Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-17 / 219. szám
6 « ‘“kMír!ap ____________<*______________ 19 71. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK SZÜRET ELŐTT A Budapesti Kádár Ktsz a szüretre készül, ez az ország legnagyobb hordókészítő üzeme, 25 féle hordót és dézsát gyárt évente, mintegy egymillió liter befogadóképességgel. Hatszázhetvenhat gepida sír A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb gepida temetőjét tárják fel a Duna völgyében, a baranyai Sátorhely közelében. A pécsi Janus Pannonius Múzeum tudományos munkatársai — dr. Kiss Attila és dr. Kissné Hoffmann Zsuzsanna — 676 sírt ásattak ki. Most fejeződött be az idei feltárása munka, melynek során valamennyi sírból csontváz, vagy legalábbis csontmaradványok kerültek elő, s mellettük rüházati tárgyak, ékszerek, kerámiák és fegyverek. A legérdekesebb — európai jelentőségű — régészeti lelet egy csaknem másfél ezer éves, v>asból készült tábori szék. Az ezüst- és bronzberakásokkal díszített vasszéknek bőrülőké- je volt. Rendkívül ritka lelet, hiszen, a régészek eddig csupán olasz és francia földön, valamint Núbiában találtak néhány darabot ezekből a — római műhelyekben készült — tábori ülőalkalmatosságokból. A sátorhelyi gepida temető teljes feltárása 1972-ben fejeződik be. MAKÓ • • Üzleti negyed a A magyar hagyma „fővárosa”, Makó, gyors ütemben fejlődik, különösen a városközpont mutat egyre impozán- sabb képet: nemrégiben kezdték meg a főtéren kialakított „csipkeház”-sor átadását. Az immár új makói jellegzetességként emlegetett lakóházak érdekessége, hogy homlokzatukat — különféle esztéHároni napig eláll Intenzív dagasztógép készíti Ma még sok a panasz a kenyérre: egyszer keletien, máskor sületlen, és akad agyon- égatett is. Az Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat új gyártmányai hozzájárulnak majd a kenyér, a péksütemény minőségének javításához. Most kezdte el az ÉBGV az eddigieknél lényegesen gyorsabban dolgozó, úgynevezett intenzív dagasztógép gyártását. Az új gép cenitrifugasze- rűen működik, s 2,5 perc alatt dagaszt meg 80 kilogrammnyi kenyértésztát. A tökéletesebb keverés eredményeként lazább belű, nagyobb térfogatú, fcsz- lósabb kenyér és zsemle készül, amely lassabban szárad, akár három napig is friss marad. Lovasiskolák A balatoni lovasiskolák a Balaton és a Bakony-vidék leglátogatottabb idegenforgalmi nevezetességeivé váltak. Az idén több mint harminc országból érkeztek vendégek a lovasiskolába, akik az oktatáson kívül részt vettek hosszabb lovastúrákon is. Angol, osztrák és német vendégeken kívül amerikai turisták is népes csoportokban keresték fel Nagyvázsonyi, Tihanyt és Siófokot, A lovasiskolák legtávolabbi „tanulója” Brazíliából érkezett. „csipkeházban“ tikai és gyakorlati meggondolások alapján — műkő csipkékből alakították ki. Ezeknek a •• négy-ötemeletes lakóházaknak az alsó szintjén vaűóságos üzleti negyedet alakítottak ki, rövidesen egész sor különféle boltot, áruházat nyitnak itt. Elsőként a könyvesboltot adták át rendeltetésének. Ki kit akadályoz? Egy panasz és a háttere Pluhár Imre sóskúti lakos panasza: — 1954-ben 1444 négyszögöles szántót vásároltam. A te- | rületet 1956 óta betelepítettem szőlővel és őszibarackkal. A múlt esztendeig rendszeresen műveltem. A helybeli tsz azonban igényt tartana a földemre, meg is vásárolná, az erre irányuló tárgyalásaink azonban nem vezettek eredményre, mert a vételárban nem tudtunk megegyezni. A földet tehát azóta Is művelem, azaz művelném, mert , a tsz most mindent megtesz, hogy akadályozzon, s így szeretné kierőszakolni az adásvételt! Felszántotta a területemhez vezető utat, hogy ne tudjak közlekedni; permetezni, locsolni. A termést sem tudom elszállítani, út híján. Kérem, ügyemet a helyszínen kivizsgálni, és intézkedni, hogy a tsz szüntesse meg a jogtalanságokat. MÁR CSAK EGY PARCELLA Pluhár Imrét nem találtuk Sóskúton. Lakása zárva, a szomszédok sem tudták megmondani, hol találjuk, a tervezett szembesítés tehát elmaradt. Hasonló esetekben ugyanis ez a legcélravezetőbb felderítő módszer. A sóskút—pusztazámari Tol- buhin Tsz-ben is alig sikerült találnunk valakit, aki ismerős a panaszos területe környékén, a Prosznyiszkó dűlőben. ,A főagronómus úgy, ahogy tud valamit, s végre akad valaki, aki a főagronómus társaságában elkalauzol a nem egykönnyen megtalálható helyszínre. Szemmel látható, hogy — ha nem is éppen autósztráda — kocsival is járható út vezet a panaszos területéig. Vagyis az első panaszpont nem egészen helytálló. Miért akarja a tsz megvenni ezt a területet? Mert körCzkörül, amerre a szem ellát, minden az övé. Sokan voltak még nemrég errefelé más ma- | gántulajdonosok is, Pluhárral hasonló földrajzi helyzetben — velük azonban sikerült megkötni az adásvételi szerződést, s ily módon ma már csak ez az egyholdnyi földdarab tartja magát makacsul a tsz- terület kellős közepén. A tsz korszerű nagyüzemi gazdálkodásra tér át, szőlővel telepíti be a környező területet — márpedig ha ez az egyholdnyi magánterület ott marad földjük közepén, az ide vezető hosszú-hosszú utat meg kell hagyniuk, s mindenképpen kerülgetni ezt a parcellát. Felajánlottak Pluhámak is any- nyit, amennyiért mindenki hajlandó volt eladni a földjét, s cseretelket is kapna, mint más, aki igényt tartott rá. Oktalan makacskodás. És miért kapjon egy ember több pénzt ugyanolyan földért, mint mindenki más? CSAK MEGEGYEZÉS A tsz főkönyvelőjétől a későbbiekben megtudtuk, hogy a területért négyszögölenként húsz forintot ajánlottak fel, s ez az összeg a községben kialakult vételár maximuma. E harmincezer forinton felül 800 négyszögöl szántót is átengednének Pluhár Imrének az 1444 négyszögölnyi szőlő-gyümölcsös fejében. Egyedül Pluhár ragaszkodott a többiek által elfogadottnál magasabb vételárhoz, ezért nem jött létre az adásvétel. — Mi a további lehetőség ilyen esetben? — kérdezem a Pest megyei Földhivatal földhasználati osztályvezetőjét, dr. Tóth Ferencet. — Ha a terület magántulajdonban van, azaz a panaszos tslekkönyvileg bejegyzett tulajdonát képezi, és valóban műveli is, akkor az egyedüli megoldás az' adásvétel; nincs lehetőség egyéb jogügyletre, sem kisajátításra, sem magánjogi perre. Ha a panaszos nem adja a földjét — ottmarad. Ez a jogi helyzet. A felajánlott árat illetően pedig csakis a tsz határozhatja meg, mennyit ér neki a földdarab, erre nézve nincs állami értékelés. A földhivatal ártabellája kizárólag hatósági eljárás, azaz kisajátítás esetére ad támpontot, s csak ilyenkor alkalmazható. Itt az egyedüli mód és lehetőség a megegyezés. EMBERSÉGGEL Eddig a panaszos, a tsz és a földhivatal véleménye. Az újságíró viszont úgy látja, hogy — bár más jogi eljárásra, mint a megegyezésre, méd nincs —, azaz Pluhár Imre addig marad a tsz-táh- lák közepén magányos szigetként, amíg neki tetszik, de ... De a helyzet teljes ismeretében a levélben leírtakkal szemben a megfordított állapot látszik valószínűbbnek — a mindenképpen megfordított állapot. A döntő érv, a nagyüzemi gazdálkodás érd ekén ele érve — a tsz kezében van ugyan, ám jogi útra csak a magánember terelheti a dolgot, ha a tsz esetleg valóban elszántaná előle a földjéhez szolgáló utat. Ha viszont Pluhár maka csői ja meg magát, és akadályozza a tsz .terveit — ő ellene nincs jogi formula. A védtelenebb — jogi értelemben — e sajátos helyzetiben: a tsz. A konklúzió pedig nézetem szerint nem lehet más, mint, hogy be kell látni: az a vételár, amely megfelelt minden eddigi földtulajdo~ nosnak Sóskúton — megfelelhetne Pluhár Imrének is. Ha mindenki belátta, hogy a nagyüzemi művelés szempontjai a döntők — beláthatná Pluhár is. Annál inkább, ment nem világtól elmaradott, öreg nyugdíjas, hanem a Sóskúti Állami Gazdaságban — dolgozó brigádvezető. Pereli Gabriella * Molnár Tinka az ismert táncdalénekesnő kilépett a Váci utcai Muskátli presszóból: megállt, s egy kicsit élvezte a tavaszi napsütést és a rászege- ződő tekinteteket, aztán vonulni kezdett. Elvonult először a Váci utca egyik végéig a Csók-galéria irányába, aztán megfordult és vonulni kezdett a Vörösmarty tér felé. Lassan vonult, mert mint említettem, élvezte a tavaszi napsütést, valamint a rászegeződő tekinteteket. Nagyon sok tekintet szegeződatt rá, sőt voltak olyan szemek, melyek valósággal kiguvadtak, kifordultak, kipotyogtak és gurulni kezdtek Molnár Tinka miniszoknyás combjai felé. Becsületére legyen mondva, Molnár Tulkának, nem botlott meg a szemekben, hanem nyugodt fen- sőbbséggel vonult tovább. Egy ízben megállt egy könyvkira- kat előtt és megnézte magát a kirakat üvegében. Abban a pillanatban többen is nézték magukat a kirakat üvegében és mint megannyi vizsla, szaglászni kezdték Molnár Tinkát. A férfiak vágyakozó kanszag- lászással, a nők kíváncsi nős- tényszaglászással, hogy vajon milyen kölnivel locsolja magát a művésznő és használ-e de- Eodort. Közben többen vigyorogtak Molnár Tinka felé és volt valaki, aki legújabb slágerét, a „Visítok, ha hozzámnyúlsz...” kezdetűt dúdolász- ta. Molnár Tinka szerény mosollyal nyugtázta ezt a figyelmességet, aztán tovább illatozott, most már kisebb tumultussal a nyomában. Kiss Ödön a Vörösmarty téren ült egy padqn. Camus-t olvasott és aszalt szilvát evett. Egyéni teóriája szerint azért Szerette az aszalt szilvát, mert az öregedésre emlékeztette, s bár még csak huszonöt éves volt, bölcs előrelátással barátkozott az öregedés gondolatával, mert sose lehet azt tudni, mikor vénül meg az ember. Eszmei értelemben természetesen! Molnár Tinka és kísérete most érkezett a térre, Tinka megállt a szobor előtt és felnézett VörCsmartyra. Abban a pillanatban, mindenki felnézett Vörösmartyra. Molnár Tinka gondolatokba merülve nézte a szobrot és a gondolatok, amelyekben elrperült, fölöttébb elégedetlen gondolatok voltak. Hát nem jobban megérdemelhetne ő egy szobrot, mint ez a Vörösmarty? Mert mit írt ez a Vörösmarty?! Néhány poros költeményt, meg valami mesejátékot?! Nevetséges! És csak ezért legyen valakinek szobra? Vagy mert régen élt? De különben is, most jut eszébe, hogy táncdalén ekesnek még egyáltalán nincs _ szobra! Itt faragnak mindenféle pasasnak, csak éppen nekik nem. Azért, mert ez egy fiatal műfaj és még nem hunytak el?! Éppen azért kéne egy szép modern szobrot állítani, s elsősorban neki! Magyar viszonylatban ez természetes, hogy ő érdemelné meg a legjobban! Hát hol van olyan tábora ennek a Vörös- martynak, mint neki?! „örült tömegeket mozgatok meg” — nyugtázta elégedetten és kis tükröt vett elő a táskájából, megnézte magát, aztán visszatette. A tumultus csöndes sustorgással beszélte meg ezt a kis jelenetet. A múlt héten is Honoluluban — fűzte tovább Molnár Tinka a gondolatait — milyen sikerem volt, pedig csak harminchatodik lettem a nemzetközi fesztiválon! Na ja, furái, meg kapitalizmus, ért tudjuk, de azért mégis nagy sikerem volt! Férjhezmehettem volna ötven palihoz és meghívtak golfozni! De én hazajöttem, haza az én drága rajongóimhoz! — Művésznő, megengedi, hogy megkínáljam?! — ez a mondat rántotta vissza. Honoluluból, és hirtelen azt se tudta, hol van. Egy papírzacskó'meredt felé valami fekete micsodákkal, amit egy pasas tartott. — Aszalt szilva! — mondta mosolyogva Kiss Ödön, mert éles agyával rögtön átlátta, hogy Molnár Pinkának ismeretlennek tűnik a zacskó tartalma. — Aszalt szilva — ismételte gépiesen Molnár Tinka, úgy bámulva. a zacskóra, mintha pokolgépet tartanának feléje. Aztán felháborodott: — De hát, hogy jut eszébe kérem...!? — Nagy tisztelője vagyok a művésznőnek — mondta Kiss Ödön, miközben zsebre rak ti a szilvát. — Nem gondoltam, hogy ennyire megütközik ezen, hiszen jó szívvel kínáltam! — ütött meg népmeséi hangot Kiss Ödön. Molnár Tinka agyán végigcikázott, hogy közönség, meg népszerűség, meg a nép közé lemerülés ... stb„ ... szóval nem megsértődni és nem megsérteni! Istenem, hát ilyen is van az életben, ilyen aszalt szilvás ügy, no. igen, néha terhes a népszerűség. — Nem bánom, adijonegyet! — mondta engedékenyen, miközben szétszórta mosolyát az embereken, akik előbb felháborodott morgással, most viszont engesztelőd ott morgással figyelték Kiss Ödön merényletét. Kiss Ödön előkotorta .a zacskót, és újra odatartotta Molnár Tinka elé. — Megtisztel — mondta mint egy, a két világháború közötti társalgási színműben, a huszárfőhadnagy. Tinka kiihalászott egy szem aszalt szilvát, és beletette a szájába. A tumultusban egy fanmerniadrágos tapsolni kezdett, többére éljeneztek, és valaki mindjárt dúdolni kezdte' Tinka országosan ismert slágerét, a „Horkol a szerelmem minden éjjel...” kezdetűt. — Már régen szerettem volna megismerkedni a művésznővel — beszélt Kiss Ödön —, és megkérdezni egy-más dolgokról. — Csak tessék! — intett Mólnár Tinka, és kiköpte a magot, amiért többen birkózni kezdtek, míg végül egy pocakos, borzos, ötvenes rajongó birtokába került. — Mi a véleménye Einsteinről — kérdezte Kiss Ödön, hangosan, mert hátira többen is kíváncsiak Molnár Tinka válaszára. Molnár Tinka nem hitt a fülének. — Hogyan? — kérdezte. — Ö, semmi, semmi — legyintett Kiss Ödön. — Csak szeretnék egy-két engem érdeklő kérdést ismert embernek, népszerű embernek is feltenni, mert ugyebár más az. ha valaki a fényből hul- lajtja le véleménye morzsáit az egyszerű halandók elé. Molnár Tinka teljesen tanácstalan volt. Ilyen helyzetbe még sose került! Segít- ságváróan nézett körül, aztán elszántan újra Kiss Ödön- - re. — Kit kérdezett? — kérdezte. — Egy bizonyos Einsteint! — felelt készségesen Kiss Ödön. — Melyik együttes tagja? — firtatta Molnár Tinka. — Ö, már meghalt! — mondta Kiss Ödön —, de különben is olyan magányos énekes volt. — Akkor, ugye, nem érdekes — könnyebbült meg Molnár Tinka, és indulni akart, Kiss Ödön újra kérdezett. — Ön szerinti művészről, Dosztojevszkij epilepsziás rohamai mennyiben hatottak a nagy író irodalmi működésére?! — Menjen a francba! — tört ki Molnár Tinka teljesen elvesztve nyugalmát —, maga egy pimasz huligán vagy bolond! Egy tagbaszakadt rajon_ gó odatornyosult Kiss Ödön. elé: — Mit szemtelenkedik maga a művésznővel?! — Én ... ?! — csodálkozott Kiss Ödön — eszem ágában sincs, csak szerettem volna hallani a rAűvésznő véleményét és szívügyem betekinteni a tán cdalénekés ek általános műveltségébe. Egy rendőr ájlt meg Kiss Ödön mellett. — Jónapot! — emelte sapkájához a kezét. — Ez az asz- szonyság itt — mutatott egy sovány, szemüveges nőre — azért hívott, hogy maga itt molesztálja a művésznőt! — Disznólkodik vele! — sikított az asszony. — Disznólkodik? — ismételte a rendőr. — Na, mutassa az igazolványát! — Tessék — nyújtotta oda Kiss Ödön és csöndes vigyor- ral nyugtázta Molnár Tinka homlokát § kopogtató ujját, amivel feléje intett. — Maga bérelszámoló? — kérdezte a rendőr. — Jelentem, igenis! — mondta Kiss Ödön. — Akkor maradjon a fenekén — adta vissza Kiss igazolványát — és ne hülyéskedjen itt ismert emberekkel. Értettük?! — Igenis, rendőr elvtárs — felelte Kiss Ödön — maradok a fenekemen és nem hülyés- kedek ismert emberekkel! — Na, azért — mondta a rendőr és lassaft ellépegetett. Kiss Ödön pedig állt a szobornál és nézte az autogramokat osztogató Molnár Tinkát. Nem messze a kialakult helvzettől, az úttestet bontották, félmeztelen munkás nyomta a légkalapácsot, a hátán és mindenütt hurkákban feszültek az izmai. Kiss Ödön elővette a jegyzetfüzetét és odaballagott a munkáshoz. • —’ Szakikám — mondta —, kérhetnék magától valamit. A munkás felegyenesedett, s ránézett Kissre. — Tessék — mondta. — Furcsát akarok kérni, de ígérje meg, hogy teljesíti. — Miről van szó — gyanakodott a munkás. Kiss Ödön odatartotta a jegyzetfüzetet. — -Firkantsa már ide a nevét, s utána, hogy légkalapácsos. — Viccelődik?! — kérdezte a munkás és már nyomta volna újra a légkalapácsot. — Nem én, csak tudja, szeretem a furcsa ötleteket. Mert, nézze ott attól a táncdaléne- kestől kérik az autogramot, én meg magától szeretnék egyet, aki ugyan nem énekel, de a légkalapácsot, ahogy látom, fenemód jól kezeli! A munkás elnevette magát, aztán odakanyarintotta Kiss Ödön jegyzetfüzetébe: Kovács Lajos légkalapácskezelő. — Mondja, aztán nem bolond maga egy kicsit?! Kiss Ödön zsebredugta a füzetet. — Látja, ezen már én is gondolkoztam — felelte. Aztán milyen megállapításra jutott? — Hát .. lehetséges! Elővette az aszaltszílvás zacskót, megkínálta Kovács Lajost, aztán maga is kivett egyet, de alig tudtak enni, mert röhögtek mind a ketten és amikor Kovács Lajos újra megindította, hát esküszöm, röhögött a légkalapács is. Tóth-Máthé Miklós
