Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
1871. AUGUSZTUS 17., KEDD A szervezésen is sok múlik Visutié épül Két hét a táborszállóban Gitáros a kerítésnél Sziklából is könnyebb( vizet fakasztani — ez a benyomásom a dömsödi beszélgetés után. A községi tanács szakigazgatási vezetőihelyettese, és pénzügyise ispán Lajos: — A vízműtársulatunk 1969 végén megalakult, az is eldőlt, hogy egységenként évi 400 forint esik a község lakosságára, ezt a hozzájárulást tíz évre elosztva fizetik — az esedékes összeget 1970—71-re be is fizették. Tavaly szerződést is kötöttünk a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulattal, mint generálkivitelezővel. Aztán valahogy minden rövi- iebbre sikerült, mint vártuk. Valamilyen műszaki hiba folytán a 300 méteresre tervezett kút csak 107 méternyi mélységűre sikeredett, a pénzünk sincs meg. A lakosság nem érti, miért elég a rövi- debb kút, ha mélyebbet rendeltünk — küldöttgyűlésen is felszólaltak, hogy miért fizessünk ki magasszárú cipőt, ha csak szandált kaptunk helyette ... A vízműtársulat különben megelőzően kiépítette a vízvezetéket is, körülbelül hat kilométeres szakaszon, de mert még nem tartották meg a nyomáspróbákat, nem tudni: megfelelően dolgoztak-e. A kivitelezést aztán átvette tőlük a PVCSV (a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat). Ök a kutat összekötötték a hidroforházzal — de ennek eredményét egyelőre nem ismerjük. Meglehetősen áttekinthetetlen a helyzet, s ezt befolyásolja és kuszái ja, hogy kevesebb pénzünk van, mint amennyire számítottunk. — A víztorony és a teljes vízhálózat kiépítésének összköltsége mintegy 23 millió forint. A községi tanács fejlesztési alapjából tíz év alatt 2 millió 400 ezret tud biztosítani, a lakossági befizetésekből ez idő alatt befolyik 6 millió 32 ezer forint, az Országos Vízügyi Hivatal a vízügyi alapból folyósít 3 millió 500 ezer forintot, a helybeli közü- letek adnak 2 millió 200 ezer forintot. A végeredmény 14 millió 132 ezer — 9 millió hiányzik. A megyétől kapunk ugyan másfél milliót, de azzal a feltétellel, hogy még valamennyit gazdálkodjunk ki magunk. Sajnos, nem tudjuk, miből. O Laczi Bálint, a községi ,víz- cnűtársulat elnöke: — A sekélyebbre fúrt kutat a községi vízműtársulat egyelőre csak megőrzésbe vette át. A KÖVIZIG (Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság) jóváhagyta — szerintük a kút üzemképes, s minthogy az előzetes talajmechanikai szakvélemény szerint úgyis két kutat kell fúrni, egy 150 és egy 300 métereset, mindegy, melyik a mélyebbik. A vízminőséget a KÖJÁL, megfelelőnek ítélte — súlyosabb problémánk a pénzügyi. Emiatt nem tudjuk biztosítani a munka folyamatosságát. Az idei feladatokat — a víztornyot és a PVCSV által végzett befejező munkálatokat — önerőből és bankhitelből fedezzük. Csakhogy idén még hátra van a kezelőépület (1 millió 100 ezer forint) és a 300 méteres kút (525 ezer forint). E két munkára megkötöttük ugyan a kivitelezési szerződést a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulattal, de fedezetigazolásunk nincsen. Tessék: a Pest megyei Tanács tervosztályától olyan értelmű értesítést kaptunk 1969. október 4-i dátummal, hogy 71— 72-ben 3 millió 500 ezer forintot kapunk vízművesítés céljára. „Jelen nyilatkozatunk e fedezetigazolás alapjául felhasználható.’’ Idei tervünkbe be is terveztük az erre az évre eső 1 millió 750 ezer forintos támogatást. Ezután kaptuk az értesítést, hogy csak másfélmilliót kapunk, azt sem az idén, hanem csak 1974-ben. Megpróbálkoztunk azzal, hogy a nyolc évre eső községfejlesztési alapunkra adjon kölcsönt az OTP — de az OTP vízműalapra nem hitelez. Tanácstalanul állunk, be is nyújtottunk a megyei tanácshoz egy interpellációt, hogy mintegy 17 milliónk hiányzik a vízműhöz. @ Ráez Tamás, a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság főmérnöke: — A 303 méteresre tervezett és megrendelt kút valóban rö- videbb lett — de nem 107, hanem 150 méter mélységű. A fúró műszaki hibája miatt nem tudták mélyebbre fúrni, de így is a várt vízmennyiséget nyerik belőle, mert teljesen mindegy, melyik kút a sekélyebb. A KÖVÍZIG megfelelőnek találta a kutat, rendben van a vízjogi engedélyezés is — majd a második kút 300 méteres lesz. Hogy van-e véleményünk szerint probléma a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat munkájával? Rendesen dolgoznak. Dömsö- dön az a fő gond. hogy kevés a társulat pénze. Emiatt nem tudni, egyelőre sikerül-e biztosítani a munka folytonosságát. Az első lépcsőként betervezett munkafázis rendben elkészült, a továbbiak menete csak anyagiak függvénye. Papp György, a Pest megyei Tanács tervosztályának vezetője: — Valóban kevesebbet kap Dömsöd, mint amennyit 69- ben terveztünk. Ez azonban semmiképpen sem érhette váratlanul sem a község vezetőit, sem a vízműtársulatot. Közismert az 1970 végén kibocsátott, s- a tanácsok továbbfejlesztéséről szóló, 1044 számú kormányrendelet, amely kimondja a bevételek új rendszerű ' elosztását. Minden érdekelt — de a rendszeres újságolvasók is — tudják, hogy ettől kezdődően a bevételek nagyobb része a helyi tanácsoké, azaz, ha csökken is az állami hozzájárulás, de a helyi bevételek nőnek, és a saját bevételi források teljes mértékben a tanácsi költség- vetés bevételét képezik. Nem egyedi intézkedés érte a dömsödieket és természetes, hogy az új rendeletet megelőző időpontban vállalt hozzájárulás mértéke a rendelet életbelépése után hatályát vesztette. Ezt a körülményt közvetlenül az érdekeltekkel is közöltük, mégpedig 1970 decemberében! Legutóbb július végén tárgyaltunk adöm- södiekkel — a községnek 4 milliót kellene előteremtenie, s ebből 2 millió 700 ezret tanácsi bevételből, a hiányzó összeget ésszerű beruházás- átcsoportosításokkal pótolják ígéretük szerint. A megyei tanács is megvizsgálja, milyen módon oldható meg a még fennálló gond. esetleg telek- pai*cellázásra is sor kerül, bár ott ez sem egyszerű eset & Dunavölgyi Vízgazdálkodá. si Társulat Farkas József igazgató: — Dömsöd valóban 150 méteres kutat kapott a 300 méteres helyett —■ majd a 150 méteres helyett kap 300 méter mélységűt Hogy miért mondtak itt 107, ott 150 méter mélységűt? A szonda megakadt 107 méter mélységnél, ez igaz, de megállapították azt is, hogy mi lefúrtunk 150 méterig. Hogy semmiféle vita ne legyen, elvállaltuk, hogy amint a másik kút üzemképes, ezt — ha kell — helyrehozzuk, bér szerintünk a szonda azért akadt meg, mert a kútba valamilyen nagyobb tárgy beleesett. Az Országos Vízügyi Felügyelőség (OVF) vízkutató és fúró vállalatának vízföldtani szolgálata a rétegminta alapján megállapította. hogy ennél a vízadó rétegnél a kívánt vízmennyiség nyerhető 150 méteren is. Zűrzavarosabb a helyzet egyéb vonatkozásban. A döm- södiekkel generálkivitelezői keretszerződést kötöttünk fix áras alapon — kikötve, hogy az adott év munkálataira mindig évi részszerződést kötünk, aszerint, mennyi pénze van a községnek. Mi e szerződésben foglalt munkák egy részére szintén szerződtünk az alvállalkozókkal. 1971-ben 2 millió 100 ezer forint értékű munkára szerződtünk, de Dömsöd ebből utólag lé akart alkudni 400 ezret. Ez viszont gyerekes dolog. Fix árakkal dolgozunk! A PVCSV egy szerződéskötésünk előtt megkezdett munkáját fejezte be Dömsödön, s ekkor- 1 millió 700 ezerért felvállalta azt a munkát is, amelyért mi 2 milk'd 100 ezret szám-ólunk. Egyeztető tárgyalás is volt ez ügyben, a KÖVIZIG képviselőinek jelenlétében, ennek eredményeként mi átengedtük a PVCSV-nek az ez évre beütemezett munkát. Mi ennek ellenére nem bontjuk fel a szerződést az alvállalkozókkal, viszont legkésőbb október 1-ig fix szerződést kell kötniük velünk Dömisödnek az 1972-re beütemezett munkákra, mert máskülönben nem vállalhatjuk a kivitelezést. Dömsödön kívül ugvanis három községi ví'm-'űvet építünk : Da-bason, Örkényben és F,cseren. P.G. Több lesz a gyulai A gyulai kolbászt és a csípős csabai szalámit 35 országba exportálják. Vásárlói közé tartozik többek között Franciaország, az NSZK, Svédország, Kanada és Anglia. A sajátosan fűszerezett, száraz töltelékáruból a termelés gyorsütemű fejlesztése ellenére a megnövekedett igényeket nem tudják kielégíteni, ezért a Gazdasági Bizottság határozata alapján megkezdték a gyulai, húsüzem rekonstrukcióját. 233 millió forintos költséggel a rekonstrukció után Gyulán a jelenlegi 300 vagon helyett évente 550 vagon gyulai kolbász és csabai csípős szalámi készül. Akár egy eleven fotográfiát, úgy rakhatjuk egymás mellé a jellemző pillanatfelvételeket. De vajon melyik a legjellemzőbb? Az első: gitáros, beatutánza- tú fiúk állnak a kerítés mellett, s szerenádot adnak az új szálló lánylakóinak. Kirobban a házból — a zenét megunván — a táborvezető tanár néni, és sürgősen hazatanácsolja a lelkes ifjakat. Mondják neki a nadrágosok, hogy „Édesanyám így, édesanyám úgy”. A táborlakónak nézett ifjú tanárnő meg ilyképpsn válaszol: „Édes fiam, az édesanyádat otthon keressed... ” Szóval ez csak ez egyik pillanatkép, folytathatnánk mondjuk azzal, hogy szalmakalapos lányok szedik a fáról az érő őszibarackot, vagy éppen válogatják, ládába teszik. Megint más: az esti tábortűznél ruhabemutató „jelmezverseny” a rendelkezésre álló textíliákból. Van mit látni és jutalmazni, mert akad olyan lány, akinek a munkához kapott egyenruha köténynadrágja alig ér lejjebb a térdénél, a másik meg fölhajtva is a homokot szántja vele. A variáció kimeríthetetlen. Ad élményt eleget a Törökbálinti Állami Gazdaság önkéntes építő tábora. De próbáljuk — ha egyáltalán lehetséges — egy kicsit komolyabbra fordítani a szót. A lánynak nézett tanárnő, a táborvezstő Hegyvári Rezső né azt mondja: alapjában véve komoly téma ez, de olyan, mint az élet, tele van tréfával, jókedvvel is. S hol lenne indokoltabb ez, ha nem középiskolás sorban lévő diákoknál. De lássuk végre a komolyabb szót... — Talán a legfontosabbnak azt tartom, hogy megismerik a fizikai munka örömét. Mert azt látni, hogy amit erőmmel, két kezemmel teszek, az gya- rapít, változtat, gazdagít, már az alkotás, a személy fontosságának szerepét kezdi éb- resztgetni minden gyerekben. Egyébként érdekes megfigyelni. hogy amelyik brigád aznap a legjobban, legeredményesebben tevékéinykedett, az érke- j zik a legjobb kedvvel, azok húzzák ki legjobban magukat, amikor jönnek befelé a gazdaságból. — S kiadósán, kitartóan dolgoznak ezek a lányok? — Általában napi 30 forint értéket várnak el a táborbeli diákoktól, mi 38 forintnál tartunk. Meg kell dolgozni érte, | az igaz, mert 32 ládára való gyümölcs helyett negyvenet szednek tele. Mostanáig a ieg- dolgosabbak az esztergomiak voltak, ők kapták a zászlót. Ott találjuk a hivatalosan Kertészeti Kutató Intézet Kísérleti Gazdaságának nevezett óriási mezőgazdasági üzem igazgatóját és főkertészét is. Ok mondják, hogy két konzervgyárba, hat európai országba, s a budapesti KÖZÉRT-üzletekbe viszik a kontinens legnagyobb őszibarackosának szép termését. Négy féle minőségi és hat féle csomagolási követelménynek kell eleget tenni. A főkertész azt is mondja, nagyon tanulékony gyerekek, egy nap alatt elsajátítják a szükséges tudnivalókat, pedig azelőtt válogatott legénység csomagolta például az exportra menő terméket. S ami nem kevésbé fontos, ezek a gyerekek akarnak is dolgozni. Segítségük ma már nélkülözhetetlen, mert a gazdaság képtelen lenne a KISZ-tábor és más önkéntes diákok közreműködése nélkül leszüretelni a szép termést. Mit szólnak a dicsért gyerekek? Sok mindent mondanak. Van, aki dühöng, hogy egyikmásik lány rosszul pakol egy ládát. Ha ezt megtalálják — s megtalálják —, akkor a napi 40 ládára valót újból át lehet rámolni. Oda a norma. A tábortűzi csasztuska szemrehányást tesz a táborvezetőnek. Ilyesmit énekelnek: „Miért oly szívtelen, mikor lenn a kerítésnél vár a kedvesem ?”... Ez volt az a bizonyos esti gitáros koncert. S, hogy nem érezhették magukat rosszul az egyébként hideg-meleg vízzel, sok kényelemmel felszerelt vadonatúj tábori szállóban, azt az utolsó nap féktelen jókedve is igazolja. Már csak természetes, hogy nem szakítottak a haladó hagyománnyal, s fogkrémmel, lekvárral megkenték még a táborvezető kilincsét is. Körbe fogóztak, s szobáról-szobára énekelték „Megy a gőzös Kanizsára”. Egy órán át kanyargóit ez a nem mindennapi szerelvény, amely útja végén még körbefutotta a szálló nagy épületét is. Két hét hamar elszalad, már csak jó emléknek marad sok esti program, a barkochbátöl a bűnügyi nyomozó ifjúságvédelmi előadásáig, a tánczenekarok műsoráig és a pingpongbajnokságig. Mikor azt kérdezem a lányoktól, visszajönnek-e mégegyszer ide, rábólintanak: „Viszontlátásra!” Többet mondanak vele, mint egy tucatnyi róluk szóló írás. Tóth György Levélliullás Pécsett őszi képet mutatnak az utcákat és a tereket díszítő fák. Elszáradt, lehullott leveleiket reggelenként olyan tömegben takarítják el az utcaseprők, mint októberben szokták. Már a nyár elején — a hőség beköszöntével — mutatkoztak a hervadás jelei a pécsi fákon, a tízhetes szárazság és a tartósan 30 fok körüli kánikula aztán megfosztotta lombjuktól a fákat Legkevésbé bírták az „aírika klímát” a harsak, amelyekei már csak mutatóban látni élő levelet, és a vadgesztenyefák, amelyek nagyrészt ugyancsak elvesztették zöld lombjukat. FvnnW Tlr»rnent £.* Karosszéria- és IlAllUIl ihui UMJJk Járműgyár nagyszereldéjé* ben szovjet megrendelésre sorozatban készülnek az IKARUS—250-es típusú, 48 ülőhelyes távolsági autóbuszok. Az NDK részére IKARUS 556-os típusú városi autóbuszokat gyártanak. A 100 személyes, liáromajtős járműbe 192 lóerős Rába—Man-motorokat építenek be. mindenféle NEM NÁLUNK TÖRTÉNT... — reklamál egy ingerült vevő a hal- szaküzletben. — Lehetetlen — tiltakozik a boltvezető —, minden nap friss hal jön az üz— Irodánk számára szeretnék egy órát vásárolni — mondja a vevő az órásüzlet elárusítójának. — Igenis, kérem. Faliórát parancsol vagy — vekkert? GYANÚS! — Azt állítja, hogy még soha senkinek letbe. Egyenest a tengerből. — Akkor úgy látszik, gyalog jön! JÖ TANÁCS X. megpillantja Z.-t, amint az befelé igyekszik a színházba. — Dögunalmas darab — újságolja kö— Mert az első után nagy lesz a tolongás a ruhatárban! KÜLÖNBSÉG — Mi különbség van a villám és az elektromosság között? — kérdezi a tanár a skót főváros egyik fiúgimpáziumi osztályában. Kis csönd után McGregor jelentkezik: sem mutatta meg a verseit? — Soha! A szerkesztő úr az első... — Szabadna tudnom, akkor mitől van az a kék monokli a szeme alatt?! REKLAMÁCIÓ — Kérem, a hal, amit tegnap vettem önöknél, büdös volt szönés helyett. —Azt tanácsolom, a második felvonás után hagyja ott az egészet! — Miért a második után? — A villám ingyen van! GYERMEKSZÁJ Két kislány beszélget a mérleghintán: — Az én nagyapám kilencven éves és most vett magának új biciklit — dicsekszik a kisebbik. — Az semmi, én meg ismerek egy nénit, akinek a férje nyolc évvel idősebb, bizony! — licitál a másik. — Hű, de muris, akkor férje már gimibe megy, a néni meg csak most jár első elemibe?! CSAK SEMMI FORMALITÁS A véletlen — meg az igazságszolgáltatás — egy cellába sodor egy váltóhamisításért elítélt arisztokratát, meg egy házasságszédelgő kisiparost. A harmadik hónap végén a főrend leereszkedően megjegyzi: — Nézze, ne szólítson, engem folyton 85 313-asnak. Nevezzen egyszerűen 18-as- nak, és kész. ny. é. ©
