Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

19*1. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK Település — 30 ezer holdon MEGÉRDEMLIK A TÁMOGATÁST Dabason már áll a messzire látszó víztorony, a közkutakat már használhatják, ha a víz még nem ivóvíz hivatalosan. Vagy 20 milliónak s az embe­rek erejének, akaratának, a községi vezetők szívós munká­jának eredménye, hogy ma már erről adhatunk hírt. A település tanácselnöke Cerocz- ki András, s a Dabasi Járási Hivatal elnöke, Boros András egyaránt ezt tartja napjaink legfontosabb helyi eseményé­nek. De a folytatást is. — Ha minden jól megy — t mennie kell —, a négy tele­pülésből eggyé olvadt nagy­község lakosainak 80 százalé­ka vezetékes vízhez jut. — Ezért kért rövid lejárató hitelt Dabas a banktól, de még rém tudta visszaadni ezt a 3 és fél milliót; fizetjük a bün­tetést. Nem is ez a nagyobbik baj, hanem az, hogy amíg ezt a hitelt nem fizetjük vissza, rém kérhetjük a következőt, amely már 15 évre szól, s a nagyközség csatornázását te­szi lehetővé. — Pedig sokáig nem lehet várni vele, mert az emberek nem literes köcsögökből mo­sakodnak, ha házhoz jön a vfz. Sok lesz a kifolyó szenny­lé, s az csak a talajba szivá­roghat. Márpedig vízáteresztő rétegek vannak alattunk: 70 méter mélyen, a vastag sóder­rétegen áramlik a Duna-víz. a nagy folyó föld alatti ága. In­nen a bőséges forrás, s ezt nem szabad hagyni szennye­ződni. — Itt. ahol annyiszor volt baj a koli fertőzte vízzel, egy új világ kezdete a víztársulás. © Felváltva folytatják egymás gondolatait. Aztán a járási hi­vatal elnöke veszi át a szót. — Gyón, Sári, Alsó- és Fel- ső-Dabas olvadt egy telepü­léssé, akkorává, hogy a majd 30 ezer kataszteri holdon szét­szórt házak között 11,5 kilomé­ter hosszú a belterületi főut­ca! Mennyivel több vezeték kell villanynak-víznek, mintha kisebb helyen élnénk! — Kik, milyen emberek él­tek itt régen? — Dabason? Kisebb földbir­tokosok. És zsellérek; szorgo­sak, akik ezt a szorgalmat ma a közös gazdaságokban gyü- mölcsöztetik. Sárin inkább vándorló emberek éltek, jár­tak munkáért mindenhova, szinte az egész országban. — A nagyközség szíve, Da­bas, hány embert engedett út­jára az evek alatt? — Inkább fordítva van. Ide jöttek, s most már egyre töb­ben jönnek, s telepednek meg az emberek. Különösen a ta­nyavilágból. Mégsem állítha­tom azt, hogy meglenne a megfelelő vonzása, vonzási kö­re ennek a nagy településnek. A megye térképe egy kicsit elbillent, Vác, Gödöllő, Ceg­léd felé húz. Itt nincs valami­revaló ipar, s a városiasodás is most kezdődik. Ha elkészül a Váctól Dabason átvezető C alakú összekötő útvonal a nagy települések között, az sokat számít. De addig is törekedni kell az iparosításra. — Gyárkéményes faluk? . — Egyáltalán nem ajánla­nék az egész járásnak gyárké­ményes arculatot, de a köz­ponti településnek szüksége van erre. Részben azért, mert ez nagyobb anyagi lehetősége­Epületlakatos-áruV és rasszerkezeti munkák kivitelezését tövid határidőre vállaljuk Ceglédi Építőipari Vállalat Cegléd. I. kér. Damjanich utca 5. két biztosít a fejlesztésre, rész­ben azért, mert Dabason min­den fejlesztés tulajdonképpen a városiasodást szolgálja. Most, hogy utat építünk, azt szegéllyel készítjük, s előre csatornázva. Másfél milliós, javarészt társadalmi erőfeszí­tés van a gyönyörű parkban, száz lakást épít az OTP, ABC áruházat épít a helyi és a hár­tyám ÁFÉSZ közösen. A fel­szabaduló üzleteket már sza­kosíthatjuk, zöldség, hús, kü­lönböző iparcikkek árusításá­ra. A lakosság szolgálatában telepítettük le a Gelkát, a Fő­városi Javszert, s létesített a dabasi Szikra autó- és motor­szervizt. Ma már eljutottunk addig, hogy a két mezőgazda- sági nagyüzem anyagilag tá­mogatta az óvodaáoítést, s vállalja egy-egy kultíirház fenntartási költségeinek jelen­tős részét. © — Az iparról van szó ... — Nem feledkeztem meg róla. Mindezt azért említettem, hogy jelezzem, sok minden változott meg már, amely ké­pessé teszi a nagyközséget ar­ra, hogy mostani, még szegé­nyes helyzetén maga is segít­sen. Mindjárt jobban megér­demli a támogatást egy tele­pülés, ha annak lakosairól el­mondhatjuk, hogy sorozatosan előkelő helyet szereztek a köz- ségíejlesztési versenyekben, hogy öt esztendő alatt 7 mil­liós értéket produkáltak tár­sadalmi erőfeszítéssel... Egyébként most is tárgyalunk egy jelentős üzem esetleges le­telepítéséről. Ha ez sikerül, s még egy-két üzemmel tovább gazdagodunk, már lehetősé­günk lesz a szakiskola építé­sére. — Ezzel átcsúsztunk az ok­tatás-művelődés témakörébe... Az őrbottyáni téglagyárat a századfordulón építették. Szí- ve-lelke, a kemence, ma is olyan, mint akkor. Illetve: a télen bővítették, 30 százalék­kal növelték a kapacitását — ám a módszer nem változott, íme, a hagyományos égetés: Képzeljünk el egy hatalmas, fekvő, felébe vágott tojást. Ilyen a kemence, ellipszis alakban húzódik, kívül sok­sok szájjal. Berakják ott a nyers téglát, majd betömik, befalazzák a kemence száját — s a másik oldalon éppen kibontják, mert körbejár a tűz. Ez a munka ritmusa; s a tojás tetején, a padláson, ahová szállítószalag viszi fel a szenet, ugyanígy jár körbe két ember; belehányják a sze­net a függőleges aknákba, amelyele a tűztérbe vezetnek, így ég az örök tűz karácsony­tól karácsonyig. Télen is éget­nek. A 18 kamrán 8—9 napon­ként érnek körbe. Téglagyáraink 80 százaléká­ban ilyen hagyományos mód­szerrel égetik az anyagot. A kemencékbe kézzel kell be­rakni a téglát, az ezerfokos tűzből „csupán”’ 50—60 fok marad ekkorra: a kihordók havi 3—4000 forintot keres­nek. Ami örbottyánban változott: gépesítették a bányát. (13 he­lyett csak 3 ember kell.) Ha­talmas kotrógép, 600 méteres szállítószalag a présgépig. Az NDX-présgépek jók, minimá­lis az állásidő. A kisvágányok felett 50 voltos villanyvezeték, fürgén siklanak a kocsik. Ami még változik: újabb présgépek, újabb targoncák érkeznek, megszüntetik a kézi rakodást — most 40 százalék­ban nők dolgoznak itt, mert a férfiaknak „nincs idegük hoz­zá” —, bővítik a tárolóteret, — Amely egyáltalán nem választható el a mezőgazdasá­gi és ipari üzemektől. Azelőtt egy kezdetleges Hoífer-trak- torra, néhány órás okítás után fel lehetett ültetni bárkit. Most ki merne rábízni egy ilyen gyorstalpaló tanfolyamos ifjúra egy félmilliós, kompli­kált erőgépet? Elektronika, automatika, ez hódít tért min­denütt, s ezért nem valamiféle könyöradomány, amikor egy- egy település művelődésügyé­nek szolgálatában anyagi ál­dozatot vállalnak a különböző gazdaságok, üzemek. Egyre in­kább kiművelt főkre van szük­ség ... S látja, ínegint csak visszakanyarodtunk az iparte­lepítéshez. — Mivel tudjuk folytatni? — Azzal, hogy hajnalonként ponyvás teherautóval indul­nak az emberek Pest felé. Ki a hűtőházba, Csepelre, ki Szentendrére vagy Újpestre. Miért ne találhatnának ottho­nuk közelében, lehetőséget a kenyérkeresetre ? © A járási hivatal elnöke is­meri jól Dabast, amelynek ta­nácstagja. Arról beszél, hogy a dabasi Fehér Akácban épül az évi 15 ezer sertést nevelő au­tomata húsgyár. Működik már egy tartósítóüzem, s keresik a módját annak, hogy nagy kon­zervgyárak előkészítő üzem­ként is működtessék ezt a gyorsan bővíthető részleget. A beszélgetés végén eltöp­reng: — A nagyközség lakói, ve­zetői jó úton járnak, és na­gyon sokat dolgoznak a fa­luért. Ezért érdemlik meg, hogy a lehetőséghez képest megkapják a szükséges támo­gatást újabb szárítót terveznek, s ami a legfontosabb: 16 millió forintos költséggel áttérnek a gáztüzelésre. Ez lényeges vál­tozás. És addig? Szoboszlai József gyárveze­tő: — Az idei tervünk 14 millió égetett tégla. Kisméretűben számítva, mert a főprofil: ká­beltégla, 6 centis válaszfal, és ikersejt — kisméretűből csak pár százezer készül. A lema­radás: 750 ezer darab. Téli elfagyás nem volt, mert befedték a nyers téglát, lét­számhiány sem volt. A lema­radást a kemence átépítése okozta, két hónapig csak fele kemencében égethettek. Az alapanyag jó, kevés a selejt. — Hogyan lehetne fokozni a termelést? — A jelenlegi teljesítőké­pesség maximuma 15—15,5 millió lenne. Tavaly, feszített tempóban 14,4 millió volt a teljesítés. Túl sok a munkaigé­nyes, kényes lyukasáru. Többet csak az említett be­ruházások után várhatunk. Itt meg kell jegyeznünk: az Épü­letkerámiaipari Vállalat ter­vezi, hogy örbottyánban egy új téglagyárat épít a község másik végén, 140—150 millió forintos költséggel, év: 40—50 millió darabos kapacitással. Eddig négy helyen fúrtak le 14—15 méteres mélységbe, s az agyag jónak találtatott. Itt lenne a riport vége, olyasféle konklúzióval, hogy „lám, lám, fejlődünk, hala­dunk”, ha nem lenne a köz­ségben egy másik „téglagyár” is. Egy gyár, amely nem mű­ködik. Utcahosszat ezt beszé­lik. Benkó János áprilisban lett a kétszeresen is szanálásra ítélt Egyesült Barátság Tsz el­nöke, a téglagyárról nem so­kat tud még. Az M—7-esen A Hess András ifjúsági épí- tűtábor mintegy kétszáz kö­zépiskolás fiatalja építi az M 7-es autópálya második nyom­vonalát. A kánikulai napok szívós kitartást követelnek az ifjú építőktől, akik becsülettel helyt is állnak. KITÜNTETÉS Dr. Ács Lajosnak, az Orszá­gos Kereskedelmi Főfelügye­lőség vezetőjének saját kérel­mére történő nyugdíjazása al­kalmából érdemeinek és mun­kakörében elért eredményei­nek elismeréseként az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést a Belkereskedelmi Miniszté­riumban dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter el­ső helyettese adta át. 1967—63-ban építették fel a tsz „gyárát”, finom téglát égettek, kitűnő az agyag, de — „traktorral vittük oda a vi­zet, ha jött egy nagy ítélet, el­mosta az egészet, két szín ké­ne legalább” —, mondja egy tsz-tag, s az elnök így folytat­ja: életveszélyes a kemence, alacsony a kémény, szennyezi a levegőt, nincs víz, villany, nincs szárító. Rövid idő után, 1970 tavaszán leállították a gyárat. Eddig 1,8 millióba ke­rült. Hasznavehetetlen. Most mi legyen a gyárral? Üzembe helyezéséhez még másfél millió forint kellene. A tsz-nek erre nincs pénze. Igye­keztek tehát egy „tőkés” part­nert keresni. Üzemüket fel­ajánlották a budapesti össze­fogás Tsz-nék és a váci Tö- vállnak. De ki vesz ma hasz­navehetetlen téglagyárat? Az állami vállalatok hallani sem akarnak róla. Épp elég gond­juk van, az erszényük is la­pos. Mindez azért érdekes, mert Örbottyán nincs egyedül. Or­szágszerte, és Pest megyében is több tsz kezdett téglát éget­ni, amikor egyre nehezebb lett a beszerzése. Most már nemcsak tsz-ek bánhatják a befulladt, lelakatolt üzemeket — az egész népgazdaság ká­rát vallja nemcsak az elpaza­rolt millióknak, hanem a tégla­hiánynak is, mert késik az üzemek és lakások építése. A szakembereknek talán ér­demes lenne megvizsgálni: hogyan verhetnék le a lakatot a tsz-ek, milyen formában lehetne hasznosítani a „fél­kész” téglagyárakat — leg­alább addig, amíg az állami ipar nem tud elég téglát ad­ni. Palád! József T. Gy. Miért kevés a tégla? (3.)' HOLNAPUNK ALAPJA 1 rj létünk alakulásának L egyik meghatározó té­nyezője a boríték, il­letve mindaz, ami munka ellenértékét, elismerését je­lenti. Mert a borítókon kí­vüli ellenérték is serkenti a tenni akarást; a jól időzí­tett és értő módon formált erkölcsi elismerés, vala­mint természetbeni vagy egyéb jellegű juttatás-juta­lom is kívánatos, hasznos gyümölcsöt teremhet. Össztársadalmi helyeslés­sel találkozik, hogy aki jobban, többet dolgozik, aki nagyobb részt vállal holnapunk alakításából, na­gyobb arányban részesül­jön a létrehozott javakból is. Lassan nehéz már ezt közhelyek, banalitás nélkül leírni, mégis így van. Mindannak megítélése, el­bírálása azonban, hogy ki jogosult többre, már nehe­zebb dolog; ebben már el­térőek a vélemények. Oly­kor elhangzik az ingerült kifakadás: miért keres négyezer forintot, én pedig csak 2600-at?! Nehéz erre válaszolni, ha az illető hí­ján van az önismeretnek, az önbírálatnak, viszont an­nál hajlamosabb mások munkájának lebecsülésére s a demagógiára. S mégis vá­laszolni kell! Aki becsületes, törekvő munkája nyomán keres jól, s gyarapszik anyagiakban — nem érheti elmaraszta­lás. Senkire sem lehet san­dán nézni csupán azért, mert autót vagy telket vá­sárol, vagy esetleg építke­zik. A vállalatok alkotmá­nyai, a kollektív szerződések — ame­lyek hosszú-hosszú párbe­szédek eredményei — kü­lönböző előnyökben része­sítik az igyekvőket, a szo­cialista módon élőket és te­vékenykedőket,' akikre min­dig számítani lehet. A be­sorolásnál, a különböző jut­tatásoknál és kedvezmé­nyeknél, a nyereségrészese­désnél mindezt figyelembe V _____________ ve szik. Másutt telket vásá­roltak az érdemes dolgozók­nak, vagy építési kölcsön­nel, anyaggal, fuvarral stb. segítik a családi otthont ala­pítókat. A szorgalmas mun­ka révén bizonyos anyagi erővel ezek már rendelkez­nek, s éppen addigi mun­kájuk biztosíték a jövőre, alapja a bizalomnak. E gyesek azonban félre­magyarázzák a lehe­tőségeket. A szorgal­mat és ez igyekezetei ügyeskedéssel váltják fel. Mások s a közösség rová­sára igyekeznek „jól élni”, anyagi előnyökhöz jutni. Egy tsz-elnök a tagság tájékozatlanságát használta fel saját céljaira. Saját ko­csiját használta az utakra, s a 80 filléres kilométer­pénzen kívül megszavaz­tatta a tagsággal az üzem­anyag-megtérítést is. A szabadság-megváltással, a tiszteletdíjakkal is mani­pulált, „ügyeskedett”, a megengedett 50 százalékos prémiumnál is többet vett fel! Két építésvezető Is meg­kereste a „boldogulás út­ját”: a vállalat által kapa­citáshiány miatt lemondott munkákat végeztek, vagy végeztettek el magánkis­iparosként ... A kapzsiság, az emberi gyengeség, bizonyos jel­lembeli fogyatékosságok, és a hiszékenység, az ellenőr­zés hiánya szülik az ilyen, s az ehhez hasonló „ügyes­kedéseket”, nemegyszer bűneseteket. Nálunk igenis van mód a haladásra, a gyarapodásra — de nem így. S a védő intézkedéseken kívül okos előrelátás­ra is szükség van: egyre nagyobb megbecsü­lést és elismerést kell te­remteni a becsületes, az igyekvő munkának — és lehetőséget rá, hogy még inkább példaképpé, holna­punk formálásának alapjá­vá legyen. Külföldi megrendelésre Csiszolt és eloxált alumínium A Fémmunkás szélcesfe- hérvári gyárában svájci pro­filcsiszoló gépet helyeztek üzembe. Ezzel szép fényesre csiszolják az alumíniumszer­kezetek külső, borító 'elü- leteit. A minőség javítását és a választék bővítését szol­gálja a nyers alumínium szí­nes eloxálása is, amelyet a Fémipari Kutató Intézet sza­badalmi eljáiása alapján al­kalmaznak. A gyár az első félévben fő­leg belföldi rendelésre dol­gozott, a második félévben pe­dig jó részt exportra termel, A kijevi szabványügyi hiva­tal, a vilniuszi tervhivatal és operaház, a szófiai rádió- és televíziópalota, Berlin egyik közintézménye, továbbá bé­csi, nyugat-berlini és párizsi lakóépületek számára gyárt különböző nyílászáró szer­kezeteket. A vilniuszi opera- ház alumínium paneljeit, amelyek kétrétegűek, külön­leges anyaggal, neoprénnel szigetelik. Az exportrendelé­sek egy részének szállítását már megkezdték. A Thamos Szombathelyen A 2000 éves szombathelyi Isis-szentélyben, az ország egyik leglátogatottabb nyári szabadtéri színházában, meg­kezdődtek a „Thamos, Egyip­tom királya” című Mozart-mű bemutatójának próbái és a díszletek építése. Az Isis-kul­tuszhoz kapcsolódó kétrészes, zenés játék Huszár Klára ren­dezésében, a nemrég elhunyt Devecseri Gábor szövegkiegé­szítésével kerül a színre. A világon először Szombathe­lyen, szombaton és vasárnap. NE ÜLJÖN UTAS-BALESET BIZTOSIT ÁS NÉLKÜL VONATRA *1 Ősi módszerek BELEBUKOTT A TSZ ©

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents