Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

rrv T me crE» ^/Cirlap 1971. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK Vágóhíd a Hortobágyon ,f Több mint tízmillió forintos beruházással korszerű, nagy teljesítményű juh vágóhíd épí­tését kezdték meg a Hortobá­gyi Állami Gazdaságban. A kilenclyukú hídtól alig egy kilométerre, a Hortobágy fo- jlyó mellett áll majd az új lé­tesítmény, amely tovább vál- ! toztatja és alakítja a puszta ; juhtenyésztését. A Hortobágy ' távlati fejlesztési program já- 1 ban a hústermelés gyors üte­mű növelését irányozták elő. 1970-ben száztíz vagon juhhúst értékesítettek, 1975-ben pedig már 159 vagonnal visznek piacra. Az új vágóhíd megépítése után naponta hétszáz juhot tudnak levágni. FÖLDSANC A HATARBAN. Új út épül csárdától csárdáig Modem gépek, korszerű szállások Földből hordott sánc vonul Cegléd határában. Nem a ter­mészet alkotta, hanem ember és gép hordta. Két év sem kell hozzá, út lesz a földkí­gyóból, s akkor majd az M—4- es nevet viseli. Budapest ha­tárától az 50-es kilométerkőig a régi nyomon halad (azt kor­szerűsítik), de a Romantika csárdától a Kecskés csárdáig már új út épül. Cegléden, a Jászberényi úti felüljáró városon túli olda­lán van a központi építésve­zetőség. Valóságos kis faház­falű, a lehető legkorszerűbb módon megépítve, s ellátva gázfűtéssel, hideg-meleg víz­zel, irodáiban telefonnal, s más fontos műszaki berende­zésekkel. Ha épp nincs a tele­pen, itt találni, irodájában, Farlias László építésvezető mérnököt. • Min dolgoznak most? — A ceglédi részen föld­munkát végzünk. A gépek na­pi két és fél, háromezer köb­méter földet mozgatnak meg. A 18 és az 50 kilométerkő kö­zötti útszakaszon sok gép se­Segélykérő telefonok Rangjuk: csőszök A csőszi beosztás mindig is rangot jelentett a falu közéle­tében. Bár a munkának, a hi­vatásnak kijáró tisztelet és a járandóság fordított arányban állt és részben áll ma is egy­mással — a jó csősz általában szegényember volt és maradt világéletében — a falu min­denkor beleszólt ki legyen a határ őrzője. így van ez mais. Csősznek, mezőőrnek csak olyan embert állítanak be, aki jellemében, becsületében fedd­hetetlen. Baja a törvénnyel nincs, nem volt sohasem, ketes elemekkel alkuba nem bocsát­kozik. A hazugság nem kenye­re, ezért azt másoknak sem bocsátja meg. Nem lehet meg­vesztegetni, élete nyitott könyv, mentes ugyan a hiába­való lázadásoktól, de amúgy szigorú önmagához és így ma­sok előtt is nyugodtan tarthat­ja a tekintélyt. Röviden: rendben a szénája minden vonatkozásban, s csak az fél tőle, akinek erre oka van — az ilyen viszont jó, ha fél, vagy legalábbis tart a ha­talmától. Mert hatalom van a csőszök, mezőőrök kezében, ez kétségtelen. Bizonyos idő­szakokban, főleg a betakarí­tás kezdetétől annak végéig, tehát nyárközéptöl Szent Mi­hály napjáig az ő gondja a határ, a termés megőrzése, gyümölcsösök, szőlők, kukori­catáblák és lucernások védel­me minden sötétben járótól, aki netán arra adja a fejét, hogy abból gazdagodjon, amiért más verejtékezett. Azelőtt sok volt a csőszök között az olyan, többnyire idős ember, aki kenyere javát már megette. Ma a helyzet más­ként áll. Mióta pár év előtt a kormányzat rendeleti úton életre hívta a mezőőri hálóza­tot, nemcsak a munkakör ne­ve változott meg, hanem a hivatalos megbecsülés is nőtt a csőszi hivatás iránt. A mezőőr immár hatósági emberré avanzsált — egyen­ruhával, fegyverrel, pontról pontra szabályozott jogkörrel — ily módon azután teljesen közömbös, hogy a köznyelv csősznek nevezi ma is. Ez a körülmény némiképp talán hí­zelgő lehetne azoknak, akik koruknál vagy egyéb okoknál fogva mégis a csőszi munka­körben tevékenykednek, tiszt­ségüket szeretik, sót nem. is akarnak kikopni belőle. Időközben ugyanis differen­ciálódott ez a munkaterület is. Az a háromezer egynéhány- száz termelőszövetkezeti társu­lás és szakszövetkezet, amely jelenleg az országban műkö- d k, már csak mezőőröket al­kalmaz. Javakorabeli embere­ket, s olyanokat főként, akik sokféle tanúj elét adták az utóbbi 10—15 esztendő során, hogy a közös vagyon védelme szívügyük. Hasonló a helyzet az állami gazdaságokban is. A nagyüzemben a mezőőr — túl­zás nélkül állíthatjuk — afféle bizalmi ember. Nyitva van a szeme, mindig ott van, ahol lennie kell, s funkcióra, ko­rábbi érdemekre való tekintet nélkül előállítja, aki lop. sikerül elsimítani, mielőtt na­gyobb ügy kerekedne belőle. Egyesek azt gondolják, a fü- löncsípett tolvajjal könnyű egyezkedni: hagyja ott, amit elvinni szándékozott. Sajnos, nem mindig van így. Adódnak esetek, amikor — főként a sötétség leple alatt — szembe­szegülnek a mezőőrrel a tol­vajok, de érdekes módon na­gyon kevés az olyan ügy, szin­te elenyésző, amikor a mezőőr a fegyverét használná, inkább visszavonul csöndben, amikor tudja már, hogy kivel áll szemben. Ha a szó nem hasz­nál, ilyenkor legokosabb rend­őri szervek elé terjeszteni a vétséget, persze csak végső esetben, s akkor, ha ismétlő­dő eset ténye forog fenn. Ami azt illeti, krajcáros ügyekben ma már kevesebb a mezőőr dolga, mint akár csak 5—10 évvel ezelőtt. Ez tulaj­donképpen örvendetesnek mondható, kivált ha tudjuk, hogy ez a körülmény nem csökkenti a szolgálat fegyel­mét, nem is csökkentheti, hi­szen ha csökken is a kis lopá­sok száma, a mezőőri intéz­ménynek azért minden idény­ben meg kell szolgálnia a bi­zalmat és nem utolsósorban azt a költséget, amibe fenn­tartása kerül. No, és akiknek nincs egyen­ruhájuk? Akiknek „fegyvere” legfeljebb valami göcsörtös bot, áz is inkább a járást se­gíti, a hagyományos értelem­ben vett csőszökkel mi a hely­zet? Vannak-e még és meny­nyien? Az ország 105 ezer egyéni gazdasága változatlanul alkalmazza őket és munkájuk­nak kellő fontosságot tulajdo­nít. Havi 600—800 forintos já­randóságukat úgy adják össze 20 forintonként, s ha elmond­ható, hogy a csősz az értékek­re vigyáz, úgy az is tény, hogy a gazdák egyik szeme a csőszt magát vigyázza. Gondoskod­nak is róla természetesen, már amennyire a csősz igényli ezt a gondoskodást. Törődnek olyan dolgokkal például, hogy a csőszkunyhó megfelelő le­gyen, mert ha jó a kunyhó, egész héten kint a csősz, nem jár be aludni a faluba estén­ként. Megtelepszik a határban, naplemente felé tüzet rak, va­csorát főz, amíg felfelé száll a füst, mindenki látja, aki csak arra jár; a csősz a helyén van, tilosban járni nem ajánlatos. Köztudott, hogy a mezőőrök, a csőszök mellett ott találjuk az éjjeliőrök eléggé népes tá­borát, azokat az embereket, akik — egy-egy mezőgazdasági üzemben néha többen is, a majorok számától függően — az év minden éjszakáján ott virrasztanak az alvók álmai felett. Ez a munka, ha lehet, még nagyobb felelősséget kö­vetel, mint a határ, a termés megőrzése, hiszen az éjjeliőr épületekre, gépekre, jószágra vigyáz, s a teli magtárak csöndjére ugyanakkor. Az új­ságok híradásaiból tudjuk, hogy közülük kerülnek ki a szakma hősi halottal, mert — bármilyen furcsán hangzik — ilyenek is vannak. Tűzeset, vízbetörés idején, amikor még messze vannak a tűzoltók, nem­egyszer életük kockáztatásával egyedül látnak hozzá a men­téshez, a helytállásukkal az egész közösség tiszteletét vív­ják ki. Hozzátartoznak mindenütt a tájhoz, a majorokhoz. Velük és általuk az emberi tisztesség őrködik és biztosít védelmet minden ártó szándék ellen. Megérdemlik, hogy így tisztel­jük őket, s eszerint bánjunk velük. Kovács Imre gít: négy betonkeverő, há­rom dózer, tizenkét henger, hét rakodógép, hatvannégy billenős és tucatnyi „fixes” gépkocsi, az aszfaltkeverő te­lep és még sok más gép van munkában. A szakaszon dol­gozó 480 tagú munkásgárdá­ból 280-an kubikosok, 110-en gépkezelők. Munkásszálláson laknak legtöbben, megfelelő körülmények között. ® Van-e jellemzője az út­építésnek? — Igen. Elsősorban az, hogy az út úgy épül, mint a majda­ni- M—4-es autópályának egyik sávja. Hét méter szé­les lesz, plusz a festett sáv meg a padkarész. A másik jellemző: egy géptelep. Az országban ilyen egyetlen van, ez a pilisi, olasz típusú Mari- ni-féle keverőtelep. Napi 2 ezer tonna betont kever, új­szerű működési elv alapján. Tíztonmás Skodák és Tátrái; hordják az építkezés helyére innét az anyagot. © Mennyi építőanyag kell egyméternyi út építéséhez? — Kiszámíthatjuk. Kavics, beton, kavicsaszfalt, kötőré­teg, aszfaltbeton: szóval, úgy 14,2 tonnányi. Egy kilométe­res útszakasz építési költsé­ge 5—6 millió forint. Nem kis összeg, hát még, ha arra is fi­gyel az ember, hogy az ország valamennyi főútvonalán épí­tenek, korszerűsítenek mos­tanában. Építőanyag, s az út­építéshez munkaerő és gép van elég. A gépek és a mun­kakörülmények maguk sze­lektálják a munkásgárdát: aki nem győzi a gép követte iramot, időben és anyagiak­ban hátráltatja az építést. Az ilyen általában nem is marad, inkább munkahelyet változ­tat Q Mikorra tervezik az út átadását? — A határidő 1972. októ­ber 31. lenne. Persze, a pon­tosságon és az igyekezeten túl. még sok mástól is függ; hogy ezt a dátumot tudjuk-e tar­tani, vagy „elcsúszik” néhány hónappal az M—4-es e sza­kaszának átadása. Az orszá­gos főútvonal korszerűsíté­sén a Betonútépítő Vállala­ton, cégünkön kívül még más vállalatok is dolgoznak azok­ban a megyékben, mélyeken az út áthalad. Nekünk még Pilisen és Üllőn, a belterüle­ten lesz később egy kis mun­kánk, ugyanis ott először a csatornázást végzik el, utána korszerűsítjük az útnak a falun áthaladó szakaszát. E. K. Karbidágyúval a vaddisznók ellen Érdemes beszélgetni időn­ként a mezőőrökkel. Sok olyasmit tudnak, ami nem is mindig jut el az irodáig, mert A Bakony-vidék erdőmenti mezőgazdasági területeit ezek­ben a hetekben gyakran kere­sik fel a vaddisznók. A csor­dákba verődött vadak, az óva­tosságról is megfeledkezve, egészen a falvak széléig hatol­nak, sőt, kisebb bakonyi tele­pülések majorjaiba is beme­részkednek. A falánk vadakat különböző riasztó módszerek­kel próbálják távol tartani a vetésektől. Több helyen a kar. bidágyút is igénybe veszik. Ezt az elmés szerkezetet alig né­hány éve hozták forgalomba. A kisméretű ágyú önműkö­dően adja le lövéseit. A tar­tályban levő karbid vízcsep- pek hatására gázt fejleszt, amely egy szerkezet segítségé­vel puskalövésnél erősebb hangot ad. A Magas-Bakony erdei településeinek közelében több ilyen modem riasztó esz­közt állítottak be negyedórán­ként ismétlődő lövésre. Elviszik a szentendrei skanzenbe Jellegzetes múlt századbeli sárközi parasztházat állítanak fel a szentendrei skanzenben. Erre a célra a Néprajzi Mú­zeum megvásárolta Bogár Ist- vánék őcsényi 115 éves házát. Az úgynevezett „kis ionrá­cos” ház hűen tükrözi a táj régi életformáját, gazdálkodá­sát és népművészetét. A por­tához téli és nyári konyha tar­tozik, s a gazdasági helyisége­ket egybeépítették a lakóépü­lettel. Szabadkéményes nyári konyhájában fennmaradt a kenyérsütő kemence is. A patinás parasztházat le­bontják, majd anyagát elszál­lítják Szentendrére, ahol a szabadtéri múzeumban újra felállítják. A monori járásban azokban a községekben, ahol a posta éjszaka zárva, augusztus elsejével új segélykérő állomásokat szereltek fel. A mentőket, rendőrséget és tűzoltókat lehet hív­ni közvetlen monori vonalon ezeken az állomásokon. Képün­kön Brecsok Illés úri tanácselnök kipróbálja az új segélykérő készülékeket. Gyógyszálló épül Abaligeten A Mecsek egyik legnépsze­rűbb kirándulóhelye Abaliget, amelynek cseppköves bar­langja nemcsak idegenfor­galmi látványosság, hanem le­vegője és klímája alkalmas a légzőszervi betegségek gyógyí­tására is. Évek óta folynak kí­sérletek annak tisztázására, hogy milyen mértékben segíti elő a barlangkúra a gyógyu­lást. Sok gondot okozott azon­ban, hogy a betegek nem kap­tak megfelelő szállást, hiány­zott az intézményes, rendsze­res orvosi ellenőrzés, tanács­adás. Ezen segít a Baranya megyei Idegenforgalmi Hiva­tal egy kisebb gyógyszálló épí­tésével. A kétszintes épületben tíz, egyenként kétágyas beteg­fektető lesz, továbbá társalgó, orvosi rendelő és ápolószoba. A 4,5 milliós beruházás kivite­lezése megkezdődött és a ter­vek szerint jövő év tavaszán átadják rendeltetésének. A távlati tervek szerint, a következő ötéves tervben 400 ágyas gyógyszálló épül majd Abaligeten. Teherautó - kölcsönbe Egy éve kölcsönöz tehergép­kocsit a Volán. A ma már népszerű szolgáltatást a tröszt 1-es számú vállalata kezdemé­nyezte, mivel naponta mintegy 30 kocsi állt kihasználatlanul munkaerőhiány miatt. A vál­lalat vezetői ezért határoztak úgy, hogy bérbeadják gép­kocsivezetők nélkül az autó­kat. A kezdeményezés kedvező visszhangra talált. Rövid idő alatt sok termelőszövetkezet, állami gazdaság, kisipari szö­vetkezet és kisiparos lett a Volán bérlője. Az 1-es számú Volán Válla­lat tapasztalatai alapján né­hány vidéki vállalatnál is be­vezették a tehergépkocsi köl­csönzést. Ma már Miskolcon^ Kecskeméten, Szegeden, Szé­kesfehérvárott és Veszprém­ben is kölcsönözhető bérautó. — Lehár carte maximum. A Filatéliai Vállalat Lehár Ferenc portréját ábrázoló képeslapot készített. Az új­donság a bélyegekhez ha­sonló módon szerezhető be. — Nemzetiségi seregszem­le. Az ország legsikeresebb nemzetiségi együtteseinek részvétélével augusztus vé­gén nemzetiségi találkozót rendeznek Tatán. M ilyen jó, hogy annak idején latinos voltam. Tudom, hogy canis annyit jelent, mint kutya, canicula pedig nőnemű kiskutya, kutyili-mutyili, ku. tyuska. Szóval, tartós nősténykutyuska van. Reggel a fejem az ágy végéről lógott le, a lepedő egy csomóban a fejem helyén, öt percig nem tud­tam, hol vagyok. Mikor aludtam el, mennyit aludtam, ki tudja? A villanyborotva pancsol arcom iszaprétegében, és nem viszi a sza­kállamat. Minden mozdulatnál, a legenyhébb­nél is, fennhangon nyikorognak az ízületeim, és a fejem búbjáról lökésszerűen izzadság­folyam buggyan elő. Végigfolyik a halánté­komon, a fülem mögött, a tarkómon, és el­hal a pizsamám alatt.'Zuhany után megtörül­közöm, aztán megint megtörülközöm, és újra, mert a folyam gátlástalanul ömlik, mintha a zuhanyból rám folyó víz feltöltötbte volna az izzadságforrás víztartalékait. Mit vegyek föl? Még kimondani is szörnyű­ség, mikor én csak levenni szeretnék magam­ról mindent, csontig. És tegnap... Az osztályvezetőm tegnap ne­heztelve jegyezte meg: — Közép-Európa vagyunk, Kovácsik kar­társ, nem Elefántcsontpart. Szíveskedjék fe­gyelmezni magát. Ha én tudok nyakkendő­ben, zakóban járni, ugyanezt megkövetelhe­tem, nemde, a beosztottaimtól is ? ... Bekapcsolom a kis hordozható ventillátort, és az arcomra hajtom a felkavartan is forró levegőt. Nyakkendő ... miért né lennénk az Elefántcsontparton?!... Ágyékkötőt csinálok a nyakkendőmből, és úgy megyek a hivatal­ba. Nézne az a krokodilfejű ... A csokomyakkendőm olyan, mint a ventil­látor. Ha mögé szerelném a kis motort meg az elemet... A lépcsőházban Mancikába ütközöm. Man­cika a ház szexbáiványa, és lelkem titkolt fér. fiszobájában potenciális alany. Mancikán for­Kánikula ró nadrág van. Forró...!! Ingerülten fordulok el a látványtól. Az utca rotyog. Minden puha, szétfőtt. Az aszfalt süppedő ingovány, az emberek mozgá­sa szétfolyt, tétova fejük felett páragomolyag. Asztráltestek... „Lajos, jelenj meg, kopogj háromszor, ha itt vagy ...” Óriási kutya húz egy fiatal nőt maga után, a kutya céltudatosan vonszol, csülkei belesüp­pednek az aszfalt-lápba, a nő rongybaba, amelybe kisteljesítményű mozgató szerkezetet építettek. A baskerwille-i kutya... kutya ... kutyuska ... Kánikula ... A villamos embertömege homogén massza: Egy női szoknya alól férfiláb lóg ki. Valaki cuppanva válik le az óriási sejtről, és mint önálló lény folyik ki a villamosajtón, hogy aztán tovaevi ekéi jen a táptalajon ismeretlen célja felé. Kilenckor kezdünk, most nyolc óra, még nincs senki a hivatalban. Belesüppedek a ka­rosszékembe, és percekig — gondolom — nem veszek lélegzetet. Nincs szükségem oxigénre. Mozgást, mocorgást, zúgást hallok a főnök fé­lig nyitott pámás ajtaja mögül. Odavánszor- gok, odahömpölygök és benézek. Nicsak! A főnök félig fekszik a karosszékben, meztelen felsőtesttel piheg, mezitlábai — felhajtott nadrággal — egy vízzel telt lavórban, mint Nílusban szunnyadó krokodilok, és legalább tizenkét ventillátor hajtja rá sűrítve, sípolva a lomha levegőt. — Vegye le, Kovácsikkám, azt a borzalmas nyakkendőt, dobja le a zakóját, gombolja ki az ingét, és menjen el a strandra. Elég, ha délután jön be... Vigyorogva fogadok szót. Jó kis meleg lesz ma... Deák Gusztáv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents