Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-02 / 206. szám
-7 űrlap 1971. SZEPTEMBER 5., CSÜTÖRTÖK Bürokráciabravúr Üj KRESZ-táblák Érzelmek, ösztönös cselekvések Mit mond a pszichológus: mi okozza a karambolokat ? Miért csináljuk egyszerűen, ha bonyolultan is lehet? Gyönyörűséges példáját tapasztaltam ennek kétszer is, az IBUSZ és a Volán jóvoltából. Mert azelőtt, ha vonaton vagy távolsági buszon utaztam, s náluk váltottam a bilétát, jegy gyanánt kezembe nyomtak egy kitöltött cédulát. Most is cédulát kaptam, ám két példányban, a harmadik a füzettömbben maradt, a kisasszonynál. Mikor a jegyeket két példányban átnyújtottam a vasúti, illetve a buszkalauznak — a hatás ugyanaz volt. Szegények ellilultak és szederjes lett az ajkuk. Ami nem csoda, mert a jegyen, a zsúfolt kocsiban féliában állova, lyukasztaniuk kellett a hónapot, a napot, a napszakot s még két-három, A tsz-irodában végzett munka — erkölcsi és anyagi elismerését tekintve — nem számít ma már protekciós munkakörnek. A szövetkezetek többségében komolyan ügyelnek arra, hogy az adminisztráció ne legyen tűiméretezeitt: jelenleg a taglétszámnak mintegy három százalékát teszi ki az irodai dolgozók száma. Ez kereken harmincezer embert jelent Az arány lényegesen kedvezőbb, mint az iparban, bár a gyorsan növekvő adminisztrációs terhek következtében a jövőben valószínűleg rosszabbodik a helyzet. A lanJcs: él it szükséglet Mi a jellemző ennek a harmincezer embernek a munkájára, helyzetére ? Talán először is az, hogy évről növekvő követelményeknek kell eleget tenniük. A tanulás életszükséglet számukra. Az irodai munkakörök zöme képesítéshez kötött munkakör. A főbb vezető és irányító munkakörben foglalkoztatottak 25,7 százaléka egyetemi vagy főiskolai képesítéssel rendelkezik. (1966-ban ez az arány 19,6 százalék volt.) 54,5 százalékuk középfokú szakképesítést szerzett. (1966. 40,2 százalék.) Míg 1966-ban a vezetők 11 százaléka nem rendelkezett a szakmai képesítéssel, ma 5,1 százalékuk. Ez is elég sok, hiszen a közölt adatok szerint minden huszadik termelőszövetkezetet érint, a gyors fejlődés azonban ennek ellenére nyilvánvaló. Ismert, hogy az irodai dolgozók jó részét a könyvelés, az adminisztráció köti le. A követelmények növekedésével párhuzamosan nőtt a fő- és beosztott könyvelők képzettsége is. A múlt év végén a főkönyvelők 78,2 százaléka, a beosztott könyvelők 14,4 százaléka volt mérlegképes könyvelő, s tovább bővült az egy vagy több tanfolyamot végzettek aránya. (63,2 százalék.) Az utóbbi években jelentősen nőtt a műszaki-technikai ügyintézők száma is az irodákon. Újabban egyre több közös gazdaság foglalkozik üzemgazdasági csoport létrehozásának gondolatával. A tsz-ek kereskedelmi tevékenységének bővülése az iroda dolgát is szaporítja. A kisegítő és melléküzemágak zavartalan munkája is azt követeli, hogy az ügyintézés megfelelő színvonalban álljon. A háztájival — mint a közös szerves részével — való intézményes törődés sem nélkülözheti az irodai felelőst. Tekintély és m:g' e:sülés Természetes, hogy a hozzáértés gyarapodása, a közösségért való fáradozás egyúttal az irodai dolgozók tekintélyének, erkölcsi és anyagi megbecsülésének növekedését is magával hozta. Különösen, ha tudják, s azt általában tudni szokták, sőt megjegyzik a szövetkezeti gazdák, hogy irodai munkatársaik legtöbbje komoly áldozatot hozott a nagyobb tudásért, előttem ismeretlen rendeltetésű lyukkal is ékesítették a bárcát, sőt, valamit rá is írtak. Azután az egyik példányt, melyen vörös betűkkel tündökölt, hogy „Utazásra érvénytelen", zsebükbe dugták. Mint megtudtam, ezeket nekik össze kell gyüj- teniök a célból, hogy a jegy- kiadóhely központja összehasonlítsa a füzettömbben maradttal. Hogy mindez mire jó? A kalauzoknak megvan a véleménye erről. Csakhogy az nem tűri a nyomdafestéket. Szerencsére az egész „értelmére” magamtól is rájöttem. Ez a bürokráciabravúr az IBUSZ és a Volán közös hozzájárulása ahhoz, hogy az egy főre jutó papírfogyasztásban mielőbb elérjük a világszínvonalat. b. j. kevés szabad idejének csaknem telj'es feláldozásával szerzett képesítést, vált munkájának szakértőjévé. Azonkívül jól látják az emberek, hogy a vállalatszerű gazdálkodás körülményei, a „naprakész” könyvelés, az ön- költségszámítás, ; a pénzügyi egyensúly megtartása milyen nagy, és az év folyamán elég sűrűn ismétlődő erőfeszítéseket követel az irodaiaktól. Tudják, elismerik, hogy nemcsak odakinn a földeken vannak munkacsúcsok, elég gyakori az ilyen állapot az irodán is. Ilyenkor késő este is világos az irodaház ablaka, túlórapénz, vagy más ellenszolgáltatás nélkül is teszi a dolgát mindenki, becsülettel, tisztességgel, a közösség, a nagy család boldogulása érdekében. Nemcsak munkahely Becsület, tisztesség... Ne gondoljuk, hogy az ircdabeliek s Az új, módosított KRESIZ előírása szerint táblával jelzik a lakott települések végét az országutakon. A fehér ezt kevésbé érdemlik meg, mint bárki más a nagyüzemben tevékenykedők közül. A szövetkezet a többségük számára nemcsak munkahely, hanem életük, teremtő ambícióik kiteljesedésének fő terepe egyben. Akadhat közöttük — mint ahogy álcád is bizonyára —, aki joggal bírálható úrhatnámság, közömbösség miatt. Az ilyenek azonban napról napra kénytelenek látni, hogy az irodisták magatartására milyen érzékeny a közösség többi tagja. Pozitív hatással jár ez az érzékenység. Arra nevel, hogy a naprakész ügyintézés mellett ne mutatkozzék restancia emberség dolgában sem. Ez a törekvés pedig akkor hozza meg a gyümölcsét, ha egyformán jellemzi az ügyintézők és a többi szövetkezeti gazda emberi, munkatársi kapcsolatát. Hiszen tudjuk, hogy e tekintetben is kettőn áll a vásár... Kovács Imre alapra festett helységnevet, átlósan piros csík szeli át. A Dunakanyarban már elhelyezték az új típusú műanyag táblákat. Foto: Urbán VAS MEGYE Számítóközpont — vattaiatoknak A Vas megyei vállalatok közös erővel megyei számító- központot hoznak létre. Működtetéséhez messzemenő segítséget nyújtanak a megye matematikusai — közölték az MTESZ megyei elnökségének keddi szombathelyi ülésén, amelyen összegezték, hogy az egyesületben levő szakágazatok művelői milyen segítséget nyújtanak a megye negyedik ötéves tervének megvalósításához. A számítócentrum most már nélkülözhetetlen a megye nagyvállalatainak — a Szombathelyi Cipőgyár, a Latex, a Remix stb. — irányításához. „Szólóban” egyik sem lenne képes létrehozni és üzemeltetni, ko- operálással azonban a közeljövőben megvalósul. Különös vizsgálatot tartottak nemrégiben a KPM közúti és vasúti pályaalkalmassági intézetében. A néphadsereg két, fiatalokból álló csoportját vetették alá vizsgálatnak. 77 fő súlyos balesetet okozott gépkocsival, a többi 81 fő ugyancsak hivatásos állományú, balesetmentesen vezető gépkocsivezető, mind életkorát, mind kiképzésüket tekintve homogén csoport. A vizsgálatokat az emberi viselkedésre vonatkozó ismeretek teljes figyelembevételével szervezték meg. Orvosi, cselekvéstani, személyiség- vizsgálatok, KRESZ-teszt eredménye kimutatta, hogy érdekes módon mindennapos cselekvéseink, így a gépkocsival való mozgás szorosabb kapcsolatban van az érzelmekkel és ösztönös folyamatokkal, mint az értelemmel, vagy az akarással. Ezt másként úgy is kifejezhetjük, hogy cselekvéseinkben a pszichikum ellenőrző, irányító, szabályozó szerepe csak másodlagosan érvényesül a mozgással szorosabb kapcsolatban levő érzelmekkel és ösztönös hatásokkal szemben. A pszichológiának igen fontos szerepe volt a vizsgálatokban, hiszen a baleseteket sem testi, sem egészségi állapot, sem a vérellátás vagy az idegállapot zavara nem magyarázta. Miért történtek mégis a balesetek? A gépkocsivezetőknek emberbarátaikkal szemben közvetlen megnyilvánuló reakciói, szociális alkalmazkodóképességük, védekezésre való hajlamuk vizsgálatánál a mérleg nem a bales«lező gépkocsivezető felé billen. Erősebbek viszont a balesetezők- nél az énes törekvések. A munka szeretete, a pozitív családi érzés jelenléte segíti a balesetek elhárításának képességét, míg a munkához való rossz viszony, a túlzott szórakozásvágy, vagy a megalapozatlan túlzott öntudat, az anyagias pénzvágy, illetve a túlzott sikervágy fokozza a gépkocsi- vezetők balesethajlamát. Az antiszociális hajlamúak, az agresszívek, a gúnyos, másokat lebecsülő, lenéző magatar- tásúak szintén többen voltak a súlyos balesetet okozók » között. Apró mozaikszemcsék ezek, amelyekből a pszichológus szinte csalhatalanul össze tudja állítani egy ember jellemét, sőt a gépkocsi- vezetésre egyébként egészségi állapotát tekintve teljes alkalmas egyént a közúti forgalomban való részvételre alkalmatlannak nyilváníthatja. Először a metró dolgozói körében végeztek ilyen jellegű szűrővizsgálatokat. A gépkocsivezetésben sajnos ma még csak egészen súlyos neurotikus esetekben tiltják meg a gépkocsivezetői engedély kiadását. Pedig milyen nagy szükség lenne a forgalomban nap mint nap alattomosan megbújó antiszociális, állandó közekedési halálveszélyt jelentő lelkialkatát tekintve a közlekedésre alkalmatlan egyének kiszűrésére. M. T. — A vadászati világkiállításra az OFOTÉRT Vállalat is felkészült. A boltokban 8x30-as szovjet prizmás látcsövek, 8x30—15x50-ig Zeiss prizmás látcsövek, japán prizmás és fegyvertávcsövek kaphatók. A japán fegyvertávcsövek gumioptikás lencsével vannak ellátva. A guberáns Az öregember minden héten hétfőn, a délelőtti órákban jelent meg. Merről, honnan jön, senki se tudta. Maga mögött húzta strapabíró bőrzsákját, gallérját hanyagul felhajtotta, kabátja alól kétfelé libbentet- te a szél frakkjánál-: szárnyait. Évek óta ezt viselte. A külvárosi új lakótelep házal között még giazos, dimhes-dombos föld-darabok várták, hogy fákkal, virágokkal ültessék be őket. A gyerekeiének azonban mindig sürgős a játék. Állandóan kint nyargalásztak, s ha jött az öreg, kórusban ordibál- ták: — Kecske-Fecske, zsákos kecske, öreg kecske!... Az öreg már megszokta, ügyet sem vetett rájuk. Néha — amikor jókedvében volt — mégis megállt, elővette tövig szívott szivarcsutkáját, a szája sarkába szippantotta, s amikor már elég közönsége volt, jelentőségteljesen megrázta, megva- kargatta rőt kecskeszakállát, s mesélni kezdett. Frakkjának történetét adta elő, mindig újabb részletekkel színezve. Valahányszor újra kezdte, mindig más, fantasztikusabb történetet kerekített. Egyszer báróként szerepelt, de volt gróf, professzor, nagykövet, híres zeneszerző, karmester ... Még a régi időkben. Onnan maradt ez az utolsó, a szép napokat idéző ruhadarab, amit azóta sem vet le. Amikor a gyerekekből már kirobbant a nevetés és zavarbaejtő kérdéseikkel elkergették álmait, sértődötten elcsoszogott, tovább, a házak irányába, s belevetette magát a kukák rengetegébe. Ha tél. ha nyár, ha fújt, ha fagyott — jött és guberált. Nyáron hetykén ingujjra vetkőzött. Tudta jól, miért épp hétfőn kell dolgoznia. A hétvégeken az emberek pazar- lóbbak, olyasmit is eldobálnak, a-mdt hétköznap nem tennének szemétbe. Negyven-ötven évi guberálás elegendő volt ahhoz, hogy erre a szemét-dombi bölcsességre rájöjjön. Nem szerette, ha guberánsnak hívják, méltatlannak tartotta. Ö úgy mondta: értékmentő, de ezt is csak a gyerekeknek, mert mással nem nagyon állt szóba. Igaz, mások sem keresték az ő társaságát. Egy decemberi hétfő reggelen megint feltűnt. Tempósan csoszogott át a jeges havon, aztán meggyorsítva lépteit, a kavargó hóvihar elől bemenekült az első házba. Nehezen engedtek meggémberedett tagjai. De a szeméttároló helyiség diderge- tő hidege mégiscsak enyhébb, mint a kinti. Odébb, a másik üvegajtón túl, amely mögött mér a lépcsőház van, meleg sugárzott. Kétoldalt látta is a fűtőtestet. Körülnézett, mintha bűnös dologra készülne, majd settenkedő léptekkel az üvegajtóhoz lopakodott. Semmi baj, minden nyugodt. Már bent is van ... Először csak a fűtőtest jóságos melegsége köti le minden érdeklődését. Mire ujjai visszanyerik régi fürgeségüket, s öreg testébe is visszaköltözik az életkedv — körülnéz. Kifelé indulna, de kíváncsisága erősebb. Igazán nincs benne semmi rossz szándék, de még nem látott ilyen új házat egészen belülről. Biztosan nem engednék be egy lakásba sem. De a pince ... Azt talán megnézhetné ... Kigondolja, s már indul is lefelé, a korlátok mentén. Betonfalú, betonpadlás helyiségbe ér, körben nagy vasajtók. Égnek emeli orrát, beleszagol a levegőbe, csalódottan fintorog. Ez nem a belvárosi pincék kellemesen dohos, ódon pinceszaga. Itt egyáltalán nincs is semmilyen szag. Jellegtelen házszag. És semmi több. Indulna is visszafelé, de még próbaképpen megnyomja az egyik vasajtó kilincsét. Enged. Óriási izgalom fogja el. Koszos kis sza- kállát kétszer is megdörzsöli. Másik keze jó érzékkel rátalál a villanykapcsolóra, és __Újabb üres hodá ly. Most már teljes a csalódottsága. Az ajtót még sarkig tárja, hogy aztán azonnal menjen, de az valaminek nekiütközik. Kíváncsian mö- géhajol: egy hatalmas fadoboz áll ott. Izgatottsága újabb rohammal tör fel belőle. Sokáig csak nézegeti a ládát, tapogatja, gusztálja. Ahogy matat rajta, véletlenül megbillenti a fedelét. Az nyekereg egyet és arrébb mozdul. Az öreg beleszédül az örömbe. Lihegve sóhajt, szinte kihallik szíve dorombolásé. „Kincses láda, kincses láda” — dohogja, s a fedél már nincs is a dobozon. Belenéz, s hitetlenkedve tágul kerekre hamuszínű szeme. Az előbb még izgatott csillogása mattra válik, mint az ablak üvege, ha belepi a pára. A doboz dugig van könyvekkel. A guberáns leroskad koszos bőrzsákjára, göcsörtös keze mögé rejti arcát, ujjai mögül halk nyüszítés tör elő, szaggatott vinnyogással buggyan ki fogatlan szájából a nevetés. Lecsillapodva foltos zsebkendőt rángat elő valahonnan a kabátujjá- ból, türelmesen meg-törli a szemét, kifújja az orrát, körülményesen fel- tápászkodik. Tétova toporgás után vad dühvei esik neki a könyveknek. Majd belezuhan a ládába, turkál, vájkál, keveri, dobálja őket. Egyszercsak fennakad a kezén egy kicsi, aranyszínű. Itt-ott még fényesen ragyog a színezés, de több rajta a kopott, fakó folt. Az öreg megbabonázva emeli fel, egészen közel a szeméhez. Betűzgeti, betűzgeti, de sehogysem érti. Nekirugaszkodik többször is, de nem jut előbbre. Ajtónyékergés rezzent: össze. Szeme résnyire szűkül, ijedten ocsúdik. A könyvet óvatosan visszahelyezi a rakás tetejére. A ládát ugyan elfelejti letakarni, de a villanyt leoltja. Csöndben álldogál egy darabig, s csak amikor már meggyőződött arról, hogy betegen dohogó szívén kívül nincs más zaj, ajtót nyit, s ahogy jött, felsurran a lépcsőn. A következő reggelen, bár kedd van, Kecske-Fecske előbújik a vasúti töltés mögül. Egyenesen ahhoz a házhoz tart. ahol előző nap járt. Fürgén gázolja a havat kurta lábaival. Formátlanra taposott cipőjében tocsog a hóié, kezéből hiányzik az ócska bőrzsák. Karjaival szeli a levegőt, ezzel is mintegy siettetve magát. A reggeli zimankó hamar lilára csípi csontos kezét. A kapuhoz érve megtorpan. Szétnyílt kabátja, lekonyult gallérja szabadon hagyta nyakát, melyen most sebesen táncol az ütőér. Szürke arccal, zavaros tekintettel, kapkodva nyitja a kaput. Nekiiramodik, egyenest a pincébe. Nem ügyel az óvatosságra, azzal sem törődik, hogy mögötte a kapu nagy csattanással csukódik. A doboz úgy áll, ahogyan, előző nap hagyta. A kis aranyfedelű könyv a rakás tetején. Kezét tétován kinyújtja, dünnyög maga elé, majd leül a földre. Töprengve kaparássza a láda oldalát. Hosszú percekig így marad. Aztán feltérdeL, rákönyököl a ládára és néz. A szürkeség eltűnt ábrázatáról, lángol az arca, apró szemei az izgalomtól még mindig homályosak. Nagyokat nyel- dekel, de kiszáradt torkának ez nem használ. Elszánt mozdulattal veszi kezébe a könyvet. Nem időzik vele sokat, hóna alá csapja, indul kifelé. Tán még sebesebben, mint ahogy jött, elviharziik. Odakint reggel óta még keményebb lett a fagy. Jeges szél sodorja a frissen hullott havat. Az öreg csak rohan eszelősen, át a csupasz téren. Egy kőhalomhoz érve, jó messzire a házaktól, megáll, zihálva szipog, tüzes pofacsontjain csurog a verejték. Lekuporodik és lassan, komótosan, mintha kemence oldalához támaszkodna, lapozgatni kezdi a könyvet. Egyenként végignézi az oldalakat. Amikor a végére ér. hátulról kezdi, majd újból elölről. Délfelé járhat. Ismét havazni kezd. Ekkor pillant föl. Testét rémület bénítja meg. Körülötte karéjban hat-nyolc kölyök, táskájukat lobéivá hangtalanul vigyorognak. Az öreg néhány percig farkasszemet néz velük, sokáig azonban nem állja a fiúk kaján tekintetét. Feje szégyenkezve lecsuklik, ültéből feltornázza masát, még mindig lesunyt fejjel, elódalog. Zsibbadt lába azonban nem akarja teljesíteni a gémbere- dett test akaratát, meg-megbicsak- lik, mintha részeg tenne. Ekkor tör fel mögötte a leleplező, gúnyos gyereknevetés. Már vagy esztendeje, hogy az öreget senki sem látta. Csak a gyerekek emlegetik néha a bolondos Kecske-Fecskét, aki — így mondják — tüdőgvulladást kapott egy ócska könyv miatt. Pedig nem is tudott olvasni. Máté Judit A TAGLÉTSZÁM HÁROM SZÁZALÉKA Tsz-irodisták
