja, hogy anélkül Is megfelel a párttitkári követelményeknek ? — Azt hiszem, nem maradok sokáig párttitkár... A nagyközségi párt-végre- hajtóbizottság 1971. június 16- án beszámoltatta a ktsz párttitkárát. Idézet a beszámolóból: „Szövetkezetünk elnöke igyekszik az egyszemélyi vezetést gyakorolni __Az éves te rvet nem ismerjük, szövetkezetünkben nem tartanak termelési tanácskozásokat. A gazdasági vezetést az idén még nem számoltattuk be. A vezetés a dolgozók véleményét nem kéri ki... A gazdasági vezetés részéről támogatást nem kapunk, ha az alapszervezetben probléma adódik, közösen megoldjuk ... Varró Géza elnök hibája talán, az, hogy a pártmunkából nem veszi ki részét kellőképpen ...” Amikor felolvasom az idézetet, beszélgető partnereim helyesbítenek: azóta" megvolt az I félévi mérlegbeszámoló közgyűlés — szeptember 9-án —, és ott végre ismertették az idei tervet is. Ha szabad ezt egyáltalán terviismertetésnek nevezni, így hangzott: „A szövetkezet az 1971. évben az 1970. évi tényszámok alapján tervezte termelését, a rendelkezésre álló megrendelések figyelembevételével. A termelésben az előző évhez viszonyítva összetétel változás van, mivel a hajtóműgyártásból kb. azonos termelést, a söripari alkatrészgyártásból viszont — a megrendelések alapján — mintegy 80 százalékos termelésnövekedést, a lehúzókból szintén azonos termelést terveztünk...” Egy külön papírcetliről hangzott el az egyetlen, kézzel fogható számadat: az 1971-re tervezett teljes termelési érték 15,3 millió forint. Sápién ti sat: a bölcsnek elég. Aki pedig nem elég bölcs, tűnődhet rajta, mennyi lehet az az „előző évhez viszonyítva 80 százalékos termelésnövekedés?” ... BÉREZÉSI EGYENLÓSDI — Mi az oka, hogy ebben a szövetkezetben, ahol vasasok dolgoznak, nincs munkaverseny? Kajli István összeszedi az „objektív nehézségeket”: — A szakszerű, pontos műszaki normák hiánya, ami miatt a verseny megbízható Munkaverseny-jutalmakra Egyéb jutalmakra Törzsgárda jutalmazására Összesen Négyezer forint a munkaverseny anyagi ösztönzésére, a legjobbak jutalmazására — egy egész évben?! AZ ELNÖK MEGMAGYARÁZZA... Másnap mégis találkozom az elnökkel, Varró Gézával. Kérdem tőle, hogy lehet vezetni egy 102 fővel dolgozó ktsz-ben nyolc általánost — legfeljebb 4 polgárit — végzett szakemberekkel, mérnök, technikus* normás, közgazdász nélkül; hogyan tudja nélkülözni egy erős, alítív pártszervezet segítségét; a kritikai szellemet; a munkaverseny a szocialista brigádmozgalom segítségét, hajtóerejét? , Azt mondja: nehezen. Kapcsolatuk csakugyan felszínes a pártszervezettel — mondja őszintén. — Én vagyok a ktsz egyik legrégibb kojnrounistája, magamtól is fel kellett volna ajánlanom a segítséget. Ugyanúgy, mint a KISZ-szervezetnek; igaz, az igényli is. Nem mentségnek szánom, csupán a tények kedvéért mondom: húsz esztendő alatt csak az utóbbi öt évben van műszaki vezetőnk, ha van. MIÉRT NINCS REND.? — Annái inkább szükségük lenne képzett mérnökre, technikusra, normásra... értékelése szinte lehetetlen; a bérezési rendszer fékező hatása és az anyagi ösztönzés hiánya. Lássuk csak, sorban. Ezek szerint a Monori Vasipari Ktsz-ben nincs norma? , '— Van, de milyen? Nem szakemberek állapították meg, hanem „csak úgy” kialakultak. Mint általában olyan helyeken; ahol se mérnök, se technikus, Ve közgazdász. se normás. — Es miért akadálya a bérezési rendszer a munkaversenynek? — Mert kötött bérkerettel dolgozunk. Az 1 főre jutó évi bérkeret 26 ezer forint. Ezt túllépni nem lehet. Csak úgy adhatunk valakinek többet, ha a másiktól elveszünk. — Azt hiszem, ezt nevezik differenciált bérezésnek — vetem közbe. — Aki többet és jobban dolgozik, kapjon, többet, mint a másik. — De nem nálunk! Itt senki sem vállalná a felelősséget a differenciált bérezés bevezetéséért. itt volt rá az eklatáns példa, a nyáron. Lehetőséget kaptunk, hogy a többlet nyereség alapján kedvezményezett bérfejlesztést — úgynevezett mozgóbért — alkalmazzunk. Az elnök rábízta a pénz szétosztását az üzemvezetőkre. Mivel megindokolni, ki miért kap többet vagy kevesebbet a másiknál, népszerűtlen dolog, ezért aztán mindenkinek egységesen megadták az első negyedévi keresete• 10 százalékát. Nincs vita, nincs differenciálás, marad a jól bevált egyenlősdi. LÁTSZAT JUTALMAZÁSI ALAP Csak nem hagy nyugodni a dolog. — Ha a bérezési rendszer — mint mondja ’— akadályozza a munkaverseny legjobbjainak díjazását (bár, érdfekes módon, másutt megoldották), akkor is Van még egy lehetőség: külön jutalmazási alapot biztosítani erre a célra. — Ilyen alap nálunk is van, a szövetkezeti bizottság hagyta jóvá. Hivatalos papírt mutat, a szövetkezeti bizottság 1971. évi költségvetését. Nem akarok hinni a szememnek, amikor ezt olvasom: 4000 forint . 700 „ 2800 „ 7000 forint — Volt nálunk egy technikus, de nem találta á helyét, elment. Volt egy normásunk is: lapáttal akarták leütni az öntödében. A műszaki vezetőnket, aki alapító tag nálunk, legutóbb nem választotta meg a közgyűlés a szövetkezet vezetőségébe. — Miért nem? — Mert rendet, fegyelmet követelt, számon kérte a minőségi miunkát... Nem köny- nyű dolog egy szövetkezetben a vállalatszerű gazdálkodás, a fegyelem megteremtése, különösen, ha nem sok jó példát látnak maguk előtt a tagak. — Ezt hogy értsem? — Ügy, hogy még ezzel a szakszerűtlen, elavult normával is többet, olcsóbban termelünk, mint jó néhány nagyipari üzem. ★ Üjra ott vagyunk tehát, ahol elindultunk: a felelősségnél, a példamutatásnál.. Annál a problémánál, hogy ki vegye fel a harcot a megalkuvással, az egyenlősdi, a munkafegyelem lazaságai, a langymeleg állóvíz-állapot ellen, mert ezekre nem elegendő az elnök magyarázkodása. A feladat elsősorban a kommunistákra, s a K1SZ- esekre vár! De nemcsak az ő feladatuk. Nyíri Éva Műanyagból A váckisújfalui Petőfi Termelőszövetkezet kisegítő üzemében többek között csatokat, gombokat készítenek műanyagból, fémből. Több mint kétszáz féle „zárószerkezetet” állítanak elő ruhákhoz, cipők* höz. Az üzemrész havi termelése hatszázezer forint. Foto: Urban KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Somos András Kossutih-díjias akadémikusnak, a Kertészeti Egyetem rektorának, eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Élnek Tanács helyettes elnöke adta ált. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Magyar-libanoni idegenforgalmi egyezmény Szurdi István belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke és dr. Szaeb Dzsarudt li- banoni^gazdasági és turisztikai miniszter a két kormány képviseletében szombaton a Duna-Intercontinentalban • aláírta a magyar—libanoni idegenforgalmi egyezményt. Ifjúsági beruházási iroda Megalakult Budapesten az ifjúsági beruházási iroda, amely — a KISZ KB és a SZÖVOSZ közötti megállapodás értelmében — azzal a feladattal jött létre, hogy a fiatalok lakásgondjait enyhítse. Ellenfelem, az állam M eggyőződésünk szerint kérdőjel kívánkoznék a cím után, de ne másítsuk meg a mondatot; kijelentő módban hangzott el, mindenféle kétkedés, megkérdőjelezés nélkül. V. F. váci lakos kérte közben járásunkat, panasza — szavai szerint, a „nagy igazságtalanság” — orvoslására. Mi a panasz lényege? V. F.-nek földje Van a város szálén, a Kosdi út mellett, s szeretne ott házat építeni. Papírokat mutogat, kérvényeket, fellebbezéseket, s hivatalos* határozatokat, amelyek lényege mindig azonos. A terület építési tilalom alatt áll, ott sem ideiglenes, sem végleges jelleggel , építmény nem létesíthető. A hivatalos szóhasználat „nem fejlesztendő külterület” megjelöléssel tartja számon a települések ilyen részeit, de a hivatalos szóhasználatra V. F. keveset ad. Az évekre hasonlóan. Ha neki szabad, akkor másoknak is, ha az ő háza kibúvik a földiből, nemisokára már egész házcsoport emelkedne mellette. * Villanyt kémének, persze, majd Boltot, ezután a gyerekek hóiban járnak iskolába... Ismert, nagyon is ismert fokozatok ezek, sok község de város tanácsa is szenvedi, hogy egyszer engedett. V. F. miután több ízlben is azzal érvelt, hogy „mit kezdhetek én, ha az állam az ellenfelem”, keserűen* búcsúzik, s azt hajtogatja: „szóval, maga is az államnak ad igazat?” H ogyan van ez? Az állampolgár és az állam ellenfelek? Évszázadokon át valóiban azok ivoltak, mert élesen elvált legymástól a hatalom — a haltaimat^ gyakorlók —, és a hatalmat elviiselők — a nép 1— köre. Egy-egy fifikás ember, aki túljárt az állam — a finánc, á jegyző, az adóhatóság — eszén, népszerűvé lett szűkebb környezetében, példaként emlegették. Kár lenne tagadni, hogy e felfogásnak* ma is széles körben vannak hívei. Ahogy V. F.- hez hasonlóan sokan, vannak olyanok is, akik ellenfelüknek érzik az államot abban a pillanatban, hogy az Valamit tőlük megtagad. Igeniám, de a hatalom — annak bármelyik szervezete — ma nem a kisebbség érdekében, s a többség ellenéiben lép föl, intézkedik, határoz, hanem fordítva. Mégis ellenfél? Van azonban ennek fonákja is. Az állam „barát”, ha arról van szó, hogy biztosítsa a közrendet, szervezze meg a kommunális* szolgáltatást. irányítsa a települések fejlődését? Nyíltan, s nyersen fogalmazva: az államnak — ha már az állampolgár az államhatalom és •az államiigazgatás legkülönbözőbb szervezeteit egvsége- sen e ki felezéssel jelöli — csak kötelességei termének, s jogai nincsenek? Sokáig tartó s bonyolult folyamat, míg az állampolgár —.a szocialista állam polgára — azonosul a :i hatalommal, s a hatalmat megtestesítő szervezetekkel. Ma még széles körben nem lehet beszélni errőL Ezrével, tízezrével vannak V. F.-ek, akik tisztességes, becsületes emberek, teszik a dolgukat, de egész egyszerűen még nem ■tudtak eljutni odáig, hogy értsék törvény és egyéni akarat, hatalom és állampolgári óhaj sokszoros összefüggéseit. Minden dolgot i csak a maguk oldaláról — a maguk érdeke felől — képesek megközelíteni. A „nekem jó” gondolata irányítja még — s ezt a még-et hangsúlyozni kell! — cselekedeteiket, mert senki nem vezette rá őket arra, hogy a nekem és a nekünk szorosan összetartoznak. Nem csupán gyűlési szónoklatok, újságcikkek erejéig, hanem a mindennapi gyakorlatban is. Egy város — mint Vác, harmincezer lakosával — bonyolult szervezet, iparával, mezőgazdaságával, iskoláival, egészségügyi és művelődésügyi intézményeivel, s mindezekhez a harmincezer lakó* sokféle kívánságaival, véleményével, akaratával. E bonyolult szervezet irányítása — ami hibáktól sem mentes — az esetlegességre nem hagyatkozhat. Ezt viszont az éppen érintett állampolgárok nehezen vagy egyáltalán nem értik meg — ahogy V. F. sem —, s így érdek és érdek között feszültség teremtődik, Föloldható-e? Igen. N apjainkban sűrűn és sokféle fórumon szó esik a tanácsi munka demokratizmusának erősítéséről, az államigazgatási tevékenység korszerűsítéséről Szükséges, helyes teendők ezek, de megitélésünk szerint elválaszthatatlan tőlük az is, hogy fokozatosan,.....lépésről lépésre az állampolgár rok milliói megtanulják a hatalom gyakorlásának módozatait. Azt például, hogy a döntések, a határozatok mögött mindig indokok, okok sorakoznak, hogy vallmí — legalább is az esetek túlnyomó többségében — nem azért van úgy, ahogy van, mert egy vagy két hivatalnoknak olyan kedve támadt, hanem azért, mert újra meg újra érdekek sokaságát kell egyeztetni. Hosszú, sokféle hatást Ötvöző folyamat ez. Erőltetni tnem lehet, siettetni káros lenne, de gyorsítani, elősegíteni szükséges. , Ellenfelem, az állam? De, hiszen az állam én is vagyok, hogyan lehetnék ellenfele saját magamnak? Leírni egyszerű ezt Beláthatni, elfogadtatni, a gyakorlatban érvényesíteni nagyon nehéz. Ezért V. F_ megfogalmazásán nem sopánkodni kell. Hanem elgondolkozni. A teendőket, hogy V. F. és a hozzá hasonló ezrek ne fogalmazzanak és — ne erezzenek igy! Mészáros Ottó őszi Duna-part Foto: Gábor
