Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

Avatás: szeptember 24-én Bemutatjuk as új állami zeneiskolát A váci zeneoktatás új hajléka A hét elején befejeződött az állami zeneiskola átköl­töztetése. Elbúcsúztak az egy évtizeden keresztül otthont adó művelődési központtól, majd a hangszerek, kották, iratok, szakkönyvek útra kel­tek a Lenin útról a Konstan­tin téri új otthonba. 1964-ben keltezték azt az ügyiratot, amelyben a zeneis­kola igazgatósága leírja a társbérlet tűrhetetlen állapo­tát, s az illetékesek segítsé­gét kéri egy önálló, új zene­iskola megteremtéséhez. Még néhány évnek el kell múlni ahhoz, hogy biztosítsák a szükséges anyagi fedezetet — hétmillió forintba került a kétemeletes épület, s a korsze­rű berendezés —, s alkalmas helyet találjanak az építke­zés megkezdéséhez. Az egykori Emericana-épü- let helyét jelölték ki az új váci zenede otthonának. Köz­ponti fekvésű telekhez jutot­tak, s aránylag kevés bontás­sal biztosították a szükséges területet. A Pest megyei Tanács Épí­tőipari Vállalatának szakem­berei harmonikusan építet­ték az iskolát a szomszédos gépipari technikum épületé­hez. Szellemes megoldással háromszintes épületet vará­zsoltak a tér sarkára, s ez nem magasabb a mellette ál­ló egyemeletes iskolaépület­nél. Ötszárnyas üvegajtón át lé­pünk az előcsarnokba. A be­járattól balra, a földszinten található az igazgatói iroda, a tanári szoba, valamint az egy helyiségben elhelyezett könyvtár és gazdasági iroda. Az utolsó szoba a vendégsze­replésre ide érkező művésze­ké. Közvetlen bejárata a nagyterem színpadára nyílik. A finom ívű lépcsőházból nyílnak az emeleti folyosók. Az első és a második emele­ten összesein 17 tanulószoba van. Dr. Lukács Ferenc, a váro­si tanács elnöke a napokban meglátogatta az új zeneisko­lát. Elismeréssel szólt az épí­tők munkájáról. Különösen megkapó a már berendezett (Katona József felv.) földszinti előadóterem. 200 ülőhelyével, nagy méretű — osztott rendszerű színpaddal — és galériával. Cs. Nagy Tamás igazgató tájékoztatása szerint szep­tember elsején és másodikén itt lesznek a beiratkozások, majd harmadikén a pótfel­vételi vizsgák. Az avatóün­nepséget szeptember 24-én, pénteken tartják helyi kóru­sok és zenekarok' fellépésé­vel Papp Rezső VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN KIADÁSA mim XV. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1971. AUGUSZTUS 24., KEDD .1 kábelgyár mindig segít: Egy percig sem áílíak gépek alkatrészhiány miatt AT ESŐ IS SEGÍTETT EETIÍÉSEN Az idén januárban egyesült a letkési és az ipolytölgyesi termelőszövetkezet. Mint To­man István elnök elmondta, a tavalyi 5 mázsás terméssel szemben idén 620 holdjukról 16 mázsás termést takarítottak be. Ez annak is eredménye, hogy az összevont gépparkkal, már az egyesülést megelő­zően, jobban elő tudták a talajt készíteni. A 480 holdnyi felülvetett ta­vaszi árpából 11 mázsa volt az átlagtermésük. A jó termés eredményeként a Terményfor­galmi Vállalatnak 70 vagon kenyérgabonát és 30 vagon ij?en jó minőségű sörárpát ad­tak át, raktáraikban pedig 40 vagön biztosítja vetőmag- és takarmányszükségletüket. A letkésiek, ha jéggel érkezett is, jókor kaptak esőt, és az idő­ben elvégzett munkákon kí­vül ennek is köszönhető, hogy kukoricából 18 mázsa má­Zenepedagógus - a munkásszálláson A Pest megyei Tanács dísz­termében kitüntetéseket ad­tak át azoknak, akik hosszabb időn keresztül kiemelkedő munkát végeztek a népműve­lés területén. Köztük volt Marton Klára, a váci zeneiskola fuvolataná­ra, aki „Szocialista kultúrá­ért” kitüntetést, oklevelet és pénzjutalmat kapott alkotmá­nyunk ünnepe alkalmából. GYULA PAPA HETVEN ÉV A GYALUPAD MELLETT Nyolcvanhárom éves. Ala­csony termetét nem görnyeszti a kör súlya. Csak gyorsan könnybelábadó szemei, min­denre meghatódó hangja jelzi, hogy az élet alkonyán jár. Régimódi gavallér, aki han­gos kezétcsókolommal köszön­ti a nőket és tréfásan pótfül­nek nevezi a hallókészülék füldugóját, melyet rögtön be is kapcsol, amikor beszélge­tésbe kezd. Akkora lendület­tel tárgyal, ha valami tenni­valóról van szó, hogy ettől szívdobogást kap és kihagy a lélegzete, pedig az orvos még a sakktól is eltiltotta, csak a kártyát engedélyezte, annyira rossz a kis masina a kék melleskötény alatt. Pedig a munkátlanság job­ban gyilkolja, mintha nagy gyaluval szőrös deszkát stó- szolna, mely erős szívet és jó tüdőt igényel, ami sajnos neki már nincs. 83 éves és eb­ből 70 évet a gyalupad mel­lett töltött el. Tizenhárom éves korában már inasnak adták, csomótaszigálónak, mint akkor csúfolták, s azóta foly- ton-folyvást dolgozik. Sze­relmese a szakmájának és megszállottja a munkának. Ügy érzi még ma is, hogy csak az a nap* az értékes, csak azon a napon érdemli meg az ételt, amikor valami hasz­nosat tett... „Nem is voltam még 13 éves, amikor egy újpesti kisiparos­hoz elszerződtem. A bátyám is asztalosnak tanult, én is az akartam lenni. Öt inas és hu­szonhat segéd dolgozott abban a műhelyben, ahol a szakmát kezdtem. Ma már szinte me­sének tűnik az akkori idők inaséveinek sok-sok szenvedé­se. Fizetést nem kaptunk. Ott laktunk a mesternél és ott is kosztoltunk. Vacsorára csak vacsorapénzt adott ki a mes­ter, tíz fillért fejenként. Én pédául a gyalupad tetején aludtam. A nagykabátom volt a takaróm és egy forgáccsal töltött kis zsákocska a fej­párnám. Elég ügyes, fürge kis emberke voltam, bár egy kicsit hörcsög természettel, mégis alig emlékszem, hogy sok pofont kaptam volna a mestertől vagy a segédek va­lamelyikétől. A többiek an­nál többet. Nem védte akkor még az inast a törvény. Pén­teken már kezdődött a „durch- marsch”, hogy szombaton life- rálni tudjon a mester és fizet­hesse a segédeket. Egész éj­szaka dolgoztunk. Nem volt számunkra túlóra, vagy csúsz­tatás. Mégis ember lett be­lőlem és szeretem az életet, a munkával együtt. Nem volt túl nagy becsülete az asztalosnak. Mikor nősülni akartam, még alig akartak lányt iparoshoz adni. Nézze a kezeimet: na­gyon sok fát megmunkáltak ezek a karok ...” A könnyek már megint el­öntötték a szemeket, az öreg asztalos hangja akadozó a meghatottságtól. Az emléke­zés boldoggá teszi. Az aoró kis tálácskák, melyeket fűrészel- get, nagyon fontos feladatot jelentenek számára. Dolgo­zik ... 83 éves Molnár Gyula bácsi, Gyula papa, ahogy a felesége és a nagyon jó ismerősök szó­lítják. Mindennap belátogat a sződligeti szociális otthon asztalosműhelyébe és nem múlhat el a feje felett úgy a nap, hogy valamivel ne já­rulna hozzá a közös élethez. Pedig már itt lenne a nyu­galom ideje, hiszen az ott­honban kényelmes saját la­kásban, kiszolgálásban van része, gondja nincs, csak any- nyi, amennyit maga csinál magának azzal, hogy minden­nap dolgozni akar, tenni va­lamit. Mert a munka számára a levegőt jelenti, a létezés okát, hogy hiányolják két ke­zét. Mert 70 éve szüntelenül munkálja a fát: bútornak, vasúti kocsinak, ki tudja hányféle alakra és eddig még nem kapott érte semmiféle ki­tüntetést ... Ilarmos Jenő Marton Klára hetedik éve tanít Vácott. Kitűnő pedagó­gus, nagy türelemmel és hiva­tásérzettel oktatja tanítvá­nyait. Az évzáró hangverse­nyek bizonyítják, hogy alapos tudást sajátítanak el az órá­kon. S az is bizonyíték, hogy a legjobbak feljebb kerülnek, mint Pusztai Gábor, aki ősz­től már a zenei szakközépis­kola hallgatója lesz. A kitüntetett pedagógus az iskolán kívüli népművelésből is részt kér. Kezdeményezője volt a váci szakmaközi bizott­ság által patronált zenei klub­nak, ahol munkásokat, irodai dolgozókat, háziasszonyokat és nyugdíjasolcat vezetett be a komoly zene rejtelmeibe. S nem könnyű feladatot vál­lalt akkor sem, amikor TIT- előadóként felkereste a mun­kásszállásokat. A napi munká­ban elfáradt emberek számára tartott előadásokat a zene szépségéről. (P.) Orvosi ügyelet Mától kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívha­tó) központi rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak éj­szakai ügyeletet: Kedden dr. Áfra Tamás, szerdán dr. Bénik Gyula, csü­törtökön dr. Bucsek Tibor, pénteken dr. Ruzsicska Béla, szombaton és vasárnap dr. Szorg István. A beosztás hét közben vál­tozhat. jusi morzsolttal, burgonyá­ból pedig 80—100 mázsa átlagterméssel számolnak holdanként. Az ősz folyamán, csaknem 100 hold málnásuk mellett, 20 holdon feketeribizlit telepíte­nek. Régi tervüket, 80 hold­nyi diós létesítését, csemetefa gondjaik miatt eddig még nem sikerült megvalósítaniuk. A 300-at meghaladó szarvas­marha-állományukon kívül kiváló 350-es sertésállományuk is, a következő évben a jelen­legi 600-as birkaállományukat fejlesztik. Jó nevű műszerüzemükben a helybeli asszonyok állítható •potenciométereket, rádió- és televízió-alkatrészeket készí­tenek. A szerződés értelmében, málnaszüret idején kihal az üzem, mert dolgozói a többi­ekkel együtt az Ipoly menti il­latos gyümölcsöt szedik. Ritka az a termelőszövetke­zet, melynek elnöke nem pa­naszkodik az alkatrészhiányra. Mint megtudtuk, régebben a MOM Kábelgyára patronálta a téeszt, és a kialakult jó kap­csolatot továbbra is fenntar­tották, így lett légyen bármilyen al­katrészgondjuk, a kábel­gyár azonnal segítségükre siet. Természetes hát, hogy gépeik ebben a gazdasági évben még egy óra kényszerszünetet sem tartottak. (u. i.) Végbúcsú Pauíicsek Imre alezredestől Vasárnap délután a verőcei temetőben katonai tisztelet­adással eltemették a súlyos betegség következtében 45 éves korában elhunyt Pauli- csck Imre alezredest. Sírjánál a Honvédelmi Minisztérium képviselői és váci tiszttársai álltak díszőrséget. A Sallai Imre laktanya parancsnoksá­ga nevében Éhen István alez­redes vett búcsút az elhunyt­tól. ! Pauíicsek Imre a felszaba- j duláskor fiatalon, 19 éves fej- !• jel, az újjászervezett rendőr­ség tagja lett. Utána a szak­májában elektroműszerészként dolgozott, majd elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadé­miát. Az MSZMP néphadsere- gl bizottságának volt csak­nem 10 évig a tagja, de segí­tette a váci járási pártbizott­ság munkáját is. (p. r.) Duna Műhely ’71 Képzőművészeti kiállítás a városi kiállitótevemben A váci és Vác környéki mű­vészek „Duna Műhely” el­nevezésű csoportjának im­már hagyományossá váló al­kotmány ünnepi seregszemléje több tanulsággal is szolgál. Az első: a „műhely” maga. Az a tény, hogy ez a nem szorosan zárt közösség, egy­két változástól eltekintve,, már évek óta együtt állít ki. S ha a 71-es tárlatról fájdal­masan hiányzott is Lipov- niczky László . egyéni íze-szí- ne, „új” nevekkel frissült fel a tavalyi kiállító gárda: Csik- szentmihályi Rőt erttel, Hock Ferenccel, Lőrincz Vitussal. A változni és megújulni tu­dás, az állandóság dialekti­kus kiegészítőjeként, erőssége lehet a csoportnak! A második tanulság az el­sőből fakad: a „Mű'nely”-ben jól megférnek a különböző stílusirányzatoknak hódoló, más és más kifejezési for­mára esküdő művészek. A teremben olyan végletesen eltérő szemléletű képek ad­tak egymásnak találkát, mint Pirk János hagyományos uta­kon járó, a magyar festészet realista örökségét képviselő „Május”-a, Peukert Károly- tiák a tért geometriai formák­ra bontó olajkompozíciói, Mi- zser Pál immár teljesen non­figuratívvá alakuló „színrob­banásai”. Csikszentmíhályi Róbert fantáziát mozgató, mo­dern érmei és a váci zene­iskola számára készített, hal­latlanul érdekes, lendületes költői és mégis anj'asszerű domborműve ’ vagy Lőrincz Vitus nazar fényekben izzó. az antik ikonok aranyát a mo­dern kerámiák csillogásává! ötvöző mesteri tűzzománcai. A végső tanulságot pedig talán az alkotócsoport maga vonta le. Tavalyi tárlatuk al­kalmával a művészi együttes „fáradtságáról” írtunk. Nos, mintha ez a fáradtság most már tűnőben lenne... Több a mozgás a képeken, több friss alkotással — s ami még fontosabb — több friss kez­deményezéssel találkoztunk az idén. Ez a frissülés a művé­szi vérkeringés felgyorsulá­sáról tanúskodik. Áll ez első­sorban Dániel Kornél fény- töréses színimpresszióira, me­lyek közül a magas színvonalú, színben-képben egységes „Fecskék”-re gondolunk a legszívesebben, Cs. Nagy And­rás tömör hatású, egyéni ki­állításán már méltán meg­csodált fényű képeire, továb­bá Csikszentmíhályi Róbert és Lőrincz Vitus már emlí­tett alkotásaira. A kiállítást a megnyitás napjának délutánján néztük meg. Senki sem zavarta el­mélyedésünket. Végh Ferenc Tehergépkocsi vezetőket azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Gödi Tsz építésvezetőségé­nél, Vác, Báthory utca 8. szám alatt. A Pesl-Bócs-Nógród megye MÉH Vállalat váci telepe (Vác, Rádi út) értesíti t. ügyfeleit, hogy szeptember 1-től október 1-ig i ELTÁHOT I j A leltározás idején az óruátvétel és 02 árueladás szünetet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents