Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

rest HECVEI kÁCMod 1971. JÜLIÜS 23., PÉNTEK MA ÉTI-kiállitás és konferencia Szentendrén A „Szentendrei nyár” prog­ramjának egyik érdekes ese­ménye lesz a mai: az Építés- tudományi Intézet megnyitja kiállítását, és előadássorozatot tart. Dr. Sebestyén Gyula, az ÉTI igazgatója vázolja a kor­szerű betonszerkezetek alkal­mazásának lehetőségeit, szó lesz a könnyűszerkezetek fel- használásáról. Az előadások után az intézet munkájáról szóló kisfilmeket vetítenek, majd a vendégek megtekintik az ÉTI szentendrei kísérleti telepét. Vöröskeresztes-olimpikonok Verseny után táborélet A MEGYE CSAPATÁVAL FOTON Forgatás T arizsa-telepen A cigányéletet, cigánygon­dokat bemutató film forgatá­sát kezdte meg Gyöngyössy lw*e rendező a Súly község határában levő Tarizsa nevű cigánytelepen. A „Meztelen vagy” című játékfilm egyik epizódszerepére a nemrégiben felfedezett salgótarjáni naív festőt, Balázs Jánost kérték fel, aki 15 képe társaságában utazott a Tairizsa-telepre. Az új játékfilm forgatását, amely előreláthatóan egy hónapot vesz igénybe, megkezdték. Keviczky Hajnalka, Kévéi Margit, Schmidt Magda, Zwa- ra Ildikó és Lerner Mária, a ráckevei gimnázium tanulói, képviselik Pest megyét a nemzetközi . vöröskeresztes- olimpia budapesti versenyén, és természetesen ők is az olimpikonok szálláshelyén, a fóti táborban laknak. Színek, nyelvek Hajnalka csa­Keviczky patvezető: — Minden csapat négy fő­ből és egy vezetőből áll. A külföldiek általában két fiút és két lányt hoztak. A tábor­ban úgy helyezték el a gyere­keket, hogy mindenki szót értsen szobatársaival. Négy kötelező nyelv van: angol, né­met, orosz, francia — ezek valamelyikét mindenki be­széli a résztvevők közül. — Megértitek egymást? — Természetesen — vála­szol Schmidt Magdi, .-ki ősz­szel már negyedikes gimna­zista lesz. — A névtáblákon — mutatja —, ezek a kis szí­nes kockák jelzik, hogy ki mi­lyen nyelvet beszél: a piros oroszt, a kék franciát, a zöld OLASZ FILM Vizsgalat egy minden gyanú lelett álló polgár ügyében HA AZT ÁLLÍTJUK, hogy nincs ember, aki „minden gyanú felett állna”, nehezen lennénk cáfolhatók. Tételün­ket évszázadok óta elfogad­ták. Tehát mindenki gyanús, aki éL Az emberiség történe­tében milliárd és milliárd példa igazolhatta ezt, ame­lyeken okulva ma már annyi­ra bizalmatlanok vagyunk egymással szemben — nem hiszünk a saját szemünknek, fülünknek, orrunknak —, nem arra figyelünk, hogy mit mond a társunk, hanem ar­ra, hogy mit nem. Legszíve­sebben agyába is beszerel­nénk egy olyan készüléket, amely „tudósításokat” külde­ne onnan. Tehát mindenki gyanús, az is, aki megállapít­ja rólunk, hogy gyanúsak va­gyunk. Arról mások állapít­ják meg, hogy gyanús. Amar­ról megint mások, és így to­vább a végtelenségig A vég­telen előtt azonban „eggyel” kell lenni valakinek, aki nem gyanús, ezért bizonyíthatja be mindenki másról, hogy az. MILYEN A NEM GYANÚS EMBER? A Vizsgálat egy minden gyanú felett álló pol­gár ügyében című kitűnő olasz film — az 1970-es Can- nes-i fesztiválon a kritikusok díját nyerte — választ ad erre: a nem gyanús az, aki gyilkos, de nem hiszik el né­ki. Elio Petri és Ugo Pirró forgatókönyvének alapötlete olyan pofonegyszerű, hogy bárki kitalálhatta volna, hi­szen szemünk láttára szalad­gálnak v lőjogokat élvező, „védett” emberek, akikhez még a gyanú árnyéka sem férkőzhet. Elio Petri rende­ző nem gyanús embere a mindennapok nem gyanús emberénél sokkal több. Jel­kép. A hatalom jelképe. A rendező abból indul ki, hogy a hatalom minden gyanú fe­lett áll. A hatalmat, a hata­lom szervezetei valósítják meg tehát e szervezetek sem gyanúsíthatok. A szerveze­tekben dolgozó emberek ép­pen ezért r.em gyanúsak, mert, ha azok lennének, gya­nús lenne a hatalom. S jaj annak a hatalomnak, amely egyszer gyanússá válik. A nem gyanús ember tehát a hatalom szervezeteiben dol­gozik. Rendelkezésére áll­tak eszközök, amelyek révén eggyé válhat a hatalommal: n politika — ő valósítja meg és irányítja —, az ideológia —, ő dolgozza ki és veri az emberek fejébe —, az erő­szak —, ő alkalmazza —, a kapcsolatok — ugyanolyan emberekkel, mint ő —, a pénz, amely korlátlanul rendel­kezésére áll az előbbi célok érdekében. A nem gyanús em­ber lehet barátságtalan, rossz indulatú, önző, karrierista, élvhajhasz, alkoholista, bot­rányhős, csaló, sikkasztó, idegibajos, gyilkos. Személyi­sége másodrangú, sőt tized- rangú, ha egyszer már nem gyanússá vált. Jellemvonásai csak akkor lesznek elsődlege­sek, ha gyanússá váük. MIT KELL AHHOZ CSI­NÁLNI A a nem gyanús em­bernek, hogy gyanússá vál­jon? Mondjuk kövessen el gyilkosságot — gondolhatná valaki. Elio Petri is így gon­dolta, s teljesen igazat kellett adnunk neki, amikor kiderí­tette, hogy ez nem elég Elio Petri olyan nem gya­nús ember természetrajzát ábrázolta, aki teljes tudatá­ban van kiválasztottságának, de, hogy egészen biztos le­gyen a dolgában, próbát tesz: gyilkol. Kíváncsi a hatásra. Ehhez ki kell, hogy derüljön a gyilkosság. Könnyűszerrel megtehetné emberünk, hogy ne derüljön ki. Eddig minden hasonló témájú művészeti alkotás azt mutatta meg: ho­gyan tussoljon el valamilyen visszaélést a hatalom embere. Mivel eltussolta, nem is lett semmi baja. Elio Petri to­vábbmegy: a nem gyanús em­bere bevallja cselekedetét, azért, hogy megtudja, vajon baja lesz-e belőle. Jól gondol­ja, hogy nem lesz, de teljes bizonyosságot akar. Megnyu­godhat Emberünknek tehát azért nem lett semmi baja, mert: minden gyanú felett áll. A FŐSZEREPLŐ Gian Ma­ria Volonte— Oannes-ban a legjobb férfialakítás ' díját kapta —, a filmművészet új karakteregyénisége, félelme­tesen azonosult alakjával, s olyan egyéni jegyekkel ruház­ta fel a rendőrcsoport-főnök figuráját, hogy nemcsak a rendező gondolatait tolmá­csolta, hanem saját maga is elmondta véleményét szere­péről. Partnere, Florinda Bolkan döbbenetes természe­tességével és rögtönzése kész­ségével tűnt ki. Elio Petri kápráztatóan kényelmetlen filmet készített. Nem csodálkoznánk, ha ez­után rendkívül gyanús szemé­lyiségként tartanák számon Olaszországban. Berkovits György németet, a szürke pedig an­golt jelent. — Esténként, ha átmegyünk egymás szobáiba — mondja Zwar a Ildikó —, táncolunk, énekelünk, nagyszerűen ért­jük egymást. Első este a spa­nyolokat láttuk vendégül; nemzeti viseletbe öltöztek és bemutatták jellegzetes táncu­kat. A kezdeti tartózkodás rég feloldódott. Egymás szavába vágva magyarázzák, milyen kellemes két hetet töltenek a táborban, mennyire gazdag, változatos a program. Ha úgy tetszik, > minden este táncol­hatnak. Lesz városnézőséta Budapesten, elmennek Bala- tonszántódra, Tihanyba, meg­ismerkednek a zánkai úttörő- várossal. Kirándulnak Pécs­re, Harkányfürdőre, Duna­újvárosiba. Teljesített feltételek Mi volt a feltétele annak, hogy részt vehessenek a tá­borozásban? Erre a csapat- vezető válaszol. — Az elsősegélynyújtó-ver­senyben csapatunk bekerült az országos döntőbe, és itt másodikok lettünk. Október­től áprilisig elvégeztünk egy tanfolyamot, aztán háziver­senyt rendeztünk. A legjob­bakat neveztük a járási, majd a megyei döntőbe. — Izgultatok? — Csak azon — mondja Kévéi Margit, az egyetlen, aki nem osztálytársa a töb­bieknek, mert még csak most lesz harmadikos —, hogy in­kább ötödikek legyünk, mint negyedikek, eggyel lemaradni nagyon bosszantó. Ügy hal­lottuk tudniillik, hogy az olimpián csak az első három csapat vesz részt Nem véletlen, hogy a rác­keveiek idáig jutottak. , A gimnáziumban jól dolgozik a vöröskeresztes szervezet A kilencven „aktívát” Keviczky Hajnalka titkár irányítja. Most is büszkén mondja, hogy a diákok között az országiban elsőnek kezdték el az öregek gondozását. Most már Lerner Mária is megszólal, aki eddig inkább megfigyelő volt: — Minden­ki megnézte a környezetében, hogy ki az az idős ember, aki­nek segítségre van szüksége. Hetenként, naponként — ez a gondozottól függ — megláto­gatjuk, vásárolunk, ebédet viszünk, takarítunk vagy csak beszélgetünk. Mire készülnek? Azon gondolkodom, hogy vajon az elsősegélynyújtás ismerete közelebb hozza-e a gyerekeket az egészségügyi pályához. Gyons közvélemény- kutatás: Hajnalka orvosnak készül, Margitot a biológia érdekli, Mária védőnő lesz, a másik kettőt pedig a tanári pálya vonzza. A pályaválasztás izgalmai csak jövőre aktuálisak, távo­li gondok. Nem is időzünk a témával, mert itt az ebéd ide­je. Soós Ibolya Új nevelési program az óvodákban A dokumentum fokozatosan lép érvénybe Megjelent a művelődésügyi miniszter utasítása, amely az óvodák számára készült új ne­velési program bevezetéséről intézkedik, s amely szeptem­ber 1-től korcsoportonként és óvo­datípusonként fokozatosan lép érvénybe. Bartók-szem inúrium A kijelölt óvodák a program bevezetésének időszakában bá­zisintézményként működnek. Körzeti (városi, járási) rend­szerben, s biztosítják a körzet óvónőinek a szükséges tovább­képzést, a tapasztalatgyűjtés lehetőségét. Az új óvodai nevelési prog­ram célja, hogy már az óvo­dában maximálisan kifejlesz- szék a gyerekek aktivitását, önállóságát. Ennek érdekében a foglalkozások középpontjá­ba az eddigieknél sokkal in­kább a kicsinyek tevékenysé­gét, érdeklődésének fejleszté­sét állítják. Mindez elsősorban az iskolára előkészítést szolgálja. Az óvónők szabadabb kezet kapnak a nevelési feladatok megoldásához, s így módjuk nyílik arra is, hogy fokozot­tabban figyelembe vegyék a gyerekek egyéni és életkori sajátosságait. Az első nap eseménye Sándor György professzor, az Egyesült Államokban élő zon goraművész előadása volt Bar­tók zenéjérőL i „Szerencsés utat“ Lengni—magyar koprodukciós amatőr film Másfél éve alakult meg a gödöllői Agrártudományi Egyetem amatőrfilmklubja. Első nyilvános szereplésük al­kalmával, a Miskolcon meg­rendezett ez évi országos egyetemi és főiskolai ama­tőr filmek fesztiválján és Győrben, a országos vidéki amatőr film szemlén, díjakat nyertek. Jó munkájuk elismerése­képpen a Magyar Amatőr Film Szövetség rájuk bízta az első lengyel—magyar koproduk­ciós amatőr film készítését. A lengyel partner — az ottani szövetség megbízásából — a varsói Ochota Amatőr Film Klub. A magyar gárda július 3-án szállt vonatra. Vezetője Bállá Gábor Tamás, aki egyben a film írója és rendezője is. Tagjai: Déri Éva, Hadlaczky Gyula, Nagy Péter és Boros József egyetemi hallgatók. A film operatőrje Mieczy- slaw Cybulski, míg a főszere­peket Halina Drozdz varsói diáklány és Szabó László egyetemi hallgató játssza. Az egyhetes kinntartózko- dás alatt forgatták a lengyel jeleneteket, míg itthon, július 18-tól folytatták a munkát. A vágást, hangosítást a gyulai amatőrfilmes alkotótáborban fejezik be. A felmerülő költségek egy részét a lengyelek, másik ré­szét pedig az agráregyetem kulturális, valamint KISZ- bizottsága fedezi. k. m. A TRAGÉDIA FINNÜL ÚJ FORDÍTÁSBAN Több mint 27 év után újabb finn fordítás készült Madách Imre főművéből, Az ember tragédiájából. Finn nyelvre elsőként 1943-ban Toivo Lyy ismert költő fordította a Tra­gédiát, s most Anna Maija Raittiia, fiatal költőnő vállal­kozik erre a munkára. Raittiia nem ismeretlen a magyar kö­zönség előtt, hiszen nemrégi­ben jelent meg „Kutak hazá­ja” címmel az az antológia, amelyet mai magyar költők verseiből fordított, s amelyért Finn Állami Díjat kapott. Az új finn fordításban megjelenő Tragédia illusztrálására Farkas András balassagyarmati festő­művészt kérték fel. A víziók tárlata A budapesti Körszálló ga­lériáján a napokban nyílt meg a pomázi Munkaterápiás In­tézet képzőművészeinek ki­állítása. Nem ez az első ilyen jellegű bemutató az intézet történe­tében. Igaz, eleinte sokan idegenkedve fogadták a gon­dolatot, hogy idegileg károsult emberek alkotásait a nagykö­zönség elé tárják. Pedig már a múlt század végén kezdték gyűjteni az elmebetegek ké­peit, rajzait és szobrait. Ma már minden nagyobb intézet őriz ilyen alkotásokat. Ezek közül is a skizofrén alkotások kerültek az érdeklődés hom­lokterébe, bizarrságuk, válto­zatosságuk, a betegséggel vaió összefüggéseik miatt. Sokan, így a pomázi intézet orvosai is, azt az álláspontot vallják, hogy a skizofrénia, a tudathasadás elősegítheti aiz alkotást, ha tehetség van a személyiségben. A betegség előzőleg rejtett tehetséget hoz­hat felszínre. Gyógyszerész művészek A pesti tudományegyetem elődje, a nagyszombati egye­tem kereken kétszáz évvel ez­előtt, 1771-ben adott először gyógyszerészi diplomát. Addig Magyarországon egyetemen gyógyszerészképzés nem volt, csak külföldi egyetemen sze­rezhettek diplomát a gyógysze­részek. Az első két gyógysze­rész, aki a nagyszombati egye­temen diplomát kapott, Novák József és Plenck Jakab volt. Kezdetben egyéves volt az egyetemein a gyógyszerészkép­zés, majd 1852-től 1940-ig két év volt, azóta pedig négy esz­tendő a tanulmányi idő — mint Halmai János gyógysze­résztörténésznek az Orvostör­téneti Közlemények ez évi, legutóbbi kötetében olvashat­juk. A pesti tudományegyete­men számos olyan gyógysze­részt képeztek ki, akik a tudo­mány, sőt a művészetek terén világhírnevet szereztek, többen akadémikusok és egyetelmi ta­nárok lettek. Hosszú lenne fel­sorolni azoknak a nevét, akik egyetemi tanulmányaik befeje­zése után szakmájukban euró­pai hírnévre tettek szert — mint például dr. Winkler La­jos, dr. Matolcsy Miklós, dr. Weszelszky Gyula, Kazay End­re, dr. Augusztin Béla, dr. Schulek Elemér, Kábái János stb. — és különösen nagy ér­demeket szereztek abban, hogy a magyar gyógyszerészipar ma világhírű. Az érdekes jubileum alkalmából most inkább csak néhány olyan nevet említünk meg, a pesti tudományegyete­men végzett gyógyszerészek közül, akik más pályán, mint művészek, írók váltak híressé. Ma már kevesen tudják, hogy Rippl Rónai József (1861 —1927), akinek éppen ez idő szerint van nagy emlékkiállí­tása szülővárosában, Kaposvá­rott, a kiváló impresszionista festőművész eredetileg gyógy­szerésznek készült és a pesti tudományegyetemen végzett a gyógyszerészek között. Az már sokkal inkább köztudott, hogy Csontváry Kosztka Tivadar (1853—1919) világhírű festő­művészünk ugyancsak gyógy­szerész volt. Pesti egyetemi évei alatt behatóan foglalko­zott vegytannal, ásvány- és földtannal. 1875-ben szerezte meg gyógyszerészi oklevelét. A szegedi árvízkatasztrófa ide­jében a mentési munkák során megbetegedett, ezért a Magas- Tátrában keresett gyógyulást, gyógyszerész lett Iglón. A „ki­nyilatkoztatásra” hallgatva — „Te leszel a világ legnagyobb napút (plein aire) festője, na­gyobb Raffaelnél”, Iglón pá­lyát változtatott, és megkezdte felkészülését a festői pályára, amely életében csak gúnyt és nyomort, halála után pedig megdicsőülést szerzett neki. Az írók közül Tömörkény István (1866—1932) szerzett a pesti tudományegyetemen gyógysze­részoklevelet, mielőtt minit fő­leg a Szeged környéki parasz­tok életével foglalkozó realista író, országosan ismert lett. Ugyancsak gyógyszerész volt Donászy Ferenc (1865—1932) ifjúsági írónk is. Az alkotások képzőművésze­ti értéke nem hanyagolható el, de ez csak a dolgok egyik oldala. A másik, a gyógyító folyamatban betöltött szere­pük még lényegesebb. Az al­kotásoknak diagnosztikus je­lentőségük van, azaz segítenek a betegség jellegének felisme­résében. A betegség prognózi­sát, jövőjét illetően is gyak­ran sokat mondanak az or­vosnak a művek. Sokan ked­vező jelnek tekintik realiszti­kus jellegüket. Az orvos— beteg viszonyban is sokszor nagy jelentőségűek: ha a be­teg átadja őket, az a kapcso­latlétesítés kezdetét, máskor pedig elmélyítését jelenti. A művészi tevékenység jó ha­tása a betegekre ma már ál­talánosan elismert. A gyógyí­tás során sok intézetben, így a pomáziban is nagy szerepet játszik. Eleinte a betegek egymástól elszigetelten kezd­tek alkotni: néhányan azért, hogy ne veszítsék el minden kapcsolatukat a külvilággal, mások a művészi elhivatottság valamilyen téves eszméje foly­tán, sokan a tétlenségtől kí­vántak ily módon megszaba­dulni, vagy mert már előző­leg is ilyen tevékenységet foly­tattak. Az egyes betegek kép­zőművészeti munkálkodását fokozatosan hangolták össze, ma már valóságos művész­telep alakult ki. A foglalko­zásokat művészeti vezető irá­nyítja, jól felszerelt műterem áll az alkotók rendelkezésére, akik gyakran szerveznek cso­portos kirándulásokat egy-egy kiállítás megtekintésére. Te­vékenységük az emberek közti kapcsolatok helyreállítását se­gíti elő, megköveteli a figye­lem koncentrációját és a mun­ka rendszerességét. A megnyitón megjelent né­pes közönség és a kiállított műtárgyak iránt — sokszor borsos áruk ellenére — meg­nyilvánuló fokozott vásáriad kedv azt bizonyítja, hogy e kiállításoknak, mint képzőmű­vészeti tárlatoknak is értékük, jelentőségük, jövőjük van. Hirschler András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents