Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

nmT MEG* El 1971. JÚLIUS 14., SZERDA KÖNYVESPOLC «« .I, ..I Dr. Várkonyi Péter. Magyar—amerikai kapcsolatok 1945—1948 A Magyarország című heti­lapban a műből közölt rész­letek nagy érdeklődést keltet­tek, s sikert arattak. Az ér­deklődés és a siker magyará­zata kettős. Egyrészt közel­múlt történelmünk olyan te­rületét és témakörét dolgoz­ta fel a szerző, amelyet eddig csak töredékeiben ismert a szélesebb közvélemény, más­részt a feldolgozás módja tö­mör, mégsem száraz, világos és olvasmányos. Most, hogy a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában megjelent kötetet vehetjük kézbe, még inkább megerősíthetjük a hetilapban közölt részletek alapján ki­alakult véleményünket. A szó jó értelmében vett törté­neti munkát nyújt át a szerző az olvasónak: tudományos igénnyel készültet, amelyet azonban a szakmán kívüli érdeklődő is élvezettel ta­nulmányozhat. A nyolc fejezetre, valamint bevezetésre és összefoglalásra tagolt mű a íelszaoadulás utáni három esztendő ma­gyar—amerikai kapcsolatainak teljes képét adja. Ezen túlme­nően azonban foglalkozik azokkal a bel- és külpoliti­kai eseményekkel is, amelyek e viszonyra erőteljes hatást gyakoroltak. Rendkívül ér­dekes nyomon követni, ho­gyan bontakozott ki egyre vi­lágosabban az amerikai kor­mányzat látszat-előzékenysé­get és tényleges beavatkozást jelentő, majd később már csak beavatkozási kísérleteket cél­zó politikája. Kisebb (mint például az amerikai követ és Révai József levélváltása az amerikai gépek engedély nél­küli berepülése ügyében) és nagyobb jelentőségű kérdések (mint a Nyugatra hurcolt ja­vak visszaadása) logikus cso­portosításával éri el a szerző, hogy az olvasó fokról fokra megismeri az események al­kotta folyamatokat, s azok összefügéseit. Ennek köszön­hető; hogy bár a mű nem túl terjedelmes — alig több két és fél száz oldalnál — a témá­ról általa adott kép teljesnek tekinthető. A bővebb tájékoztatást, il­letve a további részletek fel­lelését elősegítő lábjegyzetek­kel, valamint a forrásmun­kák jegyzékével kiegészített kötetet nemcsak a történel­mi kérdések iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, ha­nem a széles olvasóközönség is, mert közelmúlt történel­münk egy fontos részletét is­merhetik meg segítségével. (m) AUGUSZTUS 20-TOL magyar „szuperprodukció“ a tv-ben Kezdődik a Rózsa Sándor sorozat Augusztus 20-án este mu­tatja be a Magyar Televízió eddigi legnagyobb szabású vállalkozását, a Móricz Zsig­mondi műve nyomán forgatott Rózsa Sándor sorozat első ré­szét. A 13 folytatásból álló filmet nagy várakozás előzi meg, hiszen Móricz Zsigmond könyve az egyik legnépsze­rűbb hazai olvasmány. A Magyar Televízió törté­netében mindeddig ez az első „szuperprodukció”, hiszen tíz órában, 600 percben tömöríti a híres regény jelentősebb epizódjait. Kisdobosturnus UNATKOZNI SENKI SEM FOG A váci járásból — az ország minden részébe Nemcsak az építőtáborok, hanem az úttörők és kisdo­bosok paradicsomai is bené­pesültek már. Minden bizony­nyal a váci járás kisdiákjai utaznak az idei vakáció alatt a legtöbb helyre. Felsorolni is nehéz a városokat, közsé­geket, ahová indulnak: Eger, Dunapataj, Rakamaz, Mis­kolc, Káptalanfüred, Gyula, Hajdúszoboszló, Felsőörs, Ba­latonszárszó, Dobogókő, Har­kány, Balatonkiliti, Rákos­puszta. Ezernél is többen töl­tenek egy-két hetet táborok­ban a váci járásiból. Kalmár Imre járási úttörőtitkár először a csapattáborok­ról tájékoztat: — Négy csapatunk már tá­borozott, július 17-től 26-ig 80-an mennek őrsvezetőkép- ző-táborba — saját táborunk — Alsógödre, ahol már fahá­zak fogadják a pajtásokat. A táborozási idény június 15-től tart, s augusztus végéig meg­állás nélkül jönnek-mennek a turnusok. Az első táboro­zok a kisnémediek voltak. Honvédelmi szaktáborba mentek 25-en. Jól érezték magukat, egymást követték az események: éjjeli riadó, lövészet, géppuskaszereles — kit ne vonzana ez? Utoljára — augusztus közepén — a kisalagiák és a rádi úttörők táboroznak Egerben, illetve Káptalani üreden. — Hogyan nyaralnak a kisdobosok? — Mindenütt az úttörőkkel együtt mennek táborokba, ki­véve a dunakeszi iskolát, ahol külön kisdobosturnust szer­veztek Felsőörsre. Ök július 11-ig táboroztak. — A programok? — Sok szabadfoglalkozás, sportversenyek, gyakorlatok, filmvetítés, őrsi próbák, hajó- kirándulás ... Természetesen minden táborban más és más program dominál — a termé­szeti adottságoktól függően. Egy biztos — unatkozni senki sem fog. T. E. JULIUS 20—26 A lengyel kultúra hete a rádióban Július 20—26 között rende­zik meg a Magyar Rádióban a lengyel kultúra hetét. Tizen­négy összeállítás nyújt ízelí­tőt a baráti ország mai életé­ből. Július 20-án este a len­gyel zeneirodalom nagy klasz- szikusainak művei csendülnek fel. A mai lengyel szépirodal­mat az Égtájak, illetve a Len­gyel változatok című összeál­lítás képviseli. Külpolitikai műsort sugá­roznak július 22-én a Kossuth adón „A Lengyel Népköztár­saság ünnepén” címmel. — A János vitéz pénteki margitszigeti premierjén a be­teg Palcsó Sándor helyett új tenorista mutatkozik be, Ber­kes János, az Operaház ösz­töndíjasa. Ősbemutató Nagykőrösön Gyermekfilm felnőtteknek A vekker szívtelenül, pa- | rancsolóan cseng az álmokba, j A nagymama az első, aki fel- J kel a családból, s a fiatalok j ajtajánál elmondja a varázs­szót: Idő! A Hahó, öcsi! című új ma­gyar film törtépete az idő kö­rül bonyolódik, öcsi, a csa­lád ötéves másodszülötte hiá­ba megy szüleihez, a nagyma­mához, a testvéréhez, mind elfoglaltak, rohannak, nincs idejük, öcsi fellázad édesap­ja reggeli újságolvasása el-, len — utánozva apja fontos­kodását, az üres papírszalvé­táról „híreket” olvas — s az ..engedetlen, rossz” gyereket büntetésből, a fürdőszoba sarkába állítják, öcsi az öt­perces fogság idejét tölti meg mesével, és gondolatban elin­dul megkeresni az időt, haza akarja vinni, hogy a szüleinek végre legyen idejük vele is törődni. Palásthy György új filmje, melynek forgatókönyvét Tö­rök Sándor írta, a gyermekne- velő szülők elé tart tükröt. A hétfő esti nagykőrösi ősbe­mutatót nagy tetszéssel fogad­ta a közönség. A film rende­zője bemutatta a főszerepet játszó nagycsoportos óvodást, Kovács Krisztiánt, aki szere­pelt már a Varázsló című film­ben is. Hamarosan megkezdi a kisfiú a harmadik filmjének forgatását is, a Tengertánc-oX, amely arról szól, hogyan vilá­gosítják fel öcsit szülei arról, hogy kistestvére születik, s_ hogyan dolgozza fel magában a gyerek a nagy változást. A Hahó, öcsi! rövidesen a moszkvai f.lmfesztiválon kép­viseli majd a magyar film­művészetet. Sz. M. Micimackó fesztivál Hangverseny Szentendrén A Hanglemezgyártó Válla­lattól erre a hétre is van jó hírünk: — Megszámlálhatatlan a Micimackó-barátok tábora, s régi kérésnek tettünk eleget azzal, hogy nemrégiben piacra adtuk a Milne könyv nagyle­mezét — újságolta örömmel dr. Erdős Péter, az MHV-tit- kárság vezetője. Az ötlet kitűnő. A borító, az utóbbi idők legötletesebbje. A lemez pedig ... Ügy igaz, hogy a Micimac­kó-barátok mindannyian másképp képzelték el a „kicsi buta mackó” beszédmodorát. Hogy jó, vagy nem jó a Mar- gittay Ági-féle megformálás? Nem tudjuk. Annyi biztps, hogy a lémez — joggal I — nagy sikerre számíthat. Kották szerzők nélkül Mint a Zeneműkiadó leg­utóbbi slágerfüzetének ke­resztrejtvényéből is kiderül, az idei nyár szenzációja a két év után újra megrende­zendő Táncdalfesztivál. Meg­jelentek már a népszerű mű­sor elődöntőinek kottái — ter­mészetesen szerzők és szöveg­írók megjelölése nélkül —, s a Jjlt egyszer, valamikor na- Hj gyón régen, hetedhét or­szágon is túl, kis putrijában egy cigányember és egy ci­gányasszony. Már száz évnél is öregebbek voltak, de még mindig úgy szerették egymást, mint amikor összekerültek. Mióta együtt éltek, soha egy rossz szót nem mondtak egy­másnak, mindig csak azon tör­ték a jejüket, hogy kedves­kedjenek egymásnak. Ilyen szép házaséletet éltek, ami mostanában bizony ritkaság, talán csak a mesében, de ott is alig-alig. Putrijuk szegényes volt, hisz úgy beesett az eső, ke­resztülsüvített rajta a szél, ők azonban megadással tűrték sorsukat, mert már nagyon öregek voltak. Az a kis ere­jük, ami még megmaradt, csak éppen arra volt elég, hogy betevő falatjukat te­remtsék elő. Nappal vályogot vetettek, az egyik gyúrta, a másik formába rakta ... „A Felvidéken születtem, tanultam a zenét, s megsze­rettem a népdalokat. Kezembe került, úgy 18 éves lehettem, Körösi Csorna Sándor könyve, amiben Indiába vélte a ma­gyarok őshazáját. Tudvalevő, hogy a cigányok Indiából szár­maznak, hogy mikor és miért jöttek el onnan, nem tudjuk, csak találgatásokra vagyunk utalva, az azonban bizonyos, hogy a XV. században érkez­tek először Magyarországra egy király és három herceg vezetésével. Magukkal hozták meséiket, dalaikat. A muzsi­kájuk hamar otthonra talált a magyar fülekben, meséikkel kevesebben foglalkoztak. Pe­dig a cigány néprajz mind­mind megőrizte azt, a rengeteg babonát, melyet mi már ki­hullattunk — az álomfejtése­SZŐ G KIRÁL Y ket, a vassal kapcsolatos erő­átadást, a cigány bírásko­dást ...” E gyszer mégis bajba keve­redett a két öreg. Szépen volt már vályoguk. El akarták adni, hogy egy kis pénzhez jussanak, amikor egy kocsi megállt a vályograkás mellett, és se szó, se beszéd, elkezd rakodni. — Ki az, hé! — kiál­tott oda az öreg cigány. De az bizony rá sem hederített, ha­nem tovább rakta a vályogot. Az öreg cigány fogta a botját, hogy elkergesse vele a tolvajt, de az egy vályoggal úgy meg­dobta az öreget, hogy az sze­gény összeseit. Föltámolyadott valahogy, nagy düh fogta el, olyat húzott rá a tolvajra, hogy az menten elterült a föl­dön. Megijedt a cigány, éleszt­gette, vízzel locsolgodta, de nem használt. — Ez bizony nem él — mondta az öreg ci­gány lesújtva. Nem bántott ő életében senkit, most meg ilyen szerencsétlenül járt, hogy ettől az ütéstől meghalt a tolvaj. Az öreg cigányt el­fogták, és élete végéig bör­tönbe vetették. Szegény fele­sége egyedül maradt, többet éhezett, mint evett, de legjob­ban öreg párja miatt emész­tette magát... „Érdekelni kezdett a cigány­sors. 195.7-től a Cigányszövet­ség munkatársaként bebaran­goltam az országot, gyűjtöt­tem élményt, legendát, meséket, közben tanítottam — magyar—orosz szakos vagyok. A cigányokat még mindig nem szeretik minde­nütt az emberek. Nem hisz­nek nekik, pedig aki közöttük él, rájöhet, milyen jószándékú, naiv emberek. Hiába birkó­zunk a gondokkal, nehéz még a cigánysors. Igaz, miattuk is. Csévharaszton lakom, a Her- czeg-féle iskolában, mely megszűnt, ócska ház, amolyan putri, nehéz levegőjű, vizes falú, tudom hát, milyen ne­héz nekik a vályogban. Mono- ron tanítok, összeállítottam egy cigány népi együttest, megszerveztem volna az anal­fabéta-oktatást. Azt mondták, nincs helyiség, pedig hát len­ne!” * z öreg cigányasszonynak alig volt már jártányi ereje, mégis addig-addig töp­rengett, míg elhatározta, ki­szabadítja az urát. Magához vett egy kenyeret és egy kö­csög aludt tejet, útnak indult. Szomszédai figyelmeztették, nagy erdőn kell keresztül­mennie, s ott egy huszonnyolc fejű sárkány lakik, és az el­pusztítja. Ö azonban senkire sem hallgatott, csak elindult. Ahogy bandukolt az erdőben, egyszerre csak megjelenik előtte a sárkány. Ö azonban nem ijedt meg tőle, neki adta a kenyeret és a tejet, és amíg a sárkány evett, elkezdte si­mogatni. A simogatásra a sár­kány megszelídült és elaludt. Mialatt a sárkány aludt, a né­ne levágta a haját, és azzal odakötözte a sárkányt egy nagy fához. Utána tovább ment. Mikor a sárkány fel akart kelni, nem bírt. Retten­tő súlyával minden fát levert a környéken. Olyan erősen hánykolódott, hogy még a sziklákat is kövekké morzsol­ta, végül is a feje beleburko- lódzott a hajába és megful­ladt ... „A szalonnát odaragasztják valamihez és meggyújtják. A zsírcseppek világítanak, ennek fényénél gyűjtöttem a mesé­ket. A mesélők igyekeznek vá­lasztékosán kifejezni magukat, s Ilyenkor az a veszély, hogy a mese már nem eredeti. Mi­helyt észreveszi a mesélő, hogy értékeljük tudományát, nem hajlandó ingyen mesélni, valamit adni kell neki, mert hiszen éhen-szomjan és ron­gyosan nem lehet mesélni. A mesélők általában egy-egy ci­gánytelep legöregebbjei, csu­pán egy alkalommal gyűjtöt­tem egy 23 éves cigányasz- szonytól. Esténként összedob­nak a cigányok egy-egy forin­tot a mesélőknek, akik azután kifogyhatatlanok az ezeregy éjszakához hasonlatos mese­szövésben. A cigányok szentül meg voltak győződve arról, hogy a mese cselekménye va­lamikor tényleg megtörtént. A cigány meseszövés gyors lép­tű, a hős nem időz sokat egy- egy feladat megoldásánál. Bát­ran, vakon bízik erejében. Egyes események nem logikus következményei az előzmé­nyeknek. Találkoztam olyan meséiével, aki egy mesét há­rom nap és három éjjel mond.” a z öreg cigányasszony be- Zí ment a városba, s elmon­dotta, hogy elpusztította a sár­kányt. Az emberek nem akar­ták neki elhinni, és többen ki­mentek, hogy meggyőződje­nek róla. Rögtön látták, hogy a sárkány holtan fekszik a földön, körülötte minden ösz- szetörve, összezúzva. A po­roszlók levették a párkányról a gyémántkantárt és a cigány­asszonynak akarták adni ju­talmul. Annak azonban nem kellett semmi, csak azt kérte, hogy jó öreg urát engedjék szabadon, aki börtönben síny­lődik. Teljesítették kívánságát, s a város lakói hálából egy- egy aranyat adtak nekik. Any- nyi gyűlt össze, hogy egy zsák­ba se fért. A városbeliek etet- ték-itatták őket, marasztalták, ők azonban pár nap múlva csak visszaindultak falujukba, ahol a legjobban érezték ma­gukat. Azonban többé már nem a faluvégi putriban lak­tak, hanem egy szép kőépület­ben, amit maguknak építettek a kapott aranypénzen. Itt él­tek aztán boldogan, mondo­gatták, a hűség megkapja mindig a jutalmát. Még ma is él a két öreg cigány, ha meg nem halt. Sáfár Sándor kétszáz me­sét gyűjtött. Ebből a legszebb húszat kiadja a Móra Könyv­kiadó „Szög király” címen. Az itt írt mese egy hűséges ci- ! gányasszony szerencséjéről I szól. Sáfár Sándor 1939-ben | hallotta ezt Nagysallón Ko- í lompár Julis 65 éves cigány- I asszonytól. ' Tamás Ervin 1 Hanglemezgyártó Vállalat ígé­ri, hogy a szokásostól eltérő­en, már jóval a döntő előtt, az utolsó elődöntő befejezése után, kiadja valamennyi szá­mot hanglemezen. Munkatár­saink a kották átnézése után megállapíthatták, hogy nagy versenyre van kilátás ... Lemezügyben még csakany- nyit, hogy egy sikeres lemezt, Koncz Zsuzsa: Szerelem című albumát több mint egy év után újból kiadta az MHV. Ma: Ex Antiquis Egy megyei eseményről is hírt adunk: ma este Szent­endrén lép fel az Ex Antiquis együttes, Hacky Tamás veze- ..^tá#*el,fcAz..,érdekesség ked­véért juttatjuk olvasóink eszébe, hogy a füttyművész és zenekara a tavaszig külföl­dön 200, míg idehaza csak száz koncertet adott. E heti nyerteseink: Szecsődi Ildikó (Hernád, Fő út 70.), Menyhárt Mária (Abony, III. k., Munkás u. 8.), Székely Györgyi (Bp. I., Má­ria tér 2. III. em. 1.). Slágerlistánk: Könnyűzene: 1. (1) Elünk és meghalunk (Illés), 2. (4) Bo­lond város (Neoton), 3. (2) Ba­bérfa (Express), 4. (10) Hűtlen barátok (Omega), 5: (—) Ten­gelykezű félember (LGT), 6. (5) A virágnak kell a nap­fény (Karda B.), 7. (—) Hol van a mennyország? (Hungá­ria), 8. (9) Láttam én egy osztrigát (Neoton), 9. (—) Fá­zom (Bergendi), 10. (3) Nem lehet (Zalatnay). Komolyzene: 1. (3) Beetho­ven: Für Elise, 2. (4) Bach: D-moll toccata és fuga, 3. (1) Orff: Carmina Burana, 4. (2) Bartók: Cantata profana, 5. (—), Kodály: Háry János. sunyó—falus—tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba vagy ragassza levelezőlapra, s úgy küldje el a szavazőcédulát szerkesztőségünkbe (Bp. VII., So­mogyi B. u. 6.). A borítékra ne feledje felírni: „Kedvenc leme­zem”. Szavazóink között minden héten három hanglemezt sorso­lunk ki, a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat ajándékát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents