Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

2 ""K'fCírlap 1371. JÚLIUS ?4„ SZOMBAT CSAK RÖVIDEN MEGKEZDŐDTEK A MAGYAR—SZÍRIÁI TÁRGYALÁSOK (Folytatás az 1. oldalról.) niszter-helyettes és Fayes Sayed miniszteri titkár. A ven­déget a Ferihegyi repülőtéren Péter János és felesége, Holtai Imre külügyminiszter-helyet­tes, Szigeti Károly, a Külügy­minisztérium csoportfőnöke, Veress János, hazánk damasz­kuszi nagykövete és a Külügy­minisztérium több más vezető beosztású munkatársa fogadta. Ott volt többek között dr. Mo­hamed Zaharia Ismail, a Szí­riái Arab Köztársaság magyar- országi nagykövete, aki Buda­pesten csatlakozott a küldött­séghez. Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettese pénteken délután a Parlamentben fogad­ta Abdul-Halim Khaddamot, a Szíriái Arab Köztársaság mi­niszterelnök-helyettesét, kül­ügyminisztert. A szívélyes lég­körben lezajlott eszmecsere során áttekintették e két or­szág kapcsolatait érintő kérdé­seket, s foglalkoztak a gazda­sági együttműködés további ki- szélesítésének lehetőségeivel. Brandt kancellár az NSZK külpolitikájáról Brandt nyugatnémet kan­cellár pénteken egyórás sajtó- értekezleten vonta meg az SPD—FDP kormánykoalíció eddigi tevékenységének mérle­gét. Kormányának, külpolitikáját és ezen belül a keleti politi­kát Brandt eredményesnek minősítette és bizakodóan szó­lott a kelet—nyugati kapcso­latok várható pozitív alakulá­sáról. „Minden jel arra vall — mondotta —, hogy a négy nagyhatalom az ősz folyamán megállapodást érhet el” a nyu­gat-berlini kérdésben. A két német állam kapcso­latainak alakulását a kancel­lár a nyugat-berlini tárgyalá­sok eredményességétől tette függővé, hozzáfűzte ugyanak­kor, hogy a nyugat-berlini kérdésen túlmenően Bonn kész szerződéses megállapodá­sokat kötni az NDK-val egyéb kérdésekről is. 1971 nem múlhat el az arab—izraeli konfliktus rendezése nélkül Szailut besstUíe tsa AS'LU kongresszusán Anvar Szadat egyiptomi el­nök az ASZÚ országos kong­resszusán pénteken elmondott beszédében kegyelettel emlé­kezett Nasszer elnökre, fel­idézte a 19 évvel ezelőtti ese­ményeket és elmondta, hogy a szabad tisztek, akik a forradal­mat végrehajtották, 1951-ben választották Nasszert vezérük­ké. Beszédében különösen he­(Folytatás az 1. oldalról.) tott napvilágot az a jelentés, amely szerint pénteken dél­után a leszállásra kényszen- tett brit repülőgép két letar­tóztatott utasát, FA-Nur Ossz- man ezredest és Faruk Hama- dallah őrnagyot a líbiai ható­ságok repülőgépen útba indí­tották Khartúmba. Az újból hatalomra került Nimeri köz­ben telefoninterjút adott a kairói rádiónak, és elmondot­ta, hogy mintegy vés támadást intézett Husszein j jordániai király ellen. ,Husz- \ szein a palesztin ellenáll .s I hóhéra, drágán fog megfizetni ' bűneiért, bár Amerika áll mö­götte”. Az egyiptomi elnök az 1971-es évet döntőnek ne­vezte, hangsúlyozva, hogy ez az év nem múlhat el az arab—izraeli konfliktus sérülést szenvedett az ameri­kai diplomáciai misszió épüle­te előtt őrt álló ameriKa. ten­gerészgyalogos is. Ez után a jelentés után Khar tómmal megszakadt az összeköttetés. rendezése nélkül, bármi­lyen súlyos áldozatokba kerüljön is. „Nem vagyunk hajlandók to­vább tűrni egy olyan helyze­tet, amely sem háború sem béke, amely elviselhetetlen számunkra és hadseregünk számára”. Szadat üdvözölte Nixon azon kezdeményezését, hogy elláto­gat a Kínai Népköztársaság­ba, majd Nimeri szudáni el­nököt és a szudáni népet az FjAK teljes támogatásáról biz­tosította. Szadat elnök hangsúlyozta: Egyiptom még mindig tiszte­letben tartja a Biztonsági Ta­nács 1967 novemberi határo­zatát. Ismét megerősítette a Szue- zi-csatoma újra megnyitásával kapcsolatos kezdeményezést. KIÚJULTAK A HARCOK SZUDÁNBAN 30 katonája halt meg az előző napi harcokban, s a khartúmi kórházak tele vannak sebesültekkel. Újabb késő délutáni jelentés. Nimeri szárnysegéd jének in­formációjára hivatkozva, azt állította, hogy Attát és három tiszttársát még nem végezték ki. A szudáni helyzet altkor vált teljesen beláthatatlanná, amikor Khartúmból isrn^t héves harcokat jelentették. Eszerint ' '*'• 1 a fővárosban az elnöki pa­lota környékén újult fel a küzdelem. Tankokból tüzeltek a háztető­kön rejtőző lövészekre, s eköz­ben a brit nagykövetség épü­lete is megsérült. Könnyebb MOSZKVA. Az Oroszorszá­gi Föderáció Legfelsőbb Taná­csának elnöksége Gennagyij Voronovctt pénteken, más be­osztása miatt felmentette a föderáció miniszterelnökének teendői alól. Voronovot a Szovjetunió Népi Ellenőrzési Bizottsága elnökévé nevezték lesznek a magyar, szovjet, bolgár eszperantisták küldöt­tei is. A dél-vietnami Tay Ninh térségében a szabadságharco­sok sikeres tüzérségi támadást intéztek az amerikai állások ellen. Képünkön: amerikai katonák megerősítik az egyik szét­lőtt bunkert. 4 NIXON-MAO-KÉZSZORÍTÁS ELŐTT (3.) A „kínai üzlet” ezer igen-szavazatot kap A Kína-ügyek a Fulbright-bizotlság előtt ki. NEW YORK. Az amerikai katonai parancsnokság elej­tette a vádat John F. Frank­lin vezérőrnagy ügyében. Franklin tábornok, mint a dél-vietnami 173. amerikai lé- gideszant-dandár parancsnok­helyettese, leplezni próbálta azokat a háborús bűntette­ket, amelyeket katonái követ­tek el a polgári lakosság el­len. NORWICH. Dóczé Kálmán, hazánk londoni ideiglenes ügyvivője pénteken a kelet­angliai Norwich vármúzeu­mában ünnepélyesen megnyi­totta a Magyar Nemzeti Ga­léria huszadik századi rajz­gyűjteményének legszebb da­rabjaiból összeállított kiállí­tást. ADDIS ABEBA. Addis Abe- bában aláírták az 1971—72-es évekre szóló kulturális mun­katervet, amelynek alapján Magyarország ösztöndíjakat és továbbképzési lehetősége­ket nyújt Etiópiának, s a tu­dományos és művészeti csere különböző formáit biztosít­ja. LONDON. Az 56. eszperantó világkongresszust július 31-től augusztus 7-ig Londonban tartják. Eddig beérkezett ada­tok szerint a kongresszusra negyven országból több mint kétezer küldöttet várnak. Ott KISSINGER 1971 júliusi, ti­tokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban és a pekingi „Tiltott városban”, az­az a vezető kínai politikusok rezidenciájában, meg a genfi— varsói, közel száznegyven ta­lálkozón foglalkoztak komoly, alapos előkészítés után az 1972 májusa előttre időzített látoga­tással, az USA elnökének pe­kingi utazásával... Még 1966-ban — persze több éves gondos és titkos tárgya­lás után — megalakult az „amerikai—kínai kapcsolatok­kal foglalkozó országos bizott­ság”; tagjai között ismert po­litikai személyiségek és nagy­hatalmú üzletemberek voltak. A bizottság a legnagyobb ti­tokban dolgozott. adatokat gyűjtött, szakembereket hall­gatott meg és első nyilvános megemlítésére is csak 1966-ban került sor. Igaz, 1965 áprilisában — né­hány héttel a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztámadások meg­indulása után! — különleges esemény tanúi lehettek az Amerikai Kereskedelmi Ka­mara évi kongresszusára ki­küldött újságírók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy tömör javaslata, amely felszó­lította a kormányt: tanulmá­nyozza, milyen lépéseket le­hetne tenni abból a célból, hogy megnyíljanak a kapcso­latok csatornái az USA és a Kínai Népköztársaság között. A javaslat elhangzott és a je­len volt mintegy ezer üzletem­ber egyhangúlag megszavazta az indítványt. A nagy monopó­liumoknak a „kínai üzlet” iránti feszült érdeklődése nyílt kifejezést kapott. Hétszázötven milliónyi fogyasztót jelentő piac lehetősége politikai vál­tozást is érlelhet... MÉG EGY ÉV sem telt el és a szenátus külügyi bizottsága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirendre tűzte a kínai—amerikai politikai vi­szony kérdését. A vitában 11 szenátor szólalt fel, beszédeik­ben a washingtoni kínai poli­tika teljes felülvizsgálatáról, a kereskedelmi kapcsolatok nor-: malizálásáról, sőt a diplomá­ciai elismerésről, nagykövet­ségek cseréjéről, Kína ENSZ- tagságának kérdéséről is szó esett. A vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt nagyobb hatása Edward Ken­nedy (1966 májusi) kongresz- szusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata szená­tor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számára el­érkezett az idő a Kínára vo­natkozó politikai felülvizsgála­tára”. DE MAII ÉRLELŐDTEK a határozottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett meg­küzdeni azoknak, akik a Kí­na-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai poli­tikában 1949, a Kínai Népköz- társaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijáró-cso- port, úgynevezett „lobby” volt a „Tajvan-lobby”, a csaxtgkaj- sekista bábkormányt támogató üzletemberek és politikusok szövetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyfninisztérium megkér­dezte a vezető üzletembereket, minő vonalat javasolna]: a né­pi Kínával szemben. A tanács­kozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mond­ta: minden eszközt fel kell használni Peking ellen, és ma­ga mellé állított lényegében minden monopolista csoportot; megszervezték az „egymilliós bizottságot”, hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-el- lenes kiáltványra. Rockefeller és mások 300 000 dollárt fizet­tek az USA egyik legügyesebb reklám vállalatának, a Hamil­Husszein alkuja Ile.ikal, az A1 Ahram be­folyásos főszerkesztője szen­zációi keltő pénteki vezér­cikkében azt állítja, hó?} Husszein jordániai király I megegyezést kötött az izra- l eliekkel, s csak ezután szán­ta el magát a palesztinokkal való „gonosz és bestiális” lé- számolásra. A lap visszaidézte azokat a nyugati jelentéseket, me­lyek szerint Husszein titok­ban több izraeli .vezetővel találkozott. Ezzel kapcsolat­ban megjegyezte, hogy Egyiptom soha nem tekin­tette a jordániai összetűzése­ket a palesztinokra neheze­dő valóságos fenyegetésnek, csupán azt követően jutott erre a belátásra. amikor Husszein megalkudott az iz­raeliekkel. Az AI Ahram főszerkesz­tője ezután azt találgatja, mit foglalhatott magában az izraeli—jordániai alku. .Je­liét. hogy Hussze' végüli' elszánta magát arra. végle­gesen és mindenestül meg­szabadul a palesztin problé­mától. rsak hogy trónja biz­tonságban legyen a keleti parton”? Mert Izrael bizo­nyosan nem hajlandó meg­válni Jeruzsálemtől, s az is biztos, hogy azután, amit a palesztinokkal művelt, a je­lenleg megszállt nyugati part (Ciszjordánial nem veti magát alá a hasemita trón­nak. Jordániái zárják ki az Arab Ligából A Palesztin Felszabadítási Szervezet üzenete A Palesztin Felszabadítási i Szervezet Végrehajtó Bizottsá- j ga pénteken Damaszkuszban j közzétette annak az üzenetnek a szövegét, amelyet a PFSZ minden arab államfőhöz — de­legációk útján — eljuttatott, illetve eljuttat. Az üzenet megállapítja, hogy „a jordániai rendszer akadály | a fegyveres harc és a forrada­lom útjában”. A Jordán folyó két partján nemzeti demokra­tikus rendszert kell létrehoz­ni — hangoztatja. A PFSZ követelése az. hogy minden arab állam szakítsa meg kapcsolatait a hasemita királysággal és zárja ki azt az Arab Ligából. Követelés to­vábbá, hogy az arab államok nyilvánítsák ki: a palesztin nép egyetlen törvényes képvi­selője a palesztin forradalom, a PFSZ VB és a Palesztin I Nemzeti Tanács. • Kahane rabbi büntetése Meir Kahane rabbit, a hír­hedt Zsidó Védelmi Liga ve­zetőjét egy amerikai szövetsé­gi bíróság bűnösnek találta robbanóanyagok előállítására szőtt összeesküvésben és ezért 5 évi felfüggesztett börtönbün­tetésre és 5 ezer .dollár pénz- bírságraiítSte, A a bíró: sági tárg^atásón, béi'snierte bü- nösségét. Kahanéval együtt a Zsidó Roger Lockhart, az angliai Ledbu­ry lakosa, autóbu­szon utazott, keb­lén melengetve szelíd tengerima­lacát, Az állatka azonban valamitől megvadult, és megharapta gaz­dája kezét. Lock­hart úgy állt bosz- szút, hogy a többi Védelmi Liga két tagját is el­ítélték, egyiküket 3 év felfüg­gesztett szabadságvesztéssel és 2500 dolláros pénzbüntetéssel sújtották, a másik 500 dolláros pénzbüntetést kapott A Zsidó Védelmi Liga tagjai számos provokációt követtek el „aí pg^’ésüit-.Allénkban mű­ködő szovjet infé&nények és azok személyzete ellen. re szorult. A bíró­ság csütörtökön állatokkal szerrl- beni kegyetlensé­gért és nyilvános botrányokozásért 30 fontsterling pénzbüntetésre és 10 fontsterling perköltség megfi­zetésére kötelezte Lockhartot. A kedvenc utas elszörnyedé- sére, leharapta a tengerimalac fe­jét, aztán kidobta az ablakon, ami megmaradt az ál­latból. Több nő el­ájult az autóbu­szon és elsősegély­ton Wright Organisationnak. hogy dolgozza ki Tajvan tá­mogatásának amerikai ízű rekiámtervét. A ..Tajvan-lob­by” vezetői között volt min­denekelőtt a hidegháborús külügyminiszter, John Faster Dulles, de odatartozott a hír­hedt ..boszorkányüldöző” Jo­seph McCarthy szenátor is. A „TAJVAN-LOBBY” poli­tikusait a már említett Ken- nan-cikk rázta fel. Kennan vi­lágos felhívása, hogy a szovjet —kínai ellentétet amerikai célra kell felhasználni, egyre több támogatóra talált. Sőt, a támogatásnak egy dollárban is kifejezhető formája is meg­jelent. 1967 nyarán a Rocke- feller-alapítvány (pedig Rocke­fellerek a „Tajvan-lobby” ala­pítód voltak!) a Ford-alapít- vánnyal együtt egy 370 000 dolláros csekket küldött a már említett amerikai—kínai kap­csolatokkal foglalkozó orszá­gos bizottság munkájának tá­mogatására ... Megindult az álcázás műve­lete is. Egy szovjet újságíró, Georgij Ratyiani. Washington­ban járva, igyekezett beszél­getései során tájékozódni az amerikai—kínai kapcsolatok kérdéséről, különös tekintettel a varsói nagyköveti tárgyalá­sokról szóló, rejtelmes utalá­sokkal teli, feltűnően optimis­ta célozgatásokra. Amikor ha­zatért, a Pravdában beszámolt az amerikai politikusokkal folytatott beszélgetéseiről. „Valamennyien szinte ugyan­azokkal a szavakkal ismétel­gették: ne gondolja, hogy mi valamilyen formában is fel akarjuk használni saját érde­künkben az önök ellentétét Kínával. Ezt a fordulatot unos-untalan, de állandóan is­mételgették” — írta Ratyiani. Persze, aki csak valameny- nyire is ismerős a propagan­daanalízis tudományában, az jól tudja, hogy az efféle gya­kori ismételgetés sohasem vé­letlen; a megismételt tagadás mögött rejtett szándék lapul. Itt meg kell állnunk egy pil­lanatra. A szocialista politika minden lehetséges alkalom­mal, teljes őszinteséggel, és éppen a lenini tanításokhoz való hűség jegyében fejti ki, hogy küzd a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének megvalósításáért. Ebből a szempontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony nor­malizálása, sőt. adott esetben még az a nem mindennapi lát­vány is, hogy Richard M. Ni­xon Mao Ce-tung oldalán je­lenik meg izgatott film-, fotó- és tv-riporterek léneséi előtt. Ám azt aligfya felejthetjük el, hogy Pekingben a SALT-fár- gyalásoktól kezdve az atomso- rompó-egyezménvig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával átkozódva emle­gettek valamiféle, sohasem lé­tezett, „nagyhatalmi cinkossá­got” — és most ezek a teg­napi átkozódók küldenek ud­varias meghívást a Fehér Ház jelenlegi urának ... Gárdos Miklós (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents