Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
mi. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK «S» iricru '*JŰrlap Ménesi úti számvetés Módosul a gazdálkodás, de miből fizessék? Szövetkezeti gondok a főváros környékén Egy területi tsz-szövetség múmiája is szerepelt az elmúlt héten a megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjén: a hűvös-szellős Ménesi úton, Budán található székháza a Budapest-környé- ki Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének. Nem holmi jelentést kívánok ismertetni, midőn megkeresem dr. Kecskeméti Lajos titkárt, hanem arra kérem, tekintsük át a 72 szövetkezet aktuális gondjait-bajait inkább. Segítségünkre van ebben Szűcs Béla is, a szövetség elnöke, egyben a kiskunlacházi Petőfi Tsz elnöke. — Napjainkban a gazdaságok szerkezete átalakulóban van — tűnődik. az elnök. — Az árutermelés súlya a növénytermesztésről, zökkenőkkel bár, de mindinkább áthelyeződik az állattenyésztésre. Köztudott, hogy ennek beruházási előfeltételei vannak: a mi szövetségünk területén épp úgy, miként másutt a megyében, sorra épülnek a különféle korszerű, ipari technológiájú állattartó telepek. Egyben növekszik a termelő- szövetkezetek forgóalapszükséglete; a nagy kérdés tehát, úgy vélem: miből finanszírozzák ezt az egyébként szükségszerű átmenetet?! Kétségkívül az egyik legfontosabb forrás a kiegészítő üzemek hálózata, amelyben immár jelentős álló- és forgótőke van. A gyáraktól használtan megvett gépek értéke is nagy, hiszen egy ócska esztergapad ára megegyezik egy traktoréval... Mindenesetre tény, hogy e korántsem mellékes kiegészítő üzemágak nélkül aligha lehetne dotálni a mezőgazdasági változásokat ... Dráguló építkezések ' Dr. Kecskeméti Lajos ezt a témakört talán még határozottabban fogalmazza meg: — Bízvást állíthatom, hogy mondjuk a dabasi járásban levő 24 tsz fele rögvest mérleghiányossá válna, ha nem folytatna kiegészítő tevékenységet — olyan rosszak a termőhelyi adottságok! S ugyanezt mondhatjuk el a szentendrei, a budai, a ráckevei járás egy részéről. Sokágú problémavilág, de maradjunk egyelőre a beruházásoknál. Nyilvánvaló, hogy az új istállókat nem csupán föl kell építeni — hanem be is kell állattal népesíteni. Ha elkészül egy sertéstelep, mondjuk 300 kocára méretezve, úgy — egyetlen koca ára 4000 forint — 1 millió 200 ezres pluszkiadás lép föl azonnal, nem beszélvén a takarmányozási költségekről. Vagyis 8— 10 milliónyi forintnyi forgóalap-igény mutatkozik minden sertéstelephez — a beruházott vagyon 50—60 százaléka. S a voltaképpeni építkezés pénzei! Az elindulástól a befejezésig átlagosan 20—30 százalékkal túllépik az eredetileg előirányzott összeget. Ezért aztán jó néhány tsz meg is torpan, amikor az új istálló betelepítésére kerfve sor. Középlejáratú forgóalaphitelt lenne helyes nyújtani számukra — így a szövetségi titkár. Indokai kétségkívül reálisak, hiszen azokról a telepekről csak másfél év múltán kerülhet ki áru — addig nem lát pénzt a tsz. A forgóalap-téma előbb-utóbb égető gond lesz, a MÉM és az MNB figyelmét minden bizonnyal nem kerüli el. T akarmányügyek Ami azonban máris nyugtalanító, az a takarmány- Ulátás. Nemcsak, hogy rap- Izodikus, de a minőséggel sem elégedettek a gazdaságok. — Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes minapi sajtó- tájékoztatóján bejelentette, hogy 1972-től állami támogatás illeti a saját takarmánykeverők létesítését Ez nyilván segít majd.., — örülünk a támogatásnak — válaszol a titkár —, ám újabb természetű dilemmák vetődnek fel. Így például a szövetkezet eddig eladta az alaptakarmányt, ami a zárszámadáskor pénzt jelentett a mérlegben. Ha most keverési célokra tartalékolni akarja ezt a termést, úgy bevételi kieséssel kell számolnia. Másfelől: hol tartalékoljon? Nincsenek magtárak, illetve ha a meglevőkbe teszik a takarmányt, úgy feszültség támad — hiányzik majd az az egyébként is kihasznált tárolókapacitás. S ha már keverő! vesz egy gazdaság, természetes, hogy a legkorszerűbbet akarja — de hol található, hol gyártják? Mondjuk Dániában, de van-e az importhoz dollár? A szövetség területén kétmilliárd 70 millió forint bruttó termelési értéket produkáltak tavaly a szövetkezetek — lám, a közgazdászok nyelvén milyen egyszerűen összegezhető megannyi szántó-vető munka, betakarítási bajlódás, töméntelen erőfeszítés gyümölcse. Tekintélyes summa ez, amelynek megvédése, kamatoztatása országos ügynek is mondható. így tehát az is, hogy lesz-e keverőgép, s honnan. Már-már közhelyszámba megy, de nem árt leírni, hogy a mezőgazdaság az ipar legnagyobb vevője. Lám, ismét egy gép, amelynek kelendősége — az említett akadályok ellenére is — nagy lesz: a takarmánykeverő. S vajon miért nem oldható meg gyártása honi iparunkban ? Az elnök és a titkár eddig az állattenyésztésre váltás folyamatának pénzügyi, bizony eléggé felhős-párás tükrét nyújtotta. Még ebbe a témakörbe tartozik egy ugyancsak mai, jóllehet korántsem új gond... mit gond? bosszúság! Igaz, hogy a korábbi kivágási keretet föloldották a meddő tehenekre, ám ez vajmi keveset ér: az állatforgalmi vállalat viszont felvásárlási keretet kap. Vagyis elvben nem köteles tartani a tsz a pusztán ráfizetéssel járó állatot, de vágási engedélye nincs, csak a húsiparnak ... Ördögi kör! Kát-háromszáz ilyen állat van a szövetség területén, akad szövetkezet, amelynek 8—10 ezer forint a ráfizetése. Oszibarackdömping? — Hallhatnék a növénytermesztésről? — Egészen röviden: az aratás, mint közismert, szép hozamokkal fizet. Gyümölcs? A sárgabarack lefutott, jó értékesítési árak alakultak ki. Túltermelés talán egyedül őszibarackból lesz, minden az időjárástól függ: ha nagy a szárazság, s „összeérnek” a fajták, akad majd zökkenő. A titkár szavait az elnök folytatja: — Pest megyében 15 ezer hold nagyüzemi gyümölcsöst, ugyanannyi szőlőt telepítettek a gazdaságok; most vannak termőre fordulóban, most produkálnak árut. Mindennél fontosabbnak tartom, hogy a termelési kedv ne lanyhuljon, hiszen csakis ily módon lesz nemzeti jövedelem az új ültetvényekből. — Melyik a legnagyobb és a legkisebb szövetkezetük? — Az átlagos üzemnagyság 2000 hold körül van; terület dolgában a dabasi Fehér Akác. termelési értékben a hernádi Március 15 tsz vezet; a legkisebb, mindössze 80 holdnyi közösen művelt területtel a cso- bánkai szakszövetkezet. — Van speciális gondjuk a szakszövetkezeteknek? — A 72 tagszövetkezetből 24 a szakszövetkezet, a többi termelőszövetkezet. Nyugdíjazási problémák merültek fel a szakszövetkezetekben, kényszerrel emeltek le a számlájukról bizonyos, nyugdíjéveket megváltó összegeket. A pénzügyi gazdálkodásban ez némi zavart okozott, de a pénzt most visszautalják, vagyis aki nem akar nyugdíjat, azt nem lehet erre kötelezni. — Sajátos gond! De tán tekintsünk most szét a szövetség szűkebb portáján is. Bejöve az épületbe, egy föliratol láttam: Agrárklub ... A közgazdasági környezet — A klubban most uborka- szezon van, s egyébként sem elégséges az érdeklődés. Az a baj, hogy csak magas rangú emberek előadására jönnek el nagy számban, így rendszeres összejövetelről nem beszélhetek. A Ménesi úti szövetség egyébként mindössze kilenc munkatárssal dolgozik, van köztük két építészmérnök, közgazdász, három revizor. Egy kormányrendelet alapján a szövetkezetek kétévenként revízióra kötelezettek. Kétségkívül ■ nem elegendő, hogy valaki úgy érzi, becsülettel dolgozik — nagyon is kívánatos, hogy ezt meg is állapítsák róla. (Nem elhanyagolható szempont, hogy az ilyen önrevízió során — tehát a szövetség segítségével — föltárt hibák miatt nem kell bírságot fizetni.) — Mit érez a főváros környéki szövetkezetek legfőbb sajátosságának? — kérdem végül dr. Kecskeméti Lajostól. — Az a közgazdasági környezet, amely Budapest környékén kialakult, nem hasonlítható össze más megyékével: a tagság igénye a gazdasággal szemben magasabb, mint mondjuk háromszáz kilométernyire a fővárostól. Egészen pontosan: amíg másutt esetleg az évi 20 ezer forintos jövedelemmel elégedettek, nálunk a 25 ezer forintnak sem tapsolnak már... Keresztényi Nándor Százezer kilométer Húszéves az Europabus Ez évben ünnepli 20. születésnapját az Európa bus, amelyet 1951-ben hoztak létre a vasutasok saját hálózatuk kiegészítéseképpen. Megalapításával az európai vasutak lehetőséget kívántak nyújtani utasaiknak olyan tájak megismerésére, amelyek vasúton nem közelíthetők meg. A MÁV 1965-ban lépett be a szervezetbe, amelynek jelenleg 15 ország a tagja. Az Europabus hálózata ma már annyira kiterjedt (Skóciától a Közel-Keletig, az Északi-sarktól Szicíliáig, Portugáliától a Szovjetunióig húzódik), hogy a vonalak összes hosszúsága meghaladja a 100 ezer kilométert. A hálózatot az utazóközönség igényeitől függően fokozatosan bővítik. 83-84 í* kiló A mérleg kedvező eredményt mutat. A dabasi és a ráckevei járásból S3—84 kilogrammos hektoliter súlyú gabonát szállítottak a gazdaságok a ráckevei malomba. (Foto: Urban) Amiről az árcédula nem árulkodik A hivatalosan közzétett statisztikai adatok arról adtak hírt, hogy tavaly a fogyasztói árak — a tervezettnél és az előző évinél kisebb mértékben —, 1,2—1,3 százalékkal emelkedtek. Miért tagadnánk: ezt a tényt több oldalról is erőteljesen kérdőjelezi a közvélemény. Mindenekelőtt: sokan az árcédulákkal, egy-egy termék drágulási arányával vetik egybe a másfél százalék alatti hivatalos adatokat, és ez — enyhén szólva — kételyt ébreszt. Mellőzzük most a bizonyítási eljárást, s ne vonjuk vizsgálati mikroszkópunk tárgylemezére az árstatisztikát — elégedjünk meg ezúttal annyival, hogy egy-egy áru vagy árucsoport erőteljes drágulása ellenére is igaz lehet országos átlagban számítva az 1,2—1,3 százalék. „Tervezett” ? Csakhogy a boltba lépve, és az árcédula olykor meghökkentő közlését érzékelve — mi sem természetesebb —, kisebb gondunk is nagyobb annál semmint, hogy országos átlagokban gondolkodjunk. A tervkészítés időszaka A szakszervezetekben a jelenlegi időszak a terv- készítésé. A vállalati szakszervezeti bizottságok épp úgy, mint a vezető szervek, azon munkálkodnak, hogy összegezzék : hogyan dolgozzanak az év hátralevő részében és milyen feladatokat tűzzenek ki a jövő esztendőre. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökségi ülésen tárgyalta munkatervét. Megvitatták a tervjavaslatot a MEDOSZ Pest megyei bizottságában is. Más szakmák megyebizottságai most rangsorolják a tennivalókat. A tervek elvi alapját a párt X. kongresszusa, a SZOT és a szakmai kongresszusok határozatai szabják meg. Ha a különböző tervek tükrözik is a helyi sajátosságokat — s ezt kell .tenniük — valamennyiben a szak- szervezetek hatékonyságának, társadalmi szerepének fokozottabb érvényesítése a legfőbb feladat. Melyek azok a célkitűzések, amelyek megvalósításán a szakszervezeteknek dolgozniuk kell? Mindenekelőtt a vezető testületek irányító, ellenőrző és segítő munkájának hatékonyabbá tétele. Ahhoz azonban, hogy eredményt érhessenek el, jól képzett tisztségviselőkre van szükség. Nem hiányozhat tehát a munka tervekből a káderek továbbképzése, az utánpótlás nevelése. A szakszervezetek fontosabb feladata a termelés segítése. Ennek sokféle módja van, a vállalati tervkészítésben való részvételtől a munka megszervezéséig. Hadd emlékeztessünk azonban arra, hogy az érdek- képviseleti szerveknek mindig hallatniuk keli szavukat, ha a vállalati beruházásokról döntenek: az ő gondjuk, hogy az új üzemcsarnok építését kövessék a szociális létesítmények is. A szakszervezetek érdekképviselete a köztudatban gyakran azt jelenti, hogy állást foglalnak, ha bérkérdésekről döntenek, s a differenciált anyagi megbecsülés elvét igyekeznek érvényesíteni. Nem szorulhatnak háttérbe viszont a szociálpolitikai feladatok sem: az üzem egészségügyi ellátása, vagy az üdülőjegyek felhasználásának ellenőrzése. A munkásvédelemmel nem lehet eleget törődni: a szak- szervezeteknek fel kell mérniük a munkásvédelmi helyzetet, elemezniük kell a balesetek okait s a tapasztalatok alapján dönthetnek a tennivalókról. Az üzemi balesetek csökkentéséhez — iparban és mezőgazdaságban egyaránt — jelentősen hozzájárulhat a munkásvédelmi őrhálózat továbbfejlesztése, mozgalommá szélesítése. Nem célunk felsorolni mindazokat a tennivalókat, amelyek a tervekben benne lehetnek. Mégis hadd hivjuk fel a figyelmet arra, hogy milyen sokat tehetnek a szakszervezetek a dolgozók általános műveltségének emeléséért, a nyolc általános elvégzésének szorgalmazásáért. Fontos feladat a tehetséges munkásgyerekek továbbtanulásának támogatása is. A szakszervetetek nem érhetnek el mindent a maguk erejéből. Ezért keresni kell a munkakapcsolatot, az együttműködést valamennyi területen a társadalmi és tömegszervezetekkel. Mert a tervek annyit érnek, ameny- nyit sikerül megvalósítani belőlük. S. I. Ilyenkor az áremelkedés közvetlen ténye a fontos és éppen ezért szólunk most részletesebben az imént említett kérdőjeledé» másik oldaláról: arról, hogy a közvélemény többnyire i.em csupán az áremelkedés mértékét, de puszta tényét, jogosultságát is vitatja, S ha cikkünk bevezető mondatában a fogyasztói áremelkedés tervezettnél alacsonyabb szintjére utalunk, most hozzágondolhatjuk azt a — nem kevesek által naponta megfogalmazott — kérdést is: mit jelentsen az, hogy „tervezett”; egyáltalán: miként lehetséges és hogyan fogadható el a mi gazdálkodási körülményeink közepette fogyasztói áremelkedés? A válasz körvonalazásával árpolitikánk lényege közelíthető meg, s éppen ezért célszerű - mindenekelőtt szembenézni egy általánosan elterjedt hiedelemmel: azzal, hogy az árak hosszabb távon emelkedő irányzata alapjában véve a módosult gazdaságirányítás találmánya. A valóság éppen az ellenkezője: a reform nem tett egyebet, mint azt, hogy az árak mozgását nyílttá — tehát kalkulálható- vá változtatta, míg a korábbi gazdaságirányítás közepette enélkül, kevésbé nyo- monkövethetően változtak az árak. Fogalmazzunk egyértelműbben: a ráfordítási arányok, az áruk értékviszonyai — általában a gazdasági élet törvényszerűségei — akkor is utat törnek, árhatásokat váltanak ki, ha ezt nem nevezzük nyíltan szabadon mozgó árnak. Ismeretes, hogy az 1968 előtti gazdaságirányítási rendszerben, amikor alapjában véve stabil árakkal számoltunk, a rejtett törvényszerűségek — tapintatosan szólva —, rejtett módszerekkel érvényesültek: a vállalatok leplezett áremeléseket hajtottak végre. Szabadság — nem szabadosság Azt mondhatnánk erre: vajon, rendjénvaló-e, hogy az áremelés vétkét társadalmi méretű visszaszorítása helyett, elkövetésének szabadságával indokoljuk? Ügy tűnik, éppen ezzel érkeztünk el a közvélemény kérdőj élezéseinek lényegéhez; ahhoz, hogy általában és egészében vissízaélésrek, véteknek minősíthető-e az áremelkedés? Nos, a módosított gazdaság- irányítás, mint ismeretes, az alapvető közfogyasztási cikkek zömének árát nem tette szabaddá; itt a korábbi rögzítés messzemenően érvényben marad. A fogyasztási cikkek bizonyos körében viszont — a kínálat, a választék bővítése, a fogyasztás szabályozása, a termelői érdekeltség erősítése' érdekében, az árak, meghatározott keretek között, szabadon változtathatók. Ehhez két megjegyzést kell fűznünk: egyrészt azt, hogy a vásárlók a boltokban érzékelhetik a kínálat javulását, az áruválaszték bővülését, a várt áruellátás! hatások tehát lényegében nem maradtak el. A másik észrevétel sem kevésbé fontos, az árváltoztatás szabadsága természetesen nem azonos a társadalmi kontrollnélküliség szabadosságával. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy az országos áralakulást, a viszonylagos stabilitást nagymértékben meghatározzák az állami költségvetés pénzügyi intervenciói. Egyetlen tényt említve: 1969 óta mintegy hatvan ártámogató intézkedés született, amelyek összességükben négymilliárd forinttal növelték a költségve- téskiadásait. Elég ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban csupán arra utalni, hogy a tőkés világban erőteljes az infláció, az árak évről évre meredeken emelkednek, s mivel a külkereskedelem érpályáin keresztül kapcsolataink e piacokkal jelentősek, ártámogató beavatkozások nélkül az inflációs hatások intenzív drágulási hullámmal törnének be hozzánk is. (Egyetlen szemléltető példa: tavaly nagymértékben drágult a világpiacon a kávé; abhoz, hogy a drágulás ne érintse a hazai kávéivókat, összességében 520 millió forinttal növelték költségvetési dotációját.) Egészében az árstabilizáló intézkedések költségvetési végösszege — 1970. évi adatok szerint — így alakult: az importtal összefüggő támogatás 880 millió, a nem importhoz fűződő dotáció 520 millió, a számla tehát: 1400 millió. Gazdasági tudathasadás Igaz — és ez is a kép teljességéhez tartozik: — nem kevés vállalat a szabad árváltozás jogát afféle manőverező, spekulációs játékként kezeli. Kérdés természetesen: hol a határ, amely az indokolt és a társadalmi érdekeket sértő áremelkedéseket elválasztja? Nos, egyértelmű vonalat húzni e kettő közé nem mindig köny- nyű, de a lényeg mégis az, hogy ahol az áremelkedés a termelés korszerűsítését, a kínálat bővítését, az áruválaszték javítását célozza, ott a társadalom végső soron nyerhet az üzleten. Kétségtelen azonban, hogy sok helyütt — úgy is mondhatnék — különös visszájáról — számolás érvényesül: a vállalat megtervezi mindenekelőtt a béremelést, a részesedésnövelést, kiszámítja, hogy ehhez mekkora nyereséget keŰ elérnie, s ehhez, a megvalósítás fő eszközeként, betervezi az áremelést. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben kz esetben még akkor is manipulációs célzatról van szó, ha a haszon- élvező egy egész közösség — a vállalat —, ha tehát a csoportérdek a társadalmi érdekek rovására érvényesül. S bármily különös: sajátos gazdasági tudathasadást jeleznek ezek a manipulációk; az érdekeltei^ ugyanis mint termelők nyernek, de mint fogyasztók természetesen veszítenek az üzleten. Tábori András i
