Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

1971. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Nemcsak műszaki hiányosság... BALESET TÖRTÉIT EGY KIEGÉSZÍTŐ ÜZEMBEN korabeli, nyilvánvalóan tisz­tességesen dolgozó asszony. Nem tudja, mire várhat. — Az egyik legjobb dolgo­zónk volt, kérem. Kapott is kiváló dolgozó oklevelet, meg ötszáz forintot. '— Mégsem találta fontos­nak senki, hogy hivatalos kül­döttségként, ha mag végleges, hivatalos formában nem is, de emberi és munkaadói kö­telességből közölje Tóthnéval, hogy nincs egyedül, hegy nem hagyják sorsára. A tsz- * irodától , és a részlegvezető lakásától két-kát percnyire, az idegösszsroppanás küszö­bén sejtelme , sincs róla, mi vár rá. — ' Hát... valamit föltétle­nül kitalálunk neki. Pereli Gabriella Hidraulikai kutatók nemzetközi tanácskozása A napokban ért véget Pá­rizsban a Nemzetközi Hid­raulikai Kutatásügyi Szövet­ség XIV. kongresszusa. A kongresszuson a magyar hid­raulikusok számos dolgozattal, előadással szerepeltek. A ma­gyar küldöttség- tagjai több alkalommal részt vettek a tu­dományos kérdések vitájában. A víztárolók feltöltődéséről tárgyaló szeminárium elnöki tisztét a küldöttség vezetője, Bogárdi János akadémikus töltötte be, akit a kongresszus hazánk képviseletében a szö­vetség végrehajtó bizottságá­nak tagjává választott. KSH-MÉRLEG 1370 millió órai munka hét hónap alatt Az ügyiratból. Feljelentés szabálysértés ügyben. Elkövető: Szecsey Gábor segédüzemvezető, mun­kahelye Kiskunlacházat Pető­fi Tsz kiegészítő üzeme; havi keresete 6000 forint A sza­bálysértés 1971. június 22-én történt. Tóth Józsefné, a Pe­tőfi Tsz alkalmazottja, mun­kahelyén, az alágyújtós-ké­szítő üzemben súlyos, cson­kulásos balesetet szenvedett. A vizsgálat szerint a balese­tet szenvedett baleseti oktatá­sa hiányos volt, a csigás cső­prés, amelyen a baleset tör­tént, nem volt kellően bizton­ságos. A gépen nem volt hasz­nálati utasítás... A műveze­tő feladata lenne, hogy a be­szorult gépet kiszabadítsa, és üzemképessé tegye, azonban gyakran előfordul, hogy a mű­vezető neim található meg a részlegben. Így volt a baleset időpontjában is — mondta jegyzőkönyvbe a balesetet szenvedett Tóth Józsefné. Elhagyatva ?- Tóthék kertes házban lak­nak. Kint borús az idő, Tóthné mégis leeresztett redőnyök mögött üldögél. Bevezet a na­gyon tisztán tartott lakásba. Amikor kérdezem, még szinte vidám. Csak néhány percig tartja magát, azután hirte­len sírva fakad, amint bal ke­ze bekötött csonkját mutatja. Három középső ujját és te­nyere egy részét amputálták. — El tetszik hinni, hogy móg'a sarki boltba sem me­gyek ki azóta? Harmadik hó­napja nem tudok másra gon­dolni, mint, hogy én már örökre így maradok. Rettene­tes, hogy még idehaza is tehe­tetlen vagyok, félkézzel sem­mit sem tudok kezdeni ma­gammal. A párom már sok­szor mondta, hogy ha így foly­tatom, idieggyógyintézetbe ke­rülök. De, hát--én mindig dol­goztam, s még csak negyven­hét éves vagyok. Mi lesz ve­lem ezután? — Valamit csak mondtak, hogy segélyt kap, hogy mi­képpen gondoskodnak a jövő­jéről, hogy könnyű munkát adnak? — Amikor a kórházban fe­küdtem, negyednap behozták a baleseti papírt Azzal jött be az elnök felesége, meg a párttitkár. Azóta csak a mun­katársaim látogattak meg. — Messze van a tsz-iroda? — Ugyanebben az utcában. Innen hárompercnyire. — És a részlegvezető? — A másik utcában, lakik. Rég ismerem, azelőtt a tsz- ben bri'gádvezető volt; férjem is ebben, a tsz-ben dolgozott. — Mikor került az alágyúj­tós üzembe?. — 1969 január másodikétól dolgozom ott. Előbb hagyomá­nyos gépeken, aztán ugyanott úgynevezett parázs-gépen. Két asszony szolgált ki egy gépet, váltogattunk: hol egyikünk la­pátolt, azaz etette a gépet, hol a másik, mert a két fázis nem egyformán nehéz. Ez a pa­rázs-gép csőalakú alágyújtóst készít. Attól a naptól kezdve tértünk át arra, hogy nem pa­pírhengerbe töltöttük a forgá­csot, hanem nyloncsöbe. Azt mondták, ha beválik, ezután így csináljuk. Reggel hatkor kezdtünk. Fél egykor megállt a gép. Csukd le, mondtam a társamnak, majd kitisztítom. Aznap én etettem a gépet, és mindig az etető tisztítja Ezek a gépek gyakran beszorulnak, ha nagyobb forgácsdarab vagy fadarab kerül beléjük. Ilyen­kor — naponta néha többször is — áramtalanítottuk és ki­szabadítottuk a gépet. Az volt a szokás, hogy aki a gombnál áll, kikapcsolja, aki az etető­nél áll, belenyúl és kitisztítja. Mózesné, a társam, amikor szóltam, kikapcsolta a gépet. És anélkül, hogy szóltam vol­na, mint szoktuk, hogy „me­het” — visszakapcsolta. So­sem fogom megérteni, hogyan tehette. Pedig aznap négyszer- ötsZör is pucoltuk a gépet. — A részlegvezető mit csi­nált? — Nem volt ott. De nekünk sosem kellett ehhez részlegve­zető. Három ilyen gépből csak egyet nem kellett folyton nyi- togatni, pucolni. Védőrács egyiken sem volt. — Hogyan számolták el a sok leállást? ,— Hogyan? Hát sehogy. Da­rabbérben dolgoztunk. A ke­resetünk? Mikor hogy. Fel­ment néha 1600—1800 forint­ra is, de télen, amikor jobban akad a forgács, mert nedves, csak 1100, 1050 forintot tud­tam keresni. — Hogyan folyt le a bale­setvédelmi oktatás? — Egy papírról felolvasták a tűzrendészetet, meg hogy nem szabad járó gépbe nyúl­ni, meg hasonlókat. Meddig tartott? Tán fiz percig; alt­kor aláírtuk és kész... Kü­lönben azt hallom: azóta vé­dőrácsot szereltek a gépekre. Rács: csak most! Szecsey Gábor ágazatveze­tőt a telep irodájában talá­lom. — Kérem, hozzám nyolc részleg tartozik, de ezeket a gépeket jól ismerem. Buda­pesten vettük, a Keripartcl, a Soroksári út 117—119-ben. Ott húsz évig használták, vé­dőrács nélkül, mégsem tör­tént baj. Ócskák? Miért let­tek volna ócskák? Jó gépek ezek. Nem voltak balesetve­szélyesek. Szerintem • mind a két nő hibás volt. Hogy ak­kor miért tettünk rájuk utó­lag védőrácsot? Kijöttek a já­rástól, mondták,' hogy oldjuk meg. Most mind a négy gé­pen van védőrács. Ha fel­nyitják, egyidejűleg áramta- lanítja a gépet. *— Mibe került a védőrács? — Olyan hatszáz forint kö­rjil. — Szeretném megnézni. Kint, tető alatt, de min­den csapadéknák alaposan kitéve, nagy zacskókban áll a forgács, az alágyújtós. Nem csoda, ha átnedvesedik és be­szorul. A gép olyan mint egy asztal, másfél méternyi sincs, közepén óriási mákdaráló­hoz hasonló szerkezet. Aki a csőnél (s egyben az áramtala- nító gombnál) áll, és aki a gé­pet eteti, vagy tisztítja, egy­mással szemben, és egymás­tól legfeljebb fél-egy méter­nyire áll. A gombot másképp nem lehet lenyomni, csak 'a másikkal szembefordulva. ­— Gondolkoztak azon, mi lesz Tóthnéval? — Hát... egyelőre nincs döntés... Amíg ki nem hall­gatják a részlegvezetőt, a mű­vezetőt, meg Szecsey Imrét, a szövetkezet munkavédelmi felelősét, nem dönthetünk. — Két hónapja vált rok­kanttá egy egészséges, java­JEGYZET A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI IRODÁK előszobáiban érdemes lenne egy hétig szá­molni, -.hányszor hangzik el naponta e mondat: „Az elnö­köt keresem”. Ijesztően nagy ' számok jönnének ki. A leg­nagyobb járás egyik termelő- szövetkezetében délfelé keres­tem az elnököt (én is őt!), aki elárulta, hogy azon a napon már a hetedik „vendég” va­gyok, aki vele akar beszélni. Nyilván a beosztottak, a tagok is keresték, vagy keresték vol­na, ha a járástól, a megyétől, vállalatoktól és intézmények­től éppen nem lettek volna nála. Ma még az sem ritkaság, hogy este, a lakásán keresik az elnököt. Ilyenkőr mondják a tagok: nappal dolgozunk, nem értünk rá az irodára menni. Egy másik szövetkezetben azt mondta egy idős asszony: „Jó ember a mi elnökünk, mindenkit meghallgat”. Hozzá kell tenni, az említett elnök nemcsak meghallgat, hanem amit tud, el is intéz. Nem az az ember, akinek nyitva az aj­taja, de az ablaka is. Más szó­val, az egyik fülén be, a má­sikon ki. Erről az elnökről a A KSH szerint az ipari mun­kások ez év hét hónapjában összesen 1370 millió órát dol­goztak, egy százalékkal keve­sebbet, mint tavaly ilyenkor, ami összefügg a munkáslét­szám 1,6 százalékos csökkené­sével. A munka márciusban és júniusban volt a leginten­zívebb, 211 millió, illetve 201 millió munkaóra teljesítésével. A hét hónap alatt a legtöbb (703 millió órai) munkát a ne­héziparban, ebből 428 millió órait a gépiparban végeztek. Bár a munkaórák száma ke­vesebb volt, mint tavaly ilyen­kor, mégis több terméket állí­tottak elő, mert a munkások egy-egy órai átlagteljesítmé­nye most 7 százalékkal maga­sabb volt, mint a múlt év azo­nos időszakában. Néhány ága­zatban az átlagot jóval felül­A Kenderfonó- és szövőipari vállalatnál nemrégibén felsze­relt nagy teljesítményű háló­kötőgépeket főképpen halász­hálók ' gyártására használják. Csomó nélküli liálókat készíte­nek vele a szintetikus mű­anyagszálakból. A jiálók any- nyira tetszetősök, hogy deko­rációs anyagként, sőt még la­kásfüggönyként is vásárolják. Rendkívül szilárdságuk, tar­I járásnál már nem olyan egy­értelműen mondták a jó. jel­zőt, mint a szövetkezet idős asszonya. Nem rossz ember, csalr nincs ideje tájékozódni, lépést tartani a legfontosabb új- dolgokkal. Rutinból gazdál­kodik, nincsenek elképzelései hosszabb távon és így tovább. A járási vezetővel való be­szélgetésben’ szóba került, .va­jon csak az a jó elnök, akinek mindig és mindenki előtt nyit­va áll az ajtaja? Előkerült egy ellenpélda is. Amikor az egyik termelőszövetkezeti elnök ki­írta az ajtajára, hogy ügyfele­ket csak délelőtt fogad, nagy volt/a felháborodás a tagok között. Nem egy úgy nyilatko­zott: a mi elnökünk urat ját­szik, valamikor a főjegyző írta ki az ajtajára, mikor fogad bennünket. ' MIT TEGYEN HÁT AZ EL­NÖK? Ha sem ez, sem az nem jó. Az ismert „tanácsot” köny- nyű elsorolni. Ügy szervezze meg a munkáját, hogy min­den fontos dologról tudjon, ami a termelőszövetkezetben történik és ezekre mondjon igent, vagy nemet. Jól infor­mált legyen, politikai és. gazda­múlták. A villatnosipari gépek és készülékek gyártásával fog­lalkozó munkások 16, a fafel­dolgozó ipariak 13, a közleke­dési eszközöket gyártók és a nyomdászok 12—12 százalék­kal nagyobb .teljesítményt nyújtottak óránként, mint ta­valy. Több más iparágban vi­szont nem érték el az átlagos növekedést, de az elmúlt év első hét hónapjának szintjét így is mindeiihol túlhaladták. A munkások havi átlagkere­sete az év eddigi szakában 2022 forint, 4,1 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyen­kor. Az átlagkeresetek azon­ban hayonta kisebb-hagyobb mértékben változnak. Május­ban 1989, júniusban 2067, jú­liusban 2081 forintot keresett átlagosan egy-egy munkás az iparban. tósságuk adta a vállalat szak­embereinek . azt az ötletet, hogy kísérletképpen mosózsá­kokat is készítsenek belőle. Az első mosózsák-sorozat már ké­szen is van. A tisztítóüzemek ilyen zsákban helyezik be a mosógépbe a tisztításra be­adott ruhát. Az első sorozatot a fővárosi és szegedi tisztító- üzemekben próbálják ki nagy- üzemileg. b a OK sági kérdésekben, ne szakad­jon el/ a tagságtól, és jusson ideje magánéletre, tanulásra, pihenésre, szórakozásra. A lis­ta talán nem is teljes, de ettől még aligha csökken az .elnö­köket rohamozok száma. Könnyű mondani — de mást mégsem lehet javasolni — ezen az állapoton elsősorban maguk az elnökök változtat­hatnak. Talán egyetlen szóval lehetne kimondani: munka- megosztás. A munkamegosz­tással azonban a beosztottak kapják meg mind a két felté­telt: az önállóságot és a fele­lősséget is, mert a rájuk bízott részfeladatokban csak így tud­nak intézkedni. Sajnos, van néhány elnök, aki azt véli, csak akkor születik jó döntés, ha a végső igent ő mondja ki. Az egyre sokrétűbbé váló szö­vetkezeti gazdálkodás miatt erre egy személy képtelen. Tegyük fel, ha ’valamelyik termeltető vállalat kiküldöttje a szerződés alapján termelt növényt, akarja megtekinteni, ehhez egy brigádvezető vagy egy agronómus is elegendő, akkor ne mondja azt, hogy az elnököt keresem. A példa talán A JÓ ELN FÜGGÖNYKÉNT IS Csomó nélküli háló Tréning a Pilisben A Kilimandzsáró és a Móni Kenya megmászására készül a magyar Afrika-expedíció Az első magyar Afrika-ex- peciíció a fekete, földrész leg­magasabb hegységének: a Ki­limandzsáró 6010 méteres Uhu­ra Peak csúcsának megmá­szására készül. Tervük szerint a hegység 4200 méteres ma­gasságában, Teleki Sámuel emléktáblát helyeznek majd el, megemlékezésül, hogy . ő volt az első magyar embfer, aki 5000 méteres magasságig feljutott. Ezután megkísérlik az 5200 méteres Mawenzi- csúcs megmászását az 1500 méteres sziklafalon, valamint a Mont Kenya két iker csú­csát másszák meg. A 15 tagú expedíció decem­ber elején indul 20 ezer kilo­méteres útjára. Az alpinisták vezetője és szervezője Orbán Pál, az Egyesült Villamossá­gi Gépgyár elektrotechniku­sának irányításával, a pilisi hegyekben, a Magas-Tátrában és a romániai Királykőn ké­szülnek fel az expedícióra. A felvétel az expedíció egy csoportjának edzéséről, a Pi­lisben lévő Oszolytetőn ké­szült Képünkön: Perge Fe­renc és Halmos Péter hegy­mászás! gyakorlata. A BBC írfílmje a magyar mezőgazdaságról A BBC angol televízió 20— 25 perces tv-filmet szándéko­zik bemutatni a magyar me­zőgazdaságról, a paraszti élet­formákról. A filmet angol ren­dező irányításával, a Magyar Televízió készíti. Az első rész forgatását kedden Kecskemé­ten, a Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz-ben kezdték meg. Filmszalagra kerül többek között — minden álromantika nélkül — a gazdaság híres ló­tenyésztő üzemága, a lovak idomítása, versenyre készíté­se. Bemutatják a magyar ku­koricatermesztés módszerét és szemléltetik a termelőszövet­kezet melléküzemágait: a gazdaság saját gabonáját fel­dolgozó malmot, péküzemet, a földművelők, a mai magyar parasztság életét pedig a köz-, művesített tanyaközpontok­ban, majorokban'veszik film­re. A szomszédos szikrai álla­mi gazdaságban az alföldi szü­retet, Kalocsa környékén pe­dig a fűszerpaprika termész- tését. füzérezését, feldolgozását örökítik meg. Móri napok ' Mór községben október 1—3. között tartják meg az ezerjó hazájának hagyományos ün­nepét, a móri napokat. Az ünnepségsorozat fénypontja­ként ismét megrendezik a jel­mezes szüreti felvonulást. túloz, de sok helyen ilyesmire is elaprózza magát az elnök és így a saját dolgára kevés ide- v je jut. Igaz, ennek az éremnek is két oldala van. Jócskán álcád az instruktorok között is olyan, aki csak akkor érzi ma­gát jól tájékoztatottnaík, ha kérdéseire az elnök ad vála­szokat. A MUNKA- ÉS A RE- SZORTFELELÖSSÉGEK meg­osztása után is marad még az elnöknek annyi teendője, amire még mindig érdemes bizonyos ’ napi időbeosztást csinálni. Nem , kívánhatja egyetlen szövetkezeti tag sem, hogy a nap minden órájá­ban — még a tálcásán is —, bármilyen ügyben rendelke­zésükre álljon az elnök. Nem célja e cikknek a napi mun­ka szervezéséhez tanácsot ad­ni: Ezt szövetkezetenként, a tsz- és a vezető apparátus nagysága, a helyi szokások és más összetevők alapján lehet csak megállapítani. Va­lami 1 rendező elvet azonban a vezetésben ki kell alakítani, hogy ne az ügyeik sodorják a vezetőket, hanem ők vezessék az ügyeket. Az elnök szabadabbá téte­lében. segíthetnének azok a szervek is, amelyek az el­nököket különböző társadal­mi funkciókba, igazgatósági ta­goknak stl. beválasztják. Van­nak elnökök, akik különböző ülésekre, ankétokra járva 3—4 napot is távol vannak heten­te, a szövetkezetükben csak „vendégként” látják. Az ilyen utazó elnökök valahol, vala­mikor feltűntek, az egyes szervek el sem tudják képzel­ni, hogy az ő választott tes­tületükben az ilyen jónevű elnök ne vegyen részt. A tár­sadalmi megbízatások felül­vizsgálása, radikális csök­kentése régi téma, de még mindig megoldatlan. MA MAR A SZÖVETKE­ZETEKBEN egyre több az olyan párttitkár, főkönyvelő, agronómus, vagy más beosztott vezető, aki jól tudná képvisel­ni a szövetkezetét bizonyos választott testületekben, de „otthon” is tárgyalópartne­re akárkinek. Nyilván, vau­nak ügyek, amiben az elnök, a vezetőség vagy csak a köz­gyűlés dönthet. Azt sem le­het mondani, hogy egy-egy bér- vagy háztáji vitába az elnök ne szóljon bele, de az idejükre az elnököknek sok­kal jobban ,kell vigyázniuk, .mint ahogyan azt jelenleg elég nagy számban teszik. Száz szónak is egy a vége: a kisipari vezetési módszerek­kel, a közösség és az elnökök érdekében is, mindenütt, mi­előbb szakítani kell. ’ Csikós Balázs m

Next

/
Thumbnails
Contents