Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

INNEN - ONNAN Csendélet a Kossuth Lajos utcában: kőkupac közt a meg­állóhely. „Süldöitait” visz Bűz Ambrus a tejüzemből. 15 hektoliter savót tölt a hordóba 12 süldőjének. A maradékot a szomszé­dok kapják. Olcsó ital, mindössze 10 forintba kerül hektoliterje. Hiába a kiadott pénz a kerékpármegőrzésre? Ez a sok gaz­dátlan kerékpár a konzervgyár tcherportájával szemben lát­ható. Nyilván a tolvajoknak kínálgatják gazdáik. Van bizton­ságos megőrző is, csak két lépést kellene tenni addig. Nem ér­demes? Pihen a traktor, várnak az emberek, amíg a tehervonat el­húz. Csinosítják a konzervgyár olajtároló parkját. A két öreg kaszás: Gyulai László és Egyedi József. Foto: Varga Irén Köszönet'inket fejezzük ki az összes rokonnak, szomszédaink­nak, ismerősöknek, akik szeretett jó férjem, édesapánk, - nagyapánk id. Váróczi Gábor temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút hoztak megemlékezésül, és fájdal­munkban velünk együtt éreztek, özv. Váróczi Gáborné és család­ja. (x) Ezúton mondunk hálás köszönetét rokonainknak és mindazoknak, akik szeretett drága jó feleségem Lövy Imréné szül. Varga Julianna temetésén Nagykörösön megjelen­tek, részvétükkel nagy bánatom­ban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Lövy Imre és a gyászoló család. A JPSá f AA E fry E I XV. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM IS 71. AUGUSZTUS 10., KEDD AUGUSZTUS 12: Jámbor Miklós fogadóórája Jámbor Miklós megyei ta­nácstag fogadóórát tart 1971. augusztus 12-én, csütörtökön, délután 2—5 óráig, a városi ta­nács földszinti, 47-es számú szobájában. MÁR KÖTIK A SZERZŐDÉSEKET Még érik a paradicsom, do a salátát már vetni kell Tikkasztó a meleg, érnek a nyár gyümölcsei. De egy régi regula szerint, augusztus 25- én, Lajos napján el kell vetni az áttelelő saláta magját. Vida Jánossal, az ÁFÉSZ felvásárlási osztályának veze­tőjével arról beszélgetünk, miként áll a régi, híres körösi salátatermesztés. A századforduló után Nagy­kőrös volt a szabadföldi salá- tatermesztés székhelye. A ta­laj salétromtartalma, a lakos­ság vasszorgalma vívta ki ezt a hírnevet. Később Mohács és Szentes salátásai konkurál­tak Nagykőrössel. Az iparosodással párhuza­mosan kisebbedtek a belterü­leti kertek, helyükön házak emelkedtek, s ahol lehetett, szőlőt és gyümölcsfát ültettek helyébe. Így aztán nem csoda- ha megapadt a kiskertek szá­ma. Néhány éve csupán, hogy is­mét jól fizet a saláta. 1970- ben egymillió 360 ezer fej sa­látát szállítottak a termelők a felvásárlási telepekre, az idén tavasszal egymillió 635 ezer fej salátát vásároltak. Az árak is kedvezően alakultak, átlagosan 68 fillért fizettek egy fej salátáért. Vida József szerint jövőre l sem lesz rosszabb a saláta- 1 termesztés, különösen azok­nak, akik szerződést kötnek, mert nekik minden esetben magasabb árakat fizetnek a napi piaci áraknál. A saláta titka: védett he­lyen szeret növekedni, megfe­lelő talajon. Az idén nagyon sok zártkertet létesítettek a nagykőrösiek, így magától kí­nálkozik az alkalom az első, tavaszi, pénzt hozó salátater­mesztésre. A fóliás saláta konkuren­ciájától sem kell félni, annak ellenére, hogy a közös gazda­ságok egymillió fej salátát ér­tékesítettek, de közismert, hogy ráfordítási költségük igen magas volt. Lajos napja közeleg, s bár még messze a tavasz, nem árt a munkához hozzákezdeni. K. L. MEGÉRDEMLIK Egy kirándulás, kis kiruccanás... A Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság nagykő­rösi üzemének (a ládagyárnak) szakszervezeti bizottsága a he­lyi dolgozók és családtagjaik részére ez év nyarán — az üzem autóbuszával — több íz­ben vasárnapi kirándulást szervezett. Júliusban három alkalommal indult kiránduló- busz. Negyedikén a Dunaka­nyar szépségeivel ismerkedtek a NEFAG dolgozói, 11-én a helyi üzem cserkeszöl! ői üdü­lőjét keresték fel, 25-én pedig Békéscsaba—Gyula—Gyopá- rosfürdő útvonalon tettek ki­rándulást. Augusztus elsején Egerei és Szilvásváraddal is­merkedtek. A ládagyáriak további ter­ve, hogy Szegedre is ellátogat­nak megnézni a szabadtéri színpadon a Csínom Palkó elő­adását, 20—21-án pedig kétna­pos balatoni üdülésre mennek. Szeptemberben mentekintik a Vadászati Világkiállítást, s kétnapos kiránduláson Pécset és Harkányt veszik úti célba. Ha mindehhez még elárul­juk, hogy a dolgozóknak egy- egy kirándulás, alkalmanként, 10—20 forintjukba kerül, ki­csit irigykedhetünk a ládagyá­riakra. Nehéz munkájukért azonban megérdemlik a ked­vezményeket. S. Z. Nagy forgalmat bonyolítot­tak le a szokásos havi gépjár­művásáron, amelyet vasárnap tartottak. Különösen sok mo­torkerékpáros jelent meg. ők vásárolták meg a járművek egyhamad részét. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Zöld rakéták. Szinkronizált szovjet, ifjúsági kalandfilm. Kísérőműsor: Rómeó és Jú­lia. Magyar híradó. Előadások kezdete: este 6 és 8 órakor. Labdarúgás KECSKEMÉTRE KERÜLT A VÁRI KUPA A Vári Lajos emlékére 1969- ben alapított labdarúgó-ván­dordíj elnyerésére kiírt ver­senynap évről évre színvona­lasabbá válik, és egyre több részvevőt vonz. A vasárnapi mérkőzéseken mindegyik egyesület legjobb serdülőcsa­pata vett részt, és szoros mér­kőzéseken dőlt el a helyezések sorrendje. 1. KTE KTE Kkf h. Szóin. 0:0 1:0 Cégi. 3:1 Nk. 0:0 Tk. 3 0 pont 8 2. K.-félegyh. Szolnok 0:0 — 0:0 0:0 0:0 1:0 6 3. 0:1 0:0 — 3:0 0:0 1:0 6 4. Cegléd 1:3 0:0 0:3 — 1:0 1:0 5 5. N.-körös 0:0 0:0 0:0 0:1 — 1 :L 4 6. T.-kécske 0:3 0:1 0:1 0:1 1:1 — 1 1989-ben Nagykőrös, 1970- ben Cegléd és most, egy évig, a Kecskeméti TE lesz a kupa­védő. A versenynapot dr. Fenyves György, a Kinizsi-Iabdarúgó- szakosztály elnöke nyitotta meg és zárta be. A vándordí­ját Vári Lajosné — két fiával — adta át a nyertes csapat ka­pitányának. A rendezésért, a gyors lebonyolításért Fekete József, a KTE vezetője mon­dott köszönetét. A jó rendezés M. Kiss József munkájának, szervezésének eredménye. Köszönet illeti Bállá József, Faragó Sándor és Fehér László játékvezetőket. A nagykőrösi serdülők okta­tója Józsa Benő volt. A tornán szereplő csapat összeállítása: Leskó (Szabó) — Szabari, Somlyai, Dobozi — Ulicsnyi, Szalai — Kaszap, Mohácsi, Ko­vács Z. Gábor, Labancz (Tóth). Mezőnyben igen jól játszot­tak, de a kapura veszélytelen­nek bizonyult a körösi csapat. Leskó. Somlyai, Dobozi és Ulicsnyi játéka dicsérhető. A serdülőcsapat fejlesztésé­re és erősítésére augusztus 16-án délután 4 órakor játé- kostoborzó lesz a sporttelepen. Jelentkezhetnek az 1956--60-ig születettek. Alsó szerelést, tor­nacipőt vigyenek magukkal. A Kinizsi I. és ificsapata szerdán Kecskeméten játszik edzőmérkőzést. P. S. Alapoznak a kosarasok Augusztus elején megkezd­ték a felkészülést a szeptem­berben kezdődő őszi bajnoki évadra a Nagykőrösi Pedagó­gus SE kosárlabdázói. Az NB III-as férfiak a sportotthon­ban, az NB III-as nők pedig balatoni edzőtáborozással ké­szülnek a mérkőzésekre. Augusztus 13-ig Boros Gá­bor. Marton László és Molnár Csaba a tatai országos serdülő kasaras-edzőtábor lakójaként készül az őszi meccsekre. VOLÁN-öklözők Augusztus 3-án tartotta első edzését a Nagykőrösi VOLÁN nemrég alakult szakosztálya. Az első edzésen heten vettek részt. Az üzem vezetői támo­gatják a dolgozók sportolási igényét, s. várják, hogy helyt­álljanak sportolóik ebben a szakosztályban is. S. Z. Anyakönyvi liírek Született: Borzák Zoltán és Vecsési Mária: Zoltán, Szé­kely István és Szélesi Mária: István, Nagy János és Tóth Ilona: Szilvia, Kis Ferenc és Flórián Margit: Ferenc, Pécze- li Imre és Farkas Éva: Szi­lárd, Szívós-Tóth László és Fekete Franciska: László, Pi­sák Lajos és Mészáros Ág­nes: Tibor nevű gyermeke. Névadót tartott: Cseszek József és Spanraft Ilona: Csaba és Csilla, Szmatona József és Kőszegi Terézia: Edit, Lakatos József és Hajdú Terézia: József nevű gyerme­kének. Házasságot kötöttek: P.aj- nai Lajos és Jakab Ilona, Ba­konyi István és Pál Ilona, Kis Dénes és Nagy Anna, Szűcs István és Veszprémi Eszter, Huszák Gyula és Kis Sarolta, Ragó János és Akócsi Ilona, Papp József és Balázs Kata­lin. Meghalt: Lőwi Imréné, Varga Juliánná (Zrínyi u. 9.), Nyikos Sándor (Pálfáji Bá­nosra d.-újház.), Olasz Amb­rus (Ady Endre u. 12.), Ko­vács Sándor (Kölcsey u. 17/b.), Bodri-Balog László (Bokros d. 18.), Sípos Béláné, Huszár Rozália (Fekete d. 28.). 1969. MÁRCIUS 5. Nagyon unalmas itt, az üzletben, ezért elhatároztam, hogy naplót írok. Csupa szürke meg mogorva szög vesz kö­rül, amolyan tucatszögek mind, nincs egyiknek sem egyénisége. A nagyobbak, persze, gőgösen elnéznek a fejem fölött, a kisebbekkel meg nincs miről beszélnem. Mennyivel másképp kép­zeltem el az életet, amikor a gyárból kikerültem! Ter­veim voltak, micsoda ter­veim! Nem arra gondol­tam, persze, hogy azonnal érvényesülni fogok, nem va­gyok karrierista, de arra azért számítottam, hogy fel­ismerik értékeimet, és ké­pességeimhez mérten meg­állhatom a helyemet vala­mi nyugodt, de fejlődőké­pes falban. Most meg ... Hiába, nem értékelik elég­gé a fiatal szakszögeket. 1969. MÁJUS 21. Heuréka! Nem hiába vagyok egyenes gerincű szög. Ma kinyílt a fiók, természetesen azon­nal felcsörögtem a felszín­re, nehogy eltakarjanak a lu­catszögek. Aiztán csak azt éreztem nagy izgalmamban, hogy nem vagyok már a töb­bi között. Kiemeltek. 1969. OKTOBER 8. Phű! Ügy látszik, a karriert is meg keli szenvedni. En nem va­gyok különösebben kényes, de azért mégis felbátoríta­nak tartottam, hogy miféle ócska, öreg, görbe — és szin­te hihetetlen — rozsdás va­sak közé kerültem. Ráadá­sul állandóan nyöszörögnek, és morognak arról, hogy ,1nem becsülik meg az örege­det. A vén írottyok mindig pletykálnak rólam is, isten tudja, honnan szerzik érte­süléseiket, de már azt is tud­ják, hogy hamarosan meg­bízást kapok, mint képtar­tó szög. 1970. JANUAR 4. Micsoda balszerencse! A kezek, me­lyek kiemeltek, ma délelőtt ki is tettek az asztalra. Ép­pen kedélyesen csevegtem Kalapács kollégával — bár ő kissé nagyképű és durva —. amikor ajtó csattant, kö­zös főnökünk dühös szavak kíséretében lökött vissza bennünket a fiókba. — Még kérvényt is írjak ahhoz, hogy egy rohadt szö­get beverjek a falba — mo­rogta magában. Fájdalma­san érintett ez a megjegyzés, de nem szóltam róla senki­nek, elvégre mégiscsak ő a főnök, és biztosan csak dü­hében mondta ezt rólam. 1970. DECEMBER 1. Mi­csoda unalom! Micsoda szé­gyen! Még mindig nem lép­tettek elő. Mostanában so­kat beszélek ezekkel az öreg, tapasztalt szögekkel, s vc.n abban valami, amit meséi­nek. Azt állítják, hogy néha egy év is beletelik, amíg egy ilyen kérvényt jóvá­hagynak. 1975. SZEPTEMBER 9. Hát már örökre itt felejtenek? Ennyit ér egy érett, komoly, aktív szakszög? 1080. JANUAR 10. Megis­merkedtem főnököm fiók­jában egy törött vonalzóval. 0 mondta, hogy egy kicsit lassú itt az ügyintézés, de annál alaposalb. Beszélget­tünk azután sokminden más­ról is, de úgy vettük észre, hogy egy kissé vonalas. 1980. MÁRCIUS 16. Ször­nyű tragédia történt. Főnö­köm, aki némiképp megöre­gedett, amióta láttam, reme­gő kézzel, ám töretlen hit­tel vett élő engem és a ka­lapácsot. Már láttam a képet is az asztalon, azon az enge­délyt, s tudtam, elérkezett a perc. Ügy látszik azonban, a hosszú évek tétlensége nem tett jót a gerincemnek, mert az ötödik kalapácsütés után meggörbültem, s hősiesen magammal rántva egy fal­darabot is, lezuhantam a mélybe. 1981. MÁRCIUS 17. Meg­érdemelt pihenésemet él­vezve, megpróbáltam szóba elegyedni az utódommal, de nagyon gőgös az istenadta. Azt hiszi, hogy a fiatalsága többet számít, mint a ta­pasztalat. Én már csendes iróniává1 szemlélem vára­kozását, majd tíz év múlva, amikor engedélyezik a fai kijavítását és a kép felakasz­tását, már 6 is lejjebb adja biztosan. Pedig még akk'i azt sem tudja, hogy a fii betonból van. Figyelem K * őí, és életem bearanyozza 1 rozsda meg a csendes kár­öröm. Miklay Jenő ) I Motordömping Egy szög naplójából

Next

/
Thumbnails
Contents