Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

1971. JÜLIÜS 11., VASÄRNAP MST «CG VE» r 3 LAKAS: KICSIBEN ES NAGYBAN (12.) Egy a miénk lesz szú időre megszabta az az út­mutatás, amelyet a párt Köz­ponti Bizottsága és a kormány 1970. április 16-án tartott együttes ülése fogadott el, ha­tározatként. Ebben a többi kö­zött ez áll: „Az állami és ma­gánlakás-építés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társa­dalmi és szociális problémák magoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költ­ségvetés lakásépítésre fordí­tandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a la­kosság erőforrásainak bevoná­sát a lakáskérdés megoldásá­ba.” Ügy legyen — mondhatjuk valamennyien. S mindenki a maga területén tegyen is azért, hogy úgy legyen. Mészáros Ottó (Vége) Elutazott az omszki pártmunkás-delegáció A Pest megyei Pártbizott­ság meghívására hazánkban tartózkodó, négytagú omszki pártmunkás-delegáció, Szer- gej Joszifovics Manyakinnak, az SZKP Központi Bizottsága tagjának, az omszki területi pártbizottság első titkárának vezetésével szombaton dél­előtt hazautazott. Búcsúzta­tásukra a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Jámbor Miklós és Barinkat Oszkárné, a megyei pártbizott­ság titkárai. Magyar elnök a nemzetközi építéskutatási tanács élén A nemzetközi építéskutatá­si tanács először választott el­nököt e szervezet élére a szo­cialista országok képviselői­ből, mégpedig magyar kuta­tót, dr. Sebestyén Gyulát, az Építéstudományi Intézet igaz­gatóját. A nemzetközi kutatási szer­vezet elnöksége — amelyben a szocialista országok közül most már nemcsak Csehszlo­vákia, Magyarország és a Szovjetunió, hanem az NDK és Románia képviselője is he­lyet kapott — még az idén ülést tart Rotterdamban, hogy részletesebben meghatározza a következő hároméves mun­kaprogramot. Csőd a Siraíóban Első lépések a pipagyár megmentésére ÚJ HELYÉN fi BAROSS-SZGBOR A XXI. vasutasnap alkalmá­ból szombaton ünnepségen emlékeztek meg a közlekedés egyik úttörőjéről, Baross Gá­borról, akinek szobrát új he­lyen, a Keleti pályaudvar in­dulási oldalán állították és avatták fel ismét. Arkieqcszítéssel támogatják a télire tárolt zöldség és gyümölcs forgalmát A pénzügyminiszter és a belkereskedelmi miniszter rendeletet adott ki a télire tá­rolt burgonya, zöldség és gyü­mölcs árkiegészítéséről. Ennek összege a régiekhez képest ál­talában emelkedik. A lakosság részére tárolt óburgonya minden mázsája után az eddigi 50 forint he­lyett 55 forintot, a vöröshagy­máért 50 helyett 60 forintot fi­zetnek. A télialma után eddig két téli szezonban nyújtottak állami árkiegészítést, kilón­ként 40 fillért, ez az összeg 60 fillérrel emelkedik. Az árkiegészítést december 1-től a téli idény végéig fizeti az állam az érintett vállala­toknak és szövetkezeteknek. Gyulán véget ért a nyári eszperantó egyetem Szombaton délelőtt Gyulán a városi tanács dísztermében ünnepélyes külsőségek között fejeződött be a IX. nyári esz­perantó egyetem. Dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára eszperantó nyelven búcsúzott a résztvevőktől. Ezt követően kiosztották az or­szágos eszperantó szaktárgyi verseny díjait. Utcák nélkül SZERES TELEPÜLÉS A VÁTI szakemberei elké­szítették az Őrség fővárosa, Őriszentpéter távlati rendezési tervét A program érdekessé­ge, hogy az igazodik az ősi nyugati határőrvidék hagyo­mányos szeres településszer­kezetéhez. Itt nem utcákból, hanem a dombhátakra épült, füzéresen elhelyezkedő házcso­portokból állnak a falvak. Egy-egy házcsoport — szer — lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódik a következőhöz. Eredetileg vérrokon családok laktak ilyen házcsokrokban. A tájegységi központ új létesít­ményei is a szeres elv szerint helyezkednek el a jövőben. Négyszázezer lakás épül — négyszázezer család, 1,1 mil­lió ember reménykedik, bízik, hisz abban, hogy a négyszáz- ezer közül egy az övé, az övék lesz. A megyében 36 ezer csa­lád tervezhet így, s mi ma­gunk is bízunk benne, hogy nem alaptalanul. Kezdeni a Kovács család házával kezd­tük sorozatunkat, azzal a házzal, amelyet nemcsak a szó átvitt, hanem szoros értel­mében két kezükkel építettek föL A sorozat befejezéseként tehát szóljunk azokról, akik a következő években szeret­nék megteremteni a saját ott­hont Gyűjtöttek 30 ezret Bagócs Kálmán lakott már a szülői házon kívül mun­kásszálláson, albérletben, volt ágybérlő egy ideig, azután me­gint albérlő. Lakóhelyét te­kintve szinte ingázott a fővá­ros és Vác között, munkahe­lyét azonban — a handler Je­nő Járműjavítót — nem hagy­ta ott. Amikor megnősült, vé­ge szakadt a pendlizésnek, vá­ci lakos lett véglegesen, fele­sége nővéréék fogadták be őket átmenetileg. Az átme­net negyedik éve tart. Bagócs Kálmán géplakatos 25 éves, felesége, aki textilgyári mun­kásnő, 22 múlt — Szerencsések vagyunk, hogy Ilus nővére befogadott bennünket. Bárhol próbálkoz­tunk, meghallva, hogy házas­párról van szó, mindenütt négy- meg ötszáz forintot kértek az albérletért, s kikö­tötték, gyerek nem lehet, s ha mégis, akkor mennünk kelt Keserves egy helyzet volt s akkor szólt Katika, a sógor­nőm. ők is végigcsinálták ezt tudják, milyen nehéz, egy ideig melegszünk együtt. Hét év alatt építették föl a há­zukat, két szoba, a kisebbet mi lakjuk. Most már hárman, mert Feri, a kisfiam, kétéves múlt. ö, aki az albérletben „nem lehetett volna”. Havon­ta négyezer forint körül ke­resünk ketten, de sajnos, az élet sokba kerül, nekünk nincs egy darabka földünk sem, ahol ez-az megteremne, a piacról kell mindent venni, s a váci piac nagyon drága. így azután — nagy keservesen — harmincezer forintunk van összegyűjtve. Ha azt nézem, mi mindenről kellett lemonda­ni. hogy összejöjjön, nagyon sok. Ha azt nézem, mire me­gyek vele, nagyon kevés. Mi a tervük? Próbálkoztak a KISZ-lakásépítési akcióval, de azok, akik már benne vol­tak, lebeszélték őket, renge­teg a gond, akadozik az épí­tés. tisztázatlanok a körülmé­nyek, nem is szerveződik új építőközösség... Fölhagytak vele, s fontolgatni kezdték, mi lenne, ha a tanácsnál igénylést nyújtanának be? Reménytelennek ítélték, nem írták meg a kérvényt, közben megjelentek az új rendelke­zések, ez is zavarta őket, igaz­ság szerint ma sincsenek tisz­tában — és rajtuk kívül, ta­pasztaltam, rengetegen nin­csenek tisztában — vele, mi módon lehet most lakást kér­ni. Azt sem bánnák, ha szö­vetkezeti lakáshoz juthatná­nak, bár az asszonyka nagyon fél a jövedelmet hosszú éve­ken át terhelő részletektől. Egy biztos: megoldást kell találniuk, mert a házigaz- dáéknál útban a harmadik gyerek, ők pedig még egyet szeretnének. Márpedig ehhez önálló otthon kell. Lesz? Ba­gócs Kálmán meggyőződés­sel mondja: — Kell, hogy le­gyen. összeraktuk a harminc­ezret, azért ennyivel már kezdhetünk valamihez... se­gít a vállalat... hitelt is kér­hetünk, s talán építünk... ta­lán szövetkezeti lakásba me­hetünk, a feleségem jelentke­zett a munkahelyén... Ezer téglával Heincz Sándor és családja már előbbre tart. Ügy mutat­ják a giz-gazos telket, mintha már állna rajta a ház. — Ezer téglával kezdtük, azt mondtuk, ha nem vesszük meg, soha nem vágunk bele az építésbe, csak hányódunk, csak remény­kedünk, s végül nem jutunk semmire. Megvettük az ezer téglát, leraktuk apámék udva­rában, mert ide nem hozhat­tuk, innét ellopnák. Az ezer mellé újabb adag került, s ha minden igaz, jövő héten kifu­varozzák az alapozáshoz szük­séges terméskövet, mert az lesz a ház alapja, tégla a fala, úgy építjük, hogy a gyereknek is, meg a gyerekének is jó le­gyen... A férfi huszonkilenc éves, technikus, az Egyesült Villa- mosgépgyár dolgozója, felesége műszaki rajzoló. Hat éve háza­sok, esküvő után felesége szü­leihez költöztek, ott laktak két évig, majd kiköltöztek Gödöl­lőre, Heincz Sándor szüleihez, mert ugyan innét nehezebb a bejárás, de tágasabb a lakás. A házasság utáni harmadik esztendőben megérkeztek az örökösök, Heinczné egyszerre két kislánnyal is megajándé­kozta a papát. — Édesanyáméknál nem maradhattunk két gyerekkel, de eggyel sem, mert pici a la­kás, miattunk a húgom úgyis a konyhában aludt — mondja az asszony. — Rossz volt meg­szokni az utazást, én Pesten születtem, mindig ott éltem, nem tagadom, első időben sír­tam is, sok gond volt a két pi­civel, s itt gyengébb az ellá­tás, mint Pesten, vagy ha nem is gyengébb, de Pesten, ha nincs az egyik üzletben, me­gyek a másikba, itt meg hová menjek? Most már megszok­tam, először nagyon tartottam az építkezéstől, hiszen akkor végképp itt ragadunk ... most már nem bánom, bárcsak már állna a ház. Mikorra áll? Heincz Sándor a fülét húzogatja — felesége tréfásan kétszer is a kezére üt, mert nem képes leszoktatni erről —, úgy fontolgatja a vá­laszt: — Az alappal, a falak­kal idén megleszünk, a mester vállalta. Mi nem tudunk se­gíteni, időnk nincs hozzá, nem is értünk ilyesmihez, aprósá­gokat édesapámmal majd meg­csinálunk, de ez nem lénye­ges. Sajnos, így mindenért fi­zetni kell. Jövő tavasszal az­után a hajrá: bepucolás, par­kettázás, ajtók-ablakok ... Mennyibe kerül? Ezt még nem tudom, addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér, mert így is tele vagyunk adósság­gal, ha összeszámolom, amit a család adott, meg amit az OTP hitelezett, akkor száz­ezer forint körüli mínuszban vagyunk... Jövő őszre azon­ban házszentelő lesz, s ez a lényeg! Világos útmutatás A lakásépítés, a lakáselosz­tás és a lakbérek egészét hosz­Csődbe jutott a Nagykőrösi Pipagyár. Miért? Mi a megol­dás? Az újságíró nyakába veszi a világot, megpróbál a dolog végére járni, s egy hó­nap után rájön: a dolognak nincs — nem is lehet — vé­ge. Elmondom, amit csak meg­tudhattam — de nem biztos, hogy ez a teljes igazság. Gyár ingoványon A gyár I-es számú, „anya­telepén” pipa és bútor ké­szül. Ez kifizetődő munka, többségben van az export. A Il-es számú telepen ezerféle fűrészáru készül. Ez sem len­ne ráfizetéses. Két és fél éve a Il-es telepet ki kellett köl­töztetni az egykori téglagyár­ból, hogy ott újra téglát éget­hessenek. Itt kezdődött a csőd. „Alapos megfontolás” után mindazok, akik illetékesek voltak, úgy döntöttek, hogy a város szélén, a Siratónak nevezett vizenyős, alacsony területen építsék fel az új üzemet. Ez a süppedék azon­ban eleve alkalmatlan volt fa­ipari üzem telepítésére... Eddig körülbelül négymillió forintot költöttek a terep ren­dezésére, csatornázásra, hogy a hihetetlen mértékű társa­dalmi munkáról — a terep- rendezésben — ne is beszél­jünk. Sajnos, a terepet mai napig sem sikerült még elren­dezni. A telep egy részét — úgy ahogy — feltöltötték, ás­tak vagy 300 méteres gerinc­csatornát, de ha jön egy kis zápor, úszik minden, nem le­het dolgozni. Az úgynevezett „anyagtér” víztelenítésére — becslések szerint — további kétmillióra lenne még szük­ség, közben azonban kiürült a vállalat pénztárcája.., 1968-at — ez volt a gyár egyik legjobb éve —, még öt­millió forintos nyereséggel zárták, az 1970-es gazdasági évet már 2,1 milliós veszte­séggel. A teljes veszteség en­nél jóval tötb. Becslések sze­rint hétmillió forint lehet a vállalat adóssága — ezt július 7-ig még senki sem tud ta pontosan megmondani. Félreértés ne legyen: a sza­nálási bizottság annak rend- je-módja szerint megvizsgál­ta a vállalati gazdálkodást, a Nagykőrösi Városi Tanács végrehajtó bizottsága július elsején rendkívüli ülést tar­tott, s fontos döntést hozott — ám a vállalat valóságos pénzügyi helyzetét úgyszólván lehetetlen volt megállapítani. Minden nap ráfizetés Mi a megoldás? Ezt kér­deztem én is Molnár Ferenc­iéi, • Il-es telep vezetőjétől, június végén. A telepvezető ma már nem dolgozik a vál­lalatnál, véleményét mégis ér­demes rögzíteni; — Az első: csökkenteni az anyagszállítás költségeit. Ha az AKÖV helyett saját von­tatóval, daruval dolgozhat­nánk, felébe kerülne. Má­sodik: az üzemen belüli anyagmozgatás megoldása. Ma kőkorszakbeli módszerekkel dolgozunk: 6—8 izmos férfi kézzel rakja fel a pótkocsira a 10—14 mázsás farönköket. Egyetlen traktorunk, s öt pót­kocsink van csupán. Elektro­mos targonca kellene. — A harmadik: a jelenlegi gépesítési fokon eleve ver­senyképtelenek vagyunk. A géppark: egy lengyel gatter, 10 szalagfűrész és 3 ingafűrész — mind ócska, elavult A nyolcszázasok helyett 1000 milliméteres, korszerű szalag- fűrészek kellenének. Mennyi­ségben és minőségben egy­aránt óriási ugrás következne be. Negyedik, de alapvető: a terület rendezése, utak építé­se. Számoljunk. Egy daru kb. 640 ezer, egy traktor két pót­kocsival 240 ezer, egy szalag- fűrész 70—80 ezer forintba ke­rül. Tehát: 3,5—i millió forint kellene a talpra álláshoz, az életképességhez. Nagy pénz ? Egy deficites vállalatnak — amelyre a bank nagyon odafi­gyel — hihetetlenül nagy. Egyébként a tanácsi és válla­lati költséggazdálkodásban nem lenne kifizethetetlen ösz- szeg. A kár ugyanis sokkal nagyobb. Minden nap ráfize­tés. Látszólag önállóan Honnét vegyenek pénzt? Gáláns lovagként az ÉRDÉRT tűnt fél Nagykőrösön. Adósa volt a gyár, hiszen a rönkök, az alapanyag árát nem tudták kifizetni. Mátyás Albert, az ÉRDÉRT kereskedelmi igaz­gatója megváltó gyanánt tár­gyalt, s mindenki örült annak, hogy „ezután az ERDÉRT-é lesz a kockázat”. Takács Lajos, a Pest megyei Tanács ipari osztályának ve­zetője június végén elmondta: — Az ÉRDÉRT nem tudja kifizetni a veszteséget. A bankban megnéztük a szám­láit, s kiderült: egy fillér fej­lesztési alapjuk sincs. Alapo­san megvizsgáltuk a szerző­dés tervezetét is: több súlyos buktató van benne. Meggyő­ződésünk, hogy így nem lehet rendbehozni a vállalatot. Ja­vaslatot adtunk a körösieknek, vagy figyelembe veszik, vagy nem. Szuverén joguk a döntés. Mint említettük, a tanács- vb ezután rendkívüli ülést tartott, és elfogadta az ÉR­DÉRT ajánlatát. A Il-es telep, az eredeti néven — Faáru- és Dohán yzócikkgyártó Vállalat — megmaradt „önálló” válla­latnak, az I-es telepet pedig beolvasztották a Városgazdál­kodási Vállalatba. Július 7-én beszéltünk az új vállalat július 1-én kine­vezett, új igazgatójával, Far­kas Pállal. Addig az ÉRDÉRT gépesítési osztályán dolgozott, egyébként 36 éve a faiparban tevékenykedik. Elmondta: még nem tudja, mennyi a de­ficit, most számolja a fő­könyvelő, s három nap múlva „kibukik”, mennyivel tartoz­nak. Július 1-ig több mint hétmillió forint gyűlt össze. Az ÉRDÉRT „védnökséget vállalt”, hogy alapanyag és bérmunka adásával kihúzza a vállalatot a deficit kátyújából. Az önállóság tehát csak lát­szólagos, az ÉRDÉRT diszpo­zíciója alapján dolgoznak, s az ÉRDÉRT minden számlá­jukat, minden intézkedésüket ellenőrzi. Talpra állnak? Mit adott a vállalat? „Na­gyon sok segítséget.” Konkré­tan: egy 6,3 tonnás autóda­rut, egy Super-Zetort három pótkocsival, 10 csillét, s tuzsé- ri és adonyi telepükről ez­után érkezik még 600 méter­nyi vágány — tehát meglesz a kisvasút. Több segítséget nem adnak! Mi a megoldás? Farkas Pál igazgató: az ERDÉRT-tel kö­tött szerződést elég lazán fo­galmazták. Például: 50 ezer narancsos ládát kell exportra gyártanunk a Lignimpexnek, s ezt csak mézgamentes nyár­ból lehet elkészíteni. Az ÉR­DÉRT eddig csak mézgás rön­köket küldött, tegnapelőtt két vagonnal küldtem vissza. Nem veszem át a jövőben sem.... — Megoldás? A meglevő gépek teljes kihasználása. Most már napi két műszakban 60 köbméter fát fűrészelünk. Szépen dolgozik mindenki. Másrészt: a rakodótér kiala­kítása. Segítséget kapunk a helyi állami gazdaságtól is: minimális bérleti díj fejében minidózert adnak kölcsön. Az egyik tsz 1200 köbméter föl­det szállít, s eltüntetjük a Si­rató tavat. Üj vezetőséget vá­laszt a párt- és KlSZ-szerve- zet, utána meg lehet szervez­ni a társadalmi munkát: tett- rekész fiataljaink segítenek a tereprendezésben. Mi a terv? A második fél­évben 9,5 millió forintos ár­bevételre számítanak — ma­ximális gépkihasználtság mel­lett. Ebből 4,9 millió lenne a nyereség. Ezt arra alapozzák, hogy az ERDÉRT-nek végzett bérmunka után csupán nyolc- százalékos forgalmi adót kell fizetni — azt is az ÉRDÉRT rója le. Mit szóltak mindehhez a munkások? Zúgolódtak. Igaz, kevesen mentek el, őrzik a hitüket, hogy majd csak jobb lesz. Most — hosszú bizony-] talansági idő után — még ini kább bíznak. Nagy hiba len­ne, ha csalódnának. Faládi József Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-AUVANYOZO, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZO ÉS MÜANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok), MÜKÖKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. V\\\\\\\\V,\WXO\\WÄV\ Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents