Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

1971. SZEPTEMBER 14., KEDD «J» tteuvri Biszku Béla köszöntése Biszku Bélát, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság tit­kárát, 50. születésnapja al­kalmából az MSZMP Központi Bizottsága köszöntötte. A Központi Bizottság üd­vözletét Kádár János, Fock Jenő és Pullai Árpád adták át. Somogyi Miklós köszöntése Somogyi Miklóst, az MSZMP Központi Bizottságának tagját 75. születésnapja alkalmából, az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Kádár János és Pullai Árpád köszöntötte. Kétszáznegyvenezer apróság az óvodákban Befejeződtek az idei óvodai jelentkezések, a felvételi bi­zottságok ezekben a napok­ban döntenek annak a 90—95 ezer kisgyermeknek a felvé­teléről, akik újonnan kerül­nek óvodába. Az újonnan meginduló > rendszeres foglal­kozások során a jelenlegi tan­évben együttvéve több mint három és fél ezer tanácsi üze­mi óvodában mintegy 240 ezer apróságról gondoskodnak. Gyémánt fokozat: 2000 forint A Volánbusz törzsgárdannpja Erkölcsi kötelesség«, s egy­ben fontos érdeke minden vál­lalatnak, hogy megbecsülje a törzsgárdát, előnyben részesít­se azokat a hűséges dolgozó­kat, akik évtizedeket töltöttek el a vállalatnál. Az új kollek­tív szerződésekben már sok­Téma az út mentén A stop os doktornő Vékonyka, szőke kislány in­teget az útszélről — iskolás­lánynak nézem, fehér puló­verében, hátrasimított hajá­val, de amint a kocsink kö­zelébe ér, a fiatal nő feleme­li „cége reklámját” — az or­vosi táskát. ■— Budaörsre megyek ren­delni, kérem, ha arra men­nek, vigyenek el, amíg lehet Nem Budaörsre igyekszünk — éppen onnan jöttünk Száz­halombattára, s most elkanya­rodnánk —, de riportúton, ha már a téma ennyire szó sze­rint az utcán várt reánk, csak nem megyünk el. mellette ? Pádból mély vízbe Mert közben már kiderült, hogy dr. Csáki Gizella most végzett a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem fogorvosi karán, Pesten lakik — és egy­szerre két helyen is helyette­sít: ha délelőtt Battán dolgo­zik, Budaörsön délutános és megfordítva. Szóval az „isko­lapadból” máris a mély vízbe ugrott. — Battán július ötödiké óta látom el a fogászati rende­lést, a* lakótelepen — még­hozzá egyedül. Akit helyette­sítek: k i smama-sz abads ágon van, de az asszisztensnő-ste- rilizátor-orvosírnok is én va­gyok egyelőre. Eleinte furcsa volt: bizalmatlanok voltak, alig jött egy-két páciens. Az­tán, ahogy kitapasztalták, hogy nincs mitől tartaniuk, egyre többen kerestek fel; ma már 20—25—30 beteget is el­látok a félnaposnál alig hosz- szabb műszak alatt, itt is, ott is. Az, hogy Budaörsön is kell egy helyettes, két héttel a battai „beugrásom” után de­rült ka, s azóta pendlizek. Hajnalban kelek, sokszor ki­lenc körül keveredem haza, de nincs szívem elküldeni, aki későn érkezik. — Bizony, ha alkalmazkod­nék a távolsági buszok me­netidejéhez, és egyik munka­helyről beutaznék az Osztya- penko-szoborig, majd onnan vissza — nem tudnám össze­egyeztetni. Így is sokszor stop-átszállóval megyek. Budaörsöt választaná A budaörsi rendelő elő­csarnokában, mire odaérünk, már vagy nyolcán várakoz­nak. Az első „áldozat” egy kislány — meg sem nyikkan, úgy látszik, a kezelés fájda­lommentes, erre utal egy má­sik iskoláslány hatalmas ró­zsacsokra is, amellyel a dok­tor „nénit” ajándékozta még. — Szeretnék véglegesen idekerülni, ha lehetne — mondja a fiatal doktornő. — Erre sajnos, nagyon súlyos okom van. Édesanyám szüle­tésétől fogva kétoldali csípőfi­camos, s bár liagyon szépen kikezelték annak idején, szü­lés után teljesen tönkrement, annyira, hogy ma már szinte teljesen járóképtelen. Peda­gógus, s minthogy 85 százalé­kos rokkant,' ma már nyugdí­jas. Nem tudom, hogyan fe­jezzem ki: végeredményben az tette/tönkre az egészségét, hogy engem és a testvéremet világra hozott. Nem tudnám elhagyni, nem mehetek olyan helyre, ahonnan nem tudok naponta hazajárni. Itt nagyon megszerettem, és úgy érzem, a betegek is becsülnek, ked­velnek. Innen fél-háromne­gyed óra alatt hazaérek. Ezért is szeretném, ha a kér­vényemet jóindulatúan bírál­nák eL — Milyen a tanulmányi eredménye? — 151-en végeztünk, az első harminc közé mindenképpen besorolhatom magam, — cum Laude (dicsérettel) végeztem, a jelestől csak töredékek vá­lasztották el, gondolom, ezt is tekintetbe veszik; különben felsőfokú nyelvvizsgám is van, fordítottam már szakcikkeket is. — Van itt szabad státusz? — A budaörsi fogszakorvos nemrég halt meg, — utódjá­ról tudomásom szerint még nem döntöttek. Ezért kérvé­nyeztem. Távozáskor spontán körkér­dést intézek az időközben meg­sokasodott várakozókhoz, hangsúlyozva, hogy ha együtt jöttünk is a doktornővel, csak a véletlen — a stop — hozott össze, nehogy valaki azt higy- gye: mindenképpen szépet kell mondania. „Miért kísérleteznénk ?“ — Meg vagyunk elégedve a fiatal doktornővel. Nagyon gondosan dolgozik — mondja özv. Kövesdi Jánosné. — En­gem is tessék odaírni — szól hozzá Szabó Kálmánná — ne­kem húzott is, tömött is fogat, cseppet sem fájt. — Illyés Já­nosné, Vukovics Mihályné, Handjordné és a többiek is olyan őszinte elismeréssel szólnak a kis doktornőről, hogy nincs kétség: megkedvelték. Megkeresem Karlik Józse­fet, a községi tanács elnökét Is: most már kíváncsi vagyok, hogyan áll a doktornő szénája a helyi vezetőknél. — Meghódította az embere­ket! De nemcsak a páciensek, hanem a községi tanács vég­rehajtó bizottsága is őt válasz­totta az elhunyt fogorvos utó­dául, s az új tanácstörvény ér­telmében az1 Egészségügyi Mi­nisztérium úgy rendelkezett, hogy ezek a kinevezések ma már a helyi tanács hatásköré­be tartoznak. Már csak ä járás véleményét kell kérnünk. Csá­ki doktornő bizonyított — miért kísérletezzünk mással? Péreli Gabriella helyütt érvényre juttatták ezt az élvet. Az elsők között is első a Volánbusz Vállalat, amely — az országban először — törzsgárdanapot rendezett. Vasárnap reggel ■ különbu­szok vitték a budapesti Bulcsu utcából az alsógödi Duna-part- ra a vállalati dolgozókat. Az idő nem kedvezett túlságosan a szeptemberi „majális” ven­dégeinek: hűvös szél járt a vízparton. Ám ez nem szegte kedvét az 1800 fős tábornak — sokan az egész családot el­hozták —, s nem kis derültsé­get keltettek a tréfás verse- ,nyek, a lepényevés, a kövérek és soványak labdarúgó-mérkő­zése, a női foci stb. A disznó­toros ebéd után — neves fő­városi művészek közreműkö­désével — humoros, tréfás kul­túrműsor következett, s a sza­badtéri/.program •(??§& naPr nyugtával, ért yéget A Volán 20-as számú Vál­lalata ezután minden ’ évben szeptember második vasárnap­ján megrendezi a törzagárda- napot, s kiosztják a bronz, ezüst, arany és gyémánt foko­zatot, illetve az 500—2000 fo­rintos jutalmat. Követendő példa. P. J. Ősz — kérdőjelekkel özhely ma már, hogy az méljük, hogy a. termés kielégí- ősz a mezőgazdasági ti .majd a fogyasztók igényeit üzemek legnagyobb Közéledik, sőt már itt is van próbatétele. Ha a be- az vetések ideje. Szakmai - takarítást, vetést, alap- tanácsokat adni nem felada- trágyazást, mélyszántást össze- tunk> & ez nem & szükséges, számítjuk, akkor látjuk, hogy hiszen az agronómusok értik a három hónap alatt gyakorlati- mesterségüket. Tény, hogy ve- lag az egész szántóterülethez tőmag elegendő mennyiségben hozzá kell nyúlni valamilyen £s javaié minőségben áll ren- módon. Más évszakban ennyi delkezésre. A tavalyi gondok munka nincs. t most nem ismétlődtek meg. Az idei őszt pedig talányos- Probléma a fajtaválaszték kö- sá, kockázatossá teszi a nyár rül mutatkozik.^ Éppen az el­végének aszályos időjárása. A múlt év bizonyította be, hogy búzatermés országos eredmé- túlságosan kockázatos zömmel nyeit látva még azt gondol- a Bezosztájára alapítani bü- tuk, hogy parasztságunkra az zatermesztesünket. idén ismét egyértelműen si- Kapható őszi árpa, rozs és kerdús esztendő köszönt. Szép- takarmánybúza vetőmag is. Ez tember elején viszont azt utóbbi azért lényeges, mert mondjuk, hogy az élelmiszer- gazdaságaink becsülik ugyan gazdaság remélhetőleg teljesíti ^ 5^ ái-pa kiváló takarmá- az éves tervet, de kiugró si- nyozási értékeit, de ugyanak- kerről aligha beszélhetünk. kor növekvő abraktakarmány- Ennek fő oka a kukorica, igényeik miatt^ élni óhajtanak Több mint kétmillió holdon a puha búzák által nyújtott —- termeljük, hozama — a búza elsősorban mennyiségi elo- meltett — a leginkább befő- nyökkel is. Az apró_ magok ve- ly ásol ja a gazdálkodás vég- tése már megkezdődött, erda- erédményét. A kukoricában kés, hogy rozsot meg nem, pedig ebben a pillanatban még vagy alig vetnek, pedig itt len- inkább kérdőjeleket látunk, ne az ideje. Ügy latszik, esőre Vannak táblák, sőt körzetek, varnak. Kockázatos dolog, ahol a növény állta az aszályt, mert a porban a mag megvar- vagy sonyvedését megállította ía az esőt, de ha megindul egy az idejében jött csapadék. Má- esetleges végeérhetetlen őszi sutt azonban olyannyira tönk- esőzés, akkor mar nehezeoí rement, hogy még a szára se lesz vetni. sokat ér. A szakértők ma nem a minisztérium, de egyálta- tudják felbecsülni, hogy meny- Ián a józan érdek azt kéri, ké­nyig lesz a termés. Nem félnek veteli az üzemektől, hogy kü- a/ttol, hogy katasztrofálisan ’«te- pjnös gonddal becsüljenek meg vés, de megtörténhet, hogy a ezen az őszön minden tömeg- nagy állatlétszám megkövetel- takarmányt, te igényeket nem elégíti ki. , . Mindenesetre nem valami biz- Nyári mélyszántást az idén tató tünet, hogy az ország sok keveset végeztek. A tarlók el- vidékén megindult a kukorica- munkálása rendben megtör- törés. Márpedig az a kukorica, tént, és sokfelé kihordták, ki- amely szeptember elejére be- szórták már az ^istállótrágyáí, érett, rekordtermést nem szó- illetve az alapműtrágyát is. Az kott adni. őszi mélyszántásokról beszélni ’ még korai lenne, hiszen a köz­A csapadék hiányát a cukor- vetlen feladat a betakarítás é* répa sínylette meg leginkább. a vetés. Reméljük, fennakadás Ez kétszeres gond, mert ennek egyik területen se lesz, mert a a növénynek a vetésterülete is termelési kedv a gondok elle- erősen lecsökkent az elmúlt a éré is töretlen, az alkatrész két esztendőben. A cukorgyá- euat.ás pedig tűrhető, jakban lassanként már dolgoz- ___ nak, azonban bizonyosra vehe- 1^3 Sy körülmény van, árrá tő termelésük a hazai I ■■ aggasztja a szakembe­to hogy termelésük a hazai I reket. Ez pedig az, hogy igényeket nem fogja kielégi- IMS az AGROKER-telepe­terű. Burgonyából ismét két- ken állnak az új trak­arcú a helyzet. A nyáriakat torok, a raktárakban pedig a betakarították, a termés égé- műtrágya, még a máskor szén tűrhető volt. A későbbi hiánycikknek számító kálisó is. érésűekről ezt már nem lehet Pedig a földeken lenne ezekre általánosságban mondani. Pon- szükség. tos becslés még nincs, de re- Földeák! Béla Esős vasárnap Körút a Dunakanyarban Van még ugyan egy hét a hivatalos ősz kezdetéig, ám az időjárás rá sem hederít a nap­tárra Szombaton esett, s va­sárnap, noha jórészt napsütés volt, délután szintén megeredt. Vajon hogyan vélekednek azok, akik a nyárból, ponto­sabban a nyári idegenforga­lomból élnek? A Vác és Vidéke ÁFÉSZ al­sógödi Zöldfa vendéglőjében Óhidi István üzletvezető mondja: — Egy jó nyári vasárnapon öt, öt és fél ezer forintnyi étel is elkelt, most vasárnap meg kelleti elégednünk a három­ezer forintos ételforgalommal. Ezt a szintet — ha minden igaz — tartani tudjuk egészen a jövő nyárig. A vendégekről úgy gondoskodunk, hogy ínyencségeket kínálunk, egye­lőre csak sült házikolbászunk van, később házi disznótoros is lesz. A sződligeti strand gondnoka, Peregi István sem örül a nyár­utónak. Vasárnap délig mind­össze négy személyautó vitt vendégeket a Duna-partra — egyetlen kabint sem kellett ki­nyitnia. A váci strandon sem dicse­kedhettek jóval több vendég­gel annak ellenére, hogy a me­dencében levő víz jóval mele­gebb a Dunánál, 28 fokos. Dél­előtt még csak-csak volt für- dőző, húszán próbáltak szeren­csét, délután azonban nem. A strand pangásához hozzá­járult az is, hogy vasárnap bú­csú volt Vácott. Egy gombos­tűt sem lehetett volna leejteni a piactéren, annyi ember volt. Százszámra fogyott a fakanál s az ócska bizsuáru, sokan fi­togtatták lövésztudományukat, volt is rá lehetőségük, hiszen több mint tíz céllövöldés sátort állítottak föl. Nagy forgalma volt a két körhintának is, leg­alábbis így látta a külső szem­lélő, de a gazda, Gengela Ist­ván mégis panaszkodott: — Délután öt óráig csupán harmincszor Indíthattam el a hintát. Jó időben talán a két­szeresénél tartanék. Van persze olyan hely is, ahol kifizetődőbb az ősz. így van ez a kirándulók paradi­csomában, a Börzsönyben, a királyréti lángossütönél. — Ha meleg van, keveseb­ben jönnek a hegyekbe — mondja Králik Józsefné, a tu­lajdonos —, olyankor örülünk, ha 400 lángos elfogy egy va­sárnap. Tegnapelőtt már jobb volt a forgalom, hatszázat ad­tunk el, s számításaink sze­rint, ha beköszönt az igazi ősz, elkel még nyolcszáz is. Viharos nyara volt idén a váci Pokolcsárdának. Nem is egyszer olvashattuk az Esti Hírlapban, hogyan csapták be a vendégeket... — Most már nem fordulhat elő ilyen, csak szakemberekkel Búcsú Vácott Kovács Géza felv. dolgozunk. Több mint tízzel kevesebb pincér kell ilyenkor, szeptemberben, s 'aki ittma­radt, jól érti a dolgát — mond­ja Kalencsik Béla üzletvezető, — A kerthelyiséget ki sem nyitottuk, de derűlátóak va­gyunk, bízunk abban, hogy olyan lesz az ősz, mint tavaly volt, s még szeptember végén is fogadhatunk a szabadban vendégeket... — Rendhagyó az üzletünk — mondja Szentendrén » Teátrum üzletvezetője, Schnei­der János. — Nyáron szinte ki­bírhatatlan az étteremben a meleg, s a művészek városá­nak vendégei szívesebben esz­nek valamelyik kertes étte­remben. Bizonyítják ezt a szá­mok is: egy jó nyári vasárna­pon három és fél, négyezer forint a forgalmunk, tegnap­előtt pedig túljutottunk az öt­ezren is. A fiatal vendéglő ta­pasztalatai szerint tavasszal meglesz a 10—11 ezer forintos forgalom. Igazi kiránduló-vendéglő a Határcsárda. Körmendi Mikló* üzletvezető szomorúan emlék­szik vissza a meleg napokra: — Sokszor panaszkodtak ránk, hogy lassú a kiszolgálás, de ez igazán érthető 16 ezer forintos forgalom mellett. Most vasárnap hétezer forintnyi étel kelt el, s az ősz hátralevő ré­szében már csak az esküvők­ben, s az egyéb rendezvények­ben bízhatunk — a kirándu­lókban aligha. No és még egy: ételkülönlegességünk, a vasi pecsenye, bevált, talán ez is idecsalogat még jó néhány vendéget. Ősz van? Szombaton esett, s vasárnap, noha jórészt napsü­tés volt, délután szintén meg­eredt. Hétfőn napsütés volt. Nem ősz ez még, csak a vén­asszonyok nyara. Mészáros Sándor \

Next

/
Thumbnails
Contents