Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
# r«*T MECrKI '<&C(riap 1971. JÜLIUS 17., SZOMBAT Megkezdték a dohány törését I Hazánk legnagyobb dohánytermelő vidékén, Szabolcsban megkezdték a korai fajták törését és mesterséges szárítását. A kerti és szabolcsi fajtákról már általában szedik az aljleveleket,'a kis- várdai és nyíregyházi telepen pedig mesterséges úton szárítják a hevesi dohányt. A jövő hét elején valamennyi szá-> rítótelep — 15 szárító 170 kamrával — megkezdi üzemelését. 1 Az időjárás az idén kedvezett ennek a növénynek. A hevesi dohányból zölden 35— 40 mázsás átlagtermést várnak, ami jó közepes hozamnak tekinthető. A többi fajtából is jobb termésre számítanák mint tavaly. AZ EZREDFORDULÓ NEMZEDÉKE AZ ESEMÉNYT, amelyről szólunk, voltaképpen megilletné az ünnepélyesség, beleértve a köszöntő transzparenseket és a magas hőfokú jelzőkkel telitűzdelt szónoklatokat. Felirat és beszéd általában mégsem esedékes ilyenkor, s alighanem ez hiányzik a legkevésbé. Hiányzik olykor sok más, de hát ne legyünk ün- neprontók... Méltán indíthatjuk gondolatsorunkat ehelyett egész sor kedvező körülmény összegezésével, ha róluk — az első munkahelyükre induló fiatalokról írunk. Nem árt mindenekelőtt arról szólnunk, ami voltaképpen megszokott és természetes — történelmi vívmány, hogy az! —; arról BFZOSZ TAJ A—FÉR TODI Holdanként húsz mázsa — Száraz, jó minőségű a gabona, víztartalma általában 14 százalék. Jól tárolható, szállítható — állapították meg a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. Földjeikről mintegy száz vagonnyi búzatermést várnak, bezosztáját és fertődi fajtát termesztenek. Holdankénti átlaguk körülbelül húsz mázsa lesz. Több is lehetne, ha a júniusi időjárás nem tizedelte volna meg gabonatábláinkat: holdanként átlag öt mázsával kisebb termésre számítanak emiatt. Az aratás befejezését augusztus elejére tervezik. Földjeiken hat saját kombájnjuk dolgozik. őszi árpájukkal elégedettek: holdanként ebből 18,6 mázsa átlagtermésük volt, első osztályú minőségű. Tigristörzs Hatalmas termetű, másfél mázsás tigrishím érkezett a berlini állatkert tenyésztéséből a budapesti állatkertbe. A hímmel és a nemrég érkezett két fiatal szibériai tigrisnősténnyel akarják megalapítani a budapesti állatkert szibériai tigristörzsét. VOLT - NINCS Képeslap - községeinkről Csak ^elismeréssel szólhatunk a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának szép, képes levelezőlap jairóL Városainkról, a sokféle virágról készült felvételek közül mindenki kedve szerint válogathat s találhat képeslapot. De valóban mindenki? Vajon miért nem kapható az utóbbi jó egynéhány esztendőben községeinkről készített képeslap? Igen, az utóbbi néhány esztendőben. Pedig milyen öröm is volt ilyen képeslapot kapni a szülőfalujától távolabbra költözöttnek. S milyen or opt volt ilyen képeslapot küldeni nekünk, itthoniaknak is. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk az ügynek — két okból is indokolt lenne a hiányolt képeslapok újbóli megjelentetése. Először: 10—15 év alatt sokat szépültek, fejlődtek községeink, s egy-egy létesítmény vagy éppen festői vidék mindenképpen Indokolttá tenné ezt. Másodszor: biztosra vehető, hogy örömmel fogadnák ezeket a képeslapokat a gyűjtők is. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ KÖZPONTI TELEPHELYÉRE lakatos, vizvezetékszerelő, bádogos, esztergályos, asztalos, kőműves, zsaluzó ács, marós, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, motorszerelő, villanyszerelő, kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat KULSZOLGALATOS MUNKAKÖRBE, műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak.)- Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. A béren kivül különféle pótlékokat fizetünk. Segédmunkások részére hegesztőképzés Jelentkezés a vállalat Munkaügyi Osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79-83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. ugyanis, hogy a tanulmányaikat befejező fiatalok, akár a szakmunkáséletet kezdik, akár a mérnöki munkaasztalok mellé, vagy az orvosi szobákba kerülnek — bőségesen találnak munkát; nem túlzó szónoki állítás, hogy várja őket a társadalom. A VALÓSÁG, közelről nézve, természetesen árnyaltabb; a társadalmi méretű fogadtatás teljes színképében üzemenként, munkahelyenként eltérő vonásokat láthatunk. Ám a különbségek ellenére, annyi, összességében is joggal elmondható a fiatalok fogadtatásáról, hogy a közismert munkaerőhiány — s ezen belül különösképp a kvalifikált munkaerő növekvő kereslete — legalábbis jó alapot teremt a munkábalépő fiatalok számára, pontosabban: munkahelyi érdekké is emeli bensőséges fogadásukat. Ha már az érdeket, témánknak ezt a kulcsszavát említettük, mindjárt hozzá kell tennünk: a társadalmi méretű probléma felszíni megközelítése lenne csupán a pillanatnyi gazdasági aktualitásból, a vállalatok munkaerő- hiányából levezetni a felnőtt élét kapujához érkező fiatalok fogadtatásának teljes kérdéskörét. Éppen az érdek — az országos is és a vállalati is — nyújt igazodási pontot az átfogóbb, mélyebb elemzéshez. Mit ír elő ezzel összefüggésben az ország, a népgazdaság holnapi és főleg távlati érdeke? A válasz talán azzal közelíthető meg a legszemléletesebben, ha rámutatunk, hogy a most munkába lépő ifjúság már annak a korszaknak lesz a felnőtt nemzedéke, sőt demográfiai derékhada, irányító posztokon is működő évfolyama, amelyet ma még csupán futurológiái jóslatokban, a távoli jövő ködébe vesző trendvonaluk jelzéseiben próbálunk megragadni. Valóban: mondhatnánk-e fontosabbat, és jellemzőbbet erről a nemzedékről annál, mint hogy ők már az ezredforduló és a következő ezredév szakmunkásai, mérnökei, tanárai, orvosai lesznek! EZ A TÉNY önmagában is rámutat a munkábalépő fiatalokkal kialakítandó kapcsolat talán legfontosabb motívumára: az igényességre. Érdemes elidőzni ennél a fogalomnál; azért is, mert ismét kulcsszóhoz, a fiatalok megítélésének lényegi tényezőjéhez érkeztünk. Kétségtelen ugyanis, hogy — miközben a következő ezredévvel jellemzett igényességnek kell velük szemben érvényesülnie — npm kevesebb igényességgel tekintenek ők is az életkorban előttük járó nemzedékekre, a munkahelyeken őket fogadó felnőttekre. Tegyük hozzá — anélkül persze, hogy negatív tulajdonságokat, a tiszteletlenséget vagy a túlzó eredetiséget védenénk —, hogy a fiatalokkal kapcsolatos konfliktusok nem csekély része éppen ebből: igényességükből származik. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy .a most munkába lépő fiatalok, bármily fokú iskolából érkezzenek is, kétségkívül többet, pontosabban mást tudnak, mint amit annak idején a mai felnőttek tudhattak. Nyilvánvaló, hogy mindaz, amiért az elmúlt negyedszázadban dolgoztunk, végső soron éppen ebben: a felnövekvő ifjúság tudásának magasabb színvonalában gyümölcsözik, s természetes, hogy mindez az első munkahelyen is érződik, kamatozik. * VÉGEREDMÉNYBEN csak e tényező mérlegelésére alapozható a munkahelyi fogadtatás és további nevelésük is. S ez nemcsak a tudás minőségére, az iskolából hozott ismeretanyag bőségére vonatkozik, hanem arra is, hogy ezek a fiatalok — ismét természetesen a gyerekkorukban, felnőtté serdülésük közepette őket övező világ didaktikai hatásaként — nyíltak, őszinték, nehezen viselik el a tartalmatlan formaságokat, a szavak és a tettek különbségét. Ne féljünk az egyértelmű fogalmazástól: ^kad nem kevés munkahely, ahol a helyi társadalmi klíma nem a legjobb talaj az iménti tulajdonságok. továbbfejlesztéséhez. S ha ebből helyi viták, konfliktusok származnak, talán nem felesleges arra is gondolni, hogy esetleg az adbtt körülményekben, és nem szükségképp a fiatalokban célszerű keresni a hibát. • FIATALNAK LENNI NEM ÉRDEM, hanem állapot — és hozzátehetjük: tapasztalatlannak lenni nem előny, hanem olyan indulási fázis, amelyen mindenki áthalad egyszer. S ha a bevezetőben azt említettük: az esemény — a most végzett fiatalok első munkába lépése — megérdemelné az . ünnepélyességet, most hozzátehetjük: a lényeg persze nem a szónoklatok jel- zőhasználata és a fogadó transzparensek felkiáltójeles mondatfüzére; ettől akár el is tekinthet a fiatalokat váró munkahely. Nem tekinthet . el viszont attól, hogy a fiatalokat ne csupán létszámnak, státuszt betöltő plusz főnek, munkaerőgyarapodásnak tekintse, hanem — igazán minden szónoki fordulat mellőzésével a holnap megalapozásának, még pontosabban a jövőt előkészítő legfontosabb beruházás szívyel, szeretettel fogadott személyi tényezőinek! Tábori András Nemcsak a mozinézők, hanem a színházi műfaj kedvelői számára is lényeges, hogy a darabok látványos jelenetei valóban látványosak s ne illu- ziórombolóak * legyenek. A filmgyártásban a MAFILM dublőréi, valamint a vívás, lovaglás, a verekedéssel tarkított jelenetek néma szereplői az úgynevezett kaszkadőrök vállalják a veszélyes szerepeket A szegedi szabadtéri játékokra a Pólyák József cselgáncs- és karateoktató vezette dublőrcsoportot is meghívták vendégszereplésre. A „Csínom Palkó” és a „Dózsa” című darabokban a látványos vívó- és verekedő jeleneteket a kaszkadőrök elevenítik meg, és ők tarntják be a statiszták egy részét is. Évi 150 ezer tv-képcsőkeret A váci Autójavító és Fémipari Vállalat hosszas tárgyalások eredményeként átvette Jászberénytől a fémből készülő tv-képcsőkeret gyártásához szükséges gépeket és technológiai leírásokat. A jövőben a sződligeti telephely évente körülbelül 150 ezer darabot készít a keretből az Egyesült Izzó képcsőgyárának. Az új profil évente tább mint tízmillió forint bevételt jelent az autójavítónak. í» Gólyarepiilőtér“ „Gólyarepülőtér” nyílt a Rába menti Körmend határában. Naponta 10—15 gólyacsalád fiókái tanulják itt szüleiktől a repülést és a „madár KRESZ”-t. A tapasztalt szülök mintarepülései, bemutatói nyitják meg a napi gyakorlatokat s aztán a másfél hónapos utódok mutatják be tudományukat. Ez egyébként a repüléstanulás második, komolyabb fázisa. A kezdő repüléseket a fészekből teszik meg a kicsik, pontosabban szárnyaik segítségével egyszerűen levitorláznak onnan. A gondos gólyaszülők ezekkel a mostani edzésekkel már a nyárvégi nagy útra készítik fel gyermekeiket. M ikor Kajét megismertem, már túl volt a negyvenen, és ijesztően csúnya volt. Az arcát inintha egy ügyetlen fafaragó készítette volna, szinte azt lehetett hinni, hogy egy életen át formálta a durva orrot, az előreugró csontos állat és a nagy szájat. A sötétkék szemek még szépek lehettek volna, ha nem olyan meredt, kísérteties pillantást tükröznének,, valami ólálkodót, valami örökké várakozót. Mégis furcsa volt, hogy Kaje nem talált magának férjet, hisz saját háza, baromfiudvara, tehene és lova volt. De ő senkiről se akart hallani. Ügy mondják, 20 évvel ezelőtt volt az életében egy szép fiatal külföldi földmunkás,'-Borisz. *■ Ez aztáti — mesélték gúnyosan — alaposan kiforgatta. A csibész! Amerikába készült, és pénzt akart. Az asszony miatta adott el két hold földet, öt tehenet, a nyakláncát, s egykét családi ékszert, melyben eredeti kövek voltak. Borisz mindent elpakolt, és a kocsmában kiröhögte. Mikor a munka elfogyott, egykét hónapig még vele maradt, élt, mint Marci hevesen, aztán tavasszal hirtelen eltűnt. Azóta Kaje nem beszél senkivel, ül az udvaron és vár a bolond. Talán túl sokáig nem beszélt már senkivel, s talán könnyebben fogadott bizalmába egy teljesen idegent, mint a szomszédokat, akiknek az irigységét már ismerte, mert mikor ólhaladtam az udvar mellett, behívott a szobájába. Sokáig kutató szemekkel méregetett, majd mélyet lélegzett, és azt mondta: — Biztosan hallott már rólam. De nem kell mindent elhinni, amit beszélnek. Ö nem hagyott el engem, vissza fog még jönni. Felállt, kissé nehézkesen, mint az idősebb asszonyok. Egy nagy festett ládához lépett, s egy elsárgult levelet vett elő. A dátum már 10 éves volt, a feládóhely New York, Brooklyn. — Ezt írta nekem — mondta, s durva kezei végtelen szeretettel tartották az elsárgult papírt. — Nekem írta. Kedves, jó szavak, az egész szíve ’ebben a levélben van. — Újra rám nézett, majd határozottan így szólt: — Tudom, hogy szerelmes levél. De szeretném tudni, mi van benne valóban. Minden kedves szót, minden gyengéd mondatot, és azt is, mikor jön, hogy ismét ő legyen az úr az udvaromon. Nagyon értelmetlen képet vághattam, mert Kaje rögtön hozzáfűzte: — Én nem tudok olvasni, asszonyom. És kinek is mertem volna odaadni ezt a levelet. Azok mind gyűlölnek engem. Az asszonyok — mert a falu legszebb férfija az én szeretőm volt — a férfiak pedig — mert egyre se nézek rá. Tudom, hogy csak a házam akarják! Így őriztem ezt a levelet, olvasatlanul. De gyakran kiveszem a ládából, s elképzelem, mi van benne. De most, ha ön elolvasná ... nagyon hálás lennék. Elvettem a levelet. Az írás műveletlen volt és kusza. Először magamnak akartam elolvasni. Az asszony fürkésző szemekkel ült mellettem. Ügy nézett, mint egy kiéhezett ember, aki elé ételt tesznek, de hozzányúlnia nem szabad. Elolvastam a levelet egyszer, kétszer, háromszor, és végigfutott a hideg a hátamon. Olyan durvaságokat, aljasságokat írt, hogy azt hittem, részegen fogalmazta. Az egész levél csúfolódás volt a bolondról, aki elhitte a szép szavakat, egyetlen gúny a csúnyaságáról. Nem kímélt egyetlen vonást sem, leírta a durva szemöldököt — mint sörtét, a nagy. csontos szájat, mint a varangyét, s mesélt egy szép amerikai lányról, most éppen mellette ül, aki gyengéd, csinos, szőke, illatos, mint az orgona, s aki olyan, jóízűen nevet ennek az asszonynak a leírásán, hogy pénzt adott HERMYNIA ZUR MÜHLEN A LEVÉL neki az utazáshoz, abba az országba, amely annyi csinos nővel van megáldva. — Mit ír? — kérdezte mellettem az érdes hang. — Mondja már meg! Gyorsan! .Hazudtam. Mi mást tehettem volna! Hazudtam, hogy Borisz gondol rá, a szép órákra, az udvarra, hogy vágyik utána, s egyszer még vissza fog jönni egészen váratlanul, s akkor a karjába fogja zárni. , Nehezemre esett a szó, mert az utálat és az együttérzés összeszorította a torkomat. De tovább hazudtam, mindig jobban, szenvedélyesebben ... Aztán letettem a levelet az asztalra. Kaje remegő kézzel nyúlt utána. Ez van a levélben? — suttogta. — Ilyen szép szavak? Ennyi szeretet! — sóhajtott — és ón ezt nem tudom elolvasni? Mutassa meg nekem, melyik sorban van az, hogy vágyik utánam? És hol van az, hogy visszajön egész váratlanul? Az első és az utoLsó oldalra mutattam. Kaje lehajtotta a fejét. — „Ha én ezt tudtam volna ebben a nagy magányosságomban! Ha mindennap elolvashattam volna ezt a csodálatos levelet.” Rám nézett. — Meg lehet még tanulni olvasni az én koromban? — Ez nagyon nehéz munka — válaszoltam kitérően. — Meg aztán most már minek? Már tudja, mi van a levélben. — Azt igen, de minden szót külön szeretnék megtanulni. — Tágra nyílt szemekkel ábrándozott, s észre sem vette, hogy kiosonok a házból. Azután mindig elkerültem az udvart, nehogy még egyszer el kelljen olvasni a levelet. De hamarosan hallottam az asszonyoktól, hogy Kaje mindennap megy a faluba a tanítóhoz. „Olvasni tanul” — gúnyolódtak, öreg napjaira megtanul olvasni. Talán előkelő hölgy akar lenni. Van egy nagy könyve, mint a gyerekelmek, azzal ül a pádon a háza előtt, és hangosan 'mondja maga elé: bé ... e ..,. g. Halálra nevetjük magunkat. Egyszer gyalog jöttem hazafelé. A bokrok mögött lopózva jutottam el Kaje házáig. Aztán egyszer csak' meghallottam az érdes, kemény hangot, ahogy áhítatosan, mint egy imát, minden szót hangsúlyozva olvasta: a ház, az udvar, a kutya', a tehén. Borzalmasan hangzottak ezek a mindennapi szavak. Istenem! Most tennél valamit, mielőtt elolvassa a levelet! Vakítsd meg, vagy tégy bármit, légy hozzá irgalmas ... Az ősz hamar megérkezett. Szél járt a házak között, a fák megkopaszodtak, aztán tél lett, és leesett az első hó. Minden fehér lett, vakítóan fehér. De egy éjjel vérpirosra színeződött a fehér világ. Magasra csapó lángok világították meg a szomszéd erdőt. A férfiak kirohantak, hogy eloltsák a tüzet. Mikor az udvart elérték, már minden lángokban állt. Az istállókban félelmetesen bőgtek az állatok, a lovak kiszabadultak, szétrúgták az istálló ajtaját, és őrült trappban elmenekültek. Az égő ház “lőtt egv ősz hajú.- zavarodott arcú asszony állt és nevetett. Olyan hangosan, hogy a tehenek bőgését és az égő fa ropogását is túlharsogta. Nevetett, csak nevetett, és nem tudta abbahagyni .. • Kaje megtanult olvasni... (Fordította: Steiner Katalin) Kaszkadőrök a látványos jelenetekben
