Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

A ‘“vW/rfffP 1971. JÜLIUS 34., SZOMBAT Átmenet vagy szakadék? Pedagógus-, szülő- vagy diák­minőségben úgyszólván min­denki találkozik a problémá­val: hogyan lehetne minél zökkienőmentesebbé tenni a tanulás útját Néhány okos módszerről szerezhettünk tu­domást, s arról is: mennyire fontos, hogy a különböző szin­ten tanító-nevelő pedagógu­sok egymás munkáját, gond­jait az eddiginél jobban meg­ismerjék. Ügy hisszük, a leg­fontosabb kérdések egyike a helyes tanulás módszertaná­nak elsajátítása — ezért re­méljük, hogy nemcsak peda- gógiustanácskozások alkal­mával, hanem folyamatosan is foglalkozik majd az Iskola- televízió a legjobb ötletek is­mertetésével, elterjesztésé­vel, A bűvös vadász. Miért ro­konszenvesek a tv-operafil- mek? Mondhatni, demokra­tizmusuk .miatt, mert a lénye­get kiemelő kamera segítsé­gével nem csupán a komoly zene kedvelőihez szólnak, ha­nem azokat is rávezetik az opera élvezetére, akik számá­ra távoli, némelykor groteszk a zienedráma világa Bár, a most bemutatott produkció­játékban némiképp elmarad a korábban látott kiváló olasz operaielvételektől, s talán nem is volt szükség ennyi „ör­dögi” bűvészkedésre — ma­gát a műfajt tv-re termett­nek érezzük. Lány >k hálóterme. Jobb műfaji megjelölés híján nosz­talgikus kriminek nevezhet­nénk ezt a régebben, készült francia filmet. Sóhajtva is­mertük fel a fiatal Jean Ma- raist, a szívdöglesztő nyomo­zó szerepében, továbbá a diáklányt még hitelesen ala­kító Franeoise Arnoul-t, ro­vott múltú fényképészként a hatalmas bajusz mögé rejtő­ző, világsikerét még nem sej­tő Louis de Funes-t, sőt Jean­ne Moreaut is egy gyermek­arcú szobalány álcájában. El­sősorban tehát filmtörténeti merengésekkel szolgált a Henri Decoin ügyes rende­zésében pergő történet, mely franciás humorral és csekély vérfagyasztással, különösebb bravúrok nélkül is kellemes időtöltéssel szolgált. Irodalom. Különleges cse­megével búcsúzott a Szólja­tok, szép szavak sorozat közve­títése: a Karin thy-paródiák közt is egyedülálló Madách- persziflázzsaí, Az emberke tragédiájával. Nyilván csak véletlen, hogy a Madách éle­tével foglalkozó film után néhány nappal láttuk. Tény viszont, hogy a Fodor Tamás rendezte előadáson a Pince­színház fiataljai nem csupán fergeteges vidámságot te­remtettek, de azt is megérez­tették, hogy Karinthy írása csufondárosság és tisztelet vegyüléke, mely méltó a re­mekmű filozófiai tartalmá­hoz. Ez a bemutató a műked­velő színjátszás követendő útját is példázza. Az amatőr- együttesekinek nem lehet cél­ja a hivatásosiakkal íoytatott versengés — ehelyett azokba a „hézagokba” kell beépül­niük, ahová a nehézkesebb apparátusú színházak nem tudnak „bebújni”. A Nyitott könyv-sorozat többször is rászolgált a bírá­latra, ezúttal azonban öröm­mel üdvözöltük Szántó Tibor posztumusz novellagyűjtemé­nyének, a Titoktartás-nak be­mutatását. Örömünket bánat is felhőzi: a fiatalon elhunyt nagy tehetségű írónak már csak fónyképarca nézhetett ránk. De elküldte megfilme­sített üzenetét — azt a három életképszerű elbeszélést, mely a képernyőn kitűnően érvé­nyesült Gaál Albert rendezé­sében: a valóság ihletése más műfajiba áttéve sem veszített erejéből. Az egykori barát, Lengyel Balázs és a műsorve­zető Dersi Tamás beszélgeté­séből kitetszett: Szántó nem csupán küzdött a sorscsapás­sal, szeme világa fokozatos el­vesztésével, de le is küz­dötte: irodalommá lénye­gítette élményeit. Nem kegyeleti aktus, hanem ma­gunk gazdagítása, ha műveit elolvassuk. Ma délután, a két világhá­ború közötti új magyar kép­zőművészeti törekvésekről lát­hatunk illusztrált műsort. Este az angol népi humor sa­játos ízeit élvezhetjük két kiváló, modem író, Yeats és O'Casey komédiái jóvoltából. Utána megkezdődik a Tánc­dalfesztivál elődöntőinek so­rozata — amihez nem szüksé­ges kommentár... A vasárna­pi sorozatok (Sébastien és A kegyelmes úr számysegédje) biztató kezdés után remélhe­tőleg hasonló színvonalon folytatódnak, hogy aztán né­mi barkochbázás végeztével nyugodtan hajthassuk álam­ra fejünket. Lehotay-Horváth György Nemzetiségi kiállítás A Nógrád megyei, szlovák nemzetiségűek lakta Bánkon állandó jellegű kiállítás nyí­lik a rétsági járási hivatal és a Nógrád megyei múzeumi igazgatóság rendezésében. Egy lakóház átépítésével négy he­lyiségből álló kiállítási épüle­tet hoztak létre. A megye első nemzetiségi kiállításán látha­tó lesz a közelmúltban még használt fali'tűzhely, a házi kenyérsütő kemence, és sok jnás, jellegzetes használati tárgy. Külön szobában mu­tatják be a környék népvise­letének legszebb darabjait és Bánk helytörténetének doku­mentumait. Szobor és tűzzománc A napokban nyílt meg a ceglédi Kossuth Múzeumban — mint megírtuk — a fiatal szentendrei művészházaspár, Jávor Piroska és Asszonyi Ta­más kiállítása. A festőművész- nő színes grafikái mellett tűz­zománc képeket állított ki, míg Asszonyi Tamás, aki a megújult hazai éremművészet egyik ígéretes képviselője, fél­száz művét mutatja be. Foto: Gárdos Mikszáth-cvíordulóra készülnek palócföldön Jövőre világszerte megemlé­keznek Mikszáth Kálmán szü­letésének 125. évfordulójáróL Az UNESCO 1972-es kulturális programjában is helyet kapott a „vagy palóc” életének, mun­kásságának bemutatása. Az évforduló ünnepségednek elő­készítésére Nógrád megyében, Mikszáth szülőföldjén operatív bizottság alakult. Az elfogadott terv szerint jövőre Nógrád me­gyében mintegy 10, a jubi­leummal összefüggő eseményre kerül sor. Pásztón. a Mikszáth nevét viselő gimnáziumban felavatják az író mellszobrát és pályázatot hirdetnek a diá­kok között. A múzeumi füze­tek sorozatban Mikszáth élet­művével foglalkozó tanul­mánycsokor jelenik meg. A harpácsi Mikszáth-múzeumot és a balassagyarmati Palóc- múzeumban levő Miikszáth- emlékszobát új szerzemények­kel egészítik ki. Balassagyar­maton a jubileumi év nyarán bemutatják az író műveiből eddig készült filmeket, Salgó­tarjánban pedig több vidéki színház — elsősorban a szolno­ki, a miskolci és a debreceni — játszik majd Mikszáth-da- rabokat. HETI FILMLEVEL ®E|äBäD IXfoinBaT Szentendrén véget ér a nyár... No, nem a melegtől és a nap­sütéstől kell elbúcsúzni, ha­nem az idegenforgalmi fősze­zontól. A tegnapi, a mai és a holnapi Teátrum-előadással (műsoron: Comico Tragoedia, valamint Pikko Herczeg és Jut­ka Perzsi) befejeződik a Szent­endrei nyár július elsején kezdődött eseménysorozata. Vasárnap este a Teátrum utolsó előadásával egybekötve a Fő téren rendezik meg a vidám karnevált. A komolyzene kedvelői, ha tehetik, szombaton este utaz­zanak a Duna mentén egy ki­csit északabbra, Visegrádra, ahol az egykori királyi palo­ta pincéjében A muzsika minden szerelmesének című sorozat keretében az este hét órakor kezdődő előadás címe: Az idő és hírnév. A változatos programot Csengery Adrienne, Kecskés András, Sallay Imre Máté, Stadler Vilmos és Ta­kács Márta tolmácsolja. TEÁTRUM - UTOLJÁRA ISMÉT FESZTIVÁL BÚTOROK A KASTÉLYBAN Értesítjük t ügyfeleinket, hogy o darabáru-szállítással kapcsolatban telefonon vagy személyes érdeklődésre ügyfélszolgálatunk nyújt tájékoztatást ÜGYFÉLSZOLGÁLATUNK CÍME: Budapest VI., Váci út 3/b. Telefonszáma: 120-098 és 291-289. Levélcím: Budapest 62. Pf. 603. Kérjük, hogy darabáru-küldeményeik feladásával, továbbításával és érkezésével kapcsolatban ezen a ciipen vagy telefonon szíveskedjenek érdeklődni, valamint észrevételeiket és reklamációjukat - a gyors ügyintézés végett — ezen a címen jelentsék be. Hivatalos órák: naponta 8-tól 15 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig. VOLÁN 1. SZ. VÁLLRLRT BUDAPEST De hogy meg ne feledkez­zem a táncolni vágyó fiatalok­ról, néhány táncos rendez­vényről is beszámolok. Sziget- szentmiklóson, a Csepel Autó­gyár művelődési otthonában, valamint Sződligeten az ifjú­sági klubban — akárcsak Ba­la tonfüreden — bállal köszön­tik a Nusikat, Pannikát — az Annákat. A tévénézők örömére (vagy bosszúságára?) szombaton a kétéves szünet után ismét megkezdődik a táncdalfeszti­vál nyilvános bemutatója. Most az első elődöntőt láthat­juk, a döntőt — a hagyomá­nyokhoz híven — augusztus 20-án rendezi a Magyar Te­levízió. Egyébként felhívom kedves Olvasóink figyelmét, hogy a táncdalfesztivál elő­döntőin szereplő számok kot­tája és szövege — természete­sen a szerzők és szövegírók nevének megjelölése nélkül — már kapható az üzletekben. A hanglemezek az utolsó elődön­tő befejezése után kerülnek a boltokba. Akárcsak egy hete, most sem tudunk időjárási előrejel­zést adni: változatlanul vál­tozó az idő ... Annyit a béka­barométer is elárul, hogy a strandolóknak jobban kedvez ez a víkend, mint a múlt heti, nem szólva a kirándulókról. A Természetbarát Szövetség a Budapest határában lévő Szi­gethalmi-erdőbe hívja júiiá- lisra a Csepel környékieket. A kétnapos ünnepségen a für­dés és a napozás mellett kis­pályás labdarúgó, tollaslabda, kézilabda, céllövés és sakkver­seny is szerepel a program­ban. Szerencsések az aszódi fia­talok, mivel minden hétvégé­re sikerül nekik érdekes prog­ramot összeállítani. Két hete Lillafüred környéki túrán vol­tak, a múlt héten a Pét-íor- rásnál jártak, most pedig az isaszegi ifjak egyik korábbi vendéglátását viszonozzák. A vendégeket délelőttre várják, ekkor rövid ünnepség kezdő­dik, majd ezután a Rózsakút- hoz kirándulnak. Itt a sok já­ték és vidámság mellett sza­lonnasütés is lesz. A kiállítás kedvelőinek ajánlom, hogy ezen a héten látogassanak a nagytétényi Kastélymúzeumba (Budapest, XXII. kér. Kastélymúzeum u. 9., megközelíthető a 43-as vil­lamossal és a 3-as autóbusz- szal). Három bemutató van itt, az egyik a XV—XVII. száza­di, a másik a XIX. századi, míg a harmadik a magyar bú­torokat ismerteti. A hét végére minden ked­ves Olvasónknak ragyogó, napsütéses időt, s jó szórako­zást kíván: Mészáros Sándor KATEDRALUVEGES CSILLÁR: PÉCS TREVI-KÚTJA A Rómában megforduló turis­ták nem mulaszt­ják el az alkal­mat, hogy pénzt dobjanak a „Fon­tana di Trevi” vi­zébe, abban a re­ményben, hogy — mint a közhit tartja — életük­ben még egyszer megláthatják az örök várost. Nos, Pécsnek is szüle­tett Trevi-kútja, mégpedig megle­hetősen bizarr alakban. A Kápta­lan utca 2. szám alatti műemlékház boltozatos — góti­kus ülőfülkékkel díszített — kapu- aljában csüng egy óriási csillár: ez a pécsi Trevi-kút. Az épület a város legrégibb lakóhá­za, ma a Janus Pannonius Mú­zeum tulajdoná­ban van és a híres Zsolnay-porcelán- gyűjteményt őrzik itt. A malomkerék nagyságú, ková­csolt vas keretű, alul katedrálüveg- gel lezárt lámpát a múzeum művé­szettörténésze, Romvári Ferenc tervezte. Nem tud­ni, ki volt az a tu rista, aíki az első pénzt dobta a Zsolnay-múzeum hatalmas csillárá­ba, mindenesetre azóta szakadatla­nul hullanak a magyar és külföl­di pénzdarabok ebbe a különös Trevi-kútba. Ügy látszik, sokan sze­retnék még egy­szer viszontlátni a szép, 2000 éves Mecsek aljai vá' rest, hiszen száz meg száz pénzda­rabot őriz már a múzeumi lámpa. AZ EPERNEK IS, A VÉR­NEK IS piros a színe. S a for­radalomnak is. Ennek ellenére az epernek annyi köze van a forradalomhoz, mint akár a málnának. Egy amerikai egyetemista fiatalember, Simon „eper-kor­szakával” indít a film: nem csinál mást, mint sportol, ze­nét hallgat, téng-leng, a diákok klasszikus életmódját folytat­ja. Vérbeli egyetemista; gye­rekesen naiv és tiszta szívű fiú, aki felháborodik azon, hogy megölték Robert Kenne- dyt — Kennedy fényképét fel­ragasztotta a falra —, aki cso­dálja Guevarát — fényképe a falon —, mert bátor és hős, legalábbis más, mint azok az emberek, akikkel naponta érintkezik. Említett felháboro­dása és csodálata természetes emberi tulajdonságokon alap­szik: eredendő igazságérzeten, érzékeny humanitáson. Simon olyan húszéves fiatalember, akit környezete még nem ron­tott meg, fejében olyan „tiszta lappal”, amelyet még nem piszkított össze semmilyen elő­ítélet értékrendszere, akiből még lehet tisztes, riadt polgár, erőszakos hatalomlovag, kábí­tószeren élő hippi, vagy forra­dalmár. Az ilyen .Simonokért” folyik a harc például Ameri­kában is — nehogy forradal­márok legyenek. AZ ÖNTUDATOS diáklét­nek és az öntudatlan felnőtt­iéinek kitűnő rajzát mutatja fel a James Kunén regényé­ből írt forgatókönyv, Israel Horovitz munkája, amelyet az elsőfilmes Stuart Hagmann vitt filmre. Mindnyájan fiata­lok, harmincon alul, jól isme­rik korosztályuk értelmiségi fiatalembereinek lelkiállapotát Amerikában. Ezekről a „Si- mon-típusú” fiatalemberekről nyilatkozott az egyik nagy egyetem dékánja, így: „Hogy a diákok igennel vagy nemmel szavaznak-e valamiről, csak annyit számít nekem, mintha közölnék, hogy szeretik az ep­ret.” A hatalom képviselői te­hát nem tartják ellenfelüknek az ilyen fiatalembereket, lebe­csülik, kigúnyolják őket. Jog­gal tehetik, mert a köldökné­ző-lét, a passzivitás nem ve­szélyes. Miért passzívak és tehetet­lenek ezek a fiatalemberek? Mert eszméik nincsenek: vagy körvonalazatlan, kusza gondo­lattömegek gomolyognak fe­jükben, amelyeknek eszmévé alakulásához felismerések lán­colata szükséges. Az első fel­ismerés : nem adatott meg mindenkinek, hogy „eper-kor­szaka” legyen — talán annak a következő nemzedéknek sem lesz, akinek a játszóterét meg­szüntetik, hogy helyébe tiszta- iskolát emeljenek. SIMON „VÉRKORSZAKA” akkor kezdődik, amikor öntu­datlan szolidaritásból csatla­kozik azokhoz a társaihoz, akik azért foglalták él az egyetem elnökének rezidenciá­ját, s azért sztrájkolnak, hogy a játszótér játszótér maradjon. Gyerekes, kalandvágyó, válto­zatosságot kereső izgalommal veti bele magát a diáksztrájk­ba — úgy, mintha beatkon-' certre menne. Társai is „Si- mon-típusú” fiúk és lányok, akik azt gondolják, hogy el­lenfeleik is pontosán ugyan­olyanok, mint ők, csak éppen egy kis nézeteltérés van kö­zöttük, dehát ez lényegtelen, majd megegyeznek, és jóra fordul minden. Közben döb­bennek rá, hogy ellenfeleik — az amerikai törvényes hata­lom — kiközösítették őket a társadalomból, s ha tetszik, ha nem, forradalmárokká ütötték őket. Ez a felismerés teszi Si­mont és társait lázadóvá, ez a „szerep” viszi el őket a „vér­korszakba”, ez készteti őket arra, hogy szembeszálljanak a rendőrökkel. A film csúcs­pontja a rendőri erőszak be­mutatása. HOROVITZ FORGATÓ­KÖNYVE kitűnően ábrázolja: hogyan válik az öntudatlan el­lenzékiség tudatos lázadássá, vagyis azt a folyamatot írja le, ahogyan ma Nyugaton a diák- lázongások megtörténnek. A rendező Hagmann meglepő filmes-tehetséggel találta meg formáját: a film ritmusa, szer­kezete, egyes képkockáin be­lüli kompozíciója és a vágások azt a képzetet keltik, hogy nem a rendező gondolatai és lelkivilága rendszerezte lezser formájába az alkotást, hanem Simon, a főszereplő. Ez a for­mailag bensőséges ábrázolás egjMttal Simon világának rendszerét is feltárja — Bruce Davidson kitűnő alakításában. A film mégsem dicsérhető egyértelműen. Hagmann do­kumentumhitelességű termé­szetrajzként ábrázolja az ame­rikai diáklázadásokat, mintegy modellbe sűríti jellemző vo­násait. Dokumentumként nem eléggé hiteles, modellnek elég­gé elvont. MINDENESETRE Hagmann jobban ismeri Amerikát és az amerikai értelmiségi ifjúságot, mint az olasz Antonioni, aki Zabriskie Point című filmjé­ben hasonló folyamatot kísé­relt meg ábrázolni, mint Hag­mann. Hagmannak jobban si­került. Berkovite György Eper é vér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents