Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

VÁCI HAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1971. JÜLIUS 25., VASÁRNAP Az ACROKER esek férgei HÉTMILLIÓS MÁLHATERMÉS BERNECEBARÁTIBAN A „málnaország” egyik leg­ismertebb termelőszövetkeze, tének elnökével, Lőrinc? Györggyel, vagy ahogy megye- szerte emlegetik, Gyuri bácsi­val beszélgettünk a bemece- baráti irodában. Először a málnaszüretről számol be: — Lassan befejezzük a sze­dést. A 127 termő hold málnás­ról 350 ezer kilogrammot szüreteltünk. Az export ki­lójáért 22, a többiért 20 fo­rintot kaptunk, ami együtt­véve hétmilliót hozott a gazdaságnak. Az eddig leszállított 31 vagon, bői 11 ment exportra, a továb­bi négy pedig a Budapest' Konzervgyárba kerül. A ter­vek szerint a 120 hold szám 3- catábláról 27 vagonnal kellett volna szüretelnünk, de csak 19 vagonnyi lett a termés. Nem váltotta be a reményeket a fe­kete ribizli sem. A korai fa­gyok és az érés ideji esőzések okozták a kárt. — Hogyan állnak az aratás­it? — Búzából 320 holddal ül­tettünk, nagyobb részét már betakarította a két kombájn. Az átlagtermés holdanként 22 mázsa, de volt huszonhat mázsás táb­lánk is. Még jobb lenne az eredmény, ha az erdei vadak, nem okoznának ^lyan sok kárt. Szépen ícjlőcLnek a kapasnö ■ vények is. A beszélgetést Máté János­sal, az állattenyésztők brigád­vezetőjével folytatjuk: — Nagyon szeretnénk már befejezni a 300 férőhelyes ; szakosított szarvasmarha- ■ telep építését, de az Agro- ! kér csak ígérgeti az építő­anyag szállítását. Büszkék vagyunk az észt-lapály sertésállományra. Sok szövetkezet tőlünk vásá­rolja a tenyészanyagot. Az ál­lattenyésztésből négymilliós bevételre számítunk az idén. Nem titok, gazdag szövetke­zet a bernecebarátiaké.’ Csak egy bizonyíték: legutóbb nyolc termelőszövetkezeti tagot küldtek Olaszországba. Persze, jó gazdákhoz illően, nemcsak Velence, Verona és Padua ne­vezetességeit nézték meg, nyi­tott szemmel figyelték a leinti mezőgazdaságot is. — Nincs szégyenkezni va. lónk — mondták —, a mező­gazdaság gépesítése meg sem közelíti az itthonit. Az elnök Dániában járt ta­nulmányúton. Sok hasznos ta­pasztalatra tett szert. A bernecebarátia-k az idén is nyugodtan várhatják a zár­számadást. Űjfalvi Úttörő-hírek Kiválóan szerepelt a gödi 2. számú általános iskola úttörő atléta csapata a miskolci úttö­rő-olimpián' a csapatverseny­ben a negyedik helyet szerez­te meg. Jónás József az egyé­niben ért el helyezést. ■k Keszthelyen mindenütt öles plakátok hirdették a fóti Gyer­mekváros fúvószsnekarának Vendégszereplését. Tíz napon keresztül, esténként, a Hullám­fürdő teraszán adtak nagy si­kerű hangversenyeket. ★ A váci járás úttörőtáborát hétfőn hagyják el azok a gye­rekek, akik őrsvezetőképzésen vettek részt. A következő tur­nusban a felsőtárkányi járás úttörői, majd ismét járásbeli úttörők üdülnek a Duna part­ján. Gödi Fészek emléknapok IRODALMI EST, TÉRZENE, SPORTVERSENYEK Lassan már egy éve fárado­zik a szervező bizottság, hogy az augusztus 7—8-ra tervezett gödi Fészek emlékünnepséget a munkásmozgalom e legendás múltú színhelyéhez méltóan rendezze meg. Az első napon Zelle Zoltán költő, László Gyula és Vészi Endre írók, irodalmi esten em­lékeznek a Fészekre. Sellei Zoltán előadóművész, a Rad­nóti Miklós irodalmi színpad és a gödi Munkásdalkör köz­reműködik. Este a fiatalok tá­bortüzet ülnek körül. Másnap délelőtt térzene, majd 10 órakor koszorúzási ünnepség. Futó Erzsébet mond ünnepi beszédet, a Munkásőr­ség Központi Énekkara, a Zal­ka Máté Katonai Akadémia fúvószenekara és Horváth Fe­renc színművész fellépése emeli az ünnepség rangját. A gödi Fészekben annak idején rendszeresen tartottak munkás-sportversenyeket. A hagyomány folytatásaként, az első napon teniszversenyt, másnap kispályás női és férfi kézilabda- és labdarúgó-ver­senyt rendeznek. A mérkőzé­sek szüneteiben a Honvéd vá­logatott tornászainak, a Zalka Máté Katonai Akadémia gúlái­nak és a Vörös Meteor—Egyet­értés súlyemelőinek bemutató­ját láthatja a közönség. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) központi rendelőinté­zetben az alábbi orvosok tar­tanaik éjszakai ügyeletet: Hétfőn: dr. Szorg István, kedden: dr. Áfra Tamás, szer­dán: dr. Bénik Gyula, csütör­tökön: dr. Bucsek Tibor, pén­teken: dr. Ruzicska Béla, szombaton és vasárnap: dr. Bea Mátyás. A beosztás hét közben meg­változhat. KISVÁCI HÁLÓK Búzási foto JXtsfjtjmaros— VisegrátE— l«e A goromba révész Fényt vár a vár - Üvegcső A napokban Visegrádoin jár­tunk. Gyönyörködni szeret­tünk volna a Duna-kanyar szépséges panorámájában. Nagymarosról komppal kel. tünk át. Ám a révnél tapasz­taltakon megdöbbentünk. Nem akartunk hinni a fü­lünknek : — Hé! Mi lesz ott, jóem­ber? Gyerünk, gyerünk! Maga, maga! — kiáltotta, azaz in­kább, durva, támadó és vala­mi fölényes színnel a hangjá­ban, ordította egy tagbasza­kadt egyenruhás révész,, s a megszeppent lengyel turista bűntudattal igyekezett a kompra. De nemcsak ő, a tel­jes utazóközönség megkapta a magáét: — Gyerünk, induljanak a kocsik! Mi lesz már, alszanak, alszanak? Jobbra azzal a kor­mánnyal! Na, gyerünk kifelé, mozgás, mozgás! Ki ennek az autónak az utasa? Jelentkez­zen! Hiába magyaráz e z ék­nek az ember! Talán nem ártana a nagy­marosi komposnak egy kis „il- lemrendészsti” továbbképzés. Mert félő, hogy a turisták nem mernek többé Nagymarosnál átkelni a Dunán. Inkább hidat keresnek. S hátha a hídkere- sőte. odáig érve, meggondolják magukat, és vissza se térnek Báréit buszok nyomában Az utasnak i jobb A hajógyár volt az első kez­deményező. Feltűnést keltett a kékre festett, fürge társas­gépkocsi, amint vitte-hozta a dolgozókat. A Dunakeszi Házgyár, működése első nap­jától, több buszt járat. — Három saját nagy ko­csinkon és két mikrobuszun- kon kívül, buszt is béreltünk — tájékoztat Papp János, a Pest megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat munkásellátá­si vezetője. — Szente, Érsek- vadkert, Ácsa, Csővár s más helységek a célállomások. Gondos szervező munkával határozzuk meg az útirányt és a házi menetrendet, hogy reg­gel hétre lehetőleg mindenki megérkezzék munkahelyére. 150—200 munkásunknak biztosítjuk így az utazást. Ma már zsúfoltak a járatok, s azt tervezzük, hogy 10—15 kilométeres körzetből nem hozunk be utast, főleg olyan helyekről nem. ahol közleke­dik MÁVAUT is. Szabó Ilona, a fínompa- mutfonó tervosztályának ve­zetője, szintén előnyösnek tartja a bérelt autóbuszt: — Három műszakhoz hozza l dolgozókat, kilencven sze- Inélyt, s érezhetően enyhíti munkaerőgondjainkat. Két gépkocsivezetőnk van. 44 kilo­méterre is elmegyünk az asszonyokért, még a Nógrád megyei Vanyarc községbe is Bár előbb kihasználtuk vol­na ezt a lehetőséget. — A dolgozó is jól jár, mert kevesebbet fizet, mint a ren­des bérletért. A mi költség- keretünkben havonta mint­egy 10 ezer forintos többlet- kiadást jelent, de eljutunk kieső, távoli fal­vakba is, ahonnan egyéb­ként nincsen menetrend- szerű járat. Nemcsak a helyközi, de a helyi járatnál is jelentős a bé­relt autóbusz. — A mi üzemünk — mond­ja Fábián Pál, a betonelem- gyárban —, távol esik a vas­út- és buszállomástól. A bé­relt autóbusz bejárja a város minden részét, s oda-vissza hord­ja dolgozóinkat. Örülnek a kényelemnek, s szívesebben maradnak ná­lunk. A Cement- és Mészművek fürge mikrobusza Budapes­ten, megadott helyen várja, reggelenként, a fővárosban lakókat, s alig félórás utazás után, már ki is szállhatnak a kocsiból, a Balassagyarma­ti úton lévő, központi iroda­háznál. (P. R.) Gyors- és gépirónőt, gépkocsive­zetőt, vizsgázott fűtőt, takarítónőt, Sajkát felvesz azonnal a Siketné- nák Intézete: Jelentkezés Vác. Március 15-e tér 6. számú köz­ponti intézetben. (x) 5C liter fejenként Miért kevés a sör? A Vác körül egyre-másra épülő üzemek közül — valljuk be — mostanában leggyakrab­ban a Kőbányai Sörgyár pa­lackozó üzemére gondolunk. Nem csoda. Sűrűn emelkedik a hőmérő higanyszála a harmin­cas szám fölé. Olyan jólesik a kánikulában egy üveg jéghideg sör. Ha van. — Sokak által ismert szá­mok, amelyeket felidézek — hallgatom Vadász Sándort, a kirendeltség helyettes vezető­jét. — Borivókból sörivók let­tünk, és lennénk még inkább, ha iparunk állná a versenyt a gyorsan növekvő igényekkel, Manapság az átlag magyar polgár 50—60 liter sört iszik meg egy év alatt. Tekintélyes mennyiség, noha jóval elma­rad az igazi sörivó nemzetek 140—160 literes fejadagjától, beleszámítva a sömemissza csecsemőket is. — Mennyivel járul hozzá az igények kielégítéséhez a váci üzem? — Mi csak a sör palackozá­sával foglalkozunk, de közvet­lenül tőlünk indulnak útnak a szállitóautók Pest és Nógrád megye jelentős területeire. A Dunakanyarban Visegrád, Szentendre, Vác, Nagymaros, a két part között fekvő Szent­endrei-sziget, Szob—Dunake­szi, Balassagyarmat és hirte­len nem is tudnám megmon­dani, még hány község kapja tőlünk a sört. Július elsejétől teljes kapacitással üzemelünk, naponta 70—80 ezer liter sört fejtünk és töltünk palackokba. A „töltenivalót” Kőbányáról tankkocsik szállítják Vácra. — Egyenletesebbé válik-e a közeljövőben a sörellátás? — Fejlesztés ide, fejlesztés oda, az igényeket nem lehet rövid időn bleül utolérni. Va­lószínűleg sokat segít a közel­jövőben épülő miskolci sör­gyár. De a fejlődésre a váci üzem is jó példa. Az új épü­leiben duplájára nőtt a terme­lés. NDK automata gépekkel dolgozunk. Az érkező üres pa­lackok a futószalagról az üvegmosóba kerülnek. Nagy­szerű ez a monstrum. Bizo­nyítja az, hogy egyszerre 1540 palackot mos el. Ezután kerül­nek a töltőgéphez a palackok. Automatikus a kupakolás és a címkeragasztás is. A palacko­zóban összesen hárman dol­goznak, de az ő munkájuk is inkább csak a felügyeletre korlátozódik. — Hogyan állnak a sokat emlegetett szállítási kapaci­tással? — Bizony ma is megvannak gondjaink, elsősorban a mun­kaerőhiány miatt. A rakodás változatlanul nehéz, megeről­tető fizikai munka. Rövid időn belül ezen is segítünk: tálcás, emelővillás targoncával rako­dunk. Itt tulajdonképpen be is fe­jeződhetne a riport. Minden lényegeset megtudtunk az új üzemről. Mégsem hallgatha­tom el a reklámnak se rossz történetet. Egyik ismerősöm elkísért a gyárba, velem együtt ő is végigjárta az üzemrésze­ket. A kazánházban falubeli­jével találkozott. Bizony, jól megtermett fiatalember volt, igencsak kifelé gömbölyödött a „dereka”. Néhány perc múl­va, már kifelé ballagtunk, amikor ismerősöm nevetve megjegyezte: „Ez a fiú, ami­kor idekerült, olyan sovány volt, mint az ujjam, most meg alig ismertem rá. Szóval, ezért mondják: a sör folyékony ke­nyér!” os. a. Elítélték a piaci zsebtolvajt Bodó Ferenc élete során többször összeütközésbe került már a törvénnyel. Legutóbb nyolc hónapra büntette a Váci Járásbíróság, zsebtolvajlás miatt. Idén, május 14-én, nagy tö­meg hullámzott a váci hetipia­con. Bodó, miközben elfo­gyasztotta reggelijét a hurka­sütő bódénál, szemügyre vette a sokaságot. Látta, hogy özv. Bagyinszki Jánosné kóspallagi lakos szoknyája külső zsebébe tette a pénztárcáját. Nyomába lopakodott, s egy óvatlan pil­lanatban. kiemelte a 114 forin­tot tartalmazó erszényt. LÖwinger Dezső sződligeti lakos is külső zsebbe helyez­te el pénztárcáját, 130 forint­tal. Bodó ezt a zsákmányt sem szalasztotta el. A károsult azonban észrevette, és rendőr­ért kiáltott. A notórius zsebtolvaj ismét bíróság elé került. Jogerősen egy évi szabadságvesztésre ítélték és két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A Dunakanyar Vízművek felvess fizvezetékszerelőt, gépészt, (villanyszerelő vasipari szakmával), férfi segédmunkásokat, kubikosokat. Jelentkezés: Vác. Hiradó út 3. Üzemgazdasági osztály. többé a csodaszép tájra, elvive pénzükkel együtt „jó hírün­ket” is! ★ Fölmentünk a várba. Ma­gyarország egyik leghíresebb várának romjához, az ország egyik legszebb idegenforgalmi nevezetességéhez. Felérve — lehangolódtunk. Ahol jobban becsülik az idegenforgalmait és a külföldi valutát, bizony, az ilyen látványosság körül ren­dezettség és tisztaság uralko­dik. Ami Visegrádot illem, a vár­ban kicseréltetném a pudvás, szú ette, semmiképp sem esz­tétikus és nem is egészen biz­tonságos ősrégi fakorlátokat vaskoriátokkal, és elhelyezhet­ném valahová a vár rekonst­ruált, nagy méretű színes ké­pét, hogy azzal is segítsem a szegény turista pihegő fantá­ziáját, emeljem a vár roman­tikáját, növeljem vonzerejét: lám, ilyen volt, ilyen nagysze­rűen festett régen, s ilyen ma, ez maradt belőle a történelem viharai után. A faragott orom­köveket, a kitört, dombormű­ves oszlop- és kapuboltozat- maradványokat kiáüítássze- rűen rendbe rakatnám, s ami a legfontosabb, a kiálló, s már csak a szentlélek által tartott, meglazult várköveket gyorsan rögzíttetném, vagy inkább el­távolíttatnám, mielőtt tragé­diát okoznának. ★ Este sétahajóról is nézitük a várat. Oly szép lett volna, csodálatos látvány, élmény, ha megvilágítva látjuk az öreg falakat és a Salamon-tomyot. Állíthatom, hogy több látoga­tót vonzanának oda, hiszen mi magunk is megjegyeztük, a fényben úszó vár olyan csoda­szép lenne, hogy bizonyára még egyszer megnéznénk. Így azonban a páratlan műemlék beleveszett az éjszakába. ★ Vácra hazaérve, a Fehér Ga­lamb étteremben akartuk a napra feltenni a koronát. Ez odabent sikerült is. Kellemes környezet, udvarias, előzékeny kiszolgálás, kitűnő zenekar, s ami mindezzel természetsze­rűen együtt jár, jó hangulat fo­gadott bennünket. De a távo­záskor alaposan elrontották a kedvünket. Üvegeső hullott az utcán az égből, záptojásokkal elegyed­ve. Sok járókelő kapott egy- egy ijesztően csattanó, durra­nó, szétfröccsenő bombát is, közvetlenül maga mellé a be­tonra. Vagy talán nem is az égből hullott az áldás, hanem egy duhaj galeri „szórakozott”? Rendőrt nem láttunk semer. re. Pedig nem ártana ilyen he­lyeken, éppen záróra tájban és legalább a főszezonban, ügye-, letet tartani. Hiszen az eme-> létről vagy utcasarokról süvítő üvegpalack életveszélyes. Etelvári Sándor tanár

Next

/
Thumbnails
Contents