Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
1971. JŰLIUS 31., SZOMBAT PÉCS! GÓLYÁK Új fészek Pécsnek egyetlen gólyaesa- láüja van, és az is' meglepően furcsa helyet — a kétszáz éves bőrgyár egyik épületének kéményét választotta fészekrakásra. Az üzemi madarak láthatóan kitűnően érzik magukat: három fiókát nevelnek, amelyek most tanulnak repülni, az öreg gólyák pedig a napokban új fészek építéséhez láttak a szomszédos kéményen. Ebből arra lehet következtetni, hogy tavasszal mind az idős pár, mind az ifjú nemzedék ide kíván visszatérni. — Korzó Aruház. Elkészült Szekszárdon, a város központjában Tolna megye legmodernebb áruháza, a Korzó Áruház. N AGYMAROS—VISEGRAD—VÁC Fényt vár a vár A goromba révész — Üvegeső A napokban Vácról Visegrádira mentünk. Gyönyörködni szerettünk volna a Dunakanyar szépséges panorámájában. Néhány kellemetlen meglepetés is ért az úton, ezekről beszámolok. 0 Nagymarosról komppal keltünk át. Ám a révnél tapasztaltakon megdöbbentünk. Nem akartunk hinni a fülünknek : — Hé! Mi lesz ott, jóember? Gyerünk, gyerünk! Maga, maga! — kiáltotta, azaz inkább, Felújítják a Helikont A keszthelyi Festetich-kas- télyt 70 millió forintos költséggel felújítják. A munka a 101 szobás kastélynak azon a szárnyán kezdődött, ahol a híres Helikon Könyvtár is helyet kapott. Az épületet az 1975-ig tartó program szerint kívül-belül felújítják. Többek között kiegészítik a márványkandallókat és a díszes bútorokat. Az eredetiséghez ragaszkodnak, ami abban is kifejezésre jut, hogy jugoszláviai pattintott bányapalát használnak fel a tető rendbehozásához. Berendeznek egy bemutató- termet is, ahol az értékes műkincseket tekinthetik meg az érdeklődők. Üjjárendezik Goldmark Károly zeneszerző emlékszobáját, a helytörténeti gyűjteményt és a Balaton irodalmát szemléltető anyagot is. Zsúpszalma Borsodból Évszázados szokás Borsod megyében a zsúpszalmakészí- tés. Különösen az abaúji, valamint a zempléni hegyvidék lejtős területein, ahol az éghajlati adottságok miatt nagyobb mennyiségben termelik a rozsot, dívik ez a szokás. Korábban — még a felszabadulás előtt is — elsősorban a lakóházak tetejére használták fel a zsúpszalmát. Napjainkban azonban már csak a meglévő szerfás istállók, valamint a népi műemlékké nyilvánított falusi lakóházak tetőzetének javítására használják. Az idén — becslések rint — mintegy tízezer zsúpszalmát készítenek sódban... székévé BorBERELT BUSZOK NYOMÁBAN Jobb az utasnak\ jobb a vállalatnak A hajógyár volt az első kezdeményező. Feltűnést keltett a kékre festett, fürge társas- gépkocsi, amint vitte-hoztaa dolgozókat. A Dunakeszi Házgyár, működése első napjától, több buszt járat. — Három saját nagy kocsinkon és két mikrobuszon kívül buszt is béreltünk — tájékoztat Papp János, a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkásellátási vezetője. — Szente, Érsekvadkert, Ácsa, Csővár s más helységek a célállomások. Gondos szervező munkával határozzuk mag az útirányt és a házi menetrendet, hogy reggel hétre lehetőleg mindenki megérkezzék munkahelyére. 150—200 munkásunknak biztosítjuk így az utazást. Ma már zsúfoltak a járatok, s azt tervezzük, hogy 10—15 kilométeres körzetből nem hozunk be utast, főleg olyan helyekről nem, ahol közlekedik MÁVAUT is. Szabó Ilona, a fínompa- mutfonó tervosztályának vezetője, szintén előnyösnek tartja a bérelt autóbuszt: — Három műszakban hozza a dolgozókát, kilencven személyt, s érezhetően enyhíti munkaerőgondjainkat. Két gépkocsivezetőnk van. 44 kilométerre is elmegyünk az asszonyokért, még a Nógrád megyei V any arc községbe is. Bár előbb kihasználtuk volna ezt a lehetőséget. — A dolgozó is jól jár. mert kevesebbet fizet, mint a rendes bérletért. A mi költség- keretünkben persze, ez havonta mintegy 10 ezer forintos többletkiadást jelent, de eljutunk kieső, távoli falvakba is, ahonnan egyébként nincsen menetrendszerű járat. Nemcsak a helyközi, de a helyi járatnál is jelentős a bérelt autóbusz. — A mi üzemünk — mondja Fábián Pál, a betone!em- gyárhan — távol esik a vasút- és buszállomástól. A bérelt autóbusz bejárja a város minden részét, s oda-vissza hordja dolgozóinkat;. Örülnek a kényelemnek, s szívesebben maradnak nálunk. A Cement- és Mészművek fürge mikrobusza Budapesten megadott hetyen, várja, reggelenként a fővárosban lakókat, s alig félórás utazás után már ki is szállhatnak a kocsiból, a Balassagyarmati úton lévő, központi irodaháznál. P. R. durva,, támadó és valami fölényes színnel a hangjában, ordította egy tagbaszakadt egyenruhás révész, s a megszeppent lengyel turista bűntudattal igyekezett a kompra. De nemcsak ő, a teljes utazóközönség megkapta a magáét: — Gyerünk, induljanak a kocsik! Mi lesz már, alszanak, alszanak? Jobbra azzal a kormánnyal! Na, gyerünk kifelé, mozgás, mozgás! Ki ennek az autónak az utasa? Jelentkezzen! Hiába magyaráz ezeknek az ember! Talán nem ártana a nagymarosi komposnak egy kis „illemrendészeti” továbbképzés. Mert félő, hogy a turisták nem mernek többé Nagymarosnál átkelni a Dunán. Inkább hidat keresnek. S hátha a hídkeresők, odáig, meggondolják magukat, és vissza se térnek többé a csodaszép tájra, elvíve pénzükkel együtt „jó hírünket” is! © Visegrádon fölmentünk a várba. Magyarország egyik leghíresebb várának romjához, az ország egyik legszebb idegenforgalmi nevezetességéhez. Felérve — lehangolódtunk. Ahol jobban becsülik az idegenforgalmat és a külföldi valutát, bizony az ilyen látványosság körül rendezettség és tisztaság uralkodik. Ami Visegrádot illeti, a várban kicseréltetném a pud- vás, szúotte, semmiképp sem esztétikus és nem is egészen biztonságos ősrégi fakorlátokat vaskorlátokkal, és elhelyeztetném valahová a vár rekonstruált, nagy méretű, színes képét, hogy azzal is segítsem a szegény turista pihegő fantáziáját, emeljem a vár romantikáját, növeljem vonzerejét: lám, ilyen volt, ilyen nagyszerűen festett régen, s ilyen ma, ez marad belőle a történelem vihara után. A faragott oromköveket, a kitört, domborműves oszlop- és ka- puboltozat-maradványokat ki- állításszerűen rendbe rakatnám, s ami a legfontosabb, a kiálló, s már csak a szentlélek által tartott, meglazult várköveket gyorsan rögzíttet- ném vagy inkább eltávolíttatnám, mielőtt tragédiát okoznának. páratlan szett az műemlék éjszakába. beleveVácra hazaérve, a Fehér Galamb étteremben akartuk a napra feltenni a koronát. Ez odabent sikerült is. Kellemes környezet, udvarias, előzékeny kiszolgálás, kitűnő zenekar s ami mindezzel természetszerűen együtt jár, jó hangulat fogadott bennünket. De a távozáskor alaposan elrontották a kedvünket. Üvegeső hullott az utcán az égből, záptojásokkal elegyedve. Sok járókelő kapott egy-egy ijesztően csattanó, durranó, szétfröccsenő bombát is, közvetlenül maga mellé a betonra. Vagy talán nem is az égből hullott az áldás, hanem egy duhajgaleri „szórakozott”? Rendőrt nem láttunk semerre. Pedig nem ártana ilyen helyeken, éppen záróra tájban és legalább r főszezonban, ügyeletet tartani. Hiszen az emeletről vagy utcasarokról süvítő üvegpalack életveszélyes. Etelvári Sándor tanár Barlang mellett Megnyílt a 300 ezer forint költséggel korszerűsített Barlang Szálló, a Baradla aggteleki bejárata mellett. „Cseppkőország” csodáiéi ezentúl központi fűtést, hideg-meleg víz szolgáltatást, kényelmes elhelyezést kaphatnak ebben a szállóban is. © Este sétahajóról is néztük a várat. Oly szép lett volna, csodálatos látvány, élmény, ha megvilágítva látjuk az öreg faiakat és a Salamon- tomyot. Állíthatom, hogy több látogatót vonzanának oda, hiszen mi magunk is megjegyeztük, a fényben úszó vár olyan csodaszép lenne, hogy bizonyára még egyszer megnéznénk. így azonban a Ha így megy... Nagy a nyüzsgés a ceglédi piacon. Az asztalokon csábító gyümölcshegyek. Az egyik bódé előtt sorban állnak az emberek. ,S milyen furcsa: valamennyien férfiak! Pedig a körte, a meggy és a barack, itt sem szebb, nem is olcsóbb. Hát akkor mi vonzza ide a szatyros férfihadat? A mérlegnél csinos lány üeves- kedik. Forró nadrág feszül rajta. Barna bőre a nyári r ■"'fénvt őrzi. Mellette ül kisszé- ken a nagymama. Most kerül sorra a kopaszodó pocakos úr. Felemel két piros meggyet és a lányra néz. — De szép szemek? — bájolog suttogva. Előre tolakszik egy szakállas fiatalember. A barackra mutat, de a lányon fut végig tekintete. — Szép, érett, gömbölyű. S milyen illata van ... Ha mind az enyém lehetne ... — Mennyit mérhetek? — szól közbe a lány. — Két kilót — legyint lemondóan a lírai lelkű vásárló. A nagymama elégedetten figyeli unokáját. — Hallod-e. Ági! Hogy te milyen ügyes vagy! Úgy viszik a portékát, mintha ingyen adnák. Én egész héten nem árultam ennyit. Őszülő bácsi meresztgeti a szemét. — De édes! — mosolyog a körtét markolászva. Hosszúra nyúlt kamasz bajlódik esetlenül a kezével. Pénzt kotorász a zsebeiben. Kevés apró csör- ren a tenyerébén. — Húsz deka meggyet kérek! — mondja zavartan, s közben a lányt lesi. A nagymama rácsap Ági nadrágjára. — Ha így megy, a vakáció végére még te is elkelsz! K. A. EGY SZARVAS - MOST TIZENHÁROM Vadász-e a vadász? Az idei év legnagyobb szabású nemzetközi rendezvénye hazánkban minden bizonnyal a vadászati világkiállítás lesz, amelyet augusztus- 27. és szeptember 30. kötött1 .rendeznek meg. Bár nem ez az első világkiállítás a vadászat történetében, de az első olyan, amely nem csupán egy szakma ügyeként mutatja be az embernek ezt a talán legősibb foglalkozását. Egyáltalán: kérdéses ’lehet-e ez az ősiség? A történelem előtti idők barlangrajzain már megjelent a vad és űzője, a vadász. Elődeink a monda szerint a csodaszarvas nyomában indultak útnak. A vadászat vezette el az emberiséget az állatok háziasításához. Ami korábban létszükség volt, az idők folyamán kedvteléssé, sporttá vált, a táplálék biztosításában csak mellékes szerepe lett. De vajon ma, amikor már a létfenntartáshoz nem feltétlenül szükséges vadat ejtenünk, csupán sport, nemes kedvtelés lenne ez az ősi tevékenység? Szó szerint: csupán vadász-é a vadász? Meződből aszfal!mezők A napirenden levő világkiállítás nemmel felel erre a kérdésre. Hiszen ha csupán az állat elejtésével foglalkozna a vadász, ha a mai vadászat csak erre gondolna, akkor önmagát szüntetné meg. A vadak kipusztulóban vannak, nemcsak az ember sok évezredes vadászata következtében, hanem főként a történelem következményeként. A történelem, az emberiség fejlődésének folyamata változtatta meg a környezetet, tette kul- túrtájakká a vadon természetet, és — valljuk be — nem egyszer az ember számára is immár kietlen, sivár ipari vidékeket, kő- és aszfaltmezőket alakított ki. A vadászat jövője, sőt a világ nagy részén jelene is immár az, hogy az ember ősrégi foglalatosságát folytatni kívánja, ha vadászni akar, neki kell gondoskodnia a vadak fennmaradásáról. A vadászat vadgondozás lett. Ám a vad csak addig vad, amíg természetes környezetében élhet. így a vadászat feltétele a természetvédelem. Az iparosodó, városiasodó világban az embernek az általa megművelt és beépített, valamint a természetes tájak egyensúlyáról kell gondoskodnia. Minőség és Irófeák? Köznapi példákra fordítva a gondolatot,. . elmondhatjuk, hogy Magyarországon voltaképpen a vadászat ezt a vadgondozást valósítja meg. Van is erre megfelelő kifejezésünk, amely magába foglalja a gondozást és a vad kilövését egyaránt, sőt még a vad életterének fenntartását is; az erdő- és vadgazdálkodás — kifejezve a kettős tevékenység szerves egységét. E gazdálkodásra jellemző erejű néhány számadat. A háborút követő években, 1947-ben mintegy kétezerre becsülték szarvasállományunkat, tízezerre az őzek, négyszázezerre a fácánok számát. A szarvas- és az őzállomány ma mintegy tizenháromszorosa az akkorinak, a fácánok számát egymillió és százezerre becsülik. Ezek a számok azonban korántsem fejezik ki a vadgazdálkodás valóságos eredményét. A cél nem egyszerűen az állományok növelése, hanem a minőségi állomány, a legkedvezőbb arány a nemek között, az életkor szerint. S a minőség olyan osztályozható bizonyítékai, mint a páratlan fejlettségű és szépségű trófeák. Ezek nemcsak holmi vadászbüszkeséget elégítenek ki, hanem gazdasági jelentőségük van. Külföldi pénzt hoznak, részben mint az idelátogató külföldi vadászölt zsákmányai, részben mint élő vagy fogyasztásra lőtt kiviteli cikkek. A jeles szarvasagancsok értéke több százezer forint. A vadhús drágább a világpiacon a háziállatok húsánál. Csak az élő nyúl kivitele mintegy másfél millió dollárt hoz évente. Ezek az anyagias gondolatok sem illetlenek a vadászati világkiállítás kapcsán, hiszen, az egykori barlangrajzok vadásza nagyon is anyagias okból űzte a vadat. A tőle örökölt foglalkozás ma sem lehet idegen ettől a természetes emberi érdektől. Védem a természetet Jó alkalom a nagy esemény arra, hogy visszatekintsünk a vadászó ember által megtett útra, és felismerve az ősi foglalatosság szerepét mai életünkben, céltudatosan törekedjünk a magunk környezetében és hatókörében betölteni a szó általános, jelképes értelmében vett vadászfeladatot: a természet gazdájának feladatát. Védeni a természetes környezetet mesterséges létesítményeink közepette saját egészségünkre, pihenésünkre, nyugalmunkra! Németh Ferenc Nem elég a Duna ÚJ KUTAKAT KAP PÉCS A Duna több mint tíz éve oltja Pécs „szomját”. A Mohácsot és a Mecsekaljai várost összekötő 40 kilométer hosszú távvezeték sok millió köbméter vizet szállított már a folyóból, s hoz a jövőben is. A gyors ütemben fejlődő város azonban „kinőtte” ezt a segítséget, főleg jó minőségű ivóvízben van hiány. A következő évek gondjainak enyhítésére az Országos Vízügyi Hivatal 153 millió forintot bocsát Pécs rendelkezésére, amelyből a negyedik ötéves terv időszakában új kutakat fúrnak három város- környéki víznyerő területén. Elsőként a pellérdi körzetben indul a munka, ahol öt-hat, egvenként 100—150 méter mélységig hatoló kutat fúrnak, és ezek vizét összekötő gyűjtőhálózaton vezetik a városba. 1975-ig 18—19 ezer köbméter napi vízhozam-növekedésre számítana]:. A tanács fejlesztési alapjából bővíti a városi vízvezeték-hálózatot is. A {eketeribiszke a sztár A Fertődi Állami Gazdaság konzervüzemében 200 vagon gyümölcsdzsemet, szörpöt, fő- zelékbefőíteí és savanyúságot készítenek az idén. Gyármá- nyaik egy részét Hollandiába, Finnországba, Angliába és az NSZK-ba exportálják. Jelenleg a feketeribiszke a sztár.
