Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

VÁC I WAPLÖ A PEST MEGYEI H S R I A P KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM 1971. AUGUSZTUS 27., PÉNTEK vízi és légi parádé, nehézfegyverek, cselgáncs Vácott rendezik a honvédelmi meg Mint már hírül adtuk, a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövet­ség megyei vezetősége a közel­múltban tartott értekezletén úgy döntött, hogy az idén Vá­cott rendezik meg a megyei honvédelmi napot. A nagysza­bású rendezvényről érdeklőd­tünk az MHSZ váci járási és városi szervezetének munka­társaitól. , Augusztus 29-én a váci Pokolszigeten zajlanak le a rendezvények. A programot úgy állították össze, hogy minden korosztály­nak nyújtson érdekességeket. A haditechnikai bemutatón a Vác környéki katonai egysé­gek vonultatják fel a ma hasz­nálatos haditechnikai eszközö­ket, a többi között a legmo­dernebb híradástechnikai be­rendezéseket, nehézfegyvere­ket, harckocsikat, kétéltű jár­műveket és önjáró lövegeket. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség megyei és helyi szerve­zete kiállításon számol be éle­téről. Bemutatót tart a váci amatőr rádiósklub is. Adóve­vőikkel több mint 200 ország rádióamatőreivel tartanak fenn összeköttetést. A legtöbb érdeklődőt bi­zonyára a kis és nagy re­pülőgépek parádéja vonz­za majd. Az MHSZ model­lezői rádió távirányítású repülőmodellckkel szere­pelnek. A budapesti VIII. kerületi repülősklub piló­tái Tréner típusú motoros gépekkel végzik a kötelék műrepülést. Ugyancsak a rádió játssza a főszerepet a „rókavadászat- ban”. A tájékozódási futóknak a szigeten elrejtett adóállo­mást kell megkeresniük vevő- készülék segítségével. Érdekes a Zrínyi Miklós Hadtörténeti Klub tagjá ­nak hobbyja. Az ország­ban egyedül foglalkoznak hadijáték-bemutatókkal. Szeptember 29-én Vácra is ellátogatnak. Korhű öltözetben, régi fegyve­rekkel rontanak egymásra, ter­mészetesen csak a nézők ked­véért. A nyolcadik kerületi repülő­sök még két érdekes program­mal szerepelnek. Ejtőernyőseik szárazföldi irányugrást mutatnak be, a motoros gépek pedig „léggömb vadászatot” tar­tanak. A levegőnél könnyebb gázzal töltött léggömböket kell pro­pellereik' segítségével meg­semmisíteniük. Anyakönyvi hírek A KGV 7. SZ. GYÁRA (Könnyűipari öntöde) FEl VÉTELRE KERES ÖNTÖDEI TECHNOLÓGIAI CSOPORTVEZETŐT ÉS ÖNTÖDEI MINŐSÉGELLENŐRT Jelentkezés: a gyár munkaügyi osztályán Vác, Csikós József u. 18. László és Deák Mónika: Lász­ló, Nagy Csaba és Gazai Éva: Attila, Duhszki Sándor és Vass Éva: Gábor, Misnyovszki Fe­renc és Demény Margit: Ist­ván, Majorits Gyula és Matyó­ka Erzsébet: Attila, Szabó Jó­zsef és Bors Mária: Zoltán, Kindricz László és Juhász Má­ria: Krisztina: Berecz János és IVandcs Ilona: Rita nevű gyer­meke. Házasságot kötött: Csizma­dia László Pitz Irénnel, Hal- járszki László Forgács Ágnes­sel, Ungvári István Mészá­ros Zsuzsannával, Tornai Lász­ló Kutrovics Rózsával. Burzi István Perlusz Ilonával. Csá­ki Csaba Sasvári Máriával, Elshout Pieter Krailovics Má­riával, Pintér Ferenc Czinkota Gizellával. Vácott hunyt el: Jakubecz András (Penc), Ágoston József (Veresegyház), Mészáros And­rás (Vác, Palmiro T. u. 25.), Göbölös Lajosné szül. Váradi Rozália (Göd), Nagy Ferenc (Vác, Rákóczi u. 5.), Lakatos Gyula (Rád), Szegedi Jánosné szül. Szabó Mária (Vác, Boty- tyán u. 56.), Zeke Ferenc (Vác, Jázmin tér 6.), Striss Ferencné szül. Dániel Terézia (Vác, Már­tírok u. 76.), Krause Petronella (Vác, Burgundia u. 8.), Tóth Ernő (Erdőkertes). Köszönetnyilvánítás. Mindazok­nak a rokonoknak, jó ismerősök­nek, akik szeretett férjem, illet­ve édesapám temetésén részt vet­tek és gyászunkban osztoztak, ez­úton mondunk hálás köszönetét, üzv. Zeke Ferencné és fia. VÁCI APROHIRDETESEK Tehergépkocsi- Vezetőket azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Gödi Tsz Építésvezetőségénél, Vác, Báthory utca 8. szám alatt. __________ Wa rtburg Tourist, IH-s, garanciával el­adó. Vác Madách ut­ca 3. Trabant 600-as, mű­szaki vizsgázott, el­adó. Megtekinthető: munkanapokon 17 órától, szombaton dél­után, vasárnap egész* nap. Vác, Deákvár, Cserje u. 3. Bánffi. DX 2O00-es indiai kötőgép — betanítás­sal — eladó. Vác, Eötvös u. 14. 24 ezer km-t futott, luxuskivitelű Sko­da 1000 MB — igé­nyesnek — eladó. Al- sógöd, Köztársaság u. 20. Pangrácz. Megbízható, nyugdí­jas nő idős, beteg hölgy gondozását vagy kisgyermek fel­ügyeletét vállalná. ,,Sürgős” jeligére vá­ci hirdetőbe. napot A könnyűbúvárok a Dunán igyekeznek új barátokat sze­rezni az általuk kedvelt, iga­zán szép és érdekes sportnak. Reggeltől estig tartanak a sportversenyek. A Finompamutfonó, a For­te és az Egyesült Izzó csa­patai kézilabdában és lab­darúgásban mérik össze erejüket. Természetesen nem maradhat ki a nap programjából a női labda­rúgó-mérkőzés sem. Polgári védelmi bemutató, cselgáncsverseny, légpusfcalö- vészet is szórakoztatja majd a közönséget. S ha valaki bele­fáradna a sok látnivalóba, magtalálja az árnyas fák alatt a büfésátrait, ahol egész nap kapható lesz a forró virsli és a jéghideg magyar sör. (cs. a.) A zenének, a dalnak nincsenek határai Hazaérkezett a Vox Humana Kedden, a késő esti órák­ban hazaérkezett egyhetes vendégszereplésből, Szovjet- Észtországból, a Vox Huma­na. A különrepülőgép utasait, a Ferihegyi repülőtéren, dr. Lukács Ferenc városi tanács­elnök és Povázsai Sándor, a művelődésügyi osztály veze­tője üdvözölte. A kórus dr. Monori Balázs­nak, a városi tanács titkárá­nak vezetésével tette meg a kétszer 1900 kilométeres re- pülőutat. Tőle érdeklődtünk az elmúlt napok eseményei­ről. — Háromórás légi utazás után érkeztünk meg Le­ningrad repülőterére — la­poz jegyzetei között. — A kó­rus három vezetőségi tagja: Jüri Randjäro, Hendrik Sel- ja és Heilci Hornets fogadta a váci énekeseket. Társasgép-' kocsival tettük meg a 300 ki­lométeres utat Tallinnba, ahol két modern szállodában helyeztek el bennünket. — Mikor volt az első sze­replés? — A megérkezésünket kö­vető második nap, este. Nagy plakátok hirdették a váci kó­rus koncertjét. A közönség lelkes ovációban részesítette Makiári József karnagyot és az együttest. Kijutott az ün­neplésből a zongoraszonátá­kat játszó Kende Leventének is. Három napot töltöttünk Tallinnban, fürödtünk a ten­gerben és haj ókáztunk a Finn-öbölben. Ismerkedtünk a város nevezetességeivel. Különös látványt nyújtott a 30 ezer énekest befogadó, ha­talmas szabadtéri színpad. — Milyen élményekben volt részük a következő na­pokban? — Következő állomásunk Tartu volt. a minket vendég­látó Gaudeamus egyetemi kó­rus székhelye. Meglátogat­tuk a hozzájuk tartozó óriási tangazdaságot, és szabadtéri hangversennyel köszöntöttük hálás közönségünket. Vasár­nap este az egyetem aulájá­ban került sor az ünnepi hangversenyre. Zsúfolt néző­tér előtt hangzottak fel a ma­gyar és az észt dalok, bizo­nyítva, hogy a zene és az ének nem ismer határokat. A Vox Humanát többször visz- szatapsolták, még utolsó levo­nulásukkor is énekelve hagy­ták el a dobogót. A hajnalig tartó banketten Roland Laas- mce és Valve Lepik észt kar­nagyok köszöntötték a Vácról érkezőket. A hangversenyek forró sikerén túl, élmény volt számomra a Tartu vezetőivel való találkozás. A Vox Humana vezetőivel és Pelczéder Tiborral, a mű­velődési ház igazgatójával, vettünk részt azon a fogadá­son, amelyet Vezikov Alexan­der és Jürimee Armilde, a városi pártbizottság két tit­kára, valamint Karú Arnold, a városi tanács elnöke adott részünkre. — Az utazás befejező sza­kasza? — Hétfőn este ültünk vo­natra, és másnap érkeztünk Leningrádba. Sajnos, csak annyi időnk maradt, hogy autóbuszról megnézzük a Té­| li Palotát, az Auróra-cirkálót, az Ermitázst, a Szmolnijt és a többi történelmi nevezetessé­get. Késő délután ültünk re­pülőgépbe, az esti órákban érkeztünk Budapestre és éjjel Vácra, egy felejthetetlenül szép út emlékével. Papp Rezső TESTVÉRLAPJAINK ÍRJÁK (...és mi kommentáljuk) Városunkban a kánikula idején is zavartalan volt a vízellátás.) —ő Titkári látogatás Tollaslabda­bajnokság Vasárnap délután négy órá­tól tollaslabda-bajnokságot rendez a váci Fegyveres Erők Klubja. Az érdeklődők, a ver­seny előtt, a helyszínen ne­vezhetnek be. Felújított mozgatom Dél-Pest megyei laptár­sunk vezető cikkben közli, hogy felújították Nagykőrö­sön a tisztasági mozgalmat. Körzeti védőnők, ápolónők, vöröskeresztes aktívák sora vállalta, hogy meggyőzi a la­kótársakat: tegyék szebbé, I tisztábbá Arany János váro­sát. (Szemetes útjaink, hul­ladéklepte parkjaink lát­tán úgy gondoljuk, hogy nálunk nem felújításra, hanem beindításra vár ez a szép és nemes mozga­lom.)--Q MO HOfi’VIDfö Éjjeli vízgyűjtők Monori laptársunk Vecsés- ről tudósít. A Batthyány ut­cai közkútnál hosszú sor vár — hiába. Egy vödörre valót sem sikerül összegyüjteniük. Aki mosni akar, éjjel szerzi be a szükséges vízmennyisé­get. És ez így tart már hosz- szú hetek óta. (Csak a legnagyobb elis­merés hangján szólhatunk a helyi vízmű dolgozóiról. A szépülő kanyar A Hazafias Népfront váci járási elnöksége kedden kibő­vített elnökségi ülést tartott, amelyen a DIB bal parti terü­leti bizottságának munkájáról Rasrnan István, a bizottság elnöke, az 1971. évi fejlesztési és szépítési verseny első félévi eredményeiről pedig Ujfalvi István HNF-titkár számolt be. Az ülésre meghívták a Du­na menti községek megyei ta­nácstagjait és a községi taná­csok elnökeit, akik — a gödi és dunakeszi kivételével — mindannyian eleget tettek a meghívásnak. Klub -évadnyitó Közeleg az ősz. Ezt jelzi a többi között az is, hogy a nyá­ri szünetet tartó ifjúsági klu­bok ismét megnyitják kapui­kat. A Híradástechnikai Anya­gok Gyárában, szeptember 3- án, ünnepélyes klubnyitót tar­tanak. „Nekem megbocsásson” címmel zenés irodalmi est lesz, a meghívó alcíme szerint — fiataloknak fiatalokról. Mikes Lilla, Fodor András, Verdes Tamás, valamint Dénes Margit zeneszerző lép fel, továbbá Vincze Viktória, aki gitárjáté­kával szórakoztatja a klub vendégeit. Kihaló szakmák nyomában „Mézeskalács szívet 99 mait, mesterségbeli emlékeit a múzeumnak ajándékozta, még­sem szakadt el szakmájától. Budapesten, a VI. kerületi vendéglátónál, mézeskalácsos. Ott is látja, hogy jó szakma ez még ma is. Rada Lajos és Schotter Béla gyertyaöntők és mézesikadácsosok régi iparosai voltak ennek a városnak. Még­is, 1946-ig, csak csak egy tanulót szabadítottak fel, aki 1928-ban lett segéd, és 1932-ben jött át Perleyékhez, a Schotter család kihalásával. Családi alapon folytatott mesterség volt a mé­zeskalácssütés, mely kenyeret adott ugyan, de gazdaggá nem tett senkit. — Nagy volt a rizikó. A friss áruba beleöltük a drága anyagot, és ha jött a vihar, ha az eső elmosta a búcsút, tönkresi lányította a vásárt, el­ázott minden, és odavolt a sok jó mézeskalács. Mégis azt mondom — szól közbe Perley Jánosné —, ha újból kezde­ném, csak ezt a szalun át vá­lasztanám. — Mi volt az dia, hogy ab­bahagyták ? — Bizonyos rendelkezések korlátozták a lehetőségeket. Megnyirbálták az iparenge­délyt, elvonták a cukorkakészí­Hangosakat szólnak a céllö­völde telibetalált figurái alatt a pukkanok, a hangosbemon­dón szívküldit közvetít a mu­tatványos, a ringlispilen vidám sikongással kergetik egymást a repülöszoknyás sződi lá­nyok, a lobogó hajú fiatalem­berek ... A búcsún ott van mindenki, a léggömbös, a laci- pecsienyés, a bizsus, a fakana­las és a cigány jósnő. Két sá­torban törökmézet, keleti édes­séget, ömlesztett cukorkát, mé­zeskalácssziveket, huszárokat és olvasókat kínálnak. Monori árusok képviselik a mézeska- lácsosokat, ők látogatják a vá­ci járás falvait, ók jönnek a város Mária-napi nagy búcsú­jára is. Pedig... Vác, Kossuth utca 10. A kes­keny, barnára festett, öreg. üz­letajtó redőnye lehúzva, felet­te az ÁFÉSZ zöldséges boltjá­nak címtáblája. Ebben a bolt­ban valamikor délceg, dolmá­nyos huszárfiúkat, magyaros ruhájú, takaros lányokat, sok színű szemekből készült .olva­sókat és fényestükrös, díszí­tett mézeskalácsszíveket árul­tak. Schotter Béla mézeskalá­csos boltja volt ez. Ebb?n a házban egeit a kemence, melyben a valódi mézeseket sütötték. A váci múzeumban őrzik a ládákat, szerszámokat, melyeket 1800 körül vettek használatba Schotterék, és ugyancsak ott találhatók az egykori iratok is, a többi kö­zött az a segédlevél, melyet maga Hauer, a nagy cukrász írt alá. Schotter Bélától Per­ley Károlyné vette át az ipart, a műhelyt, a kemencét és a világjáró vásározást. Nem volt búcsú, vásár az országban, ahol nem állt volna egy-egy Perley sátor a legfinomabb mézesekkel; kivont kardos hu­szárokkal és a szerelmes szívű lányok által annyira áhított tükrös szívekkel. Perley Jánosáéval és Perley Jánossal beszélgetünk arról, hogy miért is adták fed a szép mesterséget, melynek utolsó járási képviselői voltak. — Fáradságos, de szép szak­ma volt, és ma is virulhatna, ha gondolnának arra, hogy milyen jó valutaszerző mester­ség. A mézeskalácsos készít­ményeit legalább úgy lehetne magyar különlegességként árulni az ajándékboltokban, forgalmazni külföldön, mint például a festett tányérokat. Itt lesz a Mária-napi váci bú­csú. Mennyit lehetne árulni ott! Pedig ma már más jelen­tősége van a búcsúfiaként ajándékozott olvasónak, tükrös szívnek, mint régen volt. Még­is veszik. Hagyomány. Perley János, bár Vácon visszaadta az ipart, és szerszá­tés lehetőségét, csali a keleti édességeket engedélyezték. De a leglényegesebb ok: olyan be­teg lett a férjem, hogy nem tu­dott dolgozni. Egyedül meg nem boldogultam. Most már mindketten elhelyezkedtünk, és így már jó ... Lapozgatok a cukrász ipar­testület 1931. évi jubileumi év­könyvében, és megtalálom a mézeskalácsosok nevei között a Schotter nevet, mint egye­düli mézeskalácsost Vácon. A beszámolóban olvasom, hogy Magyarországon mintegy 12— 15 mézeskalácsost tartottak nyilván, akik közül kettő, il­letve már csak egy élt Vácott, Schotter Béla, akitől Perley Károlyné vette át • az ipart, melyet aztán Perley Jánosék szüntettek meg. S megint sze­gényebbek lettünk egy ma­gyar iparral. A rádióban felhangzik még néha-néha a fülbemászó dal: „Mézeskalácsszívet küldök ne­ked, tükör lesz a közepén .. De a dalban említett mézeska­lácsszívet már keresni kell... Pedig Vácon csak kellemes emlékként beszélnek a búcsúk­ról, kavargó vásárokról, ami­kor, óriási ponyvasátor alatt, mézeskalácshuszárok regi­mentjei virítottak, s a nap is sietve fordította el tekintetét, mert a szívek közepéből szik­ráztak a tükröcskék, és sok- sok szerelmes fiú képe tekin­tett vágyakozva a megajándé­kozott, boldog hajadonok áb­rándozó szemébe. A múzeum gazdagabb lett néhány régi tárggyal, Vác szegényebb egy iparral. Harmos Jenő nógyárban és a Kötöttáru- gyárban töltötték. Az igazga­tók, a párt- és szakszervezeti titkárok ismertették a gyá­rak helyzetét, majd elbeszél­gettek a párt- és szakszer­vezeti bizalmiakkal, a törzs­gárdistákkal és munkásfiata­lokkal. b. h. Szerdán délelőtt Vácra lá­togatott dr. Biró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára és dr. Dobi Ferenc, a szakszervezetek me­gyei tanácsának titkára. Dr. Dobi Ferenc a délelőtt folyamán a váci és a köz­ségi szakmaközi bizottságok titkáraival beszélgetett arról, miként lehetne nagyobb te­kintélyt biztosítani a szak­maközi bizottságokban folyó munkának, hogyan válhat­nak a szakmaközi bizottsá­gok valóban összehangoló szervekké elsősorban város- és községpolitikai kérdések­ben? A délutánt a vendégek, Máthé Imre PTQ vezető kí­séretében, három textilüzem­ben, a finomfonóban, a fo­Született: Ducsák József éí Csányi Anna: Anna, Forgács József és Sikalai Erzsébet: Mó­nika, Kovács István és Szűcs Cecília: István, Veres András és Zsigmond Mária: István. Kovács István és Kiss Erzsé­bet: Péter, Kocsis Mihály és Szabó Zsófia: Katalin, Vékony Sándor és Nagy Zsuzsanna: Levente, Bognár András és Matkócsik Éva: András, Pé- czeli István és Kalácska Kata­lin. Viktor és Viktória, Szécsé- nyi Károly és Malcádi Mária: Károly, Varga József és Zala­egerszegi Mária: Mária, Ger­gely Vendel és Barsi Lidia: Péter, Kurdi László és Fülöp Ilona: Krisztina, Pozsár István és Farkas Rozália: Csaba, Sog- rik Mihály és Glózik Mária: Erika, Zajácz László és Komo­lya Erzsébet: László, Rojkovics

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents