Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-03 / 155. szám
1971. JŰLIUS 3., SZOMBAT 3 Omszki pártmunkás-delegáció Szentendrén Bővül « meg tjei pan assirada tevékenysége A Pest megyei Tanács titkársága keretén belül működő panasziroda munkája — a lakosság bejelentéseinek, panaszainak és egyéb ügyeinek hatékonyabb intézése céljából — sokrétűbbé válik. A panasziroda ezentúl — a megyei tanácsi szervek működési körét érintő államigazgatási ügyekben is ad tájékoztatást és jogi tanácsot a hozzá fordulóknak. Térképes levelezőlap A Kartográfiai Vállalat kiadásában négyféle térképes levelezőlaptömb jelent még a napokban. Egy-egy tömbben valamely ország 11 darab különféle levelezőlap-térképe található, amelyek postai forgalomban is használhatókMost első ízben adták ki ilyen összefoglaló tömbökben Ausztria, Franciaország, Jugoszlávia és Olaszország leglátogatottabb vidékeinek, városainak térképeit. A témában járatos ember számára is meglepő tény: állami lakásépítés minaössze 11)50 óta — az első szocialista városok építése óta — létezik hazánkban. Természetes hát, hogy á lakásépítés szervezett, mondjuk így, nagyüzemi formái is csak két évtizedes múltra tekinthetnek vissza, s a két évtizeden belül sem egyenletesen fejlődtek. Az egy helyen és nagy számban fölépített lakások — Komló,: Dunaújváros stb.— túlnyomó többsége az ötvenes években hagyományos technológiával s hagyományos anyagokkal készült A téglát téglára rakó, habarcsot elsimító kőműves, a meszet oltó, habarcsot keverő, az anyagot három-öt emeletre fölcipelő segédmunkások hada nemcsak megjelenítője, de jellemzője is volt a lakásépítés színvonalának. S éppen e kezdetlegesség ismeretében kell igazán megbecsülni az 1950— 1955 között évi átlagban fölépített 31,7 ezer lakást. Ugyanakkor az ezer lakosra jutó épített lakások szerény száma — az 1950—1955 közötti évek átlagában 3,3 — arra figyelmeztetett, hogy a hagyományos utat járva a lakáshelyzetben, a lakásépítésben lényeges javulás nem következhet be. Kiemelt szerep A lakásépítéssel, mint az életkörülmenyeket alapvetően befolyásoló tényezővel, első ízben a párt VII. kongresszusa foglalkozott, s ettől kezdve számítható kiemelt szerepe, amelyet az állami pénzeszközök szétosztásakor éppúgy betölt, mint az építőipari kapacitások igénybevételekor. Tartozunk azonban az igazságnak azzal, hogy leírjuk: a kiemelt szerep elvi megléte a gyakorlatban csak lassan s időszakos visszaesésekkel érvényesült. Évente 30—32 lakást még fölépíthetnek korszerű ipari háttér nélkül, de 50—70 ezer lakás létrehozása — különösen ha e lakások nagyobbak, s minőségi mutatóik, fölszereltségük jobb — e háttér nélkül elképzelhetetlen. Ezért hogy ugyan az 1961— 1965 közötti évek átlagában esztendőnként 56,5 ezer lakás épült fel, s az ezer lakosra jutó épített lakások száma 5.6-re emelkedett, de az építő- és az építőanyag-ipar adott lehetőségei alapján elérkezett teljesítőképessége határához. Változást, frontáttörést csakis az eredményezhetett, ha a hazai lakásépítés — legalábbis az állami lakásépítés, első lépésként — átveszi és fölhasználja a nemzetközileg már régen polgárjogot nyert módszereket, technológiákat, s áttér a — lakásgyártásra! Pénteken reggel Szentendrére látogatott a megyei párt- bizottság vendégeként megyénkben tartózkodó omszki Meghökkentően hangzik a mai állapotok ismeretében, de igaz: tíz esztendeje még az emeletes lakóházait, többsége téglafalazattal készült, arányuk 1961-ben 74,8 százalékot tett ki. Alig ismertek voltak a blokkos és falpaneles építési módok, hiszen az emeletes lakóházaknak mindössze 0,3 százaléka készült falpaneles eljárással. „Kisipari” lakásépítés volt ez, s nem iakásgyártás, ami egyben magyarázat i$ arra, hogy e lakóházak 85 százaléka maximum három emelet magas volt, s a 48,7 négyzetméteres átlagos lakásnagyságra 17,3 nap kivitelezési idő jutott. 15 év —< egymillió lakás A tizenöt éves lakásíejlesz- tési terv kidolgozása és elfogadása után reális céllá vált az 1961—1975 közötti években egymillió lakás fölépítése. E reális cél elérését azonban csakis akkor lehet biztosítani, ha az építőanyag-ipar nagy tömegben képes előállítani a korszerű építési anyagokat, ha a többi iparág megtermeli a belső berendezésszerelés alkatrészeit, s ha maguk az építőipari vállalatok vertikális, építő-szerelő egységekké fejlődnek. Nincs módunk arra, hogy részleteiben nyomon kövessük e folyamatot, a cementgyártásban ugrásszerű fejlődést hozó Dunai Cement- és Mészmű fölépítésétől a házgyárak rendszerének kialakításáig. Tény, hogy az építő- és építőanyag-ipar fejlesztése — ami ugyan több tekintétben még így is elmaradt a szükségestől — a hatvanas évek végére már lehetővé tette a lakásgyártás megkezdését, a lakásépítés egész technológiájának korszerűsítését• Nagymértékben csökkent a téglafalazattal készült emeletes lakóházak aránya, a korábban említett 74,8 százalékról 27,4-re. Az egy-három emeletes házalt 85 százalékos részesedése 39-re mérséklődött, ugyanakkor a magasházaké — hét vagy több emelet — 13,8 százalékra nőtt. Száz lakóházból húsz napjainkban már falpaneles eljárással készül, s jelentős mértékben megemelkedett a nagyblokkos, öntött falas kivitelezéssel készült új lakóházak aránya is, míg például 1961-ben száz lakóházból három, addig most 24 épül fel előregyártóit nagyblokkból. Miben summázhatnánk a műszaki haladásból fakadó eredményeket? Nemcsak abban, hogy soha annyi lakás nem épült, mint a múlt esztendőben — 80 ezer —, s nemcsak abban, hogy ezek a lakások nagyobbak, korszerűbbek, pártmunkás-delegáció: Szer- [ gej Joszifovics Manakin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az Omszk terű- I jobban felszereltek, hanem elsősorban abban, hogy az egy lakásra jutó kivitelezési idő 17,3 napról 9,4 napra csökkent! Technika + szervezettség Az építőanyag-ipar fejlesztése — új cementtermelő bázis Beremenden, síküveggyár létrehozása, a házgyárak hálózatának további bővítése —és az építőipari szervezetek korszerűsítése —, például a gépállomány teljesítőképessége 349 ezer lóerőről 730 ezerre nőtt — elválaszthatatlan azonban a termelésszervezés gyors és nagyfokú tökéletesítésétől. Az építőipar mai adottságaival is többre lenne képes a lakásépítésben, mint ameny- nyit nyújt, ha a jelenleginél jobban használná ki technikai alapjait, ha nagyobb figyelmet fordítana nemcsak gépek, berendezések, hanem know-how vásárlására is. (Amire ugyan már van példa, így a különböző alagútzsalus rendszerek, de ezek már szabályt erősítő kivételek.) Nőtt ugyan a különböző lakásépítési munkák gépesítettségi foka, de a gépek, berendezések kihasználtsága nem sokat javult. Ugyancsak késedelmek s többletköltségek forrása a szervezetlenség, amikor a panelszállító gépkocsik hosszas várakozásra kényszerülnek a toronydaru hibája, karbantartásának elhanyagolása miatt, amikor a földmunkagépek után csak hetekkel kezdik az alapozást, s jelentős kézi munkával kell javítgatni a munkagödröket stb. A termelésszervezés általában napjaink egyik legfontosabb teendője, a termelékenyebb, társadalmilag hatékonyabb munka elérésének döntő tényezője. Különösen az az építőiparban, s azon belül a lakásépítésben, mert az egy lakásra jutó költségek emelkedése csak részben indokolható az alapterület, a felszereltség stb. növekedésével. Az emelkedés nem jelentéktelen hányada a szervezetlenség, a termelő állóalapok rossz ki- használtságártak rovására írható. S ez aligha tartható fenn a következő években, amikor 400 ezer lakást kell felépíteni. Előreszaladtunk egy kissé, hiszen sokféle tanulságot kínál annak részletes vizsgálata, hogy milyen alapokról kezdődhet el az állami lakásépítési politika kialakítása az ötvenes években, s e lakásépítési politika milyen eredményekkel járt az országban és szűkebb pátriánkban, a megyében. Mészáros Ottó Következik: BUDÁTÓL VÄCIG leti pártbizottság első titkára, Valentyin Ivanovics Nyikonov, az omszki járási pártbizottság első titkára, Vlagyimir Iljics Zsarinov, az omszki területi pártbizottság osztályvezetője, valamint Pavlovna Biszarina akadémikus, az omszki orvostudományi egyetem tanszékvezető gyermek- gyógyásza. A delegáció tagjait elkísérte Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A vendégeket Császár Ferenc, a Szentendrei Járási Pártbizottság első titkára és Maróthy László, a városi pártbizottság titkára köszöntötte, majd rövid tájékoztatót tartottak a járás és a város múltjáról, jelenéről. A baráti megbeszélést követően a vendégek ellátogattak Visegrádra, ahol Héjj Miklós, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás király Múzeumának igazgatója mutatta be az ásatásokat. A szovjet vendégek a délutánt ismét Szentendrén töltötték. Megtekintették a PEV- DI írószerüzemét, majd ellátogattak a Mathiász Termelő- szövetkezet központjába. Este részt vettek á Szentendrei Teátrum bemutatóján. k. m. Aranyponty ünnepség NDK-beli szövetkezeti halászküldöttséget fogadták a dunai halászok. A tiszteletükre a hét végén rendezték meg a hagyományos bajai aranyponty ünnepséget. A szakmai programhoz tartozik a halételek készítése, a bajai halié megízlelése s a nyárson sült hal készítésének bemutatása. Külön program lesz a dunai halászszerszámok bemutatása, a varsák készítése. A szolnoki, a bajai és a békéscsabai halászati termelőszövetkezetek meghívására cserelátogatásra érkezett potsdami halászküldöttség a tiszai és a viharsarki halászok munkáját is tanulmányozza nyolcnapos tanulmányúján. Látogatás Martonvásáron Pénteken a termelőszövetkezeti területi szövetségek vezetői, továbbá az Országos Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szakemberei meglátogatták a Magyar Tudományos Akadémia marton- vásári mezőgazdasági kutató intézetét. Bemutatták a legújabb martonvásári fajtajelölteket, amelyek közül már az idén 11 szerepelt az országos fajtaminősítő kísérletekben is. A nemesítők és a termelők között élénk eszmecsere alakult ki. LAKÁS: KICSIBEN ES NAGYBAN (5.) A lakáshoz ipar kell Hogy holnapra ezt is felejtsük F alujárők voltunk 1945- ben. Ma megmosolyogjuk akkori önmagunkat. Hiszen 1971-ben mosolyogni- vaió is, hogy munkások városból menjenek falura kijavítani a ház körüli hibákat, kalapálni és ácsolni, foltozni és újat fabrikálni. Segíteni az aratásban és istállók rendbehozásában! Vasárnap, ünnepnapon — amikor a munkásnak is nagy szüksége lett volna az egész heti robot után a pihenésre. Nem pihent, inkább rossz teherautón zötyögtette magát, hogy segítsen szövetségei társán — a dolgozó paraszton. Jelentős a ház körüli segítség is, de maradandóbb értéke volt az akkor szövődött barátságnak, elvtársi segítség- nyújtásnak. Akkor; nemes tett volt a falujárásnak ez a formája. Korhű kifejezése a munkás-paraszt szövetségnek. Azóta az esztendők egymást kergették falun is. Fordult a dolgozó parasztok sorsa, más lett igényük, és ennek megfelelően változott a munkásosztály szerepe falun. Segítettek a munkások a nagyüzemek megteremtésében, a gondolkodás formálásában, az értelmes, világos, józan gondolkodású falusi emberek alkotóképességének felszabadításában. Abban, hogy a valaha tespedésre, szunnyadásra kényszerített alkotóerőt, tudást a köz javára fordíthassa a dolgozó parasztság. Sikerült-e? A valaha kolhozmeséktől, közös csajka emlegetésektől riadozó, a gépektől idegenkedő emberek — a nagyüzem hívei lettek. A korszerű nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelően alakítja ki a tsz a tagság modern életét, öt-hatezer kataszteri holdon gazdálkodik, a fárasztó, embert nyűvő aratás ma csak annyi gondot jelent számára, hogy a gép időben vágja az érett kalászokat. Tizenötezres sertéskombinátokat alakít ki és ezres, kétezres szarvasmarha-telepeket létesít. Mint a hernádi Űj Március Tsz, ötletes épületszerkezeteket készít, mint a kiskunlacháziak, melléküzemágukkal megváltoztatták termelési szerkezetüket. Mint ők, úgy mások is elmondhatják, hogy a valaha öt-hatmilliős termelési értéküket mára 120—150 millió forintra emelték. Valaha 20 ezer munkanap volt munkaerőszükségletük, ma: 180 ezer! A Budapesti Nemzetközi Vásáron láttam egy szovjet önjáró kombájnt. Az óriás test mellett egy csoport termelőszövetkezeti tag állt. Kihallgattam beszélgetésüket: jövőre készülnek ilyen vagy hasonló gépet vásárolni. Arcukról próbáltam kifürkészni, melyikük félt valaha legjobban az ilyen ördög masinájától, ember nélkül mozgó géptől. Nem tudtam mást leolvasni, csak mohóságot az arcukról, mérget, hogy jövő ilyenkorig kell várniuk, míg ösz- szejön a gazdaság pénze, s nem vihetik máris magukkal segítőtársnak az okos masinát. D e, hogy idáig jussanak, szükségük volt a munkásosztály megértésére. Arra, hogy a valahai falujárók közül sokan átképezzék magukat mezőgazdasági szakemberekké, egyetemet végezzenek, és vállalják a városi élet kényelme helyett a falusit. Meg- küzdöttek a bizalmatlansággal, előítélettel, maradisággal. A közös mű megszületett: nemcsak él, de virágzik, fejlődik is a szocialista talajon álló mezőgazdaság. Azt jelen ti-e ez, hogy a munkásosztály ezzel befejezte történelmi küldetését, a falunak nincs többé szüksége szövetségesének közvetlen támogatására? A munkásosztály eddigi erőfeszítése valóban sikerrel járt — most azonban ismét másfajta segítségre van szükség. Fontos erről beszélni, mert mintha olykor néhány helyen megfeledkeznének erről. Megyénket járva is szembetűnő, mennyire nélkülözhetetlen az ipar helytállása. Sokszor cikkezünk például a mezőgazdasági gép. és gépi alkatrészellátásról, a drága és késedelmes építkezésről, a hűtőkapacitás hiányáról, és bíráljuk nem csekély hibánkat. Nemcsak arról van szó, hogy kevés a gép, hanem arról is, hogy elöregedtek a gépek, és használatuk már nem mindig gazdaságos, s még ezek javításához, Karbantartásához sincs elegendő alkatrész. Mindez azt vonja maga után, hogy, ha nem végzik el időben a mezőgazdasági feladatokat, súlyos veszteségek ke- letkezhetneft. Hiszen, nem mindegy, melyik pillanatban kezdődik az aratás, mikor szállítják rendeltetési helyére a kikelt csibéket, a zöldség- gyümölcsfélét érése pillanatában szedik-e le, és a leszedett termék aznap vagy másnap kerül szállítási eszköz- hiánya miatt piacra, vagy konzervgyári feldolgozásra, és így tovább. Említeni sem fontos, hogy ez nem csupán egy-egy termelőszövetkezet gondja, vesztesége vagy nyeresége, hanem az egész népgazdaságé. M egyénk valamennyi üzemében keresik, miként lehetne szervezettebb munkával, nem túl sok ráfordítással jobban kihasználni az összefogást. Ezért lépnek fel a munkaerő-vándorlás ellen, amely ugyan csökkenőben van, de még nem szűnt meg, s drágítja az üzemek termelését, egy-egy esetben termelésbizonytalanságot teremt. Ezért igyekeznek az üzemekben szervezettebbé tenni a munkát, vigyázni a technológiai s munkafegyelemre, a termékek minőségére. Az üzemekben tudják, hogy rajtuk, az ő termelésükön is múlik a munkásosztály élelemmel való ellátása. S tudják a különböző minisztériumokban is, milyen jelentősége van a mezőgazdaság korszerűsítésének, ezért tettek már oly sokat a technikai ellátottság javításáért, a kémiai, vegyi eszközök alkalmazásáért, a takarmánybázis megteremtéséért, s fáradoznak a mezőgazdasági építkezés minőségi színvonalának javításáért, olcsóbbá tevéséért, a hűtőipar fejlesztéséért. Nagy csatákat nyertünk meg: megoldottuk közös erővel az ország teljes, biztonságos gabonaellátását, a szőlőgyümölcs termesztést, az almatárolást, a baromfitenyésztést, a .tojásellátást. Minden várakozást felülmúlt, ahogyan felülkerekedtünk energia-, műtrágya-, növényvédő- szer-problémáinkon. Ugyanolyan közös erőfeszítéssel, akarattal kell munkálkodnunk a mezőgazdasági termelékenység további emeléséért, amelyhez sok-sok gépre, alkatrészre, tárolóhelyiségre, szállítóeszközre van szükség. Meg kellene szűnnie annak a gyakorlatnak, hogy sokféle ország sokfajta gépét vásároljuk meg, amelyeket természetszerűleg nem tudunk elegendő alkatrésszel ellátni. A hazai ipar nem gyárthat a sokmárkájú, különböző országokból vásárolt géphez elegendő alkatrészt! Véget szeretnénk vetni építőipari gondjainknak és : jzlekedési ne- hézségeinkpek. Á tmeneti gondok ezek, holna: ra, holnapután - ra meg is feledkezünk majd róluk. Mint mindig, a munkásosztály és a termelőszövetkezeti tagság megoldja valamennyit. Közgazdasági szabályozóink ma még olykor arra kényszerítik vállalatainkat, gyárainkat, hogy vállalati gazdálkodásuk miatt feledjék sürgős, országos politikai feladatainkat. Igaz azonban, hogy eddigi tapasztalataink alapján bízhatunk abban, ' hogy a vállalati érdekeket, mint annyiszor már, az össztársadalmi, népgazdasági érdekek alá rendelik. A mező- gazdaság jó, olcsó, modern gépekkel, felszerelésekkel, épületekkel, szállítóeszközökkel való ellátása ilyen politikai feladat. A dolgozók frissj olcsóbb élelmezését szolgálJ ja. Szolgálja a munkás-pa^ raszt szövetséget, mely társadalmunknak ma is alapja. Sági Ágnes
