Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

? "v/f/HdP 1971. .TÉT-TUS 23., PÉNTEK Az indokínai tűzszünet kérdése a párizsi Vietnam-értekezleten Békét és sikerek Vni{lc»üii k: a szíriai tv ül ii ijTmiiiisztcr Péter János külügyminiszter meghívására Abdul-Halim Khaddam, a Szíriái Arab Köz­társaság minszterelnök-helyet- tese, külügyminiszter, pénte­ken hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezik. ★ Negyed százada annak, hogy gyözeíemmel fejeződött oe a szíriai nép függetlenségi har­ca, s az utolso francia gyar­mati csapatok is elhagytak az ország területét. Azóta Szíria történelmi jelentőségű utat tett meg: nagy fejlődést ért el gaz­dasági, politikai és társadalmi téren, s egyértelműen a hala­dás mellett kötelezte el magát. Hazánk és Szíria között a gaz­dasági kapcsolatokat fizetési, hosszú lejáratú kereskedelmi, hitel- és műszaki-tudományos együttműködési megállapodá­sok foglalják keretbe, amelyek biztosítják az együttműködés tervszerű növekedését. A ma­gyar export 1960. óta meghá­romszorozódott, a kereskedel­mi összforgalmúnk eléri a 143 millió devizaforintot. Hagyo­mányossá vált részvételünk a üamaszkuszban évente meg­rendezésre kerülő nemzetközi vásáron, és Szíria is esztendő­ről esztendőre bemutatkozik a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron. CSÁK RÖVIDEN KAIRÖ. Szadat elnök ren­deleté értelmében rendkívüli forradalmi bíróság ítélkezik az államellenes összeesküvés­sel vádolt egyiptomi politiku­sok perében. Huszonkét vád­lottat állítanak bíróság elé, közöttük Ali Szabri volt alel- nököt, Mohammed Favzi volt hadügyminisztert, Abu El- Nurt, az Arab Szocialista Unió volt főtitkárát. MOSZKVA. Alekszej Koszi- gin szovjet miniszterelnök csü­törtökön üzenetben üdvözölte a július 20-án Moszkvában megnyílt első nemzetközi geo­kémiai kongresszus résztve­vőit. Kolerás mcghetegdésck Spanyolországban A spanyol egészségügyi mi­nisztérium csütörtökön dél­után hivatalosan tájékoztatta az Egészségügyi Világszerve­zetet arról, hogy Zaragoza kö­zelében hét kolerás megbete­gedés fordult elő. A koleraese­tek mezőgazdasági területen fordultak elő, távol a nagy turistautaktól. Ella Fitzgerald — műtét előtt Ella Fitzgerald, a világhírű jazzénekes kénytelen volt ab­bahagyni nizzai koncertjét, mert előadás 'alatt súlyos szemsérülés érte. A neves énekesnőn egynapi pihenés után Párizsban műtétet haj­tanak végre. Képünkön: Ella Fitzgerald, a párizsi klinika előtt. - • • ‘ A párizsi Vietnam-értekez­let csütörtökön megtartott 122. ülésén Nguyen Thi Binh asz- szony, a DIFK külügyminisz­tere rámutatott, az amerikai kormány úgy tesz, mintha nem értené a hét pontban foglalt javaslatokat, és kérdéseket tesz fel, hogy ne kelljen konk­rét választ adnia. Ami a hétpontos javaslat el­ső pontját illeti, magától értetődik, hogy a kivonás módozatáról és a foglyok szabadon bocsátá­sáról a feleknek meg kell állapodniuk, de egy ilyen megállapodás nem nehéz, és gyorsan kidolgozható. Mihelyt ez a megállapodás létrejött, azonnal elrendelhető Bejrútba érkező hírek sze­rint Észak-Jordániában és a Jordán folyó völgyében ! to­vábbra is csatározások foly­nak a királyi hadsereg és ki­sebb gariMaesoportok között. A libanoni fővárosban kiadott palesztin közlemények szerint a gerillák a dzserasi er­dőségekben több katonai posztot támadtak meg, és A KÍNAI—AMERIKAI tit­kos tárgyalásokról vallomást tevő harmadik tanú Kenneth Young veterán amerikai dip­lomata, aki a Foreign Affairs 1966 októberi számában meg­írta: a követség! találkozók Varsóban egyáltalán nem af­féle rutinmegbeszélések, hi­szen a hivatalos tanácskozás­nak szünetei is vannak —egy szendvics vagy egy pohár ital kell a fáradt partnereknek — és néha éppen a szünetek a legtermékenyebbek. „Az el­nöknek megbízható „kapcsoló- táblája” van, amelyen keresz­tül bánmikor beszélhet a pe­kingi politikai bizottsággal Vietnamról, a nukleáris lesze­relésről, a kapcsolatok meg­javításáról — bármely pilla­natban kívánságuk szerint használhatják ezt az érintke­zési formát.” 1966 volt a dátum, s ha most hirtelen öt esztendőt vissza kell lépnünk a Peking —Washington kapcsolatok történetében, ez azért van, mert a tizenhatesztendős tár­gyalásban néha egy javaslatra adott felelet esetleg még egy évtizedig is eltart... 1961-et írtunk. Akkor még Csen Ji marsall volt Kína külügymi­nisztere, senki sem sejtette, hogy a Mao legrégibb fegy­a tűzszünet — jelentette ki Binh asszony. Xuan Thuy államminiszter, a VDK küldöttségvezetője hangsúlyozta, hogy a hétpontos javaslat meg­nyitja az Egyesült Álla­mok előtt az utat, amelyet követve biztonságosan és tisztességgel kerülhet ki a vietnami háborúból. David Bruce amerikai nagy­követ ez alkalommal sem vá­laszolt a DIFK külügyminisz­terének két héttel ezelőtt fel­tett kérdéseire, viszont újra követelte, hogy a kérdések ér­demi rendezése előtt rendelje­nek él általános — vagyis Laoszra és Kambodzsára is kiterjedő — tűzszünetet súlyos veszteségeket okoz­tak az ellenségnek. A Jordán völgyének középső részén pedig — úgv hírlik — Abu Ali Aj ad vezetésével egy további gerillacsoport tart ki. Algéria, amely elkötelezte magát a palesztin mozgalom mellett, e pillanatban sem a csúcsértekezletet, sem az Arab Liga ülését nem látszik pár­tolni. vertársai közé számító kato­nát elsodorják a „kulturális forradalom” viharai. Csen Ji 1961-ben fogadta a Reuter an­gol hírszolgálati iroda igazga­tóját, Walter A. Cole-t. In­terjút adott neki, és a beszél­getésnek volt egy olyan rész­lete, amely igazolja Kenneth Young későbbi megállapítását az állandó magasszintű érint­kezés lehetőségéről. Csen Ji ugyanis — kínai—amerikai csúcstalálkozót javasolt, igaz, azzal a feltétellel, hogy Wa­shington kezdeményezzen... „KÍNA SZÍVESEN folytatna tárgyalásokat az Egyesült Ál­lamokkal külügyminiszteri szinten, mivel ezt a két or­szág közötti feszültség enyhí­tése felé vezető lépésnek tart­ja. Varsóban már folytatunk ilyen tárgyalásokat nagyköve­ti szinten ... Ami a csúcskon­ferencia lehetőségét illeti, er­ről nem konzultáltam kor­mányommal és csak szemé­lyes nézetemet mondhatom el. Kína úgy véli, hogy az új kezdeményezésnek minden­képpen az Egyesült Államok­tól kell kiindulnia, mivel mi már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett” — mondta az angol újságírónak Csen Ji. Most ne elemezgessük, hogy vajon elképzelhető-e, hogy a Iraki vezetőkkel felrobbant a Szudánba tartó repülőgép Bagdadban hivatalosan be­jelentették, hogy a repülőgép, amely a Szudánba tartó hiva­talos iraki delegációt vitte a fedélzetén. csütörtökön a szaud-arábiai Dzsidda köze­lében a levegőben felrobbant. Utasai kivétel nélkül elpusz­tultak. A repülőgépen tartózkodott Mohamed Szülejman, a Baath- párt arabközi parancsnoksá­gának tagja, Szalah Szaleh, a Baath regionális parancsnok­sága katonai irodájának tag­ja, Hammudi el-lzzaui, a kül­ügyminisztérium főtisztviselő­je, valamint több Ba^+^-närtä tisztviselő. WASHINGTON Rehabilitáltak két amerikai Kína-szakértőt Nixon elnök tervezett pe­kingi látogatása nyomán re­habilitáltak két volt külügy- minisztériumi Kína-szakértőt, akit a McCartiiy-korszakban elemzéseik állítólagos elfo­gultsága miatt bocsátottak el a munkatársak kötelékéből. John Patton Davies és John Stewart Service egy harvardi professzorral egvütt szerdán részt vett a külügyi bizottság négyórás, zárt Kína-ülésén. A bizottság elnöke, William Fulbright, az ülés után kije­lentette, hogyr a mostani ese­mények igazolják azokat a je­lentéseket, amelyeket ez a két szakértő még 1944—45-ben al­kotott. A szakértők közölték a bi­zottsággal, ho?v ebben az idő­ben Csou En-laj, aki most a Kínai Államtanács elnöke és Mao Ce-tung pártelnök fel­ajánlotta: / v/ashingtonba uta­zik és amerikai segítséget, tá­mogatást fogad el a háború utáni újjáépítéshez. Ezt az ajánlatot továbbították a kül­ügyminisztériumba, de — ál­lítólag — soha nem küldték onnan tovább Truman elnök­höz. Kínai Népköztársaság külügy­minisztere, akkor még a leg­magasabb, szűk körű kínai ve­zetés legbensöbb körének tag­ja „kormányával való kon­zultáció nélkül” ajánlja egy tőkés hírszolgálati iroda ve­zetőjének, hogy az tegyen kpzzé egy egészen félreérthe­tetlen. éppen csak a kezdemé­nyezést a másik féltől váró csúcs találkozó-javaslatot. A lényeg: 1961-ben Kína már kész volt a legmagasabb szin­tű találkozóra az Egyesült Ál­lamokkal. AZ ALAP erre az volt: Var­sóban kiderült, hogy lehet na­gyon fontos kérdésekben konkrét eredményeket is el­érni. Ha a világsajtó elmúlt években megjelent Kína-cik- keit végigböngésszük, jó né­hány, a titokban tartott tárgy­sorozatú varsói megbeszélése­ken született megállapodást jegyezhetünk egymás mellé. Nem sokkal a varsói nagykö­veti tanácskozások megkezdé­se után egyszerre csak elcsen­desedett a Tajvan és a part­menti szigetek (Kimoj és Ma- cu) körül kialakult, fenyege­tően heves válság. Egy szán­dékos indiszkréció (egy követ- ségi tisztviselő „elszólása”) a világ tudomására hozta: a Myslinieczki-palotában meg­Az 1952-es egyiptomi for­radalom évfordulóját az EAK népe a közel-keleti konflik­tus rend edzésének reményé­ben és ugyanakkor a harcra való felkészülés jég:,-ében ün­nepli. Az ország jelentős te­rületeit, a Sínai-félszigetet, még megszállva tartja az iz­raeli agresszor, a Szuezi-csa- tomát, amely oly fontos sze­repet játszik az egyiptomi nemzetgazdaságban, még min­dig zárva tartják. Súlyos csapás érte az ag­resszió sorén Egyiptomot, és általában az arab nemzeti felszabadító mozgalmat, de bármilyen konokul is töre­kedett rá Izrael, aíz agresszió fő célját nem érte el: nem sikerült megdöntenie sem a kairói, sem a damaszkuszi haladó rendszert. Sőt, ma már elmondhatjuk: Egyiptom helytállt a gazdasági és poli­tikai nyomással szemben, volt ereje arra is, hogy a szo­cialista országok segítségé­vel újra fölszerelje hadsere­gét. A kairói hadügyminisz­ter méltán mondhatta leg­utóbb: a „hatnapos” háború nem ismétlődhet meg. Amikor 1952-ben Egyiptom népe megdöntötte a korrupt és maradi monarchiát, elin­dulhatott a függetlenség út­ján. De a volt gyamatosftó hatalom nem nyugodott bele a brit megszálló csapatok eltávolításába. Amikor Egyip­tom kezébe vette jussát, a Szuezi-csatornát, támadást indítottak ellene, amelyben Izrael oldalán részt vett az angol és a francia imperia­lizmus is. Egyiptom azonban helytállt, s nemcsak vissza­verte a támadást, hanem hoz­zálátott a társadalmi átalakí­tásokhoz is. A szovjet nép segítségével megépítette az iparosítás és öntözés prog­ramját lehetővé tevő nagy ní­lusi vizierőművet, a pirami­soknál tizenhétszer nagyobb Asszuáni gátat Az évek folya­mán n agyot léptek előre a' füg­getlenség megszilárdításában, a társadalmi fejlődésben. Álla­mosították a bankokat, a biz­tosító társaságokat, az ipar A volt Szövetséges Ellen­őrző Tanács nyugat-berlini épületében csütörtökön dél­előtt megkezdődött a Szovjet­unió berlini, valamint az mondták a pekingi küldöttek­nek, hogy az Egyesült Államok nem támogatná a tajvani ag­gastyán, Csang Kaj-sek eset­leges partraszállási terveit... Ma már bizonyos, hogy az 1961-es laoszi válság idején hirtelen megváltozott, elcsen­desedett pekingi hangoknak az a magyarázata, hogy Varsó­ban, a tárgyalási szünetben „egyeztették a két ország ál­láspontját”, és megállapodtak a konfliktus korlátozásában. Az United States News World Report egy (1966-os) cikke azt is elárulja, hogy tárgyaltak „az amerikaiak sorsáról Kíná­ban, valamint az Egyesült Ál­lamokban élő külföldi állam­polgárságú kínaiak helyzetéről. Jellemző módon az Egyesült Államok például hozzájárult, hogy azoknak a kínai nemze­tiségű atom- és rakéta-szak­embereknek egy része, akik eddig közreműködtek az ame­rikai atomfegyver- és rakéta­építésben, a Kínai Népköztár­saságba utazhasson”. DE HAT MIÉRT? Az ame­rikai imperializmus vezető po­litikusai hirtelen a béke hí­veivé váltak? Megértettek va­lamit a világban végbemenő változások történelmi súlyá­ból, a szocialista rendszernek a világfejlődést meghatározó erejéből, és ehhez igyekeztek hozzáformálni politikájuk tá­vol-keleti vonalát? Ilyesmit gondolni egyet jelentene az imperializmus Lenin-megfo- galmazta, mindmáig érvényes jellemzésének teljes tagadásá­val! A miértre adandó válasz­hoz hallgassunk meg újra né­hány amerikai véleményt. El­sőnek George F. Kerman 1964­többségét. Földreformokat hajtottak végre, a dolgozó tömegeket mind nagyobb mértékben vontál: be a köz- ügyek intézésébe. A haladó nemzeti belpoli- t tikát következetes anüimpe- rialista külpolitika kísérte. Enned: a politikának jegyé­ben kelült sor a legutóbb a. szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés aláírására is. A magyar és az egyiptomi nép gyakorlati szolidaritása ölt testet azokban az egyez­ményekben, amelyek gazda­sági és kulturális kapcsola­tainkat szabályozzák. Tovább léphetünk ezen a területen is. s mint Mahmud Riad egyip­tomi külügyminiszter pár nappal ezelőtt mondotta ma­gyarországi látogatásáról be­számolva: a kölcsönösen gyü­mölcsöző kooperáció nyomán új távlatok nyílnak kapcsola­taink kiszélesítésére, áttér­hetünk a távlati tervezésre, a hosszabb időszakra szóló ipari együttműködésre. Az említett látogatás so­rán ismét megnyilvánult ha­zánk és az EAK teljes egyet­értése a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit ille­tően. Az EAK támogatja a szocialista országok kezde­ményezését az európai biz­tonsági konferencia össze­hívása érdekében, ml pedig támogatjuk azokat az egyip­tomi erőfeszítéseket, amelyek a közel-keleti válság méltá­nyos rendezését, a térség tar­tás békéjének biztosítását cé­lozzák. Az a véleményünk: a Biztonsági Tanácsnál: na­gyobb erőfeszítést kell tennie saját határozatának érvénye­sítése é-dekében. Kifejezzük együttérzésünket az EAK és az arab népek igazságos har­cával. Azt kívánjuk Egyiptom népének, hogy sikerrel vívja ki a tartás és igazságos bé­két, s ennek gyümölcsét él­vezve, folytassa 4 a társadal­mi átalakítás nagy művét, te­gyen újabb lépéseket az álta­la választott úton, amely a szocialista építés irányába vezet Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország bonni nagykövete Nyugat- Berlinről folyó tárgyalássoro­zatának 25. ülése. es cikkét (New York Times Magazin) — ebben a nagy ta­pasztalaté amerikai diplomata kimondta: W ashington—Pe­king-politikája idejét múlta. „A nemzetközi küzdőtéren megjelent a legutóbbi 20 esz­tendő legkecsegtetőbb fejle­ménye, Mao Ce-tung csoport­jának új álláspontja... Osto­baság lenne ölhetett kézzel ülni és teljesen figyelmen kí­vül hagyni a kínai—szovjet konfliktust, és ki nem hasz­nálni a benne rejlő lehetősé­geket” — mondta Kennan. És hallgassunk meg másodikként egv igazán nem békeangyal­ként fellépő amerikait, Nixon alelnökét, Spiro T. Agnew ta­valyi ázsiai kőrútján éppen Tajvan fölött mondta a re­pülőgépén őt áhitatosan hall­gató újságíróknak: „Nyolc­százmillió kínait nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni...” S NEM SOKKAL az Agnew­mondat után Varsóban érde­kes döntés született. A tár­gyalófelek szépen megköszön­ték a lengyel kormány szíves­ségét, a történelmi levegőjű palota rendelkezésre bocsátá­sát a tárgyalásokhoz, de, mint mondták, „ezután, ha sor ke­rül rá, egymás követségi épü­leteiben találkoznak”, mert „á tanácskozás bizalmas légköre így még jobb lehet”. Száz­harmincöt találkozó után te­hát már „bizalmas” jelzőt ka-4 pott a párbeszéd. Gárdos Miklós (Folytatjuk) Harcok Jordániában A gerillák katonai támaszpontokat támadtak Menekülök a Jordán partján. A Jordániái kormánycsapa­tok terrorhadjárata nyomán nagy számú Palesztina! gerilla kényszerült izraeli területre menekülni. Sorsuk — mint ezek­nek a Jordán folyó partján elfogott gerilláknak sorsa — bi­zonytalan. Dajan izraeli hadügyminiszter bíróság elé állítá­sukat követeli. 4 NIXON—MAO-KÉZSZORÍTÁS ELŐTT (2.) George F. Kennan kimondja az igazat Csúcstalálkozó-javaslat — tíz évvel ezelőtt Tárgyalások Hyugaf-Serlinről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents