Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
Korábban indulnál Ceglédről a vonatok! A MÁV ceglédi főnöksége felhívja az utazók figyelmét: Augusztus 22-én, vasárnap éjféltől, a Ceglédről a Nyugati pályaudvarra közlekedő személyvonatok, a vonalon végzendő munkák miatt, 10— 20 perccel korábban indulnak, mint ahogy azt a menetrend jelzi. A menetrendmódosítás érvényben lesz a MÁV Budapesti Igazgatósága újabb intézkedéséig. Azok, akik Budapest felé indulnak, utazásuk ügyében pontos felvilágosítást kapnak a ceglédi vasútállomáson. PEST MEGYEI HIBLAP KÜLÖNKIADÁSA TORTELI BAL Bált rendeznek augusztus 21-én este, hétórai kezdettel Törteién, a Déryné Művelődési Házban az alkotmánynapi ünnepségek befejezéseként. Ebből az alkalomból a kecskeméti Hells Angels zenekar mutatkozik be a törteli és a környékbeli fiataloknak, akiket szeretettel vár a rendezőség. A piac dísze Szállítják a szőlőtermést a ceglédi piacra a tsz-ek és a magántermesztők is. A Izórán érő csemegefajták szép termést hoztak. Sötét szemű olasz fajta, Csabagyöngye, Szőlőskertek királynője most a piac gyümölcsdísze. A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6L XV. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM 1971. AUGUSZTUS 19., CSÜTÖRTÖK A LAKOSSÁGTÓL IS FÜGG Tiszta városunk lehetne Kevés a gép, az utcaseprő, sok a szemetelő Városszerte plakátok hívják fel a figyelmet arra, hogy a lakosoknak mi a kötelességük a közterületek gondozásával és védelmével kapcsolatban. Ezt írja elő az 1/1967. számú tanácsrendelet is, amely a város köztisztasági helyzetét, az utcák, terek, a közterület rendjét szabályozza. Nem véletlen, hogy a választási és a jelölőgyűléseken is sokan felszólaltak e kérdésben. Legtöbben azt kérték, hogy az illetékes hatóság hajtsa végre a rendeletet, s ha kell, büntesse szigorúan azokat, akik vétenek a köz- tisztaság ellen. A Városgazdálkodási Vállalatnak, mivel lehetősé£GY KIS MEMORIAZAVAR Aki nem emlékszik semmire ' Többször volt már a bíróság i,vendége” Homoki Károly, 45 éves segédmunkás, ceglédi lakos. Súlyos testi sértés, Ifjúság elleni bűntett, garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak vádjával állt bíróság előtt. Családi élete évekkel ezelőtt felbomlott, feleségétől törvényesen elvált. Ettől függetlenül egy lakóépületben éltek továbbra is, de külön háztartásban. Homoki egy alkalommal ruhaneműket és egy órát vett át feleségétől, hogy azokat Szolnokon, a Bizományi Áruházban , értékesítse. Másnap el is utazott Szolnokra. Az órát és az egyik öltönyt zálogba tette. A zálogcédulát és a kapott összeget a fiának adta át, a többi ruhaneműről pedig úgy nyilatkozott, hogy azokat, sajnos, elveszítette. Volt felesége nem hagyta annyiban a dolgot, hanem sikkasztás miatt feljelentést tett Homoki ellen. A férfi egy idő óta rendőri felügyelet alatt áll. A nyilvános szórakozóhelyeket nem látogathatja. Ettől függetlenül betért több szórakozóhelyre. Ittas volt már, amikor a Magyar Étteremben igazoltatta egy rendőr, és kiutasította a helyiségből. Homoki Károly sértegette igazoltatóját. Napja a rendőrségi fogdában fejeződött be, ahol hangoskodott. A tárgyaláson az ittas emberek örök védekezését mondta: nem emlékezik semmire, mert ittas állapotban volt. A bíróság, a súlyosbító és az enyhítő körülmények figyelembevételével, egyévi börtönre ítélte Homoki Károlyt, és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. gci korlátozottak, gondot jelent a város tisztán tartása. Állandó gond a munkáshiány. Nem áll rendelkezésükre any- nyi korszerű úttisztító gép és locsoJóauió sem, amennyire szüksége lenne a városnak. Cegléd köztisztasági helyzetéről a vállalat főkönyvelője, Kovács László adott tájékoztatást: — Amikor vállalatunk megkezdte a háztól való szemét- szállítást, nagyon sokan r*ed- dő próbálkozásnak gondolták ezt. Igaz, az első évben a vállalat fizette a „tanulópénzt.” Azóta ez a kérdés lekerült a napirendről, a szemétszállítás ma már szervezetten, zökkenő- mentesen történik. A régi utcai szeméttárol ók helyére most új tartályokat helyeztünk. Ezek tisztán tartása könnyebb. Az utcai szemétkupacok, sajnos, a lakosság hanyagságának köszönhetők. Nem egy esetben a gyűj tőhely tői pár méterre rakják le az utca lakéi a hulladékot, mint ezt a legutóbbi ellenőrzéskor is tapasztaltuk. — Sok jogos panasz érkezik amiatt, hogy ritkán lehet látni a locsolóautót, seprőgépet. Igaz. Oka, hogy a meglévő gépeinkre, jelentkező hiányában, mindössze egy vezetőt tudunk ültetni. Hasonló a helyzet a köztisztasági alkalmazottaknál is. Jelenleg 15 idős ember sepregeti az utcákat. Még legalább ennyit tudnánk alkalmazni. Egyszerűen nincs jelentkező erre a munkára. Pedig a munkafeltételek biztosítottak. — A város parkjainak szépségét, tisztaságát négy parkőr óvja. Ez a létszám elegendő lenne, ha a parkiban sétálók, pihenők is vigyáznának a rendre. Sajnos, nem vigyáznak. A köztisztasági szabályok megszegőit példásan büntetik. Ez is egyik feltétele, hogy csökkenjen számuk. De legjobb lenne, ha a város minden lakója jobban vigyázna Cegléd tisztaságára. Cs. I. m DÉLELŐTT ÜiíPI ÜLÉST TART A VÁROS! ÍAiCS Munkás—paraszt-találkozók, térzene, aratóból Az augusztus 20-ával kapcsolatos ünnepségek már tegnap megkezdődtek Cegléden. A hagyományos munkás-pa- raszt-találkozót elsőként a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet tartotta meg, vendégül látva a KÖZGÉP, a Téglagyár, a Vízkutató és -Fúró Vállalat és a Volán cegE3 Kenyérszeletek — Fél kiló kenyeret kérek! A friss, meleg illat gyerekkori emléket idéz fel, amint hazafelé ballagok. Egy utcában laktunk Varga Tamival. Az apja pék volt. Ügy megbarátkoztunk, mint a jó testvérek. Csodálkoztak is az utcabeliek, mert ő nyolc évvel idősebb és ötven centivel magasabb volt. A játékot gyakran megszakítottuk. Tamit hazahívták, segíteni. Kétszer sütöttek naponta. Vele tartottam én is. Forrón égetett a levegő a pékségben. Manci néni, Tárni édesanyja, nagy dagasztótaknő fölé görnyedt. Keze könyékig merült a kovászba, nyomta, tépte, küszködött Vele. Tamás bácsi lent állt, félmeztelen, a kemence előtti lyukban. Oda hordtuk a szakajtókat, ő ráborította tartalmukat a széles lapátra. A hosszú nyél bekúszott a kemence tüzes gyomrába. Hangosan trappolt a vekker. Néha belestünk lámpával a szűk résen. Figyeltük, hogyan pirulnak a gömbölyű hátú kenyerek. Következett a kiszedés. Kézről kézre dobáltuk a forró vekniket, végül ott mosolyogtak sorban a polcokon. Fáradtan másztunk be Tamival a raktárba. Elszundítottunk a liszteszsákokon vagy a meleg kemenceháton. Egyszer kicsentünk néhány friss kiflit a kosárból. Belépett Tamás bácsi. Ijedtünkben az ing alá dugtuk a forró süteményeket. Izeg- tünk-mozogtunk, sziszegve topogtunk. Végül kipottyantottuk a „bűnjelet”, mert megégette a bőrünket. Otthon jártam. Még mindig finom kenyérillat száll ki Varga Tamás ceglédberceli pék udvarából. Nagy János bácsi most ment nyugdíjba a sütödéből. Tréfás, jókedvű embernek ismerik Jászkarajenőn. Legutóbb, amikor arra jártam, megkérdeztem tőle: — Maga igazán tudja: milyen a jó kenyér? J — Olyan az — kacsintott egyet —, mint a szép menyecske: jó illatú, formás és kívánatos. Ügy látszik, a nyugdíjas péknek is sok még a — sütnivalója. ★ Apám, amikor megéhezik, néha szel a kenyérből, vízbe mártja, megsózza, és úgy eszi, jó étvággyal. Ebéd után meg maga elé szedi a kenyérdarabokait. Morzsánként csipegeti. Miért? Még nem mertem tőle megkérdezni. De amint sovány arcát nézem, ízlelget minden falatot, eszembe jut a szomorú történet. Fogságba került a háború alatt. Alig kaptak enni. A hazatérés reménye tartotta bennük a lelket. Egyszer elindították a csontvázmenetet a másik tábor felé. Paradicsomföld mellett vánszorogtak el. Hirtelen, mintha vezényszó csattant volna, rávetették magukat a bokrokra. Tépték, habzsolták a zöld bogyókat. S végigsöpört köztük a sortűz... Talán már értem, miért ízlik apámnak minden falat kenyér. ★ Ki^ép a kenyérboltból egy idős bácsi. Kalapjának karimája és bajsza egy irányba billeg: lefelé. Kenyeret cipel. Lehet vagy hatkilós, kerek a formája. — Hová viszi magát ez a kenyér? — A Budai útra. — Olyan messziről jött? — Mert nekem ilyen Asztalos-féle házisütés kell. — Miért? — Története van ennek. De elmondom, azért hordom a számban a nyelvem. Maga meg hallgassa, ha már két füle is van. Szóval, özvegyember vagyok. Azelőtt magam sütöttem otthon a kenyeret. Átjár hozzám a szomszédos tanyáról Erzsók asszony. 0 is egyedül él, mint a kisujjam. Megízlelte a veknimet, meg is szerette. Kért, hogy ezentúl neki is süssek. De a kutyafáját, nehéz ám a da- gasztás! Nyikorog belé a derekam. Erzsóknak nem mondhatom. Még vén kecskének nézne, így hát megveszem itt a kenyeret, és mutogatom, mintha magam csináltam volna. Kohlmayer Ádám lédi telepének küldötteit. A Kossuth Termelőszövetkezet központjában ma a Május 1. Ruhagyár és az ÉVIG ceglédi üzemének dolgozói vesznek részt a találkozón. Az 1. és 2. üzemegységben 20-án, a 3. és a 4. üzemegységben pedig 21-én tartanak ünnepséget, és rész- közgyűlést alkotmányunk napja, és az új kenyér ünnepe alkalmából. A Kossuth Tsz-beliek még egy igen szép feladatot teljesítenek: ebben az évben ők adják át az új kenyeret a városi tanács augusztus 19-i, ünnepi tanácsülésén. Az Alkotmány Termelőszövetkezet 20-án délelőtt tíz órakor a Ceglédi Építőipari Vállalat és a Zöldség és Gyümölcs Szárító és Feldolgozó Vállalat küldötteivel találkozik, a Vörös Csillag Tsz a Cipőipari Vállalatot, a Lenin Tsz pedig a Gépjavító Állomást és a PENOMAH Vállalatot hívta meg az ünnepségére. Az ünnepi tanácsülés augusztus 19-én, ma délelőtt 10 órakor kezdődik a városi tanács nagytermében. Megnyitót Bene József tanácselnökhelyettes mond, ünnepi beszédet Mohos Imre, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke tart. A nap folyamán rendezik meg az Alkotmány Kupa kispuskalövészetet, a Törteli úti pályán, a Bem SE pályáján pedig 21-én kézilabda-mérkőzést tartanak. A Kossuth Művelődési Házban este — 20-án és 21-én is — aratóbált tartanak. Alkotmányunk ünnepén, délután öt órától, térzene szórakoztatja a ceglédieket a Szabadság téren. A kétnapc, ünnepre a járás valamennyi községe felkészült. Ünnepségeket munkás-paraszt tartanak. rendeznek, találkozókat E. K. ABONYl KRÓMKA GONDOK A MOZI KÖRÜL Sokat szeretnének nevetni Alacsony a vászon — Fütyörészö nézők A közművelésben, az emberek szórakozási igényének kielégítésében mindenütt rangos helyet foglal el a filmszínház. Abonyban is. Az utóbbi két- három évben azonban a községben csökkent az érdeklődés a filmszínház műsorai iránt, sőt, egyre több kritikus megjegyzés hangzik eL Makai Mihályné helyettes üzemvezetőnél az iránt érdeklődtünk, a filmek rosszak-e, vagy más okok bújnak meg a közönség hűtlensége mögött? — Az abonyiak szeretik a mozit — kaptuk a választ. — Emlékszem, 1945 májusában, amikor még alig-alig csitultak el a fegyverek, nálunk már pergett a film, és a nézőtér zsúfolt volt. A hosszú éveken át tartó érdeklődés most mintha csökkent volna. Meggyőződésem, hogy nem a televízió vitte el a közönséget. Sok televíziótulajdonos évek óta rendszeres látogatója a mozinak, és mint mondták, azok is maradnak. A nézők érdeklődési köre a köny- nyű, az érthető, szórakoztató filmek felé fordul. Ha jó vígjáték van műsoron, tele a nézőtér. Ezt igazolja a múlt hónapban bemutatott „Filmvig- játék parádé”. Minden előadás télt házat vonzott. Egyre több vígjátékra, könnyen érthető filmre volna szükség. — Több vígjátékot vár a közönség, de új, korszerű filmszínház is kellene. A jelenlegi szélesvásznú, mégsem megfelelő. Korszerűtlen az épület, rosszul látni a , széksorokból, alacsony a vászon, rossz a nézőtér szellőztetése. A személyi feltételeit sem a legjobbak. Az üzemvezető például hosszabb ideje beteg, és egy személynek a saját munkájával együtt kell a vezetői teendőket is elvégeznie. A szabadságolás is gondokkal jár. Mindezek befolyásolják a közönségszervezést. Pedig sok jó példa volt arra, hogy az invitáló szóra jóval többen jöttek moziba. Sokak panasza, hogy az előadások alatt gyakori a rendbontás, a fegyelmezetlen magatartás. Emiatt nem szívesen látogatják az előadásokat. Az elmúlt évben egy-két fegyel- mezetlenkedő ügye a bíróságon kötött ki. Az előadások még most sem zavartalanok. Megjegyzések hangzanak el, fütyö- résznek, hangoskodnak egyesek. A rendbontásnak a filmszínház három nődolgozója nem tud gátat vetni. Jó lenne változtatni ezen. Gy. F. zu versenyző Jelenet a kispályás labdarúgó csoportmérkőzések egyikéről. Foto: Gyuráki Ferenc öt sportágban, összesen 520 versenyző részvételével rendezték meg vasárnap, Abonyban, a szakmák közötti, megyei sportvetélkedők döntőjét. A versenyeket a nagyközség sporttelepein, a Ság- vári Endre Termelőszövetkezetben és a Gyulai Gaál általános iskolában bonyolították le. Az abonyiak valamennyi sportágban képviseltették magukat. Legeredményesebben a Ságvári Endre Tsz férfi röplabdacsapata szerepelt: elnyerte az első helyet és a serleget. Jól szerepelt a József Attila Tsz kézilabdacsapata is. Közel álltak a dobogó felső fokához, de rosszabb gólarány- nyal meg kellett elégedniük a második hellyel. Ugyancsak eredményesen szerepelt a I PEVDI női kézilabdacsapata I és az ÁFÉSZ sakkcsapata. Köszönet a PENOMAH-nak A Ceglédi Hírlap július 15-i számában Húsos gondok címmel az abonyi húsellátás zökkenőiről számolt be. Megtudtuk, hogy az ÁFÉSZ 17. számú húsboltjában, ahol akkor a tájékoztatást kaptuk, azóta javult az ellátás. Az igéhyelt mennyiségű húst és töltelékárut megkapják. Köszönet a PENOMAH-nak. GRATULÁLOK Régi szép szokás — népszokás — névnapot ünnepelni. E nemes hagyomány ápolásának pillanatában toppantam be az egyik vállalat irodájába, véletlenül. Mesterien megterített íróasztal, rajta sok jó enni- és innivaló. Láttára majdnem elfelejtettem, miért is indultam oda tulajdonképpen. Az ünnepelt épp egy szalaggal átkötött ajándék- csomagot bontogatott. Szép hangulatlámpát rejtett a finom papír. Az ünnepelt boldogan ujjongott. Munkahelyeken, egy-egy kollektívában sok felé divatos az „ajándékozási alap” megszervezése. Az ünneplés, ajándékozás hol is történne másutt, mint ott. ahol mindannyian úgyis együtt vannak: az irodában. a műhelyben, vagyis a munkahelyen. És mikor? Hát, munkaidőben. A megemlékezés, ajándékozás. mondom, szép dolog. Az is megérthető, hogy nem kerekedik föl a munkatársak csapata, az ünnepelt lakásán kívánni minden jót. Talán el sem férnének a lakásban. Meglehet, az iroda tágasabb. (Nem is szólva a munkaidő rugalmasságáról!) Ilyenkor mindenki örül, kivéve azt, aki épp hivatalos ügyet szeretne intézni, de ehelyett, megértő képet vágva, ott topoghat az előszobában. Közben esetleg arra gondol, hogv ha egvszer majd ő kerül sorra, ő lesz az ünnepelt. csak a munkaidő leteltekor engedi köszöntésre legkedvesebb kollégáit — aündékozási alap ide vagy oda...
