Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
1871. AUGUSZTUS 14.. SZOMBAT nrr ttecvMi Z^Ctrlap NAGYKÖZSÉGI PARTSZERTTÍZETEK Tanultak is - vizsgáztak is A nagyközségi pártszervezetek szerepe, jelentősége ma már sehol sem szorul bizonyításra. Ám arról, hogy mekkora feladat hárul az agglomerációs gyűrűben fekvő nagyközségek pártbizottságaira, csúcsvezetőségeire, kevés szó esett mostanáig. A dabasi járás tipikusan agglomerációs övezet. Hetvenegyezer lakosa közül mintegy 25 ezer dolgozik a mező- gazdaságban, és húszezer a fővárosba bejárók száma. A lakóhelyükön dolgozók megélhetését tíz termelőszövetkezet, tíz szakszövetkezet, öt ÁFÉSZ, négy tanácsi költségvetési üzem és a Telefongyár bugyi gyáregysége biztosítja. Mint a felsorolásból is kitűnik, a járás iparban szegény. A nagyközségek fejlesztési alapja ezért — kommunális adó híján — szerényebb összegekre rúgott, mint a fejlett iparú vidékeken. Pedig, éppen ezekben a községekben — Daba- son, Gyálon, Ócsán, Örkényben — volt a legnagyobb a bevándorlás és legfeszítőbb a fejlesztési igények és lehetőségek közötti ellentmondás. A negyedik ötéves terv célkitűzései, a nagyközségek önálló tanácsi gazdálkodásának kialakítása és szolgáltatási igényeinek kielégítése, a községfejlesztési munka új és minden eddiginél nagyobb feladatok elé állították a párt- és állami szerveket. A járási pártbizottság nemrégiben megvizsgálta, hogyan képesek megfelelni a közigazgatásban dolgozó kommunisták, a községi pártbizottságok és csúcs vezetőségek tagjai az új követelményeknek. Köztudott, hogy a közigazgatás átszervezése — a nagyközségi és a közös tanácsol: létrehozása, a járási hivatalok megalakulása — és maga az új tanácstörvény, nagyobb önállóságot, szélesebb hatáskört biztosított a tanácsoknak. Ebben az új helyzetben — amikor a közigazgatási döntések a községekben születnek —, természetszerűen megnőtt a kommunisták felelőssége a közságfejlesztéshez rendelkezésre álló eszközök helyes fel- hásználásban, a lakosság jogos igényeinek kielégítésében, a személyzeti és kádermunkában egyaránt. A fokozott felelősség a párt- szervezetektől jobb felkészültséget, nagyobb körültekintést, fejlett kritikai érzéket, rugalmasságot követel. A közös tanácsú községek pártbizottságaira még az a sajátos feladat is hárul, hogy kellő tapintattal és realitással igyekezzenek a társközségek lakóinak lokálpatriotizmusát összehangolni a nagyobb község érdeseiveL A tapasztalatok szerint a dabasi járás nagyközségi párt- végrehajtó-bizottságai, csúcsvezetőségei jó érzékkel választották ki azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek megoldásához nagy segítséget nyújthatnak a következetesen végrehajtott párthatározatok. Egyebek között megvizsgálták a termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek gazdálkodását, beruházási programjuk teljesítését; a kiegészítő üzemek tevékenységét, a jogszabályok, határozatok betartását, s a kiegészítő üzemeknek a mezőgazdasági alaptevékenységre gyakorolt hatását; a Központi Bizottságnak a nők és az ifjúság helyzetével kapcsolatos határozatainak végrehajtását; a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját; a szolgáltatás és az ellátás helyzetét a közös tanácsú községekben. Javult a pártbizottságok, csúcs vezetőségek alapszervezeteket irányító munkája. A végrehajtó bizottsági tagok részi vesznek a titkári, re- szortfelelősi értekezleteken, tapasztalatcseréket szerveznek az alapszervezetek között, rendszeresen ellenőrzik az alapszervezeti vezetőségek, pártcsoportok munkáját. Annals érdekében, hogy a községi pártbizottságok mielőbb elsajátítsák a megváltozott körülményekhez igazodó új munkamódszereket, a járási párt-végrehajitóbizottság is sokat tesz: egy-egv községi pártbizottság titkárát legalább fél évre rendszeresen meghívják a járási vb-ülések- re; tapasztalatcserére viszik őket régebben működő pártbizottságokhoz; módszertani emlékeztetőket és javaslatokat készítettek a községi oártbi- zottság számára a IV. ötéves terv kidolgozásához stb. A hatáskörök decentralizálása a pártéletbem is megtalálható: a községi pártbizottságokra ruházták a tagfelvételi és a fegyelmi jogkört. E oárttesHileték jogaikkal általában he’yesen élnek; következetesen föllépnek a pártfegyelem megsértése ellen, és számszerűen a pártéoítési tevékenységük is pozitív. Az ú tonnán felvett párttagok között azonban még nem k'elé- gítő a fizikai munkások és a nők aránya. Javult az alsóbb pártbizottságok. alapszervezetek gazdaságirányítást segítő tevékenysége, a termelés pártsllenőr- zése. Ennek kitűnő módszere a gazdálkodási egységben dolgozó kommunistái: munkájának elemzése. A beruházási - fejlesztési programokat nemesek fi gyélemmel kísérik, de szükség ecetén végrehajtásuk mog'Pwsítását politikai a?itá- cióval segítik elő. Ez történt például a dabasi Fehér Akác Tsz s-T-Urosítort c^rtéstoiepének. az Örkényi Bébe Szakszövetkezet sz’rv^sm erb •> -telepének és gvfimölcsfelöolgozóiánek építésénél. A gazdasági eredA 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szeptember l-ével betanító átképzés TANFOLYAMOT INDÍT ASZTALOS, VILLANYSZERELŐ, ÉPÜLETLAKATOS, FESTŐ, MÁZOLÓ, TAPÉTAZÓ, MÜANYAGBURKOLÓ, VIZ-, GAZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ SZAKMÁKBAN A jelentkezési határidő: augusztus 25. Jelentkezhetnek a 8. általános iskolát végzett és 18. életévüket betöltött férfiak, <0 éves korig. A tanfolyam időtartama 5 hónap, ez időre 1700 Ft biztosított bért fizetünk. Üzemi étkezést, a vidékieknek munkásszállást adunk és utazási költséghozzájárulást fizetünk. Jelentkezés: csak személyesen a vállalat Szakoktatási csoportjánál. Budapest XI., Dombóvári úf 19. menyek fokozását, a termelési tervek túlteljesítését a pártós szakszervezetek a munkaverseny, a szocialista brigád- mozgalom szervezésével segítik elő. A nagyközségi pártszervezeteknek is részük volt abban, hogy a korlátozott lehetőségek ellenére mndenütt a ' legégetőbb kommunális-fejlesztési gondok megoldása kerüljön napirendre. Járásszerie problémát okoz az egészséges ivóvíz hiánya. A párt- és tanácsi szervek kezdeményezésére három községben vízműépítéssel segítenek e bajon. Másutt iskolák, napközik, orvosi rendelők bővítése látszott a legsürgősebbnek. E terveket a lakosság legszélesebb rétegei helyeslik, és anyagilag is támogatják. Ugyancsak a pártbizottságok, csúcsvezetésé ge': kezdeményezésével sikerült elérni, hogy az önálló költség- vetési szervek, gazdasági egységek jelentős anyagi eszközökkel támogatják telephelyük fejlesztési programjának megvalósítását. Tanultak is — vizsgáztak is a nagyközségi oártszervek az elmúlt hónapokban. Sokat tanultak — és jól vizsgáztak. Nyíri Éva Művészetünk Moszkvában A moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeumban megnyílt A magyar művészet ezer évének kincsei című kiállítás. A kép a megnyitó ünnepségről készült. A KISZ VIII. kongresszusának jelentjük Haiszáz fiatal vasárnapi a A dabasi járás KISZ-istái az ócsai KISZ- és pártszervezet felhívására augusztus 15- én kommunista vasárnapot tartanak, a közelgő KISZ- kongresszus tiszteletére. Erről tájékoztat Varga László, a KISZ dabasi járási bizottságának titkára: — Hatszázan vesznek részt a „különleges műszakban” — dolgoznak termelőszövetkezetekben, a járás üzemeiben, csinosítják a községeket, parkot építenek... A legtöbbet az ócsaiak vállaltak, a. falu apraja-nagyja csatlakozik a KISZ-istákhoz, olyannyira, hogy még az üzletek, a boltok is nyitva tartanak ezen a vasárnapon. Bugyiiban a fiatalok lőteret építenek. Egyébként a lőtér teljesen társadalmi munkában készül, félmillió forint értékben. Természetesen a dabasiak és az Örkényiek is kitesznek magukért. Munka végeztével a hernádi termelőszövetkezet vadászházában rendezünk vad'vacsorát. az ILLETÉKES Lapunk július 1-i számában, a Postabontás rovatban „Nem jól van ez így” címmel egy kartali levelet közöltünk. írója azt panaszolta, hogy miközben a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat reggel hat órára rendeli be a termelőket átvételre, addig az átvevő csal: délben vagy rosszabb esetben délután négy órakor érkezik meg. A panasszal kapcsolatban levelet írt szerkesztőségünkbe Szabó Berény, a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója. Észrevételeiből idézünk: „Vállalatunk arra törekszik, hogy ügyfeleivel korrekt üzleti kapcsolatot tartson fenn. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ebben a községben az egyéni termelők sertéseiket a termelőszövetkezet útján értékesíthetik vállalatunk részére. A kérdéses napon is ez történt. Vállalatunk megfelelő időben értesítette a termelőszövetkezetet, hogy június 16-án 11 órakor kezdjük átvenni a háztáji gazdaságokból származó sertéseket. A termelőszövetkezet megfelelő óvatossággal, egy órányi „rátartással” közölte ezt az időpontot tagjaival. Vállalatunk átvevője időben megjelent és 11 órakor valóban megkezdte az átvételt. Igaza van viszont a levélírónak abban, hogy az idegen sertések, amikor egy falkába összekerülnek, marják egymást, de ez már a mérlegelés után történik. Ez így volt ez alkalommal is. Vállalatunk tehát minden alkalommal csak az ár szerves részeként megállapított törvényes súlylevonást alkalmazza a felvásárlásnál. Ez alkalommal sem tért el ettől a helyzettől. Őszintén törekszünk arra, hogy a felvásárlás nehéz és szerencsére méreteiben is egyre bővülő munkáját jól oldjuk meg. Keressük ezért a termelőszövetkezetekkel és a háztáji gazdaságokkal is az eddigieknél jobb módszereket. Ilyen például községi felvásárlók beállítása, akik szinte éjjel-nappal a háztáji gazdaságok rendelkezésére állnak. De mérlegelések, rakodások néha azért húzódnak el, mert egy-két termelő késik árujának felhozásával és ez gyakran késlelteti a munka kellő időben való befejezését.” ★ Névtelen levelekkel nem szoktunk foglalkozni. De akad olyan eset is, amikor kivételt tehetünk. Például egy Gödöllőről érkezett levél esetében: „Kispénzű nyugdíjasok vagyunk, a bevásárlás, az étkezés ner.. kis gondot jelent számupkra. Könnyítene a helyzetünkön, ha itt helyben, Gödöllőn is a tápiószentmár- toni öregek napközi otthonához hasonló intézményt hoznának létre... A levéllel felkerestük Benedek Jánost, a Gödöllői Városi Tanács elnökét, aki jól ismeri az öregek gondjait. A megnyugtató válasz így hangzott: — Jó lenne minél előbb megoldani ezt a problémát. Rövidesen megbeszélést folytatunk a körzeti pártszervezetek titkáraival ez ügyben. Reméljük, hogy még ebben az évben megnyugtató módon rendeződik ez a kérdésv Demokrácia és demokráciásdi m ég mindig tanuljuk a demokráciát. Ez ugyanis nem rövid kurzus, iskolája csak nemzedékekkel, történelmi méretekben mérhető. Az emberben először az igény támad föl: hallgassák meg a véleményemet, magam irányítsam saját sorsomat — aztán kell elsajátítania: hogyan is szóljak, miként változtassak? A demokráciával való élés csak a demokrácia közegében képzelhető el, hiszen ez nemcsak elméleti tantárgy, nagyon is gyakorlati! A demokrácia elmélete azonban visszahat gyakorlatára. Azok, akik e fogalom tartalmát kizárólag a népszavazással, a Duna jegén való választással, petíciókkal stb. azonosítják, csak a felszínt ragadják meg, s a demokráciát valamiféle spontaneitással, sőt, anarchiával teszik egyenlővé. Akik viszont tartalmatlan tanácskozásaikra aggatják védjegyül a demokráciát, döntésre-alkalmat- lanságukat palástolják csip-csup kérdések széles körű megvitatásával, vagy egyszerűen önigazolásra, porhintésre használják a demokrácia fórumait — megteremtik a demokrácia szótól csak néhány betűvel különböző, mégis azzal an. tagonisztikus ellentmondásban levő fogalmat és gyakorlatot: a demokrá- ciásdit! Az üzemi demokrácia kart kariba öltve jár az üzemi demokráciásdival. Már a fórumok létrehívása, túlszabályozottsága, az automatizmusokat olykor kikapcsoló szerkezete sok üzemben táptalajt teremt az áldemokráciának. A fórumrendszer sokrétű: hri- gádgyűlés, műhelymegbeszélés, termelési tanácskozás, szakszervezeti ülés, igazgatói tanács, KISZ-, párttaggyűlés stb. A keretekkel nincs probléma, többször a tartalommal: nem mindig az illetékes fórumon dőlnek el az odatartozó kérdések. A lényeg megragadása a demokrácia döntő kritériuma — e gondolat igazolására idézek egy példát. Pest megye leírha- tatlanul hosszú nevű gyárában a termelési tanácskozásokon sok téma került felszínre, így a rossz munkaszervezés, a kritikán aluli anyagellátás, a géppark elavultsága, a tervek irreális feszítettsége stb. A válaszadásra illetékesek a döntő kérdéseknél elhessegették maguktól a felelősséget, mondván: mindennek a trösztösítés az oka, ők képtelenek saját hatáskörükben bármit is elérni! Amit tehettek, rögtön meg is tették: a munkások kérésére függöny került a műhelyajtóra. A többi kérdés nyitott maradt, hiszen objektíve megoldhatatlan est — s ráadásul a demokrácia szelleme sem szenvedett csorbát! Dehogyisnem! A részeket n-ém rakták össze egésszé, az okozatok meg- változtathatatlanságán siránkoztak — azaz demok- ráciásdit játszottak. Ahelyett, hogy az okot, a lényeget ragadták volna mag, és megfelelő helyen, megfelelő javaslatokat terjesztettek volna elő a szervezet megváltoztatása érdekében. [evezzük „összekacsintó demokráciának” azt a magatartásformát, amelynek példájával találkoztam a váci Híradástechnikai A nyagok Gyárának brigádvezetői tanácskozásán. Mi is ez? A főmérnök indokkal az értelemre és az érzelemre hatva kérte a brigádvezetők segítségét minél jobb termelési eredményekre. Miért volt ez összekacsintás? Azért, mert mindenki tudta, hogy ugyanerre a főmérnök utasítást is adhat, a közvetett megközelítés, a demokratikus forma és tartalom viszont lehetővé tette, hogy a brigádvezetők is visszakacsintsanak: értjük, megcsináljuk, hiszen a „parancsot” megelőzte a meggyőzés. Ez a módszer tulajdonképpen ma a demokrácia magasabb „iskolájának” is tekinthető, s talán holnap már az „összekacsintás” ilyen mesterkélt, ha- miskás formájára sem lesz szükség, a közös ügyek megtárgyalása még több természetességgel gazdagodik. 0 közös ügyek elmélyült, hozzáértő, átgondolt megtárgyalása — ez az igazi demokrácia! Arról tanácskozni, amiről szükséges, ott, ahol szükséges, és úgy, ahogy szükséges. A kérdésok követelik fórumaikat, egyes témák pedig egyáltalán nem engedik meg, hogy húzzák-halasszák őket. A demokrácia fórumai nem lehetnek a semmitmondó, periférikus témái: kényszerű megbeszélésének színterei. A nagy kérdések is megkívánják a dolgozók javaslatait, a demokráciából táplálkozó meggyőződöttsé- güket, amely munkaked- vükbén kamatozik. A demokráciásdival nemcsak az a baj, hogy célját téveszti, értéktelen, értelmetlen, időtrabló, hanem azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a dolgozók azt hiszik, ez a demokrácia. A demokráciásdi meggátolja a demokráciába való gyorsabb beletanulást. Ha a de- mokráciásdit nem szorítjuk vissza, még hosszabb, történelmi méretű időre lesz szükség, hogy üzemeinkben, gyárainkban a demokrácia gyakorlati professzorai ténykedjenek. Fóti Péter I
