Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-02 / 154. szám
war» use I* *» e/6'Hnp 1971. JÜI IÜS 2., PÉNTEK Szcrccscnsirályok A szerecsensirályoJc, a Fekete-tenger partvidékének és a görög szigeteknek jellegzetes lakói az ornitológusok megfigyelése szerint rendszeresen megjelennek a Szegeddel határos fehértói rezervációban; fészket raknak és utódokat nevelnek. Pontosan nem lehet őket számba venni, mert csak annyiban különböznek a sok ezer dankasirálytól, hogy fejük nem barna, hanem koromfekete. Erre utal elnevezésük is. A Fehér-tóhoz való ragaszkodásuk meglepő, mert olyankor térnek vissza, amikor harcias rokonaik, a ,dankák” már elfoglaltak minden helyet a védett terület kis szigetén. így csak nagy üggyel-bajjal, veszekedés árán tudnak fészket rakni. Még ilyen küzdelmes letelepedési viszonyok között is a rezervátumban maradnak. Az utóbbi években valóságos törzsállomány alakult ki a szerecsensirályokból. JUBILÁLNAK A SZEGKOVÁCSOK Jobb sorsot érdemelnek Ez a ktsz eddig sehogy sem tudott ki vergődni a gondokból, bajokból. Vezetői mentek, a hibák maradtak — s alapításuk huszadik évfordulója előtt leváltották a legutóbbi vezetőséget is. Most megint az lett az elnökük, aki volt itt 52-től 56-ig — akkor eltávolították innen, most, kérésükre, ismét elvállalta a ktsz vezetését. Azt mondják róla, 5. Reményi József kovácsolta össze annak idején őket. Ha megkérdezem Buresch Emilt, aki egy esztendeje a műszaki vezető itt, ez a szüntelenül lótó-futó, vibráló, ténykedő ember látszólag leegyszerűsíti a problémát: — Az volt a fő hiba, hogy nem azokkal törődtek, akikért ez a ktsz létrejött. Muzeális értékek a padláson? A z elmúlt héten Gyömrő új színfolttal gazdagodott. A kulturális napok keretében a Ságvári Endre úttörőházban megnyitották a Rákóczi-emlékszo- bát. Miután egy önálló gyömrői múzeum létesítése megoldhatatlan akadályokba ütközött, helyénvalónak látszott a történelmi hagyomány ápolása ebben a formában. Pedig egy időben, szűkös körülmények között, de volt Gyomron falumúzeum. Sajnos, később megszűnt. A nagy értékű muzeális anyag egyik fele — szintén a múzeumbaráti kör gyűjtése, akár a Rákóczi-szoba anyagának — most jó helyen van Tápiószele múzeumában, megfelelően gondozzák. De hol van a többi? Monoron, a járási művelődési ház padlásán — korántsem megnyugtató körülmények között. Néhány éve szállították oda, mondván, hogy ez lesz az alapja egy, Monoron létesítendő múzeumnak. Nem lesz Monoron múzeum, ez eldöntött kérdés, a régiségek azonban a padláson felejtődtek. Miért? Meddig? Mi lesz a sorsuk? Kérdések, kérdések ... Sok szó esik mostanában Gyömrőn a művelődésért felelősök körében a Rákóczi-emlékszoba jövőjéről. Figyelemre méltó dr. Bánkuti Imre tudományos kutató szava: véleménye szerint lehetőség lesz a jövőben arra, hogy az évenként megrendezendő múzeumi hónap keretében a Magyar Nemzeti Múzeum egy kamarakiállítást létesítsen az emlékszobában. Feltehetően a jelenleginél sokkal gazdagabb anyaggal tudnák bemutatni Rákóczi korát. A javaslat megvalósításáért lépéseket kell tenni, ez azonban már a gyömrőiek feladata. Többen javasolták, hogy az új tanévben az iskolák néhány történelemórát az emlékszobában tartsanak meg. Nagyon jó javaslat! Megvalósítható, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban a fővárosi iskolák már nem egy irodalomórát tartottak. Furuglyás Géza A szegkovács ktsz — amely ma a Pest megyei Lakatos és Kovács Ktsz elnevezést viseli — 1949-ben alakult, a belépők a maguk üllőjét, kalapácsát, fuj tatóját hozták be a kollektívába, hogy hagyományos, apáról fiúra öröklődő mesterségüket együttesen folytassák. Azóta már a gyermekeik közül is jó páran a ktsz tagjaivá váltak. Kezdetben olyan primitív gazdálkodásra kényszerítette őket az anyagi alapok hiánya, hogy amit megtermeltek, nyomban eladták, hogy legyen miből új nyersanyagot venni. Most a sok gondot, vihart mggért ktsz ünnepi közgyűlésén, ahol átadták eredményeik alapján a megyei KISZÖV serlegét, zászlaját, már egészen másfajta gondokról esett szó. A kis ktsz ebben az ötéves tervben mintegy harmincmilliós értéket termel. Volt, amikor itt nagyon nehéz idők voltak, sokszor találkoztak súlyos körülmények között — de aki itt ma körülnéz, jólöltözött embereket lát, a kis kollektíva megerősödött, és akik elhagyták a ktsz-t a viharos időkben, azoknak 90 százaléka is visz- szatért ide. Általában mindenki megtalálta a számítását, ia- vult az emberek szociális, munkahelyi helyzete, a ktsz különösen a legutóbbi időben sokat fejlődött- A szövetkezeti mozgalom ma már tisztességes megélhetést biztosít tagjainak — de az itteni szegkovácsok alacsony keresete rendezésre vár. A felmerülő problémákat mielőbb orvosolni kell. Nehéz volt megmozgatni a szövetkezetét, de ma egyenesben vannak. A szövetkezet sok dolgozója tanácstag, párttag, a sportban járási szinten is szép eredményeket ért el. Most a kommunális, szociális körülmények további javítása szükséges. Mert ezek az emberek rendkívül nehéz munkát végeznek, de akik közülük a leg- elviselheietlenebb munkakörülmények között dolgoznak, azok keresnek aránytalanul kevesebbet; annyira aránytalanul, hogy ők, a csobánkai szegkovácsok a megye egyik legcsodálatosabb dombvidékén a legnyomorúságosabb viskókban szoronganak. A ktsz többi részlegeiben dolgozó cigányok Piliscsahán, Pomázon szép, gondozott, korszerűen fölszerelt, saját maguk építette, tágas kertes családi házakban élnek. A különbség oka a bérezés szélsőséges és aligha indokolható, semmiképpen nem tartható aránytalansága. A Pest megyei Lakatos és Kovács Ktsz a nehéziparnál:, a szénbányászatnak, az építőiparnak készít ácskapcsot, kisvasúti sínszeget, rabicszeget, kampósszeget, falszeget, létrakikötő szeget, csőbilincset. Nélkülözhetetlen cikkeket. 1959-ben a termelési érték 1 millió 800 ezer forint volt. 1970-ben már 14 millió — és ebből 7 millió 100 ezret a szegkovácsok termellek meg. Azt is bebizonyították, hogy mesterségük művészei; amivel az ország másik szegkovács-szö- vetkezete nem tudott megbirkózni: exportra is dolgoznak. Eredményeik adnak jogot arra, hogy minden oldalról megkapják a szükséges támogatást. P. G. PEST MEGYEBE IS Raktárváros targoncával Ugyan járt-e már valaki az ing-utcában, a frottír-kerület- i ben, a táska-téren? Tréfásan így lehetne nevezni azokat az I óriási raktárrészlegeket, amelyek Budapesten, a XV. kerületben, a rákospalotai raktárkombinátban találhatóik. Az óriási, a modem Corvin áruházra megtévesztően hasonlító épület 36 ezer négyzetméter hasznos befogadóheilyel rendelkezik, s három vállalat közös tulajdona. Megtekintése valóban élmény. A 316 millió forintot érő készlet két emeleten helyezkedik el, s emelővillás targoncák, futószalagok és a Közép-Európában legmodernebbnek számító technológia biztosítja a folyamatos üzemelést. A központ és a raktár kapcsolatát, valamint a belső árumozgatást elektromos adatnyilvántartás követi! • ördögien ügyes szerkezetek az emelővillás targoncák. Kék tréningruhás fiatal lány ül a vezérlőkosárban, különböző karokat mozgat és a gép surrogva engedelmeskedik. Hajókoffer nagyságú, áruval színültig megrakott vasketrecek alá tolja két acéltalpát, és a nagy, súlyos darabokat emeletmagasan csúsztatja a helyükre. Nagy szükség volt a teljes gépesítésre, mert az itt dolgozók nagy része nő, akik semmiképpen sem bírnák el a megerőltető kézi rakodást. A raktáros húszezerféle árujának 80 százaléka belföldi, a többi import. 140 termelőüzemmel dolgoztatnak, Budapesten kívül Pest—Komárom—Nógrád és Fejér megye ellátásáról is gondoskodnak. k. m. Szedik a meggyet A túrái Galgamcnte Termelőszövetkezet gyümölcsösében több mint ötven diáklány szedi a meggyet a kertészeti munkások vezetésével. A leszedett gyümölcsöt a tsz teherautói szállítják közvetlenül a budapesti üzletekbe. Kilójáért 9—12 forintot kap a közös gazdaság. (Foto: Urbán) KLAIPEDA UTCA A debreceni .városi tanács elfogadta %zt 'az előterjesztést, hogy a város központjában épülő lakónegyed első utcáját — amelyben házgyári elemekből épülnek az új lakások — Klaipeda utcának nevezzék eL Klaipeda a Litván Szocialista í Köztársaság 150 ezer lakosú ' városa, Debrecen testvérvárosa. A múlt év őszén Klaipedá- , ban Debrecenről nevezték el j az ott épülő lakónegyed egyik I utcáját. Ö volt fehér ingben A gyerek látványa még az ünnepség után sem ment ki a fejéből. Ahogy illik, a többiek sötétkékben, feketében, jól szabott öltönyökben, vakítóan fehér ingben, mutatós nyakkendőkkel. Senki nem mondaná meg, hogy kicsodák, lehetnek épp úgy ünnepségre összejött egyetemisták, mint akik valójában, szakmunkásbizonyítványukat most átvevő végzős ipari tanulók. A ruha már nem osztályozza az embereket — ma ez közhely. A gyárban jó néhányan bizonyítják a közhely igazát. Ruhájuk után akár mérnökök, akár munkások lehetnek, mindegy, nem számít. Nem ez számít. Talán ezért tűnt fel a gyerek, vagy azért, mert mesz- szire világított zakó nélküli fehér inge a többiek sötétlő tengeréből? Az emelvényről, ahol a vezérkar ült, különösen jól látszott az egyenes sorokba fölállt gyerekseregből kirívó fehér inges srác. Nyurga, szőke hajú, az ilyeneknek mindig szeplős az arca, de persze ezt az emelvényről nem látni. Az arca vonásait sem. Csak a fehér ingét. Miért volt ez a gyerek ingben? Kiszólt Rozikának, hogy hívja fel neki Bartost, az iparitanuló-intézet igazgatóját. Amikor meghallotta a telefonban a rekedtes hangot, hirtelen elbizonytalanodott. — Tulajdonképpen ... jól sikerült az ünnepség ... szépen fcsináltátok, utána nem volt Időm megmondani, mert a vendégeket kellett dirigálnom, most mentek el nemrég, ezért hívtalak, köszönöm ... Bartos, mint mindig, kész- ségeskedett: — Kérlek, igazgató elvtárs, nagyon kedves tőled, igazán kedves, hogy értékeled a munkánkat, az erőfeszítéseinket, persze, azért mi is segítünk a gyárnak, hiszen évente száztíz-százhúsz gyerek csak valami ebben a munkaerőínséges világban, hehe ... Nem szerette Bartost, bárhogy is magyarázta magának, hogy a vezető nem osztályozhat szeretem, nem szeretem alapon. Bartost mégsem szívelhette. Pontosan az alázatoskodása, a készségeskedése, ne finomkodjunk, a szerviliz- musa miatt. Minek csinálja? Hiszen tud dolgozni, jól vezeti az intézetet, akkor minek ez a cirkusz, „kérlek, igazgató elvtárs”, s így tovább ... Félbeszakította: — Volt ott egy gyerek az ünnepségen, fehér ingben, azaz csak fehér ingben, zakó nélkül... — Ne mondd! Nem vettem észre. Nahát! Hiszen szigorúan kiadtuk, hogy megjelenés kötelezően ... nem is értem, hogyan történhetett, azonnal intézkedem ... — Várjál, várjál! Ne intézkedjél, csak annyit, hogy tudd meg, ki az a gyerek, s küldd fel hozzám. Bartos hallgatott a vonal túlsó végén. Mint aki nem érti. Hol követett el hibát ? Az igazgató maga akar rendet csinálni ebben a dologban? Végül, már-már kínossá váló hallgatás után kinyögte: — Igen, ahogy parancsolod igazgató elvtárs, azonnal intézkedem ... Teljesen reménytelen ez a Bartos — gondolta az igazgató, amikor letette a hallgatót. Teljesen reménytelen. Belőle már soha nem lehet más embert faragni... Dolgozni kezdett, a kísérleti üzem ösz- szefoglaló jelentését vette elő, immár harmadszorra, mert egy sor dolgot egész egyszerűen nem értett benne. Mit képzelnek ezek, újabb kétmilliót kérnek egy olyan kísérletsorozatra, amilyet másutt egy hét alatt néhány emberrel elintéznek, itt meg külön „cél- brigádot” alakítanak... gigantománia, mindig is hajlamosak voltak az ott dolgozók erre... Golyóstolla sűrűn mozdult, hogy felkiáltó- és kérdőjeleket írjon a papír szélére, a szöveg mellé. Any- nyira elmerült az anyag tanulmányozásában, hogy amikor Rozika beszólt, hirtelen nem értette. „Milyen fiú van itt?” — kérdezett vissza a telefonban, s hallotta, ahogy Rozika sustorog valamit a várakozóval, majd azt mondja: — Igazgató elvtárs hivatta. Ö volt fehér ingben ... A fiú nem ijedten, de látható megilletődöttséggel lépett be, s megállt rögtön az ajtó mellett: — Jónapot kívánok .— mondta —, hivatni tetszett. Szőke volt valóban, erre jól emlékezett, s elmosolyodott, mert ahogy gondolta, szeplők világítottak az arcán. Nyurga, de nem nyápic fickó volt, a nem túl erős, de szívós fajtából. Az ing már lekerült róla, meg a nadrág is, az olajos kezes-lábasban semmi nem különböztette meg azoktól, akikkel néhány órája a nagyteremben együtt állt. — Jó napot — mondta a fiúnak, s intett, jöjjön közelebb, üljön le. A srác feszengett egy kicsit, látszott, attól tart, hogy összekeni a fotelt, s óvatoskodva, a szélére telepedett. Hol is kezdje, mit mondjon? Miért hívta föl ezt a gyereket? Helyes, ha egy vezető enged a szeszélyeinek, a rögtönzéseinek? A szalmaszálba kapaszkodott: — Hogy hivják fiam? — Hevér András. — Most szabadult, ugye? — Igen — mondta túl gyorsan a gyerek, mint akit kita- nitottak arra, ha kérdezik, mit feleljen, — s Bartos igazgató úr mondta, hogy ... szóval ő nem tehet róla, én is tudtam a körlevélről, fölolvasta az osztályfőnökünk, hogy az ünnepségre, dehát... Bartos! Meg kell fojtani azt az embert. Mondta neki, hogy egy szót sem, semmit sem, erre tessék. Biztos előszedte ezt a gyereket, lehordta, fölzavarta hozzá... A gyerek lehorgasztott fejjel ült a fotelben, nagy kezét igyekezett valahogy az ölében elhelyezni, de nem sikerült. Általában az zavarja az embert, amire egyébként mindenkor Szüksége van, a keze. Ha jaj, annak idején hányszor kínlódott, hányszor izzadt bele, míg megtanulta, hógy az ilyen meg olyan fogadáson, üzleti tárgyaláson, a koktélpartikon mit csináljon a sze- rencsétlenkedő, már-már önálló életet élő kezével... Hirtelen hangot váltott, s vagy minden vagy semmi alapon kérdezte: — Andris, nem volt sötét ruhád, igaz? Hálás vigyorgás volt a felelet, s szégyenlős vállhúzás: — Tetszik tudni, egy jó vastag zakóm van, kitart mór második éve, dehát olyan zöldes pepita ... akkor már inkább az ingben. Az van, fehér ingem. Táncolni is csak nyáron tudok menni: Egy pillanatra nem a fiút, hanem magát figyelte. Most mozdul meg benne a beérkezett undorító szánakozása, hogy: na, mik vannak az életben, itt ez a szerencsétlen gyerek ... Nem, nem szerencsétlen. Csak szegény. S az kettő! De mennyire az! Hevér András, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, kérdezés nélkül mondta: — Tessék elhinni, édesapám meg édesanyám is nagyon sokat dolgozik, s maid most, én is keresni kezdek, könnyebb lesz ... én vagyok a legnagyobb gyerek, már nagyon várták, hogy fölszabaduljak, s rendes keresetem legyen ... — Hányán vagytok testvérek? — Kilencen. Ügy mondta, daccal, mint aki megszokta, hogy ilyenkor fölszisszennek az emberek, s rákezdik, ó, te szegény . .. Kilenc gyerek, ez a kölök a legnagyobb, két kereső ... Pillanatok alatt az agy memóriarekeszeiből tények sokasága tolult elő: a nagycsaládosok helyzete a párt figyelmét egy pillanatra sem kerüli el... sokoldalú segítségre van szükség ... föl kell mérni gyárunkban, hogy... a legutóbbi pártbizottsági ülésen tárgyaltak erről, sorra hangzottak a felszólalások, javaslatok, elfogadták a határozati javaslatot ... s akkor itt van ez a Hevér Andris, fehér ingben ... — Tudják ezt az intézetben rólad ? — Amikor fölvettek, három éve, beírták a többi adathoz ezt is. Azaz, akkor még csak nyolcat, mert Peti, a legkisebb öcsém azóta született... — Hol dolgozol? — A hatos szereidében. Hét hússzal kezdhetek. Azért kaptam ennyit, mert jeles voltara elméletből is, meg tanműhelygyakorlaton is ... Kilenc gyerek... jeles voltam . .. Peti, a legkisebb öcsém azóta született... beírták a többi adathoz, három éve... Érezte, hogy a szive táján elindul a nyomás, mint mindig, amikor képtelen már csírájában elfojtani az idegességét, pedig nem tesz jót, a koszorúér-szűkület ... Becsöngette Rozikát, aki kérdőjellé görbülve állt meg az ajtóban. — írjon egy papírt ennek a fiúnak ... kétezer forint so- ronkívüli igazgatói jutalomról... — Bakonyi elvtárstól, a főkönyvelőtől ne kérdezzem meg, hogy ... — Ne kérdezzen semmit, ha azt mondtam, hogy írjon egy papírt...! Hevér András úgy ült a fotelben, mint akit egyszerre löktek a földre, s emeltek fel onnét. Mészáros Ottó f
