Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
MST Mectfi k/CÍHop MTI. AUGUSZTUS 18., SZERDA Befejeződött az „illatos” aratás Az ország legnagyobb illóolaj- és gyógynövénytermelő mezőgazdasági üzemében, a Somogy megyei Daránypusztai Állami Gazdaságban befejeződött az „illatos” aratás. A déli fekvésű domboldalon ezerötszáz holdról takarították be a termést, az angol—francia levendulát, a muskotályzsályát, a lestyént. A gazdaság lepárlóüzemében éjjel-nappal dolgoznak, naponta százhatvan- százhetvenezer forint értékű illóolajat állítanak elő. Nyolchónapos, ingyenes szakipari művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek szobafestő-mázoló szakmunkások, legalább 4 éves szakmai gyakorlattal. Tizhónapos szakmunkásképző tanfolyamra szobafestő-mázoló betanított munkások, legalább 3 éves szakmai gyakorlattal jelentkezhetnek. Háromhónapos tanfolyamra szobafestő-mázoló 17-40 éves lányok-asszonyok jelentkezhetnek. A tanfolyamok befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőséget, munkásszállást, ebédet nyújtunk. Útiköltség-hozzájárulást fizetünk. Az érdeklődök levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. Hétvégi telepen Diósdligeti örömök és gondok A budai járásban fekvő, kiegyensúlyozottan fejlődő község, Diósd, a fővárosközelség, iparosítás ellenére mindösz- sze kétezerkétszáz lakost számlál. De máris kétezerötszáz hétvégi ingatlant találunk itt, s ez a szám két éven belül várhatóan négy-ötezerre nő. A nagyütemű víkend- házhely-parcellázások két esztendő múlva, a hétvégeken, vagy húszezer, zömmel fővárosi embert jelentenek Diósd- nak. Az állandó lakosokon kívül négy-ötezer család is formálja kertje, háza kialakításával e község, egy főváros környéki táj arcát. Diósdligeten 1967-ben kezdtek parcellázni: eddig kilenc- száz telket adtak el. EREDMÉNYEK Ez az új hétvégi telep máskülönben is gyorsan fejlődik. A község tavaly két kilométer, az idén öt kilométer vízhálózatot épített Diósdligeten, jövőre ivóvízellátása teljesen megoldódik. Tavaly kezdték el villamosítását *s, altkor két, ez évben három kilométer hosszú villanyhálózatot kapott. Az idén, eddig építettek, illetve újjáépítettek hat és fél kilométer utat. A kertek kialakítását a diósdi szakszövetkezet segíti — dicséretére váljék, hisz ez a vállalkozása nem nyereséges. Kisgépeket kölcsönöznek, növényvédő szert, gyümölcsfát árusítanak, szaktanácsot adnak. Diósdliget, nevéhez híven, erdős. Kár, hogy a telektulajdonosok nem becsülik eléggé a fákat, így meglehetősen pusztul a táj jellegét adó növényzet. Lehetne szigorúbban is büntetni az irtást. FIATALOK! Ha még nem döntöttetek jövőtökröl, legyetek a szövet nyomdászai FIUK! JELENTKEZZETEK TEXTILNYOMÓ SZAKMUNKÁSTANULÓNAK! Érdekes, változatos, szép szakma! Felvételi feltétel: általános iskolai végzettség, orvosi alkalmasság, 14-18 éves életkor. A tanulmányi idő: 3 év. Emeltszintű képzés, továbbtanulási lehetőségi Juttatásaink: a tanulmányi eredménytől függő tanulóbér (110-550 Ft), a szüleiknél lakóknak 250 Ft társadalmi ösztöndíj. VIDÉKIEKNEK INGYENES SZÁLLÁS ÉS 300 FT KULONÉLÉSI PÓTLÉK Kedvezményes étkezés. KITŰNŐ KERESETI LEHETŐSÉG! Már a harmadik évben 1000 Ft feletti havi jövedelem. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után 2200-2600 Ft kezdőbér. Legjobb szakmunkásaink 3000 Ft felett kereshetnek! Jelentkezni lehet az ország legnagyobb textilipari vállalatánál a BUDAPRINT PAMUTNYOMÓIPARI VÁLLALATNÁL Budapest III., Fényes Adolf utca 19-21. Személyzeti Oktatási Főosztály Telefon: 886-703., vagy a vállalat gyárainál: PNYV GOLDBERGER TEXTILNYOMÓGYAR Budapest III., Fényes Adolf utca 21. Telefon: 888-461. PNYV KISPESTI TEXTILGYAR Budapest XVIII., Pestlőrinc, Fáy utca 2. Telefon: 273-711. PNYV PAMUTKIKÉSZÍTÖGYAR Budapest III., Lajos utca 93-103. Telefon: 686-030. PNYV TEXTILFESTÖGYAR Személyzeti Oktatási Osztály Budapest III., Szentendrei út 89-93. Telefon: 887-704. Közlekedés? A jövőben kék dusz jár Budapestből Diósdligetre. Kereskedelem? Az érdi ÁFÉSZ nyitott itt egy büfét, a Nyugat-Pest megyei Népbolt Vállalat is üzemeltetne a hétvégeken egy élelmiszerboltot, de eddig nem mutatkozott rá különöse űb igény. Diósdligeti telektulajdonosokból, elsősorban műszakiakból, üdülőhelyi bizottság alakult. Nem tagadják, gyorsabban elkészül egy-egy terv, költségvetés, ha van, aki szól, kijárja, kéri, sürgeti, aki ismerősen mozog ott, ahol a járatlan ember nem ér el sokat... Az eddigi fejlesztéshez, a gyakorlati megvalósuláshoz is hozzájárult a bizottság, de még eredményesebben tudnának tevékenykedni. ha több lehetőséget adnának erre megfelelő rendeletek, szabályozások. ÉPÍTŐANYAG ? Gond az építőanyagbeszerzés. Az építőanyaghiány ismert, de a telektulajdonosok járatlansága is nehezíti a beszerzést. A községi tanács egy diósdligeti megbízottja próbálkozott a szervezéssel — de hát az építkezőket nyugtalanította, mennyit keres az ügyintézésen, az illető pedig megunta a vádaskodást. Mindannyian torkig vagyunk a harácsolókkal — érthető a korai gyanakvás. De nem lehetne a beszerzést legálisan, hivatalosan bizonyos százalékért bonyolítani? Nincs rá mód, jogszabály, lehetőség ... Azután itt a mezőőrtéma. Volt, hogy harminc, negyven víkendházat is feltörtek egymás után, télen, amikor a hétvégi telep elhagyatott. Akkor a tanács alkalmazott egy mezőőrt, aki annak rendje, módja szerint kapott egy szolgálati helyiséget, és farkaskutyával, naponta többször bejárta területét. Ha valamit j észlelt, jelezte a tanácsnak,! rendőrségnek, értesítette a tulajdonost. De nem tudták az illetőt miből fizetni, nem volt rá mód, jogszabály, lehetőség. Pedig nem sajnálták az utánajárást, de hiába ... A községi tanácsnak a hétvégi ingatlantulujaonosoklol, az üdüloielepoól szinte egyedüli bevétele: a parcellázás. Hogy a telekár hány százalékát köteles a tanács a területre beruházni, erre sincs jogszabály. A helyi tanácsot mindenesetre nem érheti vád, hogy nem fejlesztette Diósd- ligetet — de vajon más községek is megteszik? Minél több a beruházás, annál nagyobb azonban a fenntartás gondja. A közvilágítás díja Diósdligeten máris évi negyvenezer forint, a községi, közvilág - tási költség egyharmada. Az útfenntartási kiadások, az ottani tizenhárom kilométeres úthoz, évente pár százezer forintot jelentenek. A kétszáz négyszögöl alatti telek tulajdonosa (és itt nem nagyobbak a parcellák) nem adózik. A ház után fizetett évi százforintos adó nem fedezi a kiadásokat. A tulajdonosok szívesen fizetnének évi két- háromszáz forintot a terület fenntartásáért, de nincs rá mód, jogszabály, lehetőség. JÁRHATÓBB ÚT Ha később üdülőterületté nyilvánítanák Diósdligetet. akkor a rendeletek járhatóbb utat nyitnának a fejlesztésre. De épp ahhoz, hogy egykor, esetleg, üdülőterületté váljanak hivatalosan is, fejlődniük kell. Diósdliget gondja korántsem egyedülálló, hiszen megyénkben és országszerte rengeteg helyet parcelláznak hétvégi üdülőhely kialakítására. S az emberek, mikor telket vesznek, házat építenek, a természetet keresik, de nem a rendetlenséget. » P. 4. Harminc országba A Csepel Vas- és Fémművek Kerékpár és Varrógép Gyára legsikeresebb terméke a jól ismert Csepel kerékpár. A kerékpárokat több mint .70 országban vásárolják. Vilianydarálók - sorozatban A székesfehérvári Finom- mechanikai Vállalatnál az idén tovább fokozták az igen keresett háztáji villanydarálók gyártását. Augusztus közepéig már annyi háztáji kisgépet készítettek, mint amennyit tavaly egész esztendő alatt. Eddig 21 ezret szállítottak el, az éy yégéig pedig még 14 ezer darálót adnak a kereskedelemnek. Ezek gyártásával párhuzamosan megkezdték az előkészületeket az új robotgép gyártására. Ez a gép morzsol, darál vagy szecskáz. A magamfajta öregasszonynak mi alvás kell már? Mikor pirkad, már ébredek. Felkelni nem szoktam, minek, nincs már jószág a ház körül. Csak forgolódom és gondolkozom. Ilyenkor sok minden az eszembe jut. Mert nem megy itt minden jól nálunk. Nem mondom, a fiataljának igen. Azokra jó világ van. Ha most volnék fiatal, megnézhetnék, mire megyünk. De mi már öregek vagyunk. Az emberem évek óta nem tud nehéz munkát végezni. Nyolcvan felé jár, meg amúgy is nem jól tartja magát. Beteges. Kétszer operálták, de látom, már harmadszor is kés alá kerül. Sérve van. Nem emelhet, nem hajolhat. Hát csak úgy teng a ház körül. Maholnap oda kell adnunk azt a kis szőlőt is, amit a háztájiban kaptunk, mert nem bírja az öregem a permetezést. A kukorica meg nem pótol any- nyit, mint a szőlő. Megöregedtünk. Én se bírom már a napot, magas a vérnyomás, az a bajom. Fia kint vagyok egy kicsit a kertben, már csak szédülök befelé. Hát így vagyunk mi ketten. Az öregemet nyugdíjba küldték, nem bírja a munkát. Négyszázhatvanöt forint a nyugdíjunk. Hogy élhessen meg ebből két öreg ember? Valahogy nem jól van ez a mi termelőszövetkezetünkben. Tíz esztendővel ezelőtt tíz holdat vittünk be, és dolgoztunk, amíg bírtuk. Most már nem bírunk. Akkor mi legyen velünk? Hogy kérjek a fiaimtól? Mind a kettő városon él. De hogy álljak én a fiam elé, hogy adjon, amikor az ő örökségüket vittem be a szövetkezetbe? Odaadtam a bizalmam. Hát nem a szövetkezetnek kéne egy kicsit gondolni velünk? Lehet, hogy nem jól mondom, de valami igazságom csak kell legyen. Gazdag a mi szövetkezetünk. Csak meggondolják magukat, aztán viszik a fiatalokat a Balatonhoz. Meg az idősebbeket, akik még dolgoznak. Ide mennek, oda mennek, bejárják a fél országot. De jólesne nekünk, ha egyszer azt mondaná az elnök: na, öregek, pakolni, megyünk egy kicsit megáztatni azokat az öreg csontokat. Vagy nekünk már úgy kell meghalni, hogy a Balatonig se jutunk el? Olvastam az újságban, hogy a mi szövetkezetünkben is segítik az öregeket. Kipótolják a járadékosok pénzét. A mienket nem, pedig tudja-e, hogy a kettő között csak egy lépés van. Azok 360 forintot kapnak, mi 460-at. Hát pénzben nem nagy különbség, csak a neve más. Ez is, az is nagyon kevés. Mégis, azoknak minden karácsonyra terményt, tüzelőt, meg egy borítékban 200 forintot ad a szövetkezet. Nekünk nem, mert hogy mi nyugdíjasok vagyunk, nem járadékosok. Pedig én azt hiszem, csak a neve más. Meg itt a tévé. Az egyik fiam azt mondta: Édesanyám, megveszem én maguknak, hogy Hogyan lehetne másképp? nézzék. Mondtam neki, jó fiú, hát hogy lehetne nekem televízióm? Ki tudná abból a 465 forintból a havi 50 forintot fizetni? Az lenne jó, ha nyugdíjasok olcsóbban nézhetnék. Hogy nem lehet, hát nem lehet... Én csak mondom, hogyan lenne jó. Meg kérdeznék is. Mikor tőlünk bemennek a városba, hát mindenki kenyérrel a szatyorban jön vissza. Még szégyellem is, ahogy a sok öreg cseléd nyomakodik a buszra, kezében a kenyér. De hát az sokkal jobb, mint amit itt nálunk kapni lehet. Magyarázza meg nekem valaki, miért van az, hogy bent olyan finom a kenyér, hogy magában is szívesen eszi az ember. Amit meg ide kihoznak, arra, uram, bocsá’, néha még nézni is rossz. Hát mi dolog az, hogy a parasztember, aki termeli a búzát, az csak akkor kap jó kenyeret, ha a városban van útja. Látja, olyan sok minden megfordul az ember agyában, de amikor meghallgatnák, a fele se jut eszébe. Meg aztán akármire gondolok, a végén mindig csak a mi szegény öregségünk jut az eszembe. Hogy nem lehet rajtunk sehogyse segíteni. A tsz, az tudna egy kicsit gyámolítani bennünket. A falu a régi öregek földjéből boldogul, nem juthatna egy kicsit több nekünk is ezen a jogon? Sok minden van itt még falun, amit városi talán nem is ért. Mi amolyan olvasó emberek vagyunk, mindig is azok voltunk. Amíg jutott, nem sajnáltuk a pénzt a könyvre, újságra. A gyerekeket is arra neveltük. És talán nem is hiszi, de van, aki megszól bennünket érte. Még a tanácstitkár is azt mondja: a művelődő Erzsók néni. akinek mindig jár az esze valamin. Pedig csak azon gondolkodom, mi lenne jó, mi kéne másképp. Nézze, megépítettük a mi kis házunkat. Van benne hely még fürdőszobának is. Be hát akkor még, most meg már nincs hozzá erő, hogy berendezzük. Ne mondják nekem mindig, hogy a gyerekeim is gondoljanak rám. Nehéz egy anyának a gyerekétől kérni. Meg hogy is kérhetnék! Fiatalok, most rakja fészkét mind a kettő. Nem vehetek el tőlük. Én azoktól várnék segítséget, akiknek én is segítettem. Mert a férjem még autóval is járta a falukat, biztatni a népet, hogy lépjünk be, mert most már ez lesz a jó. Ha fiatalabbak volnánk, jó is lenne. De nekünk már kevés erőnk maradt.., Deák Rózsi
