Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

JEGYZET Lehet segíteni? f Mostanában gyakran ol­vashatunk egy új és elis­merésre méltó kezdeménye­zésről: ápolásra és segít­ségre szoruló öregek talál­nak gondozót olyan embe­rekben, akik vállalják, hogy meglátogatják őket, elvé­geznek ezt-azt körülöttük, ebédet visznek nekik vala­melyik étkezdéből, kivált­ják az orvosságukat — tu­lajdonképpen önzetlenül, hiszen az a csekély ellen­szolgáltatás, amit a taná­csok szűkre szabott költ­ségvetésükből kiutalhatnak számukra, kevés. Nagy sze­repe van ezekben a nem is ritka esetekben az ember­ségnek. És ezekre a segítő kezekre szükség van. Mono- ron is. Rövid idő alatt nem is egy jelzés érkezett hozzánk: itt, ebben az utcában, és ott, ab­ban az öreg házban maga­tehetetlen, idős emberek él­nek. Az egyik idős házaspár jóval túl van a hetvenen. A bácsi már hosszú ideje ágy­ban fekvő beteg, elméje el­borult, a felesége gondoz­ta, amíg ágynak nem esett ő is. Napokig feküdtek csu­kott ablakoknál, kevéske ennivalóval, amíg valaki rájuk nyitotta az ajtót. A néni türelmesen és beletö­rődve mondta: „Nem kel­lünk mi már senkinek, lát­ja, még a halálnak sem...” Ez az eset késztett arra, hogy tollat fogjak az érde­kükben: próbáljunk segíte­ni a magányos — vagy a magukra hagyott — örege­ken. Ügy, ahogy másutt te­szik : szervezetten, támasz­kodva a jó szívű emberek segíteni akarására. Mert ilyenek is akadnak, esetleg éppen azok, akik jelzik is, kik szorulnak a segítségre. Monoron sokat tettek már az idősekért, többek között az öregek napközi otthoná­nak létrehozásával. De a napközi létszáma nem bő­víthető, és vannak, akik el­járni ide nem is tudnának. Meg kellene szervezni az idős, beteg emberek rend­szeres látogatását. Tudjuk, ez újabb gond az illetéke­sek vállán. De ezt a gondot megoldották már olyan sok helyen, meg kell, hogy ol­dódjék Monoron is. (k. zs.) 'Tudósítóink jelentik Pinceklubot kapnak az üllői fiatalok Huszonöt fiatal jelent meg az üllői ÁFÉSZ-nál működő KISZ-szervezet vezetőségvá­lasztó taggyűlésén. Fogarasi László megbízott titkár az elmúlt hónapok mozgalmi életéről szólva hangsúlyozta: nehezítette a sokszínű KISZ- élet kialakítását a helyiség hiánya. Azért nem voltak eredménytelenek a hónapok. Társadalmi munkát végeztek, részt vettek a községi ünnep­ségeken, s megszerveztek egy kirándulást Sopronba. Reme­kül sikerült. i A taggyűlésen többek kö­zött részt vett Massza Sán­dor, &z ÁFÉSZ igazgatósági elnöke. Bejelentette, hogy a szövetkezet klubhelyiséget biztosít a fiataloknak. A Ga­lambos-féle emeletes ház alagsorában van egy pince­klubnak megfelelő helyiség, a KISZ-eseké lehet, rajtuk mú­lik, hogy otthonossá tegyék. A bejelentés fellelkesítette a fiatalokat, egymás után hangzottak el a jobbnál jobb javaslatok, tervek. Csécsei Mária javasolta, hogy a KISZ- szervezet hívja sorai közé az iskolából kikerülő nyolcadi­kosokat. Malecz Péter aján­lotta, hívjanak meg a maj­dani pinceklubba neves sport­embereket ... A taggyűlés titkárnak Foga­rasi Lászlót választotta meg. E. M. ÖTPERCES INTERJÚ Szakmunkások - jövőre ' A közelmúltban rövid hír­ben közöltük, hogy nagy, 12 millió forintos építkezés in­dul a Gyömirői Ruhaipari Szö­vetkezetnél. Az építkezés jö­vő őszre fejeződik be, s ezál­tal lehetővé válik mintegy 60 új szakmunkás foglalkoztatá­sa. Jelentkezőket már most 'felvesznek, s a szakképzetle­neket szakmunkássá képezik ki. Ez utóbbival kapcsolatban bővebb felvilágosítást Bata Jánostól, a szövetkezet mű­szaki vezetőjétől kaptunk. El­mondotta, hogy valóban vesz­nek fel szakképzetlen dolgozó­kat. Négy hónap alatt megis­mertetik őket a szakma titkai­val. A tanulóidő alatt 950 Ft-os alapfizetést adnak, s természe­tesen adják a szokásos ebéd­hozzájárulási pénzt is. Eddig már néhányon jelentkeztek, s az ipari tanulókkal együtt tanulják a szakmát a tanmű­helyben. A további jelentke­zőket várják. <?. j ) HÁROM HÓNAPJA MONOMIDfD >'; A . ‘,y.-/G-Y t i, H í R L Á P.„K (H Ő N K.1A D Á S A/ *. • .zJT XIII. ÉVFOLYAM, 2X8. SZÄM 1971. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Termelési tanácskozás Vecsésen A főváros földgázellátásáért felelősek Tizennyolcezer köbméter óracsúcs? Mit, miért, hogyan? A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat az ország területén négyezer embert foglalkoztat, a hozzá tartozó Vecsési Gáz­üzemben 130-at. A vecsési üzem nyolc éve működik és kulcsfontosságú helyet tölt be. Területén megy keresztül a Barátság II. távvezeték, s Ve- csésnél ágazik el a fővárost körülölelő körvezeték. A töb­bi között Budapest földgázellátásá­ért felelős Vecsés, s ez nem kis feladat, hiszen negyedé venként 232 mil­lió köbméter gázt adnak a fővárosnak. Az igény egyre nő, a fenti mennyiség kevés, 18 ezer köbméter — szaknyelven mondva — óracsúcsot kér Bu­dapest. Kielégítése a jelenle­ginél jóval nagyobb feladat elé állítja a gázüzem dolgo­zóit. Eddig a vecsésiek jól meg- állták helyüket. Munkájuk ellen nem volt panasz, pedig — s ezt a legutóbbi termelési tanácskozáson Dankó József üzemvezető külön kihangsú­lyozta — a gázzal dolgozók munkája nagyon veszélyes, nagy figyelmet kíván. Itt mindenkinek tudnia kell, hogy mit, miért, hogyan kell csinálni. Talán sehol nincs annyira egymásra utalva egy kollektíva, mint a gázüzem­nél. Itt elengedhetetlen köve­telmény az állandó szakmai továbbképzés. Ez egyébként nemcsak szükséges, de elő­nyös is a dolgozóknak, hi­szen egy-egy szakmai tanfo­lyam sikeres elvégzése ma­gasabb bérkategóriába való sorolásit is jelent egyúttal. A gázosoknál a korszerű, úgy­nevezett telemechanikai rendszerű műszerekkel dol­gozó műszaki gárda munkája épp olyan fontos, mint a leg­egyszerűbbnek vált vonalőri munka. Mind a vecsési gázüzem, mind a körvezeték mentén levő gázátadó állomások te­rületén nagyon fontos a tisztaság, a rend, s szinte szó sze­rint: életbevágó, hogy minden a helyén legyen. Külön jelentősége van ennek a vecsési központ- • ban, hisz közel lévén a főváros­hoz, gyakran keresik fel kül- és belföldi látogatók, vendé­gek, szakemberek. Fekete Gizella ECSER Fiatakk — a községükért Ecseren, a területi KISZ- szervezet vezetőségválasztó taggyűlésén, csaknem teljes létszámú tagság előtt érté­kelte Horváth Antal szer­vező titkár az elmúlt két év munkáját. Megjelent és fel­szólalt Gutái Pál tanácselnök is. Elismeréssel szólt a fia­talok segítőkészségéről, s kö­szönetét mondott azért a munkáért, amelyet a járda­építésben és a községszépí­tésben végeztek. A helyi önkéntes tűzoltó­testületben nagyon sok a fiatal: a községnek szerez­tek dicsőséget az országos tűzoltóverseny második he­lyével. Az elnök ismertette a tanács elképzeléseit a jövőre megépítendő ifjúsági parkról, s kérte azok mozgósításához a fiatalok támogatását. Az új vezetőség titkára Horváth Antal lett. (S.) Csehszlovák sportküldöttség járt Monoron Hétfőn öttagú csehszlovák sportküldöttség látogatott Mo- norra, Barna Józsefnek, a megyei sportszövetség elnö­kének kíséretében. A ven­dégeket dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnöke fogad­ta, majd a járási sportélet ve­zetői tájékoztatták őket a já­rás sportéletének fejlődésé­ről, eredményeiről és gond­jairól. A küldöttség ezután megtekintette az új monorí sportkombinátot, melyről a legnagyobb elismerés hang­ján nyilatkozott. MÁR ÉPÜL AZ ÚJ SŰLYSÁPI ISKOLA Az új sülysápi iskola ré­gen várt építésénél megtör­tént az első kapavágás, elkez­dődött a szükséges föld- és tereprendezés. Megkezdődött a község egy másik részén, a Hámán Kató és a Deák Ferenc utcában, a járdaépítés is. MAI M*CSOR MOZIK Gomba: Nagykorúság. Monor: Kísért a múlt. Űri: Ben Wade és a farmer. Vecsés: Marie szeszé­lyei. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Üttörő- ház: Rákóczi-kiállítás. Nyitva: S- től 14 óráig. Vecsés, művelődési ház: Gammel József képkiállítása. Nyitva 10-től 12-ig és délután 15- től 18 óráig. Nem baj lányok, majd legközelebb Kis ABC épül Monoron Segített, aki csak tehette Az építők dolgoztak, nagy volt a sürgés-forgás az el­múlt szombatokon, vasárnapo­kon Monoron, a Kossuth Lajos utca ■ 133. szám alatt. A vásártér felé lakók régi kí­vánsága van teljesülőben: az üllői ÁFÉSZ kis ÁBC-áru- házat épít. Mind az építte­tő, mind a lakosság szeretné, ha még a tél beállta előtt el­készülne az épület. Ehhez azonban nemcsak pénz, ha­nem munkaerő is kell. Pénz van, munkaerő nincs. Illetve... Az ÁFÉSZ igazga­tósága felhívással fordult a szövetkezet dolgozóihoz, kér­te, hogy aki csak teheti, se­gítsen munkájával a bolt építésében. A felhívás nem maradt eredménytelen, egy- egy napon több mint húszán jelentek meg, a központi iro­dából és a lakatosrészlegből. Lapátot fogott maga az igazgatósági elnök, Massza Sándor és segített Pálinkás János főosztályvezető, Farkas György előadó, Petrányi Jó­zsef szállításvezető is. Kész­séggel jelentkezett az ÁFÉSZ Péterffy felvétele mind a 11 gépkocsivezetője: négyen vezették a teherau­tókat, a többiek rakodtak. A 182 négyzetméteres kis ÁBC- áruház betonalapja elké­szült, sőt, egy méter maga­san már a falak is állnak. Szombaton, vasárnap ismét benépesül az épülő bolt kör­nyéke. E. M. Bp. Spartacus ÁÉJKL— Monori SE 3:0 (2:0). Megváltozott a Monori SE programja, s így, szombati hí­rünkkel ellentétben, nem ha­zai pályán, hanem a főváros­ban debütált a bajnokságban a csapat, szombaton. A mono­ri lányok a következő össze­állításban léptek pályára: Iz­mán Ilona, Szegedi Erzsébet, Kovács Teréz, Pozsár Ildikó, Bajkai Zita, Fábián Ági, Knul Ilona, Gál Julia, Müller Ilona, Szalai Julia és Izmán Eszter. Nagy lámpalázzal kezdtek, s emiatt a fővárosi csapat húsz perc múlva már 2:0-ra veze­tett. Ahogy teltek a percek, a lányok úgv találtak maigukra, s a félidő végefelé formás tá­madásokat vezettek. A máso­dik félidőben már egyenran­gú ellenfelek voltak, a na­gyobb rutint és az összeszo­kottságot azonban a lelkese­dés nem tudta ellensúlyozni. Jók: Szalai Julia, Knul Ilo­na, Kovács Teréz. Ma a Monori SE ismét a fő­városban játszik, a Szakipari Építők ellen. Vasárnap a csa­pat bemutatkozik Monoron, a HPSE-t fogadja, délután 4 órakor. V. I. Fájó szívvel mondunk köszönetét rokonainknak, a pilisi ÁFÉSZ, a hizlalda vezetőinek, dolgozóinak és mindazoknak, akik egyetlen fiúnk ifj. Pálinkás János tragikus elhunyta alkalmával részvétüket nyilvánították és temetésén Pili­sen megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Édesanyja, édesapja és a nagyszülők. RAKODÓK — Nyomás fiúk, ne lazsál­jatok, hé, Jampi, Aljampi, Tiszta-jampi, Főjampi! Nevetnek. Mintha nem is éreznék a liszteszsákok sú­lyát. Pedig ma már ez lesz a második túra. Az elsőt kora délelőtt „terítették”, most Ül­lő három nagy üzletébe indul­nak a szállítómunkások a mo­nori FÜSZÉRT-fiók udvará­ról. A kocsira, s a pótkocsi­ra 101 mázsa áru kerül. Né­gyen kísérik: Gér István a gépkocsivezető, Gazda Lász­ló, a rakodóbrigád vezetője, Szlovák Sándor és Miczkó Sándor. Fél 11-kor indulunk. — Fél kettőre itt leszünk újra! Óvatosan fordulunk ki a Mátyás király utcára. Viszik a cukrot, a lisztet, a sót, az édességet, a narancsszörpöt az üllőieknek. SIETÜNK. Szorít az idő, s nem minden­napos dolog, hogy egy nap három fuvart lebonyolítanak. Ez szerencsés nap. Nem ma­rad el túra, meglesz a szabad szombat... — Idő... Percre meghatá­rozva, mennyi idő alatt érünk o községbe, a boltig, mennyi idő alatt rakodunk le, s rak­juk vissza a kocsira a göngyö­leget. Felrakodni is ésszel kell, hogy az legyen kéznél, amit éppen keresünk, ne legalul ko­torásszunk egy hiányzó boros­láda után, mert az időveszte­ség. .. Megállunk a 8-as élelmi­szerboltnál. A mozdulatok gyorsak, de nem kapkodok, összeszokott brigád. Á gépko­csivezető a platón áll, a nehéz árut adogatja először, a súlyos zsákokat. VÁLLON A ZSÁK, indulás, már itt a másik ra­kodó, 'az ő vállára is egy, a kisebb papírzsákokból három is, egymás tetejére. Nem be­szélnek. Tudják mit kell le- I rakni, s fél szavakból is értik egymást. Húsz perc — aztán az üres helyre a „göngyöleg” kerül, papírzsákok, ládák, üve­gek. — Mi igazán nem mondha­tunk semmi rosszat a szállí- tókra. Erre a brigádra meg kü­lönösen nem. Soha semmi probléma nem volt még... — Viszlát! Hercegnő, nem jön velünk? Nevetnek megint. Két üzlet van még hátra, egyik a 4-es műút mellett. — Itt lemegy a nagyja! Ez jó nagy üzlet! Kibújik a nap a felhők mö­gül, verejtékcseppek a rako­dók homlokán. A kocsi kiürül, a póton van még áru, az a harmadik bolté. Lisztpor száll. FÁRADTAK? Hát... Az üres helyre leg­alább annyit kall visszacipel­niök, kiürült borosüvegekből, ládákból, mint amennyit le­raktak. Kis szünet, cigarettafüst. Jól­esik. A brigádvezető átnézi a papírokat, rendben van min­den, mehetünk tovább. Az üz­letvezető utánuk integet. Az autórádió már a déli melódia­koktélt zümmögi. A nemrég újjáalakított önkiszolgáló rak­tárajtajában már várják a szállítókat. — Ügy nézem, eső lesz.., — Nem hiányzik! A ponyva neheziti a rako­dást. Csapkod, félre kell haj­tani, kerülgetni. Időveszte­ség. Gazda László a zsákok tete­jén áll. Feladogatják az újat. Ebben a boltban is csak nők dolgoznak, ők nem cipeked- hetnek, s az áru csak így fér el. A csöppnyi irodában kávé fő, belengi a levegőt. — Ezt a brigádot mi na­gyon szeretjük. De nincs baj a többiekkel sem, soha. — Mit mondtam? Fél ket­tőre otthon leszünk! Még egyikük sem ebédelt. Majd útközben, fent a ko­csin. Most már a verejtéket is letörölhetik. Több száz má­zsát emelnek naponta. Kár­térítést még nem fizettek, vi­gyáznak az árura, pontosság kell ehhez a munkához, és lel­kiismeretesség. Meg erő. Há­romig újra felrakodnak. Pi­lisre mennek. Ma ez lesz a harmadik túra. , (k. zs.) alakult meg Pilisen, a Ruhá­zati Ktsz-nél, a KlSZ-szerve- zet. A tagság a vezetőség rö­I vid munkájával elégedett volt, KlSZ-titkárnak ismét Gál Ju- 1 ditot választotta.

Next

/
Thumbnails
Contents