Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

A mecénás érdeke Mire az első hordó gurul, elkészül a bortöltő is Ceglédi hordókban utazik a homoki bor öt kádárra es tér műhelyében készülnek a hordók az idei ceglédi szüretre, ötük közül csak egynek van tanulója, a többi nem nevel utánpótlást a szakmának. Pedig amíg a pin­cék mélyén borrá forr a szőlők leve, mindig szükség lesz a hordókra, szükségképpen az ügyes kezű mesterekre. Mind­ezek ellenére nem kell kétség­be esnünk, ugyanis az ország szakmunkásképző intézetei kö­zül egyedül a ceglédiben van önálló kádárcsoport. Tízen iratkoztak be most a nyáron, (még mindig várnak jelentkezőket!), a többi tizen­négy fiú az idén már másod­éves lesz. ök havi 250 forint társadalmi ösztöndíjat kapnak. Ki az a bőkezű mecénás, aki ennyire szívén viseli a jövendő szakemberek nevelését? Meg kell mondani, érdeke fűződik hozzá. A Fűrész- és Hordóipari Vállalat kitelepül Budapestről. Korszerű gyárát Cegléden építi fel. Mire az üzem elkészül, munkába állhatnak a fiatal szakmunkások. A város most kialakuló ipar- negyedében, a vasúttól észak­ra, a KÖZGÉP, a felüljáró és a Szücs-telepi vizesároktól ha­tárolt ................ ti zenhét holdnyi területen épül fed a négyszáz munkást — nagyrészt nőket — foglal­koztató új ceglédi gyár. A generálkivitelező a Bács megyei Állami Építőipari Vál­lalat. Földmunkát végző gépei 1971. április 13-án láttak hozzá a tereprendezéshez. Eddig hu­szonhatszer köbméter földet hordtak ide töltésül. A válla­lat nehézgépkezelő brigádja ti­zenkét munkással, kotró- és markológépeikkel emeli ki a földet a Törteli út mentén, s az 1-es Volán gépkocsijain szál­lítja a Szűcs-telepre, ahol há­rom lánctalpas gép végzi az egyengeted. A földmunka há­romnegyed része kész, október végéig végeznek ezzel a mun­kával, s átadhatják helyüket az építőknek. Pillanatnyilag ennyit látni a születendő üzem helyén, no meg az előregyártott betonele­meket, amelyeket most szállí­tanak a helyszínre. A tervek­ről leolvasható, merre lesz a két üzemcsarnok, a rönktér, a hullád áktér, a parkolótér, a további fejlesztésre szánt terü­let és az iparvágány, amely nemcsak az állomással köti össze a gyárat, hanem a köz­vetlen szomszédságában fel­épülő bortöltő állomással is. A hordógyár évi kapacitását évi háromszázezer hektoli­ternyi űrtartalmú hordó gyár­tására tervezik. A tervek sze­rint 1973 végén munikába álló üzamben ötszáz literes hordó­itat készítenek. Mire az első hordó legurul a gyári szalagról, elké­szül a VINEX (Magyar Állami Pincegazdaság) modem bortöl­tő állomása. Itt egyelőre ötezer hektós tárolótér lesz, s akkora töltőhelyiség, amelyben napon­ta százötven-háromszáz dara­bot megtölthetnek az ötszáz li­teres hordókból. így tehát nyomban teli hordók kerülhet­nek a vagonokba. A megren­delő £} Szovjetunió. Az elkö­vetkező években az ide irá­nyuló borexportot a ceglédi töltőállomás bonyolítja. Eddig idegen feliratú tank­autók és vasúti tartálykocsik sorakoztak a Kossuth Ferenc utcában, a VINEX hatalmas borpincéje előtt. Ezentúl öblös ceglédi hordókba zárva utazik világgá a jóhírű homoki bor. Tamasi Tamás A fóti paradicsom A fóti gazdák mindig tud­ták, hogy mikor mit érdemes termeszteni. 1890 körül diny- nyét, 1910 körül spárgát, a 30-as években uborkát ter­mesztettek a fóti földeken, de mindig úr maradt a híres fóti gerezdes paradicsom. Akkori­ban 1200 holdon termett a Szőri, Préska, A. Tóth, G. Elek és a Kovács-családok földjein. A termést július elején kezdték szállítani a budapesti piacokra. Este tíz óra után in­dultak a kocsik. De nemcsak a fővárosba, külföldre is szál­lítottak a neves fóti paradi­csomtermesztők. Akkoriban egy holdon 10 ezer tőt ültettek el — karók mellé. A Vörösmarty Termelőszö­vetkezetben 60 holdon ter­mesztenek paradicsomot. Ma már nem kötözik karóhoz, géppel ültetik el a 20 ezer tö­vet holdanként. (s. 1.) Most szép lenni katonának... VÁCI VETERÁNOK LAKTANYALÁTOGAT ÁSÓN A vecsési káposzta A vendégeket váró őrnagy a váci Sallai Imre laktanya be­járata előtt köszöntötte az ér­kezőket. A kis csoport lassan lépegetett. Nem siettette őket senki, jöjjenek nyugodtan, ké­nyelmesen. Egykor ők is a fegyveres erők kötelékébe tartoztak. Többen, 1919-ben a Vörös Had­sereg tagjaként fogtak: fegy­vert a Tanácsköztársaság vé­delmére. Mások a magyar néphadsereg egy'kori tisztjei, altisztjei voltak, s most nyug­díjasként látogattak el a régi munkahelyre. A sportpályán éppen ünnep­ség zajlott. A veterán vendé­geket a dísztribünre ültették. Többször egymáshoz hajoltak az ősz fejek s halkan tárgyal­ták a látottakat. A laktanya parancsnoka mostani életükről kérdezgette őket. Ezután következett a lakta- nyalótogatás. A fiatal honvé­dek szívesen megmutatták, el­mondták: hol élnek, hogyan élnek. Azután ők voltak a kér­dezők: hogy is volt azelőtt? Heincz Antal, Tömeg János, Hegedűs Károly a Tanácsköz­társaság idejét idézte. Csupor István, az egykori fegyvermes­ter a lőpályán bizonyította, hogy még ma is célbatalál a pisztollyal. Magyar Károlyék viszont a felszabadulás utáni magyar néphadsereg meg­alakításáról, a kezdet örömei­ről beszélnek. A parancsnokság a tiszti ét­kezdében. látta vendégül a ve­teránokat. Bíró János, a nyug­díjas tisztek klubjának titkára itt ismertette a programot. A sikeres esztergomi kirándulást követte ez a látogatás. Legkö­zelebb az Országházba viszik el a veteránokat, akiket már most testületileg meghívtak a néphadsereg napjára Végé van a látogatásnak. Kézszorítások, ölelések. Meg­hívás újabb találkozóra. — Kár, hogy nem vagyok 50 évvel fiatalabb — mondja ha­zafelé menet Heincz Antal, a veteránok egyike —, mert napjainkban lett igaza a nótá­nak: „Most szép lenni katoná- nakl” p_ jj" 110 vagon savanyú káposzta — ennyi az idei terve a ve­csési Ezüst Kalász jTsz-nek. A savanyításhoz szükséges beton­kádak már kifertőtlenítve várják a káposztaszürctet az Ecseri úti majorban. A szép termést szemléli a határban Szegedi Jó­zsef csoportvezető. Péterffy felvétele ÓVODÁSOK Tomiékkal minden reggel a városban találkozom. Hárman ballagnak a monori Kossuth Lajos utcában, két kislány meg ő, kézenfogva. Nagyokat köszönnek mindenkinek, s ha éppen felnőtt kíséri őket az oviba, ők hárman előtte men­nek, önállóan, mint akiket már felesleges kísérgetni. Oda­találnak egyébként is. Elvég­re — nagycsoportosok. „A napirend igen fontos az óvodai életben, mivel a gyer­meket rendszeres beosztásra neveli. Megtanulnak önállóan cselekedni, elsajátítják a tár­sasélet szabályait, fejlődik szókincsük, beszéd- és mese­mondó készségük, megtanul­ják becsülni egymás munká­ját.” A kislánynak hosszú, barna copfjai vannak. A vásártéri oviba jár. Reggelenként az úton énekel. Mindenféle da­locskákat, amiből megtudom, hogy ez új, ezt most tanul­ták, vagy egy régi kedvenc, amit többször hallottam már tőle. A Jósika utca sarkán áll egy drótkerítéses ház. A kutya bent, a kertben a kerí­téshez nyomja az orrát, várja a kislányt, aki soha nem mulasztja el, hogy neki is kö­szönjön: „Szia kutya”. Néha többen jönnek. Ilyenkor ver­seket mondanak egymásnak. Azokat is az oviban tanulták. „A kötelező foglalkozások: testnevelés, anyanyelv, ábrá­zolás, mennyiség, ének. Az óvodában végzett munka a gyermekek életkorához, testi erejéhez kötött. Két fajta munka van: saját személyé­vel kapcsolatos (öltözködés, mosakodás sít.), s a közösség szolgálatában végzett.” A kisfiú áll a kerítésnél és szívszaggatóan kiabál ki az utcára: „Gyertek ide, gyer­tek ide hozzám!” Egyedül van, unatkozik. Játékai ott hever­nek egymás hegyén-hátán a homokdombon. Nem játszik velük, egyedül csak kis ideig érdekes a játék. Félórákat áll a kerítésnél és nézi az utcát, öt nem vették fel az oviba, mert a nagymama vigyáz rá. „1971 szeptemberében új ne­velési program lép életbe az osztott óvodákban. Ez az üj nevelési program több kötet­len időt biztosít a gyerekek­nek, különösen a kiscsopor­tosoknak, ami azt jelenti, hogy több eszközre, játékra lesz szükség az óvodákban.” — Mivel szeretsz játszani? — Dobozokkal! — Milyen dobozokkal? — Ilyen fehérekkel, meg pirosakkal, meg az ilyenek­ből repülőgépet is lehet csinálni... — Az „ilyen do­bozok” kiürült mosószeres do­bozok. Felhasználásuk, ha van ötlet hozzá, kimeríthetetlen. Repülőgéptől a kisvasútig, ba­baruhamosóig, mindent lehet belőlük csinálni. Az óvó né­nik ötletei pedig kifogyhatat­lanok. — Szereted az ovit? — Én nagyon! Monoron négy óvoda van. A férőhelyek kihasználása min­denütt jóval nagyobb, mint 100 százalék. A vásártéri óvo­dába 41 gyereket lehet fel­venni — de 45-nél kevesebb még sonasem volt. A Kossuth utcai új óvoda száz szemé­lyes, 111 kisgyerek jár ide. A telepi Toldi utcai óvodában 66 a megengedett, hivatalos felvétel — 76 a létszám. A Dózsa utcaiban 40 gyerek kellene legyen — 59 van. Az idei óvodai tanévre már foly­nak a beiratások. Szeptember 15-ig összeül a bizottság, amely elbírálja, hogy kiket lehet felvenni. Körülbelül há­romszázat — és ez már na­gyon jóindulatú, nagyon „ru­galmasan” megállapított szám. És Monoron több mint 700 óvodáskorú gyerek van ... K. Zs. — Eddig 26 vagonnal kap­tunk. Tavaly 105 vagonnal dol­goztunk fel, de az idén gyé­rebb a termés. Ha kevés ba­rack érkezik, akkor a zöld­bab tisztításánál meg a pap­rikafelezésben és -magolás­ban is segítünk. — Télen is dolgoznak? — Igen. Az őszibarack után a körte-, a paprika- és a kar- fiolkonzerv gyártásra való előkészítése következik. — Hol vannak még ha­sonló előkészítő telepei a gyárnak? — Abonyban, Farmoson, Tápiószelén és Törteién. Eze­ken kívül, a szezon idején, ideiglenes telep működik Al- bertirsán, Jászkarajenőn és Üjszászon, melyek mindegyi­kével URH-rád ió összekötte­tésben vagyunk. K. L. ,, CEGLÉDI EZERJÓ Termelőszövetkezetekkel, egyéni termelőkkel köt bor- szerződést, óborra és az idei termésre is, a MEZÖKÖV, a Dél-Pest megyei Szövetkeze­tek értékesítő és beszerző kö­zös vállalkozása. Áz átvett I bor egy részét Ceglédi ezerjó címkével ellátott palackokban hozzák forgalomba. Ceglédiek Nagykőrösért Felezik az őszibarackot URH-körkapcsolás • A Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi telepén Dér Ambrus telepvezető, URH-rádiójukon, éppen jelentést tett a körösi gyárnak. — Halló, Nagykőrös... 50 mázsa felezett őszibarackunk van ... Kocsit kérünk ... Rádiómuzsika mellett, vi­dáman megy a munka. 120— 130 asszony és leány dolgozik a telepen. Jelenleg őszibarac­kot feleznek és magolnak. Fe­lezőgépük Is van, de kézzel végeztetik, mert a körösi gyár a íó minőségen túl, a kon- zervek szépségére is vigyáz. — Honnan kapják a sok gyönyörű őszibarackot? — Szatymazról, Csongrád- ról, Herceghalomról —mond­■ Előkészítő te»epek ja a telepvezető. — Naponta 150—250 mázsa érkezik. Mind feldolgozzuk. Reggel 3 órá­tól, este 8 óráig folyik a mun­ka, teljesítménybérben. Min­denki akkor jön, és addig dol­gozik, ameddig akar. Van, aki 3—4 mázsával is megbirkó­zik, s megkeresi a napi 120— 150 forintot. — Az őszibarack-felezés előtt mit dolgoztak? — Négy és fél vágjon sza­mócát készítettünk elő kon- zervgyártásra. Azután csak­nem 23 vagon sárgabarackot feleztünk és magoltunk. Ide hozták a barackot a Körösi Állami Gazdaságból is. — Meddig tart még az őszibarack-feldolgozás? Beícjezcs élőit Cegléd csatornázása Szennyvíztisztító és átemelőtelepet építenek Cegléden, a város határában, a Jászberényi út és a Kátai út között. Az építkezés rövidesen befejeződik, csupán néhány apró javítás, igazítás van hátra. Foto: Apáti-Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents