Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-07 / 158. szám

/ VÁCI MAPLÖ y A *>E$T MEGYCf H! RtÁP KÜlÖNKIAeÁS XV. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1971. JÚLIUS 7., SZERDA Az ötéves terv és a nők Az üzletek nem a dolgozók m Rossz a gépellátás — Nem javul a kenyér — Hibák, amelyeket meg kell szüntetni A járási pártszervezetek nő- felelőseinek továbbképzésén az első szünetben valaki azt mondta: mintha csak nekünk készítették volna a negyedik ötéves tervet. Valóban, Jó­zsit Kálmán beszámolójából kiderült: az öté/es terv végére a foglalkoztatottak felét a nők teszik ki. De hazatérve, jön a második műszak, a gyermeknevelés, a háztartás nem lebecsülendő gondja.. Nemcsali a nőknek kedvez a terv, amikor mun­kalehetőségeket teremt, ezer­számra épít lakásokat, köz- művesít, harcot indít a kis- és nagyközségek jobb kereske­delmi éllátásáért, új iskolák, óvodák, bölcsődék, napközi otthonok építését irányozza elő. Növeli a szolgáltatások számát, új egészségügyi köz­pontokról, körzetekről, intéz­ményekről is gondoskodik. Ismernünk kell a terveket, hogy falóban segítői legyünk a megvalósításnak. A járási pártszervezetek nőfelelősei ezen az értekezleten jó néhány közérdekű kifogással, tanács­osai, javaslattal fordultak a .járási pártbizottság és a já­rási hivatal vezetőihez. Az egész járásban gond a gázellátás. Bár a hiány oka az emlékezetes robbanás, a r őfelel ősök joggal vetették fúr hogy sürgősen javítani kellene a tájékoztatáson, hogy ne kelljen órákat várni napokon keresztül. Az elosz­tásnál vegyék figyelembe, hogy hol van kisgyerek. So­kak szerint a gázellátó vállalat a je­lenlegi rossz helyzetben is mostohagyermekként ke­zeli a fővárostól távol eső • területeket, nem egy köz­ségbe két-három héten ke­resztül se szállítottak gázt. Nagymarosiak panaszolták, hogy a munkavédelmi fel­ügyelőség a turistaszezon kez­detén becsukatta a községi ÁFÉSZ-szikvízüzemet. A dön­tés nyilván jogos volt, de va­jon nem kellett volna elő­ször valami jobb megoldást keresni? Vagy azért nem in­tézkednek az illetékesek, mert a szódavíz nem a legkifizető­dőbb üzlet? Mindenesetre a nyár derekán vagyunk, s ha az ide látogató turisták> mál­nát kémek, csak bort kíná­lunk helyette, mert : nincs szódavíz. I A gödiek több dologról pa­naszkodtak. Az' üzletek nyitvatartása nem alkalmazkodik a be­járó és a helyi iparban dolgozók munkaidejéhez. Kilenc vendéglátó-helyiség van a községben, de csak ket­tőben van ételkiszolgálás. A meglevők egyre inkább kocs­ma jelleget öltenek, az egyik borkimérésben a részegeket is rendszeresen kiszolgálják. A járási hivatal intézkedni fog — hangzott az ígéret. A kézműipari vállalat helyi üzemében kevés a munka, hal­lottuk végül. A kosdiak arról számoltak be, hogy az ÁFÉSZ állta ígére­tét, büféjét meleg konyhás vendéglővé alakította át. Szokolyán rendszeresen baj van a kenj érrel. A szállítóautó vezetője a köz­ségben lakik, ezért legkésőbb — sokszor már zárás után — érkezik a kenyér. A sok pa­nasz, újságcikk és ígéret után sem javult a minőség. Az ötéves tervről szóló elő­adás és vita után Bánfalvi Je­nődé, a járási pártbizottság nőfelelőse zárszavában el­mondta: a tervfeladatok se­gítése, a gondok, hiányossá­gok őszinte felvetése, mind azt bizonyítják, hogy a párt­szervezetek« nőfelelősei szíve­sen, lelkesen tesznek eleget megbízatásuknak, segítik a 'tervfeladatok gyors, pontos, „emberközpontú” megvalósu­lását. Csulák András TESTVÉRLAPJAINK ÍRJÁK (...és mi kommentáljuk) Kevés a gépkocsivezető Testvérlapunk vezető cikk­ben foglalkozik a gépkocsive­zetők problémájával. Állan­dóan keresett munkaerő a vá­rosban. A Volán vállalat most úgy segít a gondon, hogy sa­ját költségén gépkocsivezető- tanfolyamot indít húsz jelent­kező részére. A végzett tanu­lók utána két évig kötelesek a Volán állományában dol­gozni. (Vácott is hasonló cipőben járunk. Nagyvállalataink állandóan keresik a gya­korlott gépkocsivezetőket. A lakosság pedig több te- hertaxit igényel az árufu­varozáshoz, és több taxit a személyszállításhoz.) Híradó Villanyrendőr a városközpontban • Dél-Pest megyei laptársunk arról ír, hogy több helyen for­galomszámlálás volt Nagykő­rösön. 'Ugyanis forgalomirá­nyító jelzőlámpát kap a város- központ, és ezt megelőzően fel­mérték, hogy hány személy- gépkocsi, teherautó, motorke­rékpár és kerékpár halad át a veszélyes gócokon. (A Lenin út forgalma ug­rásszerűen megnövekedett az elmúlt fél év alatt. A korszerűsített úttesten fel­gyorsult a forgalom. Ná­lunk is szükség lenne első­sorban a Széchenyi és a Honvéd utcai keresztező­déseknél villanyrendőr fel­szerelésére.) Szigliget—Kolozsvár—Zcbcgény BESZÉLGETÉS GY. SZABÓ BÉLÁVAL A napokban zárult Ferenczy Júliával közös budapesti ki­állítása, amely ismét öregbí­tette hírnevét a szakmabeliek, s elmélyítette szeretetét a nagyközönség körében. E ki­állításon — sorrendben több mint a kétszázötvenediken (!) — Gy. Szabó Béla rég csodált művészetének új oldaláról is bemutatkozott. Az erdélyi (gyulafehérvári születésű, s Kolozsvárt lakó) művész ugyanis most a szigligeti al­kotóházban töltött időszaka alatt készített 30 művét állí­totta ki, zömében fametszete­ket s néhány balatoni színeket idéző pasztellképet. Művész­társa, az ugyancsak kolozsvári Ferenczy “Júlia csak pasztell­képekkel mutatkozott be a pesti közönségnek. Nézem a Nemzeti Galéria dísztermében függő metszete­ket, melyekről varázslatos fé­nyek sütnek rám: szigligeti romfalak mögül, a badacsonyi „koporsó” árnyából, a viliódzó Balaton távoli tükréről. S a varázslatot egy metszőkéssel érte el a művész, fekete-fehér­be álmodva a balatoni nyár ezer fényét. Öreg szigligeti pa­rasztház udvara éppúgy meg­ihlette, mint a békalencsés tó vize vagy a suhogó nádas vi­lága. Játszik a fénnyel, anda­lít a sötéttel, képei egyszerre sugároznak derűt, hitet és erőt. Nézem a szigligeti ihletésű 1 metszeteket, s közben felidé­zem azt a tavaszi délelőttöt, amikor Gy. Szabó Béla ko­lozsvári otthonában beszélget­tünk, a Bolyai utca egyik öreg házának, második emeletén, amikor már készült budapesti kiállítására, s szívesen beszélt életéről, művészetéről, előző évi magyarországi élményei­ről. — Ha hiszed, ha nem: gé­pészmérnök vagyok, a Buda­pesti Műszaki Egyetemen ta­nultam, s bár már másodikos koromban tudtam, hogy mű­vész leszek, voltaképpen csak a munkanélküliség évei kény­szerítettek rá arra, hogy in­tenzíven foglalkozzam a fes­téssel. S amikor pedig 1931- ben mérnöki álláshoz jutva csak az esti órák maradtak a művészetnek: a lámpafény vi­lága a tushoz és tollhoz, a metszővésőhöz és a falaphoz kényszerített. — Így hát a valóságban, a saját bőrödön érezted a szegé­nyek világát? — Igen, talán azért is sike­rült olyan kegyetlenre első ön­álló fametszetgyűjteményem, a Liber Miserorum, a szegények, a nyomorultak könyve. S míg erre hosszút hallgat, s szó helyett inkább újabb metszeteit mutatja, én ma­gamban számba veszem, hogy az 1935-ben megjelent első kö­tetet hány többi követte, s hogy a nyomorgó művész útja milyen ívben futott fel Ko­í* ü nnepi köntösben az állomás A XXL vasulasnap előkészületei (Gyimesi S. felvétele) A XXI. vasutasnap alkalmá­ból szombaton, július 10-én Vácott rendezi a MÁV Buda­pesti Igazgatósága az idei köz­ponti ünnepséget. Az ünnep­ség előkészítése befejezéshez közeledik. A vasutas dolgozók kérésére az egész város bekapcsolódott a segítségnyújtásba. A városi pártbizottság a titkári értekez­leten hívta fel az alapszerve- zetak vezátőinek a figyelmét, hogy vegyenek részt minél többen a Lőwy Sándor Gép­ipari Technikumban rende­zendő ünnepségen és az azt követő koszorúzásokon. A technikum nagytermet biztosít a gyűlésre és rendel­kezésre bocsátja a kollégium éttermét a fogadás céljára. A Ihlyiségel köptek Lesz végre Vácon KISZ-kiub? Kégen vajúdó kérdés és a váci KISZ-szervezetek ha- lyiséggondja most megol­dottnak látszik, mert a kórház igazgatósága átengedi KISZ- klub kialakítására a régi kórház alagsori helyiségeit. A gondolat elindítója a Sző- nyi Tibor kórház KISZ-tit- kára, Kiss József így beszél a továbbiakról: — Három helyiséget kap­tunk a kórház' igazgatójától. Ezeket akarjuk átalakítani és megfelelően berendezni já­tékterem, táncterem, általános klubterem céljára. Ebben a 'munkában természetesen, na­gyon nagy szükségünk’ van a váci üzemek anyagi és társa­dalmi hozzájárulására. A munkát elindítjuk, de mivel a cél nem egyéni szándéko­kat szolgál, csak közös erő­vel vihetjük sikerre. — Van-e a klubnak valami kiemelkedően értékes prog­ramja? — A helyiség a'váci KISZ- tagoké ugyan, akik klubtag­sági igazolvánnyal látogatják a rendezvényeket, de a többi fiatalokat is szeretettel vár­lozsvárról Budapesten, Buka­resten keresztül a világ vala­mennyi jelentős városáig, kül- és belföldi elismerésekig, ki­tüntetésekig. Tavaly és tavaly­előtt Magyarországra is eljött alkotni, miután 1966-ban nagy sikerű gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten. Erről kérdezem. — Alkotóúton nem először jártam Magyarországon, hi­szen a bugaci homokvilágról már kötetem is jelent meg. Mégis jelentősnek érzem a szigligeti heteket, s várakozás­sal tekintek az idei balatoni út elé is, mert a táj szépségei mellett most a balatoni em­berrel foglalkozom. Szeretném megmutatni, hogy a portré mennyire a modern fametsző vésőjére termett műfaj! Nagyot dobban váci szívem, amikor megkérdezem: — És mifelénk, a Dunaka­nyarban nem jártál-e? — Jártam bizony, de csak egyetlen napos kirándulás ke­retében. Akkor a zebegényi j festőiskolát és az általam igen nagyra becsült Szőnyi István emlékmúzeumát néztem meg. Megálltam a Duna feletti dom­bon, s csak bámultam a lebu­kó napba: igen, itt lehetett szép képeket festeni! Gyönyö­rű vidék, szívesen elrriennék máskor is, hosszabb időre is j oda! Azzal a reménnyel búcsúz- I tam el Gy. Szabó Bélától, i hogy idei magyarországi látó- i gatásakor elkerül hozzánk is,1 elhozva az erdélyi tájak üze­netét cserébe börzsönyi fénye­kért ... Végh Ferenc juk. Programunk nem kizá­rólagosan a köpnyű szóra­kozásokban merül ki, bár ez sincs kitiltva helyiségeinkből, hiszen sztereo lemezjátszónk is van már. Szándékunk, hogy a város fiatal tehetségeit ösz- szefogjuk, támogassuk őket azzal, hogy irodalmi esteket, művészeti vetélkedőket ren­dezünk. A képzőművészeknek pedig kiállítások rendezésé­vel adunk lehetőséget arra, hogy felfigyeljenek tudásuk­ra, s hozzásegítsük őket a ké­sőbbi sikerekhez. — Megvalósíthatónak látja ezeket a célokat? — A jó kezdeményező szán­dék megvan. Lelkesedésnek sem vagyunk híjával. Az ösz- szefogás azonban, 'föltétlenül szükséges. H. J. városi tanács nevében Tari Kálmán elnökhelyettes nyújt sokoldalú segítséget, hogy a koszorúzás színhelye és kör­nyéke rr\éltó legyen az ünnep­séghez. A DCM székeket bizto­sít, a Forte régi vasutas fény­képeket sokszorosít, a techni­kumi diákok nyári szabadság- idejükben vállalták, hogy segí­tik a pendégek fogadását. Megszépült a vasútállomás épülete. Negyven rekeszes ru­határat állítottak fal a szépen rendbehozott előcsarnokban. Színes kavics díszíti a pálya­testet s a vasútépítők állták szavukat: már a TÜZÉP-telep közelében dolgoznak az új osz­lopok beállításán, a villanyhá­lózat kiépítésén. A szombati ünnepség dél­után 14 órakor kezdődik a Lő­wy Sándor Gépipari Techni­kumban. A 20 tagú elnökség­ben helyet foglalnak majd a vasútigazgatóság képviselőin kívül, a Pest megyei, Vác vá­rosi gazdasági és mozgalmi ve­zetők s a csehszlovák vasutak területileg illetékes igazgatósá­gának delegáltjai. Ugyancsak szombaton ren­deznek vasutasnapi ünnepsé­get a váci vasútállomás, a pá­lyafenntartási főnökség ‘ és a MÁV fűtőház dolgozói. A munkahelyi központokban és a Gödörben tartott ünnepsége­ken kitüntetéseket, oklevele­ket nyújtanak át és félmillió forint értékű jutalomban ré­szesítik a közlekedés kiváló dolgozóit. V. R. DUNAKESZI Sportcsarnokavatásra készülnek A MÁV Dunakeszi Jármű­javító Üzem dolgozói július 9-én emlékeznek meg a Ma­gyar Államvasutak fennállá­sának 125. évfordulójáról. Dál­t i Új otthon — A Dunakeszi Vasutas birkő- zószakosztálya idén ünnepli 45. évfordulóját. A hosszú idő alatt sikerekben gazdag évek, sikertelen sorosatok váltogat­ták egymást. Az elmúlt eszten­dőben helyiség hiányában nem tudtak komoly munkát végez­ni. Ez a probléma látszólag megoldódott azzal, hogy,ez év január 19-től a József Attila kultúrotthon előterében meg­kezdték az edzéseket. Eddig 39 edzést tartottak, s ha itt rendezvény volt, az MTH-nál kaptak helyiséget. (Antal Já­nos birkózóedző számára sem áll nagy helyiség a rendelke­után egy órakor az üzemi sporttelepen tartják a 21, vas­utasnapot, s itt adja át az új sportcsarnokot Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének a főtitkára. új remények zésére, de ahol tud, mindig se­gít.) Eddig 18 versenyen 69 versenyző indult. A sportolók az adott körülmények ellenére is, szépen szerepeltek. A fel­nőttek két megyei bajnokságot nyertek, az ifik is 2 első helyet hoztak el és a vidéki magyar bajnokságon is helytálltak. A nagy lehetőség itt van. Az új sportcsarnok újra fellendít­heti Dunakeszi birkózó sport­életét. Tálas József edző és a versenyzők jobb körülmények között készülhetnek fel az el­következendő versenyekre. Solymosi László

Next

/
Thumbnails
Contents