Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-06 / 157. szám
-^ű'riap 19Í1. JÚLIUS 6., KEDD Monoron hízik -Pápán dobozolják Nyereséges vállalkozás: a tsz-ek közös sertéstelepe Ha valaki meg akarná írni a monori járás nyolc termelő- szövetkezetének közös vállalkozása alapján létrejött sertéshizlalda történetét, így is kezdhetné: adva volt Monor határában egy tanya, főtt egy hozzáértő, vállalkozó szellemű szakember: Nagy László, aki előzőleg is sertések nevelésével, hizlalásával foglalkozott. Ö azokban az években — 1962-t írtunk — elhatározta: a társult tsz-ek nem fognak ráfizetni a sertéstartásra. Berendezkedtek a Földváry- tanyán. Tenyészállatokat hoztak, 150 kocasüldővel indultak. 1963, az első év még csak 23 ezer forintos tiszta nyereséget hozott. Ha figyelembe vesszük, hogy az előző években, az öreg, szeüfás épületekben elhelyezett állatok közül mennyi elpusztult a hozzá nem értés, a rossz körülmények, a nem megfelelő tény észállomány következtében, a tsz-enkénti 400 —500 ezer forintos ráfizetés helyett — ez a szerény eredmény a SERVÁL-nál már az első év végén is mondott valamit. A sertéshízlalás napjainkban sem tartozik még a legnépszerűbb vállalkozások közé. És hogy a SERVAL az 1970-es évet már 1 millió 400 ezer forintos tiszta nyereséggel zárta, és hogy ebből 709 ezret a társ tsz-ek kaptak, már azt jelenti: rangja van a SERVÁL-nak. s jó híre. Ottjártunklcor mondta Nagy László igazgató: — Az Egyesült Ecser-Gyöm- rő Petőfi Tsz jelezte: ki akar lépni a vállalkozásból. Pár éve egy ilyen dolog, még gondot okozott volna, most viszont van már a társ tsz-ek közül is több olyan, amely szívesen átveszi a kilépő vállalt kötelezettségeit, s a százalékos részesedését. A társ tsz-ek ugyanis meghatározott áron abrakot adnak el a SERVÁL- nak, s mivel az utóbbi években az agrotechnika fejlődött, jóval több műtrágyát használnak, nagyobbak lettek a termésátlagok. Az abrakellátás ezért most már nem olyan nagy gond, mint az első években volt. A tavalyi tiszta nyereség felét, a 700 ezer forintot fejlesztésre szánták. Kicsi a raktáruk, új górék kellenek, új kutat kell fúrniuk. Csatornázást is terveznek a következő években. Hetente szállítják Pápára a hízott sertéseket, az állomány 90 százalékából, tehát mintegy 4500 sertésből dobozolt sonka készül Pápán, s amerikai exportra megy. , A sonkasertés kilójáért 26,80 forintot kapnak, és — mivel korszerűtlen, szerfás épületekben hizlalnak — minden kilóra 2 forintos adó- kedvezményt ad az állam. Ez évi ötezer mázsánál, amit jelenleg értékesítenek, 1 millió forintot jelent. Anyakocáik száma 269, és van 130 kocasüldőjük. A kocák évente átlag kétszer fialnak- s átlag 10—12 malac a szaporulat. Mindehhez hozzá kell tennünk: rendet, tisztaságot, jól szervezett, munkát talál a iá-, togató bármikor, ha a SER- VÁL-hoz betér. F. O. Otthonok cs bútorok Napról napra észrevehetően tűnnek el az öreg épület maradványai a ceglédi Marx Károly utcából, hogy végre megkezdhessék a kilencszintes új, korszerű lakóház építését ezen a területen. A lakóház földszintjén kap helyet a város régóta hiányolt létesítménye, a szép bútoráruház, amely a lakások átadása után nem sokkal szintén ajtót nyit, a vevők előtt. TT Új kemping Újat építenek á múlt évi árvíz által tönkretett szegedi nemzetközi kemoing helyett. Az új tábor helyét azon a területen jelölték ki, ahol az E—5-ös út a városba torkollik. A terv szerint 350 üdülőházat építenek fel az árvédelmi körtöltés mentén telepített erdősávban. Sátrat 750-et lehet majd felállítani az új tábor területén, az egész kempinget közművesítik, s odavezetik a földgázt is. HEURÉKA-BERUHÁZÁS Startol a Senol Bírja a hőséget, a fagyot — Érdeklődnek az építők ‘Az utóbbi időben nem is egyszer kiálthattak „heuré- kát” az Országos Gumiipari Vállalat váci Heuréka gyárában. Először talán akkor, almikor megtudták, hogy biztosították a milliókat új beruházásukhoz. Nyolcmillió - forintért megépítették hát az új csarnokot, laboratóriumot, s elhelyezték az ötmillió forint értékű, új kalander-gépsort. A második „heuréka” elhangozhatott akkor, amikor eldöntötték, hogy az országban egyedül, speciális, keresett csapadékvíz-szigetelő gumilemezek gyártásához foghatnak. Az új termék neve: Senol. Vajon, mit tud ez a fontos építőanyag? A modem építkezéseiknél egyrétegű fedést biztosít a tetőn, kitűnően szigetel, alkalmazkodik az építési technológiához, a lapos tető kivitelezésénél is felhasználható — sorolja az érdemeket Kövesdi György gyárigazgató. A Se- nolt műkaucsuk alapanyagból gyártják — ez év második negyedévében kezdődött a próbaüzem, augusztus közepétől hozzálátnak az üzemszerű termeléshez. A szigetelőlemez jól bírja az időjárás viszontagságait. Külföldi ta-. pasztalatok szerint, 10—15, sőt húsz év múlva sem veszít jó tulajdonságaiból. A tetőn 60—80 Celsius fokra is felmelegszenek az anyagok, ezért a Senolt hőkezeléssel már a gyárban feszültségmentasítik, azaz már az üzemben „lejátszatják” a lemezzel azokat a mozgásokat, változásokat, lyek a tetőn érhetik. Ezért a Senol minőségileg is sokkal jobb, mint más szigetelő- anyag. Üjabb „beurékát” kiálthattak a gyárban, amikor megtudták, hogy nagy az érdeklődés új tormékük iránt. Az Országos Piackutató Intézet például jelentette, hogy 1973-ban 600 ezer négyzetméter szigetelőlemezre is lesz kereslet. Ugyanilyen tapasztalatokról számolnak be a budapesti vevőszolgálat saaketaberei is. Ez azárt megnyugtató, mert 1972-ben 15Q ezer négyzetméter Senol készül majd. Félmillió, később egymillió négyzetméter készül — méghozzá minden újabb beruházás nélkül! F. P. FELELŐSSÉG AZ EMBERÉRT Kis üzemek — Üj gépsorok, irodák, üzemépületek, műhelyek, szociális létesítmények a nagyobb üzemekben — így a Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban, a Mechanikai Laboratórium anyagi telepén, s a többiben — a váci járásban is. Az itt kötött új kollektív szerződések, a nők helyzetének javítására hozott határozatok mind nagyobb részletességgel szabják meg a munkakörülményeket, a szociális jogokat. A kisebb vidéki üzemeikben többnyire más a helyzet; soknak van a központja városokban, vagy a fővárosban; a telepeket gyakran csak azért hozták létre, mert a falun könnyebben kapnak munkást; a 20—40—50 dolgozóval termelő üzemekben sokszor nincs pártszervezet, gyenge a szak- szervezet. Ez a helyzet náluk korántsem sürgeti annyira a munkakörülmények javítását, mint a nagyüzemekben fellépő hatóerők. Barta István, a Váci Járási Pártbizottság ipari munkatársa; — A jövőben nagyobb figyelmet fordítunk a járásbeli kis üzemek állapotára, a munkakörülmények javítására. Jobb kilátások! A verőcei Laboratóriumi Porcelángyárat több évtizede alapították. Három éve még 60 dolgozóval üzemeltek, azóta, hogy a Kőbányai Porcelángyárhoz kerültek, a létszám a kétszeresére nőtt. Laboratóriumi porcaláneszközök készítésén kívül rádió- és teleyízió- alkatrészek részmunkáján' dolgoznak, többségiekben asszonyok. Két műszakban, fizetésük átlag 1450 forint. A fluktuáció nem nagy, a közelben nincs sok munkaalkalom szakképzetlel) nőik számára. Az üzemek tiszták, rendesek. György Vendelné csomagoló: — Most már kapunk munkaruhát, védőitalt, a vendéglőben való étkezéshez hozzájárul az üzem. Régebben mindez hiányzott Az épület kívülről azonban elhanyagolt A hozzávezető út ősztől tavaszig nehezen járható. Bent az üzemben 120 dolgozóra 4 zuhany jut. Az egyik öltözőben, 5x4 méteres helyiség, 44 szekrényt helyeztek el. Alkonyt Viktor üzemvezető: — A vállalat egyelőre nem szándékozik nagyobb összeget költeni a verőcei telepre. Reménytelenség ? A Pest megyei Építőanyag- és Szerelőipari Vállalat verőcei egységét egy volt téglagyárban rendezték be. Most hidroglóbusokat készítenek itt, s hozzájuk való betonalapokat. Az adminisztrátorokkal együtt 51 létszám 25, köztük néhány nő. Többségük Kós- pallagról jár be. Egy műszakban dolgoznak, túlóra nincs, kéthetenként szabad szombat. A nők 1700—1800 forintot, a férfiak 2000—3000 között keresnek. Gyakran célprámiumos feladatot kapnak, két-három embernek összesen vagy 2000 forintot helyeznek kilátásba olyankor, úgy másfél hónapos munkára. A tavalyi gazdasági eredményei alapján egy hónapi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak az emberek. A verőcei egység különben a vállalati felszabadulási, majd a kongresszusi munkaversenyben első, illetve második helyezést ért el — tájékoztat Alagi István üzemvezető, a láthatóan új barakk- irodában. Ahová poros, rendetlen belső vitákon, téglahalmon, sárdombon át jutottunk. Igaz, nemrég robbantották fel a volt téglagyári kéményt, de nem valami nagy iramban szállítják el az anyagot... Az emberek a nagy munkadarabokat a szabadban szerelik össze télen-nyáron, évszaki pótlékot nem kapnak, s csak jövőre épül szferelőcsarnok. Egy-két omladozó épületen, régi kemencén felirat: életveszély! A MÉH által bérelt, nyitott raktárban nagy rendetlenség, dehát „az illetékes vezetők úgysem jönnek szem- (lére”. A telep nincs körülkerítve, szinte csábítva a tolvajokat. Csípés Mihály, volt szak- szervezeti összekötőjük ■ a munkakörülmények miatt ment el. Stedra Károlyné. aki nyolc éve ott dolgozik; a kóspallagi termelőszövetkezet egyik kiegészítő üzemébe készül könnyebb munkára, „a karja, veséje fáj”. Állandó náluk a munkaerőhiány. Évente tizennyolc, húsz embert veszJ nék fel, ugyanannyi megy el. Két esztendőnél régebben csak kilencen dolgoznak itt Tavaly még volt brigádmoz- gálom, de a munkaerőmozgás megszüntette. Pártszervezet nincs. Az emberek munkaruhát kapnak. A műhely, öltöző, zuhanyozó rendes. A munkás- szállás üresen áll, pedig kényelmes, jól felszeréit. Ott-tartózkodásom alatt, hol az udvaron, ftol a műhelyben, vagy az iroda előtt, találkozom egy emberrel: a központ dolgozója. Részegen randalírozik, s elgondolkoztat a figurája. -Ugyanannyit keres, mint a többiek, nem fenyegeti elbocsátás, hiszen szorít a munkaerőhiány. Élő példa a tisztességesen dolgozók előtt, hogy így is lehet... ? Csak megfizetni — kevés! A környék más, kisebb üzemeiben már megtaláljuk a szándékot ' a berendezések, épületek, munkakörülmények javítására. A szobi kőbányarekonstrukció, a Volán Tröszt 22-es, váchartyáni üzeme fejlesztés előtt áll. Példájukat, gazdasági érdekből is, már most jó volna követni; rossz munkakörülmények közé mind nehezebben kapni munkást, az esetleges fizetéstöbblet egyre kevésbé ellensúlyoz. Am a gazdasági szempontokon kívül és elsősorban az ember irápti felelősség is sürgeti a cselekvést. . Padányi Anna Gyapjúszüret Befejeződött a péteri Rákóczi Tsz-ben a juhnyírás. Négyszáz anyajuhról vágták le a fölösleges bundát. Az eredmény: egy állatról átlagban 5,6 kiló gyapjú. A Ceglédi Szállások vasúti megállónál, ha vonat közeledik, vörös fényű jelzőlámpa gyullad ki az átjárónál, és a sínpár ' mindkét. oldalán önműködően leereszkedik a sorompó. Ember, aki a sorompót kezelné, sehol, pedig ezen a Ä félszáz év előtti nyarat, a dombhátnak szaladó kertet, a kölábazatos padot lesütött szemű ablakoknál, te tudod megidézni, egyedül te. Te loptad el a szalagot Tóti Veronika kemény szálú, fonatos hajáról, hogy visszakunyerálja tőled este, ott, azon a pádon. De feltételeket szabtál, mohón, gyerekes ravaszkodással, és Veronika — elhúzódva kissé — teljesítette kívánságod. Naponta változtak az elcsent tárgyak, elölről kezdődött- az alkudozás. Tizenöt évesek voltatok azon a nyári vakáción. Ma úgy érzed, sajátod az a kis parasztház, nem Is a birtoklap szerint a tiéd. Gyerekkorod el nem idegeníthető emlék-kockája, mellyel gyakran eljátszol. Birtoktest, valahol a köd- gomolyok mögött, nem a földbe vert karók jelzik határait. Akkor még nem sejtetted, ki viaskodott Dunaaimáson éppen itt, nehezen hűlő lángolásával, két, balsikerű házasságában is. Pár csontja ott pihen a temetőoldalban a Vá- lyiak,. Vargyasok és Tótiak szomszédságában. Ide kellett jönnöd, hogy észrevedd a vörös márványtáblát: „Ezen házban élt és halt meg Lilla, CSOKONAI költészetének NEMTÓJE”. Most nem a filológiai színteret, Tóti Veronikát keresed, miatta utaztál ide, hírül vetted, hogy él, özvegy Imrik Lajosné, a régi házban. Változott a ház, nem is túl sokat, falait újból átrakták, bővítették. Csöndesen nyitod meg a kaput, lábujjhegyen lopod magad végig a jól ismert árhbituson. Miféle képzelt arpmást keresel, hogy szembenézz ifjúságoddal? Előtted áll Tóti Veronika, de mégsem ő, apró termetű nénike, másfél araszos vállal, mintha összerántotta volna az idő. Csak sötétlő szembogara a régi parasztlányé. ölelésre lendíted a karod, de habozol, megteheted-e annyi év után? Valami megborzol, nem is egykori borzongásaid, hiszen annak a valaminek a temetésére jöttél! — Drága Veronika! Megismer, így válaszol: — Maga az, Pisti? Oly keveset Ezért jöttél ide, hogy életébe túr- kálj? Ezért. Mentő érved mutatod fel, hogy író vagy? Korántse mentséged. Élő, rángatózó idegeket kell átvágnod... Amit Tóiti Veronikától hallottál s följegyeztél, változtathat a sorsán? Az övén semmiképp se. Talán másokén, akik később jöttek. Lássák. Ilyen is volt... Tizenkilenc évesen vándorolt ki Érzékeny utazás változott! Csak a haja... Akkor másmilyen volt. Szája széle egymásra préselt, szigorú. Megilletődés se bujkál árnyas tekintetén. Mintha feszélyezné a találkozás. Élt benned a kép az egyszeri lánypajtásról. Szikkadt, kicsi öregasz- szony: így találtad. A sír széléről hozta vissza az orvos, alig »vert már a szíve. Ezért jöttél, hogy fonylányaira tépd gyerekkorod? Szembe kell nézni a valósággal. Veronika érzést és reményt kilúgozó éveivel. Sokféle ágyban futnak a patakok. Kétfajta víznyelő réteg: Lilláé és Veronikáé. Nem szeret beszélni magáról: — Hagyjuk, elmúlt. Túl vagyok rajt — öregesen legyint. Jó idő múlva beszél. Mintha ásóval fordítaná- ki a földet, mélyen, a halottakig. Franciaországba. Vele még sokan a faluból. Seholse volt munka. Sampá- nyi szövőgyárba kerüli. Nyolcadma- gával élt tömegszálláson. Nem jutott meleg vízhez, hogy tisztálkodjon. Ezt is megszokta. Erős volt, fiatal. Négy év után került vissza falujába. Sokan maradtak kint. Két öccse is. Ök nem élnek már. Harminckettőben ment férjhez Imrik Lajoshoz. Még tartott a háború, hogy rokkantán, elengedték. Mutatta a fényképet. A medencecsonton akadt meg a golyó. Mégis boldog volt Veronika. Apa kellett a két gyerek mellé. Korai volt az öröm ... Németek jöttek a faluba negyvennégyben. Valami eldugott fegyverek után kutattak. Ott leltek rá, egyik vizesárokban, a hegyben. Pár golyószóró és rozsdás puska. Megtizedelték a férfiakat, mivfel hallgattak. Imriket is agyonlőtték. A tizenkét éves Tóni fiú volt ott. Könyörgött a németeknek, ne bántsák az apját. Végig kellett nézni a kivégzést. Azóta idegbajos. Álmában sír/ fogát csikorgatja. Dolgozik, de nem jár sehova. Nem is nősül. Ma harminchét esztendős, de többnek látszik. Rögeszméje, hogy rajzol. Mindig háborút, repülőt, meggyötört arcokat. Aztán eljárt a „Timföldbe” Veronika. Szivattyúi? kezelt. Itthon kapálta a szőlőt, Tónival. Egyik nap összeesett. Billentyűzavar, kizsarolt szív. Többé nem mehetett vissza. Nem engedte az orvos. Alig lézeng Veronika. Nem váltja föl senki... — Ezért nem akartam belekapni mesébe. Nem is érdekes történet. Jártak így más asszonyok is ... Sok volt a hatvanöt év... Ez az igazság ... Felnyitottad a bűvös palackot, neked kell visszakergetni démonait. Ennyit megtehetsz Veronikáért. — Emlékszel a faluszéli magtárra? Ott áll ma is. Mennyit bújócs- liáztunk benne. Azok voltak a szép idők! Rábólint. Üresen bámul a levegőbe. Más egyébre gondol. Kergetik egymást emlékeid. — S a meggyszedésre, Berentés Margitéknál? Mintha mosoly kéretőzne ajka köré. Az első. Lelkesen kap az emléken. — Arra igen. Maga nagy ördög volt már akkor. Föllesett rám. Érett meggyszemet húzott végig a csupasz lábszáramon... Bizony, így történt, Tóti Veronika. Ezért jöttél hát ide, öregfiú. Hunyadi István t A pályaőr csak ellenőriz Vonat „kezeli" a sorompót Felszerelték a jelzőberendezéseket • kis állomáson megszokott volt a vonatoknak tisztelegve utat adó pályaőr. ,— A vasúti szerelvény maga végzi most ezt a munkát — mondja Tóth József pályaőr. — -4. közeledő vonat megszabott távolságból automatikusan meggyújtja a vörös jelzőlámpát, és villamos berendezés segítségével lezáródik a soromDÓ, érintenie sem kell emberi kéznek az emelő- berendezés karját. Ha a szerelvény elhalad, a vörös fény kialszik, és ismét szábad lesz az út a közúti járművek előtt. r A vasúti pályák korszerűsítése. javában tart. A Budapestről Szeged felé haladó járatok vonalán júniusban szerelték fel az elektromos jelzőberendezéseket, amelyek könnyítik a pályaőr munkáját. A Ceglédről Nagykőrös felé vivő vasúti pálya mentén is hamarosan módosítják a pályaőrök tevékenységét. A tervek szerint a pályaőrnek itt decemberben már csak a vasúti jegyek árusításával és a biztonsági felügyelettel kell foglalkoznia, a sorompókezeléssel nem. sorompó lezárása után a járműveknek kis ideig várakozniuk kell. A gyorsvo’’-1 2—3 perc alatt, a tehervo'iatok 6—7 perc alatt érnek ide. Az elektromos berendezés a hazai és a külföldi forgalomban egyaránt bevált. Természetesen nem marad teljesen „emberi szem” nélkül ä pálya: rendszeresen és gondosan ellenőrzik a berendezések állapotát, műkö-j dését. A sorompókezelést csak Tóth József pályaőr emlegeti majd, aki negyven éve áll a MÁV szolgálatában, és huszonöt éve él a Ceglédi Szállásoknál, az őrházban.
