Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

6 ""^Mh’iap 1971. SZEPTEMBER 13., VASARNAP Negyven éve: Biatorbágy Hefényi „csalhatatlan" szimata A BIZONYÍTÉK HAMISÍTVÁNY ÉJSZAKA A CSŐSZKUNYHÓBAN EGY TITKOS BANKSZÁMLA Kora reggel, alig mutatott nyolcnál többet az óra, a bia­torbágyi viadukt előtt kiszállt autójából dr. Hetényi Imre főkapitány-helyettes, a politi­kai rendőrség vezetője. Kö­rülnézett, de nem annyira a hídról lezuhant vas-úti kocsik borzalmas látványát szemlél­te, azt kémlelte tekintetével, hol vannak az újságírók. Vol­tunk ott legalább tízen. En­gem Fekete János, a szer­kesztőségi altiszt hajnali öt­kor vert fel első álmomból a szerkesztő üzenetével, hogy bár vasárnap van, rendkívüli kiadást csinálunk, menjek azonnal Biatorbágyra, ahol felrobbantották az Orient ex­presszi. Nem tellett bele egy óra sem, taxin máris ott voltam, a rendkívüli kiadás viszont elmaradt. A hétfői lapok til­takoztak a napilapok kon- kurrenciája ellen. Meglátva Hetényit, több kollégával együtt hozzá siet­tem, kérdésekkel ostromol­tuk, de csak némán állt. Meg­várta, amíg a lassúbb moz­gású riporterek is mind oda­érnek, akkor szólalt meg: — Ezt a gaztettet kommu­nisták csinálták! Ebben a pillantásban — krimifilm rendezője idézhet fel csak ilyen jelenetet — egyik, már hajnal óta a hely­színen levő detektívje hozzá­lépett, s egy papírdarabot nyújtott feléje:-— Egy vasutas találta a töltésen. Hetényi csak rápillantott a papírra, máris megmutatta ne­künk. — Látjátok, nem tévedtem •— mondotta nyomatékkai, csalhatatlan szimatára min­dig büszke volt. „Munkások! Nincs jogotok, hát mi majd kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben” — láthatóan primitív kezet után­zó, elváltoztatott írással és egyáltalán nem a kommunis­ták agitációs stílusában állt ez rajta. Ha fukar a kamuíny... Pontosan negyven éve, 1931. szeptember 13-án történt. Hajnalban 0 óra 12 perckor a biatorbágyi viadukton robba­nás tépte fel az expressz mozdonya alatt a sínt. A mozdony kisiklott, a mélybe zuhant, * magával rántotta a szerelvény több vagonját. Hu­szonkét ember holttestét emelték ki a roncsok alól és tizenhét súlyos sebesültet szállítottak kórházba. Nem­hogy Pest megyében, de az egósz^ országban ilyen sok ál­dozatot követelő merénylet sohase történt még. Kommu­nisták követték volna el? Az újságírók, közülünk még a legszélsőségesebb jobbolda­li lapok munkatársai is két­kedve fogadták Hetényi kije­lentését. Általánosan ismert tény volt előttünk, hogy a kommunisták merényleteket sohasem követnek el. Semmi kétség, Hetényi szintén tisz­tában volt ezzel, hiszen fő­ként a kommunistákkal fog­lalkozott, ellenük nyomozott, jól ismerte harci taktikájukat is. Hát akkor miért gyanúsít­ja őket a merénylettel? Tíz évi mindszterelnököskö- dés után, néhány hete ezen a nyárutón bukott meg gróf Bethlen István. Utóda gróf Károlyi Gyula, 19-ben a sze­gedi ellenforradalmi kormány elnöke, egyiike az ország egyik leggazdagabb, de leggarasos- kodébb mágnásainak, aki az ftrszág pénzével is felette fu­karul bánt és kormányraj u- tása után azonnal több taka­rékossági intézkedést tett. Belügyminisztere, Keresztes­Fischer Ferenc szintén nehe­zebben bánt a pénzzel a Bethlen kabinetjében egy­mást váltogató hivatali elő­deinél. Néhány nap elég volt Hetényinek, átlátta, rendel­kezési alapjukból elszámolási kötelezettség nélkül nem na­gyon kaphat tőlük komoly összeget. Csakhogy a „vörös rém”-től épp úgy, ahogy Horthy, a Károlyi-kormány tagjai is féltek. Tehát, ha a kommunistákra tereli a gya­nút, nyilván számíthat rá, bő­kezűbbnek bizonyulnak. Persze az általános gyanú­sítás nem elég, személy sze­rint meg kell jelölni a tet­test. Akárkire mégsem fog­ható rá a merénylet elköve­tése. Ha elfognak valakit, aki kínvallatás ellenére sem vál­lalja magára — és a kommu­nisták legtöbbjét más esetek­ben sem tudták a szenvedé­sek megtömj a rendőrségen —, akkor Hetényi könnyen el­veszthetné hitelét az új kor­mány előtt. Éppen - ezért olyan gyanúsítottat kerestek ki a nyilvántartásból, akit, mert túl van az ország határán, nem tartóztathatnak le. Meg­tették tehát az első 24 órá­ban-gyanúsítottnak a Szov­jetunióban élő Leipnik Már­tont. Felmutatták Szontágh Emil törvényszéki hites írás- szakértőnek a töltésen talált cédulát, meg Leipnik egy ré­gebbi írását. Az igazi tettes kézrekerítése után nevetségbe fulladt hites szakértői véle­mény szerint, a két írás azo­nos kéztől származik. j Ez a vélemény azonban elég volt ahhoz, hogy Hetényi a bűnügy felderítésére és újabb hasonló szörnyűségek meg­akadályozására a kommunis­ták elleni fokozottabb nyomo­záshoz rendkívüli költségeket kapjon a kormánytól. És ah­hoz is, hogy a nyomravezető­nek 50 ezer pengő jutalmat tűzzenek ki. Márkában és schillingiben is jelentős ösz- szegű jutalom várt a nyom­ravezetőre, hiszen vonatok el­len néhány hónapja Németor­szágban és Ausztriában is kö­vettek el bombamerényletet. Nácik a háttérben Éppen ezért a hazai és a külföldi közvélemény a nácik­ra gyanakodott, harcmodoruk­hoz hozzá tartozott r, merény­let is. Csakhogy Hetényi, aki magát a magyar Fouchének szerette nevezni, akkor már úgy sejtette, hogy Németor­szágban a hatalomért véres harcokat folytató Hitler előbb- utóbb uralomra jut, s tudott Gömbös Gyula honvédelmi mi­niszter náci kapcsolatairól is Dehogy merte a nyomozást ilyen irányba terelni. Az igaz­sághoz tartozik, hogy az oszt­rák és a német rendőrség sem. így azután a nyomozás a tet­tes letartóztatásával, de a bűn- cselekmény hátterének feltá­rása liélkül fejeződött be mind a három országban. Márpedig azt a feltevést, hogy a náciknak közük van a vasúti merényletsorozathoz, alátámasztotta: a tettes ponto­san olyan személy, amilyent a horogkeresztesek eszközükül előszeretettel felhasználtak. Gazdaságilag tönkrement em­ber. Matuska Szilveszter, az egykori csantaVéri tanító és a szegedi ellenforradalomhoz csatlakozott' tartalékos főhad­nagy, a Bécsben lakó osztrák bányatulajdonos súlyos anya­gi gondokkal küszködött. Nem kétséges, ezért kötött nagy ösz- szegre baleseti biztosítást, és nem sokkal a merénylet előtt a bónyaigazgaó űr faaprítás közben megsértette a lábát. Fel is vette ezért a biztosítótól a kártérítést. Szeptember 13-án hajnalban pedig feltűnt a biatorbágyi viadukt alatt, és fűnek-fának elmesélte, milyen csoda, hogy néhány kisebb sérüléssel me­nekült a katasztrófából. Érté­kes podgyásza azonban elve­szett, ezért kártérítést, köve­tel, fel is íratta a nevét egy csendőrrel. Ugyanakkor útba­igazítást kért tőle, hol mosa­kodhatna meg. A csendőr egy közeli házba kalauzolta, és azt a házat jó órával később ne­kem is megmutatta. Bemen­tem, már nem volt ott. El­mondották a háziak, hogy na­gyon sárga volt a víz, amit ki­öntötték utána. Azt, persze, nem tudták, hogy az ekrazit nyomát mosta le a kezéről. Bolondházba a nyomravezetőt! Szeptember 14-én a talonc- házban a rendőri büntetöbíró elé állítottak egy 12-én este a Keleti pályaudvar előtt tartott erkölcsrendészeti razzián ^ el­fogott facér kis cselédlányt, bizonyos Hábli Julit. A lány anélkül, hogy a merényletről bármit is tudott volna, elmon­dotta, a napokban megismer­kedett egy Szilveszer nevű gazdag bécsi úrral, aki elvitte valahova, egy híd mellé. Ott éjszakáztak a kukoricacsősz el­hagyott kunyhójában, és a férfi valamilyen rudakat_dug- dosott csövekbe. A rendőrbíró vallomásáról értesítette a fő- kapitányság politikai osztályát, ahova átkísérték a lányt. On­nan pedig a lipótmezei elme­gyógyintézetbe vitték, s bár az első orvosi vizsgálat épelmé­jűnek találta, végül is elme­betegnek nyilvánították. Mind­ez olvasható az egykori újsá­gokban. Amint azt is hírül ad­ták azután, hogy Hábli Juli a bolondokházában „szívszélhű- désben” meghalt. Az igazi nyomravezetőt így ütötte el Hetényi a jutalomtól. Teljes egészében mégsem ve­hette fel, mert közben a bécsi rendőrség azt kutatta, ki min­denki vásárolt ekrazitot az utóbbi időben. Már tudta, hogy Matuska is, sőt rájött, hogy bányájában régen nem robbantottak. A magyar de­tektívek éppen Bécsbe értek, amikor az osztrákok elindul­tak Matuska lakására. A ju­talmat el kellett osztani. Ausztriában nem volt halál- büntetés, s miután kiadták a magyar hatóságoknak, a nem­zetközi jog értelmében élet­vesztés helyett csak életfogy­tiglani fegyházzál volt sújt­ható. Abból se töltött le még tíz évet sem Vácott. A szovjet csapatok közeled­tére elment a íegyházigazgató meg minden fegyőr. A fe- gyencek közül azonban sokan ottmaradtak, féltek a környé- 1 ken dúló harcoktól. Matuska I is bevárta a felszabadító sere­geket. A bíróság előtt őrültnek te­tette magát, a fegyházban azonban abbahagyta a szimu­lálást. Ahhoz is volt esze, hogy a szovjet katonáknak mint íegyházigazgató mutatkozzon be. Tudott szlovákul, szerbül, megértette magát, ennivalót kért és kapott az éhező rabok­nak. Aztán, mielőtt még kide­rült volna, hogy gyilkos fe- gyenc, odébbállt. Svédországba ment a lányához, aki szégyené­ben bujdokolt oda. Nála halt meg néhány évvel utóbb. S mi lett a jutalommal, a nyomozási költségekkel, amit Hetényi felvett? Erre bizalma­sa, Zdeborszky Oszkár detek- tív-főcsoportvezető adhatna választ, ha még élne. Feltű­nően sok nyomoznivalója akadt Svájcban, mindig olyan­kor, amikor valami nagyobb szabású politikai ügy sok költséggel járó nyomozása be­fejeződött. Azt suttogták ak­koriban, sűrű utazgatásainak nem holmi nyomozás a célja, hanem ilyenkor újabb komoly összegeket helyez el Hetényi titkos bankszámláján. Szokoly Endre A lakosság szolgálatában Zsoldos Sándor rajza Ismét zavartalan a gázellátás LakástexíiI-bemuíató A negyedik ötéves terv első évének gyártmányfejlesztési eredményeit, jelenleg gyár­tott legszebb termékeit mu­tatja be a Városligetben, a BNV 24-es pavilonjában ren­dezett kiállításán a Lakástextil Vállalat. A bemutató szombaton dél­előtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, s a gazdag szőnyeg, bútorszövet, s más kollekciókat szeptember 20- ig tekinthetik meg az érdeklő­dő’ — öltöző. Monoron — a tervek szerint — ötven fős öltöző-mosdót, és hatfős pi­henőszobát épít a Volánbusz Vállalat, a sofőrök és a ka­lauzok számára. Ismét zavartalan hazánkban a gázellátás — közölte Bese Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigaz­gatója. Az elmúlt hónapokban az okozta a fennakadást, hogy a hajdúszoboszlói üzemben felrobbant a speciális francia kompresszor, amely a hazai termelésnek csak­nem felét biztosította. Az OKGT importtal próbálta kielégíteni a keresletet, de a nehézkes szállítás miatt ez csak részben sikerült. A nagy­értékű kompresszort egy hó­nap alatt állították helyre, az üzemzavar azonban kéthóna­pos fennakadást okozott az el­látásban. A töltőállomások ka­pacitása ugyanis csak a folya­matos ellátásra alkalmas. Ezért hosszabb időre volt szükség ahhoz, hogy a piacot megfelelő készlettel feltöltsék. Az ellátás stabilizálására új üzemet építettek, amely az el­múlt napokban kezdte meg a termelést Algyőn. Az országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt felkészült a téli csúcsfo­gyasztásra. Gondoskodtak a propán-bután mellett a földgázzal való za­vartalan ellátásról is. Huszonnyolcán a vádlottak padján Elítélték a szigetszentmiklósi korrupt tisztviselőt A Ráckevei Járásbíróság ítéletet hirdetett Fancsek Gyu­la, a szigetszentmiklósi tanács volt tisztviselőjének korrup­ciós ügyében. Mint annak idején beszá­moltunk róla: Fancsek 1968- tól 1970 decemberéig a sziget­szentmiklósi tanács vb-elnök- helyettese volt, s emellett — 1968 végétől —' ellátta az épí­tési csoportvezetői tisztséget is. A községi tanács ebben az időben kezdte meg a — főként kispénzű embereknek szánt — telkek szétosztását. A telekakció igen nagy ér­deklődést keltett, a leendő tulajdonosok valósággal sorban álltak a meglehe­tősen olcsón értékesítésre került parcellákért. Ezt használta ki Fancsek Gyula, aki — a községi tanács állandó bizottságát megkerül­ve — egyszemélyben kezdett foglalkozni a telekbérleti szer­ződések elosztásával. Méghoz­zá — jó pénzért. Visszaélve po­zíciójával, súlyosan megszegve hivatali kötelességét, a szerződések megkötésé­nél azokat részesítette előnyben, akik pénzt — átlag 2000 forintot — fi­zettek a protekciós ügyin­tézésért. A könnyen korrumpálható tisztviselő többnyire közvetí­tők útján szerezte ügyfeleit. Kádár Sándor nyugdíjas ügy­intéző, valamint Golcs János, Számedli Nándor voltak a „felhajtok”, akik szintén le­húzták a sápot. Kádár például egy idő múlva önállóan is te­vékenykedett, méghozzá ma­gasabb árat szabva: egy telek megszerzéséért 4080 forintot kért. Golcs apósa számára szerzett telket, Számedli pedig 100—200 forintot kapott a vesztegetési összegből. A bűn­ügy statisztikája: Fancsek Gyula 52 300 forint jogtalan előnyre tett szert, Kádár Sán­dor 18 500 forintot nyert az üz­leten. S aztán kiderült: mindenki csak vesztett. A „Fancsek-ma- gánvállalkozás” tagjai is, de azok is, akik a főbűnösökhöz hasonlóan elvtelen, erkölcste­len módon, hivatali vesztege­téssel akartak telekihez jutni, háttérbe szorítva a tisztességes vásárlókat. A Ráckevei Járásbíróságon tartott tárgyalásnak 28 vád­lottja volt. A bíróság Fancsek Gyulát — példás szigorral — 1 év 8 hónapi szabadságvesz­tésre ítélte, s 4 évre eltil­totta a közügyektől. Kádár Sándort 2 év 2 hónapi szabadságvesztésre ítélték, 3 évre eltiltották a közügyektől, s mint Fancseket, őt is köte­lezték a jogtalanul felvett ösz- szeg megfizetésére. Golcs Já­nos büntetése 1 évi szabadság- vesztés, Számedli Nándoré 10 hónapi szabadságvesztés, to­vábbá le kell töltenie koráb­ban felfüggesztett 8 hónapi büntetését is, s 2 évre eltiltot­ták a közügyektől. Három vád­lottat 6 hónapi, próbaidőre fel­függesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre, egy vádlot­tat 5 hónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre és pénzbünte­tésre ítéltek, a többieket pedig 1400—2000 forint pénzbünte­téssel sújtotta a bíróság. sz. j. „Saját” jubileumi té!yc£cl készített az Állami Nyomda A magyar bélyegkiadás cen­tenáriumát újabb eseménnyel köszönti a posta. Tegnap 1 fo­rintos, mindkét oldalán szelvé­nyes bélyeget bocsátott ki, an­nak emlékére, hogy az Állami Nyomda 100 esztendeje készí­ti a szép magyar postabélye­geket. A jubileumi bélyeg is az Ál­lami Nyomdában készült, Légrády Sándor grafikusmű­vész tervei alapján. A bélye­gen a nyomdászok emblémája, a két szelvényen pedig egy- egy magyar bélyeg képe látha­tó, a bal oldalin az 1871. évi koronás, kürtös postabélyeg, a jobb oldalin pedig a Magyar Népköztársaság címerét ábrá­zoló bélyeg. — Abonyi kályhagyár. Jól halad a munka a törökbálin­ti Mechanikai Művek Abonyba telepített új üze­mében: évente 40 ezer Me- calor-típusú olajkályhát ké­szítenek majd itt. • férfi segédmunkást és betanított munkást, női segédmunkást és betanított munkást, takarítónőket. Érdeklődés: a PEYDI pilisszentiváni bőrdíszműüzemében Pilisszentiván, Bányatelep 14. aWW ..................................................................—■ — FELVESZÜNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents