Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
“ÁMíi'lap 1371. AUGUSZTUS 11., SZERDA j Kapzsi sellő Milyen ma egy dinnyéskunyhó? — Hozasd el a várkastélyod ide, a Balaton mellé! Ha az üllői határban a kutyaugatás irányába megyünk, eljutunk a volt megyei faiskola területére. Ezen a helyen most az üllői Kossuth Tsz dinnyét termel. Két földbe vájt, kívülről hagyományos kunyhó áll előttünk. Ha közelebbről megnézzük, a hagyománytól egészen eltérő, valami mást találunk. Az egyik kunyhó kétszobás, kétafolakos. Itt lakik Burda Gergely dinnyés a feleségével, fiával és lányával. A másik kunyhóban Tibor fia lakik családjával. A kétszobás kunyhónak van üveges verandája — melegágyak üvegrámájából készítették. A lakáshoz tartozik még a fóliából felállított nyári konyha; Lombos fák árnyékolják. A dinnyés család szíves invitálására betekintettünk otthonukba. Tisztásáig, rend mindenütt. A padlózat kátránypapírból van, a nyers tető kukoricaszárból és nádpal. lóból készül. Belső részét lemosható papírral borították, az oldalfalak sánták, fehérre meszeltek. Gáztűzhely, olajkályha és telepes rádió teszi komfortossá a dinnyés család lakhelyét. — Az olajkályhát azért hoztuk magunkkal — mondja Burdáné —, mert kora tavasszal, mikor a munka megindult, hűvös volt, fűteni kellett még. Jól érezzük itt magunkat, egészséges a levegő. Tizenhat hold zöld héjú, Zar- di görögdinnyénk és 4 hold Zentai cukor sárgadinnyénk van. Tibor fiunk külön. 8 holdon gazdálkodik, lúásodik éve vagyunk az üllői Kossuth Tsz-nél. Ha lejár a dinnyeszezon, állandó lakóhelyünkre, Hort községbe megyünk, ahol a holt szezonban a férjem és a gyerekek a hatvani cukorgyárban dolgoznak. A következő tavaszon aztán újra elölről kezdjük — Üllőn. A szüleim is dinnyések voltak. Sötétzöld görögdinnyék tömege érik, édasedik a tűző nap sugarának hatására körülöttünk. A sárgadinnye aromáját pedig csábítóan sodoríróasztal, gyalu, véső A múzeumnál: ajándékoztál: Padlások zuga, pincék mélye gyakran rejt kincseket a múzeum számára. Olyan kincsek ezek, amelyek értéke pénzben nehezen fejezhető ki, hiszen a gyakorlati használatban nem sokat érnek már e tárgyak. Muzeális értékük viszont jelentős. Cegléden és a környező településeken mostanában egyre többen akadnak, akik felkeresik a Kossuth Múzeumot ajándékaikkal. Nem őrizgetik tovább a ház körül régi mezőgazdasági eszközeiket, dédanyától örökölt cserépedényeiket, sok évtizede készült szerszámaikat. A múzeum mostanában sok ígéretet kapott, s néhány ilyen ajándék már meg is érkezett. Bognár munkaeszközök, kis mesterek szerszámait hozták el a múzeumnak, és érkezett egy igen szép, biedermeier stílusú íróasztal is. ja feléink a szél. A sárgadiny- nyék között rágottakat is láttunk. — Nagyon sok a nyúl a határban, ők rágják. A három kutya éjjel szabadon van, a férjem és a fiam éjjel felváltva vigyáznak a termésre, a mezőőrök is segítenek, mégis előfordul egy-egy lopás. Üllőn a djnnyetermesztést a csányial; honosították meg. A felszabadulás előtt a földbirtokosok és néhány nagyobb földterülettel rendelkező paraszt is tartott dinnyéseket. A Csány és Hort községbeliek által termelt üllőd diny- nyének jó híre volt, a Kossuth Tsz most két éve kísérletezik ismét a dinnyével, és arra törekszik, hogy a környék legnagyobb konkurrensével, a pilisi dinnyével felvegye a versenyt. Az idén jó termésre van kilátás, bár a szárazságot a dinnye is megérezte. E. M. Megoldódnak a gondok Szigetszentmiklóson Panasz érkezett szerkesztőségünkbe, hogy Szigetszentmiklóson, a József Attila telepen bezárt a tejbolt. S bár a tejárusítást átvette a fűszerüzlet, az ellátás nem zavartalan. A lakótelepen, a Gyári út 3/d előtt Varga Lajosnét kérdezem az ellátásról. Elmondja, hogy a fűszerüzlet nagyon korszerűtlen és állandóan sorba kell áljni, mivel ez az egyetlen bolj; a telepen. Kevés zacskós tejet hoznak, pedig mindenki azt keresi. Sokat bosszankodik, mert a tej gyakran megsavanyodik, s így féléves kisfiának gyakran kell tápszert adnia. A községi tanácsnál Józsa Gáborné vb-titkár informál: — Igaz, hogy a tejboltot bezárta a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, de megállapodtunk velük, hogy lesz elég tej a fűszerüzletben is. Hogy ne le-| gyen fennakadás az ellátásban, vasárnap is kinyitnak. Egyébként hamarosan új ABC-áru- házat avatunk a telepen, s akkor megoldódnak a gondok. A József Attila telep lakói is várják az élelmiszer áruházat, de aggódnak, mert úgy tudják, hogy a jelenlegi fűszerbolt bezár, s akkor a hatezer lakosú települést nem tudja egyedül ellátni az élelmiszer áruház. Mit mond erről a'kiskereskedelmi vállalat? A Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalatnál Lányi Pál áruforgalmi főosztályvezető tájékoztat: — Véleményünk szerint nincs okuk aggodalomra a József Attila telep lakóinak. Bár á tejbolt dolgozói szabadságra mentek, zavartalan a tej ellátás. Ellenőriztük, még este 7- kor is lehet tejet vásárolni. Mi megrendeljük a zsacskós tejet is, de a tejipari vállalat nem szállítja a kért mennyiséget. Augusztus közepén adjuk át^a József Attila telepen a minden igényt kielégítő ABC élelmiszer áruházat, s' akkor megszűnnek a panaszok. Hogy tovább javítsunk az ellátáson, a jelenlegi fűszerüzletet átalakítjuk önkiszolgálóvá. Addig, amíg az új létesítmény elkészül, a fűszerüzlet átköltözik a tejboltba, hogy a telep lakói ne csak egyetlen üzletben vásárolhassanak. s. i. GÓLYÁK A Gyömrőről Monorra utazókat gyakran irigylem. Az autóbuszból kitekintvén, néha különleges élményben lehet részük. Télen megcsodálhatják a bandukoló őzcsaládokat, amint kisebb-nagyobb csoportokban sétálgatnak a határban, közel az úthoz. Sétálgatnak, nem ijednek meg az autóbusztól, megszokták. Nyáron egy-egy vágtató mezei nyúl, felröppenő fácán nyújt érdekes látványt. A napokban az arra utazók a gólyák randevúját figyelhették meg. Legalább 10 gólyapár sétált fel és alá, közel az úthoz, békés nyugalomban. Csipegették a tarlóról a búzaszemeket. Lehet, hogy utoljára töltöttek el egy délutánt itt Magyarországon, a távoli, nagy út előtt, lehet, hogy már messzire járnak, a tenger felett... ■ A monori Űj Élet Tsz területe úgy látszik, az erdeimezei állatok kedvelt helye. Ahogy elnéztem, a gólyák nagyon jól érezték itt magukat. Lehet, hogy jövőre is visszatérnek? G. J. Képeslapon a kórház Gazdagodott a ceglédi trafikok és írószerboltok képeslapválasztéka. A Képzőművészeti Alap kiadásában — Tulok Ferenc fotójával — a ceglédi kórház került a képeslapra. Az impozáns épület képmása háromféle változatban került forgalomba. tt* •, i ' • • > Megkezdődött a próbaüzem a Ui műtrágyagyár»"> ?*****!&**S Oi Ov ban, ahol a mezogazdasag szamára Peretrix néven új, hármas hatóanyagú műtrágyát állítanak elő. Az új talajjavító anyagnak az az előnye, hogy a koncentrált nitrogén, szuperfoszfát és kálisó egy művelettel juttatható a talajba. Az új gyárban rövidesen megkezdődik az üzemszerű termelés. Kevés és drága a telek Rendkívüli ni érdeklődés n Monori-erdü irnjit VÍKENDEZŐ FŐVÁROSIÁK Nagy a forgalom a Pest megyei Ingatlanközvetítő monori kirendeltségén, az érdeklődök szinte egymásnak adják a kilincset. A kérdések egy téma körül: forognak, s ez a monori-erdei telek. Az érdeklődés azóta nőtt meg irántuk, amióta közismertté vált, hogy Monori-erdőn rne- legvíz-forrás feltárásához kezdenek, illetve kezdtek. A strand vonalától Monor felé eső részét a hivatalos szervek hétvégi nyaralóhelynek nyilvánították, s ez az erdős, csalitos rész szinte egyik napról a másikra kezdett benépesülni. Gombamódra nőttek, nőnek a kis házikók, faházak, a telkek gazdára találtak s ma már az érdeklődők keresik a még eladásra szánt, megvehető telkeket. Mint Gál János irodavezető elmondotta, néhány éve még 3 ezer forintért lehetett Mo- nori-erdőn egy 250 négyszögöles telket kapni, ma az árak 10 ezer forintnál kezdődnek, s szinte napról napra emelkednek., A telek helyétől fügr gően, egyik-másikért 30 ezret is megkap az eladó, sőt az elmúlt hetekben 'egy, strand közvetlen szomszédságában levő telekért 38 fezer forintot fizettek ki. Szinte lehetetlen megmondani, hogy jelenleg van-e még eladó telek Monori-erdőn. A PIK-hez beadott telekihirdetéseken sodrán ki jegyzik maguknak, s aztán irány Mo- nori-erdő! Mint hallani, a helyszínen is nagy a keresés- kutatás gazdátlan, illetve eladásra kínált telkek után. Nagyon sokan a ’ fővárosból utaznak le. A szerencsésebbek már boldog monori-erded telektulajdonosok... Vajon mi a helyzet a telekfronton Mönoron? Itt is kevés a telek, s az árak magasai;, 100—300 forint között ingadoznak, négyszögölenként. A Dugonits utca vásártér felé eső részét a közelmúltban felparcellázták. Lassan be is épül... F. J. SIKLÓS JÁNOS: Borús alkonyat Első emlék ' Nyaka köré kapott apám, azután óvatosan lépkedett lefelé a csúszós rámpán. Baj nélkül értünk a laposba, a papok tanyája mellé. Meg. álltunk, és visszanéztünk a jeges magaslatra. — Látod, fiam, nem szórták le hamuval, szerencsétlenül járhatnak az öregek. Nem szóltam, azt vártam, hogy mielőbb induljunk, mert a világon a legbiztosabb utazás az, amikor az apja nyakában viszi a fiát. Fönt voltam a magasban, apám erős tenyere vigyázott, hogy ne billenjek le onnan, de nem is ez volt az igazi, hanem a biztonság, védettség érzése, mert olyan hatalmas, erős ember volt az én apám, hogy egyedül is legyőzött volna .minden veszedelmet, még a százfejű sárkányt is. Nagy boldogság feszítette keskeny kis mellemet, és azt kívántam, hogy nagyon sokára érjünk haza, fönt ülhessek egészen estig, a magasban. Elfelejtettem fájlalni a torkomat is, pedig harmadnapja vette ki a mandulámat Erdélyi főorvos úr, a mérges természetű gégész. ' A harangszó' is csak egyszer jutott eszembe, amikor Podóczkiék háza előtt haladtunk, és a falióra éppen egész órát ütött. Pedig a harangszóból mindig azt értettem ki, hogy „értem jön-nek”. Mindig harangoztak: délben és alkonyat táján vecsemyére és este- meg rórátéra. Harangoztak a rókusi templomban, s én a kórházi ágyból is jól láttam a harangokat. Két harang szólt mindig, s azt gondoltam magamban; hogy addig harangoznak a toronyban, míg egyszer csak nyílik a kórterem fehér ajtaja, és anyám fejkendőjét meglátom, s már mondja is: „Látod, jöttem, kisfiam”. Megszorítottam apám nyakát, és most még jobban örültem, s azt kívántam, hogy mindig így ölelhessem, prémes-galléros télikabátját. — Fázol, fiam? — kérdezte szorongató mo- corgásom miatt. — Nem én. — Anya jó meleget csinál, főz majd finom húslevest. Jó lesz? — Jó.* így érkeztem én haza a kórházból másnap délben. Hideg volt ez a december. Nagyon hideg. Kis ideig melegedtünk a konyhában, aztán kimentünk a méhesbe. Megnéztük a méheket. Erősen zümmögtek. Apám a kaptárai; előtt megállt, egy-két percig figyelt, aztán egyik-másik kaptárra egy vonást húzott krétával. Amikor a végére ért, azt mondta, hogy elfogyott a. készletük. Sokat kipörgettünk, az őszi gyűjtés meg gyenge volt. — Most mit csinálunk? — Szirupot főzünk, és a krétával jelölt családoknak odaadjuk. Ezeknél van a legnagyobb baj. Csetlettem-botlottám a fazekak körül, míg aztán rám szólt apám, hogy a megjelölt kap- tárak elébe hordjam ki az öblös-lapos pléh- tányérokat. Sebesen intézkedtem, hogy mire lehűl a forró szirup, akkorra én is készen legyek. Magamban azt hittem, hogy igen fontos dolgot csinálok. (Hej, de szeretném még egyszer igazán azt érezni, hogy valóban fontos az, amit csinálok!) Óvatosa* adogattam kézre a tányérokat, apám gyorsan elhelyezte őket a kaptárak fenekén, sietett, mert a nagy hideg árt a méheknek. Tenyérrel kisöpört néhány elpusztult méhecskét, aztán befödte a kaptárt. — Kevés a döglött méhecske — mondtam nein. — Majd tavaszra sok lesz, fiam. Addigra megölik a heréket. Akkor már azokra nem lesz szükség, mert nem termelők, csal; fogyasztók. ‘ Nem értettem még a méhek családjának e törvényeit. Később meg csudáltam őket, amiért eszesebbek, mint az ember, hiszen pontosan tudjál;, melyik a dologtalan, és annak aztán nincsen irgalom. Hej, de mikor tudja meg az ember, hogy melyik semmirevaló és melyik a szorgalmas? Az ebédnél apám megdicsért, amiért olyan ügyesen segítettem, mint egy igazi felnőtt. Még azt is hozzátette, hogy ha ilyen szorgalmas, figyelmes ieszék mindig, sokra vihetem az életemben. (Már nem mondhatom meg .neki, hogy a szorgalommal nem volt baj, de az újságíró csak az óiomszérű szürke ro- botosa marad egészen a koporsóig.) Negyednapra aztán iskolába indultam újra. Csütörtökön reggelre olyan hideg lett, hogy vastag harisnyámon keresztül, csontig mart a szél. Lábam szára kipirosodott, olyan lett. mint a . vörös cékla. Egyszerre indultunk apámmal a város szélének utolsó utcájából. A villamosmegállónál most is elváltunk, én. mentem tovább, apám meg várta a villamost. Fél megállónyi utat ■ tettem meg, » a mellettem elhaladó biciklis rám szólt, hogy kiabálnak a villamosmegállóból. Apám integetett: — Gyere, fiam, villamossal jössz te is. Megfogtam kesztyűi, nagy tenyerét, és ma sem tudom, hogy akkor kettőnk közül melyikünk volt boldogabb. Kint álltam mellette a peronon, hiába küldött az ajtó mögé. Néztem az országutat, elhagytuk a csacsifogatót,* amelyik mindig ebben az időben ballagott a városba, s én mellette mentem, egészen a Brüsszeli körút sarkáig, Magas ember volt apám, kalapja egészen a peronlámpáíg ért. Fölfelé néztem, és kihúztam magamat, hogy kicsivel nagyobbnak lássanak mellette. Gyorsan megérkeztünk. Azon a napon jókedvű voltam az iskolában, s talán valamivel bátrabban viselkedtem, mint más- l;or. Nemsokára megkaptam a karácsonyi bizonyítványt. Aludtam már, amikor megjött apám. Anyám az asztalon hagyta az értesítőt. Először írtak bele osztályzatot: „dicséretes, dicséretes, kitűnő!” A családban ez Volt az első iskolai bizonyítvány, mivel a néném meg a bátyám hatéves korúk előtt torokgyíkban elhaltak. Fölébredtem álmomból, mert apám cipőjének a sarka hangosan kopogott a padlón. Láttam, hogy nézegeti az értesítőt, egy ideig forgatja, azután tintát, tollat készíteti az asztalra, és aláírta. Várt, amíg a tinta megí szárad, s aztán leült az ágyam szélére, és néz< te az álmom. . Ügy tettem, mintha aludnék] Betakargatott, megcsókolta színtelen, fakó áb- rázatomat. Enyhén pödört, széles bajusza megcsiklandozta az arcom. (Folyt, kör.)
