Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

itECrEI kMmHod 1971. JÜLITIS 10., SZOMBAT Dísztárgyak agancsból Az országban egyedülálló kicsiny üzem az Erdei Ter­mékeket Feldolgozó és Érté­kesítő Vállalatnak az a tatai műhelye, ahol szarvasagancs­ból készítenek dísztárgyakat. Több mint kétezer elhullatott szarvasfejdíszt dolgoznak fel. Bozzai-emlékek A révfülöpi helytörténeti rrázeum gyűjtői felkutatták a szomszédos Kővágóörs község­ben született Bozzai Pál költő és 48-as szabadságharcos em­lékeit. Azonosították a szülő­házát és sok érdekes életrajzi adatát kutatták fel a 23 éves korában elhunyt tehetséges költőnek. Bozzai verseit, aki jó barátságban volt Petőfivel, Jókai gyakran közölte az Élet­képekben. Mint fény derült rá, több ma is általánosan ismert műdal szerzője ugyancsak Bozzai Pál volt. Nyugdíjasok műsora. Ennék a műsornak lefegyverző ked­vessége a szerkesztő Koós Ta­mást, a műsorvezető Bulla Él- mát és Petress Istvánt, a ri­portert egyaránt dicséri. A ví­zi tanácsadás ugyan fiatalok­nak célszerűbb lett volna, s a kocogómozgalom „lelkiatyja”, Peterdi Pál sem tudott terepet biztosítani az élemedett korú sportolók számára, de a 60 éves diáktalálkozó alighanem mindenkit elbűvölt, egyebek között a nekifeledkezett foci­zásban cipőjét lerúgó véndiák képével. Röviden szólva: a műsor tartja formáját, ami biztató jel a jövőre. Nyitott boríték. A televízió „panaszládája” ez az új új­szülött műsor, mely kisebb-na- gyobb embercsoportok közér­dekbe torkolló bajait hozza AZ IRODALMI SZÍNPAD TERVEI Hat bemutató Idén ünnepli az Irodalmi Színpad 15. évadját. Az utóbbi esztendőkben új műfajokat kí­sérleteztek ki, vagy teremtet­tek újjá. Színpadot adtak köl­tői oratóriumoknak, létrehoz­ták — a sajátmaguk által — irodalmi musicalnak nevezett zenés-irodalmi műfajt, ame­lyet tavalyi nagy sikerük, a Hej, cigányok fémjelez. Az Irodalmi Színpad tegna­pi sajtótájékoztatóján Szcnd- rő Ferenc igazgató ismertette a következő évad programját. Nyolc tervezett produkcióból hatot mutatnak be. Az évad Karinthy Ferenc két egyfelvo- násosával kezdődik, amelynek közös címe Pesten és Budán. Második bemutatójuk Babits Mihály két művének — Lao- dameia és Jónás könyve — oratorikus feldolgozása. Sor kerül egy magyarországi ősbe­mutatóra is: Voznyeszenszkij Tükörvilág című művének elő­adására. Jelentősnek ígérkező vállalkozásuk néhány világ­irodalmi nagyság — Sappho, Ovidius, Boccaccio, Petrarca, Verlaine, Goethe, Ady, Babits, Weöres — legszebb szerelmes verseiből megrendezendő úgy­nevezett „szerelmi ki mit tud". Ezt követi egy ironikus hang­vételű mű, az .,Abszurd ma­gyar módra". Üjabb kezdeményezéssel áll­nak elő, műfajteremtő kísér­lettel: Mélytengeri áramlás címmel irodalmi dokumentum- műsort terveznek, legizgalma­sabb társadalmi kérdéseink­ről. Olyan kezdeményezés len­ne ez színpadon, mint amilyen a szociográfiában Magyaror­szág felfedezése. Tervezik még Ladányi Mi­hály megzenésített verseinek bemutatóját Dobszóló címmel, amelyhez közreműködőként vagy az Illés- vagy az Ómega- zenekart kérnék fel. Foglal­koznak középkori diákdalok színpadra vitelével, Carmina Burana címmel. Kevesen tudják, hogy az Irodalmi Színpad külön műso­rokat ajánlott fel művelődési házak, ifjúsági klubok részére. Az elmúlt két évadban Pest megyében is tartottak néhány előadást, például Szentendrén, a Csepel Autógyárban, Duna- varsányban, Vácott és Nagy- katan. napvilágra. Lakásügyek, új népbetegség: az alkoholizmus — mellette groteszk ellentpont- ként a sörhiány —, a Római- part szemét-,.kultúrája”, vas­úti aluljáróként funkcionáló vízlevezető került terítékre; panaszokban bő a választék. Még akkor is jó és folyta­tásra érdemes az efféle nyil­vános panaszóra, ha — mint hangsúlyozták — a tévé nem hatóság, maga nem intézked­het, csupán a közvélemény reflektorát kezelheti. Négernek lenni... Két mű­sor jóvoltából is bolyonghat­tunk a fajelmélet leküzdésé­nek útvesztőiben. Miképp szüntethető ‘meg a gyarmato­kon törvénybe iktatott vagy Amerikában hallgatólagosan elfogadott emberi egyenlőtlen­ség? Csak erőszak alkalmazá­sával — sugallták az angolai partizánokat bemutató film­kockák. Kizárólag erőszak­mentesen — fejtegette Ralph Abernathy lelkész, Martin Lu­ther King utóda. Nem tétova- ságból adunk igazat mindkét álláspontnak. A szovjet kis­fiún a gyarmatosítás ellen fegyverbe szállók gyermekien bizakodó mosolyával, tisztelet­re méltóan naiv komolyságá­val érvelt. Az amerikai pap észokokkal fejtegette a fekete kisebbség szerinte leginkább célravezető útját, de közben rádöbbentünk: ez az „erő­szakmentesség” — mely hal­ványan Gandhira emlékeztet — végül is harc a javából (maga a szelíd, nyugodt prófé­ta is harminckétszer ült már börtönben meggyőződéséért). S bármennyire távol esik ügyük mindennapi gondjaink­tól, át kell hidalni ezt a tá­volságot Egyebek között ez a milliók szeme láttára lezajlott beszélgetés is erre irányult Röviden. Komoly, Sőt komor témák után a vidámságból kaptunk ízelítőt a Szóljatok, szép szavak! döntőjéből. A szentesi diákszínjátszók pro­dukciójának legfőbb erénye az életkorukhoz szabott játékos­ság, a vállalt feladat mérték- tartása. „Férhöl kéne mönná" című, népi csúfolókból össze­állított műsoruk esetlen bája nagyszínpadon is maradéktala­nul érvényesült, amiben nem csekély szerepe lehet derűs ke­délyű vezetőtanáruknak, Bács kai Mihálynak. Legutóbb megyallottuk: ma­gunk is tanácstalanok va­gyunk, minek tekintsük Kállai István népszerű műsorát. Most választ kaptunk: semmiképp sem drámai tánfolyamnak. Az ön például hogy folytatná? legutóbbi adása határozottan állást foglalt a hamis illúziók ellen, részint a „megvalósult álmok” burleszkes kifigurázá­sával és a valóság riportszerű megjelenítésével, de legfőképp azáltal, hogy Jutkát ellent­mondást nem tűrő határozott­sággal Péter után küldte az új vidéki üzembe. Ha sikerül a nézők és társszerzők valóság- érzékét felkelteni, parázs je­lenetekre lehetünk elkészülve a következő folytatásban. Ma délután távoli tájakra kalandozhat a néző: vietnami film, mongóliad útibeszámoló és mélytengeri felvételek csa­logatják. Este finom lírával átszőtt filmet (Szerelem a lá­dában) láthatunk: Makk Ká­roly rendezte Ludvife Aske- nazy kisregényéből, kitűnően megválasztott gyermekszerep­lőkkel. A vasárnap viszont sok sportot, Sébastien-folytatást, némi bűnügyi borzongást (A különleges ügyosztály) és a szokásos barkochbát tartogatja számunkra. Lehotay-Horváth György VEiaBao fZSomBaT Minden jel arra mutat, hogy a végre megérkezett meleg tartós lesz, s éppen ezért a Dunakanyarba invitáljuk kedves olvasóinkat. Szeren­csére az idegenforgalmi in­tézmények jóvoltából a für­désen és napozáson kívül más jellegű szórakozással is kitű­nően el lehet tölteni az időt. Szentendrén változatlanul a Teátrum a sláger, a műsor jú­lius 23-ig nem változik, akár­csak a múlt héten, most is a Botcsinálta bölcseket és a Szü­HANGULAT ES KERTMOZI LOVASPARÁDÉ VISEGRÁDON BILIÁRDVERSENY Interstudex Hetedszer rendezik meg az Interstudex nemzetközi ása­tási tábort. A trllinni művészeti egyetem, a varsói műszaki egyetem, a karlsruhei egyetem (NSZK), valamint a budapesti műszaki egyetem építészmérnöki karának hallgatói négy hé­ten keresztül dolgoznak az aquincumi települések feltárásán. A munka utáni szabad programban kulturális foglalkozások és tanulmányi kirándulások szerepelnek. zesség acél-tüköré-t mutatják be este 8 órakor a Komédiás játékok után. Aki ellátogat a művészek városába, ne csak a Teátru­mot nézze meg, mert van más látnivaló is. Szombaton nyűik meg a városi tanács dísztermében a Szentendrei Tárlat, de ezenkívül érdemes megtekinteni a római kőtárat és a szoborkertet is. Aki a természet szépségeivel akar megismerkedni, megteheti, mert három piros sétabusz is indul. Az egyik Dobogókőre megy, a másikkal a pilisi Parkerdőt és a Fellegvárat le­het megnézni, míg a harma­dik Esztergom nevezetességei­hez viszi az érdeklődőket. A Szabad szombat króniká­sa nem ajánlja a kertmozit, csupán azért, mert a teátru- mi légkörbe sehogyan sem il­lik a Rekviem című jugoszláv háborús kalandfilm. Ajánlom viszont, hogy aki vasárnap délelőtt Szentendrén jár, menjen 11 órára a Művész eszpresszóba, ahol Petényi Katalin és Tóth Antal művé­szettörténész vezetésével ek­kor kezdődik a már szokásos hét végi Ki nyer ma? képző­művészeti vetélkedő. Visegrádon ma kezdődik a Mátyás lovasnapok esemény- sorozata. A Pilisi Parkerdő Gazdaság a soroksári Vörös Október Termelőszövetkezet­tel együtt gondoskodik arról, hogy a kétnapos lovasparádé mindenkinek megnyerje a tetszését. Ma este azok a sze­rencsések, akik kapnak még jegyet a királyi palota pincé­jében megrendezendő hang­versenyre, örüljenek: a Széllel tündökleni című műsorban neves előadók lépnek fel este 7 órától. Különleges verseny kezdő­dik szombaton este 5 órakor Aszódon a fegyveres erők klubjában. Az egykori járási székhely legügyesebb biliár- dozói mérik össze erejüket. A verseny végén — amely a sok nevező miatt eléggé későn lesz — jutalomban részesítik a három első helyezettet. Ugyan­ebben az időbeli az ifjúsági klub tagjai egy másik helyi FEK-avatóra mennek, majd este 8 órától a jó munkát végzett katonákkal együtt a Honvéd presszóba látogat­nak. A klub tagjai és a kato­nák egyébként másnap reggel 6 órakor Miskolc—Tapolca— Eger útvonalon vesznek részt egy érdekesnek ígérkező ki­ránduláson. A hét végén ünnep is lesz: a XXI. vasutasnapon a MÁV Budapesti Igazgatósága Vá­cott rendezi meg központi ün­nepségét. Ma délután 2 óra­kor a Konstantin téri gépipa­ri technikumban lesz a nyi­tány, s az ünnepségsorozat másnap estig tart. Elsősor­ban az ünnepeiteket köszön­tőm, de minden kedves olva­sónknak nagyon jó időt és kellemes szórakozást kíván: Mészáros Sándor SALAMON LÁSZLÓ: Nem bölcsesség, inkább teher Az okot még csak meglelem valahogy, de nem lelem az okok okát, napjaim sora mind gyorsabban fogy, s mind gyakrabban falja fel a mát az órák rendjébe szorított idő, mely vak töprengésemen nevet, mind homályosabb lesz, ami érthető, és mind szűkebb lesz a szó-keret, amelybe elfér érzés és gondolat, a fölényes szavú ráció, mint kígyó, mely önfarkába harap, vakságom sebzi, mi látható. Mindinkább nem tudom: mire születtem, nem értem sorsom végső okát: mért kellett nem várt ösvényeken mennem, mélység szélén, tűzkarikán át, tűrni gyötrelmet, s naiv boldogsággal hinni annak, ki vesztemre tört, hinni, hogy az emberség jószavával belátásra bírom az ökölt, mely oktalannak tűnő okkal sújtott nem egyszer rám — s mégis itt vagyok; kinek kellettem, miféle céda ok gyújtotta felém az ős napot. mely nélkülem is éppúgy járta volna pályáját, mely ok és okozat; ha helyettem sorsom más ember hordja, tán annyi tüskébe nem akad. Életem, sorsom okát, ha sejtem is, okának okát mégse lelem, bizalmam tudásomban immár hamis: vak látszatok játszottak velem. Legyen békés hát beletörődésem abba, mi másként nem lehetett; hiábavaló konok kérdezésem, , mikor a nagy idő-fergeteg villámfényétől annyi szem káprázik. Ilyen nagy időkben tenni kell, hisz töprengésem semmit meg npm másít, és nem bölcsesség, inkább teher. ★ Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját a neves romá­niai magyar költő, újságíró, Salamon László. Nagyváradon született, egyetemi tanulmá­nyait azonban már Budapes­ten kezdte meg. Magyar—la­tin szakos tanárnak készült, de a történelem közbeszólt, s keresztülhúzta a tehetséges fiatalember terveit. Nem te­hette le államvizsgáit, mert a Tanácsköztársaság alatti forradalmi tevékenységéért 1919-ben négyévi börtönre ítélte az ellenforradalmi bíró­ság. 1922-ben szabadult, s el­hagyva Magyarországot, Ko­lozsvárra költözött Újságíró­ként dolgozott kolozsvári és nagyváradi lapoknál, majd pedig különböző erdélyi fo­lyóiratok, az Auróra, az Üj Kelet és A másik út szerkesz­tőjeként tevékenykedett. Csak­hamar a haladó szellemű er­délyi sajtó egyik legismertebb publicistájaként tartották számon. 1940-től ismét Budapestre költözött, s folytatta újságírói tevékenységét előbb a Népsza­va, majd a Híd és az Üjság munkatársaként egészen ad­dig, míg 1944-ben a Gestapo Dachauba deportálta. Haza­térése után, 1945-ben újra Kolozsváron dolgozik tovább. Három esztendeig az Erdély, 1948-tól pedig az Igazság cí­mű lap szerkesztője. 1951- ben a Tudományos Kiadó ve­zetésével bízták meg, s innen ment nyugdíjba. Salamon László nem csupán mint publicista és szerkesztő szerzett rangot és nevet, ha­nem mint költő is. Első kötete még az első világháború kitö­résének évében, 1914-ben je­lent meg Nagyváradon, Első áldozás címmel. Ezt követte két esztendővel később Eros oltára című verseskönyve. S mert a történelem erőteljesen beleszólt életébe, a harmadik kötet megjelentetésére tíz hosszú esztendeig várnia kel­lett 1926-ban jelentkezett ismét — ezúttal Nagyváradon — a Végtelen élet című verseskö­tetével, amelyet aztán egymás után követtek a további köny­vek: a Rettenetes Adolf, A barlanglakó üzenete, az Em­ber, hol vagy, A könnyek el­len, az Emelt fejjel, A jóság balladája, a Töretlen hittel és a Kolozsvári ősz. Salamon László lírája első­sorban közéleti líra. Szinte ki­vétel nélkül minden versé­ben az emberről ír, az em­berért. Ötvenöt esztendős köl­tői pályafutása során az egy­szerű emberek gondjának-ba- jának bátorhangú szószóló^ jaként, a haladás és a huma­nizmus rendíthetetlen harco­saként ismerték meg pálya­társai és olvasói egyaránt. Az életmentő selejt F ilágos,- holdas éjszaka volt. Lassan, bandukolva men­ten hazafelé. Hirtelen egy sa­rok mögül elém ugrott egy bandita. Szeméből tajtékzó düh őrülete sugárzott. Félember- félállat benyomását keltette. Az ilyen fajtáknak elküldeni va­lakit a másvilágra — játszi él­vezet. Fel is dobta egyből a hagyományos szöveget: — Pénzt, vagy életet!?! összerezzentem. A kezeim mintha a zsebembe szorultak volna. — Természetesen pénzt — vágtam rá pillanatnyi habozás nélkül. — A baj csak az, hogy alig van nálam pár fillér... A rabló, úgy látszik, nem volt hozzászokva a várakozás­hoz, mert rám ordított: — Pofa be! Viccelj a néni- kéddel! — hörögte a fülembe és orrom előtt hadonászni kezdett egy nagy késsel. Ebben a pillanatban tértem magamhoz ijedtségemből. — Menj az anyád keserűibe, míg szét nem verem a pofádat — ajánlottam meleg baráti hangon a huligánnak. — Tu­dod te egyáltalán, hogy milyen kést fogsz a kezedben? Ezeket a késeket a mi üzemünk gyártja. Még a kenyeret sem fogja, nemhogy embert! E zzel félrelöktem a bandi­tát az utamból és elindul­tam haza. Az igazmondást il­letően valóban nem volt sem­mi okom nyugtalanságra, ugyanis hónapról hónapra százszázalékos selejttel dolgo­zunk. — Ezt be fogom írni a pa­naszkönyvbe! — ordította utá­nam iramodva póruljárt táma­dóm. — írjad, csak írjad!... Lát­tunk mi már karón varjút! Jurij Jacscjkin A 43. sr. Állami Építőipari Vállalat 3. sz. Házgyára (Dunakeszi) FELVÉTELRE KERES férfi és női szakmunkásokat VILLANYSZERELŐ, KŐMŰVES ÉS HIDEGBURKOLÓ SZAKMÁBAN valamint segédmunkaerőket elemgyártási munkára. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: 3. sz. Házgyár, Munkaerőgazdálkodás, Dunakeszi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents