Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

V A-PTSJ -M E G Y E I H Í R^L A P( K Ü L Ö N K I A D Á S XIII. ÉVFOLYAM, 174. SZÄ31 1971. JŰLIUS 25., VASÄRNAP Jó ütemben halad az aratás Kimagasló termésátlag Gombán — Béraratást vállalnak A monori járásban kedvező hírek érkeztek az aratásról: hétfőre több tsz befejezi e nagy nyári munkát. Az eddigi tapasztalatok szerint, kimagas­ló terméseredményeket taka­rítanak be a gazdaságok őszi­árpából, rozsból és búzából. , A sülysápi Virágzó Tsz- ben a búza holdanként! átlagtermése 17—18 mázsa, az úri Béke tsz-ben ugyan­csak 18 mázsa lett az át­lagtermés. A monori Üj Élet Tsz-ben a rozs holdankénti termésátlaga 14 mázsa. A járás tsz-ei kö­zött a legjobb eredményeket a gombai Üj Élet Tsz érte el, az őszi vetésű növények ter­mésátlagai a következőképpen alakultak: 162 holdas őszi ár­pájuk átlagtermése 18,5 mázsa, rozsból 260 holdon, 15,1 mázsa, búzából, 500 holdon, 19—20 mázsa a holdankénti termés­átlag. 370 holdon volt őszi rep­céjük, egy holdról az árbevé­telük 7700 forint. Hogyan érték el ezeket a jó eredményeket? Erről beszél­gettünk a gombai tsz vezetői­vel. Véleményük szerint az őszi kalászosoknak az idén kedvezett az időjárás, de ez csak fél eredményt hozott volna. , A gazdaság dolgozóinak hozzáértése, a technológia szigora, a növényvédelem, , a jó fajta kiválasztása (Mironovszkája), a táp­anyag visszapótlásáról va- * ló gondoskodás segítette hozzá őket a jó eredmé­nyekhez. Mindezek természetes követ­kezménye a nagyobb árbevé­tel. Terven felül mintegy 1,7— 2 millió forint többletet tud­hatnak a magukénak. Ezek a számok jól tükrözik egy olyan közösségnek a munkáját, amelyben a vezetők és a dol­gozók egysége, egyetértése példamutató. A továbbiakban közöljük azoknak a gazdaságoknak a névsorát, akik béraratást vál­lalnak: Gomba, Űj Élet; Üllő, Kossuth; Monor, Üj Élet; Pé­teri, Rákóczi és Vecsás Ezüst­kalász tsz. Lapzártakor érkezett: a mo­nori Űj Élet Tsz-ben befejez­ték az aratást. A tsz vezetői házi ünnepségen látták vendé­gül az aratásban részt vevő dolgozókat. Merczel Mihály MA I MŰSOR Ecser: Staféta. Gomba: Gyöngyvirágtól lombhullásig. Gyömrő: A gyilkos a házban van. H: A kardforgatónő. Maglód: Én vagyok Jeromos. H. : Szerelem, ó! (16 éven fe­lülieknek). Mende: Szerelem, ó! (16 éven felülieknek). H.: Én vagyok Jeromos. Monor: A szicíliaiak klánja (16 éven fe­lülieknek, felemelt helyár). H.: Ne várd a májust. Nyáregyhá­za: Hárem a sivatagban. H.: Medveember. Péteri: Gyula vitéz télen-nyáron. Pilis: A fél- szemű seriff. H.: Lépd át a küszöböt. Tápiósáp: Spartacus I. . II. (dupla helyár Tá­piósüly: Harc a felleg­várban. Üllő: Az Ab­wehr ügynöke. H.: A szicí­liaiak klánja (16 éven felüliek­nek, felemelt helyár). Űri: Bűntény a Via Venetón (16 éven felülieknek). Vasad: A gyilkos a házban van. Vccsés: A boldogság madara., H.: Ha kedd van, akkor ez Belgium. Kiállítás Gyömrő, Ságvári úttörőház: Rákóczi-kiállítás. Nyitva 8-tól 14 óráig. Az útőr Háromszögletű kis zászlócs­ka jelzi az országút szélén, hogy ott az útőr. Régen útka- parónak hívták. Érdekes, hogy a gépkocsivezetők, kivétel nélkül, mély tisztelettel kö­szönnek neki. Természetes ez, hiszen minden lapát föld, amellyel az országút gödröcs- kéit betömi, a gépkocsiitat óvja a zökkenéstől, vagy ta­lán éppen balesetet hárít el. Ezért tartják ilyen nagy tisz­teletben. Az útőr télen-nyáron kint van az út valamelyik szaka­szán. Birodalma jó néhány kilomé. er hosszú. Megérdem­li mindnyájunk tiszteletét. Bénye 4* Csévharaszt * .'Ecser + Gomba 4 Gyomra + Káva Maglód + Mende 4 1 VIonor 4- Monori-erdő 4 Nyáregyháza Péteri -h Pilis ~4 . Sülys ,áp + Úri + Üllő + Vajad + Vecsés Ügyeletes orvos Gyömrőn, Péteriben és Men­üén: dr. Harangi Erzsébet (Mende); Monoron, Monori-er- dőn, Gombán, Káván és Ké­nyén: dr. Pénzes János (Mo­nor, Egészségház); Pilisen: dr. Czinder Bálint; Üllőn: dr. Ba­lázs László; Vecsésen: dr. Pau- chy Géza (Vecsés, Szabadkai u.) tart ügyeletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron a főtéri, Vecsésen az Andrássy-telepi. Az abonyi Ságvári Tsz sok­féleképpen támogatja fiatalja­it. A segítségnyújtás egyik módja, hogy a KlSZ-alapszer- vezetnek klubot építtet. Rövi­desen megfelelő helyen szó­rakozhatnak, tarthatnak ösz- szejöveteleket a gazdaság fia­taljai. A lakók ö szefog'ak Kész a kút Magad uram, ha szolgád nincsen — tartja a régi köz­mondás. Bizonyára ez jutott eszükbe a gyömrői Kossuth Lajos utca lakóinak, amikor megunták az úgynevezett „Matyis”-kút ren behozata­lával kapcsolatos sok huza­vonát. A kút vize ugyanis nem felelt meg az egészségügyi követelményeknek. Előfor­dult, hogy egy-egy teherau­tó közvetlenül a kút mel­lett ment el, ilyenkor a kút megrongálódott, nem egy­szer beszakadt. A lakók a községi tanácshoz fordultak. Megérkezett az anyag, hó­napok óta ott volt a kút mellett. Intézkedés mégsem történt. Ekkor a környék la­kói összefogtak, és társadal­mi munkában, maguk tisz­tították ki és javították meg a kutat. Különösen a Sás- di-család tett ki magáért. Még a más községben lakó fiuk is hazajött, segített a munkában. Kétségtelen, az összefogás szép példájaként is számon tarthatjuk a Matyis-kút megjavítását. De, ha ügye­sebbek a községi tanácsta­gok, már hónapokkal ezelőtt megszervezhették volna a társadalmi munkát. G. J. BAL Gyömrő, művelődési otthon, este 6-tól 12-ig. Játszik a S c h a m e s együttes. Üllőn, a művelődési otthonban: ötórai tea. Játszik a Florida együttes. ELELMES FIÚ! Magyar Győzőék Üllőn, a Maglódi úton, arról híresek, hogy aki nem kapott friss zöldséget az üzletekben, el­szaladhat hozzájuk. Magyarék kertjében „bő a választék”. Ha azonban betekintünk Ma­gyarék lakásába, az üvegezett verandán még más érdekessé­get is találunk. Madárseregie- tet. Van ott vörösvércse, ba­Képesítés néSkül Soluin ismerik már a rá­dióból Hegyi Füstös István nevét. Több rádiójáték szer- zőjeként tartjuk számon. Azt azonban kevesen tudják, hogy Hegyi Füstös István, hosszú évek óta, Gyömrőn él és al­kot. A napokban ismét hall­hattuk a „Képesítés nélkül” című darabját a rádióban. Mivel ‘Z adás nagy visszhan­got keltett pedagógusok és szü’ők körében egyaránt, a szerzővel „kerekasztal-be- szélgetést” készít a Magyar Rádió. A Képesítés nélkül című rádiójátékból közöljük az alábbi részletet. tét Dönci bá: Ágika, legyen felkészülve, a hatodikban kell majd helyettesítenie. Ági: Hű, de jó lesz! Dönci bá: Kíváncsi leszek, hogy a végén is ezt mond­ja-e?! A VI. osztály neve a testületben: randa-banda. Csakugyan olyanok, mintha Kerekszékes kamaszainak minden komiszsága itt hal­mozódott volna össze. Az igazgatóhelyettes éppen az előbb csépelte végig őket, mert leszerelték az ajtót, „viccből.” Egy sarokvas tar­totta csak, és nyitáskor majd- hogy agyon nem lapította Szidl kartársnőt. Máskor ege­ret ho7'-ik. azt szaladgáltat- ták. Magyar órán, szóössze­tételre példaként, természe­tesen ilyent ötlenek ki: szar- vaskóváralja. Tessék, ezt ele­mezzük, tanár úr! Nehéz bol­dogulni velük, de nem lehe­tetlen. Pozitív pedagógiával én olykor lekötöm őket. Ági: Megértettem. Most akarják latörni a szarvam. A kicsikkel, jó, jó, könnyű el­kísérletezgetni. De tessék a magasztos, korszerű elveket apró pénzre váltani a VI.-ban, a „randa-bandával”! Törté­nelemól a következik. Átfu­tom Dönci néni óravázlatát, ő betegedett meg. Helyette­síthetné a férje is, de ezt most a magasabb taktika nem en­gedi. Jó, állok elébe! CSÖNGETÉS. Ági: Megállók a VI. osztály ajtaja előtt. Óvatosság a fel­sőfokon! Hátha nekem is nya­kamba szakad az ajtó. Meg­lepődve olvasok azonban egy sebtiben írt, fél rajzlapra ákom-bákomozott üzenetet. „Kirándulni mentünk”. Ej­nye, félreértés történt? Gya­nakodva nyitom az ajtót a si­keten csöndes terembe. Egy pillanat alatt észrevettem, va­lami csínytevést találtak ki. Ott kuksolnak a padok alatt, elbújva. Várják a dühkitö­rést. Én azonban felveszem a kesztyűt. Ráhangolódom az ő hullámhosszukra, magam is közéjük képzelem magam... No, akkor folytatódjék a já­ték! Így morfondírozok, fél­hangosan: „Szenzációs ez a kirándulás! Milyen jó, hogy a vihar előtt ide értünk, ebbe a turistaházba! Pacallá áz­tunk volna különben. De már megvirradt: hasunkra süt a nap! Ideje, hogy fel­kászálódjunk! Hé, napos, éb­resztő! Kapjátok össze maga­tokat, jelentést kérek!” Az osztály nevetve bújt elő a padok alól. A napos szabály­szerűen jelentett. A gyerme­kek, meglepetve a szokatlan indítástól, feloldódottan ül­tek helyükre, s kíváncsian lesték, mikor szakad vége a játéknak, s mikor kezdődik a zord, menet szerinti óra?! No, ezt hiába várták, ■ mert én nem engedtem magam ki­zökkenteni a megkezdett ko- médiázásból... Óránk anya­ga: „Hősi küzdelem a török ellen” ... Hát, ennek jegyében játszottuk tovább a kirándu­lást. Felkapaszkodtunk — képzeletben — a végvári har­cok ódon váraiba. Egy szem­tanú elújságolta, mi módon lopta be magát a török Buda várába. Meghallgattuk a sze­gény jobbágyok panaszát, amikor a kilencedet és a ti­zedet hajtották be rajtuk. Kémek jelentését hallgattuk meg. Mi, a vezérkar, mind­három országrészből. Moz­gásban volt az osztály, alig akarták abbahagyni a „játé­kot.” A füzetbe beírtuk a vázlatot, mert most már új­ságírók voltunk, akiknek tu­dósítást kellett küldeniük szerkesztőségükbe. Hogy ci­kázott a képzelet villáma a XVI. század, meg a XX. kö­zött! De jó volt megereszteni egy csata iáltást is! És ... hiá­ba szálltunk ki csöngetéskor a kirándulóhajóból, kilépvén az osztályból: csak nem osz­lott szét a történelmi hangu­lat tízpercben sem. Pogány török harcosok vívódtak vég­vári magyar vitézekkel, úgy, hogy a fiúk egymás hátára ültek, és ráncibáiták egy­mást. goly, pipiske, kétfajta szarka, stiglic, sármány, seregély stb. Igaz, nem élnek. Szaksze­rűen kitömött példányok. A preparátort is a házban találjuk. — A kitömésre szánt ma­darat megnyúzom, úgy, mint a nyulat. Utána, timsó és szal- miáksó keverékéből szárma­zó oldattal fertőtlenítem a bőrt, ecsettel bekenem. A láb, a fej és a szárnyrészekre vé­kony drótot helyezek, hogy e testrészeknek természetes ál­lása legyen. Aztán szivacs­habból kifaragom a madár testét. Ez lesz a tömítő anyag. Beleteszem a bőrbe és a ki­pusztított agyrészbe. Majd a hasnál összevarrom, a tolia­kat eligazítom és a madarat lábánál fogva egy faágra erő­sítem. Ezzel kész. — És a szeme? — Hát, persze. Madár- üvegszem készletem van. Pes­ten, a Bástya mozi melletti boltból vettem. A szemek be­helyezése egyszerű. — A moly nem árt a kitö­mött állatoknak? — Nem, mert injekciós fecskendőmmel, a bőrön ke­resztül, a tömőanyagba szén- kéneget fecskendezek, és en­nek párolgó gőze elűzi a mo­lyokat. Ki is hát a „mester”, aki ilyen tökéletesen elsajátítot­ta ezt a szakmát? Magyar Győző. 13 éves. Hetedikes volt a múlt évben. Tanulmá­nyi eredménye 3.9. S hogy hol tanulta a preparálást? — A televízióból. Ketten csináljuk Üllőn, a barátom­mal, Varga Karcsival, de ő már ipari tanuló. Lassan két éve lesz, hogy elkezdtük. Győző nemcsak a kitömött madarakat szereti, az élőket is. Most is van egy Gyuri ne­vű fülesbaglya. Gondolom, a fiatalember prepa rátornak készül vagy erdésznek. — Nem — mondja megle­petésemre. — Rádió- és tévé­szerelő szeretnék lenni. E. M. Ma bonyolítják le Gödöl­lőn a magyei spartakiád- döntőt. A lövászversenyen járásunkat Pilis, Vecsés és Monor képviseli. Ugyancsak részt vesz a spartakiádon a monori öregfiúk futballcsapa­ta is. Még egy MHSZ-hír: a me­gyei tartalékos járőrverssnyt a Hűvösvölgyben rendezik. A monori járást Üllő, Ecser és Gyömrő képviseli. A bényei Népfront Tsz-ben rövidesen befejezik egy 103 férőhelyes szarvasmarha-is­tálló építését. Az új létesít­mény lehetővé teszi az állat- állomány növelését is. ★ A TÖVÄLL megkezdte a Gyömrői Ruhaipari Szövetke­zet új épületének alapozási munkáit. Rövidesen elkezdő­dik a gyömrői művelődési ház tatarozása is. LGT Értékesebb a siker Még a vecsési Lokomotív- koncert szünetében született a megállapodás: az együttes el­látogat Gyömrőre is. Csütörtökön este érkeztek a zenészek. Közösen adtak mű­sort Tolcsvayékkal — nagy si­kerrel. Nehezen oldódott a hangulat, az LGT-nek meg kell dolgoznia a népszerű­ségért, de megéri nekik: duó hatások helyett olyan zenével kísérleteznek, amely, ha nehe­zen is talál utat a közönség­hez, értékesebb sikerhez ve­zet. Tegnap nyitotta meg Gyöm­rőn új élelmiszer- és háztar­tási boltját a Maglód és Vi­déke ÁFÉSZ. Frenreisz Károly Presser Gábor mm, Barta Tamás Laux József Péterffy felvételei EZ IS - AZ IS Két öreg áll a monori főut­cán, szemben egymással. Egy harcias kis öregasszony feke­tében, görbe bottal, s egy sze­líd szemű öregember. — Maga mondta, ne is ta­gadja! — így a matróna, vil- lámló tekintettel. Az aggastyán csak ingatja a fejét, motyog: — Én! Hogy én! Hát már, hogy gondolhatja! Erőtlenül mentegetődzik, de csak olaj a tűzre, Az öregasz- szony felemeli a botját es a hangját is: — Hát jól figyeljen! Én nem nézem, ki maga, mi ma­ga, de legközelebb ezt a botot vágom magához, tudja?! És mennek, két irányba, ha- raggal. Másnap reggel újra talál­koznak. Most már egymás mellett baktatnak. Szidnak va­lakit, együttesen. Egy harma­dikat. Megtalálták az összhan­got. ★ A monori-erdei strandon pa­naszkodik a büfés: alig kap­nak sört, pedig kétszer annyi fogyna ... Szombaton is, mek­kora a forgalom! Igaz, hogy a kedves vendégek eltüntettek vagy húsz poharat, bizonyára hazavitték emlékül. így most már sör — pohárból — csak bent, a büfében iható. ★ Panaszkodnak a monori So­rompó presszóban is: kevés sört kapnak, késő délután már elfogy, estére egy szál üveg­gel sem marad. Csak a monori-erdei autó­csárdában teljes az elégedett­ség. — Sört? Azonnal! — mond­ja a pincér, és elsiet. Megnyu­godva könyökölünk az asztal­ra. Végre egy hely, ahol ...És hozzáragad a bőrünkhöz a te­rítő, valamennyi ételmaradvá­nyával, amit ma rászórtak, porral keverve. Hát, hiába. Ne legyünk igényesek. Hiszen sört azért kapunk. ★ Péteriben az egyetlen ven­déglátóhely — a kocsma — nyolckor bezár. De nyitva a tsz borozója, tízig. Ott bort es pálinkát mérnek. Srácok cso­portja áll középen, egyenvise- lexben, hosszú hajjal. — Lemegyünk? — Le kéne... — Hol vannak? — Képzeld. Alsóörsön! És ő a brigádvezető! Hogy „ő" a brigádvezető, ezen nevetni kell. Jó harsá­nyan. Mert mégis! Hogy egy lány legyen a brigádvezelö! Kis csend. Még nem tudják, elmenjenek-e igazán. Aztán valaki bedobja a döntő érvet: — Te, gondold el, beállítunli oda, kétszáz lány közé ...! Hát, erre inni kell. Kétszáz lá ny... És ők lemennek oda. Koblencz Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents